The thesis is a summary of the quarter malacological (Pleistocene) studies in Hungary and in the Carpathian Basin. The research and evaluation of malacological issues have played an important role in the study of Hungarian quaternary formations from the beginning.
Á LTALÁNOS KÉRDÉSEK
- A magyarországi pleisztocén malakológiai kutatások története History of the Pleistocene malacological researches in Hungary
- Gyûjtéstechnika, anyagfeldolgozás Collecting technology, material processing
- Nevezéktani kérdések Nomenclatural issues
- Pleisztocén Mollusca-faunánk kialakulása Development of the Pleistocene mollusc fauna
There was a significant change in the mollusc fauna of our area at the beginning of the Quaternary. The number of extinct and "exotic" elements decreased sharply, and recent taxa took their place.
A PLEISZTOCÉN M OLLUSCA - FAUNA TAXONÓMIAI ÉS FAUNISZTIKAI SAJÁTOSSÁGAI
A Mollusca-fauna jellemzése Characterization of the mollusc fauna
Egyrészt a pleisztocén, holocén és a közelmúltbeli szárazföldi csigafauna állatföldrajzi eloszlása – az adott kategóriákat használva – nagyon hasonló. A pleisztocén egyes szakaszaiban jó néhány faj elterjedési területe az ökológiai viszonyok megváltozása miatt a környező területekre is kiterjedt (lásd az állatföldrajz fejezetet), majd ismét visszahúzódott és ismét "endémikussá" vált.
F AUNATÖRTÉNET
Szárazföldi állatvilágát a szokásos, ma is élő fajok mellett mediterrán elemek (Cochlostoma, Pomatias fajok) színesítik. Munkám során azonban számos lelőhely korai pleisztocén korát sikerült igazolnom, gerincesekre vonatkozó őslénytani adatokkal alátámasztani, és az összegyűjtött gazdag anyagot kvantitatív vizsgálatokkal feldolgozni. Az országhatáron kívüli területekről (Szerbia, Horvátország, Moldova, Ukrajna) is sikerült azonosítanom a magyar alsó-pleisztocén folyóvízi fauna kihalt fajait.
A szárazföldi fauna jellege hasonló a folyóéhoz: az itt még élő fajok aránya 80% körüli, a fennmaradó, kb. A kora pleisztocén végén és a középső pleisztocén elején mollusca faunánk gyors és jelentős változáson ment keresztül. Hazánkban a középhegységi és dombvidéki gyakori erdőfajok mellett a kárpáti elterjedésű csigák is jelen vannak.
Ma már tudjuk, hogy a primitív környezet időszakos változásainak hatása a puhatestűek faunájában is megmutatkozik, ezért ezt időben és térben dinamikusan kell értékelnünk.
P LEISZTOCÉN M OLLUSCA - FAUNÁNK RÉTEGTANI ÉRTÉKELÉSE
A tercier–kvarter határ malakológiai szempontjai Malacological aspects of Quaternary–Tertiary boundary
Mivel az eddig ismert magyarországi faunákon alapuló leírás csak hozzávetőlegesen áll rendelkezésre, a negyed-harmadidőszak határának kérdésére nem lehet teljes körű választ adni. Jelenlegi ismereteink szerint a vízi faunában a díszes héjon kívül az Uniosand Viviparus, a Melanopsis nemzetség fajai, a Hydrobiidae család egyes nehezen azonosítható formái, a Dreissena polymorpha jelenléte. , a kontinentális faunán a Tacheocampylaea (=Mesodontopsis) doderleini és Cochlostoma nemzetségek azt jelzik, hogy a szóban forgó üledék régebbi, mint a pleisztocén. Más taxonómiai csoportokhoz hasonlóan a mollusca fauna fejlődésében a legjelentősebb változás a pliocénben a területünk nagy részét elfoglaló sósvízű Pannon-tó sótalanodásával, majd eltűnésével és ezzel együtt a folyóhálózat kialakulásával következett be.
