MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK
A SZELLEMI TEVÉKENYSÉG
A NEMZETGAZDASAGI SZÁMLARENDSZERBEN
DR. DRECHSLERA LÁSZLÓ
Az ENSZ nemzetgazdasági számlarendszerének (System of National Accounts — SNA) folyamatban levő felülvizsgálata során a szellemi tevékenységek eredményének elszámolási módja az egyik legvitatottabb problémakör. Ezt igazolja, hogy a felülvizsgálat utolsó szaka- szában (1990 elején) a legtöbb metodikai kérdésben az álláspontok már eléggé kikristályo—
sodtak, ugyanakkor a szellemi tevékenységek témakörében még az alapvető kérdések sem dőltek el. Jelen tanulmány áttekinti ezeket a vitákat, az egyes megoldásokat támogató ér- veket, anélkül azonban, hogy minden kérdésben állást foglalna.
A SZELLEMI TEVÉKENYSÉGEK ÉS A TERMELÉS MÉRÉSE
Bár e tanulmány alapvetően az SNA szempontjából tárgyalja a szellemi tevékenységek mérésének problémáit, mintegy ,,bemelegítőként" érdemes röviden áttekinteni, miként bánik a szellemi tevékenységekkel a KGST-országok népgazdasági mérlegrendszere (Material Product System — MPS). Már azért sem felesleges ez a kitekintés, mert — mint ismeretes -—
Magyarországon viszonylag hosszú időszakon keresztül csak MPS szerinti számítások ké- szültek.
Az MPS-nek nem kifejezetten a szellemi tevékenységekkel van problémája, hanem az ún. nem anyagi szolgáltatásokkal. Azáltal azonban, hogy utóbbiakat kirekeszti a termelés köréből, a szellemi tevékenységekkel is mostohán bánik. A nem anyagi szolgáltatások szel- lemitevékenység—tartalma ugyanis jóval nagyobb az átlagosnál.
A KGST—országok népgazdasági mérlegrendszerében — némi egyszerűsítéssel —— csak az anyagi termelés szféráján belül folytatott szellemi tevékenység jelentkezik termelésként.
Az iparban, a mezőgazdaságban dolgozó kutatók tevékenysége például megjelenik a nemzeti jövedelemben (mint az ipari vagy a mezőgazdasági termelés értékének egy része), ha azonban
ugyanazt a tevékenységet egy önálló kutatóintézetben végzik, akkor már nem tartozik a termelés számbavételének körébe. Természetesen nem jelentkezik termelési eredményként a nem anyagi szolgáltató szféra egységeiben (például kórházakban, egyetemeken, az állam—
igazgatás egyes intézményeiben) végzett kutatás vagy más szellemi tevékenység sem.
Önmagában abból a tényből, hogy a szellemi tevékenységeket kirekesztették a termelés- ből, még közvetlenül nem következik lebecsülésük vagy diszkriminálásuk. Senki sem vitatja például a nem anyagi szolgáltatások, s így a szellemi tevékenységek társadalmi hasznosságát.
A statisztikai mérés módszere azonban akaratlanul is befolyásolja az értékrendet. Például ha több tervváltozat versenyez egymással, s a megtermelt nemzeti jövedelem a döntés kritériuma, akkor hátrányba kerülnek azok a változatok, amelyeknek nagyobb a szellemitevékenység-
hányada. _
Az SNA metodikája — mint ismeretes —- nem tesz különbséget az anyagi termelés és a nem anyagi szolgáltatások között. Az ENSZ nemzetgazdasági számlarendszere szerint min- den társadalmilag szervezett keretek között végzett tevékenység a termelés szférájába tartozik, és növeli a bruttó hazai termék értékét. így az SNA —- függetlenül attól, hogy az hol (anyagi termékeket előállító vállalatoknál, szolgáltató intézményeknél vagy a közigazgatásban) valósul meg —— termelőnek minősíti a szellemi tevékenységet végzők (kutatók, tanárok stb.) munkáját. Az sem kritérium, hogy a szellemi tevékenység árujellegű-e vagy sem, mivel mind- két esetben a termelés szféráján belül marad. A számbavétel módszerét természetesen befo- lyásolja, de ez általános problémája a mérésnek. Mint ismeretes, az SNA az árujellegű ter- mékeket és szolgáltatásokat eladási áraik alapján, a nem árujellegű termékeket és szolgálta- tásokat pedig ráfordításaik összege alapján értékeli. Ennek megfelelően egy megrendelésre, piaci értékesítésre dolgozó kutatóintézet bruttó termelése a szolgáltatások árbevételével, egy állami költségvetésből fenntartott kutatóintézet bruttó termelése pedig az intézet összes folyó
ráfordításával egyenlő.
