2 7 6 9 4 4
A
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA Ü N N E P I Ü L É S E
A
S Z E N T I M R E - É V A L K A L M Á B Ó L
1930.
M Á JU S18-ÁN
1. Berzeviczy Albert ig. és t. t. elnök: Szent Im re történelm i alakja.
2. Gróf Apponyi Albert ig. és t. t. : Szent István király intelm ei Szent Im re herceghez.
3. Gerevich Tibor 1. t. : Szent Im re a m agyar művészetben.
B U D A P E S T
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KIADÁSA 1930
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA Ü N N E P I Ü L É S E
A
S Z E N T I M R E É Y A L K A L M Á B Ó L
1930. MÁJUS 18-ÁN
1. Berzeviczy Alb er t ig. és t. t. elnök : Szent Im re történelm i alakja.
'i. Gró f Apponyi Alb er t ig. és t. t. : Szent István király intelm ei Szent Im re herceghez.
3. Ger evich Tibor 1. t. : Szent Im re a magyar művészetben.
B U D A P E S T
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KIADÁSA 1930
2 7 6 9 4 4
МАвШ IliiOMAAYOS А Ш В Д
£G Ni\TÁftA
í r t a : Be r z e v ic z y Al b e r t.
Az az ihletés lelkesedés, m ellyel a Szent Im re em lékének m egünneplésére a m ag y ar katholiciznm s vezető köreiből k i
in d u lt m ozgalom úgyszólván az egész n em zetet m ag áv al ra g a d ta s a külföldi katholicizm us részvételét is b izto sítan i tu d ta , élénk visszhangot k e lte tt A k ad ém ián k b an is, m ely készséggel v állalk o zo tt rá, hogy m ai ünnepi ülését a liliom os nem zeti szent em lékének szentelje.
Szerencsénk v o lt A k ad ém ián k m éltó díszét, gróf A pponyi A lbert ta g tá rs u n k a t n y ern i meg egy ez alkalom m al a Szent Istv á n a ty a i in telm eit, Corpus J u ris u n k n a k ezt az egészen különleges alkotórészét ism ertető értekezés m e g ta rtá sá ra.
Szent Im re a la k ja a képzőm űvészetben G erevich T ibor ta g tá rsu n k b a n fog sz a k a v a to tt m é lta t ót ta lá ln i. É n elnöki m eg
nyitó-beszédem fe la d a tá t úgy fogom fel, hogy ab b an Szent Im re tö rtén elm i a la k já n a k m eg rajzolását kell m egkísértenem .
A m ily kecsegtető, oly nehéz és kényes felad at, m e rt el kell ism ernünk, hogy a pozitív tö rtén elm i tu d á s szem p o n t
jából a Szent Im re a la k já v a l és szerepével szem ben is n a g y részben az «ignoramus et ignorabim us» vallom ására v ag y u n k kötelezve. Teljesen kritik án fö lü li, fö ltétlen ü l m egbízható tö rté n e ti k ú tfo rrá sa in k e korszak esem ényeinek folyására nézve eg y általán alig v a n n a k ; az egykorú és közel-egykorú k ró n ik ák és évkönyvek, a jo b b á ra sokkal későbbi legendák egybehangzása — o tt, ahol ilyen ta lá lh a tó — m ajdnem egyedüli tá m p o n tja tö rtén elm i tu d ásu n k n ak .
Az a rajongás, m ellyel a m ag y ar katholicizm us a korán e lh ú n y t szent királyfi nem es és tisz ta a la k já t fö lk aro lta, a régi legendákat to v á b b és to v á b b fejlesztette, egy még m a
4
is virágzó vallásos iro d alm at, költészetet te re m te tt, mely szárn y alásáb an m ár nem is k ö th e ti m ag át a tö rtén elm i valósághoz vagy valószerűséghez, hanem , m in t a mesebeli C sipkerózsa v á rá t a csipkebokor, úgy körülözönli hősét, hogy az illatos virágok b á já b a n alig lá tju k a v á r k örvonalait, a költészet rajo n g ásáb an alig ism erjük fel a tö rtén elm i alak o t.
Meg akarom kísérleni m in d en ek elő tt az annyira-m ennyire m egbízható tö rté n e lm i a d a to k ala p já n a Szent Im re élet- fo lyásának és k o rán ak k ép ét adni.
Géza, az erőskezü fejedelem , ak in ek v o lt báto rság a a kereszténységnek u ta t n y itn i M agyarországba, k eresztül tu d ta vinni azt is, hogy 997-ben b ek ö v etk ezett h alálak o r u tó d ja a vezérségben ak k o r csak huszonkét éves fia, V ajk legyen, ki a keresztségben Is tv á n n ev et k a p o tt s k i három — n e h án v ak m egállapítása szerint négy — évvel később a I I . Sylvester p áp átó l ado m án y o zo tt k oronával első m agyar k irálly á k o ro n á z ta to tt.
Az uralom öröklését az Á rpád -h ázb an tö rv é n y sohasem szab ály o zta ; a törzsszerkezetből á tv e tt hagyom ány szerint az a család legidősebb ta g já t illette meg, te h á t Géza u tá n — m in th o g y M ihály, a Géza öccse, ak k o r m ár valószínűleg nem é lt — V azult, a M ihály legidősebb fiát, ki korosabb volt V a jk -Istv án n ál. H ogy Géza mégis fiát te tte u tó d já v á , arra nem csak az a ty a i szeretet in d íto tta , hanem az a p olitikai m egfontolás is, hogy csak így b iz to síth a tta a kereszténység m eggyökerezését az országban, m ert V azul pogány v o lt, sőt fiai közül a később tró n ra ju to tt E n d re és Béla csak a szám k ivetésben v e tté k fel a keresztséget, a h a rm a d ik , L evente pedig valószínűleg életfogytáig pogány m a ra d t.
Is tv á n nagy buzgalom m al f o ly ta tta a ty ja m ű v ét, a kereszténység, vagyis a katholicizm us, nem a keleti egyház m eghonosítását ; a K u p a -K o p p án y és G yula leveretése u tá n a D u n á n tú l is, E rd ély is a k eresztény k irá ly n a k hódolt.
M unk ájáb an erős tám asza v o lt neje. Gizella b ajo r hercegnő, te stv é re H en rik b ajo r fejedelem nek, k i 1002-ben II. H enrik néven ném et császárrá le tt és jó sógori viszonyban élt Istv á n n a l.
Istv á n n a k és G izellának m ár házasságuk első éveitől
kezdve tö b b gyerm ekök szü le te tt, a fiúk azonban m ár kis k o ru k b an e lh a lta k ; csak az 1007-ben E sztergom ban szüle
t e t t Im ré t, k in ek k e resztap ja I I . H en rik v o lt, sik erü lt föl
nevelniük s képességeinek fejlődése őket kétségkívül m á r kezd ettő l fogva n ag y rem ényekre jo g o síto tta.
Az k étséget nem szenved, hogy a korai érettség jeleit adó fiatal királyfi legkiválóbb tu la jd o n a i közé ta rto z o tt a buzgó vallásosság ; főkép ebben erő sítette meg nagyszellem ű nevelője, G ellért, a velencei Sagredo-nem zetségbeli bencés szerzetes, ki nyolcéves ko rátó l kezdve 16. életévéig m a ra d t m ellette, m ikor a z tá n a bakonybéli kolostorba vonult.
A zt nem tu d ju k m eghatározni, hogy m ikor k ezd tek Im re herceg nevelésében érvényesülni a ty já n a k ism eretes intelm ei ; hogy érv ényesültek, az kétségtelen. Az intelm ekre nézve egyes k u ta tó k a b b an a vélem ényben v o ltak , hogy azok jo b b á ra a fra n k cap itu lárék nyom dokain h alad n ak , ak k o rib an általános érv én y ű királynévelési elv ek et t a r t a l m aznak, m elyekről az Im re egyéni sa já tsá g a ira kevés k ö v e t
keztetés v o n h ató , s hogy szerkesztőjük m inden valószínűség szerint G ellért volt.
E zek az állításo k nem egészen helytállók. N ézetem szerint a legenda helyesebb nyom on já r, m ikor G ellért befolyását Im rén ek a világtól elforduló, m ajdnem rem etei vagy zarándoki, sőt v é rta n ú i szerepre való nevelésében keresi, míg az a ty a i intelm ek e befolyással szem ben, b ár m egerősítve Im ré t vallásos buzgalm ában, ő t mégis a k irály i h iv a tá s szélesebb körére igyekeznek előkészíteni.
Im re n eveltetésének e m ásodik szakában, a G ellért v issza
vonulása u tá n i időben lá tju k őt, bávr g y a k ra n ta lá n k elletle
nül, a világi foglalkozások és g y ak o rlato k b an is szorgoskodni, feg y v ert fogni, v ad ászato k b an résztvenni, sőt lá tju k , hogy a m in t fölserdül, a ty ja nem csupán szent h elyeket lá to g a t m ár vele, hanem kom oly k o rm án y zati, sőt hadi fe la d a to k a t is tű z elé. A legenda beszéli el, hogy Im rén ek része volt Csanád vezér h ad iv állalk o zásáb an A jtón m arosvidéki pogány lázadása ellen, sőt A jtó n leveretésében és m egöletésében is ; hogy később a ty ja m egbízásából M aro sv áro tt, m ajd meg K o lo zsv áro tt te le p e d e tt le s o tt k o rm án y o zta az a lá ja re n
6
d e lt ta rto m á n y t, szervezte az ellenséges besenyők elleni tá m a d á st, m ely megelőzve az övéket, G y u lafehérvárnál teljes győzelem m el végződött.
