Az Ökonometriai Társaság IV. Világkongresszusa

(1)

SZEMLE

AZ OKONOMETRlAl TÁRSASÁG lV. VlLÁGKONGRESSZUSA

ÉLTETÖ UDUN — DR. MARTON ADAM

Az Ökonometriai Társaság ötévenként meg- rendezett negyedik világkongresszusát 1980.

augusztus 28. és szeptember 2. között Fran- ciaországban, Aix-en-Provence—ban tartották meg, nagy érdeklődés mellett. A résztvevők száma közel ezer volt — köztük 16 magyar —.

ami lényegesen meghaladta nemcsak az évenként megrendezésre kerülő európai kon- ferenciák, hanem az eddigi világkongresz- szusok résztvevőinek számát is.

A nagy érdeklődés nemcsak a résztvevők, hanem a benyújtott és elfogadott előadások nagy számában és tematikai sokrétűségében is megnyilvánult. Új vonása volt a kongresz- szusnak, hogy négy plenáris ülést szerveztek a korábban szokásos kettő helyett. Az elsőn elnöki megnyitóként !. D. Sargan, a Társaság jelenlegi elnöke ,,ldentifikáció és annak hiá- nya" címmel tartott előadást. Az ún. Fischer—

Schultz előadás keretében M. Feldstein professzor tartott előadást ,,lnfláció, adózási sza- bályok és beruházás" címmel. A Ragnar Frisch emlékülés előadója E. Malinvaud pro—

fesszor, a Francia Statisztikai és Gazdaság- kutató Intézet (INSEE) igazgatója volt, aki ,,O'konometria a politikai makrogazdaságtan szükségleteinek fényében" címmel tartott elő—

adást. Végül a negyedik plenáris ülésen, az ún. Walras—Bowley előadás keletében ]. Mirr- lees professzor előadása hangzott el ,,Talál-

mányok jóléti gazdaságtana" címmel.

A plenáris üléseken kivül további 16 meg—

hívott előadó előadására került sor nyolc ülésen, két párhuzamos szekcióban. Ezek té—

maköre és jellege is elég szerteágazó volt, egy részüknél inkább a matematikai jelleg dominált (például ismételt játékok, alternatív próbák és becslések, idősorelemzés, kis min- tás eloszláselmélet), más előadások elméle- ti közgazdaságtani problémákkal foglalkoztak (például nem walras-i közgazdaságtan, a pénzpiac elmélete, az ösztönzés gazdaságta- na, ipari szervezet. kompetitív elemzés). Vé- gül voltak a közgazdaságtan, illetve ökono- metria gyakorlati alkalmazásaival, különböző modellekkel foglalkozó előadások is. Ezek

közül az egyik a szocialista tervgazdálkodást folytató országok ökonometrioi modelljeiről adott rövid áttekintést. Ennek keretében 2.

Czem/inski és W. Welfe, valamint N. Fedo- renko professzorok (ez utóbbi betegsége mi—

att az előadást V. Jaffe professzor tartotta meg) előadásai hangzottak el. a felkért hoz- zászólók pedig Bod Péter és Szakolczai György voltak Magyarországról. (Ezek ismer- tetésére még visszatérünk.)

A kongresszus munkájának jelentős részét a felkért dolgozatok (contributed papers) rö- vid ismertetése tette ki. Összesen 470 ilyen tanulmányt fogadtak el, ezeket 19 alkalom- mal. összesen 128 ülésen, általában hét párhuzamos szekcióban ismertették a szer- zők.1 Egy-egy előadásra itt rendszeresen 15

perc jutott, ami természetesen nem tette le—

hetővé azok alaposabb megvitatását. A szer- vezők a 470 elfogadott tanulmányt több mint 110 témakörbe csoportosították, ami —- bár esetenként vitatható volt egy-egy tanulmány besorolása — már önmagában jelzi a felölelt témák sokrétűségét. A témák széles skálája mellett a tanulmányok jellegében is nagy kü- lönbségek mutatkoztak. Az előadott tanulmá—

nyok ötöde-hatoda tisztán matematikai mód- szertani problémákkal foglalkozott, nagyrészt a matematikai statisztika területéről, amelyek csak áttételesen, az alkalmazási lehetősége- ken keresztül kapcsolódtak közgazdasági té- mákhoz. Ugyanakkor nem kis számban vol—

tak kimondottan közgazdasági jellegű. mate- matikát nem vagy csak periférikusan hasz—

náló előadások is. A benyújtott tanulmányok többségét mégis a közgazdasági problémák matematikai eszközökkel, modellekkel törté—

nő tárgyalása jellemezte. Ezek között is vol—

tak azonban nagy számban tisztán elméleti jellegű fejtegetéseket, modelleket tartalmazó tanulmányok, míg mások alkalmazásokat is

* Az előadásokat nem osztották ki előzetesen. E kongresszuson először azt a gyakorlatot követték. hogy minden résztvevő bejelenthette igényét az őt érdekő előadásokra, és a szerzők vállalták, hogy postán kül—

dik meg azokat.

