Az értekezés során szövegelemzéseken keresztül követhettük nyomon az unitáriusok Jelenések könyvéről alkotott elképzeléseit a 16. századtól egészen a 18. század végéig. Habár a munkák egzegetikai megfontolásai – azok tematikai sokszínűsége miatt – nem minden fejezetben kaptak ugyanolyan hangsúlyt, az értelmezési módszerek mentén mégis felvázolhatóvá vált egy-egy magyarázat teljes íve. Emellett felszínre került az első unitárius Dániel-kommentár, illetve több, a sociniánus szűkszavúságot megtörő Jelenések-magyarázat, de további adatokkal gazdagodott az unitárius prédikációirodalom kutatása is.
Habár Ajtai Kovács Jakab gyűjteménye kapcsán több prédikációskötetet is tárgyaltam, amelyben a bűn-büntetés, ítélet vagy a zsidó-magyar sorspárhuzam tematikája megidézte az unitárius apokaliptikát, hangsúlyozni kell, hogy az értekezés alapvetően Apokalipszis- kommentárokkal foglalkozott. Nem tekintette tehát feladatának az apokaliptikus eszkatológiával átszőtt bibliai könyvekről szóló munkák feltárását, amelyek minden bizonnyal termékeny talajt kínálnak a további kutatás számára. David C. Sim ugyanis Máté evangéliuma kapcsán leválasztja az apokaliptikus eszkatológia jelenségét az Apokalipszis műfaji fogalmáról, és részletesen meghatározza annak karakterisztikáját és funkcióit. Ezek közül többet is felfedezhetünk Ajtai Kovács prédikációiban, mint a közösség határainak kijelölését, az aktuális események magyarázatát és a világ Isten általi determináltságát, a bátorítást, vigasztalást, a gonoszok büntetését, és a közösség egységének fenntartására tett erőfeszítést, amely az ítélet fenyegetésével rettenti az ingadozókat.692 Máté evangéliumának eszkatológiája kapcsán pedig figyelemre érdemes a Kolozsvári Akadémiai Könyvtárban található Az Isten ítéletinek éles fejszéje című 1662-es prédikációskötet, amely a Mt 3,10 textusát folytatólagosan, 15 beszéden keresztül a korabeli csapásokra is reflektálva magyarázza.693
Az értekezés tárgyát képező kommentárok számbavétele jól mutatja, hogy Káldos János bevezetőben idézett megállapítása, miszerint „az Apocalypsis magyarázata végigkíséri az unitárius egyház történetét egészen a XVII. század első feléig”,694 helytálló, ám utána az érdeklődés tartós hanyatlása figyelhető meg. A 17. században mindössze egyetlen, új elképzeléseket is felvonultató értelmezés keletkezett – az is csupán a Jelenések néhány verse kapcsán – és egészen a 18. század második feléig kell várni, hogy ismét a teljes könyvet átfogó magyarázat szülessen. A „miértek” tekintetében rendkívüli forrásértékkel bírnak
692 David C. SIM, Apocalyptic Eschatology in the Gospel of Matthew, New York, Cambridge University Press, 1996 (Society for New Testament Studies, Monograph Series, 88), 21–71.
693 Ms. U. 73.
694 KÁLDOS, i. m., 149.
174 Derzsi Varga György és Uzoni Fosztó István kísérőszövegei, amelyek világosan jelzik a lelkészek és a hívek könyvtől való távolságtartását. Fontos azonban, hogy e kétes megítélés az egyház – a Jelenések kánoniságát megerősítő – hivatalos álláspontjától függetlenül alakult ki.
Persze az is kirajzolódik, hogy az Apokalipszis iránti érdeklődést és értelmezési igényt még a 17. században is Karádi és Bogáti Fazakas kommentárjai szolgálták ki, mi több, Derzsi Varga és Uzoni Fosztó szemben álló értelmezései egyenesen a 16. század végén megfogalmazott elképzelések mentén váltak ketté. Az efféle általánosító megállapítások természetesen részeredményekre támaszkodnak, hiszen további szövegfeltárások során bukkanhatnak még fel szisztematikus magyarázatok.
Ebben a tekintetben mindenképpen említést érdemel az értekezés egyik hiányossága. Nem tárgyaltam ugyanis azt az ismeretlen szerzőjű latin nyelvű Jelenések-kommentárt, amelyet az a Nagyajtai Csiki István másolt le 1714. november 6. és 1715. június 6. között, aki árkosi papsága idején Karádi magyarázatának Kovásznai-másolatát prédikációs segédkönyvre utaló előlappal látta el (1743). Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött másolat címe: Annotata in Apocalypsin S. Johannis evangelistae et apostoli, authore anonymo conscripta.695 Csiki István tehát kiemelt érdeklődést mutatott a Jelenések könyve iránt, másolata pedig időben közel esik Ajtai Kovács Jakab prédikációskötetéhez. Habár az apokalipszisek iránti érdeklődés 18. század eleji gócpontjának részleteiről a további kutatásoknak kell képet adnia, a szisztematikus kommentárok hiányáról mégis sokatmondó, hogy a források sokszínű felvonultatására törekvő Uzoni Fosztó az erdélyi értelmezések közül csakis a 16. századi hagyományból, Dávid Ferenc, Palaeologus és Bogáti Fazakas munkáiból építkezik, illetve a kortárs Dersi Gergely István prédikációit említi.
