SZILÁGYI ANDRÁS
ben is ismerõs, különösen, hogy itt, mint motívum, kultúrákat átfogó jelrendszerrel lett teleaggatva, egy indián, amint a globális „törzsi” kultúra mai tárgyi hulladékai között gázol. Mindez úgy történik, hogy az alkotó a saját lecsupaszított testét is bevonta a kifejezõeszközök közé. Így önmaga is átváltozott médiummá, már-már öntevékeny plasz-tikává. BMZ úgynevezett „buherált” képei, kép-dombormûvei és installációi egy aktív játék részévé tesznek bennünket. Beülhetünk a menedékhajóba, megnyergelhetjük, mint egy lovat, sõt, harci kedvünk agresszióját is kiélhetjük a támadó kalózhajón, és a mene-kítés lélekvesztõjének példázatában is követhetjük egymást a monitoron. BMZ mûfaji kategóriákat tekintve a festészet, szobrászat határterületén mozog: elsõsorban önszerve-zõ energiákat mozgósító installátor. De egy percig sem gondolhatjuk, hogy a törmelé-kekbõl ócska, vagy lomszerû együtteseket fabrikál. Egy modern rezervátumban vagyunk, amiben mindennek önmeghatározó jelentése van. Az alkotó olyan hulladékokat használ fel, amik elvesztették eredeti funkcióikat, de az újraértelmezett viszonylatok mögött a régi jelentéstartalmat még magukkal cipelve, más tárgyak társításával új mûminõséget generálnak. Konceptuális mûvészetet látunk tehát, mindig másodlagos jelentõségû az, hogy mi milyen anyagban jelenik meg. Dekonstrukcióból konstrukció. BMZ nem meg-határozni akarja a lebontottat, hanem más minõségben újraépíteni. Elemeket, „ready made”-eket ragad ki a táj környezetébõl, és felhasználás elõtt átértelmezi azokat. Kom-pozícióiban az olasz eredetû art-povera irányzat hazai képviselõjeként, elszegényített tár-gyakat, a mulandó anyagokat és esetleg élõ organizmusokat használ fel. Mûvészetének toposza olyan a „szervességétõl megfosztott életbõl” ered, amiben a használati tárgy kre-atív szellemmel dúsított anyaga kozmikus méretû metaforaként szárnyal. Szárnyal, átfog-va akár az égi térviszonylatokat is, mélységen és magasságon át. BMZ hulló angyal szár-nyaival visszarepít bennünket egy valaha volt organikus, õsi világba, ahol még a szarvas üvöltése is természetes zenei hang volt, amikor még „az ész csele” ismerte és követte a tett következményeit, amikor még az ember tisztán tartotta saját létfeltételeit, amikor még figyelt a természet hangjára, amikor a földön élõ elfertõzött sebbõl kifolyt vér nem szennyezte el mások életét. Módszerét tekintve BMZ olyan metaforizált mûveket hozott létre, amikben a független változóinak helyére a szarvas õsmotívumát tette. A függõ változók így a nyilvánvaló Bartóki analógián túl (a „Szarvassá változott fiú”), mint átválto-zott tárgyi képek, interkulturális állítmánnyá válnak. Metamorfózisai, tárgy állítmányai (saját mûmeghatározásai) az õskép, mint archetipikus szimbólum körül mozognak és eközben az õskép a saját denotátumait átviszi a hozott és beépített tárgyak jelentéstarta-mára. Mûvek, kompozíciók sorában átváltozások kalandjait, bemutatását kísérhetjük, képi metaforák megfogalmazásában. A világ, mint rezervátum. A világ, mint képzavar.
