MAGYAR ÁLLAM És NEMZETISÉGEI,
P O L I T I K A I T A N U L M Á N Y .
IRTA
BÁ R Ó T H O R O C Z K A Y Y IK T O R .
B U D A P E S T .
PESTI KÖNYYNYOMDA-RÉSZYÉNYTÁPSASÁC.
1896.
A
nemzetiségi kérdésről sokat és sokan írtak utóbbi időben, de inig egyfelől legjelesebb publiczistáink m egelégedtek azzal, ha an n ak egy-egy specziális ág át te tté k vizsgá
lataik tárgyává, addig m ásrészt kiindulási pontjuk is sokban eltér attól, a m elyet az alább következő fejtegetések szándékoznak követni. íg y Jancsó Benedek és Beksics Gusztáv legutóbb m egjelent nagybecsű tanulmányai^
m időn m egegyeznek abban, bogy m indkettő szigorúan az erdélyi rom án kérdésre vonat
kozik, de ugyanakkor felfogásukban egymás között élesen eltérnek s m ig Jancsó m űve tárg y át túlnyom ólag a történetíró szempontja-
ból tekinti s első kim erítő kópét adja a dáko
román eszmék fejlődésének és kölcsönhatásá
nak, addig Beksics a szocziál-jpolitikus mélysé
gével m erül el tárgyába s an n ak m inden oldalú vonatkozását a népek politikai életét legbensőbb rugóiban kutató morál-statisztikus Ítéletével bonczolja s állapítja meg.
Nem szabad azonban felednünk, hogy Bek
sics m űve voltakópen vitairat s annak követ
keztetéseit nem egészen tanácsos túlságos optim isztikusan venni. Létező, nap-nap utáli jelentkező bajokról v an szó, m elyeknek á t
m eneti term észetéről igen helyes a külföldet oly irányban tájékoztatni, hogy azoknak mes
terséges felfogása tév ú tra ne vezethesse az európai közvélem ényt e jelenségek valódi súlya felől, de azért végzetes ballépés volna nekünk is szemet húnynunk az orvoslásra kínálkozó eszközök előtt s beérnünk azzal, hogy dem onstráltuk, m iszerint nemzetiségi kérdés M agyarországon tulajdonkópen nincs is, s örvendeznünk azon, hogy papíron leg
alább szétfújtuk az államellenes törekvések hazug szövevényét.
Ily optim isztikusan mi nem gondolkozunk s épen azért e szerény m unka — jó l
lehet m ár terjedelm e tekintetében is jóval
igénytelenéi)!) — m agában hordja am azoktól eltérő létjogosultságát is, a m ennyiben a szerző, ki közpályáját épen nemzetiségek á ltal lakott vidéken kezdte és töltötte eddig, törekvései
ket, üzelm eiket a m indennapi tapasztalat révén ismerve, igyekezni fog egyfelől deductive.
a főbb m ozzanatok szem előtt tartása által nemzetiségi m ozgalm aink genezisének s érintke
zési pontjainak komprehenzivehb feltárásával v ilá
gítani m eg a kérdés összefüggő szö v ev én y eit;
másfelől pedig czóljául isméid rám utatni a gyakorlati politika egynéhány eszközeire is, m elyek ú tjá n beteg közéletünk ez elhanyagolt k ó r
elemét állami létünk szervezetéből kiküszö
bölhetni, vagy legalább is hatásában oly m értékben gyöngíthetni hiszi, m int a hogy a z t állam i fejlésünk tényezőinek zav artalan , összhangzatos összeműködése m egköveteli.
Budapest, 1895. évi novem ber hó 25-én.
Báró Thoroczkay Viktor.
ΙΙΙΙΙΙΙΝ!' hül'lHI ÜÜ'I I ÜH1 ϋ'Π'' ... ... ■ : ■ ■ .... 1 1 =
Γ φ " φΓφ φ '"φ " φ " φ φ φ ~φ φ ~φ φ ~φ~ φ ~φ ~φ ~φ e p e i t
I. FEJEZET.
A nemzeti állam fogalma.
Azon kérdések között, m elyek a hanyatló század politikai elméit legélénkebben foglal
koztatják, a gazdasági term elés tényezőinek roppant átalakulása, a közszabadság és az állam hatalom egyensúlyának a parlam entáris korm ányrendszerben contem plált m egoldása m ellett, reánk tió zve m indenesetre elsőrendű fontossággal bir a nemzeti állam problém ája, szemben a föderális állam alakulások felé gravitáló eszm eáram latokkal; az állam nak egy ideális históriai konstrukcziója, szemben a merőben külső, esetleges és m echanikus té nyezőkön alapuló politikai organizmusokkal.
A történelem bölcseleté rám u tat az esemé
nyek logikus lánczolatában rejlő okokra és
erőkre, melyek a faj eszmény kultuszát fokról- fokra belevittók a dynasztikus hatalm i poli
tik a által föltételezett történeti átalakulások fo ly am atáb a; de az elméleti állam tan fel
a d a ta m arad ezen tényszerű jelenségekben a m agasabb erkölcsi igazság m ag v ait kutatni.
A n ag y franczia forradalom, m elynek lángja m int egy tűzszellem vonult el a vén Európa korhadt teste felett s a zt sarkaiban meg
rázta, nem csak Francziaországban, hanem az egész kontinensen új állapotokat terem tett meg. A »szabadság, egyenlőség és testvéri
ség« hangzatos jelszava a la tt lerom bolva az egyes osztályokat egymástól elkülönítő válasz
falakat, közgazdasági, kulturális, társadalm i és különösen politikai tekintetekben, új irá
nyoknak, új eszméknek és törekvéseknek v etette meg alapját. Az osztályokat elkülö
nítő korlátok ledöntésével létrejött egyenlő
ség m egszüntette a hatalm i alárendeltségből származó összetartást, de m egterem tette a közös származás, közös nyelv, közös érdek és közös czélból kifolyó egyesülés eszméjét, m ely jellegének megfelelőleg, hol szocziális, hol pedig, különösen a jog- és államelméletek úgynevezett tö rtén eti iskolája által elősegítve és az európai reakczió érdekeiben gyümöl-
csörtetve, a nemzetiségi törekvések és m ozgal
m ak alakjában nyilvánul.
Mind a két irányú törekvésnek a tényle
ges állapotokon túlm enő irányzatai messze kiható veszélyeknek hordozzák mérges csi
rá it mellükben ; hisz egyik a társadalm i rend és intézm ények fölforgatását, m ásik pedig új állam alakulások keresztülvitelét czólozza. De a kettőnek v an n ak közös érintkezési pont- . jai, van közös psychologiai kulcsa s ezeket- kell a baj orvoslása érdekében a gyakorlati politikának felfedezni.
A franczia forradalom utáni időszak az új tanok és irányok alapján létrejött nem zeti
ségi kérdés polyp-karjait M agyarországra is kiterjesztve, művelésbe v ette a különben is alkalm as ta la jt és ezen eszmének állandó és határozott körvonalokkal kidom borított a la
kot biztosított. A korábbi s különösen a tizen- nvolczadik században lezajlott Hora-Kloska- féle m ozgalm ak nem is annyira nemzetiségi, m int inkább szocziális jellegűek voltak. E zek
n ek éle az azon időkben csaknem kizárólag m agyar elemből álló birtokos osztály ellen irán y u lt; mig ellenben a legújabban, seny-, védő tűzként időközben föl-fölcsa-pó és m eg
megújuló nem zetiségi és különösen az oláh
m ozgalm ak politikai jellegüknél fogva, a m a
g y ar állam integritásának fölbontásával, a kóbort által szült nagy dáko-román birodalom eszméjének M agyarország és a m agyar nem zet rom jain való fölépítését czélozzák.
Veszélyesebb jelleget azonban e mozgal
m ak csak az 1848—49-iki szabadságharcz kitörésétől kezdve öltöttek, m időn úgy az oláhság, m int a többi m agyarországi nemze
tiség közé a gyíilölség iiszkót az osztrák politi
kai intézők dobták, kiknek akkori politikai irányához tarto zo tt M agyarországon az úgy
nevezett hegemónia birtokában levő m agyar nem zet és a többi nem zetiség közti viszály- kodás és egyenetlenség létrehozása.
