Az anyaggazdálkodás információs rendszere

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

AZ ANYAGGAZDÁLKODÁS INFORMÁCIÓS RENDSZER?

DR. KlSS ALBERT

Az anyaggazdálkodás gazdasági életünk olyan kulcsfontosságú funkciója. hogy

— a fogalmat széleskörűen értelmezve —- alig akad olyan terület, amelyet kapcsolat-

ba ne hozhatnánk vele. lgy a termékszerkezet megválasztás a és módosítása, az im—

port—export forgalom alakítása, a különböző technológiai, illetve műszaki megol—

dások kiválasztása vagy modernizálása, a megrendelések feladása és teljesítése. a

raktározás megbízhatósága és lehetőségei, az anyagi érdekeltség fokozott hatása az anyagköltségekre és így az eredményekre, lényegében mind összetevői a helyes

anyaggazdálkodásnak.

Egyetlen előadás keretében nem lehet ilyen szerteágazóan tárgyalni a kérdést, ezért leszűkítjük a fogalmat az anyagfelhasználás és -elszámolás, a készletezés és raktározás témakörére. Ezen belül célszerű megvizsgálni elsősorban a jelenlegi

adottságokat, azaz a vállalatoktól beszerezhető, valamint a makroszinten is meg- adható információ lehetőségeit, megalapozottságát, a jelenlegi információs rend-

szer hiányosságait. fejlesztésének módozatait és irányait.

Az anyaggazdálkodással kapcsolatos minden információ mikroszintű nyilván- tartásokon. elszámolásokon alapszik. Ezek megbízhatósága az adatok értékelése- kor elsődleges fontosságú. A megbízhatóság feltétele pedig a gazdasági egysé—

gek —— vállalatok, szövetkezetek — szervezettsége. A szervezettség a gazdálkodás—

ban és az adminisztrációbon szorosan összetartozó, egymást kiegészítő követelmé—

nyek. A szervezettség. illetve a szervezés módszere a termelési profil, a termelési adottságok függvényeként bizonyos mértékben korlátozott lehet. Ebből a szempont- ból döntő tényezők: a vertikalitás, a technológia, a technikai felszereltség, a gyár—

telepítés adottságai. A lehetőségeken belül azonban a szervezettségnek mindenkép—

pen meg kell felelnie annak az igénynek, hogy biztosítsa az onyagelszámoltatás át- tekinthetőségét. segítse és ellássa információval az anyaggazdálkodás és a vállalat- vezetés munkáját; ezenkívül a makroszintű tájékoztatáshoz, valamint az állami és igazgatási irányítás munkájához (: szükséges határidőre adatokat szolgáltasson.

A mikroszintű elszámolási módszerek alapelveit lényegében a számviteli elő- írások már régen szabályozták. A problémák azonban nem elsősorban az elvi alapok rendezetlenségéből adódnak. Ugyanis az anyagmozgás (ki— és beáramlás), a raktári rend és fegyelem. az anyagfelhasználás elszámolási módszerei. az árak hasz—

nálata, a szállítási és rakodási költségek, a tárolási és szállítási veszteségek figye-

lembevétele — szóval a gazdálkodás szabályai —- ismertek. Mégis mindazok, akik az anyaggazdálkodás felső szintű koordinálásával. szervezésével foglalkoznak. vagy en-

* A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya lparstatisztlkai és Uzemgazdosági Szek—

ciójc'mak 1981. október 13—14—én Szolnokon tartott Xl. Vándorülésén elhangzott előadás.

(2)

nek megjavítására törekednek, egyre gyakrabban találják magukat szemben olyan kérdésekkel, amelyekre a jelenlegi információs rend keretei között nagyon nehéz választ kapni.