Ily módon a valóság hatol be a kép tükrébe, amely önmagában nem, csak a mû foncso-rán keresztül verõdik vissza: pusztítva önmagát, az életet. BMZ önarcképeiben reflexi-ókkal állunk szemben, amelyek már megértették magukról, hogy az alkotó olyan médi-um, ami a világ visszatükrözése által reflexiót közöl, mondhatni képi hitvallást. Amikor egy kép fixálódik (rögzül), akkor válik valamivé. Krisztus jelképe, egy agyonhasznált minden szennyet befogadó szivacsos példázattá válik, aminek agyonterhelt gumipók kötéseit már elszakította a használat. Ma már egy panel-lakásban is készülhetnek barká-csolt bombák, mindenfélébõl, akár kipufogócsõbõl is. Nemcsak a fogalmak ürültek ki, hanem az azt összetartó céltételezés morális ereje. A térben egy elgyötört szarvas-test, aminek szimbolikusan le van hántolva a bõre, a szarvas az élõ fa vérzõ húsának fájdalmá-tól üvölt, miközben szögesdrót tartja pórázon. Van remény az újjászületésre: a sperma útját barokk szárnyas angyalok õrzik. Ez a mûvészet a múlékony stabilitás, a lélekvesztõn
128
hajózó ember látomásait idézi, az önpusztítás valóságát. Mindez a látszólag szilárd létünk kikezdhetõségére hívja föl a figyelmet, a pusztító életforma ellen való konceptuális mû-tárgyi manifesztumként teljesedik ki. Kreatívan felépített képvalóság esztétikai rendjérõl van tehát szó, mely egyszerre kimunkált, gondosan épített, és mégis, e mívesség ellené-re, vagy inkább általa, a káosz, a látszólag véletlenszerû, szüntelen változó alakzatok barlangrajza vetül elénk. „Vászonra okádott” festményeit és a szarvas-csontváz installáci-óit úgy mutatja be, mint a kaotikus rend tobzódását. A modernizmus barbár primitiviz-musában védekezõ állat õserejének sikoltása tölti be a kiállító teret. Elementáris erejûek a tömegkultúra és a magasabb mûvészet szublimált létformájából fakadó ellenpontozó gesztusok, a kombinált térbeli kép-rajzok – fából, fémbõl, mûanyagból szervesítve, ahol a kifejezés formáltsága, kalligráfiája a keletrõl magunkkal hozott „lelki némaság” tradíci-ójához köthetõ, még akkor is, ha a modernizmus ipari célszerûsége kikezdte, tömegesí-tette, és a fogyasztói kultúra részévé tette minden értékünket. Még egyszer leírom, nem lehet kétségünk, invenciózus formatárral rendelkezõ alkotóvá érett BMZ, az életpálya vonatkozásában az önszervezõ gesztusok némi eltolódásával. Határok nélküli, egyetemes értékvesztéssel, és az új értékek keresésével állunk szemben mûvészetében – a megváltó paradigmaváltás ordító szükségességének igézetében. BMZ radikális ellen-kulturális magatartása, mûvészetének barkácsolt eklektikája személyes és felelõsségteljes, mint egy Békés városi szelíd indián üdvözlése: „uff, uff, én láttattam!”
SZILÁGYI ANDRÁS
IRODALMI, MÛVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT Megjelenik kéthavonként. Kiadja a Békés Megyei Könyvtár.
Felelõs kiadó: dr. Ambrus Zoltán. Szerkesztõség: 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 1.
Telefon és fax: 66/454-354/106. E-mail cím: barka@bmk.hu. Internet: www.bmk.iif.hu/barka Szerkesztõségi fogadóórák: hétfõn 14.00–16.00 óráig.
A társadalmi szerkesztõbizottság tagjai: Ambrus Zoltán (elnök), Banner Zoltán, Cs. Tóth János, Erdmann Gyula, E. Szabó Zoltán, Timár Judit.
A lapot tervezte: Lonovics László.
Alapítók: Cs. Tóth János (felelõs kiadó), Kántor Zsolt (fõszerkesztõ),
†Petõcz Károly (mûvészeti vezetõ) HU ISSN 1217 3053 Nyomdai elõkészítés: Kovács Sándor Nyomdai kivitelezés: Kolorprint Kft., Békéscsaba
Megrendelhetõ a szerkesztõségben. Elõfizetési díj: 1 évre 900 forint.
Terjeszti a LAPKER Rt.
Kéziratokat nem õrzünk meg, de visszaküldjük, ha kapunk megcímzett, felbélyegzett válaszborítékot.
Az elektronikus úton küldött írásokat lehetõleg „rtf” formátumban kérjük.
2002/4.