A politikai viszonyoknak a szomorú tapasz
talato k folytán legújabban való átalakulása, különösen pedig az egyes népfajok és nép
töredékek egyesülési törekvései m eggyőzték a bécsi intéző köröket arról, hogy az Európa szivébe és a nagy néptörzsek közé ékelt m agyar nem zet függetlensége és megizmoso
dása, nem csak az önmaga, hanem az álta
lános béke és politikai egyensúly biztosítása tekintetéből egyszersmind az egész kontinens érdeke; de legközvetlenebbül ép m agának A usztriának, hol a széthúzó faji és nemze
tiségi a s p irá c ió k az állam egységét nem csak hogy nem biztosítják, hanem ép az osztrák állam konszolidálása és a clynasztiának fennállása m egkívánják az osztrák-m agyar monarchia súlypontjának egy erős és egységes M agyarországba való áthelyezését. A v i
szonyok emez átalakulása v o n ta m aga u tán a hagyományos bécsi politikai irány fordu
la tá t és ezzel egyidejűleg M agyarország kon- szolidálódási törekvéseinek elism erését is.
De ezen konszolidálódási törekvéseken túl, m elyeknek jogosultságát oly fényesen igazol
ták az események, egy pillanatig sem szabad a, m űvelt világot abban a vélem ényben hagy
nunk, hogy politikánknak éle egyes népfajok elnyomására, irányul. Mert nem chauvinizm us ez, hanem hazánk, nem zetünk és ezredéves történelmi emlékeink irán t tartozó köteles
ség. Czélunk nem a m agyarosítás m unkájá
nak forcirozott keresztiilhajtása s ez által a velünk egy hazában levő, bár más nyel
vet beszélő testvéreink elnyomása, hanem fajunknak és az ország magyar jellegének, n y el
vének és intézm ényeinek megvédése, nem zeti irányban való fejlesztése és a politikai magyar nemzet egységének és megerősödésének békés utón való megteremtése.
E zen reánk váró s m ár további h alasztást vagy m egalkuvást nem tűrő feladat m eg
oldásánál különösen két irányelvet kell szem előtt ta rta n u n k ; nevezetesen, az általános magasabb politikai szem pontokat, egyesítésével m ind
azon követelm ényeknek, m elyekkel a külföld előtt egy életképes, erős, egységes és politi
kai m egbízhatóság kellékeivel bíró m agyar állam nak és m agyar nem zetnek bírnia k e ll;
de nem tévesztendők szem elől azon módo
zatok sem, m elyekkel egy egységes állam keretén belől az egyes nem zetiségek jogai ak k én t szabályozandók, hogy a történeti foly
tonosság és a kölcsönös jogviszonyokból szár
mazó jogok és előnyök kellő figyelemben ré- szesittessenek.
H ogy pedig ezt elérhessük, igyekez
nünk kell a magyar nemzeti jelleget a kormány
zati politika minden ágába fokozatosan úgy vinni be, hogy a politikai czél elérése m ellett a nem zetiségek érzékenysége is megkiméltes- sék s a korm ányzat gyakorlati része se szen
vedjen csorbát. Meg kell a nemzetiségekkel értetni azt, hogy a m agyar nem zet nem ak arja őket kulturális fejlődésüktől és nyel
vüktől m egfosztani, hanem ezen jogaiknak respektálása m ellett, m agasabb állami szem
pontokból egy közös czél- és törekvósi körbe belevonni, hogy közös érdekeiket fölismerve Szent látván jo g ara a la tt együttes erővel és tám ogatással alkossák meg az erős és impo
náló M agyarországot. Föl kell szabadítani őket azon veszedelmes nyűg nyom ása alól, mely alá a kifelé gravitáló, av ag y kívülről jövő lelketlen izgatók á ltal sodortattak. Vissza kell állítani azon szívélyes és benső testvéri viszonyt, mely századokon á t m agyar, szé
kely, szász, tót, szerb, horvát és oláh ajltúa- k a t egy lobogó a la tt egyesitett a közös haza függetlensége érdekében fo ly tato tt dúló és véres csatákban.
Nem harczot hirdetünk, hanem szívélyes bókejobbot nyújtunk, hogy egym ást m eg
értve, m inden s z í v egyforma m elegen dobog
jon közös hazánkért és királyunkért.
E lm érgesedett állapotokkal állunk szemben.
Ki Ítéli emelnünk ezt a vitális kérdést a m agyar állam i politika eddigi teljesen szubjektív fel
fogása keretéből, hogy eredeti szocziális je l
legű és tényleges összetételeiben tanulm ányozva oly képet nyerjünk, mely megfelel azon kom
plikált jelenségnek, m elyben a nép-psycho- logia álláspontjáról jelentkeznek előttünk a nemzetiségi törekvések.
Hogy azonban ezt tehessük, m indenekelőtt egy tek in tetet kell vetni Európa térképére.
Egy ethnikailag egységes népesség, mely geográfiailag is egységes területen lakik, az, a m it tnlajdonképen nemzetnek nevezünk.
Csakhogy igen jó l tudjuk, hogy geográfiai és ethnikai h a tá r nem m indig fedik egymást.
Rendesen vagy az ethnikai egység igen tág a geográfiai fogalomhoz, vagy a geográfiai igen széles az ethnográfiaihoz. H a Európa abroszát kilencz élesen elhatárolt területre osztjuk fel, ezekből csak igen kevésben tar láljuk pontosan egybevágónak a földrajzi és az ethnográfiai határokat, annál kevésbé a politikai h atáro k at is. Spanyolországot és Portugáliát három népfaj lakja : a spanyol, por
tugál és bászk. E két állam közt nincs ter
mészetes geográfiai határ, ellenben az ethno
gráfiai határok élesen kidomborodnak és öszsze- esnek a politikai h atárral, holott a k ét népfaj közti rokonság épen nem indokolná a teljes politikai elkiilönzést. A második geográfiai csoportban a fizikai és politikai határok m eglehetősen összevágnak, h ab ár a földrajzi összefüggés Anglia, Skóczia és Irland közt nem tökéletes, de elég arra, hogy bizonyos p arti
kuláris törekvéseket állapítson meg. Másfelől
a nagyhritanniai szigetcsoport két külön népfaja:
az angolszász és celta, területileg’ is külön
válva van. Francziaorszétg, Belgium, és Holland közt nincs term észetes h atár, sőt az ethno- gráfiai határok sem esnek össze a politikai h a tá ro k k a l; a franczia elem dom inál Brüssel- től délre és dólnyugotra, északra és észak- ■ nyugotra pedig a német. Másfelől a franczia állam m aga is népessége közt számos wallon, kelta és bászk elemet foglal m agában.
Politikailag úgy m int földrajzilag és etli- nikailag egységesnek m ondható az olasz fél
sziget; ellenben a Balkán-félsziget ism ét a poli
tik ai szakadozottságnak és ethnográfiai ke
veredésnek képét nyújtja. Görög- és Török
ország közt nincs geográfiai határ, s valam int Görögország nem zárja m agába az egész görög nem zetet, hiszen népessége egy része albán, ép úgy az európai Törökország is görög, délszláv és albán népesség keveréke.
Nem szólva- ezúttal a fizikailag és politi
kailag szintén egységesnek m ondható svéd- norvég királyságról, a következő területcsoport nem kevesebb állam ot foglal egy fizikai egy
ségbe, m int a német birodalom, Bírnia, Hollandia, Sváj ez, Ausztria és Oroszország egy része, melyek közül egyedül Németország hárommillió szia-
von, ugyanannyi walloii és franezián kívül még lith v án o k at és skandináv ném eteket is egyesit m agában. K ülön geográfiai csoportot foglal el az orosz birodalom, Bontania rom án és Bulgária délszláv népességével s a m aga szám
ta la n apró néptöredókeivel.
Á ttérü n k most arra a földrajzi területre, m elynek Magyarország is részét képezi. Ez Ausztriának egy nagy részét, Magyarországot és ennek erdélyi részét, Szerűéit s az 1878-iki berlini szerződés által Ausztria-Magyarország protektorátusa alá helyezett Boszniát, Hercze- govinéit és Növi-Bazárt foglalja m agába. H a azonban a Duna völgyét a V askaputól a Duna torkolatáig összekötjük e csoporttal, akkor M oldovát és Bulgáriát is ide kell vennünk.