Is tv á n im m ár törekvéseinek tá m a sz á t lá tv á n fölserdült fiában, k é t szorosan összefüggő terv é n e k szentelte főkép g o n d ja it ; az egyik az volt. hogy az ellenséges I I . K o n rád n ém et császár (1024) v á rh a tó tá m a d á sa ellenében erős szö
vetségest keressen ; a m ásik az. hogy Im ré t m egházasítván, benne és születendő iv ad ék aib an oly tró n u tó d o k at b iz to sít
son m agának, k ik tő l apostoli m u n k á já n a k sikerét féltenie nem kell.
Ez okból Im ré t n agy és fényes k ísérettel állítólag m ár 1026-ban, te h á t 19 éves koráb an Lengyelországba k ü ld te G nesenbe, ahol ak k o r II. Mieszko k irály u ra lk o d o tt, kinek szintén a ném et császár ellen k e lle tt készülődnie. A lengyel k irá ly fényesen fogadta Im ré t, ki hosszasabban m u la to tt n ála, ré s z tv e tt egyes szent helyek lá to g atásáb an s v a d á sz a to k b a n is, és o ttlé te a la tt a k ét k irá ly kö zö tt — k ik et anyai réven rokonság is k ö tö tt össze — kétszeres megegyezés jö tt létre ; az egyik a ném et császár elleni szövetségre v o n atk o zo tt, a m ásik =— ennek m egerősítéséül — Im re herceg és Mieszko k irá ly n a k a legendában Ja d v ig á n a k n ev ezett h ajad o n leánya k ö zö tt kötendő házasságra.
M indkettő lé tre jö tt, a lengyel k irá ly ellá to g a to tt E sz
terg o m b a, a házasságot m eg k ö tö tték , a n ém et császár v á rt tá m a d á sa azonban — a legenda szerint —- m ennyei b e a v a t
kozástól o kozott tévedés követk eztéb en e lm arad t.
Is tv á n így te rv e it m inden irá n y b a n diadalm askodni lá tv á n , elszán ta m ag át az utolsó lépésre is : m ár életében k irá lly á a k a rta k o ro n áztatn i fiát, Im ré t ; a koronázás n ap ja állítólag m ár k i is volt tű zv e, m időn Im re, egy a V értes
hegységben ren d ezett n agy v a d ászatn ak , m in t m ondják, m ár h u szad ik n a p já n egy v á ra tla n u l felb u k k an t iszonyú erejű v a d k a n a g y arátó l átdöfve m eghalt, 1031. szeptem ber 2-án, még csak 24 éves k o rában. H alála e nem ét az egykorú hildes- heim i év k önyvek beszélik el, s legkom olyabb tö rté n e tíró in k nem lá tn a k rá okot, hogy azt té n y ü l el ne fogadják.
O rszágszerte n agy volt a gyász a közszeretetben álló,
fö lö tt ; de legjobban le s ú jto tta az Is tv á n t, ki, b ár még csak 56 éves v o lt, fárad alm as és küzdelm es élete u tá n tö rő d ö ttn e k és betegnek érezte s m ost legkedvesebb v ág y aitó l és rem é
n y eitő l m eg fo szto ttn ak lá tta m ag át. A korona sorsának b iz o n y talan ság át m ég fokozta az, hogy egy, a k irá ly élete ellen irá n y z o tt, m eghiúsult gyilkos m erénylet te tte sé n e k v a l
lom ása összeesküvést fedezett föl, m elynek szálai Vazulhoz és Jiíveihez vezettek . A term észete szerint szelíd lelkű Is tv á n nem tu d ta m egakadályozni, hogy em berei az összeesküvőkön véres bosszút vegyenek, de a rró l m aga gondoskodott, hogy a három fiatal herceg, E n d re, B éla és L evente, a jövő rem é
nyei, k ik e t szem élyes b ű n nem lá tsz o tt terh eln i, idejében elm eneküljenek az országból.
M ár m ost Istv á n n a k tró n ú tó d ró l k e lle tt gondoskodnia, s nejének, a te tte rő s G izellának m in d in k áb b növekvő b e
folyása m ellett meg is ta lá lta a z t unokaöccsében, Orseolo P éterb en , ki Is tv á n nővérének s egy Velencéből elű zö tt dogénak v olt fia, a m ag y ar u d v a rn á l n ev elk ed ett derék k a to n áv á s k it Is tv á n előbb seregei fővezérévé t e t t meg, m ajd tró n u tó d já n a k n y ilv á n íto tt.
A zonban P é te r — az idegen — nem tu d ta m egnyerni a m ag y aro k at. Is tv á n n a k 1038-ban b ek ö v etk ezett h alála u tá n kevéssel m ár nem zeti ellen p árt tá m a d t, am ely A ba Sám uelt em elte p ajzsra, ki nem v olt ugyan m aga az Á rpád-ház ta g ja , de sógora v olt Istv á n n a k és n ádorispán. Most P é te r I I . H e n rik ném et császár k a rja ib a v e te tte m ag át, ki P é te r ú tjá n hűbéri jo g át a k a rta M agyarországra k iterjeszten i ; m ajdnem kilenc évig t a r t o t t a tró n b irto k lása körüli villongás, m iköz
ben A ba életét v esztette, P é te r pedig végre is meg v a k ít va börtönbe k e rü lt s a nem zet v isszah ív ta a szám ű zö tt Á rp á d házi hercegeket, E n d ré t és B élát s az idősb E n d ré t k irálly á koronázta. A nem zeti ellen h atás, m elyet a P é te r u ralm a felidézett, elvegyült a pogányságot visszaállítani ak aró V a tta féle lázadással ; b ár E ndre épp úgy, m in t Béla, m ár a k ü l
földön fö lv ette a keresztséget, a lázad ást idejében m eg
fékezni nem tu d ta s így tö rté n t, hogy a n n a k a m ég Istv á n idejében a m arosvári — u tó b b Csanádinak nev ezett — p ü s
8
pökség b irto k á b a h ely ezett G ellért is egy p á sz to rú tja a lk a l
m áv al v é rta n ú -á ld o za tá v á le tt. A m ag y ar katholicizm us m in d azo n által k iá llo tta az Im re korai h alála á lta l ráneheze
d e tt v álság o t s az Is tv á n e lh ú n y ta u tá n i harcokból is győze
delm esen em elk ed ett föl, m in ek em lékéül Szent László dicső u ra lm a a la tt alig egy félszázaddal később Is tv á n , Im re és G ellért egyszerre e m e lte tte k a szentek sorába.
M ielőtt e sz e n tté-av atás jellegzetes m o zzan ataiv al fog
lalkoznám , meg kell vizsg áln u n k a zo k at az ellen tétek et, m elyek a Szent Im re éle té t illetőleg az elte rje d t legenda s a m eg állap íth ató té n y e k k ö zö tt fölm erülnek. E zek az ellen
té te k az Im re herceg aszk etizm u sára és szüzességi fogadal
m ára vonatk o zn ak .
A legenda szereti úgy tü n te tn i fel Im ré t, m in t a k i szin
té n egyike v o lt a középkor am a nagyszám ú vallásos ra jo n góinak, k ik a v ilág tó l elfordulva egészen tú l világi üdvök követelm ényeinek ren d elték alá földi életöket. Szent B ene
dek tő l kezdve, ki a K r. u. h a to d ik században élt, egészen Assisii Szt. F erencig a X I I I . század elején, sőt to v á b b a flagellánsokig, az egész középkoron k eresztül m egszám lál
h a ta tla n p éld áit ta lá lju k a társad alo m m inden osztályában az élet ilyen m egvetőinek, a k ik az élet e m egvetésében, m ely g y a k ra n összefért Iste n terem tm én y ein ek odaadó szereteté- vel, ta lá ltá k meg a s a já t becsüket, s am i legjellegzetesebb : míg az ókor végén a stoicizm us valóságos k u ltu szt ű zö tt az öngyilkosságból, a középkorban nincs rá ism ert példa, hogy azok, a k ik az élet gy ö n y ö reit m egvetni tu d tá k , az életet m ag át, m elyet Iste n tő l k a p ta k , m ag u k tó l elv etn i tu d tá k volna.
A bban a korban, am elyben az óvilág összeom lott s egy alakuló új világ fájdalm as v a jú d á sa v e tte k ezd etét, am ely
ben u ra lm a k p u sz tu lta k el, népek jö tte k és m entek, istenek k ö ltö ztek el s a d ta k új h itn e k h ely et, szinte m inden in g a d o zo tt és bom lásnak in d u lt s a z a k la to tt em beriségre a szen
vedések és csapások egész özöne zú d u lt.
