RÉPÁSZIv Y JÓZSEF VÁLASZ

V Á L A S Z

A KASSAI KÖZ S É GI I S K O L Á K T I S Z T E L T TANÍ TÓI K A R Á N A K

A SZERZŐHÖZ INTÉZETT KÉRDÉSRE,

MELYET

KASSA SZ. K IRÁLYI VÁROS MÉLYEN T ISZ T E L T POLGÁRAINAK ÉS

KÖZSÉGI ISKOLAI SZÉKÉNEK NAGYBECSŰ FIGYELMÉBE

TISZTELETTEL AJÁNL

R É P Á S Z I v Y J Ó Z S E F

tanár, mint a „Katii. Világ" grerkesztoje ‘

K A S S Á N ,

NYOM. A ,tJ3ANNONIA".K.ÖNYVNYOMDA- ÉS KIADÓ-RÉSZ \ ÉNYT ArSASAo nAl.

1S74.

V A L A S Z

A KASSAI KÖZSÉGI I S KOLÁK T I S Z T E L T TANÍ TÓI K A R Á N A K

A SZERZŐHÖZ INTÉZETT KÉRDÉSRE,

MELYET

KASSA SZ. KI RÁLYI VÁROS MÉLYEN TISZTELT POLGÁRAINAK

ÉS

KÖZSÉGI ISKOLAI SZÉKÉNEK NAGYBECSŰ FIGYELMÉBE

TISZTELETTEL AJÁNL

R É P Á S Z K Y J Ó Z S E F

tanár, mint n „Katii. Vilűj»“ Bzerkesr.tűjo.

K A S S Á N ,

n y o m. a „ Pa n n ó n i a* -k ö n y v n y o m d a- és ^{k i a d ö-}r é s z v é n y tAp s a sAo nAl.

187*.

Uraim !

Az általam kiadott és szerkesztett „Katholikus Világ44 cimü, tudományos és társadalmi havi közlöny márciusi füzetének 167-ik lapján: „A pogányság uj harca a kereszténység ellena feliratú cikkemben többi között ezek is foglaltatnak:

„Amit Magyarországban a kath. iskolákkal 1868 óta csinál­

tak és csinálnak, az égbekiáltó bűn. Városainkban a kath. iskolá­

kat elközösitik, a protestánsokéit és zsidókéit az illető vallásfele­

kezetek kezén meghagyják. Elközösitik pedig a kath. iskolákat, nem mintha azok roszabbak volnának a többieknél, vagy mintha az elközösitésre szükség volna, hanem elközösitik egyszerűen azért, hogy a kath. egyházat azokból kidobják. Pedig ez iskolák az el- közüsités által nem válnak jobbakká, sőt gyakran roszabbak lesz­

nek, mint ez egy felsőmagyarországi sz. kir. városban történt, melynek közös iskoláiban oly egyének alkalmaztattak tanítóknak, akik nemcsak sans géné, nyíltan hirdetik atheismusokat, hanem

még a socialis forradalom terjesztőiül is szegődtek.“

Cikkemnek e szavait az „Abauj-kassai Közlöny" március 26-iki számában közölte; de a fönnebbi bekezdésnek zárszavait, melyek igy hangzanak: „ Mi t v á r h a t n a k m a j d a s z ü l ő k az i l y t a n í t ó k á l t a l i s k o l á z o t t g y e r m e k e i k b ő l ? Mi t v á r ­ h a t a h a z a az o t t s e r d ü l ő n e m z e d é k t ő l ? " — kihagyni jónak látta.

E közlemény által a kassai községi tanító urak testületé — ámbár cikkemben sein a város, sem személy megnevezve nincsen — nem tudom minő körülmény következtében, valamikóp sértve érezte magát s engem a mai (április 2-iki) „Abauj-kassai Közlönyében nyilvánosan fölhív, hogy nyilatkozzam: vajjon a kérdéses cikkben szabad kir. Kassa városát értottom-e, vagy sem ? — s ha igon, nevezzem mog a szomólyokot is, kik ellen cikkorn szavai intézvék.

Cikkem sem várost, sem személyt meg nem nevezvén, nem hiszem, hogy a kassai községi iskolák tisztolt tanítói karának joga lenne ongemet kérdőro vonni. Mc, hogy a tanítói testület mint i 1 yen — iránti nagyrabecsülésemet tanúsítsam, hajlamló vagyok o kérdésre fölélni. Es mivel a dolog természeténél fogva, ily kényes kérdésre, motivált fololotnok kell következni, igen természetes, mi­

szerint, ha válaszolni akarok, kimerítően kell válaszolnom.

Teszem ezt most, nem ugyan oly kimerítően, amint óhajta­

nám, de mégis, amennyire sok elfoglaltságom ezt tennem engedi.

Egyúttal köszönetemet nyilvánítom a kassai községi t. tanítók testületének, nemcsak azért, hogy e dolgot, melyből — reméllern a közügynek haszna lesz, a nyilvánosság elé hozta; de azért is,

mivel jelen feleletemet nevezetesen megkönnyítette azáltal is, hogy épen e testület, cikkem szavai által, némileg érintve érzi magát s igy önkénytelenül is mintegy beism eri: miszerint különben tiszteletreméltó — testületében is találkozhatik oly kelletlen elem, melyre cikkem némely szavai talán alkalmazhatók.

Az interpelláló tanító urak különösen e szavaimat veszik zokon: „Pedig ez iskolák az elközösités által n e m v á l n a k j o b ­ b a k k á , s ő t g y a k r a n r o s s z a b b a k l e s z n e k , mint ez egy felsőmagyarországi sz. kir. városban történt, melynek közös isko­

láiban oly egyének is alkalmaztattak tanítókul, kik nemcsak sans géné, n y í l t a n h i r d e t i k a t h e i s m u s o k a t , h a n e m m é g a s o c i a l i s f o r r a d a l o m t e r j e s z t ő i ü l i s s z e g ő d t e k . "

E szavakban, a tisztelt tanítói kar szerint, kettős vád foglal­

tatik : egy s z e m é l y i és egy d o l o g i .

Én ezt készségesen beismerem, s ámbár a tanító uraknak leginkább csak a s z e m é l y i vád látszik nehezükre esni, én mind­

azonáltal nemcsak ez utóbbira, de az előbb említett d o l o g i r a is fogok felelni. Ezáltal nemcsak azon uraknak, kikre vádam nem eshetik, igazságot akarok szolgáltatni; hanem ezenkívül még egy magasabb elvi igazságnak is védelmére kelni, óhajtván ezáltal nemcsak a tanító uraknak, de a szülőknek és az egész társada­

lomnak „jó s z o l g á l a t o t " tenni.

Ezeket előrebocsátván, ezennel tiszteletteljesen kijelentem, miszerint akkor, midőn cikkem ama szavait: „ P e d i g ez i s k o l á k

az e l k ö z ö s i t é s á l t a l n e m v á l n a k j o b b a k k á , s ő t g y a k ­ r a n r o s z a b b a k l e s z n e k " — irtain, szemeim előtt, általán véve, ugyan, minden elközösitett iskola, tüzetesen pedig szabad kir.

Kassa városának iskolai állapota is lebegett. Midőn pedig ama

szavaimat írtam, melyekben, a tanító urak véleménye szerint, sze­

mélyi váll foglaltatik, akkor e g y e s e g y e d ü l a kassai viszo­

nyokra gondoltam.

Hogy pedig állításaim igazak, azonnal be is fogom bizo­

nyítani.

És pedig felelek először a s z e m ó 1 y i kérdésre; azután pedig átmegyek a d o l o g i kérdésre.

I.

Én csak elvekért szeretek harcolni: a személyek elleni har­

cot gyűlölöm. Ha valamely elvnek helyes voltáról és jogosultságá­

ról meggyőződtem, azt, mint igazságot, a társadalom javára védel­

mezni kötelességemnek ta rto m : mert az igazságot védelmezni, minden embernek ugyan, de a papnak — kettős kötelessége.

Személyek ellen harcolni nem szeretek. Hol azonban akár egy, akár több személy hamis elveket terjesztenek, és a hamis, vagy a társadalomra nézve veszélyes elvek elleni harcomban az azokat terjesztő személy, vagy személyek ellen is kénytelen vagyok har­

colni, azt mindig kímélettel, s mig csak lehet, általánosságban teszem. Mert azt hiszem, hogy aki bűnös, megért ongemet; aki pedig nem bűnös, nem fogja szavaimat m agára vonatkoztatni.

Ebben XIV. Lajos francia király példáját követem, aki egy alkalommal azt mondá a híres egyházi szónoknak, Lossuet-nak: „Uram ! no mu­

tasson beszédeiben oly világosan reára, ami az enyém, azt majd kiveszem belőlük14. — ,.Kath. Világ14 cimii lapomban tehát én is, midőn személyről van szó, csak általánosságban szoktam beszélni.

De mivel a t. tanító urak kívánják a személy megnevezését, kénytelen vagyok nyilvánosan megnevezni azt, kire — mint a tanügy terén veszélyes individuumra — a közönség ügyeimét akartam irányozni.

