A munkaerő-gazdálkodás információs rendszerének továbbfejlesztése

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A MUNKAERÓ—GAZDÁLKODÁS INFORMÁCIÓS RENDSZERÉNEK TOVÁBBFEJLESZTESE

DR. RÁCZ ALBERT — SOMOGYl MIKLÓS

Az elmúlt évek folyamán egyetlen területen sem bővül—t olyan nagy mértékben az információigvény és az információ tömege. mint a munkaügy területén. Az ilyen igények és adatok solkasodrósa a tórsadialmi—gazdasagi élet szinte minden terüle—

tére jellemző volt. Ma egyesek a munkaügyi információ el'burjónzósaról beszélnek, mások arról. hogy még mindig kevés az információ. ismét mások a meglevő inlfor- móeiók haté'ko'nyalbb közreadrősót szorgalmazzák.

Semmilyen témáról, így a munkaügyi in—fonmőcó fejlődéséről sem beszélhetünk a társada'lmi—gazdasógi tél—et fejlődésétől. tényeitől elvonatkoztatva. Bizonyos, hogy az információ tömegét, módszerét és tartalmát illetően egy—arón't előncrordullnak maxi- malista elképzel—ések. Az irányzat azonban az élet követelménye—inek felel (meg. A munkaügyi in'íormóció bővülésének legfőbb okait a következőkben latjuk.

- Tanúi vagyuk a hazai munkaerő-tartalékok lkimerüiluésének. Ezzel együtt elő- térwbe kerül a rendelkezésre álló munkaerő hatékonyabb felhasználása. Mind a munkaerő-tartalékok szűkös volta. mind a hatékonyság fokozása igényli. hogy e témákról szélesebb körű információ álljon rendelkezésre. Csak ennek birtokában tervezhetünk helyesen, cselekedhetünk biztonságosan.

— A gazd—asaglirőnyí'tós jelenlegi rendszerének számos olyan eleme van, amely a munkaügy területén — jogosan — az információ bővítését igényli. Az alapjában közvetett irónyít'ő's módszere már önmagában megköveteli az alapos, gyors és viszonylag sok tém-óm kiterjedő tájékoztatást. Gondoljunk csak az olyan kérdésekre, mint a mu—nkaerőmozgrős, a kereset összetevői, a kis és a nagy keresetek kérdése, az országosan egységes alapb—érek profblémója stb.

— Az elmúlt tíz évben. a párt és a kormány politikája nyoman több olyan tőrsadalompoli'tikai ügy került előténbe. amelyek tervezése, ellenőrzése és i—r—őnyí- tás-a ugyancsak több információt igényel. llyenek: a tarsadalom osztólyszerlke- zetének és ruétegzőwdiésének vizsgálata, a nők és az ifjúság helyzetével kapcsolatos teendők. a népesedxérspdlitikai intézkedések, a nyugdíjasokat érintő foglalkoztat-ési tervek stb. Ha ezekihez még hozzávesszük az olyan szociológiai jellegű felada—

tokat. amelyeknek végrehajtása közben szintén munkaügyi adatokra kívánnak támaszkodni. látható, hogy a munkaügyi infonm—óciónak manapság jóval nagyobb

igényeket kell kielégítenie, mint a korábbi időszakokban.

Az elmondottak alapján egyértelműen szükséges. hogy ésszerűen szervez- zük a munkaügyi információs rendszert. Egyszerűen arról van szó, hogy amikor meg kell javítanunk például a munkaerő tervezés-ét, a munldaerő—gazdálkodxósli

tevékenységet. magától! értetődően merül fel a kívánság: javítsuk meg minde-

118 DR. RACZ ALBERT — somoovl MlKLÓS

neikelőtt e munka információs rendszerét. Adjunk akkor. olyan és annyi adatot a közgazdászok, a tervezők kezébe. amikor, amilyen és amennyi adatra szükségük van. Ez alapjában véve reális kívánság. megvannak azonban a maga feltételei.

Kellő időben ismernünk kell ugyanis azt, hogy a különböző vezetési—irányítási fokozatokban melyek a gazdálkodás nélkülözhetetlen adatigénye—i. kiktől és milyen áron szerethetjük meg ezeket az adatokat, hogyan érhetjük el egységes értel- mezésüket és megbízhatóságukat, mi módon ővhatjuk meg az apparátus vala- mennyi lépcsőjét a túlzott terheléstől. Má—r e bevezetőben el kívánjuk mondani:

a feltételek els—orolósában minden szó hangsúlyos:

— kellő időben kell ismernünk az igényeket, hogy a vállalatok, intézmények. bizony- latilag megalapozh'assák az adatközlést, hogy megszervezzék az adatgyűjtést, -feldo*lgozást;

—- a különböző vezetési—irányítási fokozatok igényeit kell ismernünk, mert ezek az igé- nyek — helyesen —— differenciáltak. megfelelnek az adott szervezeti, hierarchikus lépcsőnek, csakis olyan adatokat ölelnek fel, amilyeneket a szóban forgó vezetés—i fokozat hatásköre, intézkedési területe követel:

— nélkülözhetetlen adatokat mondunk, tehát valóban szükségeseket, ami olykor többet jelent a ma igényeltnél, de feltétlenül csak az időszerű adatbázist képviseli;

— hangsúlyozzuk: nem mindegy, hogy kiktől és milyen áron szerezzük meg az ado- tokat, mert egyfelől szükségtelen mindig a vállalatokhoz, intézményekhez fordulnunk — meg- kérdezhetjük időnként az érintett személyeket, a lakosságot is —, másfelől a teljes körű, rendszeres, egész évet átfogó adatgyűjtések helyett sokszor célszerűbb. olcsóbb, gyorsabb a korlátozott körű, gyakoriságú, rövidebb időtartamot átfogó felvétel;

—— az egységes értelmezés, a megbízhatóság dolga részben az egységes log—olomalkotást, (] közös nyelv szükségességét idézi, részben a ,,kellő időben" témával rokon;

—- végül ami a túlzott megterhelés elkerülését illeti, ez valójában már az elmondot—

takból következik; az adatigények megfogalmazásakor nagy körültekintésre. ,.önmérséklet- re" van szükség, mert különben az adatok minősége kerül veszélybe (ez utóbbinak a jelei

—— sajnos —— néha már mutatkoznak).

Ha az emlitett korlátokhoz, fékekihez igazodunk, úgy tűnhet, hogy nem tudunk akkor, olyan és annyi adatot biztosítani. mint amit elvárnak tőlünk. Ez értelmezés dolga. Az ilyenlfajta kívánságok realitásáról beszélve, mindig is a felsorolt korlátozásokkal kell élnünk. és csak az adott keretek között tarthatjuk reálisnak az igényeket. Mindez természetesen nem jelenti azt. hogy a tervm—un- kvásolk, a közgazdászok aktuális és használható adatok nélkül maradnak, vagy hogy az adatközlés mai minőségén, terjedelmén és m—élységén ne lehetne javí- tani. Dolgozatunkban éppen erről a ,,javításról" szállunk.