Az ilyen korok szülik meg rendesen az em beri v á g y a k n a k azt a legrejtelm esebb fa já t, m ely et a «fuga saeculi», a kor, a világ elől való m enekülés nevével jelöltek meg ; azt
a v á g y a t : elszak ítan i m inden k öteléket, m ely az em berekhez s az élet jav aih o z fűz, elköltözni a v a d o n n a t term észet ölébe s kiölni szívünkből m inden fogékonyságot a földi élet k ín á l
kozó örömei irá n t. Ez a «fuga saeculi» sok esetben egyértelm ű v olt a «crucis am or»-ral. Szenvedni önkezünk á lta l k im o n d h a ta tla n k ín o k at, kiengesztelni ak a rn i szenvedéseinkkel a h aragvó istenséget még ellenségeink b ű n e ié rt is, az élet nagy szám adókönyvébe nyereség g y a n á n t nem az élv ezett ö rö m ek et, han em csak a lem ondás d ia d a la it jegyezni föl, m eg
v e tn i m in d en t, am i a földhöz k ö t, am i az élet m elegét érez
te ti : ez v olt az a legm agasabb erkölcsi cél, m ely sok közép
kori keresztény em ber e lő tt lebegett, am ely et am a kor nagy h itte rje sz tő i és azok követői életűkkel m eg v aló síto ttak , a m it a töm eg m egcsodált, a költészet és m űvészet m ajdnem egyedül t a r t o t t m egörökítésre és dicsőítésre m éltónak. Ez a rajongó önm egtagadás a középkor ném ely századában oly uralkodóvá le tt a lelkek fö lö tt, hogy id ő n k in t fejedelm i sarjak . m in t a fra n k K a rlm a n n és a longobard R achis, eld o b ták b íb o ru k at, szőrcsuhát ö ltö tte k s a legm egalázóbb szolgai m unka te lje sítésében keresték le lkok enyhülését.
És kétségkívül ta lá lta k is benne en y h ü lést ; a rajongás őszintesége nélkül a példa nem ta lá lt volna követőkre. T ag a
dásb a v o n h atju k -e, hogy az aszketizm us szigorú életelvének követése so k ak n ak oly m egnyugvást és boldogságot szerzett, a m in ő t a lázas m u n k a és é lv h ajh ászat koráb an m inél k ev e
sebben tu d n a k igazán m egtalálni? T isztán érzelm i szem po n tb ó l te k in tv e , van kétségtelenül valam i u to lérh etetlen m agasztosság az őszinte lem ondás igénytelenségében, m ely fölötte áll a világ m inden dölyfének és hivalkodó dicső
ségének.
N em cso d álh atju k s nem is v e h e tjü k te h á t rossz néven, ha a n é p h it s a bizonyára abból s a rja d z o tt legenda Szent Im ré t is m egkülönböztetés nélkül azok közé sorolta, ak ik földi életö k et egészen feláldozták h itö k legszigorúbb p a ra n csainak.
Csakhogy ez a felfogás be léütközik oly tényékbe, m elye
k e t a legenda sem von tag ad ásb a. M ár nagyérdem ű e lh ú n y t ta g tá rsu n k , K arácsonyi Ján o s, ki a szigorú egyházi felfogást
■
10
a tö rté n e tíró i lelkiism eretességgel m indig össze tu d ta egyez
te tn i, a rra figyelm eztetett, hogy téves Szent Im rén ek olyan feltü n tetése, m in th a ő csak elm élkedő, á jtato sk o d ó rem ete le tt volna, m ert ő «éppen nem készült visszahúzódó, az ország g o n d jain ak te rh é t kerülő ifjú n a k , hanem oly an n ak , ak i részt a k a r venni és részt is v e tt h azán k sorsának in tézé
sében». T eh át tév ed n ek azok a költői dicsőítői Im re herceg
nek, a k ik azt írjá k ró la, hogy bíbor h e ly e tt k o ld u sru h át ö ltö tt, hogy a rá váró k irá ly i k o ro n ára sem m it sem a d o tt, hogy beteg ág y án v á g y o tt a h a lá l u tá n , m ert m ás, nem földi korona u tá n á h íto z o tt. Az lehetséges, hogy Im ré t ta lá n sa já t h ajlam a is, még in k á b b a G ellért nevelői befolyása jo b b an v o n zo tta az elm élyedő m agányba s a lelki tisztu lás g y a k o rla tá ra, m intsem a világi foglalkozás felé ; de annál becsülendőbb kötelességérzete, m ely vele fö lism ertette, hogy a ty já n a k engedelmességgel ta rto z ik , s hogy születéséből eredő, isteni küldetésnek te k in te n d ő h iv a tá s á t egy fényes korona viselésére, egy nem zet boldogítására s a kereszténység m eg
h onosítására és felvirág o ztatására, nem szabad m agukban bárm ily tisz ta és nem es vallásos h ajlam ok követhetéseért m agától elu tasítan ia.
A legenda Szent Im réje m ár k irá ly i h iv a tá sá n a k k ö te lességei szem pontjából összeütközésbe ju th a to tt a ty já v a l ; a tö rtén elm i Szent Im re hitem szerint nem jö tt összeütközésbe az «atyai intelm ek»-kel. L ehet, hogy Jeruzsálem be a k a rt zarándokolni, de lebeszéltette m ag át arró l ; lehet, hogy ele
delét sz é to szto tta a szegényeknek, a z ért bizonyára nem m a ra d t éhen. A legenda m egható részletességgel beszéli el, m ik én t leste meg a ty ja az Im re éjjeli lelki g y a k o rla ta it, m i
képpen tá v o líto tta el ö n san y arg atásán ak eszközeit, m ik et fia ú ja k k a l pó to lt ; e m ia tt m eghasonlás nem volt k ö zö ttü k . Hiszen Szent Istv á n ró l m agáról m ondják, hogy egész éjsza
k á k a t tö ltö tt el im ával s a z é rt n ap p alai elegendő ta n ú bizonyságait a d tá k k irá ly i erélyének, és Im re herceg élete vég
n a p ja it nem tö lth e tte volna fárasztó v a d ászato k közt, ha ö n san y arg atásáv al sikerült volna te sti erejét elsorvasztania.
V an azonban egy m ás p o n tja az Is tv á n és Im re k özötti viszonynak, am elyen, ha a legendának h itelt adunk, lehetetlen
■ ■ IH
az a ty a és fiú k özti éles e llen tétet föl nem ism erni : az a szüzességi fogadalom kérdése.
A legenda szerin t Im re herceg, ki m ár zsenge gyerm ek
ko ráb an m o n d o g atta, hogy nősülni nem fog, 12 éves ko ráb an a veszprém i Szent G yörgy-kápolnában v ég zett buzgó á jta - tossága alk alm áv al isteni m egn y ilatk o zásért k ö n y ö rg ö tt arra - nézve, m i lenne az, am it te rem tő a ty já n a k legkedvesebb áld o zat g y a n á n t a já n lh a tn a fel. S ekkor tú lv ilág i fényben m egszólalt az U r és az im ádkozónak te sti, lelki szüzességét k ív á n ta áld o zatk én t ; Im re nyom ban m eg tette a fogadalm at.
H ű szolgáját, ki vele v o lt s ki lá tta a fé n y t, sőt h a llo tta az isteni szózatot is, h a llg atásra kötelezte.
M ikor a ty ja h a tá ro z o tt és sürgető kívánsága Im ré t, úgy látszik ellenkezése d acára, b elév itte a lengyel házasságba, ő eltökélte, hogy fogadalm át házaséletében is meg fogja t a r ta n i s erre ráveszi n ejét, am i úgy látszik, sik erü lt is ; a ty ja e lő tt azonban ezt gondosan e ltitk o lta , b á r a közeli ro k o n ságban v olt egy hasonló eset, m ely Im rén ek az eszm ét m eg
a d h a tta : n a g y b á ty ja és k e re sz ta ty ja, II. H en rik n ém et csá
szár élt fogadalom szerűen szűzi házasságban hitvesével, K u n i
g undával, a m it azonban H en rik nehézkóros álla p o tá v a l m a g yaráznak.
A szüzességi fogadalom ról — ugyancsak a legenda sze
r in t — Istv á n csak Im re h alála u tá n , özvegye á lta l — ki állítólag egy h ét m úlva k ö v ette fé rjét a sírba — é rte sü lt, s kétséget nem szenvedhet, hogy ez m élyen elk eserítette őt.
M ert hiszen ő, k i u gyan a ty a i intelm eiben m aga is szem érem re in te tte fiát s a rra , hogy a kéj fe rtő jé t kerülje, am ikor — igaz, hogy po litik ai okokból — Im ré t össze a k a rta h ázasítan i a lengyel uralkodóházzal, nem látszath ázasság ra gondolt, h a nem o ly an ra, am ely nem zetségi ágán ak b izto sítja a tró n - öröklést és e záltal a keresztény h itterjesztés ügyének is biztos védelm et n y ú jt. N ekünk, k ik egyenlő kegyeletes tisz te le tte l szeretü n k nem zeti szentjeink, az a ty a és fiú em léke felé fo r
dulni, fájd alm as a gondolat, hogy ebben a kérdésben az a ty á n a k apostoli buzgalom ból is fo ly t jogosult kívánsága k ieg y en líth etetlen ellentétbe ju to tt a fiú lelki szabadságának m ély vallásos érzelem ből fakadó elh atáro zásáv al.