Az okok eredetéért elég messzire kell visszanyúlnunk. A központi irányítású

tervgazdálkodás éveiben alakultak ki azok a követelmények, amelyek a számviteli és a statisztikai rend alapjául szolgáltak. Az akkori kívánalmakhoz igazodva épült fel a bizonylati rend, a belső és külső tájékoztatási fegyelem. A társadalmi tulajdon védelmének hangsúlyozott szerepe miatt biztosítani kellett az ellenőrzés felté—

teleit is. Ezek a körülmények az adminisztráció bővítésével jártak együtt, de nem segítették elő a közgazdasági szempontból könnyen kezelhető tájékoztatást. A szoros tervfeladatok, a stabil elszámolóárak, a központi gazdálkodás nem fejlesztette az önálló kezdeményező erőt. Megmerevített egy olyan információs rendszert. amelynek megváltoztatása iránt az igény nem lépett fel sürgetőleg. Az országos informá- ciós hálózat az anyagfelhasználás. a készlet— és raktárgazdálkodás témakörében a gazdaságirányítási rendszer 1968. évi reformja idején a megváltozott tervezési.

irányítási és ösztönzési rendszerrel összhangban szűkült. Megszűntek a miniszté—

riumi anyagstatisztikai szervek, negyedére csökkent a megfigyelt, gazdálkodási szempontból kiemelten kezelt termékcsoportok száma. Világosabban fogalmazva:

csökkent a központi termékforgalmazásba tartozó termékek száma. Az anyaggaz- dálkodást a vállalatok belső ügyének tekintettük, és az a vélemény alakult ki, hogy a felgyorsuló gazdasági élet az anyagellátás javulását, a készletgazdálkodás hibái- nak megszűnését is magával hozza. Ennek a gondolkodásmódnak következményeit információs szempontból ma is gyakran érezzük. Az olyan új, központi vagy egyéb irányítási szempontból fontos elhatározás, amely kellő előzetes tájékozódás nélkül elképzelhetetlen. pótlólagos adatgyűjtéssel, a gazdálkodó szervek külön megterhe- lésével jár együtt. Újságcikkek és felszólalások foglalkoznak az esetenként maximá- lisnak tűnő információs igényekkel, megszámolják, hogy mennyi adatot. hány helyre kell küldeni stb. Valóban előfordulhat, hogy a látszat ez; és bár vigyázunk, hogy az adatgyűjtések ne fedjék át egymást, néha mégis találkozhatunk ezzel a problé-

mával is. Kérdés, hogy mi ennek az oka?

Az okot nyilvánvalóan az szolgáltatja, hogy megváltoztak a gazdasági követel- mények, a feltételek és a környezet. nem ugyanazt kell tudnunk ma, mint 20—25 évvel ezelőtt, az információs bázis pedig nem idomult kellően az újszerű, megvál- tozott követelményekhez. A makroszintű információs rendszer így nem mindig tudja kiszolgálni azokat a szerveket, amelyek gazdálkodásra vannak hivatva vagy éppen kötelezve.

Meg kell azonban említeni, hogy különösen a nagyobb. fejlett gépparkkal ren- delkező szervezeti egységek kezdeményező lépéseket tettek arra, hogy moderni- zálják információs rendszerüket. Ám ezek a változások elsősorban saját, belső tá- jékoztatási célokat szolgálnak. A kapott információk gyakran csak igen nagy mun- koráfordítással alkalmazhatók magasabb szinten. és nehezen illeszthetők be egy általános, népgazdaságilag is értékelhető tájékoztatási rendszerbe. lgy sok esetben vállalati célokra megfelelőbb, a jelenlegi követelményekhez jól igazodó informá- ciós bázis áll rendelkezésre, míg a felsőbb irányítás igényeit nehezen, gyakran je- lentős munkatöbblettel lehet csak kielégíteni. Ezek a vállalati rendszerek, mivel a saját profil, szervezettség és vertikalitás stb. jegyeit viselik magukon — még ha jól működnek is - ritkán konvertálhatók más helyzetekre. Egy nagyon jellegzetes pél- dát emlitek.

Amikor több évi munka után a régi Egységes Termék és Árjegyzék (ETÁJ) he-

lyett létrehoztuk a Központi Statisztikai Hivatalban az Ipari Termékek Jegyzékét (ITJ),

(3)

266 DR. KISS ALBERT

úgy véltük, hogy a termékcsoportosítás különböző értelmezésének gondját elvetettük.