A FELTÉTELEK MEGTERiEMTÉSE

A következőkben az alábbi feltételeket vil—ágítjuk meg közelebbről:

— több éves program, hosszabb előretekintés;

—- egységes nyilvántartási rendszer;

—- a fogalmak egységesítése.

Több éves program

Azért, hogy a vállalatok. intézmények kellő időben ismerjék ad-atszolgáltatási kötelezettségeiket, a Központi Statisztikai Hivatal a munkaügy területén már évek—

kel ezelőtt meghonosította az ún. minimálprogramok rendszerét. Ezek a programok szabják meg egy évre előre a központi állami statisztika keretélben egységesen begyűjtendő adatok minimumát. Kiala'kításulkat megelőzi az érintett szervek adat- igényeine'k felderítése. bele-értve azt is, hogy a (már érvényes rendszerből mennyi- ben hagyhatólk el az aktualitásukat vesztett. korábban az adott szerv által meg—

A MUNKAERÓ-GAZDALKODÁS 1 19

jelölt témák, metszetek. A ,,minimális" program általában kiegészül a csak egy—egy ágazatban, minisztériumnál érdek-es igényelkikel, ésvéglegessé az érintett tunikcio- náliis szervekkel, iminisztériumoklcal és i-ntézményeldkel -—- a statisztikai lkoord'i- niác'iós munkabizottságokban —- l—etolytatott vita után válik. A teljes programot a Központi Statisztilkai Hivatal elnöke még a tárgyévet megelőzően közzéteszi. a táraaprogramok megjelennek a szakmai közlönyölklben. és a statisztikusok a konkrét kérdőíveket több hónappal az adatszolgáltatás előtt, általában időben megkapják.

A minimálprog-ramoék közzététele segítség a vállalatok, intézmények statiszti-

kusainak. de nem teljesen elegendő segítség. A rendszer az eddigiekben kevéssé volt szil—árd, évről évre eléggé változott.

Az elmúlt években bekövetkezett változásdk főként bővítések voltak, és ezek nagy része valóban szükséges volt. Jeleztük már. hogy a kérdéses években 1kellett megteremtenünk több társadalompol'itikai intézk-edés adatbázisát. Az új igények kielégítése azonban általában a meglevő munkaügyi információs rendszer toldo- zás-ával, foldozásáv—al valósult meg. Ezért nem mindig sikerült kellő összhangot biz- tosítanunk az egyes részi'n'form—áció'k között. Úgy gondoljuk, ma már kialakultak azok a legfontosabb igények, amelyek alapján a munkaügyi adatgyűjtési és -köz- l-ési rendszer ésszerűen staibviliz—állható. Ezért a Központi Statisztikai Hivatal most azon dolgozik. hogy öt évre előre rögzítse az adatgyűjtési tervet. beleértve a több évenlként —— öt éven belül kétszer, háromszor — esedékes, sőt az ötévenlként álta- lában csak egyszer sorra kerülő nagyobb képviseleti felvételek programját is. Az elképzelések megvalósításához szükség van természetesen az adatigénylők támo- gatására. Ezen nem csupán körültekintő igénybejelentéselket. hanem a már emlí—

tett önmérsékletet is értjük. Bizton mond-ható viszont, hogy (: stabilnak szánt és terjedelmében egyúttal józanul korlátozott adatgyűjtések szűkebb témakörre és bontása megtérül majd a számanyag joblb minőségében. Ezzel együtt senki sem gondol arra. hogy 5—7 évre előre hiánytalanul látható minden fontos igény. Tisz—

tájban kell ugyanis lennünk azzal, hogy a politikai és a gazdasági vezetés jövő határozatai gyakran nem körvonalazhatók előre, információs igényüket a minden- kori imun'kaügyi statisztikai beszámolási rendszer változtatás nélkül nem tudja ki- elégíteni. Ezen túl módosuillhatnalk a szabályozók is. amelyeknek következménye újfajta információgyűjtés lehet. Végül változhatnak a ma ismert nemzetközi igé- nye'k (KGST. ENSZ), és ha nem is azonnal, de távlatban ki kell ezeket elégítenünik.

A felsorolt 0ka hatnak

— az információs rendszer terjedelmére,

— a fogalom—alkotásra,

— a megfigyelések módszerére,

hatásuik azonban valószínűleg nem lesz és nem lehet olyan súlyos, mint amilyen az elmúlt években volt. Sőt, úgy kell az új követelményeket kielégítenünk. hogy azok ne zavarják a stabil rendszert. Ezenkívül az új igények megjelenésével egy- időben imindig gondolnunk kell a régi. az elavult kérdőipontoik megszüntetésére is.

ami a csökkentés fontos forrása lehet.

Egységes nyilvántartási rendszer

A jelen g'azd'aságiráinyítósí rendszer kialakításának időszakában már korán felmerült olyan igény, hogy biztosítsunk viszonylag nagy szabadságot a vállala- taknalk bizonylati és nyilvántartási rendszerük megválasztásában is. Ez a solk te- kintetben helyeselhető *kívánság — véleményünk szerint — végül is lk'itog'ásolihatóan

120 DR. RACZ ALBERT — SOMOGYl MIKLÓS

valósult meg. Hi'bás értelmezés. olykor tal-án valamil—éle kényelmessé—g miatt e téma

szinte teljesen kikerült az irányító szerveik loezélből.1 Ma — vizsgál—atok igazol-jálk2 — nagyfokú esetlegesség, n—élha egyenesen önlkérny érvényesül a vállalati nyilvántar—

tási rendszerben és technikában.— Emiatt

—- a vállalatok. intézmények nyilvántartásai — köztük a munkaügyi nyilvántartások —- az ágazat, a tárca, a vállalatnagyság és -szervezet, az adatok feldolgozási módja stb.

függvényében igen eltérők;

— nemegyszer még adott tárca vállalatai, adott vállalat egységei is különböző for- májú és tartalmú bizonylatokkal, nyilvántartásokkal dolgoznak, jelentősen különbözik ad- minisztrativ szervezet—tségük foka és ennek megfelelően a vállalat központjában, illetve te—

lepein rendelkezésre álló bizonylatok, kimutatások, adatgyűjteumwényezk tartalma;

— gyakoriak a nyilvántartások átfedései, párhuzamosság—ai; az utóbbiak különösen a nagyvállalatoer'a, a bonyolult szervezetekre jellemzők;

— ami a munkaügyi nyilvántartásokat illeti, az átfedések mellett hézagok is találhatók:

nem vezetnek olyan lényeges munikaügyi alapadatokat, amelyek mind az országos, mind a vállalati munkaügyi döntések jobb megalapozásához feltétlenül szükségesek lennének (így például általában elmarad a szakképzettségre. az iskolai végzettségre vonatkozó ada- tok folyamatos, egyértelmű. naprakész nyilvántartása, hiányoznak a munkaköri alkalmas- ságra vonatkozó adatok vagy —- a legtöbb helyen —- a ténylegesen teljesített munkaidő, (:

munkaidő—veszteségek adatai);

— a vállalat. intézmény (központjában) rendelkezésére álló adatok gyakran aggregáltak (nem ,,elemiek"). máskor szegényes nyilvántartásuk technikája (ez anyagi kérdés is), to- vábbi feldolgozásuk alig vagy egyáltalán nem biztosítható, illetve csak igen költségesen hajtható végre;

— a vállalatok, intézmények többnyire elégedettek nyilvántartási rendszerüfklkel, holott az SOleZOl' szűkebb, mint amit az adott vezetési—irányítási fokozatban indokoltnak tarta- nánk. máskor bővebb ugyan. de nem biztosítja a felsőbb — országos. illetve felügyeleti

—— vezetés adatigényeinek kielégítését.