(2)

vagy elsődlegesen alkalmazásokat mutattak be.

Arra természetesen nem lehet vállakozni, hogy akárcsak röviden is valamennyi témá- ról áttekintést adjunk, már csak azért sem.

mert a nagyszámú párhuzamos szekcióülés eseményeit fizikailag is képtelenség lett volna figyelemmel kísérni. így inkább csak néhány, bennünket közelebbről érdeklő témakör elő- adásairól szeretnénk rövid ismertetést nyúj- tani.

Egy ülést az egyenlőség—egyenlőtlenség témájának szenteltek. Ennek keretében négy tanulmány ismertetésére került sor, amelyek közül kettő a szegénység, illetve jólét méré—

sének problémájával foglalkozott, kettő pedig az egyenlőtlenség felbontásával, Érde- kes volt S. R. Chakravarty (Indiai Statisztikai lntézet) előadása, aki áttekintést adva a sze- génység eddigi mérőszámairól egyben új in- dexet, pontosabban indexosztályt javasolt bizonyos axiómákból kiindulva. A javasolt sze-

génységi index:

2 (7 ' Yi 5 .

Ps : 374717 a [1 — (í) ] (n—j—l _ ,)

ahol az n számú jövedelmes közül a—nak y jövedelme a Z szegénységi küszöb alatt van, és 0 ( a § 1. Pe értéke a [C, 1] intervallum- ba esik, az alsó határt akkor éri el, ha nincs

olyan személy, akinek a jövedelme a szegény- ségi küszöb alá esne, 1 pedig akkor lesz, ha Yi 20 minden í-re. Adott jövedelemeloszlás mellett Ps nő s növekedésével. 821 esetén a Than által javasolt

(1

P : míg (Z—YiMn—t—i s,)

szegénységi index adódik. Megjegyzendő, hogy a tanulmány nem foglalkozik a szegény- ségi küszöb meghatározásának problémájá- val, azt adottnak tekinti.

G. Pyatt (Világbank) tanulmánya a társa- dalmi jólét mérőszámaként két véletlenszerű- en kiválasztott család minimális életszinvona- lának várható értékét javasolja. amennyiben az életszinvonalat a jövedelem és a szükség- letek hányadosaként definiáljuk, és a kivá- laszási valószínűség a szükségletekkel ará- nyos. Az előadás csak éritette azt az alap- vető problémát, hogyan lehet a szükséglete—

ket mérni.

A másik két előadás közül A. F. Shorrocks (London School of Economics) tanulmánya keltett nagyobb érdeklődést. Azzal a kérdés- sel foglalkozott, hogyan lehetne kimutatni a különböző jövedelemforrások (bér, társadal- mi juttatások, vagyonból eredő jövedelem stb.) hozzájárulását a teljes jövedelmi egyen- lőtlenséghez. Ö is bizonyos — részben plau- zibilis, részben azonban megkérdőjelezhető —

feltevésekből indul ki. Ezekből az egyenlőtlenségi mutató olyan

!(Y: n) :Z'Sk

k

Ily: n)

felbontását vezeti le. hogy a k-adík jövede- lemforrás hozzájárulása az egyenlőtlenség-

hez az

COVU'í-Y) _

w— '(Y ' ")

formulából adódik, ahol a jobb oldal első té- nyezőjének számlálójában a k-adik jövede- lemforrás és az összes jövedelem közötti ko- variancia áll, a nevezőben pedig a jövede- lem szórásnégyzete. A formulából látható, hogy a hozzájárulás negatív is lehet, azaz bizonyos jövedelemforrások csökkenthetik az egyenlőtlenséget. Shorrocks premisszái közül leginkább az kétséges, amelyben azt teszi fel, hogy egy egyenletesen megoszló jövedelem- forrás nem járul hozzá az egyenlőtlenséghez se pozitív, se negatív irányban, hiszen isme- retes, hogy a jövedelmek additív konstanssal történő egyenletes emelése csökkenti a rela-

tiv jövedelmi különbségeket.

