A E 0 L ÁM A Μ
EREDETÉRŐL
É8
POLGÁRI ÁLLÁSUKRÓL.
- t- ·<&—
IRTA
SZABÓ BENŐ,
GYÖK SZAB. m . VÁROSI TÖRVÉNYSZÉKI TANÁCSNOK.
GYŐR 1865.
NYOMATOTT SAUERVEIN GÉZÁNÁL.
M iután az 18 4 8 - ik é v i tö rv én y ek b en kim ondott, s az 1 8 6 1 -k i országbírói értek ezlet által javas
la tb a h o zo tt id eig len es tö rv én y k ezési ren dszab á
ly o k e lv eiv el is m eg erő sített jo g e g y e n lő s é g n é l fo g v a a v o lt jo b b á g y o k — kik k ö zé az O láhok is (R om án ok ) sorozvák — p olitik ai jo g o k g y a k o r latára k ép esittettek , h o g y ezen ig e n -ig e n n ev e
z e te s korszaknak vívm á n y a i tiin dök lőbbek le g y e n e k , jónak találtam leg in k á b b az utókorra n é z v e a törvén y elő tti jo g e g y e n lő s é g r e em elt n ép o sztá ly n a k és népfajoknak ered etével a tisz te lt k ö z ö n sé g et m eg ism ertetn i; m indenek elő tt p e d ig az O láhokéval, kik je le n b e n R om ánok nak n ev eztetn ek , — 1 -ö r azért, m iv el ezen n em zet
n ek eredetéről ed d ig i je le se b b történészeink is elá g a zó v élem én y b en vannak. 2 -or. M ivel az Oláh v a g y R om án n em zet k ü lön ösen az Á rpád-
1*
g o k a t, és addig, m ig id ő v el a k ö z ö n sé g e s j o b b á g y o k sorsára ju to tt, ezek tő l k ü lö n b ö ző p o li
tik ai állásban v o lt, és k ü lön szerk ezettel birt.
3-o r. M ivel hivatalos teen d őim után néh a m e g m aradott s a d olgozatra fordított órák a se g é d források kikutatásánál rövidebb id ő fo ly a m o t v et
tek ig é n y b e , m in t a tö b b ie k é ; de m ind ez u tó b b i n e h é z sé g m ellett is, ha tapasztalan dom , h o g y a tisztelt o lv a só k ö z ö n sé g e c se k é ly o lv a sm á n y t ném i érd ek eltség g el fogadja, kijelentem , h o g y a k é t testvér H azábani és k a p cso lt részek b en i v o lt tö b b i jo b b á g y sá g n a k , ú g y az E rd élyi S z á szo k nak is eredetéről és hajdankori v iszo n y a ik ró l — már d o lg o za tb a n álló — o lv a sm á n y t elk észítv e k ö zeleb b n y ilv á n o ssá g eléad ni fogok .
vényeinkben különféle nevezet alatt fordulnak elő.
Azokat Béla királynak névtelen jegyzője Blacci és egy helyen Blasii nevezi, — Il-ik András király által E la d , — IV. Béla király idejétől fogva — ki a ma
gyar oláh szavat a latin nyelvben először használta — egész Robert Károly királyig , Olahi vagy - chi, — azután Albert királyig majd Olahi, majd Va·
lacht, utóbb pedig minden törvényeinkben és okleve
leinkben Valachi neveztetnek. * *) A jelenkorban pedig közönségesen Románoknak hivatnak.
2. §.
Az Oláhok magukat Erdély legrégiebb lakosinak tartják, 2) és nem ok nélkül; mert a történetíróknak átalános véleménye szerint az erdélyi Oláhok mara
dékai azon nemzeteknek, kik Dák Decebal trónjának Tráján által történt felforgatása után Erdélyben vagyis Dacianak belsejében megmaradtak, s Tráján által ott gyarmatosított Rómaiakkal s egyébb nemzetekkel Tu- hutumnak oda érkeztéig összeelegyedtek és egyek lettek.
3. §.
A névtelen jegyző világosan mondja, mikor Tu- hutum Árpád engedelmével Erdélyt elfoglalta, azt Olá-
*) Danielis Cornides Vindiciae Anonymi. 53. lap.
*) Mildenberg: Handbach der Statistik Siebenbürgens. 11. lap.
liok és Tótok lakták (Blasii et Sclavi), fejedelmüket
Gelon-nak nevezi; (Gelon Blacus, Gelon Dux Blacorum, Gelon Dux ultrasylvanus), és elbeszéli, miképen a Ma
gyarok Gelon hadát Almás vizénél megvervén, más
nap Gelont futása közben elfogták és Kapos (Copus) vizénél megölték; azután a fóldnépe kezet adván, ma
gát Tuhutum hatalma alá vetette; és ezen fogadását esküvel is megerősítette, mely eseménytől azon hely, hol ez történt, Esküidnek (Esculeu) neveztetett. *)
Ily nevezetű két helység Nagy- és Kis-Eskülö jelen
leg is létezik Doboka vármegyében, és mai napig is mindkettő oláh falu.
4. §.
Tuhutum által történt foglalás alkalmával Erdély
ben lakó számos Oláhok közül igen sokan ott hely
ben megmaradtak; ezen körülményt tanúsítják nap
fényre jött több okleveleink, különösen:
1-ör. II. András királynak 1222. évről kelt ado
mánylevele, melylyel ő Erdélynek déli szegletén fekvő Barcza vidékét népesités és a Kunok elleni védelem végett a német lovagok neve alatt ismeretes fegyve
res barátoknak már ezúttal másod ízben adományozta.* 2)
Hermanno magistro Z Z U caritatis intuitu terram Burtza nomine ultra sylvas versus Cumanos, licet desertam et inhabitatam contulimus, --- et ad omne munimen regni contra Cumanos castra et urbes lapideas construere eos permissimus. " Item concessimus, quod nullum tributum debeant persolvere, nec populi eorum, cum transierint per terram Siculorum aut per terram Blaccorum.3) A hivatkozott adomány levélben em-
') l-ö Rész 24. 25. 26. és 27. fejezet Schwandtnemál.
2) Először t. i. 1211. Fejér T. 3. v. 1. p. 106.
8) Fejér T. 3. v. 1. PAg. 371.
litett Székelyek és Oláhok alatt — IV. Béla király
nak 1252. évről kelt alább az 5. §-ban idézendő le
vele szerint — a Szépei Székelyek és Kerczi Oláhok értendők, mert Szepsi Székelyszék vidéke keletről tő- szomszédja a Barczaságnak, e mellett pedig létezik Kercz földe, melyet mai nap Bölön vidéke foglal el.
A tributam alatt pedig mindenesetre a Székelyek és Oláhok földén fennállott királyi vámok értetnek.
2- or. Szintén II. András királynak 1223-ik évrőli kegylevele, melylyel házi papjának Gocelinak a Czisz- tercziek Kerczi apátsága számára tett alapítványt meg
erősítette, ebben hasonlóul Oláhok emlittetnek. Item etiam confirmamus in praesenti privilegio terram, quam prius eidem monasterio (de Kerch) contuleramus, exemtam de Blaccis, pro remedio animae nostrae. ')
3- or. Ismét II. András királynak 1224. évben kelt levele, melyben a Szász nemzet hires Privilégiuma foglaltatik, hol a király többek közt így szói: Praeter supradicta, sylvam Blacorum, et Bissenorum cum aequis usus communes exercendo cum praedictis scilicet Blacis et Bissenis, eisdem contulimus. 2)
4- er. Robert Károly királynak— 1322-ik évben a Kerczi apátság részére némely hatalmasok háborgatása ellen kiadott — védlevelében szintén már Kerczi Oláhok előfordulnak. Omnia bona mobilia ipsorum ... in ipsis monasterii villis scilicet in Kerc (Orcuz) in Harrabach, in Kerc Valachorum stb.3)
Az idézett levelek figyelmes értelmezéséből bizton le
het következtetni, hogy Kercz földét a Kerczi apátság fel
állítása előtt Oláhok bírták; ennek egyik részét már * *)
') Fejér T. 3. v. 1. pag. 400.
