A dohánylevél minősége és az ásványi táplálás

A dohánylevél minősége viszonylagos fogalmat takar, hiszen a felhasználás céljától függ. A minőség tehát a termék tulajdonságainak olyan együttesét jelentheti, mely adott helyen és időben megfelel a felhasználók igényeinek. Ebből adódóan a minőség megítélése térben és időben változik ill. változhat, ahogyan az igények módosulnak. A felhasználásra való alkalmasságot jelentő minőség természetszerűen mást jelenthet a fogyasztónak és mást a feldolgozóiparnak.

A fogyasztó a megfelelő íz, illat, éghetőség, valamint a minimális egészségkárosító hatásban érdekelt. Az ipar ugyan alárendeli érdekeit a piacnak, de számára a feldolgozás hatékonysága is alapvető szempont. A szabványban megadott minőségi osztályok a hozzájuk rendelt átvételi árakkal közvetítik az ipar, ill. a piac kívánalmait a termelő felé. A Virginia száraz dohány minőségi osztályai között 500 %-os árkülönbség volt 1989-ben.

A minőség és a mennyiség azonos súllyal alakítja a jövedelmezőséget. A fogyasztás várható hazai csökkenése miatt a termesztés és gyártás szinten tartása vagy növelése biztosítható azonban az exportérdekeknek megfelelő minőséggel, ill. minőségjavítással. A jövő e téren is egyet jelenthet tehát a minőséggel, mely a finomabb dohányfajták további térhódításán túl elsősorban a gondos kezelést, szakszerűbb trágyázást feltételezi, ahogyan erre DITZ (1867) már a múlt században utalt:

"A magyar dohány általában közönséges, gyenge minőségű. Ennek oka kevésbé a klíma,

mint inkább a gondos kezelés hiánya. Amennyiben a finomabb dohányt előnyben részesítő képzett kereskedő az árakat a minőség szerint emeli, a termelő magától is hajlandóságot mutat majd a dohány jobb kezelésére, iII. a fajtaváltásra."

A minőség tükröződik a levél kémiai és fizikai tulajdonságaiban és összefügg az éréssel.

Az érés folyamán alakulhat ki a minőséget javító szénhidrátok és az azt rontó nitrogénvegyületek közötti optimális, kiegyensúlyozott arány. A levelek érését és minőségét hazánkban elsősorban a nyári csapadék mennyisége és eloszlása, valamint a N-ellátás mértéke szabályozza. A bő N-ellátás azon túl, hogy a nemkívánatos N-vegyületek (nikotin, fehérjék, nitrát stb.) felszaporodásához vezet, késlelteti az érést és gondot okoz a betakarításban.

A minőség és a mennyiség tápanyagellátottsági optimumai nem esnek egybe. A humuszos termékeny talajokon kapott nagyobb levéltömeg minőségileg nem mindig megfelelő. A homoktalajokon növelhető a termés N trágyázással jelentősen, de fennáll a veszélye a minőségromlásnak. A termés és a minőség összhangját a tudományosan megalapozott szaktanácsadás teremtheti meg, melyet az adott termőhelyre dolgoznak ki. Így eltűnhet az a gyakorlat, mely trágyázási normákra, általánosított helyi tapasztalatokból leszűrt irányszámokra épül és nélkülözi a talaj, valamint a termesztett növény analízisét.

A minőség és a terméshozam egyaránt erősen ingadozik évenként és termőhelyenként. Az ökológiai érzékenység okai az alábbiak lehetnek (GONDOLA 1990):

1. A hasznos termést a vegetatív növényi rész, a környezeti tényezők hatását jól tükrözni képes levél szolgáltatja.

2. A dohány sekélyen gyökerezik. A kétszikű növény kiültetésekor a főgyökér elszakad és az egyszikűekhez hasonló bojtos gyökérzet fejlődik a talaj felső rétegeiben. A talaj nedvesség és hőmérséklet viszonyai e felső rétegben erősen kitettek az időjárási ingadozásoknak.

Tápanyagszegény homokokon felléphetnek a tápelemkészlet korlátai, ill. a felvehető tápelemek közötti aránytalanságok gyorsan kialakulhatnak.

3. A növény nagy tömegű szárazanyagot és tápanyagot halmoz fel az aktív tenyészidő 2-3 hónapja alatt (június, július, részben augusztus). A termés mennyisége eldőlhet a virágzásig, míg a minőséget a tenyészidő további időjárása és a N-kínálat lényegesen befolyásolhatja az érés folyamán.

A Virginia dohány termésstabilitása hazánkban igen alacsony, talán a burgonyához hasonlítható kifejezett évhatásokkal. Azzal az eltéréssel, hogy a száraz-meleg, valamint a hűvös-csapadékos években egyaránt alacsony a Virginia termése. Ez a növény ugyanis együtt igényli a meleget és a csapadékot. Nyíregyháza körzetében 30 éves adatsort vizsgálva MÓGER (1983) kimutatta, hogy a jó termésű évek 1 körüli hidrotermikus együtthatóval jellemezhetők. Ez akkor valószínűsíthető, ha a június, július, augusztus hónapok középhőmérséklete meghaladja a 20 °C-t, a csapadék 3 havi összege pedig a 200 mm-t.

A talaj tápanyagszolgáltatásával összefüggő táplálkozási zavarok gyakrabban előfordulhatnak a dohányhoz hasonló rövid aktív tenyészidejű, gyors növekedésű kultúrákban. A tenyészidő 40-70. napja közötti intenzív megnyúlás szakaszában a Hevesi 5 fajta napi száraztömeg gyarapodása rövid időszakban elérheti a 0,36 t/ha, N-felvétele a 4,8 kg/ha, a K felvétel pedig a 8 kg/ha napi értéket. A makrotápelemek látható hiánytünetei a nagylevelű dohányok fejlődő leveleiben több szerző szerint az alábbi koncentráció alatt várhatók: N=1,5-2,0; P=0,15; Mg=0,2; K=2,5; Ca=1 %. (GONDOLA 1990).