A másik előadásban M. A. King (Birming- hami Egyetem) az egyenlőtlenség horizontális és vertikális komponensre való bontásával foglalkozott. A horizontális egyenlőséget (illetve egyenlőtlenséget) ugyanazon személyek két jövedelemfogalom (például adózás előtti és adózás utáni jövedelem) szerinti sorrend—

jének különbségén keresztül definiálta.

Más ülések keretében is elhangzott még né- hány. a jövedelmek, illetve keresetek elosz—

lásával foglalkozó előadás. ezek közül leg- inkább C. Dagum (Ottawai Egyetem) tanul—

mánya érdemel említést, amely 11 kritérium alapján a jövedelemeloszlások leírására használt 22 eloszlásfüggvény viselkedését vizsgálja.

Nyolc ülés keretében közel 30 előadás té- mája volt kapcsolatos a keresletelemzéssel, fogyasztási modellekkel. Ezek között is voltak tisztán elméleti jellegű fejtegetések, de szép számmal olyan előadások is. amelyek konk- rét alkalmazásokat mutattak be. Több elő—

adás foglalkozott a fogyasztói kiadások line- áris modelljével (LES—modell), illetve annak különböző kiterjesztésével. általánosításával (ELES, FELES, DELES modellek) és ezek al- kalmazásaival. lgy például Hulyák Katalin (Számítógépalkalmazási Kutató lntézet) elő—

adása az 1960—1977. évi magyar idősoros adatokra való alkalmazásról számolt be, ösz—

szehasonlitva az eredményeket a konstans e- laszticitású keresleti modell Houthakker—Tay- lar-féle dinamizált változata alapján kapot- tak'kal. Az előadás kitért arra a problémára is, hogy szétválaszthatók—e az adatok alap.

ján a rövid és a hosszú távú ár- és jövede-

sk:

(3)

310 ^SZEMLE

lemhatások. (Az előadás anyagának bővített változatát a Statisztikai Szemle 1980. évi 12.

számában — 1224—1249. old. -— közölte.) A G.

Fisher, McAIeer és D. Whistler (Gueen's Egyetem és London School of Economics) ál—

tal írt tanulmány a LES. ELES és DELES mo—

delleknek 1959 és 1976 közötti szezonálisan kiigazított negyedéves ausztrál adatokra tör- tént alkalmazásáról számolt be, míg G. V. 5.

N. Murty (Sardar Patel Közgazdasági és Tár—

sadalamkutatási Intézet) a LES-modellel al- ternativ specifikációkkal indiai adatokon vég—

zett kisérletek eredményeit ismertette.

Igen érdekes volt ]. Merz (Frankfurti Goe- the Egyetem) előadása, amelyben a LES-modell olyan kiterjesztésével végzett számítások eredményeit ismertette, amely az ár és a jö- vedelem mellett társadalmi és demográfiai jellemzőket is tartalmaz explicit változókként, mégpedig több mint 30 ilyen magyarázó vál- tozót. Az alkalmazás nem idősoros adatokra történt, hanem keresztmetszeti adatokra, 47000 nyugatnémet háztartás egyedi adataira. A kiterjesztett modell mellett az eredeti LES-modellel és annak Lluch—féle általánosí—

tott változatával (ELES) is végeztek számí- tásokat.

Az a törekvés, hogya fogyasztás alakulását az ár és a jövedelem változásán kívül más is—

mérvekkel is magyarázzák, még több tanul- mányt jellemzett. R. A. Pollak és T. !. Wales (Pennsylvaniai Egyetem) együttes tanulmánya egyenesen azt a kérdést vizsgálja, hogyan lehet bevonni demográfiai változókat a fogyasz- tás teljes szféráját felölelő fogyasztási mo- dellekbe. 'O't módszert ismertetnek és hason- litanak össze az általánosított konstans he- lyettesítési rugalmasságú (CES) keresleti modell alapján. Úgy találták, hogy bizonyos kritériumok alapján az implicit Prais—Hout—

hakker-féle eljárás adja a legjobb eredményt.

Egy másik előadás. D. W. !orgenson, L. ].

