HADTÖRTÉNELMI K Ö Z L E M É N Y E K
É V N E G Y E D E S F O L Y Ó I R A T M A G Y A R H A D I T Ö R T É N E T Í R Á S
F E J L E S Z T É S É R E
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
H A D T Ö R T É N E L M I BIZOTTSÁGÁNAK MEGBÍZÁSÁBÓL
(1 9 3 4. É V F O L Y A M . X X X V . K Ö T E T . )
A G R Ó F V I G Y Á Z Ó S Á N D O R - É S F E R E N C - V A G Y O N J Ö V E D E L M É N E K F E L H A S Z N Á L Á S Á V A L K I A D J A A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A
B U D A P E S T . 1 9 3 4.
SZERKESZTI:
G Y A L Ó K A Y J E N Ő
IlWil«! IUI. I —1-- Ilin "T-M*1
Ü B . K5P. tBES. ü í M S '
T A R T A L O M .
Oldal Dr. Borbély Andor: Z y n d t M á t y á s n a g y h a d i t é r k é p e h a z á n k r ó l 197 'Cséffalvay István: A b e s z t e r c e v i d é k i h a r c o k (1849 j ú n 20—29.) orosz
f o r r á s n y o m á n 82 Dr. Darkó Jenő: T u r á n i h a t á s o k a g ö r ö g - r ó m a i h a d ü g y f e j l ő d é s é b e n 3
Gyalókay Jenő: A m o h á c s i v é s z e g y c s e h k r ó n i k á b a n 58 Báró Lütgendorff Kázmér: G y e r g y ó f e l s z a b a d í t á s a 1916 ő s z é n 217
Dr. Miskolczy István: N a g y L a j o s m á s o d i k n á p o l y i h a d j á r a t a (1350) 41 Dr. Rédoay István: A z 1849 április 28-i k o m á r o m i h a d i t a n á c s törté-
n e l m i j e l e n t ő s é g e 66 A z 1737 a u g u s z t u s 4-i b a n j a l u k a i ü t k ö z e t 203
Dr. Tóth Zoltán: A h u s z á r o k eredetéről 129 Zsuffa Sándor: M a g y a r o k a v i l á g h á b o r ú b a n és orosz h a d i f o g s á g b a n 90
T Á R C A .
•Gróf Zichy István: Gróf Z i c h y I s t v á n h u s z á r e z r e d é n e k k é r d é s é h e z 270
H A D T Ö R T É N E L M I O K M Á N Y T Á R .
XVII. s z á z a d i m a g y a r n y e l v ű h a d b í r ó s á g i ítélet (Közli: dr. B i t t ó Béla) 273 Ismeretlen R á k ó c z i - k i á l t v á n y a b a j o r h a d s z i n t é r r ő l , 1705-ből (Közli:
Markó Árpád) 103
H A D T Ö R T É N E L M I I R O D A L O M .
Aggházy Kamill és Stepan Valér: A v i l á g h á b o r ú . 1914—1918. (Ism.
v. D o r o m b y J ó z s e f ) 114 Atti delV Istituto di Architettura Militare Italiana. F a s e . I V — V I .
1934. (Ism. G y a l ó k a y Jenő) 296 , Dr. Darkó Jenő: A z ő s m a g y a r h a d m ű v é s z e t f e j l ő d é s e és h a t á s a
N y u g a t e u r ó p á r a (Ism. Dr. T ó t h Zoltán) 286 Doromby József: A cs. és kir. 83. é s 106. g y a l o g e z r e d t ö r t é n e t e é s
e m l é k k ö n y v e (Ism. Markó Árpád) .1 307
Oldal
Dr. Glaser Lajos: A k a r l s r u h e i g y ű j t e m é n y e k m a g y a r v o n a t k o z á s ú t é r k é p a n y a g a (Ism. — ő) 303- József kir. herceg: A világháború, amilyennek én l á t t a m . VI. és VII.
kötet (Ism. v. Kovács Aladár) 10b, 28t V. Kárpáthy-Kravjánszky Mór dr.: Rudolf u r a l k o d á s á n a k első tíz
éve (Ism. —x.) 123- Lósy-Schmidt Ede: A Hold fényének, mint természetes f é n y f o r r á s n a k
t á v í r á s r a való felhasználása, G y ő r v á r á n a k 1598-i visszavételekor
(Ism. Lovag F e h r e n t h e i l - G r u p p e n b e r g László) 124 Markó Árpád: II. Rákóczi Ferenc a hadvezér (Ism. G y a l ó k a y Jenő) 289
Dr. Pataki Vidor: Az egri v á r élete (Ism. G y . J.) 308 Pfannl Jenő: Gróf W y m e s Ferenc (Ism. Sz—ő) 302 Polner Ödön: A Mária Terézia-rend közjogi jellege (Ism. Rédvay
István) 304 Przeglad Historyczno-Wojskowy. Tom. I—VI. 1929—1933. (Ism.
D r . Bottló Béla) 311 Gróf Tisza István összes m u n k á i . 4. sorozat, V. k. (Ism. —y.) 118
Török Pál: Az első lépés a v i l á g h á b o r ú felé (Ism. Dr. Rédvay István) 120'
A világháború, 1914—1918. III. k. (Ism. v. T a n í t ó Béla) 293.
B Ü N A N T Ú L PÉCSI EGYETEMI KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA R - T . PÉCSETT.
Turáni hatások a görög-római hadügy fejlődésében.
Azon harcias n o m á d o k n á l , k i k a Kr. e. VII. sz.-tól kezdve a középkor végéig' a D u n á t ó l Keletszibériáig t e r j e d ő terüle- ten l a k t a k , észrevehető a h a d i szervezetnek és t a k t i k á n a k bizonyos h a g y o m á n y o s egysége. Az a h a d i t a k t i k a , mellyel a s k v t h á k D á r i u s perzsa seregét ú t t a l a n p u s z t á i k mélyére csalták, hogy a z t á n a f á r a d s á g t ó l és nélkülözésektől k i m e r ü l t sereget k ö n n y ű szerrel visszavethessék, lényegében azonos az- zal. amellyel a p á r t h u s o k Crassus és Antonius légióit megsem- misítették s több. mint 100 éven át rettegésbe e j t e t t é k a világ- bíró Róma lakosait. T o v á b b menve, u g y a n e z e n t a k t i k á j u k - nál fogva lettek a h u n o k Attila alatt E u r ó p a rémeivé; ezzel a t a k t i k á v a l igázzák le a t ü r k ö k (ó-törökök) a Kr. u. I. szá- z a d b a n az Indiától a Donig lakozó néptörzseket s ezt viszik m a g u k k a l a t ő l ü k elszakadó s P a n n o n i á b a n letelepülő ava- rok is.1
Ezek mellett a n a g y h a t a l o m r a szert tett és jobban is- mert népek mellett egész sorát ismer jük a kisebb n é p e k n e k , m e l y e k r e vonatkozó tudósításokból töredékes vonások- ban u g y a n e z e n t a k t i k a h a s z n á l a t a derül ki.2 A n n a k a terü- letnek határai, melyen ezek a népek l a k t a k , keleten a k i n a i birodalom, n y u g a t o n a D u n a vonala, délen a Fekete-tenger, K a u k á z u s . Káspi-tenger. az iráni fensík és I n d i a északi széle, északon pedig kb. az 55. szélességi fok. á m b á r errefelé a h a t á r v o n a l b i z o n y t a l a n a b b . Ez óriási terület f ö l d r a j z i kö- z é p p o n t j a a t u r á n i síkság, Elő-Ázsia e h a t a l m a s k i t e r j e d é s ű p u s z t á j a , melyet az Aral-tóba ömlő két n a g v folyó, az O x us és J a x a r t e s szelnek keresztül. Innen, a t u r á n i síkról
1 A s k y t h á k r a nézve 1. Herodotos IV, 46, 70, 128; a párthusokról Üio Cassius XL. 13—29: XXXV1, 5: XLIX, 28: a húnokról Ammianus Marcellinus XXXI. 2; a tülkök és avarok t a k t i k á j á t 1. a Pseudo-Mauri- kios (Herakleios)-féle Taktikában, ed. Scheffer, p. 260—264.