A kassai iskoláknál van alkalmazva oly egyén is, „a k i n e m c s a k s a n s g é n é , n y í l t a n h i r d e t i a t h e i s m u s á t , h a n e m m é g a s o c i a l i s f o r r a d a l o m t e r j e s z t ő j é ü 1 i s s z e g ő d é t t“ .

Ezen állításomat nem vonom vissza, hanem újra ismétlem, hogy ezen sajnálatraméltó eltévelyedott ogyén M á r t o n l y M á r ­ t o n űr , a kassai polgári iskolának tanítója, s mint ilyen, a kassai néptanítók testületének tagja.

Hogy a „Katii. V ilágiban az illető kitétel többes számban fordul elő, az lényegtelen; mert az irályi alak, rhetorikai íigura,

minőt hzéletben, midőn általánosságban és szónoki modorban ^kzo- hink. számtalanszor használunk, midőn bizonyos meghatározott szám, vagy egység helyett is, a többest használjuk, mint pl. mi­

dőn m ondjuk: voltak Cicerók, voltak Domosthenosek, holott min­

denki tudja, hogy csak ogy Cicero és ogy lJomosthenos volt. he minek is magyarázom <jzt, hiszen az interpelláló urak, őzt épen oly jól tudják, mint én. Különben is mindenki legilletékesebb magyarázója saját szavainak, tehát én is. Én a fönebbi kilejezés alatt M á r t o n f y M á r t o n urat akartam érteni és senkit mást.

S nagy szerencsétlenségnek tartom én s velem számtalan mások, valószínűleg maguk a tanító urak is, azt, hogy szabad kir. Kassa varosának tanítói testületében találkozik egy oly oUévelyedett egyén is, aki annyira elvakittatott, hogy nyíltan meri hirdetni

atheismusát és a socialis forradalmat.

Hogy pedig M á r t o n f y M á r t o n úr nyíltan hirdeti az athe- ismust és a socialis forradalmat is, kérdem: kell-e erre Kassán bizonyíték ? Van-e csak egy értelmes polgára a városnak, aki ezt nem tudná? Hiszen! kicsoda az Kassán, aki nem ismerné a „Ha­

la d á s it, ama szennyes lapot, mely vakmerő gonoszsággal neki szo­

kott rontani mindennek, ami a romlatlan és vallásos kebellel biró polgár előtt szent és nemes? Ama lapot, mely előtt nincs tekintély, erkölcs, becsület, melyet ez magához a sárba le nem rántana?

Ama lapot, mely beszennyezi a kezet, amely hozzá nyúl, és a házban, hová betolakodik, megfertőzted a levegőt! Es e botrányos, gonosz irányú lapnak, mely Kassa városa szerencsétlenségére, derék városunkban, képviseli ama piszkos irodalmat, mely ellen, amerikai módra talán csak bothoz, vagy megvetéshez legtanácsosabb folyamodni, hogy annak megtámadásai ellen, a becsületes ember magát megvédhesse : mivel Magyarországnak összes esküdtszékei is alig volnának elegendők arra, hogy, az ily irodalom által, be­

csületükben megtámadott honpolgárokat megvédhessek. Utalok csak pl. bizonyos cikkekre, melyekben egy görög szert, hazafias püs­

pök személye a sárba rántatik. És e g y i l y n e m ű u j s á g l a p - n a k t u l a j d o n o s a és s z e r k e s z t ő j e M a r t o n f y M á r t o n úr, a k a s s a i p o l g á r i i s k o l a t a n í t ó j a .

Mi nem hiszszük, hogy M á r t o n f y M á r t o n úr, e laptulaj­

donosi és szerkesztői minősége szabad kir. Kassa városi iskolaszé­

kének tudtával és beleegyezésével történhetett volna: mert sokkal magasabb véleménynyel vagyunk ama férfiak iránt, kik o szék tagjai, semhogy csak löl .is tehettük volna rólok azt, hogy inegen*

gednék, miszerint egy az ő hatóságuk alatt álló városi tauitó, egy, a közerkölcsi érzetet ily nyomorult módon sértő, piszoklapot kiadni és szerkeszteni merjen; — m e r t e g y i l y l a p k i a d á s a és s z e r k e s z t é s e a p o l g á r i i s k o l a t a n í t ó j á n a k á l l á s á ­ val e g y át a l j á b a n ö s s z e n e m fér.

Igen! eltekintve attól, hogy M á r t o n f y M á r t o n úr, a maga lapjában, számos általa irt, vagy, ha mások által írott, de általa m i n d e n e l l e n é s z r e v é t e l n é l k ü l , tehát beleegyezésével és helyeslésével lapjába fölvett cikkekben, mint pl. „Reformáljuk az egyházat.** — „IX-ik Pius államcsinyjo.*4 — „Lengyelország utolsó hely tartója1*-féle cikkekben izgat a vallás és annak szolgái ellen. A „Legenda az Istenről*4 ciraű versben s több más általa közlőit költeményben, lázit a kath. egyház ellen és az erkölcsi érzetet durván sértő istentelenségeket közöl. Kitekintve, mondom, mindezektől, „Cosmopolitismus** (helyesen Írva: Kosmopolitismus) cimű cikkében nyilván hirdeti az atheismust. Mert mi is az athe- ismus? A t h e i s m u s a n n y i , m i n t i s t e n t a g a d á s . Aki az Isten létét tagadja, vagy kétségbevonja; aki a személyes Isten létét (pantheistikus módra) tagadja; aki a materialismusnak hódolván, a szellem létét és a lélek halhatatlanságát tagadja, vagy minde­

zeket kétségbe vonja: az mind atheus, azaz: istentagadó. S aki eme veszélyes tanokat nyilván hirdeti, az nyilván hirdeti az isten­

tagadást, vagyis az atheismust. Olvasni kell csak a „H aladásiban megjelent „Cosmopolitismus*4 feliratú cikket s mindenki, akinek a vallás-philosophiájáról csak némi csekély fogalma van, kénytelen lesz megvallani, miszerint M á r t o n f y úr, e cikkében, n y í l t a n h i r d e t i az a t h e i s m u s t .

Lehet, hogy a kereskedőnek, az iparosnak, az üzlet embe­

rének figyelmét kikerüli az ily vallásbölcselmi dolog; de aki a vallás kérdéseivel, vagy bölcsészettel foglalkozik, az tudja: miszerint Isten létének tagadása, közvetlen, vagy közvetett kétsógbevonása a t h e i s m u s , i s t e n t a g a d á s és — mint ilyen — meróny a társadalmi rend alapjai ellen. A pogány görögök, kiknek miveltségi állapotát oly sokszor emlegetik a tudósok, Sokratest halálra Ítélték, mivel azt hitték róla, hogy tagadja Isten létét. A római pogányok, többi között, azért is üldözték s tűzzel vassal pusztították az első keresztényeket, mivel a birodalom elleni vétségnek tartották azt, hogy ezek (t. i. a keresztények) nem hisznek a pogány istenekben.

Ma azt mondják: szabad mindenkinek hinni, vagy nem hinni, amit akar. I)o aki egy oly társadalomban, melynek polgárai hisz-

iiuk egv Isteubi'U, gjermoktauitói és nevelői szerepre vállalkozik, annak nem szabad egy oly lapban, mely a gyermekek kezébe is

korfllliet, oly tanokat Írni, melyek Istou létét tagadják, vagy k.*l- sénbe vonják. — És ez u M á r tó n ly úr, aki ilynket ir s nyomat, oktatja a ‘ kassai polgárok gyermekeit, kik mindnyájan, legyenek azok bár katolikusok, protestánsok, vagy zsidók, szülőikkel együtt, mindnyájan hisznek egy élő Istenben, és a lélek halhatatlansá­

gában ! , . ,

Olvassa el a kassai községi iskolák tanitékara a „Halauas mind ama számait, molyokon M á r t o n l'y M á r t o n úr, mint szer­

kesztő. nőve áll. Olvassa el csak az ez évi ápr. 5-iki szám vezér­

cikkét! és mondja meg: méltó-o az ott hirdetett elveket valló ember arra, hogy egy, az élő Istenben, hivő nép gyermekeinek tanítója legyen?!

Tanító urak ! Itt nem személyről, itt elvekről van szó. Mi az embert sajnáljuk, mert eltévedett; de elveit, miket nyíltan hirdet s mely elvek kárhozatosak, hamisak, veszélyesek, kárhoztatjuk és ostorozzuk nyíltan itt, és kárhoztatni lógjuk mindenütt. Ugyan, mondják meg Önök nekem: biznák-e gyermekeiket, szivük remé­

nyeit, aggságuk gyámolait egy oly tanítóra, aki a Mái tont) úréi­

hoz hasonló elveket nyíltan hirdeti. Én nem hiszem, hogy szívók megnyugodnék, ha gyermekeiket, ily elveket valló íérliak kezében lenni tudnák! Itt tehát föl kell világosítani az egy élő Istenben még hivő polgárokat és szülőket. És bárki legyen az, ha történe­

tesen katholikus pap is, aki az oly súlyos visszaélésekre fölhívja a közönség figyelmét, az nem érdemli meg a tanítói kar apprehen- sióját, hanem a jéravaló szülők és a józanul gondolkozó polgárok hálájára méltó!

