898
tért el egymástól. Ez viszont azt jelentené, hogy az összeírások adatai, ha abszolút ér—
telemben nem is, de relatíve feltétlenül a valóságot tükrözik. 3. Mindezek alapján teljes mértékben egyet kell érteni a szer- zővel mind abban, hogy "általában nagy jelentőséget tulajdonít a XVIII. századi adóösszeírások történeti statisztikai elem—
zésének, mind pedig abban, hogy éppen Vas megye 1744. évi összeírását válasz- totta ki feldolgozasa tárgyául.
Ami most már a végső mérleget illeti, meg kell állapítanunk, hogy Vörös Károly munkája nyeresége történetirásunknak.
Nemcsak a felhasznált igen becses forrás teszi azzá, hanem az a kép is, amit ez alapján a korabeli Vas megyéről megraj—
zolt. Könyvéwl határozottan világosabb képet alkothatunk magunknak a megyé—
ről, de bizonyos fokig a korabeli Magyar- országróh— is. A hiányosságok, amelyeket statisztikai módszerében kimutattunk, nem szállítják alá alapvetően munkájá—
nak értékét. Ez annál is inkább így van, mivel igen nyomatékosan kell hangsú—
lywnunk, hogy a történetírás lényege nem változott meg azáltal, hogy egyre na—
gyobb mértékben folyamodik a statisz—
tikai módszerekhez. Alapvető tévedés len—
ne ugyanis azt hinni, hogy mindaz, ami eddig a történetírás lényegét alkotta, ti. a széleskörű" forrásismeret, a beható szak- mai ismereteken nyugvó alapos forráskri—
tika, a rendkívül munkaigényes levéltári kutató munka, a szorgalom, a széleskörű történeti műveltség és a nagy összefüg—
géseket megragadó elvi látásmód, végül
—-' de nem utoljára — az intuíció és a fantázia, ——- ezekután ócska kellékekké váltak volna, és hogy mindezt a statiszti—
kai módszer helyettesíthetné. Ha pedig ezt elfozadjuk —— és el kell fogadnunk —, akkor Vörös Károly munkáját valójában nyereségnek kell tartanunk, mert benne a felsorolt erények nagyrészt megvaló—
sultak.
Perjés Géza A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSABÁG MEGYÉI. IPARA És KÖZLEKEDÉSE FALITÉRKÉP, 1 :350000 MÉRETARÁNY Az Allami Földmérésl és Térképészeti Hiva—
tal Kanográfial Vállalatnak kiadványa. Offset nyomda. Budapest, 1961.
A Kartográfiai Vállalat köztudomásúan sok kitűnő, részletes és pontos térképet jelentetett már meg. Megemlithetök ezek közül például a 250 OOO-es megyetérkép és az ennek alapján készült Magyaror—
szág-térkép vagy Magyarország gazdasági térképe stb. Ezek a térképek alkalmasak
SZEM
arra, hogy a velük szemben támasztott magasabb igényeket is kielégítsék. E ki- tűnő munkák mellett ez alkalommal azonban olyan térkép került a kezünkbe, amelynek kapcsán kételyeink támadnak, szabad lett volna—e így megjelentetni?