A zonban a keleti K árpátok gyors beszögelése Brassónál, körülbelül 150 mérföldre a- Fekete
tengertől, m ajd nyugati irányban húzódása, mig délre fordulva a D unát áthidalja s a V askaput képezi, ezt a felosztást aligha tenné indokolttá.
V égigtekintve a m ondottakon, világos, hogy a nem zetiségi kérdés gyökereit Európa majd m in
den állam ában fölism erhetjük; összefügg ez a m ai európai állam rendszer történeti kifejlődésé
vel, az állam ok geográfiai ki kerekítésére v a ló
törekvéssel s a BhmtscMi által a jelenkori állam- tan legszebb vívm ányának nevezett nemzeti állam eszméjének győzelmes előrenyomulásá
val, a mely nélkül Európa m a is még a világuralmi ábrándok ködös tév u tjain bo
ly ongana.
Mi az oka mégis, bogy sehol Európában nemzetiségi kérdést abban az ak u t alakban, azokkal az utópikus aspirácziókkal nem t a lálunk, m int Magyarországon? Sehol akkora lobbot nem vet az állam létalap ját ostromló nemzetiségi gyülölség? Angliánál·, m egvan a m aga ir kérdése, de a home-rule-mozgalmak legmerészebb és legszélsőbb politikusainak reményeit is túlhaladná az autonóm iának oly mértéke, a milyennel a Magyarországhoz évez
redes kötelékkel kapcsolt Horvátország bir.
Poroszország politikája a ném et egység m eg
alapításában, Bismarcké a pozeni lengyelek el- nómetesitésében, Francziaországé egykor Elzász (is Lothar ingiával szemben, Szardíniáé Olaszország politikai egyesítésében, ki részéről találna ma gáncsolásra? Mindez a politikai czivilizáczió előbbre vitele s annak leghatalm asabb ténye
zője, a nemzeti állam nevében történt, azon nemzeti állam nevében, mely a midőn a po
litikai szervezetek problém áit a nemzetek
egymásközti viszonyai tekintetében a legsze
rencsésebben oldja meg, m ert a nem zetközi jog egész rendszerét terem ti meg, ugyan
akkor a szabadság eszményeinek is legjobban megfelel, m ert a korona és a nem zet közötti viszony oly szabályozására képesít, mely a közös tradicziók, közös érdekek, közös voná
sok alapján lehetővé teszi a korm ányzottak közvetlen részvételét a kormányzásban, lehe
tővé teszi az önkorm ányzati elv legmesszebb menő m egvalósítását a központi hatalom m al szemben.
S m ég messzebb haladva az állam ok ezen földrajzi kikerekitésében, lehet-e kétség az iránt, hogy egyedül ez biztosíthatná tartó san Európa békéjét is, m időn kiűzné Törökországot Európából, végét vetné az orosz kéz árm ányainak a D una völgyében, erős és hatalm as állam m á segítené szervezkedni Görögországot; Svájczot.
Dániát, Hollandiéit, Luxenburgot, Belgiumot és Portugált pedig oly viszonyok közé hozná, melyek közt népességük az európai kultúra előbbre vitelében hathatósabb működési kört n y ith a tn a m agának.
H a oly m értékben állana a nemzetiségi és faji czélok önjogosultsága, a m int azt a román túlzók képzelik, akkor Anglia sohasem küldött
volna rajokat Amerika betelepítésére s az am e
rikai nemzet-typus nem különböznék annyira az anyaország’ typusától, m int a bogy tényleg különbözik. A nem zeti asszimiláczió oly fokú megvalósulása, hogy lerontsa az állam ok poli
tikai határait, de, jure el nem ismerhető, m ivel de facto sem létezik. Európa története nem m utat példát egy oly egyetlen organizmusra, mely egységes területen élő ugyanazon faj által alkotva, külön nem zetiségi elemeket ne foglalna h atárai közé ; ép úgy, m int a hogy nem m utat példát a m agyaron kívül oly nem zetekre sem, m elyeknek aspirácziói ne tám aszkodnának rajtok kívül álló fajrokon elemekre. Világos tehát, hogy tisztán a népek természetes rokonszenvei nem elégségesek és nem jogosultak arra, hogy Európa térképét vak és nyers ösztöneik szerint szerkeszszék m e g ; valam i m agasabb szükségesség kell hogy intézze a nemzetközi területi viszonyok alakulását, s ez az állam alkotó géniusz tö rté
neti igazsága, az emberiség általános h ala
dásának törvénye.
P olitikai nem zeteket csakis ez nevelhet s épen ezért a nemzeti állam fogalmából ki kell hogy zárjuk a prim itiv fajállam szűkebb fogalmát, m ert sem az ethnikai, sem a geográfiai
2*
kikerekitós nem volna alkalm as arra, hogy biztosítsa az európai állam rendszer egyen
súlyát s ezzel Európa békéjét.
H ogy biztosítsa m indezt, arra nézve előbb le kell ráznia m agáról az állam nak azt a merőben m ateriális fogalmát, m elyet av u lt állam theoriák kötöttek hozzá s ideális ta rta l
m at kell öntenie a tudom ány sablonjaiba, íg y alakul á t az öntudatlan töm egek faj- egysége a politikai nem zetek belső kohézió
jáv á, igy nyer az állam mélyebb erkölcsi tartalm at, a szabadság és tör vény tisztelet, a jogegyenlőség és kultúra törhetetlen forrasztó
ereje által.
H a teh á t nem zeti állam ot m ondunk, a fizi
kai határok által kivont területi egységgel, akkor ennek — m int m ondottuk — egy oly köze
lebbi m eghatározását is kell keresnünk, mely kizárja a fajállam szűkebb fo g alm át; ellenben kifejezésre ju tta tja az állam alkotó képesség, a politikai vezetés eminens tulajdonságait, m ert csak ily politikai szellem lehet erősebb az egyesülésre törekvő fajok természetes szét
húzó ösztöneinél.
Világos, hogy ily tulajdonságokkal nem rendelkezik a mi viszonyaink között első sor
ban is tekintetbe jö vő szláv politikai géniusz,
géniusz sem rendelkezett. Ugv a görög, m int a szláv term észet kim erítette m agát a leg- kezdetlegesehb politikai szervezet — a köz
ségi rendszer létrehozásában és nem merő véletlen, hogy m inden oly általánosabb poli
tikai szervezetet, mely ezen túlm ent, idegen földről hozott be. Görögország három szor érezte m agán ezt az idegen k e z e t; először a római intézm ények, azután a török uralom s most végül egy ném et dynasztia befogadása által.
A szláv világ m ég csak nem zeti dynasztiát sem b irt produkálni s politikai psychologiája hozzá van szőve az idegen kényuralom in téz
ményeihez.
A népek szellemének tanulm ányozója szi
gorú logikával m u ta th atja ki, hogy Görög
ország egész politikai rendszere, úgy a m int az az egyes városok souverain függetlenségé
nek gondolatán épült fel, előbb-utóbb kró
nikus anarchiának kellett hogy áldozatul essék, ha- csak a, képviseleti rendszerrel össze
kötött föderálizmus, vagy Róm a hóditó poli
tikájának titka, az usszimiláczió és inkorporáczió féken nem ta rtjá k a széthúzó erőket. Ugyde a városok incorporatioja, mely Attika őskorá
ban oly fényes sikerrel k ezd etett meg, nagyobb
arányokban telj esen kivihetetlennek b izo n y u lt;
viszont a föderális szövetség kísérlete sokkal később ju to tt a megvalósulás stádium ába, semhogy többé elegendő ellenállást bírt volna kifejteni. A mi végül a képviseleti elvet illeti, az a teuton szellem vívm ányául m aradt fen- ta rtv a és sohasem ju to tt volna eszébe görög vagy róm ai államférfidnak, hogy teljhatalom m al felruházott követekkel képviseltesse érde
keit valam ely törvényhozó testületben.