*) Fejér T. 3. v. 1. pag. 442.
*) Fejér T. 8. v. 2. peg. 332.
Π. András király az apátságnak ajándékozta, melyet a Czisztercziek benépesítettek, honnan azután mind a benépesített helység, mind maga az apátság Kercz- nek neveztetett; a másik résznek birtokában az Olá
hok megmaradtak, ezt utóbb Robert Károly a mon
dott apátságnak jószágai közé sorozta, s hihetőleg va
lamelyik király által ezen rész is a Czisztercziek apát
ságának adományoztatott, különböztetés okáért azon
ban előbbi Oláh Kercz nevezetét megtartotta.
Egy Kercz a szebeni Szász-Szék kebelében ma is létezik, Szeben városának jószága.1) Mildenberg sze
rint I. Mátyás király — a szerzetesek rendetlen élet
módja miatt (ob dissolutos Conventualium mores) — az apátságot eltörölte, és jószágait a szebeni Egyház
nak adományozta, melyek azután a városnak birtokába kerültek. Azonban Mildenbergnek ezen állítása hibás, mert a Kerczi apátság jószágai nem mind Szeben városának, hanem részben az egész szász nemzetnek váltak tulajdonává, p. o. Kis-Disznód s több helyek az egész nemzeté lettek.
5. §.
Erdélyországban az Oláhok igen nagy számmal laktak, amint ezt lV-ik Bélának néhány kegy leve
lei tanúsítják, u.m .: az első 1252. évről, melylyel egy Székelynek Zék nevezetű földet adományozott. Quod accedens ad nos fidelis noster Vincentius Comes, filius Aka- das, Siculi de Sebus, diligenter postulando, quod terram Zék, quae quondam Saxonis Fulkrun fuerat, sed per devastationem Tartarorum vacua et habitationibus carens remanserat, inter terras Olachorum de Kirtz, Saxonum de Brassu et terrae Si-
') Mildeuberg: Handburg der Statistik Siebenbürgens Heft 8. p. 79.
culorum de Sebus existentem, sibi conferre dignaremur.. * *)
De meg kell jegyezni, hogy ez a Kirtz az előbb em
lített Kercztől egészen különbözik, az a Barczasági vagy a főhelytől Brassótól nevezett Szászoknak szom
szédságában létezett; emez pedig azon / vidéktől nagy távolságban lakó Szebeniek szomszédja volt, valamint még ma is az.
6. §.
Tanúsítja ezt IV. Bélának egy másik levele is 1256.
évről, melylyel az esztergomi Egyháznak szabadalmai megujitattak és megerősítettek. Similiter in decimis per
cipiendis regalium proventuum ex parte Siculorum et Olaco- rum, in pecudibus, pecoribus, animalibus quibuslibet, exceptis terragiis Saxonum; sed ex parte Olacorum etiam ubique, et
a quocunque provenientium in regno Hungáriáé persolvi con- svetorum; nec non super decimis exigendis stb.2) Itt az er
délyi Oláhok a Magyarországiaktól világosan megkü- lömböztetvék.
Van IV. Bélának egy 3-ik levele is, mely tanú
sítja, hogy az Oláhok Erdélyországban nagy szám
mal laktak; ebben az esztergomi Egyháznak min
den szabadalmai elősoroltatnak, hogy az Érsek az előbbi Fejedelmektől nyert számos kegy leveleket min
dig vele hordozni ne kénytelenitessék. Et usque modo in eisdem libertatibus, dominiis et exemptionibus, decimatio
nibus urburarum auri et argenti ac Camerarum monetas cu
dentium ac pecudum et pecorum provenientium ab Olachis et Siculis cum proprietate et possessione earundem sit usa et freta sine diminutione.s)
IV. Béla királynak imént idézett három levelei
ből nem csak az tűnik ki, hogy Erdélyben már a leg-
*) Fejér T. 4. v. 2. pag. 147.
*) Fejér T. 4. v. 2. pag. 38ő.
*) Fejér T. 4. v. 3. pag. 133,
régiebb időkben Oláhok laktak, hanem az is, hogy nagy számmal laktak, mert különben az esztergomi Egyház szabadalmai közt a számos Székelyek mellett az Oláhok külön meg nem emlittettek volna, s az ál
taluk a királynak fizetni szokott marhák tizedrésze, mely az esztergomi érseknek adományoztatott, emlí
tést sem érdemlett volna; de még kevésbbé tartattak volna érdemeseknek III. András király idejében az országos tanácskozásban! meghívásra, a mint ez HL Andrásnak 1291. évben kelt leveléből kitetszik.
Nos Andreas Dei gratia Rex Hungáriáé stb. quod cum nos universis Nobilibus Saxonibus, Syculis et Olachis in partibus transilvaaie, apud Albam Jule, pro reformatione status eorun
dem congregationem cum eisdem fecissemus ab eisdem nobilibus saxonibus, Syculis et Olachis diligenter inquiri feci
mus. !)
7- §·
Az Oláhok Erdélyben nem egy helyen, hanem szétszórva a Magyarok, Székelyek és Szászok közt laktak; ezen körülmény kitűnik I. Lajos királynak 1366. évről kelt leveléből,a) melyben — az erdélyi egész nemességnek különösen az Oláhok ellen támasztott pa
nasza következtében — rendeltetett, hogy a bűnös Oláhok megbüntettessenek, mert ha az egész nemes
ség — mely kezdettől fogva a tudvalévő 7 várme
gyében lakott — panaszolkodott a kicsapongó Olá
hok ellen, világosan érthető, hogy az Oláhok a neme
sek közt a 7 vármegyében szétszórvák, kik mind a mellett nem a nemesek, hanem a király népei voltak.
Oláhok laktak a Szászok közt is, mert Mária király- *)
') Fejér T. β. V. 1. pag. 118.
*) Fejér T. 9. v. 3. pag. 652.
nénak kormánya alatt 1383. évben a Szebeni Szá
szok — a köztük lakó Oláhokkal — az egymás ellen elkövetett sérelmek feledése s a jó szomszédságnak jövő
beni fentartása tekintetéből békére léptek, mely béke
levél nyilván tanúsítja, hogy a Szászok közt sok ki
rályi Oláhok léteztek; *) ugyan ezt bizonyítja Mária királynénak szintén 1383. kelt egy adomány le vele is,*) mely szerint Omlás és Szelistye nevű Oláh helységek, melyek a szebeni szék kebelében a Szász nemzet bir
tokában vannak, az erdélyi püspöknek adoinányoz- tattak. Ide járul Lajos királynak 1362. évi adomány
levele is 3), mely Déva várhoz tartozó Zlasd nevezetű helységet említ; ugyanaz 1377. évben Kolosvár váro
sához közel fekvő Oláh faluját azon városnak ado
mányozta. 4) Zsigmond király idejében pedig a hadi sorozat szerint az erdélyi Oláhok külön hadi csapatot állítottak, mi szintén arra mutat, hogy az Oláhok E r
délyben szerteszét szórvák.5) 8. §.
Mindazáltal a mai erdélyi Oláhok, kik az erdé
lyi népességnek közel 3/ 5 részét teszik, nem mind az elősorolt ős iratokban említett Oláhoknak ivadékai, mert igen sok Oláh későbben majd meghívásra, majd a nélkül a szomszéd Havasalföldről és Moldvából költözött Erdélybe.
*) Fejér T. 10. v. 1. pag. 132.
*) Fejér T. 10. v. 1. pag. 68.
*) Fejér T. 9. ▼. 8. pag. 802.
4) Fejér T. 9. v. 6. pag. 160.
*) Sappl, ad veatigia comitiorum 1488. pag. 425.
Eder e tárgyra vonatkozólag eképen ir: Erdély törvényeiben világos nyoma taláUatik egy Moldvából érkezett Oláhok tdepitvényének. (Parte III. Tit. X I.
art. 10.)