Az SNA tehát nem tesz hátrányos megkülönböztetést a nem anyagi szolgáltatásokkal (s ezen keresztül a szellemi tevékenységekkel) szemben. Felvetődhet az olvasóban, hogy mi indokolja a tanulmány bevezetőjében emlitett vitákat. Előrebocsátom, hogy a legszenvedé—
lyesebb viták nem annyira a termelés, hanem inkább a felhalmozás fogalmával kapcsolato- sak. A következőkből azonban kiderül, hogy a szellemi tevékenységek termeléshez kapcso- lását illetően is jelentős véleménykülönbségekkel találkozhatunk. A szellemi alkotások te—
kintetében a két legvitatottabb terület: a termelésből és a tulajdonból származó jövedelmek elhatárolása, valamint a háztartásokban folyó szellemi munka számbavétele.
A termelésből és a tulajdonból származó jövedelmek
A tulajdonból származó jövedelmeket az SNA nem termelésnek, hanem jövedelem- újraelosztásnak tekinti. Azzal tehát, hogy ha valaki kamatot vagy föld bérbeadásából szár- mazó bérleti díjat kap, még nem válik termelővé (annak ellenére, hogy ezáltal rendelkezésre álló jövedelme is növekszik).
A szellemi tevékenység számos formájánál fel sem merül, hogy itt nem termelésről, hanem valamilyen újraelosztásról van szó. Ha egy író vagy zeneszerző alkot egy művet, és megjelenik kéziratával egy kiadónál, ahol ezt a kéziratot megveszik tőle, a kéziratért fizetett díjat az SNA egyértelműen az író, illetve a zeneszerző bruttó termelésének és a kiadó termelőfelhasználásának tekinti.
Az előbbi tranzakció azonban módosított formában is megvalósulhat. A kiadó a szer- zőtől nem a kéziratot, hanem a kézirattal való rendelkezés jogát, a szerzői jogot veszi meg.
Ez az ügylet esetleg semmiben sem különbözik az előzőtől (hiszen ha valaki egy kéziratot vesz meg, tulajdonképpen a kézirattal való rendelkezés jogát kapja meg); a régi SNA sza- bályait alkalmazva azonban a bekövetkezett formai változással a szellemi alkotás mégis ki- került a termelési szférából.
A szerzői jogokból származó jövedelmeket az SNA ugyanis tulajdonból származó jöve—
delemnek tekinti. Ennek feltehetően az a közgazdasági magyarázata, hogy nemcsak a szerző- nek lehet szerzői jogokból származó jövedelme, hanem a szerző örököseinek is, vagy bárki- nek, akire a szerző ezt a jogát átruházta. Nyilván nem volna helyes Agatha Christie örököseit termelőnek minősíteni csupán azért, mert minden újabb kiadásból valamilyen jövedelmük származik. Ezek a jövedelmek ugyanolyanok, mintha egy bankbetétet örököltek volna az írónőtől, s annak kamatát élveznék. A régi SNA-nak tehát nem az a hibája, hogy(bizonyos) szerzői jogokból származó jövedelmeket tulajdonból származó jövedelemnek tekint, hanem az, hogy egy kalap alá vette a szerzők szerzői jogból származó jövedelmét (ami lényegét te- kintve munkából származó jövedelem) a nem szerzők által élvezett, átruházott szerzői jog-
A SZELLEMI TEVÉKENYSÉG
543
ból származó jövedelmekkel (amelyek nem munkával kapcsolatosak, hanem tipikusan tu—
lajdonból származó jövedelmek). ,
Az SNA jelenleg folyó átdolgozása során többen éppen erre a kettősségre mutattak rá, s azt javasolták,! hogy az azonos elnevezés ellenére is — mindkét tranzakcióra a szerzői jog (copyright) elnevezést alkalmazzák — más-más módon történjék az elszámolás. Bár ebben a kérdésben nagyjából egyetértés van, a megoldás mégsem könnyű. A két bemutatott szélső—
séges eset között számos közbülső változat is lehetséges, s nem is olyan egyszerű megmon- dani, hol a legindokoltabb meghúzni a határt. A szerző nemcsak akkor részesülhet díjazás—
ban, amikor megalkotta a művét, hanem jóval később is, például akkor, amikor művét újra kiadják. Felmerül a kérdés, vajon ez a később fizetett összeg még mindig a végzett munka elismerése, vagy már tulajdonból származó jövedelem.