Ennélfogva ellentmondásosnak tűnhet a Jelenésektől való távolságtartás és a feltárt munkák populáris regiszterhez köthető prédikációs műfaja. A prédikációk azonban több szempontból is megfelelő keretet nyújtottak a magyarázatok számára. Egyfelől lehetővé tették, hogy a szerzők a Jelenések misztériumait az egyszerű hívők számára is közérthetően tolmácsolják, ezáltal megalapozzák a könyv ismeretét és tekintélyét a gyülekezetben.
Továbbá más prédikátorok számára is segítséget nyújthattak a helyes értelem és közvetítési mód mikéntjéről. Ezzel szemben az elvontabb traktátusok, mint például Voidovius, De Breen vagy Gejza József munkái inkább a tanultabbakat, az értelmiségi réteget célozták meg.
Másfelől a prédikációk lehetőséget kínáltak a Jelenések sokrétű felhasználási módjára: a teológiai-dogmatikai tanulságok, az Antikrisztusra irányuló próféciák és a jövőt kutató
695 TÓTH F., Az ismeretlen…, i. m., A kolligátium jelzete: Kt. Oct. Lat. 1237.
175 számítások mellett előtérbe kerültek a mindennapi életre vonatkozó gyakorlati hasznok, az erkölcsi megújulás és a kegyes életvitel hangsúlyozása. Ez utóbbi szembetűnő példája a Conciones vetustae… ciklusa, amelyben az istenes életre való buzdítás olyannyira középponti elem, hogy a munka retorikája már-már a kegyességi olvasmány műfaját idézi. De Ajtai Kovács apokaliptikus képei is megfelelő alapot nyújtanak a mindennapi nehézségek, természeti csapások, megbetegedések vagy katonai megszállás értelmezésére. A vigasztaláson és intésen túl a prédikációk gyakorlati hasznát szemléltetik a kötetekhez készített mutatók témamegjelölései. Ezek alapján a további kutatás feladata, hogy a Jelenések tudós világban homályosnak vélt passzusai miként adnak választ a mindennapi hitélet gyakorlati kérdéseire.
Karádi munkája végén a főbb képek és az értelmezés elemeinek a másoló által összeállított betűrendes mutatója áll.696 Uzoni Fosztó első kötetében az Igazító tábla már a Jelenések képeit, az értelmezés kitérőit, a tudományos összegzéseket, a munka főbb tanításait és az előkerülő exemplumokat egyaránt tematizálja.697 A második kötetben a Mutató táblája a’
dolgoknak a’ levelekre azonban már szűkebb és általánosabb.698 Az Apokalipszis gyakorlatorientált magyarázatát Derzsi Varga György indexei tükrözik leginkább. Mutató táblája ezen mennyei látásról s hallásról írt prédikációkban lévő dolgoknak… címmel közli a képek és tanulságok rendjét,699 ám a kötet elején A prédikációknak bizonyos üdőkre, innepekre temetésekre s egyéb alkalmatosságokra mutató lajstroma… is helyet kap. Itt a beszédek számával jelzi, melyik mondható el aratáskor, papszenteléskor, temetéskor, búcsúzó pap esetében, kurátor temetésén, drágaság, had, húsvét, nagy hőség idején, vagy a gyalázatosok, hazugok ellen, vagy éppen János nevű pap, illetve vízbefulladt ember temetésén és így tovább.700 Ez a lajstrom jelzi legvilágosabban, hogy a 18. század végére a Jelenéseket az élet minden területét átfogó bibliai iratként kívánták a hívek elé tárni. Talán ennek köszönhető az is, hogy az antitrinitárius kommentárok kerülik a radikális, társadalmi rendet megbontó eszméket.
696 Index rerum memorabilium in hoc opere Karádii contentarum címmel a kötet 595. és 604. oldala közé bekötve 12 oldalnyi terjedelemben. Néhány címszó: „Ábrahám áldozatja; Áldozat kedvessége; Arató angyal; Fiú magzat; Fogságba tartja Róma az eklézsiát; Fluvii paradisi; Gergely Pápa; Haszna e könyvnek; Hét trombiták;
Hét pecsétek; Királyi székben ülő; Nagy veres Sárkány, nagy birodalom; Pönitencia ideje; János ki volt; Jézus eljövetele; Új ég és föld” etc.
697 UZONI FOSZTÓ, i. m., 2/1, [34]–[54]. Néhány címszó: „Apokalipssel[!] mely visszaélnek ma; Apolló, azaz nem sok, hanem egy az Isten; Ázsia méltóságai más földek felett és jegyzései; Beótziaji kútfők ellenkező munkáji;
Campegius Vitringa, Cornelius a Lapide bizonyítási; Délusi templom régisége és arra tött írásnak értelme;
Empédokles az Etna égő tüziben szökött; Igazaknak örökké boldogul vagyon dolgok; Esmérd meg magadot, isteni szó gyanánt volt régen; Felhőbe jőni mit tészen; János apostol-é, vagy az evangyelista írta a’ Jelenést; Jó fő az Isten, nem tudva a’ pogányok is úgy vallották; Megigazulás hit által sok bűnökből; Igaz Krisztus az, ki halál által lött úrrá; Kálviniano reformatusok idegensége Atyafiúságtalansága” etc.