És i t t ism ét néhai K arácsonyi Ján o s ta g tá rs u n k ra kell h ivatkoznom , k i ritk a gyöngédséggel fo g o tt e kérdéshez és m egkísérlette a n n a k oly m egfejtését, m ely az e llen tétet ú g y szólván tá rg y ta la n n á teszi. Ő m eg állap íth atn i vélte, hogy II. Mieszko lengyel k irá ly n a k az a történelm ileg névtelen leánya, k i Im re herceg neje le tt, nem szü le th e te tt előbb, m in t 1015-ben, s hogy az ő és Im re egybekelése nem m e h e te tt végbe előbb, m in t 1028-ban v agy 1029 elején ; e szerint a lengyel k irály leán y nem le h e te tt 13 v agy 14 évesnél idősebb, m ikor férjhez m ent, s m ire tizen h ato d ik év ét elérte, Im re m ár m eghalt. A Gondviselés — úgym ond K arácsonyi — «rá
seg ítette Im ré t, hogy szüzességi fo g ad alm át szüleinek, hozzá
ta rto z ó in a k szem rehányása nélkül m egőrizhette ; m ert m ire neje fölserdült és így tőle gyerm ekeket rem élh ettek volna, ak k o r Szent Im re lelke m ár a m ennyei k a ro k közé re p ü lt.
A m ag y ar k ath o lik u s egyháznak v ih aro k k ö z ö tt k e lle tt m eg
erősödnie, v é rta n u k szenvedései k ö zö tt k e lle tt a lelkeket az üdvösségre vezérelnie. E zek pedig csak Szent Im re halála u tá n k ö v etk ezh ettek be.»
A zt hiszem , m inden fe n n ta rtá s nélkül m ag unkévá te h e t
jü k a K arácso n y i Ján o s vélekedését. A nnál in k áb b , m e rt p o litik ai m egítélés szerin t a dolog úgy áll. hogy egy csecsemő s még hozzá árv a trónörökös létezése az Im re h alála u tá n i h ely zetet alig v á lto z ta tta volna meg. A tró n é rt való vias- kodás a z é rt csak épp úgy d ú lt volna, m in t d ú lt még az ellen
k irály o k e ltáv o lítása u tá n is, m ikor az Á rpád-házi hercegek eg y m ást ta s z íto ttá k le a tró n ró l s csak a Szent László h a ta l
m as a la k já n a k sik erü lt évtizedekkel később az öröklő m o n a rc h iá t végre m egszilárdítani.
A szüzességi fogadalom m eg tö rté n te v agy meg nem tö r té n te ilyenképpen nagyobb tö rté n e lm i jelentőséggel nem bír.
M agyarország és Im re herceg sorsa nem a veszprém i k á p o l
n á b a n t e t t fogadalom , hanem az Im re végzetszerű korai h alála á lta l d ő lt el. Véges em beri ésszel nem lehet utólag b eav atk o zn u n k a Gondviselés ú tja ib a . A ki isteni b e a v a tk o zást a k a r lá tn i a Szent Im re fogadalm ában v agy az ő korai haláláb an , az m a g y a rá z h atja ezt úgy, hogy a Gondviselés nem a k a rta M agyarországot m egfosztani oly jeles k irály o k tó l,
m in t Szent László, K önyves K álm án , I I . Géza, I I I . és IV . Béla, ak ik m ind az Is tv á n tó l m ellőzött á rp ád h ázi ágnak az Im re m a g talan h alála k ö v etk eztéb en tró n ra ju to tt sa rja i voltak.
H á tra m a ra d még a sz e n tté -a v atá s té n y e , m ely a Szent Im re a la k já n a k tö rtén elm i m egítélése szem pontjából is fontos tényező.
A k ath o lik u s h itterjesztés m ag y ar földön bizonnyal igénybe v e tte a népi képzeletre való h a tá s eszközeit is ; ezek k ö z ö tt pedig n ag y szerepet visz a csodahit. A tá lto so k jó slatain csüngő m ag y ar nép körében, am in t kereszténnyé le tt, ko rán fejlő d h e te tt k i a csodahit is és ez a h it különös szeretettel környezte Im re hercegnek élete s h a lá la á lta l am úgy is m isztikus a la k já t. K örn y ezete m ár g y erm ek k o rá
ban tú l világi fé n y t lá to tt k o ro n k in t k ö rü lö tte felragyogni, a legenda föl jegyezte a h é t csók tö rté n e té t, m ellyel a szerze
tesek legérdem esebbjét, M órt m in teg y kijelölte a p ü sp ö k ségre ; lá ttu k a szüzességi fogadalom m eg tö rtén te körüli érzékelhető m ennyei m eg n yilatkozást.
A csodák egész sora azo n b an csak a fiatal herceg h a lá lá val v e tte k ezd etét ; a ra v a ta lo n dicsfény k ö rnyezte a h a lo tt fejét, an g y al szállo tt le és h é t csókkal illette a h a lo tta t.
A székesfehérvári sír a z u tá n valóságos zarándokhellyé v á lt, m elyhez a csodaszerű m eggyógyulások egész so rán ak híre fű ző d ö tt. Leghíresebbé le tt a K o n rád n ém et gróf esete V II. Gergely p áp a idejében, m ely k ö zv etetlen okul is szolgál
h a to tt a sz e n tté -a v atá sra . Ez a K o n rád b ű n te rh é tő l sz a b a d u lá st keresvén, a p áp a ő t v asb a ö ltö z te tte s K risztu s ö t sebé
nek em lékére öt nehéz lánccal övezte, pecsétes levelet is a d o tt neki, m eghagyván, hogy keresse föl a csodaerejű szent helyeket ; o tt, ahol b ű n b o csán ato t fog ta lá ln i, o tt a láncok s a páncél le fognak hullani róla s a pecsétes levél írása elenyészik.
A bűnbánó m e g já rta a szent s írt Jeruzsálem ben — e re d m énytelenül, v án d o rlásaib an e lju to tt Székesfehérvárra is az Is tv á n k irá ly sírjához s o tt k a p ta a z t a sugalm azást, hogy r a jta csak a fiú, Im re herceg seg íth et. Az ifjú levente sírján csakugyan leh u lltak a láncok, leo ld ó d o tt a páncél, elenyé
sz e tt az írás és a bűnb án ó boldog m egnyugvással té r t h a z á jáb a, h íré t vivén a liliomos herceg sírja csodatevő h a tá sán ak .
14
Á llítólag ez eset h a tá sa a la tt k érte I. László k irály , a későbbi szent, az előbb H ild eb ran d n ak n ev ezett V II. Gergely p á p á tó l Is tv á n és Im re sz e n tté -a v atá sá t. A p áp ai h atalo m n agy b a jn o k á n a k ezer oka v olt a k érést teljesíten i. É p p ak k o r
— 1083-ban — érte el te tő p o n tjá t viszálya IV . H en rik n ém et császárral ; a daliás, hírneves, h a talm as m ag y ar k irá ly b a r á t
sága és tá m o g atása ránézve nem v o lt érték telen . De a m a g y a r nem zet is m egérdem elte, hogy az egyház feje egy té n y é vel szorosabban m agához csatolja. Még egy század se te lt el azóta, hogy M agyarországon a h itté ríté s m u n k á já t m eg
kezdte s ez a nem zet ím e m ár erős b á sty á já v á , egyik zászló
vivőjévé le tt a kereszténységnek ; nem volt-e m éltó a rra , hogy a m ennyekben s a já t vére beli pártfogói legyenek?
A sz en tté-av atás ak k o r még nem volt a későbbi szigorú és körülm ényes form ákhoz kötve ; az egyház g y a k ra n csak m in teg y sz e n tesítette a k ia la k u lt k ath o lik u s közvélem ényt.
Is tv á n k irá ly t mégis G ergely p áp a, úgy látszik, s a já t h a tá ro z a tá v a l a v a tta szen tté ; ellenben Im rére és a sz e n tté -a v atá sra v alóban m éltóvá le tt v é rtan ú -p ü sp ö k re, G ellértre nézve László fe lh atalm azást k a p o tt, hogy nem zeti zsin at á lta l hozasson h a tá ro z a to t. íg y is tö rté n t s 1083. augusztus 15-én, Is tv á n k irá ly h alálán ak évfordulóján Székesfehérvárott n agy nem zeti zsin at t a r ta to tt, három napos b ö jtte l ; * ez alkalom m al a p áp ai levelek felolvasása u tá n m e g tö rté n t a m egdicsőültek h o lttestein ek ú g y n ev ezett «fölemelése», s az életök és h a lá lu k hoz fűződő csodajelek m egállapítása u tá n m in d h á rm a n szen
te k n e k n y ilv á n ítta tta k . E lm o n d h a tju k te h á t, hogy Im re herceg és G ellért püspök bizonyos au to n ó m ú to n le tte k szen
tek k é, ők et a m ag y ar k ath o lik u s közvélem ény ru h á z ta fel a szentek dicsfényével, ők te h á t legnem zetibb szentjeink, am i an n ál sajátszerű b b , m ert G ellért tu d av alev ő leg olasz v olt ; azonban m éltó és igazságos, hogy síro n tú li ju ta lm á t éppen a ttó l a nem zettől k a p ta m eg, am elynek éle té t fel
áld o zta.