Lan és T. M. Stoker (Harward Egyetem, Stan- ford Egyetem és Massachusetts Institute of Technology) együttes tanulmánya egy olyan 'új — transzcendens logaritmikus modellnek ne- vezett —— fogyasztási modellt ismertetett, ameiy az egzakt aggregálás elméletén alapszik. Ez a modell az árakra és a jövedelmi szinvonal—

ra vonatkozó adatokon kívül a jövedelemel- oszlásra és a népesség demográfiai jellemzői- re vonatkozó adatokra is támaszkodik. A modellt az Egyesült Államok 1958—1974. évekre vonatkozó idősoros, valamint 1972—es és 1973-as keresztmetszeti adataira alkalmazták öt aggregált fogyasztási csoportra.

A beépített demográfiai, illetve társadalmi ismérvek: a családnagyság, a háztartásfő életkora, a lakóhely régiója és jellege, valaminta faj (bőrszín). R. Ray (Manchesteri Egyetem) az AIDS keresleti modell olyan ki- terjesztéséről tartott előadást, amely a csa- ládnagyságot tartalmazza explicit változó—

ként. Ö is mind idősoros, mind keresztmetsze—

ti — indiai -— adatokra alkalmazta a modeilt, sőt ezek egyesítésére is. Ez utóbbi törekvés - egyesitett idősoros és keresztmetszeti ada——

tok felhasználása a fogyasztás elemzésé- re — más tanulmányokban is megnyilvánul.

lgy például E. Biorn és E. S. ]ansen (Norvég Központi Statisztikai Hivatal) közös tanulmá—

nya a Fourgeaud—Nataf—féle modellnek egye- sített keresztmetszeti—idősoros adatokra való alkalmazásáról számol be. 418 non/ég háztar—

tás adatairál van szó, amelyeknek egyik fe- lét 1975—1'97ó-ban, másik felét 1976—1977- ben figyelték meg. A modellt az aggregáció két szintjére alkalmazták, egyik esetben 28.

a másik esetben 5 csoportba sorolták a ki- adásokat.

Külön említést érdemel az N. Rimasevszka- ja és az S. Aivazian (a Szovjetunió Tudomá—

nyos Akadémiája Központi Gazdaságmate- matikai intézete) által irt két tanulmány a fogyasztáselemzés témaköréből. Mindketten azzal a problémával foglalkoznak, hogyan le—

het a fogyasztást, illetve a fogyasztókat tipi- zálni és a kapott eredményeket a fogyasztás előrebecslésére felhasználni. Ajvazjan első lépésben a fogyasztási struktúra alapján bontja csoportokra a háztartások összessé- gét úgY. hogy az egyes csoportokon belül a fogyasztás hasonló legyen. Ezután azt vizs—

gólja, hogyan lehet az így kialakuló csopor—

tokra azokat az ismérveket megtalálni. amelyek leginkább jellemzik és megkülönbözte- tik a csoportokat, azaz elvezetnek a fogyasz—

tók tipizálásához.

Nem közvetlenül fogyasztáselemzéssel foglalkozott, de ehhez a témakörhöz kapcsoló- dott ]. van der Gaag és E. Smolensky (Wis- consini *Egyetem) "Jövedelem. fogyasztás, háztartásösszetétel és valódi háztartás-ekvi- valencia skálák" című tanulmánya. Vizsgála—

tuk célja kifejezetten a háztartásegyenérték- skála (fogyasztásiegység—skála) becslése volt, amit az alábbi típusú fogyasztási modell alapján kíséreltek meg:

yizyí(Z, hllp) (i:1,.... N)

2 : 2012)

X : Z—l—s

ahol yi az i—edik cikkre fordított kiadás, amely a nem megfigyelhető Z permanens háztartási jövedelem, a h a háztartás demográfiai ösz- szetételét jellemző vektor és a p árvektor függvénye, X a Z permanens és s átmeneti jö- vedelem összegeként adódó megfigyelt ház- tartási jövedelem, és hz is a háztartás jellem- zőiből álló vektor. A modell és ebből az egyenértékskála becslésére az amerikai fo—

gyasztói kiadási felvétel 1972/73. évi adatait használták.

(4)

Az elméleti ökonometriai jellegű előadá—

sok mellett több előadó konkrét cikkekre.

cikkcsoportokra, illetve szolgáltatásokra vo- natkozó keresletkutatás eredményeiről szá—

molt be, de ezek legtöbbje sem pusztán al-

'kalmazás jellegű volt. hanem az elméletto-

vábbfejlesztésével is foglalkoztak.