Mondja tovább: Láttam több hiteles régi iratokból,hogy némely helységeknek lakosi az idd viszontagságai miatt el
fogyván, jövevény Oláhok befogadtattak; néha oly feltétel alatt, ha az előbbi lakosok idővel megszaporodnának, a jöve
vény Oláhok azoknak helyet adni tartozzanak; többször a kóbor Oláhok nem is kértek a régi lakosoktól engedelrnet a megtelepedésre, hanem megunván a sürü erdőkbeni kóborlást (nomadizálást), megszállták azon helyet, mely nekik megtet
szett, miteem tartva attól, hogy onnan elüzetnek; mert vesz- szőből fonyott gunyhóikon kívül egyebük sem lévén, ezeknek elvesztésén kívül mi kárt sem szenvedhettek. Olvastam egy
kor I. Mátyás királynak egy 1487. évben kelt leveléből, hogy némely Oláhok egy ízben a havasokból lejövén, Erdély
ben egy bizonyos helyet önhatalommal megszállottak, melyet Uj-falunak neveztek, de mivel más békés honfiakat, leginkább a szomszéd királyi jobbágyokat háborgatták, ott maradásuk a király által meg nem engedtetett, falujokat a király felgyuj- tatta és megsemmisittettc. (In Tabui. Nat. Sax. N. 443.) Hogy az Oláhok ily példák által sem rettentettek el az önhatalom
mali megtelepedéstől, kitűnik Erdélynek azon törvény helyé
ből (Part. HI. T it 5. art. 2.), melyben írva van, hogy az Oláhok más nemzetbelieknek földjét majd csaknem nyilvá
nos erőszakkal birtokolják.
Folytatja tovább Eder: Bethlen Farkas is állítja (Tom.
IV. pag. 436. 597.), hogy Mihály oláhországi Vajdának Erdély
ben! uralkodása alatt, Oláhhonból Erdélybe sokan átköltöz
tek, s miután Oláhországból egy csapat a másik után kiköl
tözve, Erdélyben ide e tova kóborlott, az ország rendei ezt a közbátorságra nézve veszélyesnek találván, törvényt hoztak,
9. §.
hogy az ily csavargók a földesurak által akárhol letartóztat- tathatnak ós örökös jobbágyságra szorittathatnak.1)
Benkő is hasonlóul beszél Erdélynek közelebb múlt századbeli Oláh lakosairól.2) Pachimeres görög iró szerint Traciában a XIII. században számtalan Oláh létezett és kóborolt (nomadizált) a Haemus he
gyén egész a görög birodalom fővárosáig.
10. §.
Ezek nyomán állítani lehet, hogy azon Oláhok, kiket a honfoglaló Magyarok Erdélyben találtak, majd mind kóborok voltak, s azokat Géza vezér és Sz. István király a Magyar néppel egy időben ültette le; de maradtak közülük még utóbb is kóborok, kik Erdély hegyein, sőt sík földjein is soká, t. i. mig a Szászok megszaporodtak, leginkább pedig a szomszéd Kun
ságban (Moldva és Havasalföld) csavarogtak, s ezek
nek utódai az Oláh czigányoknak adtak nevet.
11. §.
Mind a mellett gondolni se lehet, hogy a Kerczi és Kirczi lakosok, IV. Bélának adózói, és IH. And
rásnak az Országgyűlésre meghívott Oláhai, úgy a szebeni Szászokkal kibékülő és Zsigmond király alatt külön katonáskodó Oláhok, csavargó és baromtenyésztő kóbor Oláhok voltak.
12. §.
A névtelen jegyzőnek tanúsága szerint foglalás alkalmával Oláhok a Magyar hazában is laktak, a IX. * *)
*) Eden Ruinae Pannonniae pag. 398.
*) Benkö: Transylvania T. 1. p. 476.
fejezetben mondja: Pannóniában Tótok,Bolgárok éeOláhok
laktak. Pannonia név alatt majd az egész Magyaror
szágot érti, majd csak a dunántúli tartományt a Drá
váig, !) de Erdélyt attól minden esetben megkülön
bözteti; 2) tehát a IX. fejezetben az erdélyi Oláhokat nem értette, kikről máshol emlékezik.
13. §.
Legrégiebb időkben az Oláhok hazánk déli szeg
letén tartózkodtak, és maradékai voltak azon Oláhok
nak, kik a névtelen jegyzőnek tudósításával össze- hangzólag — a magyarok által elfoglalt tartományok
ban szétrobbantattak, s Glád népéből megmaradtak, de csak igen csekély számmal lehettek, mert az első korszaki királyok levelei közül IV. Bélának fentebb idézett esztergomi kegylevelén kívül Oláhokról egy sem emlékezik.
Továbbá Váradi különféle idegenekről beszél, de Oláhokról nem. ü g y Kéza és a Képes Krónika az Oláhokat nem számítják azon idegenek közé, kik a legrégiebb időkben itt letelepedtek. Mindezekből szükségkép azt keli következtetnünk, hogy Glád népe közt létezett Oláhok közül csak kevesen maradtak hazánkban, (annál többen Erdélyben) később azonban a Moldva-, Oláh-, és Erdélyországi Oláh nép közül, kik közt sok kóbor volt, némelyek részint megunva a kóbor (nomád) életet, sok helyeken önkényt lete
lepedtek, részint erre szorittatva, több megyékben gyar- matosittattak, különösen a keresztényeknek, a Török által történt kiirtása után a Krassó és Temesi Bán-
!) Névtelen jegyző 47. Fejezet.
a) Névtelen jegyző 11. Fejezet.
ságban, úgy a végvidéken is; a mint ezt alább idé
zendő, s Horvát-, Tót- és Dalmátországokrais vonat
kozó törvényeink bizonyítják.
U . §.
Jelenleg az Oláhok száma 1,211,544-re megy, ma
gok tisztán egy vármegyét sem foglalnak el, hanem a népességnek nagyobb részét teszik Krassó, Temes, Arad, Zaránd, Közép-Szolnok és Kraszna me
gyékben, Kővár vidékén, s a Bánsági határszélen;
mintegy harmadát Bihar, Szatmár és Marmaros lako
sainak ; — negyedrészét Csanádnak; hatodrészét Ugo- chának és Torontálnak; vannak Békésben is. *)
15. §.
Mindenek előtt említést érdemlenek azon hires Marmarosi Oláhok, kiknek eredetéről Engel és Fess- ler történetírók oly ktilönbözőleg, — s mégis mind
kettő hibásan — írnak.
A többek közt Engel Kun László idejéből beszéli:
az 1284. évben híre futamodott Magyarországban, hogy a két évvel ezelőtt Holdnál, Oldumár vezérlete alatt megveretett, és Moldvába menekült Kunok által felizgatott Nogai tatár Chákán a Kunokon elkövetett sérelmeket megboszulandó Magyarországra rohanni szándékozik. Ezen Kun László megijedvén segélyért folyamodott sógorához Andronicus keleti császárhoz, ez meg is hallgatta kérését, s az Oláhokat, kik Hae
mus hegyétől kezdve Konstantinápoly külvárosáig fészkeltek, és a lakosokat gyakran háborgatták, reá
beszélte, hogy a magyarok segítségére menjenek el, s Urias levelet (Urias-Brief) adott nekik, melyben a királyt arra kérte, hogy az Oláhokat a csatarendben l
l) Fényes Elek.
a legveszélyesebb helyre állítsa, bogy a Tatárok által lekonczoltaesanak; ha pedig ez nem történnék, visz- sza ne eressze őket, hanem országában valahol szál
lítsa meg azokat. Mielőtt azonban az Oláhok meg
érkeztek, egy kissebb csapatban a Tatárok Erdélybe ütöttek, s mindaddig pusztítottak, mig a Szászok és Székelyek által Toroczkónál meg nem verettek, s ki nem űzettek. Ezen vereség miatt a Tatárok felbo- szonkodván 1285. évben nagyobb erővel rohantak Erdélyre, s onnét folytonos pusztítás közben egész Pestig mentek, szerencsére ekkorra az Oláhok megér
keztek, kiket a király csakugyan az első csapatba állított, maga pedig a Magyarokkal a másodikba vo
nult; a vitéz Oláhok a magyarok által segittetve, tel
jes győzelmet vettek a Tatárokon, kik megfutamod
ván folyvást Uldöztettek, s az országból kiüzettek.