Megszületett a rendelkezés is, hogy az ITJ—t hol és hogyan kell használni, a vállala- tok közötti kapcsolatokban fel kell tüntetni stb. Mégis amikor a vállalatok a gépi feldolgozás céljára kialakították saját kódszámrendszereiket, többségük nem gondolt

arra. hogy ezeknek a kódszámoknak az ITJ—re -— minél automatikusabban - kon-

vertálhatóknak kell lenniök, mert a népgazdasági célokra készülő információk csak egységes értelmezés esetén használhatók. Ha tehát bármilyen — a termékek cso—

portosítását is magában foglaló —— információra szükség van. nagyon kevés azok- nak a vállalatoknak a száma, ahol ezt könnyen külön munka és számítások nélkül rendelkezésre tudják bocsátani. A legtöbb helyen azt a megoldást választották. hogy külön .,fordítókulcsokat" hoztak létre; és mivel ezek ritkán outomatikusak. a hasz—

nálatukban rejlő nehézségeket. hibalehetőségeket nem kell külön hangsúlyozni. A gazdaságosság szemléletének előtérbe kerülése pedig egyre több, konkrét termék—

csoportra, sőt termékre vonatkozó információt igényel, akár az árképzés vagy a költ- ségek figyelemmel kísérése. akár a külföldi piaci kereslet és versenyképesség vagy a készletgazdálkodás, az utánpótlási idők és a felhasználás kapcsolata, a szüksé—

ges és felesleges tartalékok képződése szempontjából.

A központi irányítás, a népgazdasági tervezés céljaira, a közvetlen anyaggal—

dálkodást érintő rendszeres információ nem minden témában áll rendelkezésre. A legfontosabb adatgyűjtéseket ezért érdemes kiemelni. Az anyagfelhasznólás ala—

kulásáról: a mérlegbeszámolóban kimutatott összes bruttó, illetve nettó anyagkölt—

ség, az anyagjellegű költségek és (csak néhány év óta) az energiaköltségek. Ez utóbbiakat az energiahordozók szempontjából veszik figyelembe, bár egyes ipar—

ágak alapanyag—felhasználása eleve energiahordozókra épül, és ebben az esetben a tételek inkább anyag—, mint energiaköltségek.

Az állami statisztika keretében tudunk az ipari ágazatonként legfontosabb anyagok éves felhasználásáról mennyiségben és értékben. Statisztika készül a faj—

logos anyagfelhasználásokról is. amelyek nagyon jó jelzőszámok ugyan, de válto—

zásuk okai nagyon sokfélék lehetnek, tehát csak a technológiai módosítás és a kö- rülmények közvetlen ismerete teszi lehetővé a mutatók praktikus hasznosítását az irányításban. Szerepük és jelentőségük azonban egyre inkább előtérbe kerül; kü- lönösen a nemzetközi összehasonlításokban támaszkodunk ezekre a mutatókra. A KGST—országok mindegyikében fontos szerepet tulajdonítanak a fajlagos anyag— és energiafelhasználás összehasonlításának. Eddig 45 ilyen mutatót egységesítettünk, és a munka fejlesztését a továbbiakban is szem előtt tartjuk. A mondottakon kívül.

az állami statisztika keretében mérlegszerűen, természetes mértékegységben kife- jezve, teljeskörűen elszámolunk mintegy 160 termékcsoport ágazatonként, illetve

népgazdasági áganként részletezett felhasználásáról.

A mondottakból az is kiderül. hogy főleg az értékben kimutatott felhasználási adatok összevontak. így azokból nehéz intézkedésre alkalmas következtetést levon- ni. Az anyagköltségeket -— mint ismeretes — az előállított termékek és a felhasznált anyag összetételének változásai, az ármozgások, az import arányának változásai. a takarékos technológiák megválasztása egyaránt befolyásolják, hogy csak a legki- rívóbb példákat említsük. Tehát az anyagköltségek változása önmagában nem sokat

mond az okokról. Ezek ismerete pedig az esetleg szükséges intézkedések lényeges

eleme.

