548 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELG
állapítja, hogy az 1931—1932. évhez Vi—
szonyíbott csökkenő női rákhalandóság összefügg a méh—, gyomor—, és emésztő—
szervi rák következtében meghaltak szá- mának csökkenésével, amit más forrásból származó adatok is bizonyitana-k. A fér—
fiaknál bekövetkezett növekvő halandóság fő tényezője a légzőszervi rákban el—
hunytak számának növekedése. Az ada- tokból az is kitűnt, hogy a férfiak tüdő—
rákban történő megbetegedése három és félszerese a nők körében bekövetkezett azonos megbetegedéseknek, s hogy a tüdőrákos megbetegedések szama' a fér—
fiak minden Akorcsoportjában nőtt. A tüdőrák terjedését igazolják a Szovjetunió városi jellegű települései 1940—1960. évi tüdőrák halandósági adatai, valamint kül—
földi szerzők ilyenirányú megállapítá—
Sai is.
, Szerző vitába száll azzal az elterjedt megállapítással, miszerint a rák ,,meg—
fiatalodott". Véleménye szerint az emli—
tett álláspont képviselői —— mind szovjet, mind külföldi kutatók — véleményük megalapozásában általában klinikai meg—
figyelésekre és kórbonctani adatokra támaszkodnak. A klinikai megfigyelések anyaga azonban kevés az emlitett követ—
keztetés levonásához, a kórbonctani ada—
tok pedig szintén nem adnak teljes képet a _halandóságról, tekintve, hogy itt csak a kórházakban meghaltak szerepelnek.
A kérdés eldöntésének egyetlen helyes módja a rákhalamdóság :korspecifikus mutatóinak összehasonlitása. A négy ukrán városra jellemző adatok össze- hasonlítása alapján szerző bemutatja, hogy a 60 évnél fiatalabb korban rákban meghaltak száma általában nem nőtt, jelentős a növekedés viszont a 60 évnél idősebb korosztályban mindkét nembeli—' eknél: 1926—1927-ben a férfiaknál 89,7, a nőknél 77,1, illetve 1962-ben 155,3 és 102,7 százalék volt, az 1931—1932. évet 100—nak véve. Az adatok tehát inkább a rák öregedéséről, mint megfiatalodásáról tanúskodnak.
A cikk foglalkozik még a klinikára felvett rákos betegek kezelésének haté—
konyságával. A megfigyelés és a számí—
tások a betegeknek a kezelés után be—
töltött éveire terjedt ki. Az A. M. Markov professzor módszere szerint végzett szá—
mítások során meghatározták az 1000 gyógyított beteg közül a kezelés után minden évben továbbélők számát. A meg- figyelés alól ,,eltűntek" csoportjának meghatározás—,a a számítások pontossága szempontjából érdemel figyelmet. A rákos megbetegedések lokalizációja és a kezelés
utáni 'tbvábbélés időtartama szerint eso—- portosított adatok a szovjet onkológiának' a rákgyógyászat terén elért eredményei—
ről tanúskodnak.
(Ism.: Fóti Istvánné)
HELCZMANOVSZKI, H. —— VALLANT, LI:
INGAVÁNDORLÁS AUSZTRIÁBAN lBGl—BEN (Pendelwanderung in Österreich 1961.) -———
Statisttsche Nachrichten, 1965. 9. sz. 439—446. p.
Ausztriában már az 1955. évi foglalko;
zási összeírás alkalmával megállapították az alkalmazotti ingavándorlók számát, de az ingavámdorlásra vonatkozó adatok részletes és teljeskörű összeírás—a első iz"—
ben csak az 1961. évi március 21—i nép—
számlálás programjában szerepelt, Az eredmények részben a Statistische Nach—
richtenben, részben egy terjedelmes kö- tetben már napvilágot láttak, emellett több tartomány adatait külön is feldol—
gozták és közzétették a tartományi sta—
tiszikai hivatalok. Szerzők jelen ismeri tetésükben az ingavándorlók össze-másá- nak lebonyolítását foglalják össze, és a legfontosabb adatokat is közlik;
Ausztriában az ingavándorlásnak, vagyis
a dolgozók lakó— és munkahelye szét—
Választásának minte§r két évszázados múltja van, és jelenleg már tömegjelenl séggé vált, amely gazdaság és szociális problémát is jelent. Az ingavándorlás hatással van a lakásépítési politikától kezdve a közlekedés tervezéséig és az oktatási és népművelési politikáig szinte az élet minden területére. Ennek meg—
felelően az ingavándorlókra vonatkozó statisztikának is sok kérdésre kell választ adnia. Az összeírási és feldolgozási prog- ram összeállításakor a következő kíván—
ságokat tartották szem előtt az osztrák statisztikusok :
1. adatokat kell szolgáltatni az inga;
vándorlók számára vonatkozóan, továbbá az ingavánrdorlások kiindulási és célállo—
másáról, irányáról;
2. meg kell állapítani az ingavándorlá—
sok hatósugarát;
3. össze kell állítani az ingavándorlás néhány minőségi jellemzőjét: a helyvál- toztatás gyakoriságát, a használt közleke- dési eszközt, az ingavándorlásra fordított időt és költséget, a népgazdaságnak az ingavándorlás által történt megterhelését
stb.; '
.4. ki kell mutatni az ingavándorlók és a hozzájuk tartozó személyek (tehát ház—
tartások és családok) különböző ismérvek szerinti megoszlását.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
Kétségtelen, hogy ennyi kívánságot a népszámlálási adatok, illetve a népszám- lálás során feltett kiegészítő kérdésekre adott néhány válasz alapján kielégíteni nem lehetett, a legfontosabb adatok azonban így is kidolgozhatók voltak, és jó elemzési lehetősége—t, egyben pedig a további kutatásokhoz megfelelő kiindu—
lási alapot szolgáltattak.