Az alkalmazandó megoldásnak egy további válaszra váró kérdése, hogy miként lehet a számlarendszert egyensúlyban tartani abban az esetben, ha a szerző átruházza szerzői jogát egy másik gazdasági alanyra (aki csak megveszi, de egyelőre nem használja fel ezt a jogot).
A szerző a fentiek értelmében termelőnek tekintendő, és a kapott összeg az alkotással létre- hozott bruttó termelési érték. Hogyan számoljuk el ennek a bruttó termelési értéknek a fel- használását? A vásárló fél felhalmozásaként vegyük figyelembe ugyanúgy, mintha gépet vagy más állóeszközt vásárolt volna? Vagy alkalmazzunk itt is egy mesterséges eljárást —— amit az SNA néhány más esetben alkalmaz — az egyensúly létrehozására?l
Természetesen az a kérdés is felmerül, mennyire adottak a kétféle szerzői jog közötti különbségtétel gyakorlati feltételei. A statisztikai hivatalok tudnak-e megbízható informá- ciót szerezni arról, hogy mennyi volt a szerzői jogok címén kifizetett összegből a munkadíj (szolgáltatás), s mennyi a tulajdonból származó jövedelem?
Az elvi kérdések tisztázását akkor is szükségesnek tartanám, ha a gyakorlatban végül is valamilyen egyszerűsített megoldást lennénk kénytelenek alkalmazni. Az SNA vitái e kér- désben egyelőre megrekedtek. Az szinte bizonyos, hogy az új SNA e tekintetben különbözni fog a régitől, a változás kerete azonban még nem rajzolódott ki elég határozottan.
A szerzői jogok egyik különleges csoportjával, a licenccel és a know-how-val külön is érdemes foglalkoznunk. Az ilyen ,,szerzői jogok" tulajdonosai általában nem személyek, hanem vállalatok, s míg az írók, zeneszerzők szerzői joga általában főtermékként jelenik meg, a licencek, know-how—k igen gyakran melléktermékek. Például valamilyen gépgyártó vállalat egy újfajta technológiát dolgozott ki, amelyet szabadalmaztatott, s amelyet (mintegy mellék- termékként) hajlandó más vállalatokkal is megosztani megfelelő fizetség ellenében.2
A licencek lényegüket tekintve műszaki—gazdasági szaktanácsadásként is felfoghatók.
Műszaki-gazdasági szaktanácsadás természetesen nem csak licencek formájában valósulhat meg. Egy iparvállalat például vásárolhat kutatóintézetektől különböző szaktanácsadást úgy, hogy a szakértők a helyszínre jönnek, s közvetlenül elmondják észrevételeiket, javaslataikat.
Ha a szaktanácsadás így történik, az SNA ezt szolgáltatás termelésének és felhasználásának tekinti, tehát a termelés szférájába helyezi. Ha azonban a szaktanácsadás licencek meg- vásárlásával valósul meg, a jogi keretek (valamilyen szerzői jog eladása vagy megosztása) itt is elhomályosítják a tevékenység lényegét, s az ügylet — a régi SNA szabályai szerint — tulajdonból származó jövedelemnek tekintendő, s kikerül a termelés szférájából. Tehát ha szóban mondom el a véleményemet, s ezért valamilyen fizetséget kapok, akkor termelek, de ha ugyanezt le is írom, s licenc formájában adom át, akkor már nem számítok termelő—
nek, s jövedelmem tulajdonból származó lesz.
1 Ez történik például akkor, amikor a megtermelt aranyrúd "eltünik" (mint atanykészlet) a termékek és szolgáltatások számlájáról, mert átalakult fizetési eszközzé, pénzügyi aktivává. Továbbá az SNA szerint, a talajjavítás termelés és beruhá—
zás, de azután eltűnik az állóeszközök értékéből, mert a föld értékének részévé válik, a föld pedig nem állóeszköz. Ha az SNA-ban vannak is ilyen megoldások, ezek inkább csak kényszermegoldások, s nem nagyon tanácsos számukat szaporítani, mert ártanak a rendszer logikájának.