Ami a készleteket illeti, e területen a makroszinten is hasznosítható információ köre még szűkebb. Természetesen ebben az esetben sem a vállalati irányítás és a mikroszintű készletgazdálkodás céljait szolgáló ismeretek hiányosságairól van szó,

bár itt is van néhány zavaró példa.

(4)

Ilyenek például:

— a rendelések feladásakor nem mindig állnak rendelkezésre naprakészen a pontos rak- tári készietadatok; így viszonylag sokszor fordul elő a tapasztalatok alapján megállapított beszerzési igény, 5 a megrendelőnek számolnia kell — szintén tapasztalati adatok alapján — a szállító vállalat adottságaival, szállítási hajlandóságával és lehetőségeivel;

—- a már korábban is említett gond a különböző vállalati kódszámok használata. ami nehezíti a vállalatok közötti termékazonosítást, illetve a felesleges készletek cseréjét vagy ér- tékesítését:

—— ismeretes a raktári helyzet is: sok a szabadon tárolt készlet, a raktárak nem mindig zárhatók, a termékmozgásokat adminisztráló személyzet — elsősorban a termelőüzemekben

—— alacsony képzettségű;

—— a leltározásokat befolyásolja az anyag és a termék jellege, ami gyakran nem teszi lehetővé az ellenőrző méréseket (például az ömlesztett anyagok esetében), sőt a vásárolt termékek beérkezésekor sem oldható meg mindig a pontos átvétel a termelőüzemekben; a leltározás (néhány kivételként kezelt terméktől eltekintve) jelenleg egy évben csak egyszer

kötelező, korábban ezt az ellenőrző munkát egy évben kétszer végezték el.

Az irányítás szintjén a készletek értékére vonatkozóan —- hasonlóan az anyag—

felhasználáshoz — ugyancsak a mérlegbeszámoló ad tájékoztatást, a mérleg meg- felelő sorai szerinti részletezésben.

Az állami statisztika az anyagielhasználással kapcsolatban már említett adat- gyűjtéseíben és tájékoztatóiban a kiemelt termékcsoportok készleteit is folyamato- san figyelemmel kíséri. A termékcsoportok többségének készletszintjéről a népgaz—

dasági mérlegek idősorai alapján lehet informálódni. A probléma lényege a kész- letek esetében is az ok és az okozat összefüggéseinek hiányos ismeretéből adódik.

Egyedi, azaz konkrét termékek központosított számbavételére nincs lehetőség. mert az túlzottan sok adatot jelentene, amelyeknek kezelhetősége drága, nehézkes.

A fokozódó vállalati önállóság, felelősségvállalás és érdekeltség mellett a cent—

ralizáltan kezelt készletnyilvántartás, és készletgazdálkodás ellentétes lenne gazda- ságirányítási gyakorlatunkkal is. A kiemelten kezelt. termékcsoportonkénti készlet- adatok megfigyelése felsőbb szinten jobban értelmezhető tájékoztatást nyújt, de az Ipari Termékek Jegyzéke szerinti legmélyebb bontás is magas szinten aggregált.

különböző értékű, sőt rendeltetésű konkrét terméket fog össze. igy a termékcsopor—

ton belüli termékek összetételének változása még a készletcsoport mennyiségének és árának stabilitása mellett is az értékadatok számottevő módosulását okozhatja.

Előfordulhat, hogy a termékcsoportonként rendelkezésre álló jelentős mennyiségű készlet mellett az egyes konkrét termékekből — például méret- vagy minőségi elté-

rések miatt —- hiány van.

A bizonytalanságot fokozhatja a készletek értékelésének gyakorlata is. Eszerint a vállalatok a készleteket ún. nyilvántartási áron vezetik (: raktári nyilvántartások- ban. A tényleges beszerzési ár a nyilvántartási ár közötti különbözetet általá- ban csak a felhasználáskor, egy összegben számolják el költségként. Tehát a tény—

leges beszerzési érték nemcsak termékenként, hanem termékcsoportonként sem áll rendelkezésre a legtöbb esetben.