2 Az ugorok, utigurok. szabirok, kazárok, bolgárok stb. t a k t i k á j á r a nézve 1. „Bölcs Leó T a k t i k á j á n a k hitelessége m a g y a r történeti szem- pontból" (Budapest, Akadémia, 1915) c. értekezésem 61. és k. lk., 97. é<
k. lk. Az alánok is, akik még Arrianos (Taktika 4. 5—8 ed. Roos) idejé- ben h a j í t ó d á r d á s lovasok, már Prokopios (B. G. IV, ed. Haury, p. 524) szerint a VI. sz.-ban íjjászok voltak.
az elismerése, hogy az í j j á s z lovasságnak, mint f e g y v e r n e m - nek a l k a l m a z á s a a s k y t h á k t ó l inchilt ki s tőlük t e r j e d t el a többi népekhez.
A görög t a k t i k u s í r ó k n a k eme megfigyelését a történe- lem tanulságai e g y é b k é n t is igazolják. Xenophon6 szerint az idősebb Kyrost megelőzőleg a p e r z s á k n a k nem volt lovassá- guk, í j jászaik gyalogosan harcoltak s Kvros ösztönzésére alak ill meg — egyelőre csak az előkelők körében — az első perzsa lovasíjjász-csapat a Kr. e .VI. sz. vége felé. Persis hegves vidéke nem is volt a l k a l m a s terület a lovasságnak, lakói eredetileg nem voltak lovasok. A fejlődés a lovasság i r á n y á - ban csak lassan történhetett. Az V. sz. elején a n n a k a sereg- nek t ú l n y o m ó n a g y része, mellyel Xerxes a görögök leigá- zására indul, még gyalogos volt, 1.700.000 gyalogos mellett csak 80.000 lovast tudott felmutatni.7 Igen tanulságos a n n a k a megvizsgálása, hogy ezek a lovasok h o n n a n valók voltak s hogy voltak felszerelve.
A perzsa, méd és indiai8 lovasok nehéz fegyverzetű í j j á s z o k p á n c é l b a n és p a j z z s a l s nem tekinthetők egyebeknek lovasított nehéz gyalogságnál. A l i b y a i a k nem is í jjászok. csak dárdások, az a r a b o k íjjászok u g y a n , de tevéken h a r c o l n a k . K ö n n y ű f e g y v e r z e t ű lovasíjjászcsapatot c s u p á n a b a k t r i a i a k
és k a s p i a i a k állítottak ki. tehát azok a népek, melyek föld- r a j z i l a g m á r beleestek az előbb meghatározott t u r á n i körbe, v a g y legalább közvetlenül a n n a k h a t á r a i n mozogtak.
Mily nehéz dolog volt az í j j n a k lóhátról való kezelése, o n n a n is látható, hogy még a nomád perzsák, az u. n. sagar- ti-k (iGrfáp-noi) is, kik é l e t m ó d j u k n á l fogva lovasok voltak, csak tőrrel és p á n y v á v a l voltak felfegyverezve, de lóhátról nyilazni nem tudtak.9 Az asszírok íjjászai harciszekéren állva eregették n y i l a i k a t , miközben a lovak gyeplőit egy másik ember, a kocsis fogta. Ez a szokás a k k o r is m e g m a r a d t , m i k o r későbbi időben az asszír í j j á s z o k a t lóra ültették. Az í j j á s z n a k lovát nyilazás közben egy másik lovas fogta, úgyhogy t u l a j - d ö n k é p e n a kettő e g y ü t t v é v e tett k i egy harcost.10 A régi e g y p t o m i a k n a k nem is volt s a j á t bennszülött lovasságuk, h a n e m ázsiai segédcsapatokból szervezték meg ezt." A kinai- ak a n a g y f a l a t éppen a velük szomszédos lovas í jjászok ellen h ú z t á k s nem letit volna szükségük erre. ha ezekkel a népek- kel egyenlő e r e j ű és é r t é k ű hadsereget t u d t a k volna szembe-
6 Kúpou Traibeíi 1. IY. c. 3.
7 Herodotos VII, 84.
8 Az indiai lovasok Arrianos (Indike, 16. 10. ed. Roos) idejében d a r - dákkal és könnvű pajzzsal vannak felszerelve.
9 Herodotos VII. 85.
10 Jahns. Geschichte des Kriegswesens, Lipcse, 1880. 63. 1.
1 1 U . o. 59 1.
állítani. A g e r m á n o k még a gyalogságukat is a r á n y l a g későn szerelték fel n y i l a k k a l : C a e s a r és Tacitus mésr nem t u d n a k í j jász germánokról, a források csak a Kr. u. IV. század óta említenek ilyeneket.1 2 I d ő s z á m í t á s u n k kezdetén lovasságuk csekély, á l t a l á b a n h á t t é r b e szorul a gyalogság mellett, p a j z s - zsal, k a r d d a l és l á n d z s á v a l (framea) v a n felszerelve s n e m önállóan, h a n e m a gyalogsággal vegyítve harcol, a m e l y b í r j a a velük e g y ü t t való iramot.1 3
Mindezekkel szemben m á r Herodotos1 4 ú g y jellemzi a Fekete-tengertől északra l a k ó s k y t h á k a t , hogy m i n d a n n y i a n lovas nyilazók s félnek a gyalogságtól, mert m a g u k nem t u d - n a k gyalog harcolni. Ez a r r a m u t a t , hogy ők nem a k k o r t á j - ban t a n u l i á k a lóhátról való nyilazást, h a n e m ősidőktől fogva g y a k o r o l j á k ezt s csakis ennek hódolnak, m á s f a j t a h a r c m ó d - hoz nem is értenek. A történelemben ők az első képviselői az í j jász lovasságnak s az ezzel kapcsolatos sa játszerű takti- k á n a k . Minden más nép. melynél ennek a t a k t i k á n a k a hasz- n á l a t a k i m u t a t h a t ó , közvetlenül v a g y közvetve a s k y t h á k n a k , illetve a velük azonos k u l t ú r á j ú t u r á n i a k n a k a t a n í t v á n y a .
Mi volt ennek a t a k t i k á n a k a lényege?
Alapfeltétele volt ennek a t a k t i k á n a k ú g y a lovaglás- ban. mint a lóhátról való n y i l a z á s b a n való mesteri tökéle- tesség. A száguldó p a r i p a h á t á r ó l nem csupán előre, h a n e m oldalt és h á t r a f e l é is biztosan kellett tudni célozni és lőni.
