A DISZFÓNIÁS BESZÉD TERÁPIÁJA

Intézményünkben a csupán fátyolos, rekedtes hangszín előfordulási gyakorisága elenyésző. Általában keverten, a pösze, dadogó és megkésett beszédfejlődéssel együtt fordul elő. Ilyenkor a vezető beszédhibát ez utóbbiak közül kell kategorizálni, a fejlesztési lapon a rekedt hangszín, mint „egyéb” sérülés szerepel. Természetesen ez nem zárja ki a hangtisztítás gyakorlatát, csak beépítve javítandó.

A kezelés megkezdése előtt a családdal együtt az fül-orr-gégészeti és foniátriai vizsgálaton tisztázni kell az oki hátteret. Ki kell zárni az organikus – és ezáltal szak-orvossal korrigálandó hibát, s csak funkcionális eltérés esetében kezdeni a logopédiai terápiához. A család szerepe ismét fokozottan kerül előtérbe mind a vizsgálatok elvégzése, mind a pszichés gátak oldása kapcsán.

Sok esetben a hipotóniás izomzat miatt fellépő suttogó, erőtlen hangszínt találjuk a csengő gyermekhang helyett. Ennek oka a korai születés és az ebből fakadó renyhe tónus (hospitalizmus, sérült biztonságérzet, nyelési problémák – renyhe szájtéri izomzat, hibás légzéstechnika), a későbbiekben a személyiség bátortalansága. Ugyanígy azonban túlerő l-tetett, feszített, rekedt hang – az állandó megfelelni, bizonyítani akarás, sok esetben pedig a sérült szülői hozzáállás tükröződik a gyermek viselkedésében, képeződik le hangszínében.

Mindkét helyzet a diszfónia-terápia beemelését és gyakorlatát teszi szükségessé. A foglalkozásokon Dr. Balázs Boglárka és Jancsóné Aranyossy Emőke módszereinek alkal-mazása történik.

A hang-reedukáció elemei végig megtarthatóak a látó gyermekek fejlesztésében alkalmazottak szerint. A légző-, tónusgyakorlatok, a hehezetes és rezonancia-gyakorlatok is mind adaptáltan tartalmazzák azokat az eszközöket, módszereket, melyek megsegítik a súlyos látássérüléssel élők beszédtisztaságának kialakítását.

Az intézményünkben felhasznált eszközök és módszerek kiválasztásának sokasága az előzőekben ismertetett szempontrendszeren alapul. Kiemelt jelentőséget kapnak a lazító, légzőgyakorlatok. A zöngés-zöngétlen differenciálása, a mellkasi zönge felismerése, a diftongusok, magánhangzók hangoztatása, a hehezetes gyakorlatok olyan előzetes tudást igényelnek, melynek begyakorlása átvezet a pöszeterápiába és viszont. Lényegüket tekintve az orrhangzós beszéd terápiájában használtak is bevonhatóak, a már többször említett átemelés, átfedés módszere érvényesül ez esetben is.

A foglalkozásokon használt poppej-pipa ismert a pösze- és az orrhangzós terápiából is. A tiszta hang kialakítására szintén a nazalitás-vizsgáló eszköz alkalmazható: hibás levegőáramlás felismerése és önkontroll kialakítása kapcsán.

174. ábra Nazalitás-vizsgáló 175. ábra Poppej-pipa

176-177. ábra Nazalitás-vizsgáló használata

A fejlesztés során nehézséget okoz a szűk szókincs, az aktiválási nehézségek és a szeriális sérülés foka. A terápiához szükséges pl. mondókák, szövegek többnyire már a számolást, napok neveinek ismeretét, felsorolásukat természetesnek tartja. Folyamatosan adaptálni kell a feladatokat a gyermek mentális és egyéb ismertségi szintjéhez. Így többnyire a családtagok, a csoport- és osztálytársak, a velük foglalkozó tanárok nevét lehet felsorolni. Itt a tanár felelőssége, hogy az adott sorrendet megjegyezze és újra segítsen annak megtartásában – így fejlesztve a szerialitást is. Előfordul, hogy a napi tevékenységek, bútorok, játékok fontosak a gyermeknek – kissé beszűkült gondolkodása miatt. Ekkor ezt kell felhasználni a terápiában.

Gyakran azonban csak a letapintható testrészek felsorolása hoz segítséget: külön az ujjak megnevezése; az egyéb, az öltözködésből ismertebb pl. fej, has, láb… fogalom áll rendelkezésre. Ezek szerepeltetése a terápiában hat a testkép, testtudat fejlesztésén át a téri tájékozódásra és így átvezet az egyéb, a logopédiai szempontból fontos fogalmak birtok-lására is. A testre történő visszahatás újfent megerősíti a taktilis-kinesztéziás érzékelésen át az énképet is.

Ismét fokozott szerepet kap a spontán testhelyzetek tudatosítása, a nagymozgásból indított és kivitelezett mozdulatok értelmezése, megfogalmazása, beemelése a mentális szótárba. Tekintve például a hehezetes gyakorlatok nehézségi fokát, lágyszájpad-zár és szabályozásának meglétét, érthető, ha ez a terápiatípus a mentális fejlődés magasabb szintjét igényli.

Ebben a terápiában alkalmazott eszközök, módszerek szintén nagy hasonlóságot, egybeesést mutatnak pl. az orrhangzósság és a pöszeség javításában használtakkal. Így nagymozgásos fellépő és egyensúly; a fúvó-szívó gyakorlatok.

178. ábra Fellépő 179. ábra Billenőpad

180. ábra Szélforgó 181. ábra Papírszelet felszippantása

A család és a pszichoterápiás elemek bevonása ezen a fejlesztési területen is kiemelt jelentőséggel bír. A szülőkkel és a kollégákkal együttműködve felgyorsítható a feszültség oldása és a légzéstechnikák optimalizálása. Itt a pszichológus és zeneterapeuta személyén túl azonban a testnevelés és a sportfoglalkozások által biztosított hasi légzés kialakítása is jelentős. A közös terápiás szemlélet tehát alapvető a hang tisztításában.

A megfelelő gyermeki hangmagasság beállítására a hangvilla, míg a rezonancia-érzet kialakítására, érzékeltetésére a hangtál kulcsfontosságú az órákon. Az utóbbi többnyire csak szemléltetésre való, mert az egyéb terápiás lépések már fokozottan a zeneterapeuta kompetenciájába tartoznak.

182. ábra Hangvilla 183. ábra Hangtálak

A váltó-játékként használható csend-hang, halk-hangos… és egyéb ellentétes tulaj-donsággal bíró feladatok olyan szociális, kommunikációs készségeket igényelnek, melyek megléte szintén hiányos a látássérült gyermekeknél. A párbeszédes dalok, mondókák használata is olyan előzetes tudást kíván, melyet ki kell építeni és be kell emelni kis életükbe. A csöndet akaratlagosan megtörni, de egyáltalán uralni is alapvető én- és környezetismeretet feltételez. A korai életszakaszban történt fejlődési problémák, a tér-, idő megtapasztalásának nehezítettsége miatt külön tanítandó ez a készség.

A dadogás, a rituálinnovatív és egyéb terápiákból ismert párbeszédes, szituatív elemek fontosak a pszichés sérülések oldásában. Ezen panelek keretet biztosítanak, alap-mondatokként szolgálnak a közlésekhez, közlésekben. Énekelve a megfelelő dallam-vezetéssel további biztonságot és felkészülési időt is nyújtanak a mondatok bővítéséhez, helyzetekhez adaptálásához. Pl.: egymás köszöntése, vásárlás a piacon.