* A melléktermék jellegből egyáltalán nem következik az, mintha a licencnek, know-bow-nak mellékes volna a jelen- tősége. Lícencek adásvétele gyakran szerepel a külkereskedelmi forgalomban is. Magyarország licencimportja a hetvenes évtized végén csaknem minden évben megközelítette az egymilliárd forintot. (Részletesebben lásd: Kardos Péter-Szatmári Tamás: Külföldi licencek a magyar gazdaságban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1984. 204 old.)
A licenc, know-how termelési szférába helyezését az is indokolja, hogy amennyiben ezek a licencek valamilyen beruházáshoz, például gép, felszerelés megvásárlásához kapcso- lódnak, akkor automatikusan beépülnek a vételárba s ezzel a termelés, valamint a felhalmo- zás értékébe (a régi SNA szabályai szerint is). Joggal vetődik fel: indokolt—e kirekeszteni bi- zonyos licencvásárlásokat a termelés szférájából csak azért, mert azok nem egyidejűleg tör- ténnek a berendezések megvásárlásával?
Az új SNA valószínűleg e tekintetben is más ajánlásokat fog adni, mint a régi. Egyelőre azonban az ezzel kapcsolatos viták még nem zárultak le.
A háztartásokban folyó szellemi tevékenység
E kérdéskörről nem annyira az SNA átdolgozását végző szakértők körében folyik vita, hanem sokkal inkább egyes elméleti közgazdászok és az SNA gyakorlati művelői között.
Szellemi tevékenység nemcsak társadalmilag szervezett keretek között folyik (vállala- toknál, intézményeknél), hanem háztartásokban is. A statisztika azonban a háztartásokon belül folyó szolgáltatási tevékenységeket —- nem annyira elvi, mint inkább gyakorlati okok- ból — nem figyel meg. A háztartások keretén belül folyó főzés, mosás, takarítás, gyermekne- velés elsősorban azért marad ki a termelés statisztikai megfigyeléséből, mert ezekről nem lehet rendszeres és megbízható információt kapni.
Ezzel kapcsolatban a statisztikával szemben támasztott két alapvető követelmény kerül konfliktusba egymással. Egyrészt azt szeretnénk, hogy az alkalmazott mutatószámok minél jobban közelítsék az elméleti szempontból mérendő fogalmat. Eszerint a háztartásokban vég—
zett szolgáltatásokat is be kellene számítani a termelésbe, hiszen ha a főzés, mosás stb.
társadalmilag szervezett keretek között (vendéglőkben, mosodákban) folyik, akkor eleve beleszámítjuk. Másrészt viszont azt szeretnénk, hogy statisztikánk megbízható legyen, az eredményeket ne hígítsák fel bizonytalan becslések. Ez viszont a háztartásban végzett szol—
gáltatások kirekesztését támasztja alá, mivel folyamatosan megbízható adatokat kapni ezek- ről a tevékenységekről megvalósíthatatlan feladatnak látszik.
Lényegében a régi álláspont kerekedett felül az új SNA vitái során is, miszerint a meg—
bízhatóság fontosabb a számítási szabályok valamiféle mechanikus követésénél. Az új SNA azonban e tekintetben lényegesen rugalmasabb a réginél. Míg a régi mereven elutasított min- den eltérést az általános szabálytól (tehát a háztartásban végzett szolgáltatások termelésből történő kirekesztésétől), az új SNA kifejezetten ajánlja, hogy az általános szabályokat kö—
vető termelési mutatószámokon (például a bruttó hazai terméken) kívül a statisztikai hiva—
talok bizonyos időközönként számítsanak bővített tartalmú termelési mutatókat is, köztük olyanokat is, amelyek a háztartásban végzett szolgáltatásokat is figyelembe veszik.
A háztartásokban végzett szolgáltatások általános ismertetése után irányítsuk figyel- münket a kifejezetten szellemi tevékenységnek minősíthető háztartási szolgáltatásokra. Ér- dekes módon a bővített tartalmú termelési mutatók kiegészítésként vagy kísérletként végzett számításánál is a kutatók nagy többsége figyelmen kívül hagyta a háztartásokban folyó szel- lemi tevékenységet. A pótlólag beszámított tevékenységek nagy része kifejezetten fizikai jellegű (például főzés, mosás, takarítás) vagy esetleg vegyes, fizikai-szellemi jellegű (például gyermekgondozás, gyermeknevelés) volt. Holott a háztartásokban zajlik le az a szellemi te- vékenység, amely vitathatatlanul meghatározó jelentőségű a gazdaság és társadalom fejlődé- sében: a tanulás.