A király a csata után az Oláhoknak Andronicus császár titkos boszuját felfódözte, kik miután előbbi lakhe
lyükre küldött kémjeik által megtudták, hogy a Gö
rögök távollétük alatt lakó helyeiket elpusztittották, nejeiket és gyermekeiket Romániából Kis-Ázsiába hurczolták, Kun László királyt kérték, engedje meg nekik oly feltétel alatt az országban valahol megtele
pülhetni, hogy keleti vallásuk mellett megmaradhas
sanak.
A király nem tagadta meg ezen kérésüket, s ré
szint Erdélyben, Fogaras vidékét, részint Magyaror
szágban Marmarost mutatta ki nekik lakhelyül. Ezen Oláhok Marmaros rengeteg erdeiben telepitvényeket alkottak, Tót nőkkel házasodtak össze, s ezeket val
lásukra is áttérhették. A király ezen megtelepült Oláhokat igen megkedvelte, azért uj Magyaroknak
nevezte őket, (latinul a megrövidített Neo-ungaribol Nengari-nak hivattak;) oklevelekben Schismatioi és Bul- gari neveztetnek, mert Bolgárországon jöttek keresz
tül. De később kicsapongásaik miatt gyűlöletessé tet
ték magokat, leginkább Szepesben, melyen keresztül vonultak. * *)
Utóbb mint Engel beszéli: 1359-ben mig I. La
jos király Szerbország ügyeivel és az uj Osztrák her- czeggel szövetség dolgában foglalatoskodott, az or
szág északi részén egy különös esemény történt; Kun László király által Marmarosba ültetett Oláhok fel
kerekedvén, Bogdán és ennek fia Drágosch vezérlete alatt, onnan minden sátorfáikkal együtt Moldvába szöktek, hol akkor ember nem lakott, s ott ezen szökevény Oláh nép azon társulatot alapította, melyet ma Moldvának nevezünk.
Lajos király a segítségül meghívott Kasimir Len
gyel királynak segedelmével sem volt képes az Olá
hokat visszamenésre kényszeríteni.2) Ezekkel még kapcsolatban van, mit Engel az oláhorezági Oláh nép tár
sulatról mond, hogy t. i. Róbert Károly 1331. évben Oláhországot a végett támadta meg személyesen ve
zérlett hadseregével, hogy az 1288. és 1290. évek közt Erdélyből oda kiszökött Oláhok által alapított uj országot meghódítsa és az erdélyi vajdáknak hatalma alá adhassa, de Róbert Károly Baratab (Bassaraba) vajdának hűtlensége miatt teljesen megveretett. Ezen csatában a királynak alkanczelláija is elesvén, az or
szág pecsétje elveszett stb .3)
>) Engel: Geschichte dee ungarischen Reiches. 1. Theil pag. 429—81,
*) Engel 2. Theil pag. 99.
*> Engel: Geschichte des ungarischen Reiches, 2. Theil 2 pag. 27.
16. §.
A másik nagyhírű iró Fessler ellenben a dolgot igy adja elő: Andronicus, keleti császár tartván attól, hogy a számos Oláhság, mely Konstantinápoly vidékén, s a Haemus hegyén túl is tanyázott, a Nógai Tatárok
kal egyeslilend, kik birodalmát fenyegették; azért megtámadta az Oláhokat, kiraboltatá s hajóra rakatá Őket, azután a Hellespont keleti partjára szállította, s csak a legdúsabbaknak engedé meg minden vagyo
nuk hátrahagyásával a dunántúli átköltözködhetést, hol azelőtt laktak. Épen midőn ezen Oláhok Mold
vába érkeztek, a Nógai Tatár Chákán, egy Alchákán és Oldumár Kun főnök vezérlete alatt Magyarhon ellen nagy hadat készített, melyhez az imént említett Oláhok is csatlakoztak akár jobb lakhely, akár zsíros ragad- mány keresése végett. Azután Fessler leírván hol és miképen verettek meg és űzettek ki, tudósítását eképen fejezi be: Miután a vérengzés dühe megszűnt, az a kérdés támadott, hogy azon Kunok, Nógai Tatárok és Oláhok, kik magukat megadták, lekonczoltassa- nak-e? vagy az országból kihajtassanak, vagy mint maguk kérték, az országba, mint szabad jövevények befogadtassanak, és lakhelylyel ellátassanak?
Azon Kun nagyoknak és nemeseknek kérelmére, kik a király zászlója alatt harczoltak, még inkább pedig, hogy a király hatalmát a magyar nemesség ellen erősítse, őket befogadta, s részint Bihar megyébe (Tatáros, Tatárfalva) Szathmárban (szintén Tatárfalva) és Pestben (Tatár-Sz.-Miklós, Tatár-Sz.-György), ré
szint Marmaros rengetek erdei közt megszállitotta.1) Továbbá Fessler I. Lajos király idejéből beszéli:
miképen Bogdán Drágosch egy Oláh ember a Moldva.
■) Feeder 2. Theü p. 677.
Szereth és Pruth folyók közt egy kis független Oláh nép társulatot alapított, t. i. a nevezett király az 1360.
évi tavaszon hadseregét Besztercze vidékén átvezet
vén ezen néptársulatot itt találta, melynek előbbi lak
helye fenn a Marmarosi hegyekben volt, azonTráciai Oláhok unokái közt, kik Kun László által a Nógai Tatárok társaságában megverettek, és befogadásért könyörögvén oda szállíttattak.
Folytatja Fessler: hogy egy ízben Drágosch szá
mos vadász társaival a Kárpátok közt egy bölény (Auer-Ochs) nyomára talált, mely őket Planina hegy
ségbe vezette; itt öröm lepte meg őt és társait, midőn az előttük nyílt termékeny, folyók és patakok által nedvesített sik földet megláták. Az egyik folyónál a vadászok észrevették azon barmot (bölényt) egy fűzfa alatt heverve, a bika megöletett és lakomára készíttetett.
Lakoma közben a vidor vadászokban az a gondolat merült fel, jó volna az egész Marmarosi Oláh nem
zedéknek azon a szép termékeny de népetlen és lak- talan vidékén megtelepülni.
A feltalált földnek élénk rajza után, Drágosch hontársainak kedve jött Marmaros sós hegyei közt létező sovány s nagy fáradsággal munkálható földről ä szerencsés feltalálók vezérlete alatt ama boldogabb vidékre költözni.
Épen ezen időben Szirmay István a Marmarosi főispán vagy elhalt, 8 így hivatala megürült, vagy pedig zászlóaljával a király hadánál volt, s igy tá
volléte a kiköltözésnek kedvezett, mely kiköltözés an
nál inkább siettetett, mert Lajos királynak ama buz- gósága már mindenhol mutatkozott, hogy Cerularius követőit a latin vagy legalább az egyesült görög ca-
2*
tholica Egyházba térítse; azért a Marmarosi Oláhok- pák legnagyobb része asszonyaikkal, gyermekeikkel és barmaikkal együtt a hegyeken átkelt, s Drágosch ott, hol a bikát megölte, Vajdának v álasztatott1)
17. §.
Marmarosból a kivándorlás Fessler szerint folyto
nosan tartott, ennek Lajos király 1361. évben véget vetni, s a kivándorolt népet visszahozni akarta, de midőn azon szép tartományt maga is meglátta, és uj lakosinak bátorságát és elszántságát észrevette, s a mellett meggondolta, hogy ezen emberek kisebb számmal is az erdőkben elbújva, s a szoros utakat elállva képesek volnának nagyobb hadsereget is fen- tartani vagy megsemmisíteni, azért tanácsosabbnak vélte a Vajdával kiegyezni. Az egyesség szerint a Vajda és utódai a Magyar korona főuraságát megis
merni, a védelemért évenkint adózni, s felkeléskor fegyveres szolgálatot tenni köteleztettek; egyébiránt népeikkel együtt szabadok és függetlenek maradtak.