Tőbb előadás foglalkozott különböző becs- Tlési kérdésekkel, amelyek közül két probléma- kört. a kollinearitással kapcsolatos problé- mákat és a robuszt becslési eljárásokat emel- jük ki. D. A. Belsley (Massachusetts Institute of Technology) előadása a közönséges legki—

sebb négyzetek módszerének alkalmazásakor gyakran előforduló problémákat. a mogyoró-

zó változók közötti kollinearitást vizsgálta,

amely a statisztikai becslés hatékonyságát ál- talában kedvezőtlenül befolyásolja. Az elő- adásban kimutatta, hogy előadódhatnak olyan helyzetek is, amikor a kollinearitás je- lenléte nem zavarja a becslés hatékonysá- gát. A kollinearitás esetében ugyanis lehető—

ség van egy további statisztikai teszt alkal—

mazására, mely eldönti, hogy adott több vál- tozós regressziós egyenlet paramétereinek megbízhatósága kedvezőtlenül alakul-e a kol- linearitás miatt. Ezt a módszert regressziós

*diagnosztikának nevezik, és Belslev dolgozta ki. Az előadás ismertetett egy olyan nem centrális F-próbán alapuló statisztikai tesztet, amely az egyes koefficienseknél külön—külön vagy együttesen képes megbecsülni a kalli- nearitás okozta negatív hatások mértékét.

Két előadás foglalkozott a ,.robusztság"

(robustness) problémakörével, amelynek az a lényege, hogy olyan becslési eljárásokat ke- resnek, amelyek a minta kismértékű változá- sára nem érzékenyek. ]. Dutta (Indiai Statisz—

tikai lntézet) az ökonometriai vizsgálatoknál (: robusztság általános kritériumát adja meg, míg R. D. Martin (Washingtoni Egyetem) és W . Vandaele (Massachusetts Institute of Technology) az ARMA—modellek becslési el—

járásánál lehetséges robuszt technikákat is-

mertette.

Számos tanulmány foglalkozott az árak: in- fláció, árarányváltozós, olajárak stb. problé- máival. Ezek közül néhány fontosabb, na—

gyobb érdeklődéssel kísért előadás: M. D.

Bleier (Hebrew University, Jerusalem) és L.

Leiderman (Tel Aviv—i Egyetem) előadása az infláció és az árarányváltozások kapcsolatát.

összefüggéseit vizsgálta. főként a nyitott gaz- daságokban, ha a külföldi hatásokra előre ki nem számítható módon bekövetkező változá—

sok jelentősek, és hatnak a relatív árakra. A tanulmány az egész inflációs problémát adott. rögzitett árfolyamok mellett a relatív árarányok szempontjából tárgyalja. A gazda- ságot alapvetően két szektorra. a kompetitív és a nem kompetitív termékek körére osztja, és az árváltozások szóródását egyrészt vizs- gálja e két csoporton belül, másrészt ezek kö—

zött. Vizsgálják továbbá az összefüggést a tényleges infláció, valamint a várt és a nem várt ármozgások között. Mindezeket Mexikó adataival illusztrálták, illetve támasztották alá érvelésüket, ahol igen jelentős az inflá- cro.

]. Burbidge és A. Harrison (Manchesteri Egyetem) az Egyesült Királyság esetében az idősorok elemzésének módszerével vizsgálta az olajár emelkedésének, a cserearányok romlásának hatását. Az 1961. januártól 1978.

decemberig terjedő, dollárban kifejezett kül- földi árak idősorai alapján három fontos megállapításra jutottak: nem volt semmi je- le annak, hogy az olajár emelése a feldolgo- zóiparban vagy a foglalkoztatottságban re—

cesszióhoz vezetett volna, mint inflációs ha- tás jelentős szerepet játszott az 1970-es évek olajárak és a pénzkínálat közötti kapcsolat nem volt egyértelműen tisztázható. A szerzők arra is felhívták azonban a figyelmet, hogy a megfigyelt jelenségek nem tekinthetők a ti- pikusan kis és nyitott gazdaságok jellemzői-

nek.

T, Burns és G. R. Dicks (London School of Economics) az olajánemelkedésnek a világ termelésére és az inflációra gyakorolt hatá—

sát vizsgálta. Mint az előadásban hangoztat- ták, az ilyen jellegű vizsgálatokat általában a LlNK-projekthez hasonló módon szokták vizsgálni, de a szerzők ettől eltérő módszert választottak. Az egész világra vonatkozó ár—, output- és pénzügyi idősorokat dolgoztak ki.

és úgy tekintették az egész világot, mint zárt gazdaságot. E modell aggregáltsága miatt kétségtelenül sok információ elvész, de je- lentős előnye az, hogy nem okoz problémát az egyes országok modelljeinek inkonziszten—

craja.

