A digitális kompetencia értékelési szintjeit azért fontos meghatározni, mert a felhasználó kap egyfajta minősítést a saját képességeinek szintjéről, valamint az értékelő személy vagy intézmény, például a munkáltató vagy a pedagógus tudja azt, hogy az adott személy milyen szintű kompetenciával rendelkezik, valamint a kompetencián belül is az adott részterületen milyen a besorolása. A digitális kompetencia értékelése során az a cél, hogy azok a részterületek kerüljenek felszínre, amelyek elmaradnak a többitől. Továbbá az is cél, hogy a képességek szintjének a meghatározásával a felhasználó vagy az értékelő személy lássa azt az értékelés eredményéből, hogy mely területek erősítésével lehet a tudásszintet emelni, illetve melyek azok a képességek, amelyek fejlesztésére már nem kell erőforrást fordítani [49][158][159][160].
6.1.1 Előzmények
A VVSZM Digitális Kompetencia Keretrendszerének kidolgozásához az Európai Unió Digitális Kompetencia Keretrendszerének definícióit és értékelési szempontjait használtam alapnak. Kutatásaim során megtudtam, hogy 2015-ben az Európai Unió által megbízott, mintegy 120 fős, nemzetközi szakértőkből álló csoport elvégezte a digitális kompetencia szintjeinek és besorolásának kidolgozását [51]. Azonban ez a keretrendszer a munkavállalók és munkaadók hatékonyabb „egymásra találása” céljából készült. Ami alapvetően a korszerű
24 VVSZM – Védendő, Veszélyes, Szerény, Magabiztos
tudást igénylő munkaerőpiac szempontjából nagyon előnyös, és valóban egy olyan értékelési rendszert sikerült alkotni a szakértői csapatnak, amellyel a munkavállaló viszonylag jó megközelítő értéket képes kapni a saját digitális kompetenciáját illetően. Ez a megalkotott keretrendszer nem fedi le a társadalom teljes egészét, tehát nem alkalmazható mindenkire, aki használja a digitális eszközöket és azon keresztül igénybe veszi a digitális javakat [52][60], továbbá a keretrendszer általános szempontokat foglal magába. Sajnos emiatt nem lehet ez alapján a társadalmat felmérni. Mert nincs benne olyan értékelési szempont, ami a sajátosságainkra, valamint azon társadalmi rétegekre alkalmazható lenne, akik még, vagy már nem tartoznak a munkavállalói társadalmi rétegbe [52][60]. Gondolok itt az eltérő társadalmi értékrendekre, a fizetések és azok eloszlásának alakulására, a közszféra és a versenyszféra digitalizációjának helyzetére, a társadalmi és egyéni igényekre, a felhasználók egyéb más kompetencia képességeire, mint például az idegennyelv-ismerete, a funkcionális szövegértésre, továbbá az általános műveltségre, valamint a társadalmi ingerküszöbre és az arra ható tényezőkre, ezen kívül a különböző társadalmi rétegek és korosztályok populációjára és összetételére [161][163][166]. Valamint a DJP2.0 szerint „a digitális kompetenciaszintjeinek méréséhez nem áll rendelkezésre általános eszköz, így nincs valós tudásunk a munkaerő digitális kompetenciájáról” [16].
