kitért a szerző, akkor könyvében miért nem u t a l t a cserkészet 1956-os újjászervezésének kísérletére i s ? !
A kötetben t ö b b kisebb — elsősorban nyom
dai — értelemzavaró hiba is becsúszott, melyre a recenzensnek kötelessége felhívnia a figyel
met. Bizonyosra vehető a hadifogoly által i r á n y í t o t t cserkész mentőkocsi 1911-beli köz
lekedésének (34. o.) lehetetlensége.
Nem valószínű, hogy 1931-ben a 146 csapat
ban 335 öregcserkészt foglalkoztattak (103. o.) ; egy nulla lemaradt.
Nem tisztázott a munkásfiatalok megnyeré
sét „sugalmazó" dátum nélküli grafikonok for
rásértéke sem (240. o.)
„A regőscserkészet h á r o m " céljából csak k e t t ő t ismerünk meg (299. o.). A kitüntetések t á b l á z a t a is elcsúszott, alulról a második oldal
ra került (318—319. o.) ...
Ezek a hiányosságok, hibák azonban nem befolyásolhatják értékítéletünket a rendkívül gondosan — a helykihasználás maximális, de jól áttekinthető formában való megvalósításá
val — szerkesztett, rendkívül gazdag, forrás-
A recenzens furcsa könyvet olvasott. Nehéz lenne akár műfaját is meghatároznia. H a d avagy politikatörténet? Esetleg megkésett bizonyítási kísérlet, hogy 1944. augusztus 23-át követő katonai teljesítményével — a koráb
biakról nem esik szó — el kellett volna nyernie Romániának a „fegyvertárs á l l a m " s t á t u s z á t ? Bizonyításhalmaz a címben rögzítettek alá
t á m a s z t á s á r a ? Olykor számmisztika? Bűvész
kedés a r o m á n és a német hadosztályok szá
m á v a l ?
Mindenesetre semmit sem bíznak a szerzők az olvasóra. Álláspontjukat többször is meg
ismétlik, körbejárják. Akár úgy is, hogy a m u n k a bevezetését ismétli a finálé: „...a romá
niai események összehasonlíthatatlanul fonto- sabbak voltak a háború végkifejletének meg
gyorsítása szempontjából, m i n t a francia
országi események... augusztus 23-nak a máso
dik világháború egyik döntő jelentőségű ese
ményként való értékeléséhez semmilyen kétség sem fér... a r o m á n felkelés érzékelhetően a hit
leristaellenes szövetség javára billentette a mérleget és meggyorsította győzelmét... a ro
m á n hadsereg t ö b b mint 200 000 km2-t szaba
d í t o t t fel az ellenséges megszállás alól..."
értékű dokumentumokkal, fényképekkel ellá
t o t t impozáns kiadvánnyal kapcsolatban.
Külön kiemelhetjük a szerző következetes gondolatmenetét, a rendkívül bő — néhol kissé gondolatmenetet lazító — forrásközlését, ol
vasmányos stílusát. S t a l á n nem utolsósorban m é l t a t h a t j u k az ifjúsági mozgalmak, szerve
zetek történetének objektív megismertetésére t e t t erőfeszítéseit, ezen háttérbe szorított téma
kör k u t a t á s á n a k vógigvitelét. H a a cserkészet történetének vizsgálata nem is zárult le e k ö n y v megjelenésével, m i n t ahogy Gergely Ferenc is véli, s a monográfia is v á r a t még magára, akkor is állíthatjuk, hogy történetírásunk fehér folt
jainak megszüntetéséhez ez a kézikönyvként használható m u n k a eredményesen járult hozzá.
Végül nem m a r a d más h á t r a , m i n t hogy e m u n k á t ajánljam minden érdeklődőnek, öreg
nek és fiatalnak, v a l a m i n t különösen — „kor
szakfinomító" h á t t é r a n y a g k é n t — a történe
lemmel és pedagógiával foglalkozó szakembe
rek számára.