íg y ju to tt el E urópa politikai művelődése a népek történetének küzdelmes fázisain át ahhoz a zárkőhöz, m elyet nemzeti államnak nevezünk s mely a germ án politikai géniusz tipikus alkotása. E gyetlen más faj sem tu d ta volna m egvalósítani ezt az intézm ényt, mely a germ án nem zetek missziójául volt fentartva.
Mert a latin faj élettörvénye az uniformitás, m ely az egyéni önállás, a független politikai intézm ények megsemmisítésével já r s a tekin
tély uralm át emeli egyetemes világelvvé.
M agyarország független keresztény állam m á alakulása első ideje óta fölismerte azt a nagy nem zetfentartó erőt, mely a nyugati uralmi eszményhez való hozzásimulásában rejlett s évezredes történetének m inden lapján ta n ú ságot te tt ahhoz való ragaszkodásáról. Ez
vezette a nem zeti visszavonások szomorú idejében a Habsburg-ház jo g ara alá, szemben a török souzerainitás fenyegető veszélyével, ez ta rto tta össze rendi alkotm ánya szilárd abroncsaival Szent István birodalm át, hogy szót ne zülljön az idők ostromában. Sőt m aga a latin nyelv századokon á t tartó uralm a is a törvényhozás és diplomáczia terén egy egy
ségesítő intézm ény jellegével birt, mely biz
tosította, az összekötő kapcsot az állam külön
böző nyelvű polgárai közt, ép úgy, m in t az arisztokráczia intézménye, m elynek soraiban tót, horvát, szerb, rom án nevű családok tag jai nyertek fényt a m agyar szent korona sugarai
tól s vérzettek hősileg a nem zet küzdelmei által m egszentelt c sata te rek e n ; m ig másfelől a, m a m ár elavult közjogi m éltóságok egész sorában is kifejezést n yert Szent István koronájá
n ak souverainitása és tekintélye a m agyar nemzeti állam egész területén s ennek integri
tása bármely oldalról jöhető nemzetellenes törekvésekkel szemben.
K étségtelen m ár most, hogy M agyarország demokratikus kibontakozása a feudális állam nyűgeiből a m agyarság zömében találta szilárd tám aszát. Nem az av u lt nemzetiségi privilé
giumok, hanem a m agyar nem zet élő tudata,
áldozatkészsége és politikai érettsége v áltak ebben az országban a jogegyenlőség és a mo
dern szabadelvűség m egdönthetien bástyáivá.
A rendiség korában az egységes m agyar nemesség volt az ország fentartó elem e; m in
den nemes, m int ilyen, tag ja volt a. szent koronának, m int a m agyar nem zet összetarto- zósága szimbólumának. A nagy nem zeti újjá
születés ugyan átjátszo tta ezt a politikai veze
tést a kiváltságos rendek kezeiből a nem zet nagy zöme kezeibe, de nem vehette el ettől azt a jelleget, hogy épen olyan egységes ma
gyar Jegyen, m int a milyen az avitikus jogok korában volt.
A m agyar állam iság, m ikor az 1848-iki for
rad alm at megelőző nagy reform-országgyűlésen önként, senkitől se kényszerítve m ondott le rendi előjogairól s egymás u tán nyitotta meg sánczait a jog- és osztály egyenlőség, a, polgári és vallási szabadság és egyenjogúság eszméi
nek befogadására, ezt nem tehette azon az áron, hogy megszűnjék magyar lenni, eldobja, örökölt politikai jellegét s ezzel lemondjon történeti jogczímóről és hivatásáról, hogy m int m odern és szabadelvű nemzeti állam teljesítse h iv atását a népek nagy grém ium á
ban. M agyarországnak m inden más, m int m a
böző ajkú honpolgárai közt a békés egyensúly m egbontásával s oly irányzatok felülkereke- (lésével, m elyeknek súlypontja teljesen kívül esnék egy individuális állam létkörén. E zt kívánjuk bizonyítani a következő fejezetekben, m iután egy tek in tetet v e te ttü n k hazánkban a nem zetiségi eszmék kifejlődésére s azon különböző rendű tényezőkre, m elyek ezt a kifejlődést elősegítették, lehetővé tették , vagy arra sarkalólag h ato ttak .
A nemzetiségi eszmék keletkezésének külső tényezői. A horvát-illyr és pánszláv eszme.
A nemzetiségi eszme első intenzi vebb felbá- toritása M agyarországon Napoleon merész hó
dító terveinek volt term észetszerű kö vetkez
ménye, mely a népszabadság jelszavával dobta tiszkét a bécsi u d v ar önző hatalmi politikája á ltal széttagolt nem zet testébe — szerencsére sikertelenül. M ert a következm ények meg
m utatták, hogy Európa érdekei homlokegye
nest ellenkeznek a szláv elem térfoglalásával, mely M agyarország állam i egysége szétrobban- tá s á t okvetlenül kísérné.
T udjuk azonban, hogy a bécsi u d v ar orosz
országi összeköttetései m ár a m últ században lehetővé te tté k titkos kezek felbujtó m unká
já t. Az ország végvidékein III. Károly m int
Oroszország szövetségese m egengedte Orosz
országnak, hogy Camming ezredes, Stojanov alezredes és Bozics százados által Magvar- ország keleti határszélén orosz k ato n ák at toborozzon s nem sokára ezután történt, hogy a felszított vallási villongások tizenhárom falu szerb népét vezették Oroszország k arjai közé, kik Erzsébet czárnő idejében Horvát ezredes vezérlete a la tt a Bug forrásaihoz vándoroltak ki, xigy hogy csak a hazafias karlóczai met- ropolita, Nenadovics Bál erélyes fellépése tu d ta m egakadályozni a további kivándorlásokat.
Katalin czárnő még szélesebb alapokon szer
vezte M agyarországon az orosz propagandát, m elynek titkos czólja nem annyira az volt, hogy Oroszország hatalm i szféráját kibővitse, m int inkább, hogy A usztria befolyását bel- viszályok által gyöngítse. A tokaji ügynök
ség felállításával, azon ürügy alatt, hogy az orosz udvari pinczék szám ára vásárlandó borok szállítását eszközölje, egész kis kolóniát terem tett Felső - M agyarországon, megfelelő kozák detachement-nal, sőt egy orosz pópával is, mely 1800-ig fennállott expozitura első p a rancsnoka JRavagh volt, k it halála u tán Gorev v álto tt föl a m agyarországi misszióban.
Ily előzmények vezették be a m agyar
országi és a külföldi szlávság vozérfériiainak m ind sűrűbbé váló érintkezéseit s az orosz proselitizm us m ind nagyobb terjedését. Már 1782-ben, midőn Petrovics Péter nagyherezeg M agyarországon átutazott, követte őt Póter- v árra Jav kavics Tivadar, a zágrábi kerület tanulm ányi felügyelője, hogy orosz állam szolgálatba lépjen. R övid időközökben, részint m ár előbb, részint utóbb egymás után sza
k ad tak ki aztán M agyarországból, hogy éle
tü k et az orosz ügynek szenteljék és előkelő állásokat töltsenek be Oroszországban : Terlaics Gergely, Jidinácz Tál, Stojkovics Athanáz, Jalsics, Simics, Csernovics, Preradovics, Thököly Péter, Jlaics János, Petrovics Makari} stb. Viszont a pánszláv érzelmek fölszitására és irányzására m ár a század elején egész hada az orosz politiku
soknak s tudósoknak jö tt M agyarországba, hogy a szláv nemzeti emlékeket gyűjtse s összekötő kapcsokat keressen ezek és a nagy Oroszország hagyom ányai közt. Ezek közé tarto zo tt: Stojcv, Skrjesnisevsky, Ilit far ding, Jia- manskoj, Bodiansky és Pogodin. Ez utóbbinak, k i 1889-ben m int orosz emisszárius u tazta be M agyarországot, nyi.lt czélja volt az úgy
nevezett »pozsonyi szláv intézetet«, tulajdon
képen pedig az evangélikus lyceummal kap-
esolatba hozott szláv nyelvi és irodalmi ta n széket kiszolgáltatni az orosz korm ánynak, orosz iratok terjesztése czéljából. N yilván
valóan kitűnik ez Po/jodinnali akkoriban e tárg y éiul az orosz közoktatásügyi m inisterium elé terjesztett jelentéséből.
