A balra kihelyezés

A fejezetben felsorakoztatott példamondatok alapján a balra kihelyezés lehetőségével a to ragozhatatlansága miatt nem kellene számolnunk, hiszen nem egyezik azzal az összetevővel, melyet előtte találhatunk. Ha azonban elfogadjuk Rutkowski (2006) érvelését, és feltételezzük, hogy a lengyel to a demonstratív névmás kopulává való átértelmeződésének egy köztes állomásán megállt, akkor érthető, hogy miért nem ragozható: már nem névmás, de

92 típusú topikalizációról van szó: létrejöhet TP (TOP), CP (LD) vagy vP (M-TOP: Middle Field Topicalization) adjunkcióval. Érvelése szerint Rizzi (1997) kartografikus elmélete nem tudna választ adni arra, hogy az orosz mondatban miért jelenhet meg a topik sokféle pozícióban.

5.5. táblázat: A topikalizáció és a balra kihelyezés összehasonlítása Bailynnél Topikalizáció

(Left-Edge Topicalization (TOP))

Balra kihelyezés (Left-dislocation (LD))

Esetőrző. Nem esetőrző, mindig alanyesettel jár.

A topikot követő szerkezetben egy üres hely,

„gap” található.

Rezumptív névmás jelenik meg a kiemelt összetevő után.

Nem jellemzi prozódiai szünet. A balra kihelyezett rész után prozódiai szünet következik.

Mozgatással jön létre a felszíni szerkezet. Helyben generált, frázis-struktúra szabályok eredménye.

93 A balra kihelyezést azonban nem nevezhetjük egyértelműen helyben generált műveletnek. Cinque (1990) és Grohmann (1997) a balra kihelyezés két típusát mutatja be: a kontrasztív balra kihelyezést (CLD: Contrastive Left Dislocation) és a függeléktopik balra kihelyezést (HTLD: Hanging Topic Left Dislocation). Közös tulajdonságuk, hogy mindkettőt egy olyan balra kihelyezett elem jellemzi, melyet egy intonációs szünet választ el a mondat többi részétől, és mindkettőben megjelenik a rezumptív névmás. A különbség viszont az, hogy CLD esetén a balra kihelyezett összetevőnek és a rezumptív névmásnak egyeznie kell, míg ez az egyeztetés nem jellemzi a HTLD-t. Újabb különbség, hogy CLD lehet wh-kérdésre válasz, HTLD viszont nem. Az adatok alapján Grohmann (2000) azt feltételezi, hogy HTLD esetén a balra kihelyezett elem valóban helyben generált, de a kontrasztív balra kihelyezés (95) mozgatással jön létre.

(95) [_CP XP C⁰ [_TopP XP  RP V [_TP … XP … [_vP … XP … ]]]]

(Grohmann 2000: 140)

Míg Grohmann a rezumptív névmást (RP: resumptive pronoun) topikpozícióban képzeli el, addig Sturgeon (2005) ugyanerre a jelenségre felfigyelve a cseh nyelvben a rezumptív névmást Spec.TP-be helyezi. Javaslata, hogy CLD esetén a balra kihelyezett összetevő Spec.TP-n keresztül Spec.CP-be mozog, az összetevő nyomát rezumptív névmásként ejtjük ki, amely így Spec.TP-ben található. A nyom kiejtését valószínűleg az [EPP] jegy motiválja.

(96) CLD CP

XP TP

XP

VP

RP

XP

(Sturgeon 2005: 2) (93) b. Ekzamenovi Zoja boitsja ti.

vizsga-GEN Zoja-NOM fél

‛A vizsgától Zoja fél.’

(Bailyn 2012: 268)

(94) b. Joga, Mark ej . jóga-NOM Márk-NOM ez-INSTR

zanimaetsja každyj den'.

gyakorol minden nap

‛A jógát Márk mindennap űzi.’

(Bailyn 2012: 268)

94 Öt bizonyítékot sorol fel, mellyel megkülönböztethető a CLD és a HTLD: a határozatlanság-teszt, a kvantor-kötés, az idioma-teszt, valamint két kötési feltétel: az A feltétel (A condition) és a C feltétel (C condition). Sturgeon cseh nyelvi jelenségekre is alapozva bizonyítja a CLD esetén a szoros szintaktikai kapcsolatot a balra kihelyezett elem és a rezumptív névmás, illetve az űr (gap) között, és ezek alapján azt állítja, hogy CLD mozgás következménye. A CLD esetében a balra kihelyezett elem a nyomával vesz részt a fenti relációkban, a HTLD viszont nem, hiszen nincs nyoma.