Mert kell-e, Önök előtt, fejtegetnem ama befolyásoknak az egész életre való kihatását, melyeknek a gyermek az iskolában ki van téve?

S vajjon a tanító más elveket vall-e az iskolában és más elveket az iskolán kívül? És jaj a gyermeknek, a szülőknek és a társadalom­

nak, ha a kiskorú gyermek is már a „H aladásiéihoz hasonló tano­

kat hall; vagy ha nem is hallja az iskolában, de tanítójának neve alatt azokat másutt hirdettolni látja. Olvassák el Önök „Katii. Vi­

lág"-om áprilisi füzetének 253-ik lapján levő: „ A g a s s i z t a n á r és az a m e r i k a i f el é k e z e t n é l k u l i á l l a mi i s k o lak"-feliratú cikket; ebből is meríthetnek tanulságot, mily óvatosan kell eljárni

a tanítónak, hogy a reábizottak jövője no veszélyeztessék.

Azt mondám továbbá M á r t o n fy M á r t o n orról, h o g y a s o c i a l i s , a z a z , t á r s a d a l m i í o r r a d a l o m t ö r j ős z t ói k ö z é s z e g ő d ö t t .

linó! itt a bizonyíték reá. A „Haladás" lH73-ik évi sept.

SÍR-étöl kezdve megjelent számainak majdnem mindegyikében van­

nak lazítások a társadalom világi, vagy egyházi rendje ellen ; az 1873-ik évi dec. 21-iki számában pedig szóról szóra ezeket mondja:

„ Az t is t u d j u k , h o g y a h a t á s e l l e n h a t á s t f o g s z ü l n i ,

de a társadalmi forradalom m indig elönynycl Jár

H át nem nyilvános terjesztéso-o ez a társadalmi (socialis) forradalomnak, ha azt mondja valaki, hogy „a t á r s a d a l m i f o r ­ r a d a l o m m i n d i g e 1 ö n y n y e 1 j á r ?"

Elhallgatom a „Politikai szemle" — az „Omnia venalia", — a „Misera plebs" — a „Menjetek és kövessétek példáját" — a

„Rákóczy és Brankovics"-feIiratú vers, — a „Hannibál ante por­

tás", a — „Legdrágább kormány “-féle stb. stb. cikkeket, melyek­

ben felforgató elvek védetnek s hivatkozás történik arra, hogy ily körülmények között F r a n c i a o r s z á g b a n a n é p m á r f öl l á ­ z a d o t t v o l n a stb. — Csak az 1874-iki 7-ik számot említem, melyben egy levél van a „Haladásw szerkesztőségéhez s e levélben szóról szóra ezek á lla n a k : „Nem-e nektek Felsö-magyarország ellenzéki magyar közlönyeinek volna-e feladatotok, saját vidéketek területén m é g i n d i t a n i a z o n m o z g a l m a t , m e l y n e k t e r e m ­ t ói v a g y t o k , melyet helyeseltek nemcsak ti, hanem országos lapjaink is ? — (Itt csak ez a kérdés : melyek azon lapok?)

Avvagy tőlünk, vidéki elvbarátaitoktól várnátok a kezdemé­

nyezést ? Az lehetetlen! Nehéz viszonyaink közepette már az is áldozat tőlünk, hogy magán ügyeinken kívül egyébbel is fog­

lalkozunk !

De különben is Felsómagyarország központja Ka s s a , és m i n d e n e v i d é k r e v o n a t k o z ó n a g y s z a b á s ú a e t i o n a k o n n a n k e l l k i i n d u l n i a .

Fel tehát nemes barátim a tettre ! Azt, mit annyiszor oly hévvel és önérzetesen, baráti körben megbeszéltünk, és mit sza­

badelvű lapjaitok oly önfeláldozóan hirdettek : iparkodjatok a gya­

korlati életben érvényre juttatni!

Lehet, hogy jóakaratotok hajótörést fog szenvedni: de ha erre gondolok, önkénytelenül eszembe ju t azon iraucia történetiró okoskodása, ki többek között azt irta, hogy: „a n e m z e t e k ösz- t<» n s z e r ű l é g i r t ó z n a k a f o r r a d a l o m t ó l s az n á l o k mi n-

d i g a v é g s ő k é t s é g b e e s é s s z ü l e m e n y e , d e o l y a n k o r é p e n a z é r t m e r t ön v é d e I e m, t e l j e s e n j o g o s u l t.“

Ezen lo\él a felsőmagyarországi ellenzéki szövetségről szél ugyan, de mit akar u francia íróból moritott „ t e l j e s e n j o g o s u l t f o r r a d a l o m " az ellenzéki szövetséggel?

K levelet nem Mártonfy Márton irta; de lapjában, melynek ő a tulajdonosa és szerkesztője, ciceró hetükkel közli, semmi el- lonószrevételt nem teszen reá : tehát ugyanezen véleményt osztja ő is. — A „Haladás*4 ugyané számában ez iratik [Jngvárról: „I)e hová irok? A „H aladás"-ba! Mi a „H aladás"? Ellenségei azt állítják, h o g y f o r r a d a l m i l a p ! " — Tehát nemcsak én állítom, hogy a „H aladásiban forradalmi elvek terjesztetnek, de állítják

— az ungvári levél szerint — mások is. Minthogy pedig e lap­

nak, mely mások szerint is forradalmi lap, tulajdonosa és szer­

kesztője Mártonfy M árton; ugyanaz, aki egyszersmind a kassai polgári iskolának egyik tanítója, aki fonnebb nyíltan azt is irta, vagy ellenészrevétel nélkül közölte, hogy ,,a t á r s a d a l m i f o r r a ­ d a l o m m i n d i g e l ő n y n y e l j á r , “ ezért cikkemben az igazság­

hoz biven mondhattam azt, hogy oly tanító is alkalmaztatik, aki a socialis forradalom terjesztőjéül szegődött.

Ennyit a s z e m é l y i kérdésre.

En jószántomból tartózkodtam volna ezeket előhozni; de a kassai községi iskolák tanítói testületé által nyilatkozatra szúlit- tatván, kötelességemnek tartottam , minden fentartás és félelem nélkül, lérfiasan és nyíltan kijelenteni, kit értettem, midőn azt irtain, hogy oly egyének is alkalmaztatnak tanítókul, akik nyíltan hirdetik az atheismust és a socialis forradalom terjesztői közé szegődtek.

Jól tudom, miszerint a „Haladás" szerkesztője, az ő isme­

retes fegyvereivel, harcra fog ellenem kelni, hiszen úgy is már megfenyegetett avval, miszerint „ol y v i h a r t z ú d í t a n y a k a i n közé , h o g y ö s s z e s m u n k a t á r s a i m s e m l e s z n e k k é p e ­ s e k m e g v é d e n i . " Erre csak azt mondom: ha a törvény és munkatársaim meg nem védenek, majd csak megvéd az, akiről írva 'agyon a 26-ik zsoltárban: „Az Ur világosságom és szabadulásom, kitől féljek ? Az Ur életem oltalmazója, kitől remegjek ? Midón ellenem közelednek a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, kik en p m szorongatnak, magok meggyengülnek és elesnek.**

En Istenben bizom s a jogot, igazságot és jó erkölcsöt védve, nemcsa lártonfy Márton úrtól, de az egész világ ellenséges

megrohanásaitól sem ijedek meg s igen csalódik, aki azt hiszi, hogy, a nálunk is divatba jönni kezdő jakobinusi terrorismus által, képes lesz engem az igazság kimondásától visszariasztani.

És most átmegyek a d o l o g i kérdésre.

II.

„Kath. Világ" cimü folyóiratomban azt Írt am: „ p e d i g e z i s k o l á k a z e l k ö z ö s i t é s á l t a l n e m v á l n a k j o b b a k k á , s ó t g y a k r a n r o s z a b b a k l e s z n e k , m i n t e z e g y f el s ó m a g y a r o r s z á g i s z a b . ki r . v á r o s b a n t ö r t é n t stb.u

Uraim ! Nekem, Önöknek és mindenkinek, akinek a népiskola célja-eszközei- és feladatáról helyes fogalma van, ez a meggyőző­

désünk, kell, hogy ez legyen meggyőződésünk : miszerint nem egy, de minden elközösitett népiskola roszabb, mint a vele egyforma tanerőkkel rendelkező és jól vezetett, leginkább pedig keresztény, felekezeti iskola. Ezt Önök igen j SÍ tudják ; tudniok kell, mert sokan vannak testületük kebelében olyanok, kik a nevelészeti tu­

domány magaslatán állanak, kik a népnevelés terén gazdag ta­

pasztalatokat szereztek maguknak s ha ezt, tudva, még sem vallják meg nyilvánosan, engedjék kimondanom, miszerint ezt csak a helyzet kényszerűségénél fogva teszik.

Én e tekintetben szerencsésebb helyzetben vagyok, mint Önök.