A keleti kérdés titkos diplomácziai tö rté
netéből tudjuk, mily kevés híja volt, hogy az orosz udvar ez ágensei által m ár 1812-ben n y ílt forradalom ba nem kergette Magyar- országot A usztria ellen. Ez a terv m ár akkor fölmerült, de csak 1828-ban valósult meg, abban a m eghiúsult pucsban, m elynek eredeti program úi]át két évvel később a lengyel fel
kelés alkalm ával Varsóban Konstantin nagy- herczeg fiókjában találták meg, m int Prond- zynszky orosz alezredestől származót. A czél az lett volna ezúttal is, m int a zt a lengyel h a táron egyes ruthén papoknál fölfedezett nagy
mennyiségű fegyver- és lőszerkészletek bizo
ny itották, hogy M agyarország fölkelésre biras- sék, mely alkalm ai szolgálna aztán Orosz
ország tám adására.
A »Slavy Deem«, Kollár lázbeteg agyának ez a monstruozus poetica licentiája, melyben a nemzeti Chauvinismus őrült hóbortjával v in dikált a szlávságnak m indent a kozákok
földjétől Raguzáig, a B alatontól a. B alti és Azovi tengerig — fölgyujtotta a szláv világ- képzelődését, mely ép akkor lá tta fellobogni a nagy ném et eszme politikai kultuszát is, a germ án lelkesültség által a reformáczió három- százados évfordulójára rendezett wartbunji világra szóló ünnepségekben. Csakhogy a mit nem sejtett a bécsi körök rövidlátása, mely rosszul titk o lt káröröm m el leste a fejleménye
k et s a legfelsőbb czenzura aegisze a latt hagyta napvilágot látn i az illyrizmus ezen veszedelmes sajtóterm ékeit, az az volt, hogy Kollár könyve nem egyedül a m agyarság, hanem talán m ég sokkal inkább a németség- ellen irányult. Hisz ő m aga jegyezte m eg több
ször, intenczióit m a g y a rá z g a tv a : »a m agya
rok nem látják be és nem értik mi olvasandó a sorok között. El fog jönni az idő, mikor nekik is be kell majd látniok, hogy csak velünk foghatnak kezet, ellenségünk közös.
Mit használnak — úgym ond — m indazok a küzdelmek, m elyeknek a m agyarok a, m agok részéről ép oly vakon ülnek fel, m int közü
lünk is legtöbben? H a végre is erős össze
ütközésre kerül a sor, annál jobb, akkor végre be fogják látni m indkét részről, hogy félre lettek vezetve.*·
- Ez azonban nőm ta rto tta vissza K ollárt abban, hogy a, m agyarság ellen is a leg
vadabb kifakadásokba ne törjön ki. »Ellen
feleink — folytatja panaszkodásait — a m agyarok, meg a k arják semmisíteni nyelvün
ket, nem zeti jelleg ü n k et; életünkért küzdeni legszentebb kötelességünk.« »Vérünk árán kell k ü zd en ü n k ; a m agyarok évről-évre kimé- letlenebbül lépnek fel a szlávok eilen.« S hogy életét orgyilkosság ellen megvódelmezze, magához Ferencs császár oltalmához fordul.
Még tovább h ajtja a m agyar nem zet elleni piszkolódásait az orosz Bodiánszky, m ikor eze
ket írja, Pogodinhos in tézett levelei kö zt: »a m agyarok oly vadak még, m int ezer évvel ezelőtt s ide kell jönni, hogy lássa az ember, mily brutálitásig m egy a szlávok üldözése«.
Ilyen hangon beszéltek azok az emberek, a kiknek m agyarországi küldetósök az volt, hogy a felvidéki sslávokat as orosz uralom eszmé
jének megnyerjék.
A dolog tulajdonképen úgy áll, hogy a pánszlávizmus ezen első, túlnyom ólag iro
dalmi irányzatának éle akkor m ég A usztria és Oroszország ellen egyaránt volt fordítható.
Közvetlen és konkrét politikai tartalm at csak azok kezében n y ert később, a kik felismerve
nagy jelentőségét, készséggel rag ad ták ma
gokhoz m int eszközt, távolabbi czóljaik el
érésére. E nnek Amit tulajdonítható, hogy ugyan
akkor, mikor Oroszország a m agyarországi szláv nem zetiségek felbújtásában Ausztria fel- robbantására irányuló eszközt vélt látni, az osztrák politika azt viszont a lengyel kér
désben ak arta kijátszani Oroszország ellen, s a m aga félhivatalos »Hofslavist«-jai által nemcsak gondoskodott a szláv kultúra ébren
tartásáról, de volt idő, m időn a Uiaüzmus egy nem ét is kom olyan tervezte az osztrák ta r
tományok, továbbá M agyarország és Galiczia közt.
Csak a h atv an as években keletkezett ifjú
orosz irán y zat téritette a pánszláv asjnráczió- k a t végleg az orosz szim pathiák medrébe;.
Ä pétervári kabinet m egdöbbenve a külföldi szláv propaganda gyors sikerein, hogy e moz
galm akat a m aga ja v á ra fordítsa, a helyett, hogy n y íltan szembe szállt volna e törekvé
sekkel, parallel irányban kezdte meg ak n a
m unkáját, m elynek jelszav át ezentúl a szláv és orosz nyelv lényegbeli azonosságának iro
dalmi kifejtésében a d ta ki.
A reakezió azon politikáját, mely A usztria hatalm i állásának a nemzetiségi aspirácziók
felszitásában kereste mesterséges eszközeit, a Metternich-íéle politika ezen m achiavellisztikus gondolatát, senki sem fejezte ki jobban, m int Ferencs császár azokban a történelm i neveze
tességű szavaiban, m elyeket Francziaország követének m ondott: »Az ón népeim egymás előtt idegenek; annál jo b b ; legalább nem lesznek egyidőben ugyanazon betegség által m egtám adva. H a Francziaországban egy láz áll elő, m indenkit egyszerre tám ad meg. É n ellenben a m agyarokat Olaszországba, az ola
szokat pedig M agyarországba küldöm. Min- deník szomszédját sakkban t a r t j a ; nem. értik m eg egym ást és gyűlölik egymást. Kölcsönös ellenszenvükből keletkezik a rend és egymás 'irán ti gyülölsógükből az általános béke.«
Mielőtt a negyvenes évek illyr m ozgalm át lángra lobbantotta volna H orvátországban a bécsi udvarhoz benyújtott m em orandum áért értékes gyűrűvel ju talm azo tt Oáy Lajos, tény, hogy a liorvát tartom ánygyülés által a m a
gyar országgyűlésre küldött követeknek ad o tt utasítás a m agyar nyelv tárgyában m indig kedvező volt. A zt sem szabad felednünk, hogy az illyrizmus egyik czélja tisztán vallás
felekezeti volt, tudniillik H orvátországban a római katholikus vallás kizárólagos uralm á
8
n ak a megmentése, s ez a d ta meg az érint
kezési pontot a nagy-szláv törekvések és a Haulik zágrábi püspök által vezetett klérus közt is.
Nem térünk ki itt a 48-iki általánosan is m ert eseményekre, m elyek n y ílt kitörésre j u t ta ttá k a horvát nem zetben lappangó és év
tizedeken á t mesterségesen szított gyülölséget- De ismeretes, hogy közvetlenül a m agyar szabadságharcz leveretése u tán a bécsi abszolu
tizmus első teendője v o lt M agyarország leigázá
sával egyidejűleg az áruló nemzetiségek megjutalma záséira is kiterjeszteni gondját hűséges és lojális m agoktartásáért. Már 1849. deczember 15-én a szerb vajdaság, m int külön korm ányzati terület proklam áltatott, a karlóczai görög-keleti pát- riárkaság helyreállításával, »elismerésül a trón ellenségei elleni hősies védekezésükért« s hogy az illető egyházi és világi méltóságok restau
rálásával a »hű és vitéz szerb népnek garanczia nyujtassék, nem zeti szervezetük fentartására«.
Egyidejűleg a m agyarfaló Eajacsics Józsefet nevezte ki a bécsi korm ány pátriárkának s a szerbek által vajd áv á választott Suplikácz István is m egerősittetett.