A jelen fejezetben tárgyalt összetevő szempontjából azért fontosak ezek az elemzések, mert a kontrasztív balra kihelyezés választ adhatna a to-t tartalmazó mondat kontrasztivitására, amennyiben azt a balra kihelyezés során megjelenő rezumptív névmásként értelmezzük. Ekkor a fentiek értelmében mozgás történik Spec.CP-be, és a rezumptív névmás Spec.TP (Sturgeon 2005, Rutkowski 2006), vagy Spec.TopP (Grohmann 2000) pozícióban jelenik meg (98).

Ha a balra kihelyezés lehetőségét vizsgáljuk, először azt kell feltételeznünk, hogy a to névmás. Ez nem lenne egyedülálló eset, a héberben (Danon 2011) ugyanis két olyan névmás is van, mely kopulaként szolgál: a ze (PronZ) és a hu/hi/hem/hen (PronH). Előbbi a demonstratív névmással homoním, és soha nem egyezik az alannyal; utóbbi a harmadik személyű névmás, és számban és személyben egyezik az alannyal. A kettő közötti különbség abban rejlik, hogy milyen kontextusban használatosak: a PronZ mindig valamilyen eseményszerűséget jelöl, sosem szószerinti, hanem generikus, osztályozó értelme van. Danon azt vizsgálja, hogy a ze kopulával (és a posztkopulás összetevővel) nem egyeztetett alanynak milyen a szemantikai és a szintaktikai státusza. A korábbi elméletek ismertetése során Hazout (1994) elemzését tárgyalja, aki a ze státuszát nem kopulának, hanem alanynak tartja, a mondat valódi alanya pedig balra kihelyezés során foglalja el a topikpozíciót. Danon négy érvet sorakoztat fel ezzel a feltételezéssel szemben: a) a ze nem élő referensek esetén használatos;

b) nem magyarázza, hogy miért jelenhet meg csak jelen idejű, igétlen mondatokban; c) prozódiai és szórendi szempontból különbözik a balra kihelyezésre jellemző más esetektől; d) a ze mondatok ilyen típusú elemzését nem lehet kiterjeszteni olyan nyelvekre, ahol hasonló jelenségek figyelhetők meg (például a skandináv nyelvekben).

A névmási kopula rezumptív névmásként való elemzésére a lengyel szakirodalomban is találunk példát. Rutkowski (2006) fent bemutatott érvelése értelmében a to „helyőrzőként”

Spec.TP-ben foglal helyet, az alany pedig egy balra kihelyezett topikpozícióban található.

Rutkowski szerkezetét (44) módosítva a kontrasztív balra kihelyezés szabályai szerint, és

95 nominális mondatok helyett főigét tartalmazó mondatokra alkalmazva az alábbiak szerint képzelhetjük el:

(97) √ Piotr to kocha Annę.

Péter-NOM TO szeret-3SG Anna-ACC

‛√ Péter szereti Annát.’

(98) CP Piotr TopP

Piotr

TP

RP (to)

Grohmann (2000) szerint Piotr T’

TopP-t csak ő feltételez

RP (to) T v Sturgeon (2005) és kocha Rutkowski (2006) szerint

Piotr VP kocha Annę

A balra kihelyezés lehetőségének vizsgálata azonban nem vezet megoldásra. Ha el is fogadjuk, hogy minden balra kihelyezés kontrasztív (Arregi 2003) – melynek jellemző intonációját is köszönheti – továbbra sem találunk magyarázatot arra, hogy miért lehet a to-nak azonosító értelme topikot nyíltan nem tartalmazó mondatokban, és az elemzés a fókuszra sem kínál javaslatot, melynek a to után megjelenő komment részben kötelezően meg kell jelennie. A névmás megjelenése a mondatban pedig a kontrasztív topik sajátossága is lehet, melynek tesztje, hogy beilleszthető mögé egy koreferáló demonstratív névmás (Gyuris 2002).