A készlet— és anyagköltség-információkról mondottak elsősorban az iparra vo—

natkoznak. A különböző népgazdasági ágakban a gondok ezeknél sokrétűbbek lehetnek, például a mezőgazdaság, a szállítás ciklikussága vagy az ipartól eltérő szer—

vezeti adottságok miatt.

Összefoglalva tehát a központi irányítás rendelkezésére álló információs bázis- ról elhangzottakat. szinte egyértelműnek látszik, hogy megalapozott következteté—

sekhez és intézkedésekhez az adottságok nem elég kedvezők. Gazdálkodásunk je—

lenlegi szakaszában. amikor például az import jelentős mérséklése egyensúlyi hely-

zetünk megteremtésének egyik fontos eszköze, a döntéseknek az adott helyzet tel-

(5)

268

DR. KISS ALBERT

jes áttekintése után kell megszületniök, számolva az esetleges következményekkel is. A helyes piaci és felhasználási politikát és megfelelő tartalékképzést, a feleslegek felszámolását megalapozott információk nélkül nem lehet következetesen véghez- vinni.

Ezután önként adódik a kérdés: mit kellene tennünk ahhoz, hogy az anyag- gazdálkodás információ—rendszere jobb legyen? Lényegében ugyanis a vállalatok széleskörűen megalapozott, bizonylatilag alátámasztott, saját célra kidolgozott el—

számolási metodikája az említett problémák ellenére biztonságos információt nyújt—

hatna, ha ilyen részletes adathalmaz nagyobb aggregátumok esetében is kezel- hető lenne. Emellett a vállalatok nagyon sokféle fontos és kevéssé fontos jelentést készítenek különböző célokra. Gyakran a saját részükre megállapított határidő előtt

is. tehát rendkívül érzékenyen reagálnak minden további megterhelésre. Sőt az ad-

minisztrációs kötelezettségek enyhítésére hozott kormányhatározat és a statisztikáról szóló 1973. évi V. törvény is —- helyesen — a minél kevesebb adatgyűjtés ügyét tá—

mogatja. Ugyanakkor információhiányról beszélünk jelenleg is. Mégsem tartjuk ezt ellentmondásnak. Ugyanis nem arról van szó, hogy kevés adatunk van, hanem arról, hogy gazdálkodási szempontból nem a legmegfelelőbb összetételű adatok állnak

rendelkezésre.

Akadhatna olyan ellenérv is, hogy a hatáskörök decentralizálása és a vállalati önállóság fejlesztésének időszakában nem kellene központilag érdeklődni a válla—

latok legbensőbb gazdálkodását érintő, azzal igen szoros kapcsolatban levő folya- matok, események iránt. Ehelyett úgy kellene kialakítani az érdekeltségi rendszert, hogy a szervezeti egységek maguk törekedjenek az anyag- és költséggazdálkodás megjavítására, ne várjanak központi döntésekre. Saját érdekeik vezessék őket a szükséges és a népgazdaság érdekeivel egybeeső intézkedések meghozatalára.

Mivel az anyaggazdálkodás hatékonysága nemcsak népgazdasági érdek, hanem vállalati is, közös feladat az információs alapok erősítése is. Ésszerűen megvaló—

sítható, felesleges adminisztrációt nem okozó. de az új követelményeket szolgáló megoldásokat kell keresnünk.

Azt már említettük. hogy mennyire fontos országunkban az importgazdálkodás javítása, és sokszor beszélünk a termékstruktúra rugalmasabb átalakításának szük- ségességéről, az exportpiacok megtartásáról és újabbak megnyeréséről. Ezek a leg—

sürgősebb és legfontosabb lépések, amelyeket előrejutásunk érdekében meg kell tennünk. A következtetés tehát önként adódik: a jövőben a termékek, illetve termék—

csoportok mennyiségi és értékösszetételének változásai kerülnek az érdeklődés kö—

zéppontjába akár az anyaggazdálkodásról, akár a termelés vagy a külkereskede—

lem, illetve az árak alakulásáról van szó. A vállalatok úgy tudnak eleget tenni ezeknek a követelményeknek, ha analitikus nyilvántartásaikat — ahol szükséges —— oly módon alakítják ki, hogy kódszámaikat megerőltető különmunka nélkül, az ITJ cso—

portosítási rendszeréhez igazíthassák, konvertálhassák. A legtöbb helyen, ezt a gyakorlatot csak a rendszeres, állandó adatszolgáltatásra bevont termékcsoportok—

ra, termékekre rendszeresítették, így a vizsgált kör gyakran nem is terjeszthető ki.