De hogy a hatalom nak ép oly kevéssé volt czélja a m agyarországi nem zetiségeket kom o
lyan kielégíteni s az alkotm ányosság áldásában részesíteni, m int a hogy nem volt czélja őket a m agyar alkotm ány iránti tartozó köteles- ségökre szorítani sem, az ham ar k itű n t többek közt a délszlávoknak az octroyált alkotm ány elleni állásfoglalásából. A zágrábi lapok n y íltan kijelentették, hogy nincs kedvök a m agyar czentrálizácziót a ném et czentrálizáczióval föl
cserélni s napról-napra sürgették A usztria elszakadását Németországtól. Szerbek és hor- vátok egyaránt nemzetiségük elleni m erény
letet lá tta k a márcziusi alkotm ányban, az elsők különösen nélkülözték abban M agyarországtól való függetlenségük nyílt kimondását, a mi pedig H orvátországnak és E rdélynek m eg
adatott, sőt ellenkezőleg h atározottan kifejezve látták annak lehetőségét, hogy egy más korona- tartom ánynyal egyesittetnek. Csupán a szerb vajdaságnak és p átriárk átu sn ak helyreállítása az 1848. évi deczember 15-iki pátenssel senkit sem elégített ki, m iután az alkotm ány csak sok kerüléssel erősítette meg a szerbek szabad
ság-leveleit.
A Thun-féle valláspolitika is növelte a nemzetiségek bizalm atlanságait a dolgok líj rendje iránt. Ez ad o tt alkalm at az erdélyi görög egyesült püspök azon körlevelére a
3*
Sagum püspök által korm ányzott orthodox papsághoz, m elyben ezek az egyesültekhez való átlépésre szólittatnak fel. S még sérel
mesebb m egrövidítése volt az orthodox egyház jogainak az a rend elet, mely 1852-ben a dal- m ácziai görög papságra nézve az anyaköny
v ek olasz nyelven vezetését te tte kötelezővé s még a hol az illyr nyelv elkerülése lehe
tetlen volt is, o tt is legalább cyrill betűk helyett latin betűk haszn álatát te tte kötelezővé.
A bécsi korm ánynak M agyarország foede- ralistikus szétbontására irányuló törekvése teljes bukását semmi sem m u tatja jobban, m in t az, hogy a bánáti ném etek közt m ár 1850-ben hangos le tt a panasz, hogy a szerb tisztviselők rigy őket, m int a temesi oláhokat elnyom ják s rájuk önkényes szolgáltatásokat vetnek ki. Tény az, hogy egy bánáti román deputáczió nem kevesebbet kórt a császártól, m int hogy a B ánát a szerb vajdaságtól el- sz ak itta tv án , a temesmegyei románok a már- marosi, erdélyi és bukovinai románokkal egyesittessenek. Csak szerbeket ju tta tta k h iv a
talokhoz, csak szerb lapokat tűrtek m eg s az elpusztított vidékekre ném et telepesek bocsátását egyenesen felségárulásnak kürtöl
ték ki.
Másfelől a horvátok is ham ar belátták, hogy a Bach-Thun-féle abszolutizmus köpenye alól voltakép a germ anizálás lólába kandikál ki. A zágrábi m egyebizottság 1850-ben a pénzügyigazgatóság ném et á tira tá t azzal az óvással küldte vissza, bogy a belkorm ányzat m inden ágában a h o rv át kell hogy hivatalos nyelv m aradjon s a b án t is fölhívta, hogy hasson oda, mikóp a hadparancsnokság a tartom ányi biztosságokkal horvátul levelezzen.
Ekkép korm ányozták bele a czentrálizm us germ anizálási kísérletei a délszlávokat egye
nesen a pánszlávizmus vizébe, melynek veszélye s a felsőmagyarországi és délm agyarországi szlávok egyesülése m ár oly közelfekvőnek tetszett a bécsi körök előtt, hogy 1851. áp ri
lisában nem haboztak néhány Zim onyban tartózkodó cseh tudóst börtönbe vettetni.
Az 1850. április 7-ilci császári pátens csak mézes m adzagot n y ú jto tt a k urvátoknak ön
feláldozó odaadásukért, de a feloszlatott 1848-iki zágrábi tartom ánygyülés h ely ett nem intézkedett újnak összehívásáról; csak annyit mondott, hogy a horvát tartom ányi képvise
let a birodalmi alkotm ányban megfelelő mó
don fog rendeztetek A mi a területi k ív án al
m akat illette azonban, melyek közt első helyen
állt a katonai határőrvidéknek H orvátországba való kebelezése, e részben üres kézzel kellett visszavonulniok, m ert az 1850. m ájus 7-iki alaptörvény a katonai határőrvidéket érintet
lenül h ag y ta s a rom án katonai határőr- vidéknek 1850. április hav áb an tö rtén t fel
oszlatásából sem h ú ztak semmiféle hasznot a délszlávok. A h atárőrvidék élén a hadügy
m iniszter m aradt, ki alá két katonai parancs
nokot állíto ttak a horvát-szlavon és a szerb
bánáti vidékekre, m ig alantas hatóságok gyanánt szintén a katonai adm inisztráczió alá tartozó politikai és rendészeti közegek fungáltak.
K ülön koronatartom ányként szervezték 1850-ben Coronini helytartósága a la tt a szerb vajdaságot is, m ig H orvátország régi álma, a három egy királyság helyreállítása tekintetében végkép szétfoszlott az által, hogy Dalmáczia elvonatva a bán fenhatósága alól, önálló helytartóságot kapott Zárában. Csak Fiume m arad t meg a horvátoknak, hálából a m agyar szabadságharcz a la tt tan ú síto tt lojális maguk- viseletéért s büntetésül a kikötő városnak (Fiume) a m agyar fegyverekkel szemben tá p lált rokonszen vükért.
Mindezen lappangó széthúzó erőket n y ílt
színvallásra késztette a krimi bonyodalom.
Hogy Magyarország dólszlávjai m ily szemmel kisérték a fejlődő eseményeket, bogy a nem zetiségek dédelgetóse m ily vérszemre k a p a tta a kifelé gravitáló elemeket, m utatja, hogy m ár 1852-ben karácsony tá já n a szerb v ajd a
ságban komoly m egintésben ta rto ttá k szük
ségesnek részesíteni a »Srbski Dnevnik«
újvidéki lap szerkesztőjét, m ivel a monteneg- ró iak at nyilvánosan felhívta, hogy a m agyar- országi szerbekkel együtt rázzák le· a n y a
kukra súlyosodé igát. És m ennél nagyobb dimenziókat öltöttek a keleti események, annál jobban harapózott az izgalom Dól- m agyarországon is. 1853. év deczemberében H orvátországban többeket ta rtó z ta tta k le pánszláv üzelm ek m iatt, köztük az illyrizm us tulajdónképeni nagyranövelőjét, Gáj Lajost is.
Hasonló okból hurczoltak börtönbe Zimony- ban egy állam hivatalnokot, sőt következő évben Budáról egy görög püspököt, Pancso- váról egy ap áto t stb. is, kik m int orosz emisz- száriusok a ráczok közt propagandát igye
keztek csinálni.
Ugyanez időben je le n t meg B elgrádban a nagy szerb birodalom térképe, mely Szerbián, Bosz
nián, Hcrczegovinán s Montenegrón kívül Iíorvát■
országot, Szlavóniát, Dalmácziát, a Szeréinsógct, a Vojvodinát, a katonai h atárő rv id ék et s a B ánátot is m agába foglalta, s mely a m onarchiá
ból ki is tiltato tt. Másrészt a zimonyi pénz
ügyőrség csak alig akadályozhatta meg, hogy m agyarországi szerbek Szerbiába fegy vereket ne csempészszenek á t oly czélból, hogy Kara- gyorgyevics Sándor herczeget Oroszország érde
kében a porta ellen fellépésre bírják rá.
A m agyar szabadságharcz elveszetté tette rán k nézve H orvátországot is. Világosan kifejezte ezt az 1861-ben törvénytelenül összehívott horvát-szlavon tartom ánygyülés határozata, melyben nyíltan kim ondatott, hogy az 1848-iki események által Dalmát- H orvát-Tótország és M agyarország között, v alam int a törvényhozásra, úgy a közigaz
gatásra s törvénykezésre vonatkozólag is m indennem ű viszonylat törvényszerűen és teljesen m egszűnt, kivéve a fejedelem azo
nosságát.