A feldolgozást megelőzően az inga—
vándorló (az ingázó) fogalmát kellett tisz- tázni. Ingázónak tekintették mindazokat a foglalkoztatottakat (a munkanélkülieket nem), akiknek lakó— és munkahelye nem ugyanabban a helységben van, és akik a népszámláláskor meglevő munkahelyükre rendszeresen, munkába lépés céljából utaztak. Ezzel az ingázók csoportjából ki- zárták a tanulókat és a változó munka—
helyen foglalkoztatottakat, kivéve — nagy számukra és népgazdasági jelentőségükre tekintettel — az építőiparban és a ven—
déglátóiparban dolgozókat.
Az ingavándorlás megfigyelése céljából csupán két kérdéssel kellett bővíteni a népszámlálási kérdőívet:
1. a munkahely címe;
2. a munkahelyre utazás lasz: naponta,
időközben).
E két kérdésre adott válaszok alapján megállapították helységenként az el— és az odavándorlók számát, az ingavándorlás irányát és erősségét. A második kérdés lehetővé tette a naponta és a nem naponta ingázók számának rögzítését. Végül a népszámlálás demográfiai, foglalkozási és gazdasági ismérvei alapján az ingaván—
dorlók összetételét is vizsgálták.
Ausztriában 1961—ben a népszámlálás időpontjában a foglalkoztatottak száma 3,3 millió volt, és ennek 19,3 százaléka (638 000 fő) ingázott. (Közel háromnegyed része naponta utazott munkahelyére.) Az ingázók aránya Bécsben 3 százalék alatt volt, az egyes tartományokban viszont 20—30 százalékot tett ki. A helységek 1 százalékába — 40 városba — több mint 2000 dolgozó a közeli helységekből járt be, Bécsben Viszont 80 OOO—nél, a 4 nagy városban 10—30 OOO—nél több nem hely—
ben lakó dolgozott. Az ingavándorlás a városok-községek nagy részét jelentősen érinti, ez tette szükségessé a ,,dolgozó népesség" kategóriájának bevezetését és a helyben lakó foglalkoztatottak számá—
val való egybevetését. A nagy- és a köze- pes városok erős koncentrációját mutatja, hogy ezekben a helységekben a dolgozó népesség több mint 20 százalékkal haladta meg a helyben lakó foglalkoztatottak számát, közvetlen környékükön viszont időköze (vá—
hetente, havonta, egyéb
549
80 százalék alatt, illetve 80—90 százalék között volt a dolgozó népaség aránya.
Az adatok az ingavándorlók számának részletes elemzését is lehetővé tették.
Ezek alapján a szerzők bemutatják az ingázók nem, életkor, foglalkozási vi- szony, népgazdasági ág, családi állapot, gyermekszám szerinti megoszlását. Végül pedig kísérletet tesznek az 1955. és az 1961. évi adatok összehasonlítására.
Az összehasonlítás — a két összeírás nagymértékben eltérő jellege miatt ——- csak az adatok helyesbítése után és akkor is csak fenntartásokkal, csupán a tendend ciák megállapítására szorítkozva helyén—
való. Eltérések adódnak ugyanis abból, hogy 1955—ben csupán az alkalmazottakat írták össze, 1961-ben viszont valamennyi foglalkoztatottat számba vettek, 1955-ben az eszmei időpont október 10-e, 1961—ben március 21—e volt; 1955—ben jelentősen emelte a vándorlók számát az, hogy a bécsi kerületek közötti ingavándorlást is figyelembe vették stb. Ezeket az eltéré- seket természetesen teljesen kiküszöbölni nem lehetett, de a lehetőségek szerint összehasonlíthatóvá tett adatok jól jelzik a változás irányát és mértékét is: az ingavándorlók összes száma 39 százalék- kal emelkedett. A nemek szerinti Válto—
zás mértéke nagy eltérést mutat. A férfi ingavándorlók száma csak 27 százalékkal haladta meg 1961-ben az 1955. évit, a női alkalmazotti ingázók száma viszont csak—
nem kétszeresére (194 százalékra) emel- kedett. További összehasonlításokra — a felsorolt okok miatt — nem volt mód, azokra előreláthatóan csak a következő ausztriai népszámlálás adatai alapján kerülhet sor. Az 1961. évi és valószínűleg 1971. évi adatok minden bizonnyal már a részmutatók ősszehasonlításával is gazdag elemzési lehetőséget fognak biz- tositani.
(Ism.: Domokos Attila,)
MARINOV, sz.:
BULGÁRIA 1965; DECEMBER l—l LAKÁSÖSSZEI'RÁSI PROGRAMJÁVAL
KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK
(Vöproszi na programata za prebrojavaneto na zsilistnija fond na 1 dekemvri 1965 godina.)
—- lkonomecseszka Miszöl. 1965. 8. sz. 96—100. p.
1965. december 1—én Bulgáriában nép-—
számlálást és ezzel együtt lakásösszeírást tartottak. Ez a harmadik ilyen jellegű összeírás volt 1945 óta. Az összeírás eredményei tájékoztatnak az ország gazdasági és a lakosság kulturális életé—
ben végbement változásokról, és részletes
információkkal szolgálnak a lakásviszo—