Nekem nem kell attól tartanom, hogy meggyőződésein nyílt kifeje­

zése miatt valamely hatalmas s állásommal rendelkező pártfogóm haragját vonom árva fejemre, ezért kimondom nyíltan, m iszerint:

m i n d e n , v a l l á s f e l e k e z e t i j e l l e g é b ő l k i f o r g a t o t t , v a g y i s e l k ö z ö s i t e t t i s k o l a r o s z a b b , é s c é l j á n a k k e v é s b b é f e l e l m e g , m i n t a v e l e e g y f o r m a t a n ­ e r ő k k e l e l l á t o t t é s j ó l v e z e t e t t f e l e k e z e t i i s ­ k o l a : tehát a szabad kir. Kassa városi iskola is, az elközösités után, roszabb, mint volt az elközösités előtt. Aki, az általam itt fönebb kimondott elvet tagadná, tagadásával csak azt bizonyítaná be, miszerint az iskolai és népnevelési ügyekben teljesen járatlan s annyit ért az iskolához, mint a hajdú a harangöntéshez.

Nem akarom fürkészni : m i é r t ? és m i k é n t ? közösittettek el Kassán a katholikus iskolák ; ez nem tartozik hozzám. En csak a ténynél maradok, mely előttem áll s e tény a következő :

Kassán lakik :

róm. s gör. katli. ágost. h. helv. v. mózes v. g. kel.

17169 ; 1557 ; 8 2 5 ; 2178 ; 10 .

Ezelőtt voltuk Kassán kathnlikuH, ágostai, helvét. v. és zsidó népiskolák. Mh vannak ágostai, helvét. v. óh zsidó nép­

iskolák ; a katholikus iskolák Kassán elhintek a főldszinéről s he­

lyettük vannak most folekozetnőlküli községi iskolák. Minden tehát a réginél maradt, csak a 171011 katholikusnak nincsen iskolája. Ez tény, mely ellen semmi okoskodás nem használ.

Hogyan ? Oly roszak valamik talán a kassai katholikus isko­

lák, hogy azokra az istiH-iki 38-ik t. cikk elközösitési rendszabá­

lyait alkalmazni kellett ? Szó sincs r ó la ! A kassai kath. iskolák jók voltak, mintaszerű iskolák voltak, jóságuk Ilire az egész ország­

ban ismeretes vala. Erről tanúskodnak a kormányhoz beadott tan- leitigyelói jelentések is. Miért közösitettok el tehát ezen iskolák?

Az 1868-iki 38-ik t. cikk olyan, hogy, ha valakinek kedve és elég erős akarata van az ország minden felekezeti iskoláját elkö- zösiteni, azt, e törvény erejénél fogva megteheti s még — ami mai nap igen sokra becsültetik — bizonyos körökben roppant nagy dicsőséget is fog aratni vele. Ez mainap hazánkban igen ju ­ talmazó fáradság lévén, nem csoda dolog, hogy sokan a lelkiisme­

ret, jog és méltányosság elavult fogalmait tekinteten kívül hagyván, a dicsőség könnyű útjára térnek. A nevezett törvény kedvez min­

denkinek, aki az elközösités fárad sá g át, akár olcsó dicsőségszomj- ból, akár holmi anyagi hasznokért, m agára veszi és a tág keretű törvény magyarázatában — kellő ügyességgel bir. Miként is nem lehetett volna tehát Kassán, hol oly sok értelmiség van, módot és a nevezett kautsouk törvényben paragrafust találni, a volt katho­

likus iskolák elközösitésérc, és arra, hogy az 17169 katholikus is­

kolájától megfosztassók ? E műtét tehát — némelyek véleménye szerint — a l k a l m a s i n t törvényesen történt. De hiszen mondot­

tuk már, hogy e törvény erőjénél fogva az ország minden iskoláit lehet közöseknek nyilvánítani. De vajjon igazságosan és méltá­

nyosan törtónt-e a kassai kath. iskolák eiközösitése — ezt nem akarjuk itt megítélni. Mi csak a ténynél maradunk.

Sőt hajlandók vagyunk még azt is megengedni, hogy a m a n e h á n y f é r f i ú , aki Kassán a kath. iskolák elközösitését ke­

resztül vitte, eme tettében — oltekintvo az igazságtalanságtól melyet a katholikusokon elkövettek — a legjobb szándéktól ve­

zéreltetett. Elhisz6zük, hogy az iskolák eiközösitése állal helyben a népnevelés állapotán segíthetni véltek. De más kérdés az : vaj­

jon el van-e érve az ama nehány férfiú által elérni szándékolt cél? .Javult-e ezáltal Kassán a népnevelőd állapota, avagy sem?

Mert tudva levő dolog, hogy n legjobb akarattól a sikerhez meg igen hosszú az út, s gyakran a legjobb szándék is, a dolog ter­

mészete, vagy egyéb, számításon kívül hagyott, körülmények miatt, dugába dől és a várt eredinéuy liolyelt, épen ennek ellenkezője éretik el.

Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a katholikus iskolák elközösitése által Kassán a népnovelés ügye nemcsak elő nem segittetett, de még hátrább vettetett, azaz: az i s k o l a i á l l a ­ p o t o k n e m c s a k n e m j a v u l t a k , d e t é n y l e g r o s z a b b o d - t a k . Ne méltoztassanak engem íélreérteni. Nem azt akarom ez­

által mondani, mintha talán a tanítói testületet általán véve, kö­

telességmulasztásról, vagy bármiről is vádolni akarnám. Távol legyen ez tőlem. Kn a tételt általánosan állítom fel és azt mon­

dom : m i n d e n k ö z s é g i i s k o l a , mely az 1868-iki 38-ik t. cikk idevágó intézkedései alapján k ö z ö s s é , tehát a törvény rendelke­

zései szerint határozottan v a l l á s n é l k ü l i v é alakul, roszabb, m i n t az o l y v a l l á s f e l e k e z e t i i s k o l a , m e l y a z d ö b b e ­ ni vei e g y f o r m a t a n e r ő k k e l , t a n e s z k ö z ö k k e l és ve­

z e t é s s e l b i r.

A „v a 11 á s n él k ü 1 iu közös népiskola mindig roszabb a jó felekezeti iskolánál, mert hiányzik benne a n e v e l é s n e k e g y e t ­ l e n e g y e s z k ö z e a v a l l á s . Ez hiányzik a kassai közös népis­

kolában is, ezért ezen iskola nem felelhet meg ama célnak, mely a népiskolának egyedüli hivatása. Ezért nemcsak roszabb most ez iskola, mint akkor volt, midőn kath. felekezeti jelleggel birt; de annyira rósz, hogy egészen haszonvehetetlen, mert a népiskola elé kitűzött célnak épensóggel meg nein felel.

Ugyanis: mi a népiskola célja? E tárgyról — mint Önök tudják — sokat Írtak és sokat eivúdtak az emberek. Ma azonban, e kérdés iránt, a világ leghíresebb tanférfiainál már csak egy vé­

lemény uralkodik. Európa és Amerika legjelesebb tanférfiai meg­

egyeznek abban, hogy a népiskola oly intézmény, melynek célja az ifjú nemzedéket nemcsak oktatni, hanem nevelni is. A népis­

kolának célja a z e g é s z e m b e r t k é p e z n i , t e h á t n e m c s a k a n n a k é r t e l m i t e h e t s é g é t é b r e s z t e n i és á p o l n i , h a ­ n e m a k e d é l y t , az a k a r a t o t , s z ó v a l a s z i v e t is n o mo s i - t e ni . A népiskola feladata:

a gyermeket oktatva neveiül

és nevelve oktatni.

híres ta-

nitványa, azt mondja (lásd: Kollner, 3$olféfd)ulfunbe 5. Síufí. 56. 1.):

„A népiskolának nőm az a föladata, hogy a gyermeket tudássá, vagy csupáncsak gondolkodóvá tegye, hanem az a leiadata, h o g y t a n í t v á n y á t a t e t t e m b e r é v é k é p e z z e ; ezért népiskolában a gyermeket s z o k t a t n i kell inkább, m i n t o k t a t n i , arra kell őt képesíteni, hogy inkább v é g r e h a j t a n i tudjon szükséges dol­

gokat, m i n t k i g o n d o l n i kevósbbé szükségeseket.- És a német kormány- és iskolatanácsos Kellnor a népiskola célját abban találja, hogy „ b e n n e a g y e r m e k e k j ö v e n d ő b e l i m u n k á s é l e t r e ,

az e gyház i és vi l ági t á r s a d a l mi hi vat ás ukr a, é l őké -

gúlag azt követeli, „ h o g y a n é p i s k o l á b a n v a l ó t a n í t á s n e m ­ c s a k o k t a t ó , h a n e m n e v e l ő i s l e g y e n . - Csupa protestáns tekintélyekre hivatkozunk. így Ziller, lipcsei tanár, ((áhrunblegung jur i<ebre rotn cvjieíjcnbcn Unterridjt) azt követeli, „ h o g y a m a i s k o ­ l ák, m e l y e k n e m s z a k i s k o l á k , m i n d i g n e v e l ő i n t é z e ­ t e k i s l e g y e n e k . - — C. L. Roth (©djrifteu pabagog. u. biograpf}.