Előre sejthető volt, hogy az a súlyos abdi- káczió, melylyel a m agyar nem zet alkotm ánya visszaszerzése u tán a h o rv át kiegyezésre vo
natkozó tárgyalások m egindulásánál az 1861-ik évi X L II-ik h o rv át t.-czikket kiindulási pon
tu l elfogadta s mely legközelebb a hírhedt
fehérlap politikájára vezetett, nem lesz alkalm as arra, hogy a Magyar- és H orvátország közötti közjogi kapocs m egszilárdulását hosszabb időre elősegítse.
És csakugyan az osztrák viszonyoknak közvetlenül a kiegyezés megkötése utáni a la
kulása, nevezetesen pedig a Hohenwart-féle
»Fundamental-Artikel«-®k, m ár a horvát kiegye
zés u tán alig három évvel nálunk is m egter
m ettek gyümölcseiket. A m int a februári ministerium Csehország fennálló alkotm ányát egyszerűen kasszálta, úgy a horvátok is 1871-ben kereken m egtagadták az 1868-iki kiegyezést s m ást a k artak állítani helyébe, melynek kiindulási pontjai lettek volna: a bán szabad választása, a tartom ánygyülés által, külön felelős tartom ányi korm ány, külön pénzügy s a, delegácziókban közvetlen kép- viseltetés.
Nem egyéb volt ez, m int a délszláv pro
gramúi határozott felállítása, tám aszkodva az össze nem h iv o tt új tartom ánygyülés nagy ellenzéki többségére. Az 1871. m ájusában újonnan választo tt tartom ánygyülést csak a következő év jan u á r 15-ére h ív ták össze, hogy első ülése után m indjárt fel is oszlassák, mi
vel a királyi kézirat szerint »tekintettel az
országgyűlési tagok szeptemberi manifesztá- cziójára s a kiegyezési törvények abban fog
lalt negálására, sikeres eredmény nem lett volna a tartom ány gyűléstől várható.«
Lónyay ekkép m egakadályozta, hogy a dél
szláv program m tartom ánygyűlési határo
z a ttá emelkedjék a cseh deklaráczió s a len
gyel határozat m intájára, és bár a horvát bi
zalmi férfiakkal való konferencziázások nem v ezettek eredm ényre, a m agyar kormány Bedekovicsot fölm entette báni állásától, s he
lyébe báni h elytartóvá Vukánovicsot nevezte ki, hogy az új választásokat megejtse.
A zonban az új választások nem valam i kedvezően ü tö ttek ki a korm ányra nézve.
A 75 m egválasztott képviselő közül ötven a.
m agyarellenes párthoz tartozott. Magában Z ágrábban vereséget szenvedett a három m a
gyarbarát-jelölt, köztük VuJcánovics báni hely
tartó is. Csak nehezen sikerült Lónyaynak a tartom ány gyűlést akkép hangolni, hogy a M agyarországgal való kiegyezést j ogérvényes- nek ismerje el s csupán annak revízióját sürgesse.
A revízió kérdését m egoldatlanul hagyta h á tra a Ao'w^fi«/-kabinet; az 1872-re összehí vott tartom ány gyűlés által választott regnikoláris deputáczió kívánalm ai egyszerűen teljesithe-
tétlenek voltak, így a közös ügyek quotájá- nak leszállítása, az egyenes adók és ujon- ezozás terén követelt önálló törvényhozás, a m agyar országgyűlésre küldendő követeknek 29-ről 34-re szaporítása, a m agyar korm ánytól független országos korm ány szervezése, m ely
nek élén a m agyar m inisterelnök ellenjegy
zése és aján lata nélkül kinevezett bán álljon, egy horvát m inisteri állás kreálása a m agyar m inisteriumban, k it azonban ne illessen dön
tés H orvátország autonom ü g y eib en ; végre a m agyar-horvát viszonyok m inden vitás kér
désére egy legfőbb bíróság felállítása.
E ttől m ár valóban csak egy árnyékkal kü
lönbözött az ultra nem zetiségiek és Strossmayer program m ja, mely egyenesen a Zvojnimir királysága helyreállítását tűzte ki czélul. H or
vátország elért annyit, hogy az új pénzügyi kiegyezésben M agyarország elvállalta 45 szá
zaléknyi országos kiadásainak 2x/5 milliót m eghaladó összegét is, ellenben nem nyerte meg az anyaország hozzájárulását a viczinális vasutak autonom kezelés alá ad ását illető óhajához, mely m ögött nyilván a gazdasági és pénzügyi elszakadás terve lappangott. P o litikai term észetű óhajtásai közül is erélyes visszautasításra ta lá lt a czím és czímer m eg
változtatása, a bánnak a m agyar minister- elnök ellenjegyzése nélküli kinevezése. Csak annyit fogadtak el, hogy a bán, h a katonai személy, tényleges commandot ne vezethessen s hogy a horvát m inister a m agyar korm ány
nak H orvátországot érintő határozatai felett aggályait külön m emorandumban kifejezhesse, a nélkül, hogy jo g a volna azoknak végre
h ajtás czéljából a bánhoz ju tta tá sá t m egta
gadni s a nélkül, hogy a m inisterium nak H orvátországot érdeklő lépéseivel szemben ellenőrzést gyakorolhatna, vagy a zágrábi tartom ánygyüléssel szemben felelős lenne.
A katonai határőrvidék kérdésében, szem
ben a horvátok azon kívánalm aival, hogy M agyarország biztosítsa H orvátországnak a határőrvidék bekeblezóséből várható deficzit- jét, a m agyar korm ány ráállt arra is, hogy törvénybe igtassa az új hozzájárulási kulcs m egállapítását még a pénzügyi egyezmény lejárta előtt azon esetben, h a a horvát-szlavon határőrvidék előbb adatnék polgári közigaz
gatás alá.
A zágrábi egyetem felavatásánál 1871. októ
ber 19-én azonban ism ét botrányos tüntetésekre került a dolog a m agyar állameszme ellen.
A m agyar vendégeket hidegen fogadták. A
tartom ánygyülés h ázán s a báni palotán hiányzott a m agyar trikolor s az ünnepély alkalmából ad o tt díszebéden M agyarországot nem, csak a királyt köszöntötték fel. Mind
ezen jogos rekrim inácziókra tőletelhetőleg m en
tegetőző feleletet ad o tt ugyan az »Agramer Zeitung«-ban Zsifkovics osztálytanácsos, ez azonban nem oszlathatta el azokat a sötét aggodalm akat,m elyekkel m inden komoly hazafi nézett a horvát fejlemények elé, a m int hogy ezeket az aggodalm akat a király látogatása alkalm ából csak a legközelebbi napok ese
ményei is pontról-pontra igazoltaJc.
H a volt valam i, a. mi a m agyar politika vigasztalására szolgálhatott a dolgok ily hely
zetében s enyhíthette a dolgok túlkom or fel
fogását, az a H orvátország autonóm iájában m agában is lappangó ellentétek leplezetlen föltárulása volt, a mi fényesen k im u tatta a horvát nagyratörő ábrándok belső gyöngeségét.
Élesen m egvilágította ezt a belharczot a h o rv át népiskolai törvény tárgyalása 1874-ben, a m ikor Gruics püspök megkísérelte keresztül
vinni a görög-keleti népiskolák elvonását a zágrábi tartom ánygyűlés kom petencziája alól.
Indítványa, hogy a szerb nem zet és egy
házi kongresszusa autonom jo g ai népiskoláik
szervezése, vezetése és fen tartása körül e törvény által ne érintessenek, viszhangra nem lelt ugyan, de elárulta a horvátság és szerbség közötti áth id alh atlan ellentétet, sőt érvényre sikerült emelnie azt az elvet is, hogy a törvényben jelze tt h o rv át oktatási nyelv a la tt a szerb iskolákban a h o rv áttal azonos szerb nyelv értendő. A karlóczai orthodox görög kongresszus legiszlatórius jo g át a tarto- m ánygyülés róm ai katholikus többsége nem ism erte el ugyan, de nem akadályozhatta meg a szerb és horvát eszme közti különbség éles elvi m egvonását.