Ma már világos, hogy a vállalatok. intézmények munkaügyi nyilvántartási rendszerét központilag szerveznünlk. s az ésszerű mértékig egységesíten'ünrk kell.

E 4munlcálatolk a PM Államigazgatási Szervezési Intézet irányításával még 1973-ban elkezdődtek. Meglehetősen tiszta már a kép, és kialakultak a teendők körvonalai is. K'ézenteikvő, hogy olyan nyilvántartások szükség—esek, amelyek kielégítik a leg—

alapvetőbb vállalati, felügyeleti, illetve országos adatigényt, és amelyek egyúttal

összhangban állnak a kifejlesztendő Állami Népességnyillvá'ntartás rendszerével.3

Az igényeiknek 'ki kell fejezniölk azt a közismert ,,adatgúlát". amelynek alapja a vállalati i—g—ény (célszerűen ezen a lépcsőn a legbőve'vbb az adatszü'tklséglet), és amely úgy szűkül, ahogyan felfelé haladunk az irányítás lépcsőin.

Az eddigi vizsgálatok 'mármegáll-alpítottálk, 'hogy minimális és maximális progra—

mot egyaránt ki kell dolgozni. Hosszalbb előkészítő munka eredményeként miár'ldiala—

kult az a kb. 60. illetve 110 adat, amelyet a vállalati, intézményi munkaügyi nyil—

vántartásaklban valószínűleg egységesen rögzíteni kell. Az is általánosan elfoga- dott, hogy legyen valamilyen alaprendszer, de részletező, csatlakozó alrendszere—

k'et is ki kkel! dolgozni. (Az előbbi a munkaügyi gazdálkodás fkiinduló céljait -— a munkaerő-gazdáikod—ást, a bléwrpolitilkát —- szolgálja, az utóbbi a mozgalmi, a vé—

delmi. a társadalomlbiztosi'tási és általában a szociálpolitikai adatolkat rögzíti. vagy a dolgozóknak csupán szűkebb körére. illetve nem sz—exmé'lyelkre vonatkozik.) Az is vil-ágos. hogy egy ilyen egységes nyilvántartási rendszer nem csupán jó alap a feltétlenül szükséges adatok begyűjtéséhez, hanem befolyásoló eszköz is: ráirá-

1 Még :: legfontosab munkaügyi statisztikai alapbizonylatokat — a jól bevált M/1.. M/2. munka—

lapokat — sem irtuk többé elő.

2 Ilyen volt például a PM Államigazgatási Szervezési intézetének az Országos Vezetőképző Központ—

tal együttesen 61 munkaügyi gazdálkodó szervezetnél végzett felvétele.

3 Ez a rendszer a tervek szerint az ötödik ötéves tervidőszak vége felé támasza lesz — egyebek között

— a munkaerő-gazdálkodás információs rendszerének.

.; A MUNKAERÓ—GAZDÁLKODÁS 121

nyíth'atja a figyelmet a vállalati munkaügyi gazdálkodásnak azokra a területeire, amelyekkel a gazdálkodó egységnek törődnie, elsődlegesen foglalkoznia kell (pél- dául a sza'k'mastruktúra formálására, a célszerű munkába állításra. a hatékony foglalkoztatásra, a munkaidővel való tényleges gazdálkodásra stb.). A munkaügyi nyilvántartások egységesítését célzó tevékenységet gyorsítani kell, és az egységes nyilvántartási rendszert mielőbb meg kell valósítani.

Az elmúlt időszakban a munkaügyi információ bővülése —- amint említettük — sok munkát és gondot okozott az awdlatszol'gál'tatóknak. Meggyőződésünk: a fel—

duzzadt, sokszor feleslegesnek látszó (olykor valóban felesleges) munkához nagy- mértékben hozzájárult az. hogy nincs egységes munkaügyi nyilvántartás. Ezért a vállalatok illetékes dolgozóinak az új információs igények kielégítését a legtöbb esetben az alapbizonyla'tok megteremtésével és (vagy) újbóli rendezésével kellett biztosítaniok. Ugyanakkor néhány ..új" téma olyan, amelynek —— közvetlen vagy közvetett —— nyilvántartása a vállalatnál természetes (nők, ifjúság stb.). Az egysé—

ges munkaügyi nyilvántartási rendszer megteremtése tehát segítséget jelent az új igények gyors, pontos és kisebb teherrel történő kielégítés-éhez.

A fogalmak egységesítése

A napi statisztikai munk—ában kézenfekvő. de a nyilvántartások egységesítésé—

ve'l foglalkozó vizsgálatok is kimutatták, mennyire fontos az egyértelmű munka- ügyi szó— és fogalomhasználat. A konkrét statisztikai kitöltési utasítások —- általá—

ban a könyvviteli szabályokkal összhangban — jó szolgálatot tesznek ebből a szempontból is. Nem mondhatjuk azonban, hogy a fogalmak egysége tekintetében minden rendben van. Miközben örvendetesen tisztázódtak az elmúlt években pél—

dxául a munlk—aerőmozgás, a mobilitás fogalmai (bár talán még mindig nem min—

denütt értelmezik egyformán ezeket), néhány olyan fogalom tartal ma, mint például a szakma, a foglalkozás, a munkakör, a beosztás, az iskolai végzettség, a szakkép- zettség. továbbra is bizonytalannak látszik. A terminológia, a definíciók egysége—

sítésére tö'bb helyen — az egyetemek tanszékein, a különböző *kutatóintéz'e'tekben és természetesen az Országos Tervhivatal, a Munkaügyi Minisztérium, a Pénzügy—

minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal területén —— is folynak munkálatok, a különböző munkaügyi fogalmakat azonban szervezettebben kellene összehan- golni, majd valamilyen fogalomgyűjteményben kiadni. A Statisztikai Koordinációs Bizottság keretében már dolgozik a fogalmak egységesítését végző munkabizott- ság, és a tervek szerint az 1976—1980-as évek [munkaügyi minimálprogramjóhoz fogalomgyűjtemény is csatlakozik majd.

Nagy segítséget jelent a munkaügyi fogalmak egységes—ítésévben a Foglalko- zásak Egységes Osztályozási Rendszerének, az ún. FEOR—nak a beveze'tc—Ssc—zg'l A FEOR azonkívül, hogy tisztázza a tevékenységi főcsoport, a foglalkozási főcsoport és csoport, a foglalkozás és a munkakör fogalmát, egyúttal ezeknek az össze—

függéseit —- egymáshoz való kapcsolatát — is leírja. A Rendszer. amelynek alkal- mazása 1975. január 1—től még a régi csoportosítási módszerrel párhuzamosan.