Az ismeretszerzés—ismeretadás egyik mozzanatát, az oktatást természetesen annak mód- ja és rendje szerint termelésként könyveli el az SNA. (Az oktatás bruttó termelési értéke a vá- sárolt árujellegű oktatási szolgáltatás esetében a kifizetett díj, az ingyenes vagy majdnem ingyenes oktatási szolgáltatás esetében pedig a ráfordítások összege.) Az ismeretgyarapítás azonban kollektív tevékenység, amelynek érdekében mind az oktató, mind a tanuló erőfe—
A SZELLEMI TEVÉKENYSÉG
545 szítéseket tesz, s jogosnak látszik az a kérdés, e tevékenységnek miért csak egyik ágát ismer- jük el termelési eredményként.
A válasz, amit erre a kérdésre nemcsak az SNA szakértői, hanem a kiegészítő számítá- sokat végző egyéni kutatók többsége is adna, valószínűleg az lenne, hogy a tanulás eredmé- nyének becslésében még rosszabb helyzetben vagyunk, mint általában a háztartásokban vég- zett szolgáltatásoknál. Míg a takarításnál, főzésnélstb. még van némi támpontunk a teljesít- mény mértékének megítélésére (lakásnagyság, családnagyság stb.), a tanulás eredményének becslése még ennél is jóval bizonytalanabb.
Csupán a kutatók kisebbsége vállalkozott arra, hogy a tanulás formájában történő ter- melésre is becsléseket végezzen. Az egyesült államokbeli John Kendrick ezen irányzat egyik legjelesebb képviselője.
Megjegyzendő, hogy a termelés körének a háztartásban végzett szolgáltatásokkal való kibővítése általában hosszú távon csökkenti a termelés növekedési ütemét. Ez könnyen be- látható, hiszen a fejlődéssel, a nők foglalkoztatásának növekedésével egyre több, korábban háztartások keretében végzett tevékenység áramlik át a társadalmilag szervezett munka szférájába. Ha azonban a tanulást is termelésnek tekintjük — mint ahogy Kendrick teszi —, akkor a bővítés nem csökkenti, hanem növeli a termelés növekedésének ütemét. A tanulás súlyának a növekedése -— legalábbis Kendrick becslése szerint — nemcsak ellensúlyozza az egyéb háztartási szolgáltatások beszámítása okozta csökkentő hatást, hanem ezen túlmenően is növelő hatást fejt ki a növekedési indexekre.
A SZELLEMI TEVÉKENYSÉGEK És A FELHALMOZÁS
A felhalmozás mind az SNA, mind az MPS szerint csak anyagi javakból, tehát álló—
eszköz'felhalmozásból (beruházásból) és forgóeszköz-felhalmozásból (készletváltozásból) állhat. Természetesen ennek a felhalmozási mutatónak is megvan a maga közgazdasági mon—
danivalója. Ha azonban a felhalmozás fogalmával azt akarjuk kifejezni, hogy mi az a be- fektetés, amit a jelenben teszünk a jövőbeni fejlődés érdekében, akkor joggal vetődik fel, nem kellene-e ezt a fogalmat bővíteni a ,,szellemi tőke" felhalmozásával.
A gondolat egyáltalán nem új. Idézhetnénk Széchenyi Istvánt is, aki ugyan másfél szá- zaddal ezelőtt nem a nemzetgazdasági számlarendszer metodikai kérdéseivel foglalkozott, de az a megállapítása, miszerint a kiművelt emberfők sokasága teszi gazdaggá a nemzetet, annak idején is, ma is rengeteg igazságot tartalmaz. Ma minden bizonnyal még többet, mint annak idején, hiszen a fejlődéssel a szellemi befektetés aránya egyre nagyobbá válik az anyagi befektetéshez képest. Ilyesfajta szemléletek hangot kaptak az SNA felülvizsgálatának a vi- táiban is, s úgy tűnik, az átdolgozott rendszer legalábbis részlegesen elmozdul arról az állás—
pontról, hogy a felhalmozás csak anyagi javakból állhat.
A felhalmozás mérésének problémája természetesen összefügg a termelés mérésének metodikájával, hiszen a számlarendszer általános szabályai szerint a felhalmozás a termelés felhasználásának egyik összetevője, s így amit nem termeltek meg, felhalmozni sem lehet.
