rem. - Sok hibákkal terhes az én lelkem, de azonban a' mindeneket tudó Istent hía vom bizonyságúl, hogy mind azon hibáka, nak , és vétkeknek egy olly indúlat vala talpszere, melly első eredetire nézve nem csak fedhetetlennek, sőt talán nemesnek is neveztethetnék! Bár tartson is a' világ ena em örökre vétkesnek , örömest elszenvea äem, mert tulajdon szívem' meg nem vesz tegetett szava nagyobb rés.zént csak szeren-i csétlennek mond engem.. De hogy az ezen utolsó borzasztó óráimban vigasztalom,
hogy azon Férfiú, ki mindjárt az első hoz zám lett lépésekor kedveltető módon ba-y . rátságát ajánlja nekem, hogy az engem' jobban megismerhetné, azt szívemből i'n-.
kább óhajtanám , mintsem a' több emberek előtt való mentségemet; 's a' Tiszteletes Úr' nyájassága, is nyomorúságomban rész-.
véte, mellyet képéből hozok ki, előre bi-.
. . zonyos'
, .'z'onyossá tesznek engem' arról, hogyaz Úr ki fog halgatni.
. Könnyen elgondolhatja Barátom Uram, hogy egy illy köszöntés csudálatomat még jobban ne'velé, 's hogy magamis az újság;
kívánástól eléggé indittatván, őts történe-.
'te, velem közlésére kérém , mellyet is mint;
egy e' következendő szókkal ada' elő: f
„Az én Atyám ezen Városkában Ke-reskedő volt, 's engem', 'mint eggyetlen' fiát, a, maga felvígyázása alatt ug' an azon élet' nemére a' legnagyobb gon ossággal, nevelt. Gyermekségemtől fogva csen es természetü valék,. 's pihenő óráimban a'
hasznos könyvek, olvasása volt legkedvesb, . sőt egyedül való múlatságom; tulajdon magam választásomból kerültem a' lármás múlatságokat, „s e' magán'y' szeretetéért kétszeresen' kedvelének Szüleim} Tizenhét esztendős koromban megfosztattam édes Anyámtól,. ás Atyám nehány évig özvegyi
ségben élt megelégedve , sőt már.közel járt a' 60,. esztendőhöz , midőn azon gyarlóság ra vetemedett, hogy a' szomszédja' igen fia- ' tal leányábalsze'retett, kinek egész gazdagi Sága csupán csak kellemeibén ,.x 's jó híré-' ben állott. - Ezt ő Szüléitől annak rendi szerént meg is kérte, kik a.i lyányt', mivel . az Atyárriat'egy előkelő tehetségű keresked dőnek íarták, részszerént komolysággal ,.
részszerént szép szóval arra kénszer'íték,
hogy a' kezét inkább szájjal. mínt szívvel amAtyámnak ígéré. Az egybekelés' napja
4
- g ____ 50 ____
* immár szinte felderült, midőn'az Atyám veszedelmes nyavalyába esék, mindazáltal nem sokára jobban leve, és ámbár mind az Orvos, mind igen nagy erőtlensége azt javallák, hogy egy más időre halasztaná el a' dolgot, ő még is eggyikre se haj . '~* tott, 's az egybekelés' napját annyira meg inneplé , a' mennyire csak állapotja enged te. Azonban, épen a' lakadalma' napján olly erőtlenné, 's beteggé lett, hogy az asztaltól 'az ágyba kellett vinni, mellyből többé fel sem is költ. '- Illy állapotban te le el egész egy esztendő, 's innen nyilván kitetszik , hogy házasságát tökéletességre
nem viheté. '
„Azonban mégis azon vele öszvees ketett fiatal személy az ő Feleségének hí vatott, és mivel az mellette sokféle alkal matlanságokat szelídséggel kiállott , Testa mentom szerént minden vagyonát reáhad gyá, nekem pedig eggyetlen egy fiának;
kire soha csak egy panasz sem jöve ki szá ján, a' törvényes kötelesség' részein kívűl' ' egy batkát sem 'hagyott mäga után. Bár