^tiljalteS I. 6.1.) azt bizonyítja, hogy — miután mindenki nem lehet tudós, de mindenkinek embernek kell lenni — „a n é p i s k o l á b a n a n e v e l é s t az o k t a t á s t ó l e l v á l a s z t a n i n e m l e h e t . - — A bádeni uj népiskolai törvény indokai között, többi közt, ez is foglaltatik: „a n é p i s k o l á r a n é z v e l e g f o n t o s a b b a n e v e - l é s z e t i e l e m, s e m i a t t o t t a n e v e l é s az o k t a t á s t ó l e l ­ vá l a s z t h a t l a n . - — G. Fröhlich, rektor szerint: „a n é p i s k o l a c s a k a k k o r f e l e l h e t m e g c é l j á n a k , h a a b b a n a t a n í t ó n e m c s a k o k t a t j a , h a n e m a s z ó t e l j e s é r t e l m é b e n n e ­ v e l i i s a g y e r m e k e t . “ — Humboldt Sándor 1853-ban Írja:

,.Az egész élet képtelenség, h a n e m t u d j u k m i n e k v a g y u n k i t t , de ez a l e g m é l y e b b g o n d o l k o d ó e l ő t t is r e j t é l y m a r a d . “ Tehát a lét titkainak földerítésére és arra, hogy az élet képtelenség ne legyen, az emberi ész tehetségein kívül még másra (t. i. a vallásra) is van szükség. — Dietrich pedig maga meg- vallja: „Valóban kevesebb súlyt kell arra fektetni, mennyit tud az ember, mint arra, mikép van nevelve. Ezt a mai iskolákban elfe- ledék (a közös, vallásnélküli iskolákban) sót erre nem is figyelnek.

Egy ily iskolának eredményei bizonyos széphangzású szóvirágokkal magaszta Itatnak, de a n e v e l é s z ét i e l e m, m o l y a l e g f o n t o ­ s a b b , r e n d e s e n c s a k m e l l é k e s d o l o g n a k v é t e t i k a z o k b a n .“

A nevelés tehát oly elmaradhatlan föltétele a népiskolának,

mely nélkül ez, céljának meg nem felelő, haszontalan intézmény, mely többet ront mint épit, többet árt mint használ a társadalom­

nak. Ismeretes a híres Wellington ide vágó nyilatkozata, aki ugyan nem volt tanító, hanem hadvezér, de mint praktikus ember ismerte az életet és az emberokot; ő e tárgyra vonatkozólag igy szól: „Az oktatásról nincs Ítéletem, de annyit mondok, ha a gyermeket nőm nevelitek a vallásban és jó erkölcsben, ti v a g y t o k a n n a k o k a , h o g y h a a j ö v ő b e n a v i l á g b a n a n n y i v a l t ö b b ü g y e s g a z e m b e r l e s z .‘‘

Ha tehát a legtekintélyesebb protestáns tanférfiak is — a katholikus férfiakat, kiknek száma légió, itt nem is említjük — oly nagy fontosságot tulajdonítanak a népiskolákban a nevelésnek, úgy hiszem, a kassai községi tanító urak is elismerendik, hogy a puszta oktatással nem lehet beérni, hanem, hogy a népiskolánan a gyermekeket még nevelni is szükséges.

A nevelés alatt értjük a nagykorúaknak ama befolyását a kiskorúakra, mely mind ama vallásos, erkölcsi, értelmi s physikai erőket és képességeket, amelyek a gyermek emberi lényegét ké­

pezik, idomítja, fejleszti, megerősíti és nemesbiti, hogy a gyermek ideiglenes és örök feladatát, emberi és keresztény tökélyesedését bizton elérhesse. E célból kell, hogy a vallás, a fegyelem, az ok­

tatás és a testi egészségi ápolás közreműködjenek. Egyesülnie kell tehát a valláserkölcsi nevelésnek az értelmi s testivel; ezek egyike sem magában véve már a teljes nevelés, hanem ennek csak egy része. Az oktatás és az értelmi tehetségek fejlesztése magában véve még nem nevelés; ez csak egyik része ama nagy feladatnak, melyet a népiskolának teljesítenie kell. A nevelés teljes fogalmá­

hoz még a ^szív képzése, a lelki erők nemesítése, szóval a vallás­

erkölcsi oktatás és szoktatás is tartozik, hogy a nevelés teljes legyen s igy az iskola céljának megfelelhessen.

E célt a községi, vagy közös iskola, mely a valláserkölcsi nevelést hátráltatja, a vallás-oktatást akadályozza, vagy épen lehe­

tetlenné teszi, e nagy célt — mondom — a felokezolnélküli, azaz

„ v a l l á s n é l k ü l i “ iskola sehol és soha nem éri el.

A községi iskola fejlesztheti a t e s t i erőket; nyújthat é r ­ t e l m i oktatást, de már ezt sem teljesen és csak igen tökéletlenül,

minthogy ahhoz élő vallásos oktatás is tartozik, s azonkívül az oktatás korántsem még nevelés, hanem csak egyike azon segéd­

eszközöknek, amelyek a nevolésro közreműködnek. De a v a l l á ­ s o s - e r k ö l c s i nevelést, mely a társadalomra nézve a legnagyobb

befolyású, a felekesot- a

vnllásnélkiili köraégi iskola nem adhatja, mivel

tökéletesen meghaladja erőjét: sót,

ily vallásos-erkölcsi nevelés

községi iskola természetével és fogalmával is ellenkezik.

Amely iskola podig ama feladatot, melyre hivatva van, tel­

jesíteni nem képes, azt nem lehet Jó iskolának nevezni, ami pe­

dig nem jó , az r ós z. Minden községi iskola, mint oly intézmény, mely a valódi népnevelés céljának tökéletesen soha sem felelhet meg, r ó s z . s mint ilyen elvetendő. Az államnak és az ogycs köz­

ségeknek is, iskolai ügyekben, józanul csak az lehet céljok, hogy iskoláik jó* és hivatásuknak megfelelők, nern pedig, hogy erőszakkal felekezetnólküliek legyenek. S minthogy társadalmi magas felada­

tának csak a vallásos, azaz, telekozeti népiskola felelhet meg iga­

zán : azért az államnak és az egyes községeknek, saját érdekükben is, kötelességük arra törekedniük, hogy iskoláik a c é l n a k m e g ­ f e l e l ő k és j ó k , n e m p e d i g , h o g y v a l l á s n é l k f i l i e k , a c é l n a k m e g n e m f e l e l ő k és r o s z a k l e g y e n e k . Ez nyug­

tathatja meg csak a jóravaló állampolgárt és a vallásos szülőt is, ha tudja, hogy szive gyermeke, élete reménye és aggkora gyá- mola, ama vallásban neveltetik, melynek isteni voltáról a szülő maga is meg van győződve, s hogy ama erkölcsi érzet fejlesztetik a gyermekben, mely a szülői remények teljesülésének biztositékát nyújtja. Ezért az állam és az egyes nagyobb községek, saját érde­

kükben és erkölcsileg is, inkább arra köteleztetnek, hogy a jó és a célnak megfelelő felekezeti iskolákat támogassák, semmint, hogy az iskolákat elközösitvén, azokból célttóvesztett intézeteket alkossanak. Különben is mindenki tudja, hogy az államnak és az egyes községeknek közpénzei bizony nem teremnek a fán. hanem csak az adózó állampolgárok zsebében; ha tehát e pénzek segély­

képen is kiadatnak, ne adassanak ki a jogos érdekek megsértésével, hanem csak a józan célok előmozdítására, igazság és méltányosság szerint.

Az iskola csak akkor oldja meg helyesen feladatát, ha az ész és ^szív képzésére egyenlő gondja v a n ; o kettő tesz egy egész tökéletes embert; — a nevelés, mely bármelyiket elhanyagolja, fél embert ad csak a társadalomnak, hogy romlására legyen.

Az ész és szív képzésének e kettős célja egymással a log- szorosb uszonyban és összefügésbou van, egyik a másik nélkül csak szellemi korcsokat, tökéletlen egyénokot szül, kik mindanyi-

S7.ot* /avarba jönnek az élőt utjain, valahányszor önerejőkre ha­

gyatnak. Párhuzamosan koll növelni az észt és a szivet, mert

mihelyt valamelyik túlsúlyra emelkedik a másik felett, azonnal kész birtokosuk számára a tévedés, kivált az észnek tulmivelődése a szívnek elhanyagolásával öló szörnyeteg, mely tudtunk nélkül gyilkolja boldogságunkat.