Az üledékképződés után azonban a területünk nagy részét elfoglaló Alföldi-medencében, ahonnan csak a közelmúltban ismertek jelentősebb faunát (KROLOPP, E. 1970), illetve a felső-pliocénben a dunántúli vörösagyagok és a északi felföld. , puhatestű héjak szinte kivétel nélkül megoldva, ez a kérdés még nem tekinthető lezártnak. Bár ebben az időszakban Prekodonavje és az északi hegyvidék területén nem történt jelentősebb üledékképződés, és a keletkező üledékeket a későbbi üledékképződés többnyire elhordta, a szerencsés leletek hozzájárulhatnak a legfelső puhatestű-faunájának jobb megismeréséhez. Pliocén. - a legalacsonyabb pleisztocén képződményeket, és ennek eredményeként egy malacostratigraphic határvonalat húzni.
A pleisztocén–holocén határ kérdése
Addig is csak annyit mondhatunk, hogy a vízi faunában a díszített héjú Unios és Viviparus mellett a Melanopsis nem fajai, a Hydrobiidae család egyes nehezen azonosítható formái, valamint a Dreissena polymorpha jelenléte, illetve a szárazföldi fauna a Tacheocampylaea (=Mesodontopsis) doderleini és a Cochlostoma nemzetségre utal, hogy a szóban forgó üledék idősebb, mint a pleisztocén. Az eredmény a mai fauna kialakulása, amelyek egyrészt a pleisztocén néhány hidegkedvelő és hidegtűrő eleme (Valvata pulchella, Galba glabra, Gyraulus acronicus, Vertigo parcedentata, Vertigo geyeri, Vertigo modesta, Pupilla sterri , Columella columella, Vallonia tenuilabris, Semilimax kotulai) gyors kivonulásával és eltűnésével, másrészt az állatvilág jelentős fajszámának növekedésével (a fajok újbóli megjelenése a korábbi melegebb éghajlati szakaszokon). + új bevándorlók: Zebrina detrita, Helicella obvia, Monacha cartusiana). A jelenleg rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy egy adott területen a hidegkedvelő és hidegtűrő elemek eltűnése után a puhatestű fauna fajok - és egyben egyedszám - szegényebbé vált.
Ez jellemző a késő-glaciális végére, amikor a fauna alapján 16 °C körüli júliusi átlaghőmérsékletet lehetett rekonstruálni alsóbb vidékeinken (SÜMEGI, P. & KROLOPP, E. 1995). A vízi faunában megfigyelhető a nagy fajok (Viviparus acerosus, Viviparus contectus, Lymnaea stagnalis, Planorbarius corneus) terjedése és néhány rokon faj (Valvata pulchella - Valvata piscinalis vagy Bithynia leachi - Bithynia) váltakozó elterjedése. tentaculata). A holocén képződmények puhatestű-faunájának közelmúltban megkezdett intenzív vizsgálata (FÛKÖH, L. 1995, SÜMEGI, P. 1995, in: WILLIS, K.J. et al.) a pleisztocén-holocén határ pontosabb malakosztatrigráfiai feljegyzéséhez kell, hogy járjon.
A pleisztocén malakosztratigráfiai tagolása Malacostratigraphic division of the Pleistocene formations
A csigaházak mintegy 30 radiometrikus kora biztosította a késő pleisztocén felső szakaszának malacosztratigráfiai egységeinek pontos időrendi besorolását és időtartamuk meghatározását (KROLOPP, E. & SÜMEGI, P. 1995, SÜMEGI, P. et al. 1991). , SÜMEGI, P. & KROLOPP, E. 1995). A késő pleisztocén malacosztratigráfiai egységek szorosan összefüggenek azokkal az őskori környezeti, főként éghajlati változásokkal, amelyek rekonstrukciója többek között a Mollusca fauna ökológiai vizsgálatának eredményein alapul.
A PLEISZTOCÉN M OLLUSCA - FAUNA PALEOÖKOLÓGIAI JELLEMZÉSE
Környezetrekonstrukciós kérdések Evaluation of the environmental reconstruction
The most important new data on the indicative role of the fluvial fauna environment apply to the Early Pleistocene. The ecological character of the Late Pleistocene fluvial fauna is largely the same as today, which may imply a lower water temperature than in the Early Pleistocene. Slow-flowing sections, river arms, cow arches turned into backwaters for most of the year.