C. Guisan (Santiago de Compostela) elő- adása a foglalkoztatottság alakulásának elő- rejelzését Cobb—Douglas-típusú termelési függvénnyel vizsgálta hét OECD-ország 12 évre vonatkozó adatai alapján. Ennek során két fontos problémával kellett megküzdeni. Az egyik az volt, hogy országonként a termelési függvények jelentős strukturális külöbséget mutattak. A másik probléma pedig az: ha—

gyan lehet előre jelezni a magyarázó válto—

zókat, különösen a tőke és a munka arányát.

Az első problémát úgy oldotta meg, hogy a keresztmetszeti adatok összevonásával egysé- ges idősort hozott létre, és ennek segítségé—

vel megvizsgálta, hogyan alakult a valóságos és a kívánatos foglalkoztatottság. Ezzel a függvénnyel a megfelelő együtthatók stabi—

litásának ellenőrzése után végeztek előrejel- zést a foglalkoztatottság alakulására vonat—

kozóan. A probléma második részének meg- oldása során kimutatta az előadás, hogy a tőke és a munka arányának alakulása nem magyarázható meg megfelelően a neoklasz-

(5)

312 SZEMLE

szikus elméletekkel, s ezért új magyarázatot kellett keresni. Az 1974—76—ra vonatkozó előrejelzések igen jól illeszkedtek a tényada- tokhoz, az eltérések 1 százaléknál kisebbek voltak. További jelentős eredmény volt. hogy a nemzetközi adatok alapján becsült függ—

vény o mintaidőszak utáni években a Janus—

és Cooper-féle statisztikai mértékkel mérve nagymértékű stabilitást mutatott.

R. G. Bodkin (Ottawai Egyetem) és L. R.

Klein (Pennsylvaniai Egyetem, az 1980. évi közgazdasági Nobel—dij kitüntetettje) nagy ér- deklődéssel kísért előadásukban (ez az elő- adás volt az első szekció első előadása) a gazdasági makromodellek kialakulásának rövid történeti áttekintését ismertették, és né- hány gondolattal felvázolák a jövő perspek—

tíváit, lehetőségeit. Ehhez bevezetésül rövid áttekintést adtak a korábbi közgazdaságiel—

méletekről (Walras, Pareto, a német történe- ti iskola, Keynes és Kuznets), majd a ma már klasszikussá vált Tinbergen—téle módszert (a ciklusok statisztikai elemzése) tárgyalták. Az 1940-es évek végén Chichagóban több modell készült, amelyek közül különösképpen ér- dekes a gazdasági fluktuácíók az Egyesült Államokban elnevezésű. Az 1950-es és az 1960-as évek során a modellek tovább tej- lődtek: részletezettebbek, empirikusan ponto—

sabbak, elméletileg kifinomultabbak lettek.

Ez a tendencia folytatódott az 1970-es évek—

ben, amikor a számítástechnika rohamos fej- lődése lehetővé tette nagyméretű ökonomet- riai modellek megoldását. illetve alrendsze- rek összekapcsolását. Erre legjobb példa a LINK-projekt. Ami a jövőt illeti: az ökonomet- riai modellek további fejlődése várható, új teoretikus megfontolások figyelembevételé—

vel, valamint a már meglevő ismereteknek egyre szélesebb körű modellezésével, mint például a kínálati korlátok vagy a pénzügyi változók alkalmazása. A szerzők szerint a részletek tekintetében várható bővülés, ami gyakorlatilag a jövőben a kis modellek hasz- nálatát oktatási céloktól eltekintve nagyon valószínűtlenné teszi, de ugyanakkor még most sem számítanak arra, hogy a jövőben gazdaságpolitikai célokra lényegesen nagyobb mértékben fogják használni az ökono-

metriai modelleket, mint eddig.

Végül a szocialista tervgazdálkodást foly- tató országok ökonometriai problémáival tog- lalkozó két meghivott előadást és a hozzá- szólásokat ismertetjük röviden.

W. Welfe professzor előadása két modellt tekintett át: Zbigniew Czerwinski ÁKM-bá- zisú modelljét és saját ökonometriai modell—

jét. Az előbbi a Poznani Közgazdasági Aka—

démia Kibernetikai intézetében készült, az utóbbi pedig a Lódzi Egyetem Ökonometriai és Statisztikai Tanszékén.