Miklós Tamás
E n n e k pedig szinte öntörvényű fejezetévé vált, amikor a szerzők mindezt a szovjet had
sereg teljesítményeit leszállítva is megfogal
m a z t á k — majd hangsúlyozták: „ . . . mennyi időt v e t t volna igénybe a román felkelés által szükségtelenné t e t t új szovjet hadászati had
művelet előkészítése és végrehajtása... H a . . . előkészítésének atlagául 25—30 napot veszünk, végrehajtásához pedig 20—25 napot, 45—55 napos átlag jön k i ; ennyire lett volna szükség az említett ellenállási sáv áttöréséhez... A ro
m á n felkelés... teljesen szükségtelenné t e t t egy ilyen szovjet hadászati h a d m ű v e l e t e t . . . "
A szerzők — bevallottan — arra vállalkoz
t a k , hogy bizonyítsák ezeket az állításokat.
A t ö r t é n e t t u d o m á n y eszközeivel !
Első látásra impozánsnak t ű n h e t a k ö n y v apparátusa. A szerzők igen sok forrásra, fel
dolgozásra hivatkoznak. Ám ez oly mértékben szelektált, amennyire ezt a koncepció kény
szerítette. Feltűnik egyébként a használt és hivatkozott forrásokon belüli szelekció is. Pl.
az egyik alapvető forrás, a Magyarországon is jól ismert Heeresgruppe-Südukraine (később Süd) i r a t a n y a g á t illetően. V a n n a k persze olyan források is, amelyekről a szerzők nem I L I É CEAUSESCU— F L O R I N CONSTANTINIU— M I H A I E . I O N E S C U
KÉTSZÁZ NAPPAL KORÁBBAN
Románia szerepe a második világháború megrövidítésében
(Krüerion Könyvkiadó, Bukarest, 1986. 247 o.)
— 601 —
t u d n a k . E z újabb ellentmondást eredménye
z e t t : amikor azt hangsúlyozzák, hogy „...Ro
m á n i a nem szabad elhatározása, hanem bizo
nyos kérlelhetetlen politikai és katonai valóság kényszere nyomán került Berlin hatósugarába, nem maga v á l a s z t o t t a a szövetséget Német
országgal, hanem annak karjaiba v e t e t t é k . . . " , ennek ha bizonyítására nem is, ám körbejárá
sára alkalmat kínált volna a nemzetiszocialista Németország külügyminisztériumának Bonn
b a n őrzött iratanyaga — a bukaresti német követség jelentései, összefoglalói, a berlini román követtel folytatott tárgyalásokról ké
szült jegyzőkönyvek s t b . Ezek az iratok, irat- együttesek — e sorok írója megismerkedhetett v e l ü k — nem csak cáfolhatják, ám olykor meg
erősíthették volna a szerzők állításait.
Cáfolhatják pl. abban, hogy R o m á n i á t meg
szállták volna a németek. (Bár a szerzők erről maguk is ellentmondásosan í r n a k : a megszál
lást egy h e l y ü t t [184. o.] az a megfogalmazás helyettesíti, hogy a német csapatok bevonul
t a k az országba.) Abban is, hogy Románia egyike volt az első országoknak, amelyre a Reich nyomást gyakorolt — hiszen ez a presszió összehasonlíthatatlanul nagyobb volt Ausztria és Csehszlovákia esetében és i n k á b b Magyar
ország vonatkozásában m u t a t h a t párhuzamo
k a t .
Állításaik egy részéhez viszont bizonyító anyagot t a l á l h a t t a k volna. Pl. a vasgárda ese
tében. Ez nem volt ugyan importjelenség, m i n t a szerzők állítják, de a német támogatás mértékét, formáit és t a r t a l m á t nyomon lehe
t e t t volna követni. Mint a kiugrás előtörté
netének távolról sem elhanyagolható összete
vőit is: mit t u d t a k és mit nem a németek, mi volt hibasorozatuk motivációja.