Ez képesítette őket arra, hogy minden ú j helyzethez pillana- tok alatt a l k a l m a z k o d j a n a k s u g y a n c s a k pillanatok alatt teremtsenek ú j helyzeteket meglepetésszerűleg az ellenség számára. A sereg f e l á l l í t á s á b a n két fontos t a k t i k a i elv érvé- nyesült. Az egyik az volt, hogy olyan arcvonalat kell az ellen- ségnek m u t a t n i , mely a sereg alkotórészeinek r e n d j é b e és a vezér s z á n d é k a i b a semminemű bepillantást n e m enged, sőt azt egyenesen k i z á r j a . A másik elv volt, hogy a sereg m i n d e n része ott és ú g y állíttatott fel. ahol és ami módon a csata v á r h a t ó f o l y a m á n alkalmazást fog nyerni, illetve a h o n n a n a leggyorsabban lehet az a l k a l m a z á s helyére vezényelni. Az első harcvonal a csata előtt egy tömör és egyenletes arcvona- lat mutatott, mely az egyes t a k t i k a i egységek végződésénél csak igen kis, messziről fel sem t ű n ő hézagokkal volt meg- szakítva. A második és h a r m a d i k vonal felállítása m á r telje- sen a terep minőségéhez a l k a l m a z k o d o t t s lehetőleg ú g y volt felállítva, hogy az ellenség semmit se lásson belőlük. A csata megkezdése rendszerint az ellenség k ö r ü l i manőverezéssel történt, melynek az volt a célja, hogy az ellenség sorait meg-
12 U. o. 18, 423. lk.
13 Tacitus, Germania c. 6. •
14 IV, 46 12«. i
bontsa, összeköttetéseit z a v a r j a , m á l h á j á t ó l és tartalékaitól e l v á g j a . Az a r c v o n a l t á m a d á s t rendesen színleges meghátrá- lás, ill. visszavonulás követte, melynél a h á t r a f e l é nyila- zással távol t u d t á k maguktól tartani az ellenséget s m a g u k u t á n csalták az előre felállított csapdáig, hol a lesvető csapa- tok oldal- és h á t t á m a d á s a , illetve a terep nehézségei az üldö- zők r o h a m á t nemcsak megállították, h a n e m az üldözöttek e g y i d e j ű visszafordulása által őket a teljes bekerítésnek és megsemmisítésnek tették ki.
Ez a t a k t i k a tehát nem a nyers erőre volt a l a p í t v a , hanem az ügyes számításon felépülő haditervre. A s a j á t erőnek lehető kímélésével minél n a g y o b b k á r o k a t okozni az ellen- ségnek, ez volt az alapelv. Ezért mindig az ellenség legérzé- k e n y e b b oldalát keresték, v a g y az ellenségre nézve legked- vezőtlenebb k ö r ü l m é n y e k közt igyekeztek felvenni a harcot.
D ö n t ő ü t k ö z e t e k b e csak a k k o r bocsátkoztak, h a a bevezető h a r c o k b a n a győzelemhez szükséges előnyöket és feltételeket biztosították m a g u k n a k .
H a ezt a t a k t i k á t a régi görögök és r ó m a i a k h a r c m ó d - jával h a s o n l í t j u k össze, mint amilyen lehetett az Athén és S p á r t a h a t a l m á n a k f é n y k o r á b a n , illetve a római köztársaság idejében, a r r a az e r e d m é n y r e j u t u n k , hogy az ókor e két vezető népének h a d i t a k t i k á j a szinte minden ponton szöges ellentétben állott a t u r á n i t a k t i k á v a l . A görögöknek teljesen zárt hoplita p h a l a n x a , mely gyalogosokból állott s egy vonal- ban. t a r t a l é k nélkül volt felállítva, amely mindent egyszerű nekirohanással és egy lökéssel a k a r t elintézni a kézi tusa ú t j á n s melynél a lovasságnak igen alárendelt szerep jutott, íigy céljaiban, mint módszereiben és eszközeiben egészen m á s f a j t a h a r c n a k a képét m u t a t t a , mint a t u r á n i a k é . A köz- társasági Róma seregeinek t a k t i k á j a csak a n n y i b a n tért el a görögökétől, hogy a r ó m a i a k már korán bevezették az acies triplexet, a három v o n a l b a n való felállítást, melyben a tartalék elve is érvényesült, á m b á r nem olvan mértékben és módon, mint a t u r á n i a k n á l . A lovasság a rómaiaknál is ke- vésszámú és gyengén felszerelt volt s egészen mellékes szere- pet játszott a p i l u m m a l felfegyverzett nehéz gyalogság mel- lett. a m e l y a sereg zömét alkotta.
A különbség a két t a k t i k a között tehát oly nagy, hogy első tekintetre szinte k i z á r t n a k látszik a kettő közötti köl- csönhatás. kereszteződés, illetve az egyiknek a másikhoz való hasonulása. És mégis a történelem azt m u t a t j a , hogy a görö- gök és r ó m a i a k hadviselési m ó d j a az ókor f o l y a m á n lassan, fokozatosan, lépésről-lépésre közeledett a t u r á n i taktikához, m í g végre az ó- és középkor h a t á r m e s g v é jén csaknem telje- sen á t f o r m á l ó d o t t ennek a m i n t á j á r a . Az a l á b b i a k b a n igye-
kezni f o g u n k ennek a r e n d k í v ü l érdekes és tanulságos folya- m a t n a k minden f o n t o s a b b m o z z a n a t á t megvilágítani.
Az athéni seregben lovas íj jászok először a peloponnesosi h á b o r ú alatt b u k k a n n a k fel. Már a h á b o r ú kezdetén ott vol- t a k a rendes, d á r d á s lovasság mellett, mint csekély számú elitecsapat, melyet nemcsak a város védelmére, h a n e m külső e x p e d i t i ó k r a is a l k a l m a z t a k , így pl. 416-ban a melosiak elleni h a d j á r a t o k r a 1200 hoplita és 300 gyalogos í j jász mellett 20 lovas íj jászt is küldöttek. 414-ben pedig a Siciliába k ü l d ö t t lovasok között 250 d á r d á s és 30 í j jász volt.15 Kétségtelen, hogy ezek az í j jász lovasok nem voltak bennszülöttek, még csak nem is görögök, h a n e m a s k y t h á k v a g y az ő h a t á s u k alatt álló geták közül toborozott idegen zsoldosok.16 Ezt világosan b i z o n y í t j a egy orvietoi vázakép,1 7 mely egy k o r o n g n a k a peremén az athéni d á r d á s lovasokat á b r á z o l j a k ö r b e n f u t ó sorban, középen pedig e g y m a g á b a n az í j jász lovast. A d á r - dások chlamysáról, széles k a r i m á j ú nemez k a l a p j á r ó l s bőr lábszárvédőjéről azonnal föl lehel ismerni a görög viseletet.
A magános í j jász a z o n b a n egészen idegenszerű öltözetben van.
F e j é t hegyes, végével lefelé k u n k o r o d ó süveg, d e r e k á t szűk.
testhezálló, f e k e t e - f e h é r csíkos, m a j d n e m térdig érő k a b á t , lábszárait u g y a n c s a k szíík, bokáig érő, csíkos n a d r á g b o r í t j a . Ez h a t á r o z o t t a n s k y t h a viselet, minden részletében teljesen hasonlatos ahhoz, amelyet a k u l o b a i elektron-edény íj ját f'el- a j z ó s k v t h á j á n láthatunk.1 7 3
Hogy meddig m a r a d t f e n n ez a szokás, idegen zsoldos lovas í j jászok a l k a l m a z á s a az a t h é n i seregben, nem tud juk.
Xenophon m ü v e i b e n nem t a l á l j u k n y o m á t a n n a k , hogy ilyen- f a j t a segédcsapatok az ő i d e j é b e n is lettek volna a ííörögök- nél. Ugy látszik, idővel k i m e n t ez a g y a k o r l a t b ó l . F ü l ö p és Nagy Sándor m a k e d ó n hadseregében, a m e l y e g y é b k é n t a k ü l ö n f é l e f e g y v e r n e m e k változatos c o m b i n a t i o j á t m u t a t t a , eredetileg nem volt h e l y ü k a lovas í j j á s z o k n a k . Sándor a maga n a g v győzelmeit a p e r z s á k o n egészen a g a u g a m e l a i és e k b a t a n a i csatákig e f e g y v e r n e m felhasználása nélkül a r a t t a
15 Y. ö. Tlnikydides TT. 13. 20: V. 84. 1; VI. 94. 4.
16 Y. ö. Thukvdides II. 96, 2: II. 97, 6. Ez utóbbi helyen van T h u k y - dides híres nyilatkozata a skythákról, kik úgy harci erejüknél, mint gyakorlati életbölcseségüknél fogva messze felülmúlják Európa és Ázsia összes népeit s ha egyetértenének egymás közt, semmiféle földi hatalom nem tudna uekik ellentállani. Hogy milyen szívósan tartotta magát ez a nézet, m u t a t j a az, hogy Laonikos Chaíkokandvles a XV sz.-ban csak- nem szószerint ugyanezeket m o n d j a az ő korabeli skythákról, vagyis a tatárokról. Y. ö. Laon. I. 126 ed. Darkó.