1976. január 1-től pedig kizárólagos érvénnyel kötelező. megteremti a foglalkoz- tatottak országosan egységes állománycsoportba sorolásának feltételeit. Olyan jegyzék. amely — az eddigieknél egyébként jóval árnyaltabban — egyrészt defi- niálw'ja az állomxáinyesoportoklat. másrészt az érvényes bérlbesorolási rendszerekkel

4 Lásd: A Központi Statisztikai Hivatal elnökének 1/1975. (tv. 16.) KSH számú rendelkezése (: Fog- lalkozósok Egységes Osztályozási Rendszere bevezetéséről és alkalmazásáról. Statisztikai Közlöny. 1975.

május 12. (5. sz.).

122 DR. RACZ ALBERT - SOMOGY! MIKLÓSm

összhangban, azok konkrét munkakiöri tartalmát is felsorolja. Ezzel nem egyszerűen örökébe lép a még az 50—es években elsorvadt, de annak idején jó szolgálatot

tett Egységes Foglalkozási Jegyzéknek. valamint a' Munkások és Alkalmazottak

Csoportosításán—ak Irányelvei című segédletnek, hanem alapjaiban új rendszert

teremt.

A FEOR más tekintetben is meghatározó, illetve fogalomim-agyar-ázó jellegű.

Országos egységgel megihonosí'cja a fizikai dolgozók foglalkozási minőségét jelző

— szak—. betanított, segédmunkás —- állománycsoportokat, ezenkívül a nem fizikai foglalkozású dolgozóik esetében megteremti a hierarchikus államánycsaportosítást is. ,.Vezető", "irányító", ,.beosztott" — és ezek fajtái — a megfelelő munkaköri és számrendszerben konkrét tartalmat kapnak. Mindezzel korábban nem alkalmazott, de ma már nélkülözhetetlen kategóriák lépnek be az egységes munkaügy—i inlfor-

máciás rendszerbe.

A F—EOR nagy előnye, hogy használata egyaránt kötelező a statisztikai, a man—

koü'gyi, a tá'rsadalombiztosítási, a pénzügyi és a gazdasági tervező munkával kap-, csolatos nyilvántartásokaan, továbbá az e nyilvántartások alapján készülő jelen—

tésekiben. elemzésekben stb.

További fontos lépés az osztályok és rétegek helyzetének kutatását segítő egységes adatfelvételi és vizsgálati módszer fogalomrendszereE'. amely részben

már megjelent. részben — mindenekelőtt a FEOR kategóriáira építve — rövidesen

napvilágot lát.

A fogalmak általános egységesítésének a bizonylati és nyilvántartási rend- szer egységesítéséih—ez kellene kapcsolódnia; annak a munkának ez nyilvánvalóan szerves része.

AZ INFORMÁCIÓGYÚJTÉS ESZK'OZEl ÉS MÓDJAl

Ebben a fejezetben az információgyűjtés eszközeihez és mődjai'hoz kapcso- lódva, a következő témákat fejtjük ki:

— az Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer,

— reprezentatív felvételek.

-— egyszerű részleges odatfelvételek.

— az adatfelvételek gyakorisága, idősza—kosságo,

— centralizáció és decentralizáció az adatgyűjtésben.

Ezek azok a területek. amelyeken az információgyűjtés eszközeit és módjait fej—

lesztenünk kell. Csak ezekről szólunk részletesen.

Az Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer (ELAR)6

Munkaügyi információs rendszerünk ma alapvetően a vállalatok. szövetkeze—

tek. intézmények beszámolóin nyugiszi—k. A vállalati. intézményi szervezetek inffor- mációs egységei azonban közismerten túlterheltek. Nyugodtan mondhatjuk: több szinte már nem hárítható rájuk. Különösen gondot okoz a vállalatok újabb és újabb igényekkel való megterhelése akkor, ha egyidejűleg nem könnyítünk a vál- lalatok terihein, és főként akkor, ha — erről már volt szó —— nem segítünk olyan nyilvántartási rendszer kialakításában. amely elsődlegesen ugyan az adatszolgál—

5 Lásd: A Központi Statisztikai Hivatal elnökének 2/1975. (V. 3.) KSH számú rendelkezése a munkás- osztály rétegződésének vizsgálatát segítő statisztikai rendszerről. Statisztikai Közlöny. 1975. június 16. (6.

sz.).

6 Lásd: A Központi Statisztikai Hivatal elnökének 3/1975. KSH számú határozata az Egységes La—

kossági Adatfelvételi Rendszer bevezetéséről. Statisztikai Közlöny. 1975. augusztus 15. (7—8. sz.).

A MUNKAERÓ-GAZDÁLKODÁS 123

tatok—at szolgálja ki, de amely egyúttal —— szinte "mellesleg" — kielégíti az irányító szervek igényeit is.

Ma a munkaerő-gazdálkodás számos olyan információt igényel. amelyeket a foglalkoztatott vagy munkaerő-tarta'lékot kfépező személyektől kell megikéndueznünlk.

Ezekkel a kérdésekkel nem célszerű, de nem is eredm-ényes az intézményeket ter—

helnünlk. Az intézményi statisztikát tehát —— ahol lehetséges — pótolnunk kell, vagy legalábbis ki kell egészítenün'k a lakosság megkérdezésével.

Munkaügyi információkért már eddig is fordultunk közvetlenül a lakossághoz.

A népszámlálások, a mikrocenzusok nuéllkü'lözlhietelen eszközei a munkaügyi tájé- koztatásnak, a tervezésnek, a munkaerő—vel valló országos gazdálkodásnak A muln- kaerőmuérfleg — természetesen mindenekelőtt e felvételek évében —- döntően a nép- száfml—áláso'kra és a miíkrocenzusokra épül. 1976 januárjától azonban olyan eszköz kerül a kezünkbe, amely folyamatosan szolgáltat majd általában, illetve kizárólag a lakosságtól tudakol—ható adatok-at. Társadalmi és gazdasági jellegű infonmációk- ró—l egyaránt szó van. így például a hváztartásstatisztilkai adatgyűjtés az ELAR ke- retében bonyolódik majd le. Ezenkívül fontos célja e lakossági adatgyűjtési rend- szernek a munkaierőíhelyzet vizsgálata.

Az ELAR keretében a következő munkaerő—giazd—állkodási kérdések megfigye-

lésére kerül sor: '

— a gazdasági aktivitásban, a képzettségben beállott változások és ezek okai (forrá—

sai);

— a foglalkozásvóltoztatás, a munkáltató, illetve a munkahely-változtatás gyakorisága.

okai és iránya;

-—- a munkaerő-tartalékok összetétele, kormegoszlása, képzettségi színvonalának vál- tozása, területi elhelyezkedése, különös tekintettel a nem tanuló nőkre mint munkaerő—

forrásra;

— munkavállalási szándék a munkaerő-tartalékot képezők és a gyermekgondozási sza—

badságon levők esetében;

— a tovább nem tanuló fiatalok elhelyezkedése, esetleges fluktuációjuk okai, iránya.

