2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.6 A függetlenség indikátorainak kritikája
A társadalmi-gazdasági folyamatok komplex, egymásba ágyazódott rendszerekben zajlanak, amelyek sajátosságai a komplexitás összes jellemzőit magukon hordozzák (Nagy – Gulyás, 2015). Ebben a sok esetben átláthatatlan, oda-visszahatásoktól átitatott világban a függetlenség korrekt (objektív) értelmezése, definiálása is nehézségekbe ütközik, nem is beszélve annak méréséről. A fenti indikátorok, illetve bármely más típusú indikátor feltétel nélküli használatával kapcsolatban azonban számos jogosnak tűnő kérdés vagy kritika fogalmazódik meg, különösen a fenti véleményem tükrében:
1. Az indikátorok ténylegesen leképezik-e/feltárják-e a valóságot?
Magyarázóerejük révén képesek-e visszaadni információs tartalomveszteség nélkül azt, amit a valóságban látunk, vagy látnunk kellene?
2. Az indikátorok – ha megalkotásuk indokolt – akkor milyen logika szerint legyenek megszerkesztve? (Sorrendi skálán mért, narratív vagy benchmarkon alapuló legyen?)
58
3. A de jure függetlenség értelmezése pontos-e, és ezáltal a jelenlegi de jure indikátorok jól adják-e vissza a lényegiséget? Lehet-e még tovább pontosítani a függetlenség ilyen típusú értelmezését?
4. Feltérképeztünk-e minden lehetséges körülményt, amely a függetlenséget befolyásolja? Mindez leírható, visszaadható egyetlen számértékkel vagy egy egyszavas jellemzéssel?
5. A listázott indikátorok által feltárt területek értelmezése egységes-e, jól körülhatárolt-e? Alkalmazható-e minden egyes számvevőszékre?
6. Mely tényezők, indikátorok relevánsak az adott társadalmi kontextusban, illetve a számvevőszéki függetlenséget illetően?
7. A jog által meghatározott garanciák, jellemzők hogyan tudnak manifesztálódni a valóságban, azaz van-e különbség a de jure és a de facto (tényleges) függetlenség között?
8. Milyen társadalmi (törvényhozói) elvárások legitimizálják függetlenségét?
Milyen minőségű számvevőszéki működés/megnyilvánulás, teljesítmény szükséges az ilyen jellegű felhatalmazásokhoz és státuszhoz? (ez a legitim függetlenség értelmezéséhez kell!)
Saját véleményem szerint az indikátorok képzése fontos és hasznos lehet, ha azok megszerkesztése, megalkotása helyes alapelveken és stabil fogalmi bázison nyugszanak. Hasznos információkat, következtetéseket különösen akkor nyerhetünk ki belőlük, ha azok érdemben kiegészítik a mélyebb, feltáró, illetve a folyamatokra és a kockázati tényezőkre is koncentráló elemzéseket, amelyek rávilágítanak a függetlenség „erős/stabil” és
„gyenge/aggályos” pontjaira. A dinamikus – a változást tetten érni kívánó – és az intézményközi összehasonlítások tekintetében sem elhanyagolható a használatuk.
59
A fenti indikátorok áttekintésekor látható, hogy legtöbbjük a de jure függetlenségre utal, bár a de facto értékelés is megjelenik, igaz minimális mértékben. A táblázatokból az is kitűnik, hogy a szerzők különböző vetületeknek eltérő jelentőséget tulajdonítanak. Vannak olyan területek, amelyek mindegyik vagy majdnem mindegyik kiértékelési szisztémában megjelennek (1, 5, 10, 19, 38), és vannak olyanok is, amik egyedi jellegűek (például: 2, 6, 9, 11, 14 stb.)
Szükségesnek érzem a számvevőszéki függetlenség további, de jure és de facto szemléletű újraértelmezését, valamint az ezek alapján pontosított függetlenségre ható tényezők rendszerszemléletű (értékteremtési folyamatokra vetített) beazonosítását. Meglátásom szerint a függetlenség pontosabb, valószerűbb meghatározásához az az út járható a leginkább, ami figyelembe veszi a számvevőszék hálózati pozícióit, külső kapcsolatainak minőségét, a közösségi értékteremtési folyamatait és azok legfontosabb komponenseit.
