A modellben azt becsültük, hogy
• egy adott településen mennyi utazó indul el vásárlás, egészségügyi szolgáltatás igénybe vétele, magáncélú ügyintézés, rászoruló/családtag kísérése és rokonlátogatás céljából és miért, valamint, hogy
• egy adott településre mennyi utazó érkezik meg ezen okok miatt, és miért.
Az ügyintézés és egyéb magánéleti okok által generált utazások alapvetően két nagyobb csoportra oszthatóak, amely az utazások több mint 70%-át magyarázzák. Kiemelkedik a vásárlási célból történő és az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele céljából történő
Üzleti célú utazás O-t meghatározó változók D-t meghatározó változók 1. Vállalati telephelyek közötti
2. Beszállítók és vevők közötti ügyintézési személyforgalom (BV)
Működő vállalkozások száma a kiemelt iparágakban (település) (MV)
Működő vállalkozások száma a kiemelt iparágakban (település) (MV) Cégautók száma (település) (C)
Működő vállalkozások száma a kiemelt iparágakban (település) (MV)
4. Speciális célú üzleti személyforgalom (SC)
utazás, amely ezen utazások több mint a felét kiteszi. Ezért itt részletesebb kifejtésre csak ez a kettő kerül (A többi részlet a 2. fejezetben).
Vásárlás
Az alaplogika a vásárlás esetén a következő volt: Amely település gazdag bolthálózattal bír (azaz a boltok összes alapterülete nagy), oda inkább mennek, mint elmennek. Ahol fordított a helyzet, onnan inkább elmennek, semmint oda jönnének.
Egyenletek alapvető logikája:
• O: Definiáltuk, mennyi vásárlás történik az adott település a releváns lakosság által, és ebből mennyi történik településen kívül.
• D: Definiáltuk, mennyi az összes vásárlás száma, és ebből mennyi történik az adott településen, azaz mennyit vonz az adott település.
Figyelembe vett tényezők az elinduló utazók (O) esetén: A releváns (azaz 18+ éves) lakosság száma (ahol többen laknak, onnan valószínű, többen is indulnak el), a településen kívülre menő forgalom (amelyet korrigáltunk az adott település KSH településkategóriájához viszonyított átlagos boltterülettel és figyelembe vettük azt is, hogy vásárlás céljából bizonyos mértékű elmenetel mindig történik) és az átlagos éves vásárlási szám (szintén KSH településkategóriánként).
Figyelembe vett tényezők az érkező utazó (D) esetén: Aki elindul, valahová megérkezik, így az elinduló utazók száma került felosztásra, méghozzá a vonzást leginkább magyarázó változó, a boltok alapterülete alapján.
Ezek alapján az egyenletek:
• O: releváns lakosság * átlagos éves vásárlási szám* településen kívülre menő forgalom
• D: ∑O/∑(boltok alapterülete)*adott településen lévő boltok alapterülete,
Egészségügyi szolgáltatás igénybe vétele
Kiindulópont:
• Az egészségügyi célú utazások felbonthatóak gyermekorvosi és háziorvosi ellátásra (alapellátás) valamint járóbeteg szakellátásra és kórházi ellátásra (szakellátás), melyek külön-külön becsülhetők
• Az egyes településeken egészségügyi célból ténylegesen megjelentek száma a fenti típusok tekintetében egyenként ismert
A kereslet becslése:
• Alapelv: Minden érintettnek azonos esélye van a megbetegedésre
• Ebből következően az országos forgalom a települések – egyes ellátási típusok szempontjából relevánsnak tekintett – lakosságának arányában került szétosztásra A modell alapvető logikája:
• Feltevés: Az érintettek – amennyiben lehetséges – igyekeznek az adott szolgáltatást helyben igénybe venni
• Szabad kapacitás: Egy településen az adott típusú ellátásban az összesen megjelentek és a település becsült keresletének különbsége
• Ha a szabad kapacitás pozitív, akkor a településre kívülről érkezők számával egyezik meg (D), ha negatív, akkor pedig (abszolút értékben) a településről elindulók számával (O)
Kiegészítések:
• Az alapellátás esetében figyelembe vételre kerültek a gyermekeket is ellátó felnőtt háziorvosi körzetek
• A szakellátás becslése során lazítottunk a modell feltevésén, tekintve, hogy az egyes településeken igénybe vehető szolgáltatások köre és színvonala eltérő, ami az emberek egy részét annak ellenére a település elhagyására ösztönzi, hogy elvileg az ellátás helyben is rendelkezésre áll (minőségi ingázás)
Az ügyintézés és egyéb magánéleti okok által generált utazások egyenleteihez használt adatok forrásai
A vásárlási (v) és egészségügyi célú utazások (eü) egyenleteinek definiálása során alapvetően három forrásra támaszkodtunk, azonban két esetben kiegészítő adatforrásokra is szükség volt.