17 Közölve Archäologische Zeitung Bd. 38. Berlin 1886. Kromcyer- Veith. Heerwesen n. Kriegführung d. Griechen und Römer. München,
1928. 24. kép.
1 7 a Antiquités dn Bosphore Cimmerien. Szt. Pétervár. 1854: Nagy Géza. Magyar viselet tört. I. tábla.
a híres m a k e d ó n p h a l a n x mellett főleg a nehéz lovasságra t á m a s z k o d v a .
D e a m i d ő n hódításai során az iráni fensík keleti és északi részébe hatolt előre, m i n d j o b b a n megismerkedik az itt lakó bennszülöttek h a d a k o z á s i m ó d j á v a l s c s a k h a m a r f e l t ű n n e k az ő seregében is a k ö n n y ű k ó p j á s lovasok (ÍTmaKovncrraí) és az íj j á s z l o v a s o k (ÍTTTTOTOSÓTCU).18 Döntő volt e t e k i n t e t - ben S á n d o r n a k két évi b a k t r i a i tartózkodása, hol közvetlen közelről alaposan megfigyelhette a t u r á n i t a k t i k á v a l harcoló bennszülötteket. Innen k i i n d u l v a v í v t a harcait a J a x a r t e s mel- léki s k y t h á k és a sogdiana-beliek ellen, akik mind u g y a n - ezen t a k t i k á v a l h a r c o l t a k . Kétségtelen, hogy Sándor m á r ezen h a r c a i b a n és az i n d i a i a k k a l szemben is alkalmazott seregében í j jász lovasokat. Az indiai had járaton szerzett t a p a s z t a l a t a i a r r a ösztönözték, hogy ezt a f e g y v e r n e m e t és az ennek megfelelő t a k t i k á t szervesen beleillessze seregébe.
G y ö k e r e s r e f o r m n a k vetette alá tehát a maga lovasságát, még pedig oly módon, hogy a m a k e d ó n nehéz lovasok közé b a k t r i a i , sogdianai. p á r t h u s s más törzsekből toborzott k ö n n y ű í j j á s z lovasságot kevert, k i v á l a s z t v a ezek köziil a legjobb kinézé- sűeket és legvitézebbeket. Az ilymódon szervezett négy lovas- ezred mellé csatolt még egy ötödiket, mely legnagyobb rész- ben ilyen idegen zsoldosokból állott.19 Sándor a két lo- vas f e g y v e r n e m teljes elegyítését s egyúttal a m a k e d o n o k és a bennszülöttek összeszoktatását s teljes egyenrangiiságuk-
n a k elismerését célozta ezzel, de a m a k e d ó n o k b a n ez a törek- vése erős ellenszenvet és bizonyos elkeseredést váltott ki, mivel nem a k a r t á k ezeket a lenézett b a r b á r o k a t m a g u k k a l egy sorban levőknek elismerni. Valamint m e g r e f o r m á l t gya- logságában, ahol egymás h á t a mögött voltak felállítva nehéz- fegyverzetű. sarisás makedonok, a z u t á n í j jászok és k ö n n y ű h a j í t ó d á r d á s o k ,2 0 b i z o n y á r a a lovassági r e f o r m j á n á l is e fegy- v e r n e m e k n e k legszorosabb e g y ü t t m ű k ö d é s e lebegett szemei előtt. Azt ó h a j t o t t a , hogy a gyors mozgáson és szétszórt hadi- renden felépülő t u r á n i t a k t i k a szelleme az ő egész seregét á t j á r j a , mert tisztán látta, hogy a tnráni m o d o r b a n harcoló ázsiai ellenségeivel szemben a nehézkes m a k e d ó n p h a l a n x - t a k t i k a nem válik be s sok fáradságot fordított arra. liogv seregét a t u r á n i a k gnerilla-szern h a r c m ó d j á r a betanítsa. E
" A r r i a n o s Anab. Alex. II, I; IV, 16. 3; IV, 26, 4. szerint a H y r k a n i a ellen \ o n u l ó Sándor Ázsiában szerzett kop.jás lovasokat visz magával. U. o. IV, 17. 3. Sogdianában is ilyen csapatot h a g v hátra. U. o.
IV, 24, 1; V, 12, 2; V, 15, 1. az indiai h a d j á r a t r a m á r lovas í j j á s z o - kat is visz magával.
19 Arrianos Anab. Alex. VII, 6, 1—5.
20 Arrianos Anab. Alex. VII, 23, 3.
tekintetben Ázsiában három ízben2 1 is r e f o r m á l t a seregét s e reformok h á t t e r é b e n észrevehető a Keleten megismert ú j t a k - tika előnyeinek a l k a l m a z á s á r a való törekvés. Egyfelől kato- n á i n a k ellenkezése, de másfelől és még i n k á b b Sándor k o r a i halála m e g a k a d á l y o z t á k azt. hogy n a g y s z a b á s ú r e f o r m j á t megszilárdítsa és állandósítsa. H a l á l a u t á n sok veszendőbe ment abból, amit ő a k a r t , de az í j jász lovasok mégsem t ű n t e k el tel jesen a diadochok hadseregeiből, a s e l e u k i d á k meg é p p e n különös szeretettel a l k a l m a z t á k őket."2 A r ó m a i a k a császár- korban. mikor a Keleten N a g y Sándorhoz hasonló h e l y z e t b e és hasonló népek közé k e r ü l n e k , kénytelenek visszatérni az ő r e f o r m j á r a s m a j d látni f o g j u k H a d r i a n császár h a d ü g y i törekvéseivel kapcsolatban, hogy ő a római hadsereg ú j j á - szervezésénél Sándor sok tekintetben parlagon m a r a d t r e f o r m - gondolatait erősen szem előtt t a r t o t t a s néha egyenesen ezek- ből indult ki.2:{
Az ősi r ó m a i nemzeti h a r c m ó d nem kevésbbé k ü l ö n - bözött a turánitól, mint a görög. A lovaglás művészete a ró- m a i a k n á l az előkelők és gazdagok privilégiuma volt. n a g y o b b tömegekre sohasem t e r j e d t ki s ezért i n k á b b páros v i a d a l o k - ban és díszfelvonulásoknál érvényesült, semmint tömegek- nek rendszeres harcában.2 4 Minden jel a r r a vall, hogy ez a régi római lovasság sem volt egyéb lovasított gyalogságnál, azaz a lovaglás csak addig tartott, amíg az ellenfél közvetlen közelébe férkőzhettek, a k k o r rendszerint a lóról leszállva f o l y t a t t á k a kézitusát. Ez a szokás u g y a n i s m e g t a l á l h a t ó mindazon, a r ó m a i a k k a l e g y k o r ú és szomszédos n é p e k n é l , melyek kevésbbé g y a k o r l o t t a k voltak a lovaglásban, ellenben f ő e r e j ü k a gyalogos h a r c b a n állott. í g y nem c s u p á n a g e r m á - noknál t a l á l j u k meg ezt a szokást C a e s a r idejétől kezdve a gótok és v a n d a l o k koráig, sőt még azon is túl.25 hanem a H a n n i b a l seregében harcoló keltibereknél is. akik C a n n a e n á l a bevezető a t t a q u e u t á n gyalogharcot kezdtek a lovaikról hasonlóképen leszálló rómaiakkal.2 6 A keltiberek e célból kis p á l c i k á k a t vittek m a g u k k a l a lovak k a n t á r a i r a erősítve s leszálláskor ezeket a földbe d u g t á k , hogy lovaik arról a hely-
21 V. ö. Drovsen. Geschichte Alexanders des Grossen I. 22, 30, 252»
332. Wileken. Alexander der Grosse, Leipzig. 1931, 14-5, 195, 217.
22 Y. ö. Droysen. Geschichte des Hellenismus III. 1. 83. 1. Kromeyer-
\ e i t h , Heerwesen u. Kriegführung der Griechen u. Römer, München, 1926. 140. 1.