Nemcsak oktatni, hanem nevelni is az iskola feladata. E fel­

adatot mindenki, aki csak némileg is érti a népiskola célját, nem abluin keresi, hogy bizonyos a mindennapi életre, az állam szolgá­

latára és céljai előmozdítására képesítő, szükséges és hasznos is­

mereteket és ügyességeket oltson be a serdülő nemzedékbe; liánéin hogy sokkal magasb rendeltetésénél fogva egyszersmind az .embert emberré nevelje. És e tekintetben összeesik a népiskolának célja az ember rendeltetésével és végcéljával; nem csak az ember külső társadalmi életére, nemcsak értelme kifejtésére, hanem egész bel- életére vonatkozik: átöleli a gyermek értelmi, érzelmi és akarat­

világát; Istennel, végrendeltetésével és kötelmeivel megismerteti őt, és ezeknek minden viszonyok közti teljesítésére oktatja, vezeti, buzdítja, képesíti. Ez a népiskola feladata.

E nagy feladatot csak azon iskola fogja kellően megoldani, mely el nem szakad a vallástól és az egyháztól, hanem a vallásos elvek szellemében és segedelmével teljesiti azt: azon népiskola, melynek működése összhangzó, egyöntetű, egy szellemű, m e l y b e n a t a n í t á s n e m g á t o l j a a n e v e l é s t , m e l y b e n a t ö b b i t a n t á r g y a k b a n v a l ó o k t a t á s n e m z a v a r j a m e g a v a l l á s e r k ö l c s i o k t a t á s t , h a n e m e z z e l k a r ö 11 v e j á r, e z t t á m o- g a t j a s á l t a l a v i s z o n t t á m o g a t t á t i k.

Mondják meg nekem, igen tisztelt Tanító u ra k ! ilyen-e az Önök vezetésére bízott, ezelőtt katholikus, most pedig felekezetnél- küli kassai községi népiskola? Mondják meg nekem: lehet-e az úgy nevezet községi iskola általában véve olyan, hogy az a népiskola ama magasztos céljának és feladatának megfeleljen? Nemde kény­

telenek Önök, mint gondolkodó férliak megvallani: m i s z e r i n t a k ö z s é g i n é p i s k o l a , é p e n m i v e l n e m v a l l á s f e l e k e z e t i , é p e n m i v e l a v a l l á s t ö v é r ő l e l m e t s z e t i k , n e m k é p e s az e l é j e t ű z ö t t m a g a s c é l t é l é r n i , de m é g c s a k m eg- k ö z e l í t e n i s e m! E magas célt zavartalanul sem a kassai, sem pedig más községi népiskola nem fogja elérni soha: ezért nemcsak a kasnai községi iskola roszabb most, miut. volt katholikus feleke­

zeti korában; de egyálalján véve minden községi iskola roszabb.

mint a neki

megfelelő s vele ngyfnrmii tanerőkkel es

vullásfelek eseti iskolft.

Tudják őzt jól fi többi vallásfelekezetek mindenütt — Kassán is: őzért rugaszkodunk oly szívósan iskoláikhoz; oly szentségnek tekintik a népiskolát, hogy ahhoz nyúlni senkinek sem engednek.

Ezért Kassán is, midón ama néhány férliu abban kereste dicsőségét,

— persze az lStiK-iki 38. t. e. segedelmével — hogy a katholikus isko­

lát elescamotirozza, a finom érzékit protestánsok és az okos izraeliták segédkeztek ugyan a kath. iskola elközösitésében, de azért protes­

táns és zsidó iskoláikat m egtartották ; mivel jól tudják, hogy akii*

az iskola, azé a jövő: és jól tudják, hogy a vallásfelekozetiségébol ki vetkeztetett, azaz. a bizonyos, m eghatározott vallástól megfosztott népiskola rósz és' haszontalan.

A népiskolában való nevelésnek összhangzónak és egy cél felé törekvőnek kell lenni az iskolán kívüli neveléssel. Ha valamire a világon, úgy a nevelésre illik ama ism ert közmondás: „nem az iskolának, de az életnek tanulunk.“

Mi az em ber magasb rendeltetése? Minő viszonyban állanak az em ber képességei e rendeltetéséhez? Mily úton érjük el a leg­

biztosabban rendeltetésünket? Mely indokok bírják az em bert arra, hogy rendeltetését szem elöl ne tóveszsze ?

Ki ad nekünk e nagy fontosságú kérdésekre választ?

Hogy a bölcselkedósi speeulatio, a m agára hagyatott ész, ha a legmélyebb gondolkodású is, még sem képes nekünk a fönebb idézett kérdésekre kielégítő feleletet adni, azt m ár H umboldt Sán­

dornak am ott íönebb előhozott idézetéből is, láthatjuk. Az észnek van bizonyos határa, a melyen túl nem mehet. A legmélyebb gondolkodás is ma ilyen, holnap amolyan eredm ényre ju t. Négy­

ezer év alatt az emberi szellem nem vala képes az élet am a mély rejtelm eit megvilágítani s m ost som képes — a tételes vallás, a kinyi­

latkoztatás nélkül. És jaj a nevelószetnek ha a kinyilatkoztatott vallás mezejéről letér és az ujabbkori „istennélküli" divatos elvek alapján akarja az emberi élet rejtélyeit megoldani.

Curtmann (Lehrbuch dér Erziehung und dós U ntorrichtes. í.

rész 34. 1.) m ondja: „A nevelészet csak a keresztény népek között, és c s a k a k e r e s z t é n y s é g s e g é l y é v e l , e m e l k e d e t t t u d ó ­ ra á n y n y á , és c s a k e v a l l á s s a l v a l ó ö s s z e k ö t t e t é s é b e n k é p e s m a g a a n e v e l é s is e m e l k e d n i . Ezért a nevelészetnek is oly szorosan kell a vallásoktatással szövetkeznie, mi nt a g y a k o r -

l a t i n e v e l é s n e k a v a l l á s o s é p ü l é s e n és k é p z ó s e n k e l l a l a p u l n i a . "

Ezért a bajor kópviselőház is igen helyesen hangoztatá, hogy

„a népiskolának nem egyedül az o k t a t á s , de a n e v e lé s is fela­

data. s a vallás igazságait nomesak tudni, hanem a szívben átérezni és a gyakorlati életbe is átvinni szükséges." S Collcridgo azt mondja, hogy a népiskola föladata a serdülő emberiségnek erkölcsi és vallási kötelmeiről, földi és örök érdekéről helyes fogalmat kölcsönözni, s azt egyszersmind azon helyzetbe hozni, hogy polgári kötelességeit teljesítse s a társas életben jó tulajdonokat és szo­

kásokat. munkaszeretetei és öntiszteletet kifejtsen."

Ezeket kétségtelenül elismerik Önök is, uraim ! De ha elis­

merik, mondják meg nekem n y íltan : mi által vélik népiskolájokban e célt elérhetni ? Az irás, olvasás, számtan, földirat, természetrajz, gymnastika által-e? Mi köze van ezeknek az ember magas b ren­

deltetésével ? Vagy talán a bölcselőn és aesthetikai (szépészeti s illemtani) világnézet terjesztése által? Higyjék el, Uraira! arra, hogy a nép az erkölcsiség határain kívül ne csapongjon, hogy kötelességét teljesítse és jó legyen, a bölcselmi és illemtani indokok nem nyújtanak elég biztosítékot! Az úgynevezett „magas művelt­

séget," melytől némelyek az erkölcsi világrendben is törvénytisz­

teletet és rendületlen becsületességet várnak, Önök a népiskolában a serdülő nemzedéknek adni nem képesek. S ha lehetne is a nép­

nek a népiskolában „magas műveltséget" szereznie, evvel még korántsem volna meg a jó erkölcs és lelkiismeretesség biztosítéka.

Hiszen, Uraim! csak a legújabb idő is elég bizonyítékkal szolgált nekünk arra, hogy megtanuljuk, miszerint a magas miveltség nem menti meg az embert a gonosz hajlamoktól és az erkölcstelenség­

től. Nem láttunk-e újabb időben csak Magyarországban is sok

„magas miveltségü" gazembert, „finom mivcltséggel" váltókat hamisítani, pénzeket sikkasztani, csalni stb. stb? A műveltség még nem elegendő biztosíték arra, hogy valaki becsületes és jó is legyen. Csak a vallásos hit ama páncél, mely a kisértetek ellen biztosíthat és a jóért való küzdelemre lelkesít. Ezért a vallásos világnézet mindenkire nézve ugyan szükséges; de legszükségesebb és legfontosabb azon osztályra nézve, mely a népiskola által ké- peztetik, s e mély vallásos világnézet az, moly a gyermek ártatlan keblével a legjútókonyabb összhangban van. A v a l l á s o s m é l y m e g g y ő z ő d é s a l óg b i z t o s ab b á n v e z e t i a né pe t az or k ö l ­

es

szül a nép Nmében, mely erények hatalmasabb őrei az állami és társadalmi rendnek, mint ama félmillió szurony, inelylvel Ma­

gyarország esetleg rendelkezhetik.