A nemzetiségi eszmék fejlődésének benső elemei.
Egyház és állam.
A vallásos hit, a vallásos szertartások és hagyom ányok közössége m indig leghatható- sabb istápolója Arolt a nemzeti összetartozó- ságnak. Egy állam vagy faj politikai szer
vezkedésének működő erői közt az első, mely történetileg jelentkezni szokott, a term észet- fölöttiben való hit, a törvény és rend isteni tekintélye, s az első államférfiak, kik a nem zetek term észetes kifejlődésének ez ú tján a tömegek öntudatlan ösztöneit vezetik és ido
m ítják, rendesen a, vallásos kedély benső érzelmeit teszik törekvéseik em eltyűjévé. K u l
tuszokat alapitnak, melyek m ögött befolyá
sukat érvényesítik a nép lelki nevelésére s v al
lási szankcziókkal biztosítják a törvényeknek való engedelmességet. íg y szervezték a Rurikok
a m ai h atalm as orosz birodalm at, m egnyerve annak a népesség nagy tömegeit, igy vált az angol m onarchiában az egyház összekötő kapocscsá a trón és a nem zet közt.
M agyarország története is egészen más irán y t vehetett volna, h a abban az időben, m ikor Paleolog János görög császár a törökök ellen oltalom ért a nyugati fejedelmekhez for
dult s Hunyadi) János m ár k ard ját övezte, hogy segítségére m enjen a m egtám adott byzanczi császárságnak, a pápa azon föltétele elfogad
ta to tt volna, melyben a segélyadást a hét egyház egyesítésétől tette függővé. Ebben a gondolat
ban egy nagy politikai érdek rejlett Magyar- ország jövőjére nézve, mely fájdalom, nem valósulhatott meg. A nem m agyar ajkú nem
zetiségek partikulárizm usa m a is a nem zeti
ségi egyházakban leli főtám asztékát s a m agyar állam m inden egyesitő törekvése tehetetlen m arad az autonom egyházak azon fegyverei
vel szemben, m elyekkel a felekezeti dogma látszata a la tt állitn ak fel n y elv h atáro k at az állam polgárai közt.
Pedig tudjuk, hogy az 1791 : X X I. t. ez.
meghozásáig, mely a görög-keletieket a b ev ett vallások közé sorozta s azok pénzalapjának 0 Felsége legfőbb felügyelete a la tt mi módon
leendő kezeléséről intézkedett, a görögök vallási ügyei csupán királyi rendeleteken ala
pultak. Es hogy m ily irányban fej’lett ki 1848 előtt a keleti egyház egész autonómiája, a zt m utatja, hogy például Már- maros megye kétszáz görög-nemegyesült lel
késze közt alig volt egy, a ki m agyarul ne tu d o tt volna s a H ajdúkerület egy tiszta orosz vallású községében egyetlen egy se volt, ki oroszul é rte tt volna. H ogy pedig az istentisztelet mégis oroszul tartato tt, csak azért volt, m ert bár a rituális könyvek m a
gyarra is le voltak fordítva, de azok kinyo- m atására hiányzott a pénz. H ogy azonban az orosz istentiszteleti nyelvet nem követelte semmi dogma, azt az odavaló főesperes is határozottan kijelentette.
De nézzük a tiszta katholikus H orvátországot.
1825-ben, közvetlenül az illyr m ozgalm ak felül- kerekedóse előtt, H orvátország m ég m aga k í
v án ta m agyar iskolák felállítását s közoktatási intézeteiben a m agyar tan ító k alkalm azását.
Sőt még messzebb m ehetünk. A tizenötödik században m aga Homonnay zágrábi püspök te tt alap ítv án y t a m agyar nyelv terjeszté
sére. Az 1747 : VI. t.-czikk H orvátországra kiterjesztőleg is kim ondja, hogy kanonokok
4
csak olyanok lehetnek, kik született m agyarok és m agyarul beszélnek. Még a latin szertar
tásn ak m agyar nyelvű szertartással való he
lyettesítésére is té te te tt kísérlet. A negyvenes években a szepesi püspök m agyarul ta rto tt m isét s csak a szláv érzelmű prímás tilto tta el ettől. U gyancsak a m agyar nyelvű mise érdekében a nagyváradi k áp talan lelkes fel
szólítást in tézett az összes papsághoz.
Érdekes lesz az anyakönyvvezetést is össze
hasonlítani a m ai állapotokkal, a, mikor az ország vidékeinek egy jelentékeny részén találu n k nem a m agyar állam nyelvén, lel
készek által v ezetett anyakönyveket, bár e tekintetben legújabban az állam i anyaköny
vekről szóló 1894. évi X X X III. t.-ez. a m agyar állam hivatalos nyelvén való vezetésről intéz
kedik. Az 183G : III. t.-czikk az anyaköny vek m agyar vezetését szabta meg m indenütt, a hol a szent beszédek m agyarul tartatn ak . E zzel szemben az 1846 : VI. t.-czikk 7. §-a az anyakönyvek m agyar nyelven leendő ve
zetését m ár kötelezővé te tte ott is, a, hol a szent beszédek nyelve nem m agyar. Ugyanezen törvény 8. §-a pedig valláskülömbsóg nélkül elrendelte, hogy plébánosokul és káplánokul csak m agyarul tudók legyenek alkalm azhatók.
Nőm kórdhetnők-e m éltán, hol voltak a nemzetiségi izgatók akkor, m ikor a nemzet alkotm ányos küzdelmei idejében sorra ig tatta törvénybe nyelvének és állam iságának leg- becsesebb jo g ait s biztosítékait ? Már az 1807-iki és az ezt megelőző országgyűlések érvényt szereztek a m agyar nyelv jogainak, m ikor az O Felsége elébe terjesztendő latin nyelvű feliratnak egyszersm ind m agyar fordí
tását is csatolták, s ezen országgyűlést m eg
nyitó beszédében József nádor egyenesen azzal indokolta a m agyar nyelv hathatós előmoz
dítására czélzó gondoskodását: »ut priscus nationis chara,ctcr excitetur«. Az ugyanezen országgyűlésen felterjesztett sérelmek hatodik pontjához a rendek határozottan m ár akkor felvétetni kívánták, hogy a rom án és orosz iskolák felállításánál gondoskodjanak a m a
gyar nyelv tanításáról is, különösen pedig hogy a mely községek tan ító k at a m aguk költségén tartan ak , köteleztessenek olyan tan ító k at fogadni, kik m agyarul is képesek tanítani.
M indezeket a lényeges garancziáit a m a
gyar nyelv szuprém ácziájának szabadon és ellentmondás nélkül ig ta tta törvénybe a nem zet közérzülete. Nem máról holnapra, nem
4*
takozott ki a m agyar nem zeti állam eszméje, m időn a m odern politikai gondolkodásra al
kalm atlan latin nyelvet a m últ idők lom
tárá b a dobva, a zt a közkorm ányzat és köz
oktatás m inden ágában a m agyarral helyette
sítette, hanem százados öntudat nyilatkozott meg ebben a tényben, mely Magyarország létezésének örök törvényéből m erítette törek
véseinek a tö rtén et igazságos ítélete elé bo
csátott jogosultságát.
T örvényalkotásunk újabb aerája végzetes lejtőre lépett, m ikor a m agyar állam iránti békülókenvség és rokonszenv felköltése reme nyében túlm ent azokon a határokon, melye
ket az erélyes nemzetiségi politika eléje szabott.
Az 1868 : IX . t.-oz. m egbocsáthatlan lanyha- ságot tanúsított, m ikor az önkényuralom a la tt ta rto tt karlóczai kongresszust utólag törvé
nyesítve, an n ak egyenesen a m agyar állam ellen irányuló alkotásait megerősítette. A nnak előtte a 25 papi, 25 világi és 25 katonai érsekválasztó közé a több m int 160 ezernyi nem egyesült aradm egyei oláhság összesen csak k é t követet küldött, most ellenben a m agyar nem zet hihetetlen nagylelkűsége két külön rom án és szerb m etropolia fel állítása-