melly sok okaim láttattak arra lenni, hogy egy olly szémélyt, ki engem' mintegy tör vénytelen úton egy ezen helyhezképest je les vagyontól fosztott meg, gyülöljek, vagy legalább kerüljek : mindazáltal még is épen az ellenkező történék meg. A, me nyecske, mint már fellyebb is mondtam, ifjú, szép, a' lehetős jóerkölc.si tulajdon;
ságú, nyájas, 's mindennek örömest'szóln
+5!“
gáló volt, főképen pedig 'ísmeretségünk'
legelső szempillantatja olta, erántam a' legkedveltetőbb módon. viselte magát. -.Bár melly kevéssé tudtam is akkor hogy
miért? üres óráimban kerestem az ő társa ságát, örömesthosszasan beszéllgettem ve le; a" házi, 's kereskedési dolgokban sok ,szor tudaklám véleményét 's nem. so kára észrevevém, hogy ő is a' legkissebb csekélységben is kívánja vélekedésem' tud 'ni, 's azt pontban követi is. -- Igy mene
ez néhány holnapig, ls legkisebb különöst sem gyaníték e' mellett. Hanem.midőn napról napra kedvesebbé leve őelőttem, ls nekem egy hely sem tetszett, a',l1ol ő jelen nem volt, 's mind ébren, mind ál momban csak az ő kél.e lebegett. előttem:
akkor vettem végre észre, hogy ez egy olly szikra, melly szívemben mélyen csillám~
lik; megrettentem ez'. eszelőségen , ,s fel tettem magamban, hogy egy olly személyt, ki nem én hozzám való, a' Ieglehetősebb módon kerüljek, 's akkor tüstént elhagy tam volna az Atyám' házát, ha polgártár saimnak a' megettem leendhető szóllások tól való félelem, 's gyanú ,' melly szerént azt fogták volna gpndolhatni, hogy ezt csak bosszúból teszem , .mível az Atyám illy vég , rendelést tett ;. 's ha a, kereskedési körn yűlála lások, mellyekben reám mulhatlanúl'szük ség volt , ,s végre az Atyám minden órán közelgető halála meg nem akadályoztattak
volna. . .. . .
4* „
t
--„Én azonközben azon feltétemet, hogy
őt' a' mennyire tőlem kitelt, kerüljem, jó darab ideig a' legnagyobb álhatatossággal me tartottam; de alig vette ő ezt észre, midőn egykor a' ház, egy távollévő részé-l .be utánnam jöve, 's könnyező szemekkel azon megváltozásom' okáról tudakoz'a, mellyre ő nekem, legalább tudtára„ legkis'û sebb okot sem szolgáltatott. - En erré akadozva valamelly színes okhoz hasonlót .felelék, de ő mindent könnyűmódon mega
czáfolt , 's midőn háborodásom nevekedett, 's akaratom ellen némelly a' számon kirep-x pent vigyázatlan szavaim szándékomat el árulták, akkor már tovább nem lehetett, 's nem akarta patak módjára rohanó kön-i nyeit, 's érzésit türtőztetni, hanem nagy megilletődéssel a' nyakamba bor.ült, 's kid mondhatatlan indúlattal tellyes lévén dOF bogó melyéhez szorított. - Ezen pillantat okozá osztán azt, hogy mi többé legkis-l sebb titkot sem csinálánk abból, a' mi közttünk történt; én sokszor minden tar tózkodás nélkűl beszélgeték ővele, eleibe terjesztém azt , melly szükséges a' mi egyu mástól elválásunk, 's mennyire lehetetlen kívánságunk , ,s beszédem' végezetével meg . is akartam tőle me'nekedni ., de ekkor is
megtartóztatott, 's mind arra a' mi előtte
szent és becses megesküdtt, hogy ő az A
tyám mellett soha sem feküdt; előmbe ter jeszté az Atyám' közelgető halálát, 's kinyi.
latkoztatá azon bizonyos reményt , melly
"'53?