A biztonság fogalmi meghatározása: etimológia

A biztonság fogalmának meghatározása komoly kihívás elé állította és állítja a témát kutató teoretikusokat. Míg az kétség nélkül kijelenthető, hogy biztonságra vágyik minden ember, biztonságigényünk viselkedésünket, döntéseinket erősen befolyásolja [7], ha a fogalom jelentéstartalmára gondolunk, már sokkal árnyaltabb a helyzet, hiszen zavarba ejtően sok lehetséges értelmezés merül fel. Elsőként tisztáznunk kell, hogy mást értünk biztonság alatt a köznapi nyelvben, mást a filozófia, az etika aspektusából, illetve egyedi értelmet nyer a kifejezés a politikában, szociológiában és a gazdaság területén.

Szociológiai kutatások tanulsága szerint, a hétköznapi ember a biztonság fogalmát a szociális biztonsággal, illetve a közbiztonsággal azonosítja leginkább. Szociális biztonság alatt általában az egészség-és nyugdíjbiztosításhoz, valamint egyéb szociális juttatásokhoz való hozzáférhetőséget értjük, fontos ugyanakkor az emberek számára a megélhetést biztosító munkahely és a jóléti társadalomban elvárt igazságos (vagy annak tűnő) elosztási rendszer megléte. [8] A közbiztonság bűnmegelőzésen túl [9], a társadalmi együttélés rendjének (egyének életének, személyiségi jogainak, javainak megvédése) fenntartását jeleni. [8]

A Magyar Értelmező Kéziszótár meghatározása alapján a biztonság „veszélytől, bántódástól mentes, zavartalan állapot”. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint pedig

„a dolgoknak, életviszonyoknak olyan rendje, olyan állapot, amelyben kellemetlen meglepetésnek, zavarnak, veszélynek nincs, vagy alig van lehetősége, amelyben nem kell ilyentől félni…Valakinek vagy valaminek (veszélytől, kártól, jogtalan beavatkozástól, bántódástól való) védett állapota, helyzete.” A legáltalánosabb értelmezés szerint tehát a biztonság - negatív definícióval - leginkább valaminek (veszély, kockázat, bántódás stb.) a hiányával írható le. [10]. Felmerül a kérdés, hogy ilyen állapot egyáltalán elképzelhető, megvalósítható-e manapság akár társadalmi, akár politikai vagy gazdasági értelemben. A válasz valószínűleg nem, így nem véletlen, hogy a szakértők a zavar

elfogadható mértékének elismerése mellett, kiemelten kezelik a védelem fogalmát, ami adott fenyegetettség mellett „a biztonság megteremtésére, szinten tartására, fejlesztésére irányuló tevékenység.” [11](12. o.), illetve „…a véd igével kifejezett cselekvés, valakinek vagy valaminek a megvédését, megoltalmazását” jelenti. [12](2. o.) A biztonság tehát állapotként, míg a védelem tevékenységként értelmezhető.

A fentiek alapján a Király-Pataki szerzőpáros szerint a biztonság egy lehetséges meghatározása a következő: „a biztonság a veszély hiánya,…bizonyos emberek, embercsoportok, államok, államcsoportok bizonyossága arról, hogy a lehetséges veszélyektől védve vannak…olyan állapot, amelyben egyéneket, csoportokat és az államokat komoly veszélyek nem fenyegetik illetve azoktól védettnek érzik magukat…”

[10](175. o.)

Muha szerint „a biztonság a rendszer olyan – az érintettek számár kielégítő mértékű – állapota, amelyben zárt, teljes körű, folytonos és kockázatokkal arányos védelem valósul meg.” [11](13. o.]

A biztonságot lehet tehát az individuum, embercsoport, állam vagy bármely rendszer állapotaként értelmezni, de találkozunk ettől eltérő, a környezet állapotának aspektusából megközelített definícióval is. Fisher-Green szerint a biztonság stabil, viszonylag jól kiszámítható környezetet jelent, amelyben az egyén vagy embercsoportok ismerik, előre látják a sérülés károkozás menetes kimeneteket, és nem is kell tartaniuk az effajta negatív behatásoktól. [9][13]

Ürmösi azt emeli ki, hogy nem akkor vagyunk biztonságban, amikor zavarmentes a környezet, hanem akkor, ha ismerjük a lehetséges veszélyforrásokat (ez egyre nagyobb kihívás manapság), illetve felkészülünk és reagálni tudunk az eseményekre. [14] A biztonság szerinte összességében átfogó jellegű, oszthatatlan, több komponensű, a katonai vonatkozásokon túlmutató objektív és szubjektív elemeket magába integráló fogalom.