Ez a sze n tté -a v atá s és lé tre jö tté n e k m ódja helyezi kellő v ilág ításb a az Im re herceg ko rán félbeszakadt földi szereplé
sének jelentőségét is. E g y országban, m ely csak kevéssel előbb k ü zd te le a pogányság v isszaállításán ak utolsó kísér-
létéit, egy uralk o d ó h ázb an , m ely m ég k é t nem zedékkel előbb pogány v o lt, az a té n y , hogy m in d já rt első k irá ly a fiával e g y ü tt a szentek g loriolájára v á lt érdem essé, úgy elkötelezte azt az u ralk o d ó h ázat és a z t az országot a kereszténységnek, oly ünnepélyes v allo m ástétel v olt a kereszténység m ellett, hogy o tt tö b b é az új h it m eg in g atására gondolni sem lehe
te tt. É s különösen Im re herceg, bárm ily rö v id v o lt élete, bárm ennyire nem á llo tt ará n y b a n az, am it életében te tt, azzal, a m it tőle v árn i le h e te tt, rajongó vallásos b uzgalm ával m illiókra k e lle tt hogy példaadólag hasson ; és pedig m inél m ag asabban állo tt, m inél fényesebb helyzetbe j u t t a t t a ő t a sors, m inél nagyobb v olt h iv a tá sa , an n á l n agyobbá v á lt élete p éld áján ak h a tá sa . R ajongó k o rra csak rajongással le h e te tt h atn i. A m isztikus fé n y t, m ellyel tisz ta a la k ja kor- tá rsa i e lő tt tü n d ö k ö lt, elképzelhetjük, h a lá tju k a z t a ra g y o gást, m ellyel még m ost. kilenc évszázad sű rű ködén keresztü l v ilá g ítja be em léke a m ag y ar nem zet k ép zeletét.
II.
SZENT ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI SZENT IMRE HERCEGHEZ.
ír t a : Gróf Ap p o n y i Al b e r t.
M időn a M agyar T udom ányos A kadém ia engem tisztelt meg azzal, hogy ez ünn ep i közgyűlésén Szt. Is tv á n in te lm e i
n ek jelentőségét m éltassam , e g y ú tta l meg is jelölte az irá n y t, am elyben ezt a m é lta tá s t eszközöltetni k ív á n ja . H iszen csak o ly a n t v á rh a to tt tőlem , am ire előism ereteim ném ileg k ép e
síten ek ; ez pedig a z t jelenti, hogy ez alkalom m al h á tté rb e lépnek az in telm ek keletkezésére és szerzőségére vonatkozó k ritik a i v itatk o záso k és a súly azok p o litik ai és közjogi je len tő ségének k id o m b o rításán nyugszik. • M időn erre törekszem , n é h án y szót mégis szentelnem kell a tisz tá n tö rté n e ti szem p o n to k n a k is.
R égibb tö rté n e tíró in k : H o rv á th M ihály, Szalay László és T oldy Ferenc az ő iro d alo m tö rtén etéb en , az intelm eket egyenesen Szt. Is tv á n szerzem ényének te k in tik , m ég pedig o lyan szerzem énynek, m ely egym agában is elég volna a rra . hogy első szent k irá ly u n k n ag y ság át m egállapítsa. A későbbi tö rté n e ti k ritik a k im u ta tta ennek a felfogásnak t a r t h a t a t la n sá g á t ; r á m u ta to tt a rra a k ö rü lm én y re, hogy m ás fejed el
m ek is a d ta k ki ab b an a k o rb an hasonló in telm ek et, és k id e rí
te tte a fo rráso k at, am elyekből az in telm ek író ja m e ríth e te tt és m elyek ism erete oly széleskörű tu d á s t téte le z ett fel, am inő a b b a n az időben csak egyházi férfiaknál volt ta lá lh a tó . M eg
n y ilv á n u lt az a felfogás is, m ely szerin t az in telm ek k e le t
kezése későbbi k o rb a volna teendő ; de a k ritik a ezen t ú l zásaival szem ben, különösen Békefi R ém ig k u ta tá s a i foly
tá n , m eg állap o d o tt n ézetté v á lt, hogy az in telm ek való ság gal Szt. Is tv á n k o ráb an ír a tta k ; erre v all különösen az azo k b an foglalt ta n ítá s n a k teljes összhangzása a X I. századbeli egyházi írók felfogásával a fejedelm i h a talo m term észetéről
és a fejedelm eknél szükséges erényekről. Békefi Szt. G ellért- ben keresi a szerzőt, a m it későbbi k u ta tó k , azon az alap o n , hogy az intelm ek irá ly a nem egyezik Szt. G ellért egyéb ism ert m űveinek irály áv al, ta g a d á sb a v o n tak . De á ltalán o sn ak v e hető az a m egállapítás, hogy az in telm ek szerzője Szt. Is tv á n - korabeli, idegen nem zetű egyházi férfiú v o lt. E bből az folyik, hogy nem csak nincs ok a n agy k irá ly n a k az in telm ek össze
á llítá sá ra gyak o ro lt befolyását ta g a d n i, han em hogy a z t ellenkezőleg fel kell té telezn ü n k ; m e rt az intelm ek k étség
telen ü l az ő k ív án ság ára ír a tta k , és ak k o r alig képzelhető, hogy azok ta rta lm a irá n t közöm bös le tt volna. A szerző a rendelkezésre álló k ú tfőkből m erítv e ö sszeállíto tta m in d azt, am i a kor általán o s felfogása szerin t a keresztény fejedelem erén y eit és k o rm án y zati m ax im áit a lk o th a tta . É s tén y leg ilyenekből áll a kö n y v n ek m ajdnem egész ta rta lm a . A m ag y ar k u ta tá s és m agyarázás fe la d a ta éppen a b b an állan a, hogy fel
derítse Szt Is tv á n szem élyes g o n d o latain ak és a m ag y ar k o r
m án y zati felfogásnak n y o m ait ebben az ira tb a n , am ely első p illa n tá sra szinte a sablonszerűség ben y o m ását teszi.
A hazai szakirodalom ezen a té re n még nem so k at v ég z e tt ; de m ár Békefi ny o m ra v e z e te tt és u tá n a főleg Balogh József, k étrendbeli igen érdekes d olgozatában, ezeket a n y o m o k at k im ély ítette. K o n je k tu rá k ra v an i t t u ta lv a m indenki, am i engem a rra b á to rít, hogy az id ézett szerzők n y o m d o k ait k övetve, n éh án y g o n d o lato t közöljek, m ely et figyelemre m éltó n ak ta rto k , b á r nem rendelkezem a tö rté n e ti forrás- k u ta tá s te ré n szakszerű tu d á ssa l és g y a k o rla tta l. A bból a képből kell kiin d u ln o m , am ely et m ag am n ak a m ag y ar a lk o t
m ányfejlődés általán o s jellegéről a lk o tta m , nem egyes o k m á
nyok, han em a la p v e tő té n y e k ta n u lsá g a szerint. E zek et a té n y e k e t az idegen ered etű k o rtá rsa k s a já t ideológiájukba a k a rtá k beleszorítani, az ő term in o ló g iáju k b an előadni és így g y ak ran a k a ra tla n u l félrem ag y arázták é rtelm ü k et, úgy hogy félrevezetővé v á lh a t a leglelkiism eretesebb o k m án y k u ta tá s is, ha nem tu d ja kihám ozni az ered eti ta r ta lm a t az idegen köntösből. Ily en a la p v ető té n y a m ag y ar állam i fő
h atalo m , a m in t az a vérszerződésből k eletk ezett és am ely m erőben ellenkezik F u ste l de C oulange-nak Balogh József
2
18
á lta l id ézett m egállapításával, m ely szerint a kora közép
k o rb an a nem zeti ö sszetartás érzelm e ism eretlen volt és csupán a h a ta lm a t viselő szem élyhez való ragaszkodás tö m ö ríte tté po litik ai te s tté a néptöredékeket. Ez így á llo tt a germ án és la tin n a l vegyes fajo k n ál, ahol ebből folyólag a po litik ai szervezkedés m e g ta rto tta túlnyom ókig m agánjogi jellegét ; de a m agyar fő h atalo m a kom m unitásból n ő tt ki.