Ilyen okok miatt például alig lehet foglalkozni a hosszabb ideje nem mozgó kész- letekkel vagy az anyaghelyettesítők választékának kérdésével. Tehát a vállalatoknak mindenképpen számítaniok kell arra, hogy a jelenlegi követelményekhez e területen is igazodniok kell.

Célszerű lenne emellett kutatásokat folytatni egy termékazonosító rendszer ki- alakítására, amelynek előnyei főleg a külkereskedelmi forgalomban, az elfekvő készletek felszámolásában. a KGST—országok közötti termékcserék fejlesztésében mutatkozhatnának meg. Ez természetesen több éves összehangolt munkát kívánna.

(6)

Megvalósítása nem olcsó, mégis — távlatokban -- megfontolandó lehet a közös gaz—

dálkodási nyelv kialakítása szempontjából. Ismereteink szerint ilyen elképzelések már vannak. e lehetőségek előtanulmányai folynak.

Segítené az információs háttér fejlesztését a Központi Statisztikai Hivatal által már egyre gyakrabban alkalmazott módszer is, amely a beszámolási rendszer kö—

vetelményeinek fokozatos csökkentése mellett a reprezentatív módszerrel nyert ada- tokból igyekszik — a központi gazdálkodó szervek döntéseinek előkészítéséhez igé- nyelt — ad hoc érdeklődésekre választ adni. Erre a gyakorlatra a minisztériumok fi- gyelmét is felhívjuk. Bevált az ún. ,,panelrendszer" is. Ennek lényege. hogy körülbe- lül 140—150 (vagy ebből kiemelten 20—30). a szakma vagy az iparág szempontjából legfontosabb vállalat tapasztalatain alapuló. gyakran kikérdezéssel nyert informá—

ciókat használják fel bizonyos következtetések levonásához. A teljes körű informá- ciók pontosságát ez a megoldás nem éri ugyan el, de a makroszintű tájékozódás és döntés megalapozását jól szolgálja. emellett lehetőséget nyújt arra, hogy a válto—

zások okait. motiváló tényezőit is feltárjuk.

Egyre nagyobb szerepe van gazdálkodásunkban az áraknak. Szélesedik az ún.

.,szabadáras" termékek köre. Ez a körülmény kevésbé korlátozza az ármozgásokat, vigyáznunk kell arra, hogy ez ne csak felfelé történhessen meg. Tudnunk kell azt is, hogy anyagköltségeink és készleteink értékének alakulása gazdálkodósunk vagy beszerzési áraink változásának következménye-e. Az sem elhanyagolható kérdés.

hogy árbevételünk javulása mögött valós teljesítményértékek húzódnak-e meg: eset—

leg csak tartalékaink kimerítése vagy az árak indokolatlan emelkedése miatt ked—

vező a kép. Lehet azonban. hogy több, jobb, technikailag fejlettebb termék érté—

kesítése, a piacok bővülése és reális, jó vállalati árpolitika segítette elő eredmé—

nyeinket. Tehát fokozottan indokolt, hogy a figyelmet az árakkal kapcsolatos infor—

mációkra összpontosítsuk. Számítani kell arra, hogy ezen a területen is tovább kell fejleszteni a vállalati információs bázist.

Javítani kell a gazdasági előrejelzések módszerét és az ehhez szükséges infor—

mációk alapjait. Minél korábban tájékozódunk a világ gazdasági jelenségeiről és ezek várható következményeiről, annál könnyebben tehetünk intézkedéseket a prob-

lémák megelőzésére vagy legalábbis enyhítésére.