23 L. alább 15. 1.
2J L. az idevonatkozó bizonyítékokat Marquardt, Römische Staats- verwaltung II2, 323.
25 Caesar, B. G. 4, 2: Prokopios. Bell. Goth. IY. 35. 10. A gótok Teia vezérlete alatt 552-ben a Yezuv közelében vívott csatában a rómaiakat is leszállásra kényszerítik.
26 Polybios, III, 115, 2.
ről el ne m o z d u l h a s s a n a k az ő visszatérésükig.2 7 A lovaglásban való g y a k o r l a t l a n s á g r a vall az is, hogy — amint egy élesszemű megfigyelő feljegyezte — a régi (pun h á b o r ú k előtti) lovas- s á g n a k azért a d t a k k ö n n y ű b ő r p a j z s o t , egyszerű bőrövet és gyenge h a j í t ó d á r d á t , hogy így a lovas k ö n n y e b b e n fel tud- jon ugorni a lóra. C s a k a Kr. e. II. század óta kezdték a ró- m a i a k makedon-görög m i n t á r a s z i l á r d a b b (fából és vasból készült) pajzzsal, páncéllal és erősebb d á r d á v a l fegyverezni fel lovasságukat.2 8 De ez a r e f o r m e g y ú t t a l a régi római pol- gári lovasságnak is végét jelentette, mellyel a Kr. e. II. sz.
második felében t a l á l k o z u n k utoljára.2 9 Idegenek veszik át a lovasság szerepét a r ó m a i seregben, m i u t á n a p u n háború t a n u l s á g a i m e g m u t a t t á k , hogy elegendő számú jól felszerelt és begyakorlott lovasság nélkül nem á l l h a t n a k meg a r ó m a i a k erős ellenfeleikkel szemben. Hiszen — amint Polybios he- lyesen á l l a p í t j a meg — é p p e n lovasságuk gyengesége miatt veszítették el H a n i b á l l a l szemben a trebiai. t r a s u m e n n u s i és c a n n a e i c s a t á k a t s viszont a pun vezér fényes diadalait fe- lettük elsősorban lovassági fölényének köszönhette.1 0 Ezen a h i á n y o n gyorsan kellett tehát segíteni s az idősebb Scipio nem habozott az itáliai lovasság mellett Massinissa 4000 főnyi n u m i d i a i lovasát is bekapcsolni a római seregbe, hogy Hanni- bállal szemben a lovassági túlsúlyt elér je s nem utolsó sor- b a n ennek a t ú l s ú l y n a k köszönhette a zamai döntő győzel- met.: u
Lovasságbeii h á t r á n y u k kiegyenlítésére még egy másik móckzert is a l k a l m a z t a k a r ó m a i a k . Ez a b b a n állott, hogy gyorsmozgású és k ö n n y ű f e g y v e r z e t ű gyalogosokat kevertek a lovasok közé. akik egészen sajátságos módon m ű k ö d t e k össze a lovassággal. A lovasroham elején a lovak hátán a lo- vasok mögött ültek, de amidőn az ellenség közelébe értek, egyszerre leugráltak a lovakról s ők vezették be. illetve ké- szítették elő a lovasság t á m a d á s á t azáltal, hogy h a j í t ó d á r - d á i k k a l igyekeztek az ellenséget zavarni, különösen a n n a k lovait h a r c k é p t e l e n n é tenni. A lovasság t á m a d á s a csak ezen m u n k a után következett. Livius szerint 211-ben C a p u a ostro- m á n á l a l k a l m a z t á k először ezt a t a k t i k á t a r ó m a i a k és pedig meglepő sikerrel.32 Tény az, hogy Scipio a 207-ben vívott
27 Ugyanott frgm. 163 (IV, 535 ed. Büttner-Wobst).
28 U. o. YI, 25, 3.
Dio Cassius frg. 78. p. 323. ed. Boissevain: Yal. Max. II. 7. 9.
V. ö. Kübler a Panlv-Wissowa R. E. s. v. eqnites Romani 281. I.
30 Polvbios, III, 117, 5. Y. ö. Delbrück, Geschichte der Kriegskunst
£, 327.
31 U. o. XV, 9, 8.
32 Livius. XXVI, 4. Qu. Navius centurio-t nevezi meg ez iij módszer feltalálója gyanánt.
ilipai (Hispania) c s a t á b a n H a s d r u b a l és Mago k a r t h a g ó i lo- vasaival szemben a római lovasságot a csata egész f o l y a m á n vegyesen a l k a l m a z z a a k ö n n y ű f e g y v e r z e t ű gyalogosokkal s ez a módszer győzelmének egyik f o r r á s á v á lesz.33 Egész rend- szeresen illeszti be sztratégiá jába ezt az elegyített lovas-gyalo- gos fegyvernemet Caesar, a k i rendszerint a g e r m á n o k közül, de néha a s a j á t a n t e s i g n a n i - j a i sorából is vezényli ki ezeket a lovas-segédgyalogosokat.3 4 Szükség esetén a csatatéren állí- tották össze ezt a legénységet a gyalogság f i a t a l a b b és k ö n y - n y e b b fegyverzetű elemeiből. í g y C a e s a r a p h a r s a l u s i csatá- b a n ezzel a módszerrel egyenlítette ki p á r n a p p a l a csata előtt P o m p e i u s túlerejét a lovasságban s n é h á n y n a p i b e g y a - korlás elegendő volt a r r a . hogy kiválasztott gyalogosai a lo- vassággal közös h a r c módszereit m e g t a n u l j á k s sikerrel al- k a l m a z z á k .1' Hogy ez a szokás sokáig f e n n m a r a d t a r ó m a i seregben, még a c s á s z á r k o r b a n is. a r r a a bizonyság Vegeti us,36
aki a régi p r a x i s n a k megfelelően a j á n l j a ezt a módszert o l y a n esetekben, mikor az ellenség erős lovasságával szemben csak csekélyebb számú s a j á t lovasság áll rendelkezésre. Ősrégi eredetű lehetett ez a szokás a g e r m á n o k n á l , akik pl. Ariovis- tus idejében minden lovas mellé egy-egy gyorsmozgású s amellett erős gyalogost állítottak. Ezek a b b a n is g y a k o r l o t t a k voltak, hogy t u d t a k a lovak sörényébe k a p a s z k o d v a e g y ü t t szaladni a lovasokkal s h a r c közben m i n d e n módon segítsé- g ü k r e állottak.3 7 A g e r m á n szokás tehát n a g y o n hasonlít e ponton a rómaihoz, mégis nem valószínű, hogy egymástól kölcsönözték volna. Mindkét népet a szükség k é n y s z e r í t e t t e erre a t a l á l é k o n y s á g u k r a , a m i d ő n erős lovas ellenfelekkel ke- rülvén szembe, v a l a m i módon gondoskodniok kellett a s a j á t gyengébb lovasságuk erejének fokozásáról.
