A roma értelmiség formálódását támogató szervezetekhez való viszonya

197

általában a többségi társadalomhoz tartozó fiatalok – hogy mintakövetés, tehetség, érdeklődési kör. Itt fontos kiemelnünk, hogy az eredmények nem arra mutatnak rá, hogy ezek a tényezők nem jellenek meg az interjúalanyok pályaválasztási vagy pályamódosítási döntéseiben, hanem azt, hogy nem ezek a tényezők játszották a fő szerepet döntésükben.

„Én erős mintakövető lettem. Elkezdtem követni azt a mintát, amit anyukám mutatott. Ez annyira természetes volt. Nem az volt, hogy kitaláltam magamnak egy más szakmát, ami teljesen más.”Csilla (oláhcigány)

„Csak azért jelentkeztem szocpedre, mert anyukám ezt választotta. Fogalmam nem volt róla, hogy ez mi. Szerintem a pedagógiámból indult ki, ha nővérem pedagógus, akkor én is legyek az.”Kamilla (romungró)

„Engem a pályára elsősorba a gyerekek szeretete vezetett és az angol nyelv iránti szeretett.

Illetve tudtam, hogy ebben van tehetségem. Ebben kell tovább lépnem.”Frida (romungró)

198

butaság….De ugye mindig azt mondják, hogy pénzünkből éltek….ezek az emlékek megmaradnak bennem....Most már lehet, hogy pályázni fogok a mesterképzésnél.”

Csenge (romungró) narratívájában a többségi társadalom megítélésétől tartó véleménye mellett kritikaként fogalmazza meg, hogy a támogató szervezetek azt közvetítik, hogy a roma értelmiségiek általuk váltak szenzitív értelmiségivé és ezzel nem a roma fiatalok tehetségéhez kötődően jelennek meg szakmai sikereik, másrészt kritikaiként fogalmazza meg, hogy a roma szakkollégiumi programok aránytalanul nagy terhet jelentenek a fiatalok számára, amely hátráltatja tanulásukat.

„Mindig távolodok az ilyesmitől. Az összes cigány társamat felkarolják. Én azt mondtam, hogy megoldom egyedül. Annyira túl van, magyarázva, hogy ők kikupáltak ki a cigány fiatalokat.

Félévig roma szakkolis voltam, annyira rossz volt nekem. Hétvégéken is voltak ilyen cigányos programok. Nagyon jó lehetőségek, de nekem a természettudományi tanulmányaim miatt ez nem nagyon fért bele. Én támogatom ezt. De nekem nem volt időm. A tanulmányainak kellene a legfontosabbnak lennie…(…) A magyaroknak pedig nincs ilyen és azt mondják, mert cigány vagy, azért kapsz dolgokat…”

A kritikus (b.) interjúalanyok különböző kritikákat fogalmaztak meg a szervezetek működésével kapcsolatban. A szervezetekkel kapcsolatban három markáns kritika fogalmozódott meg, amelyet az interjúalanyok narratívájában megjelentek. A kritikus interjúalanyoknak egy csoportja azt fogalmazta meg, hogy az említett szervezetek nem mutatnak más perspektívát az interjúalanyoknak csak azt, hogy a roma társadalom megsegítésének a terültén vállaljanak majd szerepet, amely egy fiatal életében olyan erős ráhatásként jelenik meg, hogy végül akarva vagy akaratlanul is ezen a területen fognak szerepet vállalni, ami nem önválasztás, hanem csak annak tűnik.

„A Ghandi akkor nem mutatott alternatívát. Nem mondta azt, hogy hé, te tanuljál kommunikációt médiatudománnyal. Te nem tudom, tanuljál orvosin, hanem akik jöttek hozzánk pályaorientációra azok mind azt mondták, hogy romológiát tanuljál. De utána, az hogy hogyan érvényesülsz, leszarjuk. Ha mondjuk, tudatosabb szüleim vannak…más lett volna. (…) Azt gondolom, hogy sok vidéki romának, sok romának, akinek nincs egy privilegizált helyzete…nem is nagyon van más lehetősége csak ez. Mondjuk főleg a kezdetekben. (…)Nyilván segítik a tanulmányainkat, de cserébe az várják el, hogy adjuk vissza a közösségnek, úgy, hogy szerintem azzal is visszaadunk, hogy mi értelmiségiként a többségi ti társadalom része vagyunk és tevékenykedünk. Az a baj, hogy nekem az az érzésem, hogy nem mutatnak alternatívát. Nem mondják azt, hogy te tudod mit, te legyél egy olyan ügyvéd, aki bizniszekkel foglalkozik és mellette, hogyha van időd, akkor még önkéntesen legyél emberjogi ügyvéd is. De ők azt mondják, hogy fókuszálj csak a roma témára, ami nem baj, ha az ember ennek áldozza az életét.