698 UZONI FOSZTÓ, i. m., 2/2, [470]–[479].
699 DERZSI VARGA, i. m., [716]–[723].
700 Uo., [13]–[16].
176 Az egzegetikai módszerek középpontba állítása ugyan nem kínált elegendő terepet Dersi Gergely István és Derzsi Varga munkájának részletekbe menő bemutatására, így csupán értelmezésük főbb vonalait érzékeltettem, annak tematikus elemzése pedig további kutatásra érdemes. Ellenben részletes képet kaptunk Karádi Pál történeti módszerek felé is utat nyitó históriás allegóriájának és Uzoni Fosztó racionális-történeti-tipológiájának kialakulásáról és működéséről. Mindez nemcsak a 16. századi kiemelkedő unitárius egzegetikai kezdeményezéseket szemlélteti, de arra is rámutat, hogy a mérsékelt felvilágosodás bibliakritikai eredményeit receptáló erdélyi viszonyok között az antitrinitáriusok – ha már nem is az egyéni megoldások úttörőjeként, de – még mindig az élvonalban helyezkedtek el.
Az értekezés fontos eredménye, hogy szinte minden fejezetben képes volt felmutatni olyan európai vagy magyar protestáns hagyományt, amelyből az unitárius magyarázatok merítettek.
Míg Karádi Pál Servet és Vehe-Glirius megfontolásain felül a svájci reformátusok és Melius Juhász értelmezéseihez is illeszkedett, Ajtai Kovács Jakab nem csupán a mártirológia fogalmának puritán megközelítését tette magáévá, de egyenesen Szőnyi Nagy István munkájából kölcsönözte a katolikus- és aposztázia-ellenes megszólalásait. Uzoni Fosztó azonban a hazai reformátusokat a felekezeti tolerancia iránt érzéketlennek ábrázolta, ellentétben a mérsékelt felvilágosodás módszereit és érvkészletét megalapozó saumuri és a felvilágosult ortodoxia elképzeléseire nyitott európai református munkákkal, amelyek eredményeivel alátámasztotta a Palaeologus és Bogáti Fazakas teremtette értelmezési keretet.
Egzegetikai módszerének megalapozásában pedig kiemelt szerep jutott az idősebb Campegius Vitringa munkásságának. Úgy vélem, az unitárius irodalom kutatásában kiemelt figyelmet kell fordítanunk a jelenségek felekezetközi vizsgálatára és református párhuzamaira.
Erdélyben a teológiai és egyházhatalmi vitákon túl, a két felekezet helyenként szoros együttélése (lásd paritás és templomviták)701 vagy a 18. századi ellenreformáció nyomására létrejövő hasonló körülmények egyes irodalmi műfajok és beszédmódok esetén kialakíthattak érintkezési pontokat, amelyek tágabb kontextusban az európai protestáns hagyományból is táplálkoztak.
Az értekezés megfontolásait illető legfontosabb feladat a tárgyalt munkák közzététele.
Természetesen rendkívüli jelentőséggel bírna, ha Karádi Pál teljes kommentárjának jegyzetekkel ellátott kritikai kiadása elkészülne, amely további eszmetörténeti jelenségek mélyreható elemzését is előmozdítaná. Jelenleg azonban egy sokkal szerényebb szöveggyűjtemény kialakításán zajlanak a munkálatok, amelynek koncepciója nagymértékben
701 MOLNÁR Dávid, Református-unitárius templomviták (1615–1648), Keresztény Magvető, 120(2014)/1, 3–21.
177 támaszkodik az értekezés eredményeire. Eszerint a magyar nyelvű kommentárok kísérőszövegei mellett a dolgozatban is elemzett szövegrészletekből való válogatás kapna helyet. Így Karádi elöljáró beszéde, a könyvről és szerzőjéről megfogalmazott véleménye, illetve a Jel 11–13 és Jel 20-ra vonatkozó fejezetei. Mindez a két másolat kritikai összevetése alapján szerepelne, egy-egy helyen Servet, Vehe-Glirius munkáinak és Melius Juhász értelmezésének párhuzamos szövegeivel. Ezen túlmenően a Conciones vetustae… teljes szövege, Ajtai Kovács Jakab Dániel könyvével foglalkozó prédikációi, Derzsi Varga György elöljáró beszéde, a János apostolról megfogalmazott gondolatai, illetve Uzoni Fosztó kísérőszövegei, disszertációi és a fontosabb egzegetikai megfontolásokat és forrásokat felvonultató prédikációi szerepelnének kísérő jegyzetekkel. Az erdélyi antitrinitárius Apokalipszis-kommentárokkal kapcsolatos vizsgálatok tehát még korántsem befejezettek, a szövegek számos további eredménnyel kecsegtetnek.
178