Beszéli tovább Fessler: hogy az Oláhok kiköltözése által pusztán maradt Marmaroson Lajos király akkép segí
tett, hogy védenczét Koriatovich Tódort Munkácsi herczegnek kinevezte és biztatta, hogy Novgoródi em
bereivel az Oláhoktól elhagyott vidéket népesítse be, stb.
18. §.
A havasalföldi néptársulat eredetéről pedig Fessler ezt tartja: Kun László király által 1285. évben legyőzött Nógai Tatárok közt sok Traciai Oláh volt, és elfo
l) Fessler 8. Theil peg. 864.
gadtatott. Ezek a királytól engedélyt nyertek részint Mar
marosban, részint Fogaras vidékén Erdélyben, részint a Dana és Olt folyók közti letelepülhetésre. AFogarasiak 1290. Hadul iónok vezérlete alatt Erdélyből elköltöztek, s az Olt balpartján megfészkelvén amazokkal egyesültek, s eképen eredett az Oláh nép társulat azon tartomány
ban, melyet ma Oláhországnak neveznek.
19. §.
Ezek szerint a két nagyhírű történetírónak tudó
sításai annyira különböznek egymástól, hogy maga e körülmény is elegendő arra, hogy mindkettőnek a hitelt megtagadjuk. Ehhez járul még az is, hogy Fessler maga is egyátalában megveti Engelnek for
rását, s tartalmát hazugságnak bélyegzi, mert úgy
mond: — Engel egész tudományát egy orosz tör
ténelmi töredékre építi, mely azt is magában foglalja, hogy Szava Szerb Érsek Lajos királyt megkeresztel
vén, a keleti vallásra térítette; melyhez hasonló egy másik orosz költemény, hogy t. i. öt holnapi oktatás után egy i§u orosz papot — komornyik ruhába öl- töztetve — nála hagyott. Folytatja tovább Fessler:
se keleti, se nyugoti író, se oklevél nem tanúsítja a kérdéses töredék iratnak azon hazug állítását, mely szerint Kun László király a Tatárok berohanásárol előre értesitetvén a keleti császárhoz és a pápához folyamodott; és Andronicus hegyi Oláhit Urias levél
lel segítségére küldötte, hogy Kun László a Tatáro
kon vett győzelem után az Oláhoknak a császár áru
lását felfedezte, és az által őket ittmaradásra bírta, az ily koholmány szövegéből nem lehet megfejteni, kiket neveztek hajdan Nengari?
Fesslemek ezen — Engel elbeszélése feletti — íté
lete nem alaptalan; mert l-ör, Pachimeres Görög író
— kinek mint hasonkoru tudósítónak tekintélyéhez az orosz töredék irat hitelességét hasonlítani se lehet?
— azt mondja, hogy Andronicus császár, fővárosától kezdve a Haemus hegységen túl is nomadisáló Oláhit mivel azoknak a Tatárokhozi pártolásától tartott, a Hellespont túl partjára hordatta; *) 2-or, ki higyje, hogy az Oláhok asszonyaiknak s gyermekeiknek el
hagyásával oly távolról, és minek fejében? a Magya
rok oltalmára siettek; ki higyje továbbá? hogy a győzelem után az Oláhok a csalárdságról értesülvén, nem inkább a Tatárokhoz szegődtek a sérelmet meg- boszulandók s gyermekeiket kiszabaditandók, mint az ismeretlen Magyaroknál maradtak; miután a vele született természetnél fogva a vadember sem hagyja el egy könnyen nejét és gyermekeit.
És ha már Kun László az Oláhoknak hálával tartozott, s különös kedvenczei voltak, nem szállította volna őket a kiköltözött Kunok helyébe előbb, mint országának legterméketlenebb vidékére Marmarosba és Fogarasba?
A mi még több, a töredék irat nem mondja, Kun László az Oláhokat hová telepítette? annál ke- vésbbé, hogy az Oláhok Tót asszonyokkal házasodtak, s azokat vallásukra térítették. Szóval Engel többet kohol, mint a kérdéses irat. l
20. §.
l) Pachimeres apad Stritter Tomo. 2. pag. 788.
De Fesslernek sem lehet több hitelt adni, mert ő Pachimeres elbeszélésére építi a magáét, és még is többet mond mint Pachimeres, a többek közt Pachi
meres nem mondja, hogy némely Traciai Oláhok Mold
vába és Havasalföldre! kiköltözésre engedelmet nyer
tek, hanem a Hellespont túlpartjától, a hová áthor- dattak, a visszamenetelt Tracziába előbbi tanyáikra nyerték meg. Fessler az Oláhokat valószínűleg azért viszi Moldvába és Oláhországba, hogy a Tatárokkal összeköthesse, és ezekkel Magyarországba hozhassa őket, és velük Marmarost és Fogarast beültethesse.
Arra nézve, hogy Kun László király Marmaros
ban és Fogarasban Oláhokat telepített, egyiknek sincs kutforrása, még is mind a kettő erősiti, valószínűleg azért, mivel mind Engel, mind Fessler a Moldvai és Havasalföldi Oláh nép társulatot onnan akarták fel
állítani.
21. §.
22. §.
Véleményem szerint, h a Lajos királynak Mold
vára vonatkozó alábbi okleveleit megolvassuk, a do
log máskép történt; az első oklevél 1359-ről igy hangzik: Ludovicus, — quod nos multimodis fidelitatibus, et fidelium obsequiorum preclaris meritis , filii Gyuláé, fidelis Olahi nostri de Marmarossio in memoriam nostrae Cel
situdinis reductis, que servicia in plerisque nostris negociis et expeditionibus sibi commissis, et confisis, specialiter autem in
restauratione terrae nostrae Moldavanae, plures Olachos rebel
lantes — ad constantem fidelitatem reducendo — in condi
gnam retributionem serviciorum aliqualem, quasdam villas no
stras Olachales, Zlatina, Harpatokfalua, Kopdcsfahia, Desze-
jalua, Hemerehaza,et Sugatugfalua vocatae in Marmarussio
existentes — contulimus praefyto Dragus et per eum Gyuláé et Ladislao filiis suis eorumque posteritatibus stb. Anno Do
mini 1360. 13. .Calendas április. *)
A 2-ik levél igy szól: Ludovicus— strenuo viro Balk, filio Saaz, Moldauo, Wajuodae Marmarusiensi, quod idem adbuc in terra Moldauona, regi fideliter adhaeserit, ibique complura vulnera, amissis servitoribus suis — Regem in Hun
gáriám secutus — fuerit, ipsi Balgh et per eum Drag, Dra- gomer, et Stephano fratribus uterinis possessionem Kunya vo
catam cum appertinentiis Joad, Baeskou, Keetvisou, Moyze, Bors Keettzcrste, in comitatu Marmarus exist, quae per infi
delitatem et notam Bogdan Wojvodae, eiusque filiorum, qui terram Regis Moldauanam occupantes, clandestine in con
tumeliam Regis moliuntur conservare, ad se devolutae, solenni privilegio confert. Datum Budae IV. Non. Februarii Anno MCCCLXV. η
A harmadik levél ekkép: Omnibus Christi fidelibus
— Dicunt nobis Magistri Balk Drag et Joannes, filii quondam Szász Vojvodae, aule nostre familiaris, quod ipsi in Dominium quarundam possessionum Kochnia vocate et ad eam perti
nentium, item Bochkan, Teyer egyház, Tarazo, Busztafalua vocatarum in Comitatu Marmaros existentium, et per eoe mediantibus alys litteris nostris datarum pro servitiis eorun
dem, legitime vellent introire, — Quare fidelitati vestre man
damus, quatenuB mittatis hominem vestrum pro Testimonio fide dignum, quo praesente--- introducat ipsos filios Szász Voj- vode contradictores siqui fuerint, citet contra ipsum Balk Vojvodam stb. Datum in Zyluas Varad secundo v die Festi beati Laurenty Martyris. 1373.*)
A negyedik levél pedig igy szól: Balk Vajda, Mar- marosei, Drág az ő öccse, Zathmári Fö Ispanyok és Oláh Jár nos, az ő Testvérük, tanukat vallatnak a Leleszi Konvent bi
zonysága és királyembere által, János és László, Bulchui
') Fejér T. 9. V. 3. p. 159.