Ez az 1976. évi — egyelőre kísérleti — program természetesen módosítható, aktualizálható az elkövetkező években. A rendszer bázist képez a munlkaerőtmér- leg'e'k továblbfejlesztéséhez, adatforrást sok fontos munlkaerő-gazdwáilkodási fel- adathoz.

Reprezentatív felvételek

A vállalati adatgyűjtési terhek oly módon is könnyíthetőwk, hogy bizonyos in- formációikat nem minden vállalattól és (vagy) annak nem minden munkavállalójá- ról szerzünk be.7 A korlátozott körű. de matematikailag megbízható — bizonyos valószinűséggel és pontossággal igaz -— információszerzés eszköze, a reprezentatív statisztika. Az ötödik ötéves terv időszakában a reprezentatív adatgyűjtések az eddiginél nagyobb szerepet kapnak majd.

A reprezentativ vállal—ati összeírások igen gondos előkészítést igényelnek Matematikai megalapozásuk nagy szaktudást követel, feldolgozásuk bonyolultabb, mint a telljes k'örű felvételeké. A ritkább időköz szinte sugallja a terjedelmesebb kérdőívet. A solkoldalas kérdőív viszont lassítja a feldolgozást, késlelteti a publi—

kációt, és még a válaszok minős—égének is árthat. Mindez megkövetelheti, hogy a jövőben az ún. gyors reprezentatív felvétel—eket is alkalmazzuk.

7A ..nem minden vállalat" természetesen azt is jelenti. hogy az ilyen képviseleti felvételek — ha megoldható — nem is mindig ugyanazokat a vállalatokat érintik.

124 DR. RÁCZ ALBERT _ SOMOGYI MIKLÓS

A feladatok, az időszerű témák minrdi—g változnak. Ez új és új megfigyeléseket k—öv'etellh'et. Elemi kötelességünk viszont — erre már utaltunk —. hogy az adatköz- lőket megóvjuk (: zaklatástól, a soron kívüli megtigyelésektől. Nemkülönben ton—

tos a feldolgozó apparátus kímélése, tervszerű munkájának védelme. Ha azonban a váratlan összeírások mégis elkerülihetetlenek. akkor lehet szükség az említett gyors reprezentatív adatfelvételekzre. Ezt már most is alkalmazzák például a Szovjet—

unióban. A felvételi kérdőív aránylag egyszerű, egy—egy témára koncentrál. Teah- n'ilkája olyan. hogy az adatszolgáltató maga ,,kódól"8 és a jelzéseket az adat—rög- zítő gépek leolvassák. Ez a rendszer hazánkban még kidolgozatlan. A felvétel egyébként érintheti az üzemeket. de valószínűleg beilleszthető az ExLiAR-ib—a is.

Gyors reprezentatív felvételek alkalmazhatók olya—n témákban, mint a tanulók szün- idei — szervezett — foglalkoztatása. (: nyugdíjasok munkavállalása és a nyugdíjra jogosultak munkában maradása, (: részmunkaidőben történő foglalkoztatás kiter- jesztése, a bedolgozói tevékenység bővítése, a csökkent munkaképességűek szer—

vezettebb és hatékonyabb munk—ába állítása. a nyugdíjkorhatár változtatásának hatása a termelőszövetkezetekben.

A reprezentatív megfigyelések alkalmaz-ásakor két fontos szempontra kell te- kintettel leninünk:

— amennyiben nagyon részletes (ágazati, területi, szakmai stb. bontású) információt akarunk egy-egy témából, akkor nagy mintát kell választanunk; a minta nagysága azon- ban bizony05 határon túl olyan mértékben növeli a terhet. hogy minden szervezet- nek több munkát jelenthet, mint a teljes körű felvétel;

— a reprezentatív adatgyűjtések keretében folyó adatszolgáltatás a vállalatok számára a legtöbb esetben kimondottan teher, mert adatait nem tudja hasznosítani.

A reprezentatív megfigyel—és ilyen módon nem mindig és minden irányítási fokozatban jelent előnyt a teljes körű megfigyeléssel szemben.

Egyszerű részleges adatfelvételek

Adatfelyételeinlkinek esetenként nem kell szabályszerűen reprezentálniok egy- egy területet. mégis nagyon jellemzők lehetnek. Az érintett kör célszerű kiválasz—

tása megadhatja a szüksé-ges minőségi biztosítékot. a gyorsaság pedig kárpótol- hat a kisebb pontosságért. Ilyenkor azonban különösen fontos, hogy világossá te- gyük: egyszerű részleges felyételről van szó. Ki kell zárnunk azt, hogy egy-egy ilyen tájékoztat—ás kezdetén még határozott—an részterüiletekről beszéljünk, a továb—

bliaklban azonban esetleg az legyen a látszat: az összes ágazatróil. a teljes szek—

torról, az egész népgazdaságról stb. van szó. Esetenként egyenesen ajánlatos a felvétel körének korlátozása. mert ez épp a nagyon is fontos különbségtételt biz- tositja, súlypontot képez, a legfontosabb területekre irányítja a figyelmet. (Igaz, hogy az adott szempontból ilyenkor teljes a kör.) Jó példa a súlypontk'épző rész- leges felyételre a 49 hazai nagyvállalat működésének külön megfigyelése. Bár tevékenységük nem jellemző az egész iparra, annak kulcsóra. döntő részére azon- ban igen. és a felvétel éppen ezzel éri el célját. Hasonló ehhez az az eset. ami- kor például a Munkaügyi Minisztérium ún. bázisvállalatdk kikérdezésével ad szá—

mot egy-egy kormányintézkedés megvalósításáról, a Munka Törvénykönyve végre- hajtásáról, a kollektív szerződések megkötéséről. Legalább ilyen eredményes le- het az ún. kliemelt beruházások munkia-erőhe'lyzeténe'k vizsgálata (alhol mu-nlk'aihe- lyi pótlékkal is segítjük a jobb munkaerő-ellátást), a legfontosabb fejleszt-ési prog—

3 Egyszerűen áthúzza az előre rögzített értelmű. kinyomtatott számjelek valamelyikét.

A MUNKAERÖ—GAZDÁLKODÁS

1 25

romokon dolgozó vállalatok és intézmények munkaügyi viszonyainak tanulmányo- zása. Ezek mind részleges, de nagyon is tájékoztató erejű információt nyújthat- nak.

Végül megemlítjük, hogy a helyes megfigyelési módszerek kialakításához ter- mészetesen szintén elegendő egy-egy terület részleges statisztikai megfigyelése.

Ami a vállalatok saját felvételeit illeti: a részleges számbavétel itt is jól be- válhat. Ha a fluktuáció okait kutatja valamely vállalat, elég. ha a kritikus egysége- ket figyeli meg (annyit természetesen tudnia kell, hogy melyik egységben különösen nagy a mozgás), ha a technológiai fegyelmet sértik meg, vagy sok a selejt, ha—

sonló a helyzet. A munkaidő-vesztesbége'k vizsgálata is elegendő lehet abban a részlegben, ahol különösen gyenge a szakember—ellátottság, ahol feltűnően nagy értékű importgépekkel dolgoznak és így tovább.