Ennyiben mindaz, amit a tanulmány első részében a szellemi tevékenységekről kifejtettem, értelemszerűen a felhalmozás problematikájára is vonatkozik. Ez utóbbinak azonban, abból eredően, hogy az SNA a megtermeltként elszámolt szellemi termékeket sem tekinti felhal—
mozásnak, hanem azt folyó ráfordításként könyveli el, önálló kérdései is vannak. Egy ku- tatóintézet által végzett kutatás például termelésként jelentkezik. Ennek a kutatásnak a meg- vétele azonban a vásárló esetében nem felhalmozásnak, hanem folyó termelőfelhasználásnak tekintendő.
A szellemi tőke felhalmozásának több részkérdése van, s ezekkel célszerű külön-külön foglalkozni. Már csak azért is, mert —— mint látható lesz —- a metodikai változás esélyei nem egyformák a különböző területeken.
Kutatás és fejlesztés
A jelenleg folyó vitákban minden bizonnyal ez a legnagyobb horderejű kérdés. A kutatás és fejlesztés akár vállalatoknál folyik, akár elkülönült intézetekben, akár árujellegű, akár nem, megjelenik a termelés eredményében. A felhalmozásban azonban nem, mivel az SNA a megvásárolt kutatási eredményeket általában folyó termelőfelhasználásként számolja el.—
Kivételt csak azok az esetek képeznek, amikor a kutatási eredmény vagy valamilyen anyagi termékben ölt testet, vagy valamilyen beruházási csomag része (lásd ezzel kapcsolatban a ko-
rábbiakban a licencekről kifejtetteket).
E tétellel kapcsolatban az SNA átdolgozása során lezajlott viták két mozzanatát cél- szerű egymástól elkülöníteni. Amíg elvi síkon folyt avita, s arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy vajon elméletileg indokolt-e a kutatási-fejlesztési termékeket is felhalmozási javaknak tekinteni, a vitában részt vevők túlnyomó többsége határozott igennel válaszolt. Az érvelés rendszerint az volt, hogy a jövőbeni fejlődés szempontjából a kutatás és fejlesztés eredmé- nyeinek meghatározó szerepe van, ami sok esetben meghaladja az anyagi beruházások ha- tását. Amikor azonban a vita átterelődött azokra a kérdésekre, hogy melyek is azok a ku- tatási—fejlesztési termékek, amelyeket felhalmozásként célszerű elszámolni, s hogyan jutnak hozzá a statisztikai hivatalok a szükséges információkhoz, az álláspontok elbizonytalanod- tak, és ennek következtében egyelőre nem született döntés.
Az egyik sokat vitatott kérdés az volt, vajon minden kutatást tekintsünk—e felhalmozás- nak, vagy csak azokat, amelyek feltételezések szerint előmozdítják a jövőbeni termelést.
Egy új technológia bevezetését szolgáló kutatás nyilván az utóbbi kategóriába tartozik, vi—
szont aligha lehet jövőbeni termelésre gyakorolt hatást feltételezni egy ókori történelemre vonatkozó kutatástól. Ha különbséget akarunk tenni felhalmozásnak vehető és felhalmo—
zásnak nem tekinthető kutatások között, milyen alapon vonjuk meg azt a határt?
A viták másik része azon kérdés körül összpontosult, miként lehet áthidalni az abból származó nehézségeket, hogy ugyanaz a kutatás lehet árujellegű és nem árujellegű is. Egy vállalati belső kutatás például nem árujellegűként indul, s addig, ameddig valamilyen érté- kesítésének lehetősége fel sem merül, a felhalmozást a ráfordításokkal vesszük egyenlőnek.
Egy későbbi időpontban azonban a vállalat szabadalmaztathatja a kutatási eredményt, s li- cencként eladhatja egy másik vállalatnak. Ha az első Vállalatnál meghagynánk a felhalmozást és a megvásárolt licenc értékével vennénkegyenlőnek, akkor halmozódás keletkezne, hiszen ugyanazt a kutatási eredményt kétszer vennénk számba. Ez nyilván nem volna helyes meg—
oldás, viszont ez a hiba könnyen elkerülhető. Az első vállalatnál nettósitani kellene a ráfor—
dítást, azaz az összes ráfordítás értékéből le kellene vonni az eladott licencek árbevételét, s azt kellene ennél a vállalatnál egyenlőnek venni a felhalmozással.