m in t a n n a k szerve ; a k o m m unítás a lk o tta azt meg többé- kevésbbé világos p o litik ai célkitűzéssel. M ikor ez a főhatalom keresztény királysággá v á lt, bizonyos z av arn ak k ellett k e le t
kezni a n y u g atró l á tv e tt új form ák és a hagyom ányos fő
h a ta lm i fogalm ak közt. Az o k m ányokban term észetszerű leg előtérbe lépnek az új form ák és azok ideológiája, m ert a szerzők csak ezeket ism erik, a m ag y ar hag y o m án y pedig ak k o r még nem b ír sem tu d o m án y o s form ulázással, sem iro dalom m al ; de kétségtelenül to v á b b él a lelkekben és az uralkodónak tu d a tá b a n is. Szt Is tv á n t nem úgy kell k épzel
n ü n k , m in t a nem zetiségéből k iv etk ő zö tt, n y u g atró l behozott uralk o d ó t, hanem úgy, m in t igazi Á rpád-ivadékot, akiben to v á b b él a vérszerződésre visszam enő hagyom ányos szellem, m indenben, am i a kereszténységgel nem á llo tt ellen tétb en . F el kell te n n ü n k , — m e rt m áskép nem is le h e te tt — hogy ő benne és az ő felfogásában sem lé te sü lh e te tt, a teljes eg y e n súly e k é t tényező : az ősi állam i szervezet nyers g o n d o lat- világa és a n y u g o ti szellem ű keresztény királyság kicsiszolt eszm eköre közt. Ez u tó b b in a k az az óriási előnye v o lt, hogy tu d o m án y o s exponensekkel b írt. hogy elm életileg fel volt d o l
gozva és így a korbeli o k m ányokban tú ln y o m ó n ak , szinte egyedül irá n y a d ó n a k m u tatk o zik , am i bizonyára ham is képet ád a teljes valóságról, b á r a hely zetet az a körülm ény e n y h í
te tte , hogy ez a tu d o m án y o s feldolgozás nagyrészt a karolin- giak szelleméből s z ü letett : hiszen az intelm ekre is legnagyobb befolyással N agy K áro ly és közvetlen u tó d a in a k k ap itu láréi b írta k , m elyek h a g y o m án y át az O ttó k felú jítan i ip a rk o d ta k . A N agy K ároly-féle birodalm i szervezet pedig közjogi g o n dolkozáson ala p u lt, h iv ataln o k o k á lta l a k a rta a b irodalm at korm ányozni és meg nem engedni a n n a k széth u llását fék souverain hűbérállam o k k á. E bben az a la k b a n , m ely a to v áb b i
középkori állam i fejlődésben nem b írt érvényesülni, M agyar- országon azonban igen, nem á llo tta k az új elm életek oly g y ö keres ellen tétb en az ősi m ag y ar h ag y o m án n y al ; az össze
egyeztetés lehetséges v olt ; m égpedig úgy, hogy fe n n m a ra d t a k irály és a nemesség közt való viszonyban a közjogi állam szer
vezeti gondolat fölénye, m ely az ara n y b u llá b a n n y eri m ajd teljes m egerősítését. I t t csak a n n a k m eg állap ítása érdekel, hogy a fonál Szt. Is tv á n a la tt sem szak ad t meg, és ha a re á n k m a ra d t o km ányokban az e m líte tt okokból kevésbbé észre
vehetővé v álik is, az esem ények an n á l in k áb b igazolják a n n ak fe n n m arad ását m indazok szem eiben, a k ik nem esnek abba a h ib áb a, hogy a fá k tó l nem lá tjá k az erdőt.
Az intelm ekben is m eg találju k a nem zeti g o n d o lat- v ilágnak bizonyára Szt. Is tv á n személyes befolyására v issza
vezethető n y o m ait. Az in telm ekben a legnagyobb te re t olyan jám b o r ú tm u ta tá s o k foglalják ug y an el. am elyek a sz e n t
írásból és a keresztény ta n ítá s egyéb forrásaiból folynak, általán o s érvényűek, és alig ta lá lh a tó ezekben a részekben olyasm i, a m it különlegesen Szt. Is tv á n nem zeti irá n y ú sugal- m azására lehetne visszavezetni, hacsak nem az élőbeszédnek k iválóan meleg a ty a i h a n g já t, m ely főleg a n n a k utolsó b e kezdésében csendül meg m egkapóan ; «Gyermek vagy, g y ö nyörűségekben nevelkedtél ; a háború, a m u n k a és a k ü lö n féle nem zetek tá m ad ásai, am elyek kö zt én m ajdnem egész életem et tö ltö tte m , ism eretlenek elő tted . E lé rk ezett m á r az ideje, hogy a p uha p á rn á k h e ly e tt kem ényebb bánásm ódot is láss, am ely lelkedet az én p aran csaim ra irán y ítja.» íg y nem beszél egy közönséges idegen tu d ó s, ezek közvetlenül a ty a i érzésből fakadó gondolatok.
De m it szóljunk az élőbeszéd bevezetése következő szavaihoz : «Mivel nagyon érzem , hogy m in d azt, am it Isten te re m te tt és a k á r az É gben, a k á r a földön elrendel, az ész tö rv én y e ig azg atja ; m ivel látom , hogy a m it a föld ja v á ra az Isten kegyelm e ad o tt, — legyen az királyság, consulság, hercegség, ispánság, főpapság v agy bármely más méltóság — részin t isteni p arancs, részint törvény, részint bírói és polgári hatalom, részint a nemesebb és a vének tanácsa kormányozza és védelmezi, stb ., stb.» V ájjon ezek a szavak a kor általános
2*
20
felfogását tükrözik-e vissza , m időn «törvény és bírói hatalom », te h á t az o b jek tív jogrendnek fölényét em elik k i még a k irá ly sággal szem ben is? Nem találju k -e itt n y o m át a közh atalm ak am a közjogi felfogásának, m ely az ősi m ag y ar h ag y o m án y t jellem zi és am elyet a n v u g o ti királyság gondolatvilága nem tu d o tt abból k iküszöbölni. h a b á r a z t idegen term inológiájával sokszor elh o m ály o síto tta ?
N incs-e u g yanennek nyom a a «Tanácsról» szóló 7. fejezet első bekezdésének e szavaiban : «Tanács ú tjá n teszik meg a királyokat.» (Consilio enim c o n stitu u n tu r reges.) N em ju t-e itt kifejezésre a m ag y ar alkotm ányfejlődésnek az az a la p vető tén y e, hogy a «kommunitâs» a prius, és tőle való á t ruházásból szárm azik (am int a z t később W erbőczy világo
san m egform ulázta) a király ság , a ta n á c s pedig ennek az á t ru h ázásn ak szerve? É s vájjo n nem találju k -e az igazságszol
g áltatásró l szóló 5. fejezet e szavaiban : «Ne is ítélj te- m agad, hogy k irá ly i m éltóságod fénye kis ügyek á lta l ne veszítsen ; in k áb b u tasítsd az ilyen ü g yeket a bírákhoz, akikhez a dolog ta rto z ik , hogy ők ítéljenek saját törvényeik szerint. (Secundum leges suas.)» — a n n a k az önálló bírói szer
vezetnek ny o m ait, m ely a «Gyula» bírói m éltóságának m in d já r t a honfoglalás u tá n tö rté n t m eg állap ításáb an n y e rt k i
fejezést? H iszen az a tan ács, hogy az uralkodó a nem főben
járó ügyek elb írálását b írá k ra bízza, egyéb fejedelm i in te l
m ekben is előfordul ; de az a hozzátétel, hogy ezek sa já t tö rv én y eik szerint ítéljenek, tu d to m m a l m á su tt nem ta lá l
h a tó és véletlenül aligha csúszott be Szt. Is tv á n intelm eibe.
Leglényegesebb azonban vizsgálódásunk szem pontjából a jö vevények befogadásáról szóló V I. és az ősök követéséről szóló V III. fejezetek egybevetése, m elyet B alogh József érd e kesen és meggyőzően fe jt ki Nemzet és nemzetköziség Szt.
István intelmeiben cím ű értekezésében, ö t k ö vetve m u ta to k rá az a lá b b ia k ra :
Az előbb id é z e tt V I. fejezetben ta lá lju k a z t a híres m o n d ást, am elyben ta lá n kim erül m indaz, a m it a közönség leg
nagyobb része az in telm ek rő l tu d : «Unius linguae uniusque m oris regnum im becille et fragile est.» — «Az egynyelvű és v egyerkölcsű ország gyönge és törékeny.» Csodálatos, hogy ezt
a k a rtá k kap cso latb a hozni és abból fegyvert kovácsolni az egységes állam eszm e ellen, o ly an n y ira, hogy a szó szoros é rte l
m ében ö tö lte k -h a to lta k azok, a k ik egy bizonyos irá n y ú n e m zeti p o litik á t is a k a rta k m egvédeni, de Szt. Is tv á n tek in tély én sem a k a rta k csorbát ejten i. H o lo tt világos, hogy ennek a m o n d atn ak , am ely oly időben íra to tt, m ikor m odern é r te lem ben v e tt nem zetiségi kérdésnek nyom a sincs, ehhez sem m i köze nem lehet, és hogy a n n a k k e ttő s m ag y a rá z ata v an, m elyek elseje szinte kínálkozik. Ez a m o n d at ugyanis a jö v e vények befogadásáról és azok irá n t való előzékenységről szóló tan ácso k k eretében helyezkedik el indokolásképpen ; a «jöve
vények» pedig keresztények v o lta k és a nem zetnek még a pogányság felé hajló részével szem ben a kereszténység erejét képviselték. Világos te h á t, hogy az a p olitika, m ely a keresz
té n y h it terjesztését és m egszilárdítását ism erte legfőbb cél
já n a k , m indenkép k ed v ezett az ilyen idegenek betelepedésé
nek. B esenyők betelepítésére aligha alk a lm a z tá k volna ezt a m ax im át. De m iért k e lle tt így általá n o síta n i és az id ő körülm ények egy követelm ényének ily elvi kijelentés a la k já t adni? Balogh József előbb id ézett m u n k ájáb an , v a la m in t Szt.