Most az anyaggazdálkodással összefüggő irányítás szintű kérdések nagyon szűk körét érintettük csak, a műszaki. technológiai vonatkozásokra itt nem térhe- tünk ki. Talán mégis sikerült azonban érzékeltetni a folyamatos, jól megalapozott információ-rendszer fontosságát. A vállalatok pedig az analitikus nyilvántartások helyes megszervezésével vagy reformjával megkönnyíthetik és gyorsíthatják az in—

formáció áramlását, csökkenthetik az adatszolgáltatások munkaigényességét. An- nál is inkább, mert a vállalatoknak is érdeke fűződhet például a rendelések jobb megalapozása. az anyagbeszerzések egyszerűsítése, a készletek forgási sebességé- nek növelése, az anyagellátás folyamatossága érdekében a szűkebb belső körön túli kitekintésre. Ennek pedig legfőbb követelménye a modern információ-rendszer, amelynek kiépítésére megtettük a szükséges intézkedéseket és az első gyakorlati lé—

péseket is.

PE3l'OME

Hacrosuan c'ratbz cerpmur marepuan .nonnana, npeACTaBneHHOI'O antopom Ha cocro- same—ien 13—14 oxuőpn 1981 roAa XI abiesnnoü ceccnn CTa-mcmuecxoű cexunn Omena BeHrepCKOFO BKOHOMHHGCKOFO Oömecraa no npomumneuuoü cramcmne " 3KoHoMMKe npo- uaaoncma.

(7)

270 DR. KISS: ANYAGGAZDÁLKODÁSUNK INFORMÁCIÓS RENDSZERE

B caoeü cravbe aaTop sanumaercn TeMdeoi—í ucnonsaoaauns. yuera, Hanu—ma aanacoa

" cxnanupoaanm marepnanoa. B paMKax aroro nccneAyer a nepsyro ouepegb oőctauoeky, cymecraywmyw a HaCToxmee BpeMn s Bem-pm: oőocnoaaHr-ioctb nonyuaeMbrx or npennpun—

mü anpopMaut—iü " BoaMomHoc'rn ua ucnonbaoaauun Tarorce " Ha maxpoypoaue, nanee, He—

.uocrarrcu HbiHemHeü umpopmauuounoü CHCTeMbI, cnocoőbi " Hanpaaneunn ee paaaumn.

Flpoueaogm oőaop unnnxafopos unmopmauuom—ioü Saabi, Haonnmeüca : pacnopsmce—

HMM H.BHTpaanle opranoa. l'lonuepnuaaeT, l-ITO npeAnpmm—m I'IYTeM npaaunbuofi opraunaa- u.n" mm pemopri ananumuecxoro yuera moryr oőnertmn. " ycxopwrs naumer—me artmoo- Maunü, COKpaTHTb prAOeMKOCTb ovueTr-rocm. Ynyumeuue oőocuosaHHoc'm saxasos, ynpome- une Ma-repuanbr-roro cnaőmer—mn nsnaercn reuma " uHTepecom npennpuaruü, Ana Hero Tpeőy—

etca oőecneulm, paaaume coapeMeHi—roü nucpopmaunonuoü cuc-rerum, : cosnaHm—r Koropoü cgenanu nepaue npaK'muecxne uram.

SUMMARY

The study was given as (: lecture at the 11th ltínerary Session of the lndustrial Statistics and Business Management Section of the Statistical Department of the Hungarian Economic Society, held 13—14th October. 1981.

The author discusses in his study the use and accounting of materials. stockpiling and storing. Within this he analyses primarily the present Hungarian endowments;the possibili- ties and sound foundation for obtaining macroeconomic information from enterprises, the deficiencíes of the present system of information as well as the methods and ways of

improvement.

The author reviews the characteristics of the information basis available for central management. He emphasizes that enterprises can make easier and faster the flow of information by means of correct organization or reform of analytic registration. moreover they can. in this way. reduce the labour intensity of the supply of data. The enterprises are also interested in the better foundation of ordering and the rationalization of purchasing mate—

rials. Here the most important reauirement is the up-to-date information system. The first steps in its development have already been taken.