A római sereg lovassága még C a e s a r i d e j é b e n is általá- ban nem rómaiakból, hanem idegen nemzetiségekből t e v ő d ö t t össze. A p h a r s a l u s i csatát Pompeius oldalán kisázsiai, t h r á k , makedón, gall, germán és szíriai lovasok, C a e s a r seregében pedig gall és g e r m á n lovasság vívta.3 8 Mindezek t ö b b n y i r e nehéz fegyverzetűek, vagy k ö n n y e b b fegyverzetű h a j í t ó d á r - dások voltak. K ö n n y ű lovas í j jász mindössze 200 volt Pom-
33 Polybios XI, 21 —24. A 21, 4-ben levő m o n d a t : „xq bé Ttaoá zav xaraßairör-
T(OR IV TOŰ; 'PWJNCÜKOTT; ÍTrrreöaiv eux€ipía buöxPrlÖTO,J^evoi Kai iroMoüc CUTOMÚV-
xec; oí Kapxnkóvioi, ßpaxü Trpooavxtaxóvxeq évéKXivav" j a v í t a n d ó TÚJV irapa- Kaxaßaivovxwv-ra. mint P o l y b . III, 1(3 3 TTapai<axaßaivovxe<; áuó xutv iTTTTUJv, m e l y k i f e j e z é s a lóról leszálló s g y a l o g h a r c o t k e z d ő l o v a s o k a t j e l e n t i .
34 B. G. 8, 13; 8, 17. B. C. 1, 83; 3, 84.
35 B. C. 3, 84.
36 Veget, de re militari ITT, 16.
37 Caesar, B. G. I, 48.
28 B. C. 3. 4.
peius seregében s ez is Syriából jött,39 abból a tartományból, ahol a t u r á n i a k k a l való s ű r ű érintkezések f o l y t á n m á r a dia- dochok u r a l m á n a k kezdete óta á l l a n d ó a n találkozunk ezzel a fegyvernemmel. Mily n a g y súlyt helyezett Pompeius erre a fegyvernemre, azt o n n a n l á t j u k , hogy külön követ ú t j á n a p á r t h u s o k t ó l is kért segítséget,40 akik, ha a d h a t t a k volna, bi-
zonyára lovas í j j á s z o k a t k ü l d t e k volna. Ez a segítség azon- b a n nem érkezett meg. Pompeius lovassága számbeli fölény- ben volt Caesaréval szemben s alkatrészeiben b i z o n y á r a érté- kesebb és j o b b a n felszerelt volt emezénél, aki — amint fen- t e b b l á t t u k — római gyalogosokkal kevert idegen lovasságát a h a r c t é r e n gyakorolta be. H o g y mégis C a e s a r győzött, az azért történt, mert ő az igazi lovas t a k t i k a szellemét j o b b a n megértette s h a s o n l í t h a t a t l a n u l ü g y e s e b b e n a l k a l m a z t a ellen- felénél. Míg P o m p e i u s t ö m e g r o h a m b a n a k a r t a legázolni ellen- fele kisebb számú lovasságát, addig C a e s a r ez elől színleges hátrálással kitérve egészen addig a vonalig csalta h á t r a f e l é az ellenséges lovasságot, a m e l y b e n a s a j á t nehéz gyalogságá- n a k legutolsó t a r t a l é k a i állottak, akik heves támadással ol- d a l b a k a p t á k Pompeius előrerohanó lovasságát s nemcsak megállították, h a n e m ú j a b b t a r t a l é k o k latbavetésével vissza is vetették őket s ezzel eldöntötték az egész csata sorsát.41 C a e s a r a lovasságát manőverezésre, cselvetésre és üldözésre használta, a csata eldöntésének szerepét a gyalogságnak tar- totta fenn, mégis jól ismerte és igazi virtuozitással a l k a l m a z t a a lovas népek cseleit és átkaroló t a k t i k á j á t s nagyszerű össze- m ű k ö d é s b e n t u d t a erre a legkülönbözőbb fegyvernemeket egyesíteni.4"
A r ó m a i c s á s z á r k o r b a n a lovasság jelentősége egyre foko- zódik. Keleten nemcsak a s k y t h á k és p á r t h u s o k . valamint az
ő b e f o l y á s u k alatt álló népek, h a n e m a perzsák is m a j d n e m kizárólag lovas hadseregeket a l k o t n a k ebben a k o r b a n s az ezekkel most m á r mindig s ű r ű b b e n érintkező r ó m a i a k kény- telenek h o z z á j u k a l k a l m a z k o d n i . Ezekkel az ú j ellenségek- kel szemben a régi pilum, mely csak rövid távolságra (30 m) hatott s az intervallumos m a n i p u l u s , illetve cohorstaktika, mely a légiót g y é r e b b alcsoportokra szedte szét, többé nem bizonyult eléggé hatásos eszköznek. O l y a n felállításra volt szükség, a m e l y egyfelől n a g y o b b ellenálló erőt m u t a t lovas- r o h a m o k k a l szemben, másfelől pedig ezt a rohamot távolabbra
89 L. u. o.: CC ex Syria a Commageno Antiocho, cui magna Pom- peius praemia tribuerat, missi erant, in his plerique hippotoxotae.
40 B. C. 3, 82.
41 B. C. 3, 93.
42 Crassus carrhaei nagy veresége 55-ban nem mult el nyom nélkül Caesar sztratégiájában sem. Pharsalusnál lényegileg azt a módszert kö- veti, mellyel a párthusok Crassus seregét megsemmisítették.
h a t ó fegyvereivel m á r messziről képes elhárítani, illetve gyön- gíteni s viszont a d e f e n z í v á b ó l gyorsan át tud menni az o f f e n - zívába. Ezt a célt csak a gyalogság és lovasság k o m b i n a t í v a l k a l m a z á s á n a k oly módon való továbbfejlesztésével érhették
el a rómaiak, hogy az m e g f e l e l j e n az előbbi k ö v e t e l m é n y e k - nek. Az e r e d m é n y végül is a régi makedon-görög p h a l a n x - t a k t i k á h o z való visszatérés lett, m e l y b e n nehéz és k ö n n y ű gyalogság, úgyszintén nehéz és k ö n n y ű lovasság a legválto- zatosabb felállításban és a l k a l m a z á s b a n vett részt. Amint egy a Kr. u. II. sz. közepéről származó leírásból t u d j u k ,4 3 a csá- szárkori római sereg m a g v á t a zárt sorokban, i n t e r v a l l u m o k nélkül felállított, tömör p h a l a n x alkotta, melynek első négy sora hosszú lándzsákkal, következő négy sora k ö n n y ű h a j í t ó - d á r d á k k a l s kilencedik sora i f j a k k a l volt felfegyverezve. A
lovasság részben a s z á r n y a k o n , részben a p h a l a n x megett volt felállítva,4 4 még pedig f e g y v e r n e m e k szerint. Közvetlen a p h a l a n x megett állottak a lovas íjjászok, a k i k ebben az idő- ben t ö b b é m á r nem mint idegen segédcsapatok (auxilia). ha- nem mint a r ó m a i sereg szerves alkotórészei szerepelnek. A többi lovasok, (ú. m. lándzsások, h a j í t ó d á r d á s o k , késesek, f e j - szések) m i n d k é t oldalt a s z á r n y a k o n voltak felállítva a p h a l a n x elleni oldaltámadások felfogására. Első p i l l a n a t r a megérzik ezen a felállításon, hogy olyan l o v a s t á m a d á s o k e l h á r í t á s á r a eszelték ki. amelyek t á v o l b a h a t ó f e g y v e r e k k e l s oldalozó és m e g k e r ü l ő m o z d u l a t o k k a l v á l h a t n a k ellenfeleikre nézve na- gyon veszélyesekké, azaz — röviden k i f e j e z v e — a t u r á n i t a k t i k a szerint harcoltak. Tényleg Arrianosnak ezen irata, melyre itt h i v a t k o z u n k , meg is nevezi az ellenséget, akik ellen ezt a felállítást a j á n l j a , az alánok személyében. Ezekről m á r f e n t e b b k i m u t a t t u k , hogy k a u k á z u s v i d é k i l a k h e l y ü k ö n m á r korán a t u r á n i népek b e f o l y á s a alá k e r ü l t e k h a d á s z a t i tekintetben.