A bonni i r a t a n y a g negligálása egyébként az augusztus 24—25-i események ábrázolását is hátrányosan érintette. í g y a szerzők egyetlen szóval sem említik a Ploiesti környékéről indí
t o t t német Flak-seregtest hadműveleteit.
Arról viszont m á r a Heeresgruppe általuk is
— említettük: szelektíve — használt irat
anyaga segítségével lehetett volna szólni, hogy augusztus 23-a előtt a német—román katonai együttműködés egésze sokkal összetettebb volt annál, semhogy azt csupán azzal lehetne jellemezni, hogy a román magasabbegységek közé német alakulatokat ékeltek. A hadinapló
ból inkább azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a román parancsnokok szándékosan ku
szaságot, nehezen áttekinthető helyzeteket teremtettek a fronton. Bár német részről román jóváhagyás nélkül is mozgattak román alaku
l a t o k a t , annak ismételt hangsúlyozása, hogy a r o m á n hadosztályok vezénylése csak n é m e t parancsra t ö r t é n h e t e t t , arra utal, hogy a szán
dékos a végrehajtás közötti szakadék egyre m é lyült. Mindezt pedig az is kiegészítheti, hogy Antonescu marsall németeknek adott ígéreteit a r o m á n vezérkar többnyire nem sietett végre
hajtani. Ellenkezőleg. Bizonyos momentu
mokból az is fölismerhető, hogy a késlekedés egyenesen a marsall valós szándékait t ü k r ö z t e . A koncepciónak t ö r t é n ő alárendelés követ
kezményeit azok a részek sem kerülték el, ahol a szerzők a kiugrást követő eseményeket tárgyalják. Abban egyetérthetünk, hogy
„...rendkívül cseppfolyós katonai helyzet alakult ki, amely rendkívüli megoldásokat kö
v e t e l t . . . " , ám a szerzők tervezettnek tekinte
nek spontán folyamatokat és azt állítják, hogy a legfelsőbb román parancsnokság döntése volt
„ . . . a népi jellegű összecsapás, a népi háború, a gerillaharc..." megválasztása. Egy recenzió
ban nem lehet természetesen tipológiára vállal
kozni, amikor a frontról visszaözönlők, a buka
resti német követséget körülzárók, német t á m a s z p o n t o k a t körülvevők és a németek ellen valóban harcolók között teszünk különbséget, ám azt mégis kijelenthetőnek véljük, hogy mindezt egy teljesen i n t a k t fegyveres erő vezérkara sem t u d t a volna megtervezni és végrehajtani. Hiánylajstromunk egyébként azzal is folytatható, hogy a szerzők szinte teljesen tájékozatlanok nemcsak a magyar
országi, ám a horvát területeken végbement eseményeket illetően is.
A k ö n y v t ö b b vetületéhez egyébként szak
mai megjegyzés alig fűzhető. í g y ahhoz sem, hogy 1944. augusztus 23-át az egész r o m á n történelem készítette elő. Nyilván ennek is következménye, hogy a szerzők szerint a ro
m á n l a k t a területeken a középkorban nem feudalizmus j ö t t létre, hanem ezt egy erősen S p á r t á t idéző hadszervezet léte helyettesítette volna — „...a hadsereg az évszázadok során mindig az egész nép oldalán állt az idegen agresszióval szemben..." I d e kapcsolható kö
vetkezmény egyébként az is, hogy a Horia—
Closca-féle mozgalom a nagy francia forrada
lom előjátéka volt. (?)
Ü g y véljük, hogy a három szerző m u n k á j a végsőbb summázatban történettudományi a l kotásnak nem tekinthető.
Megírásának okait és körülményeit o t t és olyan viszonyok között kell keresni, amely in
k á b b a politikus, esetleg a politológus, de nem a történész feladata.
Vargyai Gyula
— 602 —