Tovább nehezíti a fogalom tisztázását, hogy az angol nyelv a „security” és a „safety”

terminológiát egyaránt használja a biztonság vonatkozásában. Egyes magyar szerzők nem is tesznek különbséget a két angol kifejezés jelentéstartalma között [11], ugyanakkor szemantikailag vizsgálva az angol nyelvű megnevezéseket megállapítható, hogy valami akkor tekinthető „safe”-nek, azaz biztonságos állapotnak, ha annak az adott, meglévő

„safety” kifejezést használja például a környezet-, munka- és egészségvédelem viszonylatában. „Secure”, azaz védett valami abban az esetben, ha külső szándékolt, romboló, károsító hatások ellen biztosítjuk. Tehát ezzel a kifejezéssel találkozunk, egyebek mellett a nemzetközi biztonságpolitika, a vállalati, szervezeti biztonság, illetve az információbiztonság esetében is. Összességében a „security” biztonság, valaminek a biztos állapotaként értelmezhető, míg a „safety” szintén biztonság, veszélytelenség, védett helyzetet jelent. [12] Az értelmezésbeli különbséget vizsgálja a vállalati biztonságpolitika és rendszerbiztonság területén alkalmazott terminológiákat összegző tanulmány, amelyben a „safety” a rendszer azon állapota, amikor a véletlen (accidental) behatás, a „security” a szándékolt rosszindulatú (malicious) behatás, míg a „survivability”

mindkét típusú behatás, károkozás ellen védett, azaz képes azokat azonosítani, megelőzni illetve reagálni rájuk. [15][16]

A biztonság fogalmát önmagában három megközelítésben vizsgálhatjuk. A fentiekben bemutatott meghatározások a biztonság közvetlen értelmezését célozzák, de beszélhetünk a fogalom pszichológiai megközelítéséről is, amely szerint a biztonság érzet/percepció, amely lehet valós, téves vagy manipulált. Vizsgálhatjuk továbbá jogi szempontból, ahol a biztonság külső és belső garanciák rendszerének kiépítését és működtetését jelenti. [17]

A fogalom összetettsége okán jelentéstartalmát, a különböző szakterületek jellemzően minősítő jelzők segítségével konkretizálják. A jelzős szerkezetekben, kontextustól függően egyaránt találkozunk a biztonság, illetve a védelem kifejezésekkel, például (a teljesség igénye nélkül) a nemzetbiztonság, nemzetvédelem; egészségbiztonság, egészségvédelem; környezetbiztonság, környezetvédelem; szociális biztonság, szociális védelem esetében. Ugyanakkor vannak olyan területek, ahol jellemzően, esetleg kizárólagosan, csak a két fogalom (biztonság, védelem) valamelyikét használják, ilyen többek között a katasztrófavédelem, illetve az üzembiztonság, termelésbiztonság. [12]

Craighead szerint [18] a biztonságot értelmezhetjük szolgáltatásként is, amely során bizonyos szervezetek, akár magánvállalatok személyek, vagyontárgyak, információk védelmét látják el egyéni vagy a közösség jólétét biztosítandó. [9]

Munk összegyűjtötte a biztonság azon alapelemeit, amelyek szerinte minden kontextusban értelmezhetők és érvényesek, ezek alkotják az általa megalkotott biztonság alapmodelljét. [12] A modell összetevői pedig a következők:

 A biztonság alanya, a fenyegetésnek kitett objektum és annak védendő tulajdonságai.

 A fenyegetések, a veszélyeztető (kölcsön)hatások, amelyek végbemennek az objektum és környezet között, vagy az objektumon belül érvényesülnek.

 A veszélyeztetés forrása, a biztonság alanyát veszélyeztető kölcsönhatásokban érintett objektumok.

A fenti felsorolás új színezetet kap a pszichológiai aspektus és az újszerű, absztrakt fenyegetések megjelenésének köszönhetően. Pszichológiai szempontból a fenyegetés elemet érdemes komplexebb módon megközelíteni, és tisztázni, hogy annak természete lehet valós vagy vélt, és ilyen formán akár nem is létező veszély. A veszélyeztetés forrása, a fenti modellben kölcsönhatásban érintett objektumként jelenik meg, míg egyes helyzetekben azt látjuk, hogy a félelmet, bizonytalanságot keltő veszélyek egy része nem kézzelfogható, forrásuk nem vagy csak nehezen definiálható, mégis jelentősen befolyásolják biztonságérzetünket. (pl. kiberbiztonság, globalizáció)

Sajátos jelenség, hogy a biztonság fogalmának szakirodalmi áttekintése során számos kutató a fogalom történelmi korok, a civilizáció fejlődése során (tehát az idő dimenziójában) változó jelentését vizsgálja.[7][8][19] Közös eredménye ezeknek az elemzéseknek az a megállapítás, hogy a biztonság fogalma a huszadik század közepétől jelentősen kibővül, átértékelődött.