A dohány kitűnik nagy hamuanyag, ill. tápelem tartalmával. A levélben a hamu 7-23 % között ingadozhat. Hazai elemzések szerint a Virginia dohányok összetétele az alábbiak szerint változott az 1990. évi felmérések szerint: N=1,7-5,0 %; P=0,10-0,34 %; K=1,2-6,2 %; Ca=0, 8-4, 6 %; Mg=0, 2-1,4 %. A kationok magas koncentrációja előnyös az éghetőségre, különösen ha karbonát formában találhatók, mert fehér hamut adnak. A kloridok, különösen a CaCl₂ és a MgCl2, valamint a tiszta foszfátok nehezítik az égést és fekete hamut adnak. Egyes adatok szerint az 5 feletti K/CI arány biztosíthatja a jó éghetőséget (PRJANISNYIKOV 1965).

A dohány tápanyagfelvételével behatóan foglalkozott már KOSUTÁNY (1887) és SIGMOND (1900). E növény táplálásának sajátosságait elemezve 'SIGMOND (1904) az alábbiakat emeli ki:

1. A szárazanyag gyarapodásának és a tápelemek akkumulációjának üteme párhuzamosan halad. Viszonylagos nyugalmi periódus a kiültetést követő kb. 1 hónap, valamint a virágzás eleje. Intenzív akkumuláció szakasza a megnyúlási időszak (54 % felhalmozás), valamint az elvirágzás utáni szakasz (39 % felhalmozás).

2. Ahol a foszfortrágyák a termést növelik, ott az egyoldalú N nem tud érvényesülni. A P-szükséglet fiatal korban jelentkezik, csak ez után lép fel a N-P-szükséglet. Hazai talajokon a K szerepe alárendelt.

A nyugat-európai szakirodalomban a K meghatározó szerepét hangsúlyozzák mind a megfelelő termés, mind a jó minőség létrehozásában (BECKER - DILLINGEN 1934, GETHING 1990). A tengeri vagy jégkori üledékeken képződött nyugat-európai homokos talajok gyakran K-ban igen szegények. Mint PRJANISNYIKOV (1965) megjegyzi, Kelet-Európa és Oroszország talajain a K a legritkábban minimum tényező, Ny-Európa tapasztalataival ellentétben. Gyakori viszont a P hiánya és a N túlsúlya a dohánytermesztésben. A különböző minőségű dohánylevél kémiai összetételére az alábbi adatokat közli PRJANISNYIKOV (1965), %:

Minőség Össz-N Nikotin Össz.szénhidrát

Kiváló 1,88 1,59 23,9

Megfelelő 1,82 1,61 21,9

Közepes 2,30 2,23 15,4

Gyenge 2,41 2,49 12,1

A jó minőségű dohány tehát 2 % alatti N és nikotin tartalmat mutatott, 20 % feletti szénhidráttal. Ugyanazon fajta összetétele lényegesen változhat a termőhely talajtani és klimatikus viszonyai függvényében. D-ről ÉK-re haladva a szárazabb, gazdagabb talajú vidékek felé a Djubek típusú dohány kémiai összetétele az alábbiak szerint alakult (SZPRAVOCSNIK 1960), %:

Termőhely Össz-N Nikotin Szénhidrát Hamu Illóolaj

Jalta 2,2 1,1 17,6 17,1 1,4

Krasznodar 3,0 2,9 9,2 18,0 0,1

Novoszibirszk 3,7 3,8 4,9 18,9 0,2

Hangsúlyozni kell azonban, hogy csak a N-túlsúly nemkívánatos, különösen a tenyészidő második felében. A növény testének létrehozása igényli a normális N-táplálást, mely nem szükségszerűen vezet a minőség romlásához, egy szintig. Az alábbiakban a Krasznodári Dohánykutató Intézetben végzett tenyészedény kísérlet eredményeit mutatjuk be, mely a cigarettadohány termésének és minőségi jellemzőinek változását ismerteti a N-ellátás függvényében (In: PRJANISNYIKOV 1965):

Kezelés

N g/edény Száraz levélsúly g/db

Nikotin Összes szénhidrát

Kontroll 2,9 0,31 24,7

0,1 9,9 0,55 22,1

0,5 12,0 0,53 25,8

1,0 17,4 0,77 24,1

2,0 27,1 3,60 8,6

3,0 30,2 2,48 5,5

5,0 31,7 2,34 5,0

Összefoglalóan megállapítható, hogy a Virginia dohány gyors növekedése és tápelemfelvétele egyaránt feltételezi a bőséges hő, víz és tápanyag kínálatot a nyári hónapokban. Homoktalajon a tápanyagok kevésbé kötöttek, a gyökerek fejlődése nem akadályozott és bőséges az oxigénellátás. Utóbbi a tápanyagfelvételt segíti, mely energiaigényes folyamat intenzív gyökérképzéssel párosulva. A ritka térállás és a gyommentesség hivatott biztosítani a növények nagy élettér (levegő, fény, hő, víz, tápanyag) igényét. Ugyanakkor homokokon gyorsan kialakulhatnak a tápanyag-anomáliák, melyek a vegetatív termés mennyiségének és minőségének nagymérvű ingadozásához vezethetnek. Az ásványi táplálás irányítása a minőségi és stabil dohánytermesztés egyik meghatározó tényezője.