Amit a térképen meg kell dicsérnünk:
a jó, kifogástalan színezés, továbbá az or—
szág hegy— és vizrajzára is kiterjedő átte—
kinthetőség Hogy az ország— és megye—
határokat, a vasútvonalakat stb. jól raj—
zolták meg, az —— iskolai használatra engedélyezett térképről lévén szó —-— any—
nyira természetes, hogy külön talán szóvá sem kellene tenni. Ha mégis megemlit- jük, tesszük ezt mindenekelőtt azért, hogy a térkép alábbiakban vázolt sok kifogá- solható vonásának bizonyos ellentételét is adjuk
A térkép ,,közlekedési"—nek is nevezi magát. Tekintettel erre, továbbá nagy méretére: elengedhetetlennek látszanék, hogy a vasútvonalakon kívül ne csak a néhány (nyolc) elsőrendű főútvonalat, ha—
nem legalább is az ezekből kiinduló, két számjeggyel jelzett, ugyancsak nagy fon—
tosságú útvonalakat is feltüntetné e tér—
kép. Sajnos, ez teljesen hiányzik, az ala- csonyabb rendűekről nem is szólva. En- nek folytán, a térkép alapján a hazai fit—, illetve közlekedési viszonyokról nem le—
het képet alkotni. A térkép nem jelzi azt sem, hogy a vizek (vízi utak) mely szaka—
szai hajózhatók. Hiányzik a balatoni hajójáratok, valamint a dunai, balatoni stb. kikötők feltüntetése is, a légijáratok—
ról nem is szólva.
S ha már a Balatonnál tartunk, hadd említsük meg, hogy ez a nagyméretű tér—
kép nem tartja érdemesnek a messze földről is látogatott, modern és kulturált Balatonalmádinak a feltüntetését; még annak ellenére sem, hogy az említett fürdő- és üdülőhelyen a legutóbbi (1960.
január 1—i, tehát téli!) népszámlálási ada—
tok szerint is 4356 személyt írtak össze, s ezek 49 százaléka, 2140 fő, az ipar—épí-
tőipar népgazdasági ághoz tartozott. Igy azon sincs csodálkoznivaló, hogy az ugyancsak téli népszámlálási adatok sze- rint négyezer főnél szintén népesebb, s hasonlóképp igen nagy látogatott-ságú Balatonkenese fürdőhely is hiányzik a térképről.
Az itt emlitett —— és a nem említett ——
példák annál is meglepőbbek, mert a tér- kép, bár címében nem jelzi, de a reá—- nyomott jelmagyarázatból következtethe—
tően a fürdőhelyeket is igyekszik feltün—
tetni, a szokásos emblémával jelölve az ilyen helységeket. Balatonalmádi és Ke-
SZEMLE
899
neee pedig (az Új Magyar Lexikon sze—
rint is) fürdő- és üdülőhely.
De nem ért különb sors ezen az ,,z'pari"—
nak nevezett térképen egy sereg egyéb olyan helységet sem, amelyeket jelentős ipari helyzetük (bázisuk) folytán, vagy esetleg egyéb —-— nemegyszer halmozott —- jelentőségüknél fogva feltétlenül szerepel-
tetni kellett volna. így például e térkép nem tünteti fel a hazai uránérc hires, első lelőhelyet, Kővágószőllőst, ahol egyébként a lakosság 50 százaléka él az iparból (az építőipar nélkül). Ugyanakkor feltünteti a ,,Bánkút—Rózsamajor" elnevezésű tele—
pülést (a Békés megyei Nagykemarás község egyik külterülete), ahol az ipar és építőipar együttes keresőinek száma ti—
zenkét fő volt, azaz a kereső népesség alig 5 százaléka.
Hasonlóképp nem tünteti fel a térkép az ásványolaj- és földgázkitermeléséről nevezetes, ezenkívül gamlinteleppel és koromgyárral is bíró Bázakerettyét, ahol
—- mellesleg —— az ipari népesség 71 szá- zalékot meghaladó arányát az egész or- szágban csupán még néhány település éri el.
Egyébként az 5000 és 10000 közötti né—
pességszámú települések nagyobb része
—- illetve jóval nagyobb fele —-—— hiányzik a térképről; sőt a 8000 és 12000 közötti lakosságszámú helységek közül is 20 egy—- általán nem lelhető fel! Mindez talán még kivédhető lenne, mondván, hogy itt ipari térképről van szó. Lássunk tehát további konkrét példákat, a teljességet még távolról sem megközelíteni szándé—
kozó igénnyel. Megemlítjük még, hogy az itt felsorolásra kerülő — tehát a térkép- ről hiányzó és hiányolt —— helységek neve mellett csak a szoros értelemben vett ipari objektumot vagy tevékenységet tün- tetjük fel. Tehát:
Baranya megye:
Hidas: téglagyár;
gyár.
