A Balaton paleolimnológiája

3.3.2.1. Florisztika/Taxonómia

A Zalavári vízben mélyült fúrás diatóma flóráját 2009-ben publikáltam szerzőtársaimmal az Algological Studies-ban 258 képpel 12 fotótáblán (Buczkó et al, 2009e). Összesen 152 taxont jegyeztem fel, közülük 120-ról közöltem képeket. Némileg meglepőnek tűnhet, hogy Retyezát magas-hegyi tavaihoz hasonlóan, a Kis-Balatonban is a fragilaroid fajok ésAulacoseira nemzetség képviselői a leggyakoribban. A fajok szintjén azonban már alig találunk egyezést. Az Aulacoseira fajok teljesen eltérőek a két területen és a fragilaroid taxonok között is kicsi az átfedés.

3.3.2.2. A Zalavári-víz diatóma zónái

A kis-balatoni fúrás a domináns szervezei és diatóma zónái a 46. ábrán láthatóak.

ZAL-DAZ-1, 152 – 126 cm; (9900 – 7700 kalibrált BP év)

Szegényes flóra jellemzi ezt a zónát, alacsony a fajszám (<20), és a sejtek mérete is általában kicsi (< 20 µm). Staurosira construens és Staurosirella pinnata a domináns szervezetek. A bentikus diatómák egyeduralmából sekély vízre következtetünk, ahol a makrofita vegetáció is szegényes vagy hiányzik.

Ezután diatoma meddő rétegek következnek 122 és 68 cm között.

Zalavárivíz,Kis-Balaton104ma.s.l.

DiatómaBuczkóKrisztina2007 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 110 120 130 140 150 160

ZAL-DAZ-2, (64 – 50 cm;? – 1900)

64 cm-es mélységtől kezdődően nagyon fajgadag, diverz, változatos diatóma együttest találunk: sok planktonikus taxonnal (> 50 %): Aulacoseira ambigua, A. granulata, A.

granulata var. angustissima, Stephanodiscus fajok a jellemzőek. A planktonikus formák általában magas vízszintet jeleznek.

ZAL-DAZ-3, 50 – 38 cm; (1900 – 1300 kalibrált BP év)

Erre a zónára a planktonikus formák arányának fokozatos csökkenése, a bentikusak növekedése jellemző. Lassú vízszint csökkenésre következtethetünk az Aulacoseira fajok visszaszorulásából. A Navicula tenelloides határozott csúcsot mutat a zóna közepén, 44 cm-nél. A Fallacia tenera nem túl gyakori a Balatonban, ezért a folyamatos megléte a zónában említésre méltó. Az Achnanthes delicatula és Platessa conspicua szintén ebben a zónában éri le maximális relatív gyakoriságát, ami szintén a vízszint csökkenésre, a sekélyesedésre utal.

ZAL-DAZ-4, 38-14 cm; (1300 - 400 kalibrált BP év)

A planktonikus fajok aránya tovább csökken a zónában, a Staurosirella pinnata do-mináns 32 cm-nél. Amphora fajok jellemzőek (Amphora ovalis, A. pediculus) az Ulnaria ulna és Fragilariforma virescens szintúgy ebben a zónában érik el maximális relatív gya-koriságukat.

16–22 cm között nagyon rossz a minták megtartása. Néhány Gyrosigma, Epithemia nagy termetűAulacoseiraváztöredék mutatható ki ebből a mintákból, ami arra utal, hogy voltak diatómák az üledékben, és tafonómiai okok vezethettek a rossz megtartáshoz.

ZAL-DAZ-5, 14 – 0 cm; (400 – 0 kalibrált BP év)

Bentonikus formák az uralkodóak, (90 %-ot elérő arányban), Pseudostaurosira bre-vistriata a leggyakoribb faj, de a Staurosira construens és változatai is nagy számban vannak jelen a fúrás tetején. Az epifita Cocconeis placentula és a Cocconeis pediculus arra utal, hogy a makrofita vegetáció is fontos szerepet játszik a tó életében.

3.3.2.3. A Tó-25 fúrás zónái

A teljes szelvényből kb. 120 faj került elő. A minták megtartása változó volt, több med-dő minta szakítja meg a folyamatos adatsort. A paleolimnológiai kutatások elején (80-as évektől indulóan) a zónázást nem statisztikai módszerekkel, hanem egyszerűen „vizua-lizáció” útján végezték. A Tó-25-ös fúrás esetében ezt a módszert tartom a legkevésbé félrevezetőnek, mert így a figyelembe tudom venni a meddő mintákat.