Fejér T. 9. V. 3. p. 469.
3) Fejér T. 9. V. 4. p. 528.
Jakob fiai ellen, kik az δ réttyeket Bees helység határán elfog
lalták. M.CCCLXXXL ')
Végre az 5-ik levél ekképen hangzik: Nos Sigis- mtmduB — attendentes itaque puram fidelitatem et sinceram constantiam nobilis viri Iwan, Olachi, fily Dragomery, filii scilicet sororis uterine Magnificorum virorum Balk et Drag Wayuode inter ceteros honores Comitum Siculorum, fidelium no* * strorum, quam ipse ad nos et ad sacrum nostrum diadema habuit ZZ quasdam duas possessiones nostras Xsaa, nec non Alsó-Vapsa nuncupatas impertinentiis castri nostri Huszt et in comitatu Marmarosiensi existentes, eximentes easdem et sequestrantes A proprietate dicti castri nostri cum omnibus earum utilitati
bus --- tum ratione serviciorum premissorum tum etiam pro morte quondam profati Dragomer Patrie et Thatamir fratris uterini ipsius Iwan, cui videlicet Dragomer sub Bodonio et Thatamir sub Belez infelicibus exercitibus et expeditionibus olim Serenissimi Principis Domini Ludovici Regis Hungáriáé Patris nostri carissimi, indclende memorie, contra emulos sacre Corone viriliter bellando, vitam eorum temporalem sub
ire non formiderunt, prefato Iwan, filio dicti Dragomer, et per eum suis heredibus, heredumque successoribus, de bene*
placita voluntate Seremissime Principis, domine Marie Regine, conthoralis nostre perchare ~—" damus, donam us--- Datum Budae in festo beate Catharinae Virginis et Martyris. Anno Domini M.CCC.LXXXVH. *)
Ezen oklevelek szerint Moldvát előbb, mint I. La
jos királynak a miatt vesződsége lett volna, Oláhok lakták, és Szász volt azok Vajdája. Moldva a Magyar koronához tartozott, s az Oláhok a király védelme alatt állván, annak adóztak; hanem Lajos király ide
jében magokat függetlenekké tenni akarták, Bogdán Marmarosi Vajda s ennek fia felizgatta őket s a zen- dülők pártfőnökévé lettek. Szász a Moldvai Vajda a
*) Fejér T. 9. V. 6. p. 656.
*) Fejér T. 10. V. 1. p. 371.
királynak híve maradt, s fiaival az egyesült Moldvai és Marmarosi zendlilők ellen a király mellett harczolt, de a zendlilők Bogdán vezérlete alatt győzedelmes
kedtek, és mire a királynak hada Moldvába érkezett, Bogdán pártosaival Moldvában megtelepedett.
A király látván az Oláhoknak Marmarosi Bog
dán vezérlete alatti egyesülését, miután ezek bizonyos feltételek mellett hódolatukat ajánlották, velük kiegye
zett, és Bogdánt a Moldai Vajdaságban meghagyta;
Szászt, előbbi Moldvai Vajdát pedig fiaival együtt Magyarországba hozta, és udvari barát czimével tisz
telte meg. Szász hihetőleg hamaijában elhalt, mert Bogdánnak szabadalmait és kitüntetéseit, melyeket ez hivtelensége miatt Magyarhonban elvesztett, nem Szász maga, hanem ennek fiai Balkos, Drágosch és János nyerték el, Drágosch később a Drágfiak törzsökét Szathmári főispánságra emelé, Zsigmond király alatt pedig Székelyek fóbirái és főispánjai voltak.
23. §.
Megjegyzendő, hogy a 2-ik levél csak kivonat, és Szász fiainak neveiről hibásan tudósit, de abban mind annyi oklevél megegyezik, hogy Moldvában I. Lajos király előtt már Oláhok laktak, és Szász volt Vajdájuk; mert mit jelenthetne mást, a „restauratio terrae Moldavanae, mint azt, hogy Moldvában már az előtt néptársulat és e között bizonyos rend létezett, mely utóbb megujittatott. Továbbá, miután Marmaros se nem felette nagy, se nem termékeny, gondolni sem lehet, hogy Marmarosban annyi Oláh lakhatott, kik
ből Moldva népesítetett, s még is ott helyben is sok megmaradóit; a nevezett két történetírónak Moldva
népesitésére vonatkozó tévedése valószínűleg onnét eredett, hogy Bogdán előbb Marmarosi Vajda — az egyesült Moldvai és Marniarosi zendülő Oláhoknak vezére — a győzödelem után Moldvai Vajda lett, ki a vele harczoló Marmarosi Oláhokból is sokat vitt magával Moldvába. Szász pedig fiaival együtt Magyar
honba jött. Kitetszik az idézett oklevelekből az is, hogy Drágosch sok Marmarosi Oláhot megtartott a király iránti hűségben, s vitéz maga viseletéért a királytól több Marmarosi királyi helységet kapott ajándékba;
nem hihető tehát, hogy Bogdánnak fiát Drágoscknak nevezték, vagy mint Fessler állítja, Bogdán és Drá
gosch egy személy volt; ellenben az világosságban van, hogy Szász Bogdán unokája és Drágosch fia nem volt, hanem inkább Bogdánnak fia volt Laczkó, mert ez, az 1370. évben, tehát a mondott esemény után 10 éven már Moldvai Vajda volt, a mint ezt V. Or
bán pápának a Szereti püspökség iránti levele ta
núsítja. *)
A mi az időt illeti, az első levélből bizonyos, hogy a lázadás 1359. év előtt történt, mert Drágosch részére kiadott adomány-levél tavasz hóban (13. Ca
lendas Aprilis) kelt. Tehát Engelnek állítása az időre nézve sem áll, ki az 1359. évet tűzte ki; annál ke- vésbbé áll Fessleré, ki a Marmarosbóli kiköltözést több évekre terjeszti, s Lajos király figyelmét az 1361.
évre szorítja.
S igy hivatkozott okleveleink és Turóczy szerint is csak azt lehet állítani, hogy 1. Lajos király alatt Moldva népessége Marmarosból, Oláhországé pedig
*) T. 9. V. 4. p. 246.
Fogarasból csak szaporittatott s szilárdittatott, és Bog
dán idejébeni zendülés után függetlenebbé lett, de azt semmi esetre sem mondhatni, Engel és Feesler szerint, hogyaTrácziai Oláhok Marmarosba és Fogarasba szállít
tattak, s azután Marmarosból Moldva, Fogarasból pe
dig Oláhország népesittetett.
24. §.
A mi Oláhország Oláh lakosinak eredetét illeti, véleményem szerint szintén máskép történt, mint E n
gel és Feesler elöladják; mert — előre bocsátva, hogy a mai Moldvaország egészen, Oláhországnak pedig az Olt folyamon inneni része Szörényi Bánság
nak, azontuli pedig a 14. századig Kumaniának ne
veztetett, és az 1239. évi tatár dulás előtt ott Kunok fészkeltek, azután pedig Oláhországban Kunok, Mold
vában Tatárok; — (Zsigmondnak 1395. évben Fe
ketehalmon kelt levele szerint minor Valachia Moldva volt,) t) ha IX. Gergely pápának az 1234. évben IV. Béla királyhoz küldött e levelét megolvassuk:
Gregorius Belae Regi primogenito Regni Hungáriáé in Cuma
norum Episcopatu sicut accepimus, quidam populi, qui Vala- chi vocantur, existunt, melyből kitetszik 1-ör, hogy a Kun püspökség mai Oláhországban létezett; 2-or,hogy azon Országban az Olt folyón túl Kunok között Olá
hok is laktak; shogy a tatár dulás után ott ismét Ku
nok és Oláhok fészkeltek, továbbá ha megolvassuk IV. Béla királynak 1247. évben kelt levelét, melylyel ez a Szörényi Bánságot és egész Kumaniát a Jeru- zsalemi lovag barátoknak ajándékozta: Ad haec contuli
mus Praeceptori ante dicto et per ipsum stb.* *)
!) Fejér Tom. 10. V. 2. p. 274.