Természetesen az is előfordulhat, hogy a licenc értékesítéséből származó árbevétel na—
gyobb a kutatási—fejlesztési ráfordításoknál. Az ilyen esetekre önkéntelenül kínálkozik, hogy a kutatási—fejlesztési tevékenységet átminősítsük árujellegűvé, s a termelés mérésénél áttér- jünk a költségalapról az értékesítési árbevétel alapra. Nem tisztázott azonban még,hogy ilyen esetekben csak a licencvásárló vállalatoknál ismerjük—e el a felhalmozást, s a licenctermelő vállalatnál nem (hiszen ez a vállalat összes ezzel kapcsolatos termelését értékesítette), vagy pedig valamilyen imputálással a saját felhalmozást s ennek megfelelően a saját felhalmozásra fordított termelést is becsüljük.
Geológiai kutatás
A SNA-ban a geológiai kutatás, például az új olajlelőhelyek keresése is termelés. Fel- halmozássá azonban csak akkor válik, ha a kutatás sikeres, s a lelőhelyen új beruházás létesül.
Az SNA átdolgozásának vitái során az az álláspont vált uralkodóvá, hogy a sikertelen geoló-
A SZELLEMI TEVÉKENYSÉG
547 giai kutatást is felhalmozásként kellene kezelni. Eszerint az összes kutatást egységesnek véve, a sikertelen kutatásokat is a sikeres kutatások beruházási ráfordításainak kell tekinteni.
Ezt az álláspontot valószínűleg el is fogadja az új SNA, bár egyes részletkérdések (például hogyan számolják el a sikertelen kutatások amortizációját) még kidolgozandók és megvita- tandók.
Szoftverek
A régi SNA a hatvanas évek második felében készült, így érthetően nem foglalkozott tételesen a szoftver-előállítás és -forgalmazás elszámolásával. Később, amikor ez a probléma felmerült, a nemzetgazdasági számlarendszer művelői úgy értelmezték az SNA általános sza- bályait, hogy a szoftverek a számítógépek valamilyen kiegészítő alkatrészeinek tekintendők, s ennek megfelelően folyó termelőfelhasználásként számolandók el. A közelmúltban lezaj- lott viták nem tartották kielégítőnek ezt a megoldást. A szoftverekben akár szabadalma- zottak, akár nem, akár egyedi megrendelésre készülnek, akár tömeggyártásban, mindenkép- pen nagy értékű szellemi tőke halmozódik fel, ami szorosan kapcsolódik az egyébként is állóeszköznek tekintett hardverekhez, ezért indokoltabb a szoftverek felhalmozásként való számbavétele. Az új SNA minden bizonnyal ezt a megoldást fogja javasolni.
Szerzői jogok
A korábbiakban azzal a kérdéssel már foglalkoztam, hogy mennyiben volna célszerű a szerzői jogokért fizetett díjakat termelésnek venni. Ezen túlmenően az a kérdés is felmerül, hogy a szerzői jogokból származó jövedelmeket vagy azok egy részét termelésnek, a megvá- sárolt vagy más módon megszerzett szerzői jogokat pedig felhalmozási javaknak tekintsük-e.
E kérdésben megoszlanak az álláspontok. Minthogy a szerzői jogoknak még a termelés fo—
galmával kapcsolatos kérdései sem tisztázottak, korainak tűnik a felhalmozás vagy nem fel—
halmozás kérdésével már most részletesebben foglalkozni.
Adatbázisok
Felhalmozott számszerű információ — például a statisztikai hivatalok irattáraiban — régen is volt, és senkinek nem jutott eszébe, hogy ezeket felhalmozási javaknak tekintse.
A számítógépek korában azonban az adatbankokban összegyűjtött információtömeg olyan méreteket ölthet, hogy jellege és funkciója is megváltozhat (például állandó jövedelemfor- rássá válhat). Az SNA felülvizsgálata során az az álláspont erősödött meg, hogy az adatbá- zisokat (vagy legalábbis bizonyos fajta adatbázisokat) felhalmozási javaknak kellene tekin- teni. Számos részletkérdés még tisztázásra vár, s emiatt a fő kérdés sem tekinthető lezártnak.
Emberi tudás
Bár az oktatás, tanulás során megszerzett ismereteknek meghatározó szerepük van a jövőbeli fejlődés szempontjából, az SNA átdolgozásának vitáiban senki sem javasolta, hogy az emberi tudást is tekintsék felhalmozási javaknak. Ez az elutasító álláspont alighanem azt fejezi ki, hogy az SNA szakértői közül senki sem találta kielégítőneke ,,felhalmozási jószág"
mérési lehetőségeit.