Hosszúhetény: kőbányászat (fonolit) és szén—
bányászat.
lignitbányászat; brikett—
áNagyharsány: mészkőbánya; bauxitelőfordu—
l s.
Dunaszekcső: téglagyár; malom. (Mellesleg:
haj óállomás is.)
Borsod—Abaúj—Zemplén megye:
Máá: kaolin-, betonit—, és kvarcitbányák;
ásványőrlőüzem.
Ricse: malom; tejüzem.
Tiszaluc: szeszgyár; malom.
Csongrád megye:
Kiskundorozsma: szövőüzem; paprikamalom.
Szegvár: kendergyár; fűzfeldolgozó.
Szóreg: téglagyár; palackozóüzem; malom.
Fejér megye:
Csákvár: malom; tűzállóagyagbányászat.
Polgárdi: kőbánya; malom.
Győr-Sopron megye:
Gyórszemmárton: malom; téglagyár.
Mosonszentjános: tejfeldolgozás;
lenkikészítés; malom.
szam/: malom; sajtgyár.
saj tgyár;
Haj dú-Blhar megye:
Hazacaege: mstkikészítőüzem; malom.
Vámospércs: malom; tejipar; kosárfonás.
Heves megye:
Mátraderecske: szénbányászat; kaolinbányá—
szat; téglagyár.
Felnémet': gépgyár; fűrésztelep; parketta- gyár; kőbánya; mészégetés.
Komárom megye:
Sárlsdp: barnaszénbánya; téglagyár.
Tardosbdnya: mészkőbányászat; vörösmár—
vanybanyaszat.
Nógrád megye:
Kisterenye: téglagyár"; szénbányászati köz- pont. (Mellesleg: vasúti elágazás is.)
Pest megye:
Kistarcsa: tésüsfonógyár; cserépkályhaipar.
Maglód: vasömöde; gépgyár.
Törökbálint: téglagyár; kőbánya.
Szabolcs-Szatmár megye:
Balkány: malom; szeszfőzde.
, Tiszabercel: téglagyár; malom.
Nagyhalász: malom; kendergyár.
Dombi-ád: szeszfőzde; malom.
Szolnok megye:
Jászkísér: malom; téglagyár.
Tolna megye:
Pincehely: téglagyár; malom.
Vas megye:
Felsőcsatár: Magyarország kumbányáj a.
legnagyobb tal-
Veszprém megye:
Zolahaláp: bazaltbánya; bauxitrakodó.
Zala megye:
Zalabaksa: malom; fűrészüzem.
* Felnémet ma már nem önálló község (köz- igazgatásilag Egerhez csatolták). Mellőzését — ezen az ipari térképen —— mégis joggal kifogá—
soljuk az alábbi okokból: l. A térkép szerkesz—
tési munkálatait 1960. augusztus 31—én fejezték be — ez a térképen olvasható —, a közigazgatási átállítás viszont csak 1961—ben történt, tehát a szerkesztés lezárásakor az új állapotot még nem vehették tekintetbe. — 2. Az Eger város melletti emblémák hiánya is arra vall, hogy a szerkesztés Felnémetet, illetve annak sokrétű iparát, ipari objektumait —- sem Egerrel egye—- sítve, sem külön —— nem kívánta feltüntetni.