Ha tehát népet nevelni akarunk a v a l l á s h o z k e l l f o l y a ­ m o d n u n k . És a népiskolának, hogy az a népet nevelje, magának is v a l l á s s a l k e l l b Í r n i a. Ebhez nemesük az szükséges, hogy a gyermekek a vallásos cselekedetekre és gyakorlatokra sz o k ta s­

sanak, hanem a jó népiskolában még a levegőnek is át kell hatva lennie a vallásosság által: mert hogy valaki a vallásos-erkölcsi életre képesittessék, a n n a k n e m c s a k t a n u l n i a , h a n e m szok­

t a 11 a t n i a és g y a k o r o l t a t n i a k e l l a v a l l á s b a n .

Kérdeni Önöket, uraim ! ilyen-e Önök községi iskolája? Lehet-e általában a községi iskola ilyen? — Ne ringassuk magunkat ha­

szontalan ábrándokban! — Sem a kassai, de a világ egy községi iskolája sem lehet oly értelemben vallásos, hogy az a népet va­

lóban nevelje, s épen azért, m i v e l n e m l e h e t o l y é r t e l e m- b e n v a l l á s o s , s m i v e l v a l ó b a n n e m n e v e l h e t i a

n é p e t : m i n d e n k ö z s é g i i s k o l a , t e h á t a k a s s a i i s

—■ r o s z. '

Önök azt mondják: „hiszen a törvény megengedi, sőt elren­

deli a községi iskolákban is a vallásoktatást." — Elhiszem ! de a hol a nép neveléséről szólunk, ott nem arról van szó, hogy a vallástan is, pl. hetenkint két órán át, taníttassák. H a a n é p i s ­ k o l a i f i a t a l s á g n a k c s a k a n n y i v a l l á s s a l k e l l e n e b i r n i a, m e n n y i r e h e t e n k i n t i k é t ó r á n á t t a n i 11 á t ­ h a t i k és s z o k t a t t a t h a t i k , a k k o r e k é t ó r a i s s o k és f e l e s l e g e s . Nem a vallástan oktatása egymaga teszi a népiskolát népnevelő intézetté: az egész oktatásnak és szervezetnek át kell hatva lennie a vallásos és erkölcsi szellemtől. Aki a fia­

talságot nem akarja Istenhez vezetni" — úgymond Curtmann —

„az nem érdemes a nevelői névre."

Hogy a gyermekek, vallásuk szellemében, erkölcsös emberekké neveltethessenek, a t a n í t ó n a k m a g á n a k i s v a l l á s ó s n a k és h í v ő n e k k e l l l e n n i e . M ert amivel a tanító maga seiu bir, azt növendékeinek sem adhat. Már most hogyan fogja növelni a protestáns-, vagy mózesvallásu tanító a maga katholikus vallásé növendékeit? Milyen példáit fogja adni vallásosságának? Példa nélkül pedig nevelni lehetetlen !

187o-ban volt a kassai íi-iskoléban: katb. 687; evaug. 7; izr. ö.

1874-ik évről a jelenlegi községi iskola tigyermekeiDek vallá­

sok szerinti létszámáról nem tudtunk ugyan magunknak hivatalos adatokat szerezni, de estik hallomásból tudjuk, hogy most lenne ott : kath. 653; evang. 4 ; református 3 0 ; izraelita 57.

Megjegyezzük itt újra, hogy az evangélikusoknak van saját felekezeti iskolájok, melybe most 222 gyermek jár, tehat ugyanott elférne még a 4 is. Az izraelitáknak is van saját felekezeti iskolá­

jok, melyet 112 gyermek látogat s alkalmasint a községibe járó 57 is elférne még ott. Tehát mindössze is a 30 reformált gyermek jö­

hetne kérdésbe. És mégis az elközösitett iskolákban működik a katholikus tanítókon kívül két evangélikus és egy református tanító. Továbbá a polgári felekezetnélkiili iskolában van alkalmazva egy „vallásfelekezetnélküli-* tanító, aki a kath. egyházból való kilé­

pési szándékát bejelentő ugyan, de, mint mondják, egy más egyház kebelébe nem lépett. Maradjunk tehát csak az elemi osztályoknál.

Jöhet idő, hogy itt izraelita is lóg alkalmaztatni.

Hogyan fogják már most e különvallású tanítók a nevelés elemeit alkalmazni ? Ezen elemek pedig, mint tudjuk, leginkább a vallásból mentendők. Ha saját vallásuk elemeit alkalmazzák, megsértik a velök nem egy vallásfelekezeten levő tauitványaik h ité t; ha nem alkalmazzák, a nevelés ama leghatékonyabb eszkö­

zétől fosztják meg magokat, mely nélkül a nevelés lehetetlen.

Azután az iskola felekezeti, jellegét nem annyira a tanulók vallása képezi, mint a tanítóké ; leginkább pedig a felekezet fel­

ügyeleti vezetése s azon rendszer, melyszerint a vallásos nevelés áthatja az iskola egész működését, határozza meg annak jellegét.

Itt sarkallik ama veszély, mely Kassán, az iskolák elközösi- tése által, az 17169 katholikusból álló többséget fenyegeti. Az, hogy a 4 evang. 30 reform. 53 zsidó gyermek, és három nem kath.

vallású tanító miatt a 653 katholikus gyermek nem neveltethetik a katholika hitben.

Mert annak mindenki előtt szentnek és bizonyosnak kell lennie, hogy, bármit is mondjanak a dologhoz nein értők : a k ö z- s é g i i s k o l a n e m k e r e s z t é n y é s n e m i s l e h e t k e ­ r e s z t é n y i s k o l a . Hiszen Hoft’man Pál is azért indítványozta Pesten : „ h o g y a h i t - é s e r k ö l c s t a n n e l e g y e n k ö ­ t e l e z ő t a n t á r g y . 44 Szilady Áron pedig: „ v a l a m i á l t a ­ l á n o s , s e m m i l i i t f e l e k e z e t i p á r t h o z n e m k ö t ö t t e r k ö l c s t a n - behozatalát sürgette. 8 Kassán is vannak olyanok, akik azt mondják, hogy nekik c a f r a n g n é l k ü l i k á t é és

,11 Itt is vannak olyanok, akik ily keptolonaoRbon h m * . lm*,

„épiskolában valami, lat™ tudj* miféle, pólyán orkolcatan okta- tVav elé'osóges. Áradó ,»«k nőm tudják, mit boaaelnek a oaak a nópoktatás és nevelés körüli vastag tudatlanságukat árulják el; mert, persze ! ölesé mádon liberaliskodni könnyű de nehezebb a dolgokat árlcni Erre az általános vallásra, vagy polgárt erkölcstanra később mos visszatérünk.

Itt. előbb röviden még azt bizonyítom be, m iszeiint maga a

telekezetnélKüli iskola magában véve is képtelenség. k s ha valamelyik kath iskola olküzüsittetik, az megszűnik ugyan katholikus lenni, de meg nem szűnik felekezeti lenni. A kath. felekezeti jelleg meg-

seimnisittotik, de ehelyett az iskola más felekezeti jelleget nyer.

Ugyanis : az ily közös iskolában a tanító feladata úgy tanítani, hogy

tanítványai közül egy se sértessék vallásos érzületében és öntuda­

tában. Ez pedig lehetetlenség, sőt teljes képtelenség! M ert a mióta a világ áll, sohasem létezett ember, aki magának nem képezett volna bizonyos fogalmat az istenről és világhozi viszonyáról. Akár helyes nézete legyen, akár helytelen, ama tény mégis tagadhatat­

lan, hogy az emberi szellem vágyakodik önnönmagával Isten és lénye fölött tisztába jönni. Ebből következik, hogy nem létezik ta­

nító, aki minden vallás iránt közönyös lenne és egy bizonyos vallás iránt előszeretettel nem viseltetnék, azaz : a t a ii i t ó m a g a s o h a s e m l e h e t v a l ó b a n h i t f e l e k e z e t n é l k ü l i .

És ha a tanító, mint ember, nem lehet felekezetnélküli, so­

hasem lesz képes úgy tanítani, miszerint kivált ama tárgyakban, amelyek a vallással közel összefüggésben állanak, egészen pártat­

lan álláspontot foglaljon el. Akármily „ l i b e r á l i s s z e l l e m ű“

legyen is, mindig bizonyos saját egyéni felfogással fog bírni e dolgokról, vagyis mindig felekezeti lesz. És képtelenség is a taní­

tótól azt kívánni, hogy minden felekezet iránt, azaz minden val­

lási tanok s intézmények iránt közönyös legyen, m ert ez annyit tesz, mint követelni, hogy s e m m i á l l á s p o n t j a s e l e g y e n .