Ugyanakkor megemlítendő, hogy azok a kutatók, akik a tanulás termelésnek tekintése mellett kardoskodnak (például a már említett John Kendrick), többnyire az emberi tudás fel—
halmozási jószágként való felfogását is javasolják.
*
Az ENSZ Statisztikai Bizottsága Várhatóan 1993 elején hagyja jóvá az új SNA-t.—
Addig még sok tekintetben módosulhatnak a jelenleg uralkodó álláspontok, mivel a szöveg- tervezet széles körű vitájára még csak ezután kerül sor. Az új SNA tervezetét eddig csak egy szűkebb körű szakértőcsoport vitatta meg. Az egyes országok statisztikai hivatalainak csak
l990—l991-ben lesz alkalmuk arra, hogy megtárgyalják ezt a tervezetet.
Ezzel egyidőben folyik a magyar számlarendszerbővítése, korszerűsítése, amelyben már célszerű volna tigyelembe venni az új SNA várható jellemzőit is. Jelen tanulmány szeretne hozzájárulni a nemzeti számlarendszer átalakításához, de nem vállalkozhatott a konkrét magyarországi problémák megtárgyalására, hiszen ezek további vizsgálatot igényelnek.
TÁRGYSZÓ: Szellemi termék. Népgazdasági mérleg. Nemzetközi szervezet.
PE3IOME
Aarop na ocnonanvm cocronnmnxcn :; nemertem npomnom nncxyccuü o Cncreme Haumann— aux (meret; OOH (CHC) nooaepenno paccmarpnaaer npununnnanbnme n nparcm-recxne npoönem yne'ra ymcrnennoro przra.
l'Ipemnnn CHC paocmarpnnana anropcrcne npaBa nceneno B rcaaeche noxona, nosnmcaromero Ha ocnonanvm coőcrsennocm, rerum oöpasorvi oan ncxnio'ranncr, na nponanoncreennmt noxaaa- reneü. I'Ipezmonoxcnrenbno, nro nonaz cncrema ycranonnr pasnmne menny auropcmmn ronopa—
paran, nMeronmivm xapaxrep onnarm rpyzta n ronopapamn, npmnraronmivmcn na ocaonarmn npaua coőcrnennoc-m, n nepnme őyner yanrmaarb B xaaecree nponznoncrna. Bepoauto, a'ro Ima'ra sa :muenmm rozce őyner satmcnena B etpepy nponanoncraa. l/l B nanbueiimem ime nponanozrcrnennoü cibepm nponomxaer npeőunarr, ocymecrenaemaa B paivncax nomamrmx xosniácrn ymcrnemtast nes- TCHBHOCTL, nanprtmep yaeőa.
leyraa nac'rb macryccnü pasneprmnae'rca soxpyr nonpoca o TOM, nacxonbxo nenecooőpasno nnyrpn CHC y'IPl'I'LIBaTI: nanomerme ymcrsennmx őnar. Hanpmvtep B raxoü mepe Bosmoxcno peaynb-rarm nayuaoü n paspaőoroanoii nenrenbnocm, narerma, reonorn-ieclme omcrcaana,ripor- paMM nna BBM, anropcrcue npaBa n őasbr naunbrx TpaKTOBaTb KaK Hanomenne őnar. Honan CHC c aron TO'IKH sperma őyner e anamrenbnoü mepe Gonee orxpmroü, nem npemrmx cncrema (xoropan
!; erom emelnem/na ne npnanae'r nnnaroro narcnnermn), no KOHerTHble KOHTypr pemeunü noxa eme ne CHOXCHIIHCB.
SUMMARY
The study reviews the conceptual and practical problems of the treatment of intellectual activities on the basis of recent discussions on the revision of SNA.
Copyrights were treated entirely as property income in former SNA, thus, they were excluded from the indicators of production. It is likely that the new system will distinguish between labour- type and property-type copyrights and will treat the former as being within the boundaries of production. Payments for licenses will also be likely treated within the sphere of production.
Intellectual activities carried out within households (e.g. learning). however, will continue to remain beyond the boundaries of production.
Another part of discussions concentrated around the uuestion to what extent would it be expedient to recognise in the SNA also capital formation in intellectual goods; to what extent would it be possible to treat the results of R and D, licenses, geological explorations, computer softwares, copyrights and data bases as capital goods. The new SNA will certainly bemore open in this respect than the former (which restricted the concept of capital formation to material goods only), however, there are still a number of open problems in this respect.