Az adatfelvételek gyakorisága, ídőszakossága

Ma már általánosan elismerik, hogy a különböző jelenségek. folyamatok ter- mészete szabja meg, milyen gyakran gyűjtsünk róluk adatokat. Lassan változó jelenségeket felesleges sűrűn megtigyelnünk. Ebből indul ki a statisztikai prog- ram. amikor például a szakmai és a munkahelyi struktúrát, a képzettséget és a szakképzettséget, a foglalkoztatás és a képzettség (szakképzettség) egybeesését csak több évenként veszi számba. Valamivel sűrűbben, de nem minden évben ti- gyeljük a nemenké-nti és az ún. korcsoportos adatok egyikétdmásikát, mert az et- fojta arányok nem változnak gyorsan. (Ehelyett inkább komplexebb, jobban ele- mezhető összeírások—ot szervezünk.) Nincs szükség továbbá -— különösen ami a munkaerőt és a bér—arányokat illeti —— feltétlenül éwes átlago'kra. gyakran még negyedévesekre sem. Egy—egy jellemző és nem minden ágazatban eleve azonos hónap, sőt munkanap adatai is elegendők lelhetnek bizonyos arányok, struktúrák jellemzésére. Máskor inkább a megfigyelési időszak teljességét - az egész évi számibavétellt — részesítjük előnyben, például a munkaerő ágazatok és szektorok közötti mozgása esetén, és ezért minden harmadik negyedév helyett inkább éven- ként egyszer adunk képet erről a folyamatról.

Elképzelhető végül, hogy népgazdasági áganként és szektoronként eltérő mó- don szabjuk meg az adatgyűjtések sűrűségét olyankor, amikor nem az egész nép—

gazdaságot, hanem csak bizonyos területeket, felügyeleti. gazdálkodási stb. formá- kat jellemző odatok iránt tapasztalható érdeklődés.

Az adtatfelyételek gyakoriságáról döntve, tudnunk kell: nem elég, ha ,.wstra—

tisztilkus" módon, az adatgyűjtők szemszögéből határozunk. Figyelemmel kell len- nünk az adatot ,,fogyasztó'k" igényére. ez utóbbit azonban alakítanunk, befolyá- solnunk kell. Az adatfelhasználák mindig ,,friss" adatot kívánnak, tehát előre meg kell határoznunk azoknak a jelenségeknek a körét. amelyekről csak ritkább idő- szakonként gyűjtünk adatokat. A kérdéses információk közlésekor a gyakoriságra fel kell hívnunk a figyelmet. Az időszakosan gyűjtött adatokat elemezve. olyan ..h-angulatot" kell teremtenünk, hogy az olvasó aktuálisnak fogadja el -- az egyéb—

ként valóban időszerű - adatokat.

Célszerű eloszlatnunk azt a felfogást, hogy mindig központi információra, köz—

panti intézkedésekre van szükség. Vannak sajátosan minisztériumi feladatok és vál—

lalati teendők is. Esetenként kimondottan decentralizált intézked-éseket várunk. Ha például a szakemberhiány helyi átképzéssel megoldható. az ilyenfajta statisztikák készítése vállalati feladat. Ha az átképzés nagyméretű, .,idegen" szakmák els-a- játítását igényli, ha az átképzett munkaerőt a minisztériumnak kell -—- szervezetten

126

DR. RÁCZ ALBERT — SOMOGYI MiKLÓS

— ellhelyezniie, akkor már minisztériumi megtigyellés indokolt. A mu'nkaidőavesz-

teségek mérséklése mindenkit érdeklő, de nem mindenkit érintő ügy. Lehet, hogy

végső soron minisztériumi vagy országos intézkedésre lesz szükség (mert az el—

vesző idők másként nem csökkenthetők). bizonyos, hogy néhány összefoglaló ada- tot a minisztériumnak, sőt az országos vezetésnek is meg kell kapnia. a részletes munkaidő-megtigyelés —- és a veszteségek mérséklése — azomban elsődlegesen a váll-alat dolga. Jó. ha a minisztérium ajánlásokat ad. segítséget nyújt, de semmi esetre sem kell a téma részletező adatait begyűjtenie. (Ez az a terület egyébként.

ahol a több szempontból is korlátozott számbavétel különösen indokolt, aihol pél- dául az egyszerű munkanalp-ifényképezés is megfelelhet.)

Centralizáció és decentralizáció az adatgyűjtésben

E témát más vonatkozásokban már érintettük. Felhívtuk a figyelmet arra. hogy a célszerűen szervezett nyilvántartási és adatgyűjtési rendszer gúllára hasonlít.

amely az alaptól a csúcs felé haladva egyúttal az intézkedési területeket is kite- jezi. A csúcsihoz közelítve mind kevesebb (de nem kevésbé fontos) adat szüksé- ges. Ez azt jelenti, hogy nem szabad adatokat gyűjtenünk azokban a vezetési—- irányítási fokozatokban. achol intézkedésre — hatáskör híján — nem kerülihet sor.

vagy ahol az intézkedés szükségessége fel sem merül. Ne kérjünk adatokat osu—

pán azért, hogy legyen (mert ,,egyszer majd bizonyosan jó lesz valamire"). hogy teljes-ebb legyen a kép. hogy azt is tudjuk, amit csak a megelőző vagy a követ—

kező irá'nyít-ási lépcsőben kell tudni, de ott valóban kell. Ebből indul ki a sta- tisztikai törvény is. amikor a központi állami statisztikához kapcsolva. megalkotja az igazgatási statisztikát. Az érintett szakterület maga gyűjt adatok—at azokról a gazdasági stb. egységekről, amelyeknek dolgában intézkedni kív—án, vagy amely területen intézkedéseinek hatását le kívánja mérn'i. (,,Sza'kterületen" itt nem csu-

pán ágazatot. hanem funkciót is értünk.)

KONKRÉT FEJLESZTÉSI TERVEK

A MUNKAERÖ- (MUNKAIDÖ—) STATISZTiKÁBAN

A fejlesztési tervek mindenekelőtt az adatgyűjtési és közlési rendszer ja—

vít—ás-át ölelik fel, de kiterjednek néhány konkrét témára. a minimálprograim nté—

hány fontos fejezetére is.

Az adatgyűjtési és —közlési rendszer fejlesztése

Napjainkban már kezd kibontakozni az igazgatási statisztikai adatgyűjtés, és bővül a kölcsönösen átadott tároaadatok köre. Ma ennek részben akadálya az. hogy a munkaügyi minimáliprogramok csak tartalmilag egységesítiik az adat- felvételeket, a beszámolás formáját —- a kérdőívek felépítését — nem. A jelentő- lapdk ágazatonként általában eltrérő'k. A különböző jelen'tőla—pokhoz eltérő feldol- gozási progra—mok készülnek. és gyakran más és más a feldolgozás technikája is.