Az első modell az ötéves tervkészítés me- netét modellezi. Egymástól függetlenül becsü-

li előre a főbb közgazdasági változók várha—

tó időbeli alakulását, az input—output koeffi- ciens—rendszer segítségével vizsgálja e fejlő—

dési tendenciák konzisztenciáját, és állapítja meg az egyes pontokon várhatóan fellépő hiányokat. Ezekből a hiányokból kiindulva iteratív eljárással lehet eljutni egy olyan meg- oldásra. amely a lehető legnagyobb mérték- ben eleget tesz a különböző ágazatokra vo- natkozó fejlesztési elképzeléseknek. Az elő—

adásban bemutatott W—3 ökonometriai modell nem kapcsolódik ennyire szorosan ater- vezéshez, és a gazdaság különböző részei kö—

zötti összefüggéseket írja le mintegy 400 egyenlettel, melyből mintegy 200 sztochasztikus jellegű. A modellnek két változata van:

a keresleti és a kínálati változat. A modellnek kiindulópontja az exogén módon megha- tározott fogyasztói kereslet és az ugyancsak exogén módon meghatározott beruházás, a.

másik esetben viszont a számítások logikai kiindulópontjai a termelési függvényekben szereplő ráfordítások. Mindkét változat alkal- mas a lengyel gazdaságban az 1970—es évek- ben fellépett egyensúlyzavarok ábrázolására.

Szakolczai György hozzászólásában minde—

nekelőtt arra mutatott rá, hogy noha a két modell szerkezete alapvető módon különbö- zik, hiszen az első input-otput, a második pedig ökonometriai jellegű, a kettő között mé—

gis nagyon sok a hasonlóság. Ez nyilván annak a következménye, hogy mindkét modell a lengyel gazdaság működési mechanizmusát írja le, és így — a módszertani eltérések el—

lenére is — hasonlóknak kell lenniük. Mind- kettőben nagyon sok az autoregresszív elem, ily módon mindkettő nagyrészt egymástól függetlenül írja le az egyes változók időbeli fejlődését, és ily módon mindkét modellben nagy szerephez jutnak az egyensúlyzavarok, valamint az ezek kiküszöbölésére működésbe

lépő mechanizmusok.

Az elmondottakból szerinte egyenesen kö- vetkeznek a modellek továbbfejlesztésének legfontosabb irányai. Célszerű lenne az eddi- ginél is kifejezettebb módon szerepeltetni eze—

ket az egyensúlyhiányokat a diseauilibrium- elmélet felhasználásával; úgyszintén célsze—

rű lenne a korrekciós mechanizmus jobb le—

írására törekedni a tervezői döntések model- lezésével; számolni kellene a kapacitáskorlá—

tok hatásaival és ezeknek szerepével a külke- reskedelmi és egyéb egyensúlyzavarok kiala- kulásában; ezt az összefüggést legalábbis a termelési egyenletekben általánosítva szá- molni kellene a paraméterek módosulásával akkor, ha a gazdaság bizonyos kapacitáskar- látokat ér el: végül pedig törekedni kellene az árak hatásainak modellezésére is. Úgy tű- nik. hogy a szocialista országok makromoclell—

jeinek továbbtejlesztése során általában is ezeket a feladatokat kellene elsősorban meg—

oldani.

(6)

V. Jaffe professzor előadásában áttekintést adott a Szovjetunióban folyó ökonometriai jellegű kutatások történetéről, amelyek vissza- nyúlnak egészen az 1920-as évek elejéig. A munka elsősorban Moszkva, Leningrád és No- voszibirszk különböző intézeteiben folyik. Az érdeklődés középpontjában az input—output technika áll, sztochasztikus egyenleteket nem vagy csak elvétve használnak. Az input-output összefüggéseket kidolgozzák regionális és nemzeti szinten. A vállalatokat illetően pedig a különböző optimalizálási feladatok megol—

dása jelent a gazdasági tervező munkában fontos segítséget.

A matematikai módszerek alkalmazásának különlegesen fontos szerepe van a különböző előrejelzések készítésében. Mindig nagyon célraorientált feladatokat oldanak meg a reg- ressziós technika, az idősorelemzés, az extra- poláció különböző módszereivel. de felhasz- nálnak minden egyéb lehetőséget is, így pél- dául (] már említett input—output elemzése- ket is. Előrejelzések készülnek mind rövid (1—

2 év), mind közép— (5 év). mind hosszú távra (15—23 év).