A t u r á n i h a r c m o d o r r a való tekintet, mint a római t a k t i k a legfontosabb h a j t ó e r e j e a császárkorban, m á r e példából is kitűnik. D e ezt megerősíti Arrianos egy másik megjegyzése is.4" mely szerint H a d r i á n császár szervesen bekapcsolta a régi római l o v a s t a k t i k á b a azt, amit az í j jász lovas p á r t h u s o k - tól és ö r m é n y e k t ő l s a j á t í t o t t a k el. lovassága egy részét tehát
— amint az előbbi példából is l á t t u k — rendszeresen kiképezte az í j j á s z t a k t i k á b a n . A g y a k o r l a t b a n azonban ezt a célt csak úgy érhette el. hogy n a g y o b b számmal vette fel a r ó m a i h a d - sereg kötelékébe azokat az idegen csapatokat, melyek e t a k - t i k a g y a k o r l a t á b a n nevelkedtek fel s ily módon kénytelen volt
4:5 Arrianos EKTCIEK; Korrá 'AXavwv 16—19. §§ ed. Roos.
44 U. o. 20—24. §§.
45 xéxvri xaKTiKr) c. 44. Roos.
u t a t nyitni a római hadsereg kehelén belül az idegen szellem terjedésének. Elődei, különösen Augustus, még féltékenyen őrködtek a sereg római nemzeti jellegén, amit főleg a tiszti és altiszti állásoknak az italiai nemzetségek részére való fenn- t a r t á s a által gondoltak elérni. Hadrián m á r csak a gárdatiszti állásokat t u d t a az italiai elemek számára f e n n t a r t a n i s ezek ú t j á n gondolta az egységes disciplina Romana-t az egész sereg- ben é b r e n t a r t a n i . Ő a l a t t a azonban különösen a római al- tiszti k a r b a n a g y számmal hatoltak be idegen (nem italiai) elemek, akik nem a latin nyelvet beszélték s nem a római t a k - tika szerint harcoltak. Domaszevski4 6 e miatt nem csekély
naivsággal meg is r ó j ja Hadriánt, m i n t h a a császár nem a kényszerűség súlya alatt, hanem a s a j á t kedvtelése szerint cselekedett volna.
Egészen a Kr. u. 111. század közepéig a lovasság a g y a - logsággal egy kötelékben volt a légiók keretein belül. Égy legio lovasainak száma a Kr. u. I. században még 120,47 de ez a szám később megsokszorozódott. Gallienus császár alatt a z u t á n megtörtént a légióktól független, önálló lovashadosz- tályok szervezése,48 ami h a t a l m a s lépést jelent e f e g y v e r n e m fejlődésében a r ó m a i a k n á l . E császárnak ugyanis k e m é n y h á b o r ú k a t kellett vívnia a perzsákkal, kik azon időben p á r t h u s m i n t á r a csaknem kizárólag lovas hadseregeket al- kottak s ezekkel szemben Gallienus célszerűbbnek látta a n a g y lovastömegek,kel való fellépést. A légiókból tehát ekkor eltűnik a lovasság s ezek helyébe lép a legioköteléken kívül álló. önálló lovas csapattest. A legio tisztán gyalogos csapat- testté zsugorodik össze. Gallienus lovassága magvát a d a l m á - tok alkották, de ezek mellett más elnevezések (Mauri, Scu- tarii, Promoti) h a s z n á l a t a a r r a mutat, hogy a lovashadserege fegyverzet és nemzetiség tekintetében is különböző alcsopor- tokra bomlott széj jel. A Sagittarii, mint külön lovas c s a p a t n a k a neve, csak később, a IV. sz.-ban b u k k a n fel a h a g y o m á n y - b a n . de kétségtelen, hogy Gallienusnak sok jó lovasíjjászra volt szüksége, hogy a perzsákkal szemben diadalt arathas- son. A zömét az ő lovasságának mégis lándzsás, illetve h a j í t ó - d á r d á s n e h é z f e g y v e r z e t ű e k alkották. A keleti elemek tér- foglalása a római seregben m á r Septimius Severus idejében nagyot haladt előre, aki az addig féltékenyen őrzött praeto- rianus gárdát is megnyit ja ez elemek előtt azon intézkedésé-
4,i Die Rangordnung des römischen Heeres, Bonner Jahrbücher 11"
(1908), 195. 1.
47 Josephus Flavius Bell. Jud. III, 6. 2.
48 Kedrenos I, 454; Zosimos I, 40, 2. Y. ö. Ritterling, zum römischen Heerwesen des ausgeh. 5. Jh. Festschrift f ü r O. Hirschfeld. 1903. pp.
545—9. Parker, The legions of Diocletian and Constantine, JRS W i l l (1933). 187. 1.
vei, hogy a régi g á r d á t tel jesen feloszlatta s helyébe ú j a t szer- vezett a legvitézebb határszéli (főleg keleti) k a t o n á k b ó l s szá- mát ">0.000 főre emelte fel. Septimius a p á r t h u s o k k a l vívott győzelmes h a r c a i f o l y a m á n t a n u l t a megbecsülni a t u r á n i be- folyás alatt álló Kelet k a t o n a i a n y a g á t és t a k t i k á j á t s nem habozott ezeket a r ó m a i császári hadiszervezet egész v o n a l á n a megfelelő helyre j u t t a t n i .
Meg lehet figyelni, mily rohamosan emelkedik a t u r á n i t a k t i k á v a l harcoló n é p e k tekintélye és b e f o l y á s a a r ó m a i a k - nál a császárkor elejétől fogva. Már Plinius49 kiemeli a s k y t h á k . s a r m a t á k és p á r t h u s o k n a g y jelentőségét a lovaglás- ban. Commodus császár50 egyenesen a p á r t h u s o k t ó l vesz lec- kéket a n y i l a z á s b a n . Gratianus5 1 viszont oly n a g y tisztelője A7olt az a l á n o k n a k , hogy p é l d á j u k a t követve a v é d ő f e g y v e r e k kiküszöbölésével teljesen k ö n n y ű f e g y v e r z e t ű v é teszi gyalog- ságát. A IV. századtól kezdve a lovasságnál is előtérbe lép- nek a k ö n n y e b b fegyverzetű í j j á s z o k (sagittarii), szemben a pajzsos (scutarii, cetrati), tetőtől-talpig v a s b a b u r k o l t (eata- phraetarii) és lemezpáncélos (clibanarii) lándzsásokkal. Am- m i a n u s Marcellinus nem győzi eléggé dicsérni ezeket a lovas
íjjászokat. Formidabile genus a r m o r u m - n a k nevezi52 s a m i d ő n megemlékezik a C o n s t a n t i n u s idejében Amida mellett a per- zsákon aratott r ó m a i győzelemről,5 3 kiemeli, hogy a r ó m a i seregben harcoló í j jász lovasok előkelő b a r b á r o k voltak, a k i k erőben, fegyverzetben e g y a r á n t k i t ű n t e k az összes többiek felett. Nem kétséges, hogy e b a r b á r o k o n elsősorban a liánok értendők, akik é p p e n A m m i a n u s idejében f é r k ő z n e k oly kö- zel a római birodalomhoz s a k i k r ő l ő személyes t a p a s z t a l a t o n alapuló, h ű leírást is őrizett meg számunkra.5 4 Yegetius55 sze- rint is a r ó m a i lovasság i d e á l j a a h ú n , az alán és a gót mel- lett ebben a k o r b a n . Ez a h a d t u d o m á n y i író egyébként, a k i a n n y i r a r a j o n g a régi r ó m a i légióért s szeretne ennek harc- m ó d j á b ó l a s a j á t k o r á b a átmenteni a n n y i t , a m e n n y i t csak lehetséges, kénytelen elismerni a n n a k szükségességét, hogy a
római seregnek (gyalogosnak és lovasnak egyaránt) körül- belül % részét í j j á s z n a k kell kiképezni s ennek a f e g y v e r n e k
kezelésére n a g y gond fordítandó.5 6
A Kr. u. 5. sz.-ban, a m i n t a Notitia dignitatumból érte- sülünk. a r ó m a i lovascsapatok közt nevezetes szerepet vit-
49 Nat. hist. VIII, 54.
50 Herodianos 1, 15, 2.
si Vparetius T. 20.