A folyamatok és a faktorok beazonosítása azért is fontos, mert a függetlenségnek mindenhol, minden egyes összetevőnél érvényesülnie kell.
Ne feledjük Alventosa (2014) szavait, aki érvelésében felhívta a figyelmet az részletekbe menő értelmezés és a folyamatokban való gondolkodás fontosságára. Bármely tényezőnél sérül a függetlenség (vagy érdemi kockázati szint érzékelhető), az érdemben ronthatja a számvevőszék hitelességét és a kedvező társadalmi hatások előidézését. Ha megnézzük az előbbi fejezetben tárgyalt függetlenségi indikátorokat, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy azok nem teljes egészében fedik le az általam felvázolt, a számvevőszéki működéshez minimálisan szükséges elemeket tartalmazó értékteremtési láncot. A következő, 3. táblázat ennek az illusztrálására
60
szolgál, ami egyben rámutat bizonyos értékteremtési összetevők felül- vagy alulreprezentáltságára, illetve mellőzésére is.
3. táblázat: A számvevőszéki függetlenséget leíró szakirodalmi indikátorok megjelenése az értékteremtési lánc egyes összetevőit illetően
A számvevőszéki általánosított értékteremtési lánc összetevői:
A számvevőszéki függetlenség indikátorainak rendszerezése
(sorszámok alapján) (A) Függetlenségi burok (a későbbiekben a
számvevőszéki függetlenség általános értelmezése kategória lesz)
A vizsgálat tárgyát képezi maga a függetlenség fogalmának az értelmezése
(B) INPUT (információk beáramlása, impulzusok,
tapasztalatok) (38)
(C) Vezetés és menedzsment, szervezeti kultúra (5), (7), (10), (13), (15), (16), (17), (18), (20), (22)
(D) Stratégiai célkitűzések ―
(E) A számvevőszék ellenőrzési és járulékos
tevékenységei (29), (31), (32), (33), (34), (35), (40)
(F) OUTPUT (jelentések, vélemények) (30), (36) (G) OUTCOME – Társadalmi hatás – a
számvevőszék tevékenységének hasznai és
értékessége ―
H. Szervezeti struktúra (2), (3)
I. Mandátumok és felhatalmazások (alkotmányos és
törvényi) (1), (4), (28)
J. Külső források (közpénz), saját költségvetés (19), (21), (22), (23), (24), (25), (26), (27)
K. ISSAI és IFAC standardok ―
L. Elszámoltathatósági kötelezettségek és viszonyok (8), (9), (12a,b,c,d), (37)
M. Hitelesség ―
N. Etikai alapelvek ―
O. Elköteleződések és belső kezdeményezések ―
P. Eljárásrendek, ellenőrzési módszertan ―
Q. Kommunikációs tevékenységek ―
61
R. Hálózati pozíciók, kapcsolatok menedzselése (17), (34), (36)
S. Szervezeti kapacitások, belső erőforrások,
auditorok, humán erőforrás (6), (11), (14), (15), (16), (22)
T. Tudás ―
U. Visszacsatolási és tanulási folyamatok (39)
Forrás: a szerző saját szerkesztése a korábbi hivatkozások alapján
További észrevételként megfogalmazható, hogy gyakorta keverednek szakirodalomban a törvényi garanciák és a valós értelmezések (lásd 2/a, 2/b és 2/c táblázatok), illetve a mérési szempontok sem egységesek. A későbbi javaslataim megalapozásához szükségesnek érzem a de jure és a de facto vetület konkretizálását, és egy olyan értelmezési keretrendszer kialakítását az értékteremtési folyamatok komponensei alapján, amely egységes kiindulási alapját képezheti a számvevőszékek függetlenségének vizsgálatához, a függetlenség belső és külsőleg vezérelt „menedzseléséhez” és minden olyan kockázati tényező feltárásához, amely ezt veszélyeztethetik. A következő fejezet a de jure függetlenség tartalmi lehatárolását kívánja megadni, illetve olyan értelmezési támpontokat sorakoztat fel, amelyek ebben segítséget nyújthatnak.