*) Dissertatio in annalibus Hunnorum pag. 135.
De mi több, ha Kun László királynak alábbi következő levelét figyelembe vesszük, melyben ezLy- then nevezetű vajdát sokkal előbbi időről említ, mint Engel és Fessler a Trácziai Oláhokkal Marmarost és Fogarast elárasztják: Dum nos — regnare cepissemus; Ly- tyen Vojvoda una cum fratribus suis, per suam infidelitatem, aliquam partem de regno nostro ultra Alpes existentem stb .')
azt pedig tudva, hogy Ultro Alpes vagy Trans Alpes-
tartomány Oláhországnak Olt folyón tuli része volt, nem szükséges oly különös regényes módon Trácziá- ból Oláhokat hozni, a végett, hogy az Oláhországi néptársulat kezdetét meghatározhassuk; hanem az ál
talam idézett oklevelek szerint az történhetett, hogy Kun László a kérdéses tartományból a Kunokat Ma
gyarországba hívta, mire az Oláhok ott tágasabb és bátorságosabb birtokot nyervén, kiterjeszkedtek és megszaporodtak, különösen HL András királynak tiz évig tartott gyáva uralkodása alatt, és még Róbert Károly — országlása kezdetén számos vetélytársainak 8 némely hatalmas alattvalóinak legyőzésével — vesződött, az Oláhok oly erőre kaptak, hogy midőn a nevezett király Bazarad vajdát a fóldbérnek megfizetésére fel- szóllitotta, ez azt megtagadta, melynek következtében Károly király az Oláhokkal háborúba keveredvén, a történelemből ismeretes módon legyőzetett.
Továbbá az általam idézett oklevelek szerint meg
engedhető, hogy Fogarasból mentek által Havasal
földre Oláhok, miután a Kunok onnan Magyarországba vonultak, az ekkép megürült Fogarasba pedig később Lajos király ismét ezállitatott hasonló népet; továbbá miután Erdély hegyein még későbbi időkben is szá-
*) Fejér T. δ. V. 8. p. 276.
so
mos Nomád Oláhok bolyongtak, megengedhető, hogy Erdélynek nem csak Fogaras, hanem más vidékeiről is költöztek Oláhok Havasalföldre, s viszont onnét Erdélybe.
S igy nem lehet mást állítanunk, mint azt, hogy a mai Magyar-, Erdély-, Moldva- és Oláhországi Oláh lakosok ivadékai a Magyarok által foglalás alkalmával szétrobbantott Glád népének.
25. §.
Különösen most már a Marmarosi Oláhoknak eredetére nézve; — Engelnek és Fesslernek tana el
len — harczol Duliskovits által világra hozott e kö
vetkezendő ős irat: Malomvizi Kendereey Mihály, nagysá
gos 8 leghatalmasabb urnák Hunyady János Vajdának alis
pánja és Marmaros vármegyében Helytartója vallja: hogy Pé
ter Mandra, Nán Kozta, Sándri pap és Nikola Oláhok elejé
nek Negrílees Radomér nevezetüeknek, István király, Ozoj és Vissá helységeknek örökös Kneziaseágát adta, hogy a Marmarosi havasoknak nagy részét ők megnépesitették ée ir- togatták. Kelt Zigeten 1445. esztendőben. *)
Akár melyik István király volt az adományozó, Kun Lászlót megelőzte, tehát nem ez szállította Mar
marosba a Tracziai Oláhokat.
26. § .
Az Oláhok Szathmár megyének is régi lakosi, Szirmai Antal a nevezett vármegye ismertetésében Mária királynénak ezen levelét közli: Mi Mária — úgy kívánván Jánosnak, Sándrinak és Istvánnak, néhai Zaniszló fiainak, ki a Kerechkey és Buchnicze falukban királynék Olá- hinak Vajdája vala, szolgálatok érdemei, Bereg és Zathmár
Tudományos gyűjtemény 1840. p. 90. t
Vármegyékben lévő Oláhoknak Kneziaeságát — legfényesebb Fejedelem Asszonynak Erzsébethnek — kedves Anyánknak tetsző akarattyából átadni eltökéllettük stb .') Véleményem szerint Orzsébet királyné megbízta a levélben nevezett Vajdákat Szathmár vármegyében létezett némely földjei
nek népeeitésével a Knéziség ígérete mellett. A Vaj
dák népet szereztek, időközben pedig Orzsébet királyné meghalt, azért a Vajdák Máriához folyamodtak a már betelepített Oláhok feletti Knéziségnek odaadomány- zásáért s ez volt kezdete Szathmárban az Oláhok eredetének.
Szirmai állítása szerint az erdélyi Fejedelmek, midőn Szathmárt birtokolták, az Oláhoknak számát ottan szaporították, és Szirmainak ezen véleménye nem alaptalan.2)
27. §.
Az idézett levél Beregmegyei Oláhokat is említ, azonkívül Duliskovits az Oláhokról irt értekezésbena) egy utóbbi levélre hivatkozik, mely bizonyítja, hogy Kerepeczen és Lánfalván a Munkácsi várhoz tartozó helységekben Oláhok laktak, ma egész Bereg megyé
ben letelepült Oláh lakos nem találtatik, hihetőleg a csekély számmal ott volt Oláhság idővel az Oroszok közé olvadotl.
A nevezett értekező Bogdán és Drágosch vezér
lete alatt Moldvába költözött Oláhoktól hátrahagyot- taknak véli őket, mert ő Engel embere, de ennél va
lamivel többet akar tudni, mert nem csak Marmaros- * *)
') Fejér T. 10. v. 1. p. 87.
*) Szirmai.
*) Tudom, gyűjt 1840. 6. p. 87.
zeti az Oláhokat.
28. §.
Szirmai az Oláhoknak Ugochába szállítását ré
szint Drágfiaknak, részint az erdélyi Fejedelmeknek akarja tulajdonítani azon időről, midőn a tudva lévő békekötésektől fogva ezek Ugocha megyét birtokol
ták. E szerint Oláhok ottan csak a XY. század ele
jén kezdettek települni, mert Szásznak fia Drágoch, kinek maradéki utóbb Drágfiaknak neveztettek, csak a XIV. század végén és a XV. kezdetén élt. Én ok
leveleket nem ismerek, melyek Ugochai Oláhokat em
lítenek.
29. §.
Oklevél gyűjteményünk 10 kötetének 3-ik darab
jában a 137. lapon ezek olvashatók: Inquisitio Capituli Varadien ΠΖΓ contra plures Joannis de Puthnuk iobbagiones Olachos damna ad 1000 flor, auri illi inferentes. A.M.CCCXCIIL
ezek elegendőkép bizonyítják, hogy Biharban Oláhok már régen laknak, egyszersmind azt is, hogy azok
kal magános urak is népesítették már hajdan puszta földeiket Biharnak Oláh lakosi nem mind egy idő
ben települtek, hanem igen lassanként, a mint Szir
mai az Ugochaiakról és Szatmáriakról állítja, legin
kább azon idő alatt, mig Bihart az Erdélyi Fejedel
mek birtokolták.
30. §.
Ugyan ez áll Erdély szomszédságában fekvő Za ránd, Kraszna, Közép-Szolnok megyék, és Kővár vi
déke Oláh lakosira nézve is.
Hogy Temesben 1374. évben már sok Oláhság lakott, tanúsítja I. Lajos királynak 1374. kelt, a Te- mesi lakosokhoz szóló parancsa: Ludovicus --- fide
libus suis universis, Militibus, Nobilibus, Clientibus, ac Vala- chalibus et aliis famulis suis in Comitatu seu Districtu de Temeskuz salutem et gratiam. ') A militibus, clientibus, vala- ehalibuB véleményem szerint abból értelmezendő, hogy e rövid parancsot a királyi Kanczelláría írásmódjában még járatlan Olasz pap fogalmazá, a militibus és clien
tibus szembetünőleg olasz írásmódból van véve, a valachalibus az Oláhok ismeretlenségét árulja el.