Emiatt az adathordozók feleslegesen különböznek egymástól. szálmanyagulk nem dolgozható tel tovább, legal—átblbis azonos programmal nem. Ezért tervek vannak arra, hogy a nyomdai, gépi feldolgozási és más kapacitás—októl függően mielőbb egységes jelentőlapok készüljenek a munkaügyi statisztikai adatgyűjtés mi'niimuma számára, és később ezeket az adatokat egységesen rögzítsék. dolgozzák fel. A Központi Statisztikai Hivatal központjába —- amint lehetséges —— elemi adatoknak kell tehát beérkezniök, majd ezek—ből —— a szervezeti változásokhoz is igazítható -—

A MUNKAERÓ-GAZDÁLKODÁS . 127

adatbázis—oknak kell kial—akulniok. E rendszer kiszélesíti a kölcsönösen átadlható.

egymáshoz kapcsollható adatok (adathordozók) körét, lehetővé teszi elemi adatok átadását és azok szükség szerinti feldolgozását.

A munkaerőmérlegek tökéletesítése

A munkfae'rőmérleg-rendszer fejlesztése folyamatban van. A KGST ajánlás—ai—

val összhangban, végzettségi me—glkü'lönböztetéssel kidolgozás alatt áll a szakkép- zett káderek mérlegének rendszere. Az adatbázis a népszámlálás. Lépések tör- téntek a teljes ifjúsági mérleg információs bázisának kidolgozás—ára. 3—4 évenként pedig területi murnkaerőmérlegek készülnek. (A legközelebiblinek az összeállítása ez év elején fejeződik be.) 1976-tól tagoltabb lesz az összefoglaló munlkaerőm-érleg:

kifejezőbb a munkajelleg-csopovrtdk (ismertebb nevén: álloim—ánycsoportok) szerinti megkülönböztetés. A nem fizikai dolgozók esetében sor kerül imUinkiaildörön—lbíeosz—

táson alapuló bontásra is. A fizikai dolgozók állományát időnként aszerint is meg- figyelhetjük, hogy munkájuk ipari, építőipari, mezőgazdasági s'tib. jellegű—e. Mindez a FEOR bevezetésének köszönhető; ez az osztályozási rendszer az egész munka- ügyi statisztikát alaposafbbá, mintegy két diimenziófjúvá teszi. 197ó-tól tagoltalbi'b a mérlegek korcsoportrerndszeire, és adatokat kapunk a munkaerő—állomány osz—

tály és réteg szerinti megoszlásáról is.

A munkásosztály és a szövetkezeti parasztság legjellemzőbb adatainak bemutatása Közel negyedmillió fizikai dolgozó, illetve közvetlen tenmelésirányí'tó adatainak személy szerinti felvételével 1—2 éven belül részletes—en be tudjuk mutatni a mun- kásosztály szakképzettségét. tevékenységének területét és jellegét. munkaideje kihasználását. bérének és keresetének szerkezetét. nagyságát, összefüggését - vagy összhvangihiányát —— szalldképzettségével, munkak'örülm-ényeivel, tevékenységi területével, teljesítményével stb. Teljes körű felvételből fél-, egy éven belül számot adhatunk a fizikai dolgozók állományáról csaknem 200 foglalkozás. e foglalkozás minősége (szak-, betanított és segédmunkások) és nemek szerint, a népgazdaság különböző ágazataiban szektoraiban

A munkaerő-forgalom adatainak teljesebb megfigyelése

Egyetlen negyedév helyett - ezt annak idején könnyítésül választottuk — a jövőben egész évre vonatkozóan vesszük számba, hogy honnan (milyen iskolák—

ból, mely népgazdasági ágakból és szektoroki'ból) származnak az első ízben mun- kába lépők, illetve más munkahelyről átlépők. Ez elősegíti a munkaerő-forgalom célszerűségének vizsgálatát. a gazdasági szerkezet átalakít—ásához igazodó mun-

kaerő-gazdálkodást. (A felvétel és a jelentés ötévenként készül.) A munkaidő—statisztika fejlesztése

A munkaidő-statisztika fejlesztése napirenden van. Egyelőre az egésznapos munkaidő-veszteségek számbavétel—ét, amely eddig az ipar. az építőipar. a szállí—

tás és hírközlés népgazdasági ágban folyt. kívánjuk más népgazdasági ágakra is kiterjeszteni. Későibb módot szeretnénk találni a fizikai dolgozók esetében a tel- jewsített munkaidő — órákban történő — mérlegszerű elszá—molt-aitására is. Ez na—

gyon terxhes statisztikai munka, meg kell tehát találnunk a legcélravezetőbb — korlátozott körű, mélységű és gyakoriságú — megfigyelési módot.

128 — DR. RACZ ALBERT -— SOMOGW MIKLÓS

A területi statisztika kiszélesítése

_ Munk—a'ig—ényesség-e ellenére — az egyre erőteljesebb igényeket tekintetbe véve - a területi statisztikai megfigyelések és feldolgozások kiterjesztésére törekszünk.

A lehetőségektől tüggő ütemben bővül majd az ún. tiszta megyei adtatok-at szol- gáltatók köre (MÁV, Posta, költsé—gvetési terület), a munkaerő—forgalmat egész év—

ben megyei bontásban is megfigyeljük, és gyiaknablban kérünk területi bontású adatokat a munkaerő-állomány összetételéről.

KÖVETKEZTETÉSEK. FELADATOK

Magyarországon a munkaügyi intonmáciás rendszer — az adatok mennyiségét és gyakoriságát tekintve — egyértelműen gazdagnak tekinthető. Különösen az el-

múlt öt évben nőtt meg a munkaügyi intarm-áció tömege. A külső szemlélő ,.döm-

pingről" beszél, a szakember ,,iehér fdltolka't" észlel. A munkaügyi információ bő—

vülése tenmészetes folyamat. Adódik a munkaerő—tartalékok akimerüléséből, a tag-

lalkoztatás soikrétűs-égiéből, a munkaerőké'pzés igényei—ből és nem utolsósorban a

központi tervezés és imunkaerő-g—azdálkod—ás szükségleteiből. A jelenlegi munka—

ügyi intanmáciá kielégíti a központi irányítás alapvető igényeit, a korszerű köve- tellméunyelknek megtelelően azonban tovább kell fejlesztenünk. A továbbfejlesztés legfontosabb kérdéseit fejtettük ki e tanulmányban. A soron levő felad-atokat — összefoglalóan — a következőkben látjuk.

1. Biztosítanunk kella korszerű, az igényeiket távlatilag is kielégítő munka- ügyi intormáció feltételeit. Ennek keretében ki kell dolgoznunk az információs rendszer több éves programját, meg kell teremtenünk az egységes imu—nlka—ügyi alapnyil—vántartási rendszert. Létre kell hoznunk a munkaügyi fogalmak egységes

rendszerét.

2. Szélesítenünk és fejlesztenünk kell az intormáciőgyűités eszközeit és mó- dozatait. Könnyítenüink kell az adatszolgáltatók teHh-ein azzal, hogy szélesebb 'kör- ben alkalmazzuk a reprezentatív megti-gyeléseket. A viszonylag lassa-n változó munkaügyi jelenségekről writkáfbiban kell! információkat gyűjten'ünk. Végezetül fon- tos, hogy az intézményi adatgyűjtés mellett lkitejlesszük a lakossági megkérdezésen alapuló intonmációgyűjtést is.