6.1.2 Az értékelés aktualitása
A fenti tényezők figyelembevétele azért bír nagy fontossággal, mert a különböző társadalmi rétegek és korosztályok esetében más igények és elvárások lépnek fel a digitális kompetenciát illetően. Szükséges felmérni azt a korosztályt vagy felhasználói réteget, akik, mint „belépők”
jelennek meg a digitális térben. Itt korosztálybeli eltérés is lehet, mert egyszer ebbe a szintbe sorolhatók azok az óvodás korú gyermekek, akik már nagy érdeklődést mutatnak a digitális eszközök iránt, valamint ide sorolhatók azok a felnőtt korúak, akik ugyan használták már a digitális eszközöket, de az eddigiek során nem mutatkozott olyan igény, ami miatt ezt a képességüket fejleszteni kellett volna. Ide sorolhatók azok az időskorúak is, akik úgy élték le az életüket, hogy eddig nem volt szükségük ilyen irányú képességek megszerzésére, viszont a modern, felgyorsult világ és a megváltozott életmód őket is rákényszeríti arra őket is, hogy ezen ismereteiket és képességeiket fejlesszék [55]. Az előző fejezetben definiált „Védendő” csoport is ebbe a kategóriába sorolható. Mert sajnos az a mondás, amely szerint „Aki kimarad, az lemarad!”, napjainkban hatványozottan érvényes. A megváltozott életvitelünk, amely a technológiákra és azok fejlődésére épül, rákényszerít mindenkit arra, hogy a digitális
technológiával való találkozást követően, annak alkalmazhatósága érdekében a felhasználók kénytelenek elsajátítani azokat a szükséges ismereteket, amelyek annak működtetéséhez szükségesek. A televíziózás, valamint a televíziókészülékek hatalmas fejlődése lehet az egyik példa erre. Ezek a készülékek, mivel már digitálisak, olyan, a korábbiakhoz képest „ismeretlen”
funkciókkal is rendelkeznek, amelyek használatához a felhasználónak el kellett sajátítania olyan új készségeket és fogalmakat, amelyeket korábban nem ismert [52][54]. A SMART televíziók, az internetkapcsolat segítségével már nem egyszerű televíziók, hanem komplett multimédiás szórakoztató-, információs- és kommunikációs központok [52]. Ez a technológiai fejlődés hatalmas szintbeli ugrást jelent a minőségben azoknak az embereknek, akik évtizedekig a hagyományos katódsugárcsöves tévéket használták és most annak a régi technológiának az avulása miatt „kénytelenek” ilyen új típusú eszközt vásárolni, viszont ezen eszközök használatához már nem elegendő a korábbi ismeret, azt megújítani, frissíteni szükséges [16][38][52][158][160][166].
6.1.3 Az értékelés szükségessége
A televíziós evolúció drasztikusabban mutatja be azt a technológiai „sokkot”, ami éri a mai társadalmat, mint mondjuk a telefonok evolúciója. Ugyanis a telefonok esetében, amikor a 90-es évek közepétől elterjedtek a mobiltelefonok, és szinte telj90-esen kiszorították a hagyományos vezetékes telefonokat, már ott is új ismeretekre volt szüksége az átlag felhasználónak. Azonban az még „csak” a telefonálásra és az ahhoz tartozó ismeretek alkalmazására korlátozódott. Majd a 2000-es évek elején megjelentek az első adatmodemként is funkcionáló telefonok és a szolgáltatásban már adatforgalom is elérhető volt. Ezek a telefonok még csak számítógéphez csatlakoztatva tudtak internetelérést biztosítani [50]. Majd a SMART telefonok hozták el az igazi áttörést közvetlenül a telefonon történő interneteléréssel. Az adatforgalom sebességének növekedésével és a tartalmak szerteágazó fejlődésével a telefonunk is már inkább egy hordozható komplett multimédiás szórakoztató-, információs- és kommunikációs központ.
Azoknak felhasználóknak, akik követték a technológiai evolúciót, mindig „kis dózisokban volt adagolva” az új tudás. A telefon és a TV esetében természetesen nincs szükség a digitális kompetencia minden területének birtoklására, mert ez ennél jóval szerteágazóbb és összetettebb tudás. Ez a két kiragadott példa csak nagy vonalakban mutatja be azt a problémát, aminek a felszámolása jelenleg is nagy társadalmi kihívás és kormányzati szándék. Ehhez elengedhetetlen a felhasználók tudásszintjének rendszeres felmérése [50][163][165][166].