Zsigmond királynak hadi lajstroma is tanúsítja, hogy Temesben s átalánosan azon a vidéken, mely utóbb Temesi Bánságnak neveztetett, Oláhok sokan laktak, ezen iratban az Országnak fegyveres népe annak különbféle végvidéke védelmére rendeltetvén, úgy osztatik fel, hogy mindeniket a közelebb lakók oltalmazzák, s a magyarországi Oláhok Temesköz fe
lé utasitattak, articulo XXX. versus Temeskeuz usque Szevri- nium inclusive, Archi Episcopus Colocensis Bandérium, Episcopus Varadensis Bandérium, Episcopus Chanadiensis Bandérium, Regia Majestas Bandérium, Comitatus Temesiensis, Comitatus Chon- gradiensie, Comitatus Horodiensis, Comitatus de Kewer, Co
mitatus Chanadiensis, Comitatus Crassó, Comitatus de Zaránd>
Comitatus de Thoronthal — Despotus cum quantis potest, Walachi, Slavi et Iwanchi, Comani et Philistaei; hogy itt nem az erdélyi Oláhokat kell érteni, kitetszik abból, hogy azok az idézett czikkben Erdély felé rendeltettek:
Versus partes Transii vanas Episcopus Transüvanensis Bandé
rium, Vajvoda Transylvaniae Bandería 2, Siculorum Comes
31. §.
*) Fejér T. 9. v. 4. p. 567.
8
Banderia 2, Wajvoda Moldavus contra Tureas et partes Transalpinae cum tota potentia, Saxones, Siculi, Nobiles, Va- lachi partium Transylvanarum cum Potentia, Comitatus Bi- hariensis stb.
A tenger felé a XXIX. czikkely szerint a Hor
vátországi Oláhok rendeltettek: a parte Dalmatiae seu Maris et Croatiae: Banus Croatiae Bandérium. Raguzium cum po
tentia. Comes Corbaviae Bandérium, Comes Czetinae Bandé
rium, Comes Segniae Bandérium; Totum Regnum Croatiae et Valachi in eo existentes cum potentiis eorum.')
32. §.
Az Oláhok későbbi időkben hazánk több megyéi
ben gyarmatositattak, igen sokan laktak Horvátor
szágban is, hol ma egy Oláh sem találtatik, a mint ezeket a következő törvényeink bizonyítják:
Az 1604. évi 14. törvény czikkely ekkép szól:
Conquaeruntur regnicolae — quod confiniorum Capitanei — praedia, terrae arabiles, capturas piscium et usonum ac foe- nilia et sylvas sine ulla dominii recognitione occupant, et quorumcunque colonos recipiunt. Idem fieri dicitur etiam in Slavonia et Croatia per Valachos, qui nuper e ditione Turcica eo se contulerunt, in Episcopatus Zagrabiensis et nonnullorum Dominorum et nobilium bonis, utpote Dominorum Comitis a Zrinio Dereffy familiae Pogány ac aliorum, statuitur itaque, ut ab his omnibus decimae exigantur, et dominis terrestibus terragium sive nona praestetur. Inter alia autem; a dictis Valachis in Slavoniá et Croatia (qui et jurisdictioni Domino
rum terrestrium ratione fundi et sessionis quam incolunt et inhabitant, subjecti sunt) idem praestetur.
Ugyan ezen törvény rendelete megujitatott és emlékezetbe hozatott 1608. évi 9-ik koronázás utáni, és 1609. évi 59. törvényezikkek által. l
l) Supplementa ad Vestigia Comitiorum 426. és 433. lap.
Az 1613. évi 39. törv. czikk igy hangzik: Status et Ordines Sacratissimae Suae Majestati humillime supplicant, ut inter alias per Sacratissimam Suam Majestatem applicatas constitutiones huic quoque tandem clementer satisfacere digne
tur. Ne inter regnicolae ac praedictos Valachos aliquem tu
multum perniciosum suboriri contingat, si dominis terrestribus non paruerint
Olvassuk az 1 6 1 8 . évi 3 2 . czikket: Praeterea, ex quo Valachi in regnis Croatiae et Slavoniae in terris dominorum et nobilium residentes — a jurisdictione capitaneorum confi
niorum necdum sunt exem ti — Statutum est, ut iidem Va
lachi per jam semel delegatos Suae Majestatis commissarios
— statim absoluta praesenti Diéta eisdem regnicolis plenaria jurisdictione restituantur.
II. Ferdinánd királynak 1622. évrőli— törvénybe iktatott — hitlevelében is foglaltatott, hogy az elő
sorolt törvények teljesítessenek. 1630. évi 24. törv.
czikk által sürgettetek, hogy a Slavoniai és Horvátor
szági Oláhok ügyében kirendelt bizottmány mielőbb végezzen.
1635. 33-k törv. czikk szerint ismét bizottmány neveztetik; s azon évi 40. czikk által — az Oláhok
nak időközben — a földesurak sérelmével adott ki
váltságuk eltöröltettek.
Az 1638. évi 51. és 52. czikk által ismét sürget
tetek, hogy az előbbi törvények rendeletének foganat szereztessék, és bizottmány neveztetik. Az 53. czikk igy szól: Cautum fuerat per Capitaneos institutae praenomi
natae commissionis dominorum Commissariorum, ne pluralitas Valachorum per eductionem eorundem e Turcia in confiniis suae Majestatis, praeter scitum domini Comitis Bani et regni
colarum succresceret, quorum mandato cum contraventum sit, per capitaneos; publico etiam statuto, eadem ulterior deinceps eductio praeter consensum regnicolarum fienda sub poena in contravenientes, legibus regni sancita, prohibetur
3*
1647. 46. törv. czikk által sürgettetik, hogy azon Oláhok földesuraiknak vissza adassanak és bizottmány rendeltetik; a 47. czikkhen az Oláhoknak Törökőr- szágból azon végvidékrei behozása ismételve eltil- tatik.
1 6 4 9 . 3 0 . tö rv . ezik k ek k ép szól: Sclavi és Prae- daucii et privati Valachi in eadem commissione (Varadinensi) Dominis terrestribus adjucati eisdem resignentur.
1 6 4 9 . 3 1 . tö rv . czik k p e d ig ig y : E x communi uni
versorum Statuum --- : suffragio et benigno regiae suae M aje
statis consensu conclusum est, ut ^Z Z de generali quoque et plenaria Valachorum et Praedauciorum, Sclavorumque sub potestate Dominorum Capitaneorum inSlavonicis et Croaticis con
finiis remanentium ad S. Regni Coronam et regnorum IZZZ incorporatione HZZ una generalis commissio ordinetur.
1655. 66. törv. czikk által sürgettetik, hogy az Oláhok részint az uraságoknak vissza adassanak, ré
szint bekeheleztessenek.
1659, 89. törv. czikk szerint a visszaadás és be- keblezés sürgettetik; a 90-ik czikkely szerint, — azon szabadalmak és kiváltságok, melyek a német Kan- czellária által, 1635. évi 40. törv. czikk rendeletének ellenére, időközben megerősittettek — ezúttal ismét eltöröltettek; azon évi 91. czikkely ekkép szól: Quia vero annotati Valachi utcumque (quomodo cunque) privilegiati, complures alios privatorum Valachorum pagos, signanter vero Domini Comitis Georgii junioris Erdödy sub castro Liudbregh, pagos circiter 5, et Dominae commitissae Annae Elisabethae Moscon consortis Domini Comitis Eberhardi ab Auerspergh sub casteUo Raszinya pagos 8, et in super certorum nobilium pagos 2, ab eisdem dominis terrestribus, vel praedecessoribus ipsorum in territorio suo locatos, ac tam in militaribus quam in civilibus eisdem Dominis terrestribus hactenus subjectos ac obedientes a solita dominorum terrestrium obedientia his recen
ter evolutis diebus avocassent, et avulsissent, omnemque in