3. A munkaügyi tájékoztatási rendszert a következő irányokban kell javíta—

nunk:

a) a rendszeres és általános központi tájékoztatáson kívül az érdekelt főhatóságok, hatóságok szervezzék meg saját területeik információellátását; tudniok kell, hogy központi- lag nem elégíthető ki minden vezetési lépcső információs igénye;

b) val-amennyi területen kívánatos az információáramlás gyorsítása, a határidők rö—

viditése;

c) a hagyományos informáciőellátás mellett (nemegyszer helyett) tervszerűen ki kell alakítanunk a korszerű, gépi technikán alapuló intormációátadást (ez azért nagyon fontos.

hogy a felhasználók ne csak összevont adatokkal, átlagbkkal. hanem elemi információkkal is rendelkezzenek, és azokat saját igényeiknek megfelelően dolgozzák fel).

4. A munkaügyi információs rendszernek alkalmazkodnia kell a társadalom- és a gazdaságpolitika változó igényeihez. Ki kell elégítenie az osztály— és a réteg- meg—t'iigyelés követelményeit, ezenkívül segítséget kell nyújtania a szociálpolitikai intéükedések megalapozásához. Végül szorosabb összhangot kell teremteni :: mun—

kaügyi, az oktatási. a kulturális és az "egészségügyi információs rendszer adatbá- zisai között.

A MUNKAERÖ-GAZDALKODAS 129

_ PE3l-OME

ABTOpr wanaraior aanpocu, mamam-me c coeepmencraoaanuem CHCTeMbl MHmopmauui'i o TpYAOBle pecypcax. l'lpuaogsr (pam—opel, Bbl3blBatOLUMe HeOÖXOAHMoch s pacumpemm cőopa AaHHbIX " COAepMGHHH MHmopmaui—m (ucuepnauuocrb prAOBbIX pecypcos, pacnpocr- paneHue KOCBeHHle meroaoa ynpaaneunn HaponnbiM xosnüctaom, a Tante BblHeceHHbie Ha npommemm nocnem-wix neT ucxmoum'enbno nam-ime couuaano-nonnmuecme meponpm—

ma). OAHBKO, nmemman mecro yme s Hacronmee apeMx őonsman Harpy3Ka l'lOAOTHÖTHnIX oprannsaumú aosABnraeT npegenbi 3TOMY npoueccy, HTO CTaBHT non yrpoay Kauecrso ABHHbIX H AOCTOBepHOCTb cramcmxu 'rpyAa. BO3HHKaIOLUMe TBKHM oőpasoM npomaopeuma Moxmo peuJMTb TOJ'leO nyTéM paunonanwaaum " monepHi—isaum wmpopmauuonuoü CHCTeMbl.

ABTOpbl paCCManHBaiOT npennocmnxu u.enecooőpaauoro COBepLLleHCTBOBöHHFI " nOBbl- mem—m BCPCPEKTHBHOCTH CHCTeMbl cőopa ABHHBIX, HHCprMeHTbI u Cl'lOCOőbt cőopa ABHHbIX, cuc- temy numopmuposaum, a Temze KOHerTHble HanpaaneHi—m sannanuposaHHoro passwrma.

ABTOpbi HaMel-IGIOT sanaun Ha OCHOBBHMH uccneaoaaHi—iü,npoaeAéHi-ibix e reuenue nocneA- Hero BpeMeHH s HHTepeCaX opraHuaaum " yHucanaui—m CHCTeMbl ynié-ra B oőnacru cTa—

THCTHKH prna. B csnsn vi 3THM npeA'bSIBnReTCSI Hacmnrenbnoe TpeőoeaHue, HTOőbl umbopma- UMOHHGH cucrema HaxonunaCb s coomerctauu c cosnaaaemoü cuctemoú rocygapcmenuoi perucrpaum HöCeneHHSI. ABTOpr yKö3blBat-OT Taxme Ha snauenue YHPKPHKÖUMH noumm'i. Pe- LuHTeanblM LUBI'OM B 3TOM Hanpaanenuu nemnoca saeAeHne. Emmoü CHCTeMb! nnaccmpnkaunu aanmm.

Cornacno MHei—imo BBTopos ynoaneraopenue Boapactaioiuero ,,uHcpopmauuom—ioro rono—

Aa" nemercs BosmomHuM Tamke " 6e3 Boanomenun nonoanreanoi Harpysim Ha prno- BytO cramcmxy npegnpusmü. B Kauecrae cpeAcraa pemennn aToro Bonpoca BBTopbl BMP.- suraiot Henocpegcrsennmú perynnpnbiü cőop ABHHbIX ns cpensi Hacenenun.

anMeHeHHe Bbiőopoui—ibix oőcnenoaaHi—tű aBTOpr TpaKTYIOT KGK me-rop" oőneruai—outmí ne- mautyio Ha npeAnpuzrusx Harpyaxy e ccpepe oruémocm. Omar cuuraior 803MOH€HHM nposene—

i-me Terme l'lpOCTle uacmbix oőcnenoaaunű, OXBaTbIBöiOILIMX ncnmoumenbno OTAeanble sam—

Hble oőnacm. anSHaiOT HeOőXOAHMbIM ocuoearensnoe ppycropouee aaaeumaanue oőcne- p.aeanmá c TOLIKH sperma Kan nonomémux oprauuaauuü, TaK " noTpeőmeneü ABHHle. B oőnacm cőopa p.aHHbIX He Mei—lee BGMHoe 3HaueHne anHaAnemu-r HöKOHeIJ, ycvanoaneumo npasimbnoro coomomei-mn ueHTpanmaum—i " neuenrpanwsaum.

SUMMARY

The authors outline the reauir—em—ents connected with improving the information system of manpower economy. They present the factors which necessitate the widening of data collection and information (depletion of labour resources. development of ind-irect methods of economic management. and socio—political measures of great importance taken in recent years). The process, however. is limited since data suppliers are already overburdened and this may jeopardize the aual'ity of data and the reliability of labour statistics, This conflict can only be solved with rationalization, modernization of the information system.

The study investigates the possibilities for a rational developing of and making more

effective the system of data collection, the means and methods of obtaining information.

the publication system, and tend—encies of the planned development in labour statistics.

The study outlines the tasks on the basis of current investigations aimed at organizing and unifying the registration system of labour. ln this connection it is emphasized that the information system should be harmonized with the system of State Population Registration being under elaboration. The authors stress the importance of unifying the concepts. too.

ln this direction the introduction of FEOR (unified system for classifying occupations) was an important step.

In the authors' opinion the increasing information demand can be met without an increased utilization of enterprise labour statistics. As a mean for this they propose direct.

continuous collection of data supplied by the population.

The study takes sample surveys for a method of lessening the burden of data collec- tion falling to the enterprises. Besides these the authors think it possible to carry out such simple, partial suirveys which cover only some important fields. Moreover, they attach an importance to a thorough consideration of surveys from the point of view both data supp- liers and of users. Finally. it is of no less importance to ensure the proper ratio of centralization and decentralization in data collection.

2 Statisztikai Szemle