Én azt gondolom, hogy nem piacképes. Vannak emberek, akiknek az életük erre rámegy,

199

belerokkannak abba, hogy a roma témában, roma integrációban dolgoznak. Közben pedig nem tudom, az egyik hónapról a másikra élnek, mert, ez anyagilag nem kifizetődő, vagy nem piacképes. Ahelyett hogy választott volna még a gimnáziumban vagy az egyetemen egy másik szakot, ami szintén közel áll hozzá, de piacképes és mellette csinálná az akármilyen önkéntes tevékenységet. (…) Minden teher az én vállamon van? Egyedül kell reprezentálnom 1 millió embert? Én vagyok a felelős?”Letícia (beás)

„Az a helyzet, hogyha roma vagy, akkor akarva akaratlanul találkozol bizonyos szervezetekkel.

Berántják ezeket a fiatalokat. Azt vettem észre, hogy már mindenki szociológus, mert nem mutatnak más perspektívát ezek a szervezetek.”József (romungró)

„Én emlékszem, hogy voltam olyan konferencián, ahol kimondottan ezt sulykolták, hogy tenni kell saját magunkért és a közösségért. Mi hallgatók meg pont azt mondjuk, hogy nem elég a teher, amit most viszünk a hátukon? Akármilyen probléma, családi, anyagi, akármilyen probléma mellett a diplomát is megszerzi. Adja fel az álmait? Menjen a cigányokhoz? Menjél vissza településre és ott mutasd meg!- ezt mondták. De van ez az út, hogy élni akarja az életét.

Karriert akar építeni, meg családot. Mert ő a szakmai kiválóságával akarja bebizonyítani, hogy alkalmas rá.”Anasztázia (romungró)

„A roma szakkoli azt sugallja a fiataloknak, hogy a romákkal kell foglalkozniuk. Ez rossz irány, mert a többségi társadalom nem fog találkozni roma értelmiségiekkel. Egy többségi társadalomban élő fiatal nem fog látni roma pedagógust. Nem csak a roma társadalmon kell változtatni. A nem roma embereknek a romákkal kapcsolatos véleményét is formálni kell.”

Kamilla (romungró)

A következő kritika, amit az interjúalanyok megfogalmaztak, hogy a szervezetek a támogatás mellett erősen átideologizáltak és olyan dolgokat is meg kell tenniük, amellyel egyáltalán nem tudnak azonosul.

„Ezeknek a szervezeteknek a nagy része nem gondolkodó roma értelmiségieket nevel ki, hanem az ő eszméit próbálja meg átadni ezeknek a fiataloknak, tapasztalatból beszélek. Ez nagyon- nagyon káros. Ezt nagyon át kell gondolni. Nem tudom, mennyire akarok belemenni a politikai dolgokba, de egyszerűen nem tudtam ezt elfogadni, nem tartom magam jobboldali embernek sem baloldali embernek se. Nyilván amikor felvételiztem még nem tudtam, hogy hova sorolható.

Akkor nem foglalkoztam még ezzel. Ennek ellenére megpróbálnak persze függetlenek maradni, legalább is a nyilvánosság felé. Más szervezetnél is pont ilyeneket tapasztaltam. Írni kellett egy esszét a pályázathoz. Írtam egy esszét, hát most már meg nem mondom, hogy mi volt benne.

Nagyon fiatal voltam. Hát behívtak utána. Mikor leadtam az esszét, volt egy ilyen interjús rész is. Ott volt 10 ember, és akkor mindannyian úgy lehordtak, mintha most öltem volna meg három csecsemőt. Kiragadtak fél mondatokat. Én ott ültem 17 évesen. Letámadt 10 ember. Abszolút nem voltak kíváncsiak arra, hogy hogy értettem. Azt mondták, hogy ne haragudj, de figyelni kell a hírnevükre.”József (romungró)

„Vacsoráztak, meg imádkoztak. Tényleg nagyon, sok jó program volt abban a kollégiumban, de nekem nem volt jó, mert nem volt rá energiám.”Csenge (romungró)