Alapvető források és az ebből nyert adatok:
• KSH tanulmány (A lakossági közösségi és egyéni közlekedés jellemzői):
o Vásárlások száma (településkategóriánként aggregálva) [v]
o Településen kívülre menő forgalom (településkategóriánként) [v]
• TEIR
o Boltok darabszáma adott településen bolttípusonként [v]
o Releváns lakosság adott településen (18 éven aluliak [eü], 18+ évesek száma [v és eü], összlakosság [eü])
o A házi gyermekorvosi ellátásban a rendelésen megjelenek száma [eü]
o A háziorvosi ellátásban a rendelésben megjelentek száma [eü]
o Az elbocsátott betegek száma a kórházakban [eü]
o Megjelenési esetek száma a járóbeteg szakellátásban [eü]
o Felnőttek és gyerekek részére szervezett háziorvosi szolgálatok száma [eü]
• STADAT
o Bolttípusok alapterülete [v]
• Kiegészítő adatforrások:
o TEIR-ben és STADAT-ban nem lelhető boltok (mobilszolgáltatók, hipermarketek) honlapjai [v]
o Adott szolgáltató/bolt darabszáma településenként [v]
Közúti teherforgalom
A közúti teherforgalomból a belföldi közúti teherforgalom becslésnél alkalmazott eljárást emeljük ki, amelyet az 1.3. számú ábra foglal össze.
Itt a területi statisztikai adatokból indultunk ki, melyek lehetővé tették, hogy településenként és cégenként meghatározzuk egy adott településen működő társaság fő tevékenységét ás az árbevétel segítségével annak nagyságrendjét.
Ezen adatok átrendezésével meghatározhattuk, hogy egy településen milyen tevékenységeket folytatnak és milyen nagyságrendben (A mátrix).
Az algoritmus egyik innovatív eleme az volt, hogy a tevékenységekből következtettünk annak ágazati, illetve nyelő, vagy kibocsátó jellegére. Az ágazati besorolás egyértelmű. A nyelő, vagy kibocsátó arányokat a tevékenység tartalma alapján állítottuk be. Pl. egy alapvetően mezőgazdasági alapanyagokat előállító település alapvetően kibocsátó, hisz ezeket a termékeket másutt fogyasztják el, vagy dolgozzák fel. Egy vágóhíddal rendelkező település nagyobb mértékben nyelő, mint kibocsátó. Ugyanez mondható el a feldolgozó
ipari tevékenységek jelentős részére is. (Ezeket az arányokat foglaltuk össze a T mátrixban).
Ekkor a két mátrix szorzata ágazati bontásban megadja, hogy az egyes települések milyen volumenben nyelnek, vagy bocsátanak ki forgalmat. Ez az F mátrix, amelyből fontos arányokhoz jutunk a következő képlettel:
F<1’F>
-1Ezt követte az elinduló gépkocsik számának megbecslése ágazatonként (j vektor), mellyel meghatározhattuk a települések szerinti induló és érkező forgalmakat ágazatonként az
F<1’F>
-1<j>
képlettel.
A nagyobb nehézséget az elinduló tehergépkocsik számának megbecslése jelentette. A megfelelő inputok a következők voltak:
• A KSH szállítási teljesítmény adatai áru főcsoportonként
• Járműkategóriák használata ágazatonként, illetve a lakossági fogyasztásban
• Járműkategória raksúlyának átlagos terhelése (t)
• Járműkategóriákra jellemző átlagos távolság (Km)
Ezeket az adatokat saját szakértői becsléssel kellett ágazatokhoz rendelni.
Külön kezelni kellett a fogyasztás érdekében induló és érkező teherautó forgalmat.
1.3. ábra: A belföldi közúti teherforgalom becslésre használt algoritmus
Cégnév Székhely Telephely Becsült
árbevétel Árbevétel (e Ft.) vállalatonként, településenként és tevékenységenként
Tevékenységek hozzárendelése kibocsátókhoz és nyelőkhöz ágazatonként
Tevé- keny-ség
Ágazat 1 Ágazat 2 Ágazat n
Nyelő
Árbevétel hozzárendelése településekhez, ágazatokhoz kibocsátónként és nyelőnként
Tele-pülés
Ágazat 1 Ágazat 2 Ágazat n
Nyelő