István és a Róma eszme cím ű dolgozatában ennek a feltűnő jelenségnek igen plausibilis m a g y a rá z a tá t ad ja. V isszavezeti azt S allustiusnak. a legnépszerűbb róm ai tö rté n e tíró n a k , Szt. Ágoston De civitate dei cím ű híres m u n k ájáb a á tm e n t elő ad ására R óm a nagy ság án ak aeneasi, te h á t bevándorlói eredetéről és különböző népek csatlakozásával e lért k ifejlő déséről. úgy hogy a v ilághatalom fogalm a tényleg összeesett a népek összefoglalásából k eletk ezett birodalom fogalm ával, am ely eszm ekor N agy K áro ly császárságában n y e rt m eg
ú ju lá st. Az intelm ek tu d ó s szerzője, a m in t azt a szövegből k ö v etk eztetn i lehet, ezekből a tu d o m án y o s forrásokból m erí
t e t t és a neki congeniális eszm éket tudós m űvébe beleszőtte.
Szt. Istv á n n a k ehhez csak an n y ib an v an köze. am ennyiben a jövevényekben ő is a kereszténységet M agyarországon m eg
alapozó m u n k á já n a k segélyerőit lá tta ; az elm életi meg- okolást egészen a szerzőnek kell tu la jd o n íta n i. Szt. Istv á n - féle ta n ítá s t ab b an nem kell keresni.
22
M áskép áll a dolog az ősök követéséről szóló V III. feje
zetnél, m elyet a m ost le tá rg y a lt V I. mellé kell á llítan i, hogy ennek egyoldalúsága kiegyenlítést n y erjen. Első p illa n tá sra ez a fejezet nem ta rta lm a z egyebet, m in t kegyes tan ácso t, az ősök követésére való irá n y ítá s t az a ty a irá n ti engedelm es
ség szem pontjából. Végül azonban olyan fo rd u la to t ta lá lu n k benne, am ely kisiklik ebből a személyes színezetű g o n d o lat- m enetből és az ősök követésének p o litik ai és nem zeti színeze
te t kölcsönöz. «Mert nehéz lesz» — így hangzik a fejezet záró m o n d ata — «ezen országban uralkodnod, h a az elő tted u ra l
k o d o tt k irály o k n y o m d o k ain nem haladsz. M elyik görög korm ányozná a la tin o k a t görög módra'? V agy m elyik la tin k orm ányozná a görögöket la tin m ódra? E g y ik sem. K övesd a z é rt az én szokásaim at, hogy a tieid becsüljenek, az idegenek pedig dicsérjenek.» H elyesen jegyzi meg B alogh József, hogy ez a fo rd u lat, m ely stíl te k in te té b e n is k irí a gondolatm enet folytonosságából, alig szü le th e te tt az in telm ek tudós szerző
jének gondolatvilágából, mely a tökéletes fejedelem ágostoni jellem zésének eszm ekörébe zárkózik és a nem zeti hagyom ány fogalm ától teljesen idegen. I t t valóban, a fa n tá z ia m egeről
tetése nélkül, rá ism erh etü n k a n n a k a Szt. Istv á n n a k sugal- m azására, akiben to v áb b élt a nem zeti hagyom ány és ak in ek szervező m unkásság áb an ez a hagyo m án y nem t ű n t el a b e özönlő idegen állam szervezeti eszm ék h atása a la tt, hanem álta lu k csak m ódosult, illetv e ö regbedett, m íglen az u tódok a la tt a k e ttő összeforrt, de olyképpen, hogy fe lü lm arad t az ered eti m ag y ar gondolat : a k ö zh atalm ak közjogi jellege.
Ilyen nyom okra vezet az in telm ek kö rü l ú ja b b a n vég
z e tt és még k o rán tsem befejezett k u ta tó m u n k a, m ely a z t is igazolja, hogy azok m éltán foglalnak helyet a Corpus Iu ris élén, b ár nem közjogi jelentőségűek a b b an az értelem ben, m in th a k o n k rét jo gszabályokat ta rta lm a z n á n a k , de igenis ab b an , hogy m éltó élőbeszédül szolgálnak egy olyan tö rv é n y gyűjtem én y n ek , m elynek látszólag g y ak ran chaotikus és heterogén elem ekkel v e g y íte tt részletein keresztül mégis fel lehet ism erni a m ag y ar állam alk o tó gondolat folytonosságát.
SZENT IMRE A MAGYAR MŰVÉSZETBEN.
í r t a : Ge r e v ic h Ti b o r.
A szenteknek, m in t m inden igaz hősnek, tö b b életü k v an : m ennyei életükön k ív ü l k é t földi életük, az egyik h a lá luk elő tt, a m ásik a halál u tá n , s ez földi h alh a ta tla n sá g u k . A szentek, m időn befejezték hitv alló és áldozatos életü k et, a m ennyei p álm a elnyerése u tá n is m e g ta rtjá k ö sszek ö tteté
sü k et a földdel, kö zv etíten ek Iste n és a hívők között, a k ik e k ö zb en járásért hozzájuk fohászkodnak. M ennyei p ro tek to - ra in k ők s védelm ezőink a tövisekkel és csap d ák k al szegett földi u tak o n : védszentjeink. I t t élnek k ö ztü n k , élnek szí
v ü nkben, élnek im áin k b an és fohászainkban, élnek im a- k ö n y v ü n k la p jain és lap jai közt, kép ü k kegyesen te k in t le az oltárokról, a tem plom ok falairól a tem p lo m k ap u k n ál az ő szobraik h ív n a k és fogadnak b en n ü n k et.
M ásodik földi é le tü k et jórészt a m űvészeten keresztül élik, te s ti a la k ju k a m űvészet v ará z sla táb a n jelenik meg, eszm ényien, g y a k ra n nem ab b an a fo rm ában, am elyet e s e t
legesen viseltek, hanem ab b an , am elyet rajongó h itü n k , a m űvész ecsetje v agy vésője elképzelt.
A szentek m ásodik földi élete is helyhez, városhoz, nem zethez v an k ötve. N em csak egyes hívők, hanem városok, céhek, co rporatiók, nem zetek : nem zetük védőszentjei. H a tisz te le tü k az egyetem es egyházban általán o s is, h o ltu k u tá n is e g y ü tt m a ra d n a k szűkebb övéikkel, ó v ják h a z á ju k a t, h arco ln ak és k ö zb en járn ak érte, eg y ü ttéln ek népükkel, érzik öröm üket és b á n a tu k a t, hiszen a h azaszeretet isteni e red etű erény. F öldi h az á ju k különösen őrzi szent életü k em lékét, ápolja tisz te le tü k e t, b a jaib an hozzájuk fohászkodik, k ö zv etítésü k erejében, h a tá sá b a n bízik. A nem zeti szentek k u ltu sza m élyen em beri. Nem tú lh a jto tt hazafiság az, nem
24
Chauvinism us, nem különválás az egyház egyetem ességétől, hanem á té lt igaz h it, s megfelel az egyház ta n ítá sa in a k . M inden nem zetnek v a n n a k szentjei, a k ik nem csak a vallás, hanem a h aza hősei is, a k ik e t a tem p lo m b an és a nem zet P a n th e o n já b a n e g y a rá n t tisztelnek, ak ik rő l him nuszok és ódák zengnek, ak ik n em zetükkel e g y ü tt élik to v á b b a földi jó- és balsorsot.
A m a g y a r szentek is nem zeti szentek, életükben és h a l
h a ta tla n sá g u k b a n , a n em zetért éltek és k ü z d ö tte k , s m a is v elü n k küzdenek. Századokon á t hozzájuk fohászkodtunk, a sötétben, balsorsban u tá n u k sóv áro g tu n k : «Hol v ag y Is tv á n k irály , Téged m ag y ar kíván». P éld áju k bu zd ít és nevel.
N em zetünk legnagyobb m orális nevelői. A la k ju k a t nem zeti eszm ényképekké fo rm áltu k , elv á la sz th a tlan k e ttő s jellegük
ben : h itü k b en és hazafiságukban. A m ag y ar tö rté n e ti lélek eszm ény típ u so k k á, a m ag y ar tem p eram en tu m a lap típ u saiv á, tö rté n e ti jellem képeivé m in tá z ta ők et : a bölcs és kem ény Is tv á n k irá ly t, a b á to r és lovagias L ászlót, a rem én y etö rt;
tra g ik u s tisz ta ifjú t, Im re herceget, a tű rő és áldozatos élet női eszm ényét, E rzséb etet, a szelíd és szent nőiesség g y ö n g y szem ét, boldog M argitot. V alam ennyi egy családnak, a h ont a lap ító és szervező n agy m ag y ar d in a sz tiá n a k sarja, am i csak jo b b an kiem eli egyéniségük nem zeti jellegét. Nincs még egy törzs v ag y család, m ely a n n y i szen tet és boldogot a d o tt volna eg y h ázán ak és h azáján ak , m in t a m ag y ar k eresztény nem zeti király ság ala p ító ja , az Á rpád-ház.
A szentek a la k ja it nem csak a h ag iographia, a legenda, hanem a nem zeti lélek, a nem zeti vágyakozás és képzelet is form álja. A m a g y a r szentek nem zeti típ u s á t m érsékeltebb m iszticizm us, az ország sorsába av atk o zó nagyobb a k tiv itá s, harcias erények, a cselekvő szentség k ü lö n b ö zteti meg a m isztikus és népies olasz, a fa n a tik u sa b b spanyol, az o lta l
m azó és igazságot tev ő szerepükben tü n d ö k lő fran cia, a té rítő északi és a k o n te m p la tiv , passzív keleti s z e n t-típ u soktól.