It is a more difficult task to reconstruct the stagnant aquatic environment based on the fauna of aquatic molluscs. The malacofauna found in drip loess – at the time of sediment formation, between 25-22,000 BP – implies long, rainy winters and short, cold summers interspersed with early spring temperatures (SÜMEGI, P. & KROLOPP, E. 1995). The two main areas of the environment that indicate the role of the terrestrial snail fauna are the reconstruction of the climate and vegetation of the period.
The three main groups (species preferring closed vegetation, or open vegetation, or species living on the boundaries of closed and open vegetation) of the Pleistocene terrestrial snail fauna reliably referenced vegetation characteristics (KROLOPP, E. et al. 1995, SÜMEGI, P. & KROLOPP, E. 1995).
A paleoklíma rekonstruálása Paleoclimatic reconstruction
Ez utóbbi analógiákkal élve a pleisztocén szárazföldi csigafauna 3 fő csoportba sorolt (zárt növényzetet kedvelők, zárt és nyílt növényzet határán élők, nyílt vegetációt kedvelők) megbízhatóan jelezte a növényzet jellegét (KROLOPP, E et al 1995, SÜMEGI, P. & KROLOPP, E. 1995). A módszert tovább finomították a fajok vízigényük szerinti osztályozásával (higrofil, szubhigrofil, mezofil, xerofil) (KROLOPP, E. & SÜMEGI, P. 1992, SÜMEGI, P. & KROLOPP, E. 1995). A rétegek esetében azonban a környezeti tényezők, elsősorban az éghajlat alakulásának regionális, sőt globális trendjei a növényborítottság változásaiból fakadtak (KROLOPP, E. et al. 1995, SÜMEGI, P. & KROLOPP, E.
26 laza szelvény alapján nyersvas hőmérő módszerrel rekonstruáltuk a felső-würmi Ságvár–Lascaux mikrointerstadiál júliusi átlaghőmérséklet-értékeit, amelyek 14 és 17 °C között voltak, 15,6 °C átlaggal. C (SÜMEGI, P. & KROLOPP , E. 2000, SÜMEGI, P., KROLOPP, E. & HERTELENDI, E. 1998.). A módszer érzékenységét és megbízhatóságát jelzi, hogy a júliusi középhőmérséklet az észak-magyarországi löszvidékeken 15 és 15,2 °C, a dél-dunántúli lelőhelyeken 15,8 °C, a déli síkvidéken 16,2 °C volt. (SÜMEGI, P. & KROLOPP, E. 2000). A nyersvas hőmérő érzékenységét mutatja az is, hogy a Szeged-Öthalom környéki, egykori dűnéken fekvő felső Würm-löszben a délkeleti oldalon mintegy 20 °C-kal magasabb értékeket kaptunk, mint a délkeleti oldalon. az északnyugati oldal (KROLOPP, E. et al. 1995).
Hungarian data for the malaco-thermometer method marking the current average temperature in July (after SÜMEGI, P. 2001, modified and completed).
Ökosztratigráfia Ecostratigraphy
Esős, hűvös, de nem túl hideg klímát jelez a vegetációs időszakban (kora tavasztól késő őszig), a júliusi átlaghőmérséklet 13 és 16 °C között van. A malakológiai adatok azt bizonyítják, hogy a júliusi átlaghőmérséklet a fafelhalmozódási területen magasabb volt a korábban feltételezettnél, általában 13-16 °C között alakult, de helyenként elérte a 19 °C-ot is (KROLOPP, E. Átlagos júliusi hőmérséklet a malakológiai alapján a faminták átlagértékeiből számolt adatok szerint 14,3 °C volt, ami az interglaciális paleofingok kialakulása során 20 °C fölé emelkedett.
A biosztratigráfiai felosztásnak, amelyet a rétegtani részben már tárgyaltunk (KROLOPP, E. & SÜMEGI, P. 1995, SÜMEGI, P. & KROLOPP, E. 1995), tehát ökológiai alapjai vannak.