A hol tehát a kath. iskola, melynek ezer számra vannak kath. tanítványai, azért küzösittotik el, hogy a többi — saját is­

koláikkal bíró — felekezetekhoz tartozó 10—20 gyermek is az elközö- sitett iskolába járjon, s e miatt oda több nem katholikus tanító

küldetik, ez a katholikus többségre nézve mindig veszélyes ; és ha az elküzösitós törvényszabta módon is történt volna m e g — il/< 'lv intézkedés, a hasonlithatlauul nagy többség iránt, som nem inéi tű-

nyos, sem ni*m igazságon. Az ily iskola mog nőni nyugtathatja a katholikus szülők lolkiismerotét. Mórt vagy vallásos az ily más vallásfelekezethez tartozó tanító, vagy nem vallásos. Ha vallásos:

saját meggyőződésének fog a többi vallástanok lelőtt előnyt adni s akkor s z e r f e l e t t v a u v e s z é l y e z t e t v e a k a t b o I i- k u s t ö b b s é g g y e r ni o k e i n o k v a l l á s a. Ha pedig a tanító nem vallásos, akkor a vallástalauság, vagy legalább a vallás iránti közöny könnyen átmegyen a gyermekiekre s o z á l t a l v e s z é ­ l y e z t e t v e v a n a z á l l a m é s a t á r s a d a l o m é r d e k e, s t e l j e s e n m e g h i ú s u l , a z i s k o l a f ő c é l j a , a n é p- n e v e l é s . Ez újra ama következtetésre vezet, hogy az ily köz­

ségi iskola rósz.

Én hiszem, hogy atna neinkatholikus tanító urak, akik a kassai volt katholikus, most községi iskolában tanítói tisztet visel­

nek. igen jeles tanítók és kitűnő vallásos em berek; de épen ez még inkább fokozza szememben a veszélyt, mely a katholikus gyermekek vallásos meggyőződését ez iskolában fenyegeti. Mert minél jelesebb és vallásosabb, a maga nemében, az ily más val­

lásfelekezetbeli tanító — sőt ha az maga Luther, vagy Calvin volna is, — annál inkább kell a katholikus szülőknek félteniük gyerme­

keik hitét és vallását. IS ez oka annak, hogy — ha már a neve- lészeti szempont is el nem Ítélné a felekezotnélküli iskolát — ez ama lelki nyugtalanság következtében, mely minden jóravaló ka­

tholikus szülői szivet, a gyermekek vallásos meggyőződése miatt méltán elfoglal, határozottan rósz és kárhoztatandó.

Mert mesebeszed az, hogy az ily más vallásfelekezetbeli ta­

nító a községi iskolában a vallással épen nem foglalkozik. Foglal­

kozik biz ő a vallással is s ezt csak azok tagadhatják, akik a nép- neveléshez mitsem értenek. Alig van a népiskolában tantárgy, mely alkalmat nem adna, némely észrevételeket tenni, melyek a vallással viszonyban állanak. Hiszen még az elemi iskolában is kell a tör­

vény 55. §-a értelmében „némi általános és hazai történetet11 taní­

tani. Már pedig hogy fölélhetne ineg a tanító e kötelességnek anélkül, hogy az Űr Jézusról és a reíbrmatiérél szóljon V És vajjon, hogy fog e tárgyakról hitfulokezetnélkülileg széllani? Midőn ily történeti tüneményekről, személyekről, vagy tényekről beszél, a tanító fel­

adata nemcsak a tényeket elősorolni, hanem azok összefüggését s indokait is előadni: mertenólkül lehetetlen a helyes törtónetolöadás.

Ha csak f é l i g nyilatkozik, akkor m i n d ö n k i t megsért. Ha pedig határozottan akar nyilatkozni pl. ama viszályos eseményekről,

,d U » . akik nenueak lényegtelen .AllOktataat k.vuntak, hanem a ka.h eirvház alapigazeágait akarták m eg.nieitam , akkor megaert, a k.tholikasokat; ha azt mondja, hogy a hitnji.ók tultnentek a helyes határokon, szak,toltak a katholikuaokkal s oknelkul okoztak annyi vérontást, akkor megsérti a protestánsokat. Hat mit mondjon

9 — Akkor majd kérdezik a kis tanítványok. Mit Ifid f — És ha nem kérdezik ? - már ez maga is annak jele, hogy az iskola

rósz.

_ aztán fogja előmozdítani a vallásos b e k é t!!

És .Jézus Krisztusról hogyan fog majd beszelni a tanító oly iskolában, melyben katholikus, protestáns és zsidó gyermek van ? Ha Krisztus urunkat Istenfiának mondja, mit szólnak majd ahhoz a zsidószülök, akiknek elődjei eszerint az Istentía megölőinek bé­

lyegeztetnek ? Ha pedig csak merő embernek mondja : megtámadja a keresztény gyermekek h ité t!

És száz más ily dolog van, melyekről szoltában a tanító, akarva, nem akarva, kénytelen vallásos nézeteit nyilvánítani s vagy az egyik, vagy a másik rész hitét sérteni. Ezért a közös iskola nem áldás, hanem szerencsétlenség; nem mozdítja elő a vallási békét, hanem felbontja azt s a jövőre nézve nehéz válságok csiráit rejti végzetteljes méhében.

K e r e s z t é n y n é p n é l a k ö z ö s i s k o l a n e m t a r t ­ h a t j a m a g á t s o k á i g . Ezt m utatja Amerika és N é m eta lfö ld ,

ahol a szülök a legnagyobb áldozatokkal állítanak fel felekezeti iskolákat, nehogy gyermekeiket a h itfe lek ez e tn é lk ü li isk o lá k b a kül­

deni kényszerüljenek. Mert a felekezotnélküli isk o lá k tulajdonképen

„v a 11 á s n é 1 k ii 1 i“ iskolák. Ezekről igy szólott Pourtalés I. Na­

póleon ministere a francia törvényhozó testületben: „H allgassuk

meg“ — úgymond — „mindama tiszteletre méltó polgárok szavait, akik a departementi g y ű lé sek b e n am a dolgokról nyilatkoztak, a melyek tíz év óta szemük láttára végbe mennek.

Ideje, mondják, hogy az elméletek a tényekkel szemközt el­

hallgassanak. N i n c s , n e m l é t e z i k t a n í t á s n e v e l é s n é l k ü l , é s n i n c s n e v e l é s e r k ö l c s t a n é s h i t n é l ­ k ü l . a tanítók a pusztában tanítottak, mivel ama oktalanság kö­

vettetek el, hogy proklamáltatott, m i s z e r i n t a z i s k o l á b a n n e in k e l l a v a l l á s r ó l s z ó l n i . Onnan jött, hogy e tiz óv óta a népiskolák nem mutatnak fel semmi eredményt, miután minden nevelésnél a vallást kell alapul venni, Az ifjúság most

k ü l ö z i a z I s t e n s é g l ó g a l m á t , v a l a m i n t a j o g é s j o g t a l a n s á g é t ; onnan van az erkölcsük e lv a d u lja és baihársága. onnan \an az elvadult nép. Hogyha valaki a mostani tanítást, avval hasonlítja össze a minőnek lennie kellene, lehetetlen, hogy ne jajgasson ama sors fölött, amely a mostani s jövő nem­

zedékre várakozik.u — Angliában is akarták némelyek a „vallás- nélküli'' iskolákat behozni, de a józanul gondolkodó angolok a fe­

lekezeti iskolákat megtartották. Ez alkalommal Sir Nortbcote, a telekezetnélküli iskolák ellen kelvén, azt mondá: „Inkább meghalok, semmint gyermekeimet felekezetnélkiili iskolákra és tanítókra bízzam.“

Poroszországban pedig 1863-ban a közoktatás ministere isko­

lai rendszabályokat hiidetett ki, melyek bevezető soraiban ezt ol­

vassuk : „Tudomásomra jött, hogy sok helyen, különösen városokban a tanítók vasár- és ünnepnapokon vagy igen rendetlenül, vagy teljesen nem jelennek meg az isteni szolgálaton, p e d i g a t a n í ­ t ó k k ö t e l e z v é k t a n í t v á n y a i k a t a k e r e s z t é n y ­ s é g n e k , m i n t a z e l e m i o k t a t á s f ő t á r g y á n a k , i s ­ m e r e t é b e n k i k é p e z n i , és m i v e l u g y a n o k é t n e m ­ c s a k t a n i t a n i o k , h a n e m k e r e s z t é n y i l e g n e v e l ­ n i ü k , k ö v e t k e z ő l e g a g y e r m e k e k , v a l a m i n t a s z ü l é k e l ő t t j ó p é l d á v a l e l ő i n e u n i ö k i s k e l l : hiszem, egy véleményen lesznek velem, miszerint fölöttébb szük­

séges. tekintettel a tanítók által emelt panaszokra, hathatós rend­

szabályokhoz folyamodnom, stb.*4

Tehát az egész világon, minden józanul gondolkodók által elismertetik, miszerint a népiskolában a gyermekeket nevelni és p e d i g v a l l á s o s a n n e v e l n i k e l l .

Ilyen vallásos nevelést a gyermek a felekezetnélkiili népisko­

lában nem nyerhet, tehát az ilyen iskola — r o s z a b b , mint a jól vezetett felekezeti iskola.

Itt az ideje nehány rövid észrevételt tennünk a némely tudat­

lanok által emlegetott valami „ á l t a l á n o s v a 1 1 á s^-ról, mely­

nek, szerintük, a községi iskolákban taníttatnia kellene.

Senki sem szereti magát a v a l l á s e l l e n s é g é n e k tartatni. A vallás legnagyobb ellenei is, ama gőgös emberek, akik nem hisznek másban, mint abban, h o g y ók a v i l á g