A szentek eszm ényi elképzelésének fő realizálója a m ű vészet, s m inden nem zeti m űvészet m aga form álja meg szentjei a la k já t, a la k ítja k i ikonográfiáját, szövi m eg s a já t4
m űvészi fa n táziája színes szálaiból eszm én y ített képét, egyéni, nem zeti és szentségi jellem képét. Az ad ato k , m elyek a lap ján a m űvészet a szenteket szem léltetően ábrázolja, tö b b n y ire irodalm i jellegűek, m artyrológiák, hagiographiák, legendák, k ró n ik ák vagy a szájhagyom ány, ezeket azo n ban a m aga eszközeivel a la k ítja és fo rm álja á t, jeleníti meg képzeletkeltő erővel. A hívő, sőt a tá g a b b k ö z tu d a t elképzelését a szentek alak járó l és egyéniségéről in k áb b irá n y ítja a m űvészet, m in t az irodalom és e szerepét a m űvészet a középkorban is in k áb b a prédikációval, te h á t az élő, sem m in t az íro tt szóval o sz to tta meg.
A nem zeti m űvészetek nem csak s a já t szentjeik k ép ét a la k ítjá k ki, hanem részt vesznek m ás nem zetbeli vagy n e m zeti jelleg nélküli szentek, a nem zetek fö lö tt álló szentek, apostolok, p ró féták és p ro to m á rtiro k ikonográfiái ábrázo lásá
ban, am ire épp úgy, m in t a sa já t szentjeikre, félreism erhet- lenül rán y o m ják nem zeti m űvészetük, form aalkotó elképze
lésük bélyegét. Mily m ás például P eru g in ó n ak m isztikus, lírai, a szenvedést a m ennyei pálm a rem ényében öröm m el tű rő Szent Sebestyéné, m in t W ohlgem uthnak vagy G rünew ald- nak d rám ai realizm ussal k iélezett m á rtirja i, s ezektől m é r
sékeltebb kifejezésükkel élesen különböznek a m ag y ar festé
szet m ártirjelenetei a nélkül, hogy olaszos szenvelgésbe csap
n á n ak á t. A régi m ag y ar m űvészet m egőrizte egyéniségét az internacionális ikonográfiái tém ák k al és sém ákkal szem ben, olyanokkal szem ben is, m elyeket idegenből v e tt és fo rm ált á t ; a n n y iv a l in k áb b ütköznek k i sajáto s vonásai nem zeti szentjei ábrázolásain, m elyeknek m űvészi m egfogalm azását m ag án ak k ellett elvégeznie.
A m in t a m ag y ar m űveltség érdem ét alk o tja, hogy m ár Szent Is tv á n ó ta, első sorban a kereszténység felvételével, de a vezérkori kalandozások k u ltu rá lis tan u lsá g a in a k levonásá
val is belekapcsolódott az akkori európai m odern szellemi áram lato k b a, am i a kereszténységet jele n te tte : úgy a keresz
té n y m űvészettel azonos régi m űvészetünk sem szorítko
z o tt nem zeti szen tjein k ábrázolására, hanem széles sk álá
ban ölelte fel a kereszténység egész m űvészi ikonográfiáját.
A m ag y ar katholicizm us, ha m ár Szent Istv á n ó ta különleges
■
2 fi
helyi felad ato k k al k e lle tt is m egküzdenie, a keleti egyházak p éld á já ra nem k ü lö n ü lt nem zet-egyházzá, m űvészete és m ű vészi ikonográfiája az egyetem es katholicizm us keretében é rv én y esítette sajáto s nem zeti v o n ásait és típ u sa it. A közép
kori m ag y ar ikonográfiának éppen olyan kedves a la k ja volt Szent D ávid, m in t Szent Is tv á n , Szent György, m in t Szent Im re, to u rsi Szent M árton, m in t — legalább az o ltá rk é p e ken — Szent László, ak in ek népszerűségével csak a freskón nem v e te k e d h e tett m ás, Szent E rzsébetnél g y ak ra b b a n ta lálk o zu n k Szent B orbála v agy alex an d riai Szent K a ta lin ala k já v a l. Szent E rzséb et egészen a X IX . századig o tth o n o sabb a n ém et vagy az olasz m űvészetben, m in t idehaza, ahol a nevének szen telt kassai dóm ü n n ep elte kőben és tá b la képeken legm éltóbban rózsacsodás a la k já t. Sőt h a ik o n o gráfiái s ta tis z tik á t készítenénk a régi m ag y ar m űvészetről, bizonyos, hogy — k iv á lt a XV. és X V I. századi felsőm agyar
országi szárn y aso ltáro k a d a ta iv a l — a k im u ta tá s élére nem m ag y ar szent, hanem b arii Szent Miklós, a m ag y ar vallásos fa n tá z ia kedves M ikulása kerülne. Mindez az ikonográfia eszközével is b izonyítja a m agyarság teljes beo lv ad ását a n agy keresztény közösségbe, m elyen belül azonban m éltó h ely et b iz to síto tt nem zeti szentjeinek.
A m ű vészetnek n ag y része v olt szen tjein k k u ltu szán ak é b re n ta rtá s á b a n és a la k ju k a t a m ag y ar lélek elképzelésének m egfelelően, h atáso sab b an tu d ta m egeleveníteni, m in t az irodalom , n em csak azért, m ert ehhez tö b b eszközzel re n d e l
k e zett, hanem a z é rt is, m ert a középkorban, beleértve a renaissance ko rszak át, a m ag y ar szellem nek sokkal elevenebb és hívebb tolm ácsa volt, m in t az irodalm i tu d ato sság g al alig rendelkező s jórészt la tin nyelven szóló, kevéssé eredeti középkori irodalom . Nem kétséges, hogy a m ag y ar középkor m űvészi k u ltú rá ja m agasabb fokon á llo tt, m in t irodalm i élete. Régi m űvészetünk frissen k a p ta a n agy in tern acio n ális stílu sá ra m la to k a t és azokat eredetien tu d ta nem zetivé ido
m ítan i, oly m űveket hozva létre, am elyek legtöbb esetben elérték a legjobb európai átla g o t, ug y an ak k o r, m időn nem zeti iro d alm u n k , n é h á n y idegenből á tv e tt nyelvem lék-töredéken k ív ü l m ást nem tu d o tt fe lm u ta tn i s a m agyarországi la tin
irodalom is csekély kivétellel nélkülözte az eredetiséget és a m agasabb költői szárn y alást. Az igriceknek a la n ta s szerepük volt a nem zeti életben, alig részesültek m egbecsülésben, m időn a festők képei az o ltá rra k erü ltek . A m ag y ar lélek k o ráb b an fejezte k i m ag át, fejezte k i felfogását, eszm ényeit, ih lettség ét a m űvészet, sem m int az irodalom eszközeivel.
Alég egyszerűbben és világosabban fogalm azva meg a té te lt : a magyar művészet korábban született, m int a magyar irodalom.
A rról, hogy eleink m ilyennek lá ttá k , képzelték, m ivé eszm én y ítették szen tjein k et, tö b b e t és hitelesebben beszél a m űvészet, m in t az irodalom , még h a a n n a k ta r tju k is legen
dáink és k ró n ik áin k darabos m ű fo rm áját. K özépkori m ű v é
szeink ábrázolásaik nyers a n y a g á t az íro tt legendából vagy a szóhagyom ányból v e tté k ugyan', a z t mégis önállóan fo r
m álták, k iv á la sz to ttá k és á ta la k íto ttá k m űvészi ábrázolásra alkalm as részeit, sőt v an rá eset, hogy a legendát a m aguk fan tá z iá jáv a l g azd ag íto tták , a m űvészi elképzelésnek kedvező jelenetekkel vagy v álto zato k k al b ő v íte tté k . K épesek v o ltak szentjeink a la k já n a k oly felidézésére, a m it az íro tt szó csak a sorok közt s e jte te tt : m agának az a lak n ak , az alak fizikai képének, eszm ényi és erkölcsi ta rta lm á n a k reális m egform á
lására. ír o tt a d a to k Szent Is tv á n te sti alak járó l csak a n n y it tu d n a k , hogy alacsony volt. A m űvészet, a h agyom ány és az erkölcsi kép alap ján , egész a la k já t re k o n stru álta. A m agyar szentek ábrázolásai a közvetlenül v agy közvetve felhasznált irodalm i em lékeknek nem egyszerű átü ltetései, hanem in te r
p retálásai. A lakjaik vagy legen d a jeleneteik nem a legendák illusztrációi, hanem önálló alkotások. N em kísérői vagy függ
vényei az irodalm i m űnek, hanem egyéni elképzelések, még ak k o r is, h a az a d a ti elem eket k im u ta th a tó a n az íro tt forrás k ö zv etítette, m in t a ciklikus legenda-ábrázolások esetében.
N em zeti szentjeink középkori ikonográfiája nem csak m i
nőségileg, hanem m ennyiségileg is elkülönül az irodalm i a n y a g tól. A legendák kö zt a leggazdagabb boldog M argité, akinek szerepe a m űvészetben a legszerényebb. László ala k já v a l és legendájával viszont tö b b e t foglalkozik a m űvészet, m in t az irodalom . Szent Ferenc legendája m ag y ar nyelven m ár a