A termelés alakulását az ökonometriai vizs- gálatok, az előrejelzések annak bonyolult ösz—

szefüggéseiben vizsgálják. Egyrészt az előre- jelzések a tervek kontrollját biztosítják mind a tervezés, mind a megvalósítás időszakában, amennyiben az előrejelzés rövid távon vissza- hat a gazdaságpolitikára, jelzi az esetleges problémákat, s így a tervteljesítés biztosítá- sának egyik eszköze.

Az árak funkciója leginkább a visszacsa- tolá jelzés a termelési tevékenységekre vo- natkozó különböző gazdasági ösztönzők és direktívák mellett. Eszköz arra. hogy a terv- ben meghatározott mennyiségi célkitűzéseket

még jobban megvalósítsák.

Bod Péter hozzászólásában kiemelte, hogy az előadás nagyon széles, átfogó képet adott

azokról a figyelemre méltó eredményekről, amelyek a Szovjetunióban folyó munkát jel- lemezték. Sajnálatát fejezte ki, hogy a ren- delkezésre álló idő alatt nem volt lehetőség a, modelleket formálisan is bemutatni. Nagyon érdekes lenne ugyanis az említett modellek struktúráját, terjedelmét, méreteit, valaminta megszerkesztésük, megoldásuk, illetve hasz—

nosításuk tekintetében felhalmozódott mód—

szertani tapasztalatokat megismemi. Hozzá—

szólásának további részében ismertette az Or- szágos Tervhivatalban folyó, a tervezés célja- it közvetlenül szolgáló modellezési munkát, módszereket, amelyekben lényegében a kü- lönböző célfüggvények és feltételrendszerek közötti optimalizálás játssza a döntő szerepet. E munka nem elsősorban a tervezés au—

tomatizálását célozza. hanem sokkal inkább a gazdasági elemzés eszköze: a különböző feltételekhez és célokhoz tartozó variációk feltárásával és bemutatásával jelezni a terv és a gazdaságpolitika manőverezési lehető- ségeit és határait.

Végül a matematikai módszerek alkalma- zásának ,,szociológiai" aspektusait. nehézsé- geit említette a hozzászóló. A matematikai módszerek használatát, eredményeit a ha- gyományos tervegyeztetésí módszerekhez szokott tervezők ugyanis nagyon nehezen fo- gadják el, mivel a matematikai módszerek alkalmazása esetén meglehetősen élesen el—

válik a kiinduló adatok összeállítása és a tervvariánsok elkészitése. A modell ugyanis a maga szigorú logikájával megad egy optimá—

lis variációt, amely a későbbiekben elvileg már nem lehetne ,.alku" tárgya. így a komp—

romisszumra törekvés szokásos gyakorlata nem érvényesíthető a matematikai módsze- rekben, ami nagyrészt megmagyarázza azt, hogy a matematikai módszerek mind ez ide- ig miért nem váltak széles körben alkalma—

zottakká.

MAGYAR SZAKIRODALOM

STATISZTiKAl JOGSZABÁLYOK GYÚJTEMÉNYE

Statisztikai Kiadó Vállalat.

old.

A kötet. amelyet Botka Zoltán és dr. Csa- podí Pál, a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai állítottak össze. előszavában megemlíti. hogy a magyar statisztikai szolgá—

lat több mint százéves történetében először jelenik meg statisztikai jogszabálygyűjte- mény. A kötet megjelentetésének célját ab—

ban jelölte meg a Kiadó, hogy megkönnyítse a statisztikáról szóló 1973. évi V. törvény vég- rehajtását. a statisztikai tevékenységek ösz- szehangolását, s emellett elősegítse a statisztikai jogszabályok széles körű megismer—

Budapest. 1980. 178

tetését, s ezáltal hozzájáruljon a jogi fegye—

lem szilárdításához.

A gyűjtemény hét fejezetben foglalja össze az 1980. március 31-én hatályban levő azon statisztikai jogszabályokat. amelyeknek ismerete szélesebb körben kívánatos, illető- leg elengedhetetlen. A kötet nem tartalmazza azokat a jogszabályokat, amelyek csak szűk kört érintenek. Nem vették fel a szerkesztők a kötetbe a statisztikai tevékeny-—

séget szabályozó körleveleket, belső utasítá- sokat sem.

Az I. fejezet az általános jogszabályokat öleli fel. Igy a statisztikáról szóló 1973. évi törvényt és a kapcsolódó végrehajtási alap- jogszabályokat —— a 27/1973. (X. 12.) MT sz..