A KVARTERMALAKOLÓGIA LEGFONTOSABB EREDMÉNYEINEK JELENTÕSÉGE A MAGYAR KVARTERKUTATÁSBAN
A gerincesek rétegtanilag értékes őslénytani maradványaival (KRETZOI, M. & KROLOPP, E. 1972) együtt végzett feldolgozás és értékelés eredményeként kiderült, hogy az Alföldet kitöltő pleisztocén üledéksor rétegtani szerkezete eltér attól, amit korábban feltételezték. A 250-800 m vastag pleisztocén összlet legnagyobb része a korai pleisztocénben rakódott le, különösen annak felső, fiatalabb részében, mivel a felszín alatt 60-80 méterrel a fúrásokban kora pleisztocén korú puhatestű-fauna és gerinces maradványok kerültek elő. Élő. Az alföldi pleisztocén képződmények rétegeinek igen eltérő vastagságát a korai pleisztocén korai medence különböző területeinek eltérő intenzitása okozta.
Ennek megfelelően, ahol vastag, 100 m-t meghaladó pleisztocén folyóvízi üledékképződések találhatók (pl. Duna völgye, Dráva völgye, Szigetköz és Hanság közötti terület), ott a legtöbb feltöltődés a pleisztocén korai szakaszában történt (KROLOPP, E . 2002). ). Fontos eredménynek tartom, hogy a korai pleisztocén korai puhatestű-faunával először sikerült jelentős lehűlést igazolni (Villány: Somssich-hegy 2. lelőhely, KROLOPP, E. 2000). A pleisztocén puhatestű fauna ökológiai értékelésének legfontosabb eredményei a késő pleisztocén felső részének (Würrn és késő glaciális időszakok) környezeti rekonstrukciójához kapcsolódnak.
Pontosan datált fauna alapján radiokarbon mérésekkel nemcsak a környezeti változások, ezen belül a klímaváltozás jellegének, időtartamának és sorrendjének rekonstruálására volt lehetőség, hanem regionális különbségeik rögzítésére is (SÜMEGI, P. & KROLOPP, E. 1995).
A JÖVÕ FELADATAI
Az ökológiai rekonstrukció és ezzel összefüggésben az éghajlati ingadozások jobb és pontosabb megértése számos lehetőséget kínál. Folytatni kell a paleoklíma rekonstrukciós munkát sertéshőmérőkkel és morfotermákkal, és be kell vonni a puhatestűhéjakon mérhető oxigénizotóp-analíziseket is. Kiemelten fontosnak tűnik a szárazföldi csigák nedvességigényének, és ezzel összefüggésben a harmatképződésnek a figyelembe vétele, mint eddig alulértékelt éghajlati tényező.
I DÉZETT IRODALOM
Paleoenvironmental reconstruction of the late Upper Wünn in Hungary based on malacological and radiocarbon data.
A MAGYARORSZÁGI PLEISZTOCÉN KÉPZÕDMÉNYEK M OLLUSCA - FAJAI
K ROLOPP E NDRE PUBLIKÁCIÓI
Malacological analysis of the samples from Pilismarót-Pálrét. amp; Schweitzer, F.: Upper Palaeolithic settlement in Pilismarót-Pálrét. Biostratigraphic division of Pleistocene formations in Hungary according to their mollusc fauna. amp; Sümegi, P.: Quaternary malacostratigraphy in Hungary. Abstracts of the Eighth International Malacological Congress, p. Evolution and biostratigraphic distributions of the Quaternary molluscan fauna of Central Europe.
Aglawlaw ti pleistoseno idiay Hungaria.–. Instituto ti Panagsukisok ti Heograpiko nga Akademia ti Siensia ti Hungary, Teoria-Metodolohia-Panagsanay. Kaudian a Pleistoseno a heohistoria ti lugar ti Bacska Loess. amp; KROLOPP, E.: Ti Babonyian-Szelétian a Komplikado ti amianan a daya a Hungaria iti kronolohiko ken aglawlaw a settingna. Dagiti kuaternario a malakolohiko a panaganalisar para iti panagmodelo kadagiti Nangato a Weichselian a palaeoaglawlaw a panagbalbaliw kadagiti Karpato.
Quaternary malacological analysis for modeling Upper Weichselian paleoclimatic changes in the Carpathian Basin.
MALAKOLÓGIAI TÁJÉKOZTATÓ 31
Magyarország negyedidõszaki malakológiai bibliográfiája Quaternary Malacological Bibliography of Hungary