900
SZEMLEUgyanakkor, amikor az itt felsorolt helységek —— sok hasonló esettel egyetem—
ben —— nem lelhetők fel a térképen, az alábbiak viszont, amelyekről például az Új Magyar Lexikon egy betűnyi ipari vonatkozást (objektumot) sem emlit, egy—
től-egyig megtalálhatók a térképen: Abőd- szalók, Alpár, Arló, Ásotthalom, Boba, Bük, Drégelypalánk, Gönc, Mérk, Vál, Nyírlugos, Rajka, Rédics, Röszke, Rum, Türje és több más, ipar vagy közlekedés szemp )ntjából semmi jelentőséggel nem bíró kisebb település (Bánkut—Rózsama- jor, Nagykereki stb). _
Mindehhez még annyit kívánunk meg- jegyezni, hogy az előbbi '-—-'- részletesebb -- felsorolás (azaz a. térképen nem talál- ható helyek) ipari adatai ugyanabból a lexikonból származnak, mint _ez, utóbb felsorolt helységnevek. Ennélfogva a for—
rás homogenitása és tudományos szín—
vonala —— úgy hisszük — a részrehajlás—
mentasséget és általában az adatok meg- bízhatóságát kellőképpen biztosítja. *—
Csak helyeselni tudjuk, hogy a térkép a hegy— és vízrajzot, továbbá .a vasút- vonalakat az ország határain túl is fel- tünteti. De különösnek tartjúk, hogy ugyanakkor, amikor e végeredményben magyarországi (azaz Magyarországot áb- rázoló) térkép egyes hazai, sokszor igen
jelentős helységek feltüntetésével oly
mostohán bánik, nem mulasztja, el a ha- tárokon túl egyes, még olyannyira jelen—
téktelen helységek szerepeltetését sem — nevüknek mindkét nyelvű kiírásával _—_—, mint például Kishalom (Malé Straciny), vagy Bódvavendégi (Host'ovce nad Bod—
vou). Hogy az e célra felhasznált nyomda- festék ——- és főleg: a helyfoglalás — arányban áll-e az ilyen helységecskéknek a jelentőségével, azt talán döntse, el ,az olvasó. Jelenlegi adataik nem állanak ugyanis rendelkezésünkre, csupán annyit tudunk, hogy az 1913. évi hivatalos Hely-
ségnévtár adatai szerint Kishalom népes—
ségszáma 300 fő volt, Bódvavendégié pedig 427. (Utóbbinak egy későbbi. adata is rendelkezésre áll: eszerint 1941—ben Bódvavendégi lakosságszáma már 441.)
A szóban forgó térkép a határokon túli helységnevek feltüntetésében, illetve fel nem tüntetésében —- ha lehet —— még kö—
vetkezetlenebb, mint a hazaiak tekinteté- ben. Kishalom és Bódvavendégi teljesen indokolatlan szerepeltetését "kiegyenliti"
például azzal, hogy— maradjunk a pari- tás kedvéért csupán a csehszlovák részen
———' Zólyomot és Besztercebányát, Szlovén kia a jelentősebb városait egyáltalán nem tünteti fel a térképen, nemhogy két-két nyelven, de még-egy nyelven sem.
A határokon túli rajz egyéb anomáliái—
val kapcsolatban megemlítjük még Mura—- szombat ,,helyzetét". E vátesról a szem—
lélő bízvást azt hihetné, hogy ez a hely a világtól mesterségesen elzárt település, amennyiben —-— ha a térképnek hinni le- hetne — sem _út, sem vasút nem vezet hozzá! (Igaz, _a Rimaszombatról három iránybals kiépített vasútvonalakat ugyan—
csak elhagyták a mappáról, ez azonban mégsem annyira kirívó, mert a városon -—— a térképen is feltüntetett —— főútvonal halad keresztül A térképre rákerült helységek vasútvonalait ugyanis — a ha—
tárokon túl is —- ,kiraizolták; éppen ezért tettük szóvá az említett, eléggé feltünő
eseteket.)
Befejezésül megemlítjük, hogy a térkép rajzolói Komárom megyében két várost községnek tüntettek, fel, a térképen egyébként alkalmazott tipográfia szerint.
E két,,város: Komárom és Tata. Ez annál különösebb, mert Komárom már ,,ősidők óta" városi státussal rendelkezik (a jelen,—
legi —-—- kisebb területű ——.- Komárom is), Tata pedig 1954 február 1-e óta ugyan—