A fúrás alján, 10,63–9,63 méter között találtunk jelentősebb mennyiségben diatómá-kat, a halofil Bacillaria paradoxa és Mastogloia smithii mellett több, a holocén flórából nem ismert, fajra nem meghatározott forma jellemezte a legalsó mintákat. Feltételezem, hogy a fúrás talpa elérte a pannon rétegeket.

Ezután, 9,63 és 3,90 méter között az üledék diatóma meddő. 3,90 méter felett (ca 15 000 kalibrált BP év) először az Epithemia nemzetség képviselői jelennek meg, cymb-elloid és Gomphonema fajokkal. Sekély, partközeli mintákra utal a fajösszetétel. Az Epi-themia fajok különleges tulajdonsága, hogy nitrogén kötésre képes cianobaktériumokkal élnek/élhetnek szimbiózisban.

Balaton,Tó-25fúrás104ma.s.l. BuczkóKrisztina2014 010 Centrales

5ciszta

0Cocconeis

5Cymatopleura ⁰

10Cymbella

5Denticula ⁰

1020

Diploneis

5Ellerbeckia ⁰

1020

Epithemia

5Eunotia

020406080

Fragilaria

0Gomphonema

5Gyrosigma

5Hantzshia

5Humidophila

5Mastogloa

020

Navicula

5Neidium

5Nitzschia

5Oestrupia

5Pinnularia

5Rhoicosphaenia

0 1000 2000 3000 4000 5000 6000 7000 8000 9000 10000 11000 12000 13000 14000 15000 %⁵

Achnanthidium 020

Amphora

0Anomoeoneis

010204060

Aulacoseira

020

Bacillaria

0Caloneis

01020

Campylodiscus

5Rhopalodia

5Scoipleura

5Stauroneis ⁰

20

Surirella

012345678

r lib ko ka

lt rá BP év

47.ábra.ATó-25-ösfúrásüledékoszlopábantalálhatókovaalganemzetségekmélységszerintieloszlása,valamintadiatómaközösségekvizuális zónáza.

A diatóma diagram sok más európai és

48. ábra. Kovaalga alapú pH, foszfor és sótar-talom becslés a Tó-25-ös fúrásból

Európán kívül szelvényhez hasonlóan nem mu-tat zónahatárt, késő-glaciális/holocén átme-netnél vagyis a hőmérséklet emelkedése nem hoz drasztikus változást a diatóma közösség életében. Főleg a bentonikusOpephora mar-tyi és más fragilaroid fajok dominálnak, egé-szen 1,6 m-ig. A fajgazdag, jó megtartású rétegeket olykor diatóma meddő szakaszok váltják. Ezután, ca 7700 kalibrált BP évtől kezdődően az Aulacoseira granulata, eutróf, planktonikus faj válik meghatározóvá a tó életében, ami a víz mélyülésére utal. A leg-felső mintában a sugaras szimmetriájú kova-alga taxonok (főleg Cyclotella fajok aránya 20% körül van. Ez utóbbi eltolódás egybevág a világ számos tavában kimutatott jelenség-gel, miszerint a hosszabb jégmentes idősza-kok és a tavak rétegződésében bekövetkező változások kedveznek ennek az algacsoport-nak.

Kovaalga alapú rekonstrukciók a Tó-25-ös fúráson

Az európai diatóma adatbázis felhasználásával kvantitatív pH, epilimnetikus-össz-foszfor és só koncentráció rekonstrukciót végeztem, amelynek az eredménye a 48. ábrán látható. Ezek szerint a pH 7 körüli, de mind a savas (6,5) mind a lúgos irányba (ca 8) el tudott mozdulni. A foszfortartalom is nagyon széles határok között változott Ezek eredménye alapján a Balaton mezo-eutróf volt, a pH annak ellenére mutat olykor jelen-tős fluktuációt, hogy nagy a tó pufferkapacitása. A sótartalom rekonstrukció alapján, a Balaton vize időnként közel volt a „sós” vizek só koncentrációjához, sőt meg is haladta azt, különösen alacsony vízállásoknál (a víz betöményedése). A Tó 25-ös fúráson végzett, diatóma-alapú vízszint rekonstrukciók (életforma és kvantitatív szalinitás rekonstrukció) alapján a balatonszemesi öbölben a vízszint jelentősen változott a késő-glaciális és a ho-locén során. Magas vízállásra következtetünk a késő-glaciális végén, a kora-hoho-locénben, valamint 6000 és 1500 kalibrált BP év között. Közben a medence akár ki is száradhatott, vagy olyan magas lehetett a víz pH-ja, hogy ez a vázak oldódásához vezetett.

In document Szilícium-dioxid vázas algák mintázata és skálafüggő változásai, szerepük a környezeti (Pldal 66-70)