52 XVI. 12, 7.
63 XVIII, 9, 4.
64 XXXI, 2.
5 5 I, 20.
5 6 I, 15
H a d t ö r t é n e l m i K ö z l e m é n y e k XXXV.
te k a eunei equitum. melyek rendszerint a h a t á r mentén fel- állított, előkelő idegenekből szervezett, irregularis csapatok voltak.3 7 A cuneus elnevezés minden bizonnyal egy ősrégi t a k t i k a i a l a k z a t r ó l vétetett, mely a görög t a k t i k u s írók (Asklepiodotos,58 Ailianos,59 Arrianos)6 0 szerint a s k y t h á k - tól és t h r á k o k t ó l vette eredetét s tőlük k i i n d u l v a hatolt be a m a k e d ó n hadseregbe is F ü l ö p alatt. Ez írók kifejezetten m o n d j á k , hogy a lovasságnál volt használatos ez az alakzat, hol különösen azért volt n a g y o n előnvös, mert hegyes front-
Í
'ával k ö n n y e n át tudott törni m i n d e n ellenséges állást s al- almas volt arra, hogy h ú z ó d á s o k a t és frontváltozásokat gyorsan végre lehessen h a j t a n i általa. A r ó m a i a k és germá- nok ezt az alakzatot átvitték a gyalogságra is. A Kr. u. 69-ben O t h o és \ itellius közt folyt b e d r i a c u m i c s a t á b a n a római seregben,0 1 v a l a m i n t u g y a n e z i d ő t á j t a g e r m á n o k n á l is említi T a c i t u s ezt az alakzatot.6 2 Vegetius is úgy említi ezt, mint a ró- mai gyalogság egyik t á m a d ó f o r m a t i ó j á t , melynek a z o n b a n h a m a r m e g t a l á l t á k az ellenszerét a f o r f e x (olló) a l a k z a t b a n oly módon, hogy Y a l a k ú csatarenddel f o g t á k körül s tették h a t á s t a l a n n á a betörni a k a r ó éket.63 Ezt az ékellenes alakza- tot a görög t a k t i k u s írók6 4 xoiXejußoXov (homorú ék) néven említik, a Herakleios-féle t a k t i k a pedig egyenesen XKUÖIKI]YU|uvaaía-nak nevezi a s z á r n y a k egymással ellentétes irá- n y ú b e k e r í t ő mozdulatát, a m e l y a homorú éket kiadja.6 5 Ez az elnevezés pedig az ő terminológiája szerint azt jelenti, hogy olyan g y a k o r l a t r ó l v a n szó, melyet l e g i n k á b b a sky- t h á k k a l szemben szoktak alkalmazni, mivel a s k v t h a né- p e k r e volt jellemző az é k a l a k ú c s a t a r e n d b e n való t á m a d á s .
A görög írók szerint tehát az é k a l a k ú csatarend s k v t h a ere- d e t ű : erre m u t a t az is, hogy jellegét t e k i n t v e h a t á r o z o t t a n
lovas formatio s lovas t á m a d á s o k n á l domborodtak ki n a g y előnyei. Ezért nem helyeselhetjük, ha némelyek6 6 a cuneust eredeti g e r m á n t a l á l m á n y n a k h a j l a n d ó k minősíteni, akiknél ez, m á r a k á r közvetve a r ó m a i a k révén, a k á r közvetlenül
a s k y t h á k t ó l vették át. kétségkívül másodlagos és átültetett je-
~~~»« O r . VII. 34; Oc. VI, 83; O r . XXXI; 23; 24; XXXIX, 12, XL, 11—17; XLI, 12—19; XLII, 13—21; Oc. XXXll, 22—27: XXXIII. 24—28.
5S VII, 3. Köchly-Jtlüstow.
59 XVIII. 4. Köchly-Rüstow.
60 u. o.
« Tac. Hist. TI, 42.
62 G e r m . 6.
03 I I I . 19.
6 4 Ailianos XXXVII. 7; O n e s a n d r o s XXI, 5.
65 p. 117. ed. Scheffer.
66 Jahns, Gesch. der Kriegswissenschaften 438. 1. Große. Rom.
Militärgescliielite etc. 51. 1. Ezekkel szemben 1. az én Bölcs Leó T a k t i k á - j á n a k hitelessége m a g y a r történeti szempontból c. értekezésemet (1.
o. XXIII, 4. Bpest 1915, 87. sk. lk.).
lenség, egy ősi l o v a s - a l a k z a t n a k gyalogosokra való átvitele.
A Notitia d i g n i t a t u m b a n említett cuneusok is m i n d lovasokra v o n a t k o z n a k , de egy sincsen k ö z t ü k g e r m á n nevű, illetv?
összetételű.67
Az Arrianos-féle t a k t i k a i m ű említi,68 h o g y az ő k o r á b a n a római lovasságnál nemcsak a régi, megszokott, r ó m a i hadi jelvényeket használták, h a n e m a s k v t h a jelvényeket is, vagyis a d á r d a n y é l e n csüngő s á r k á n y o k a t . Ezek a s á r k á n y o k színes posztóból voltak v a r r v a , k í g y ó k h o z hasonlítottak s na- gyon félelemgerjesztő h a t á s t tettek. De nemcsak a félelem- keltés volt a célja e j e l v é n y h a s z n á l a t á n a k , h a n e m egyúttal ismertető jelül s i r á n y m u t a t ó u l is szolgált az egyes csapat- részek t a g j a i részére, akik a h a d i m o z d u l a t o k n á l e jelvény u t á n igazodtak. Említi e j e l v é n y t Vegetius is69 dracones né- ven (a jel vényhordozók: draconarii) s a História Augusta7"
szerint m á r a 3. századtól kezdve n a g y o n e l t e r j e d t lett a h a s z n á l a t a . H a igaz az, a m i n t némelyek állítják,7 1 hogy ezt a szokást T r a j á n idejében a d á k o k t ó l vették át a r ó m a i a k , a k k o r ez csak azt jelenti, hogy a d á k o k is a s k v t h á k t ó l vették e jelvényt, mint oly néptől, melynek szomszédságában éltek
s h a t á s a alatt állottak. A s k v t h a elnevezés h a n g s ú l y o z á s a azonban i n k á b b a r r a vall, hogy az átvétel, h a m i n d j á r t a ma- kedon-görög hadseregen keresztül is, m a g u k t ó l a s k v t h á k t ó l történt. A s k v t h a művészet f e n n m a r a d t emlékeiben is g y a k - r a n találkozunk a s á r k á n y m o t í v u m m a l .7 2
A YI. s z á z a d b a n m á r teljes t e r j e d e l m ü k b e n b o n t a k o z n a k ki azok az eredmények, melyek a t u r á n i a k k a l , illetve a t u r á -
niak h a t á s a alatt álló keleti n é p e k k e l való sűrű harci érint- kezések következtében s z ű r ő d t e k le a r ó m a i a k hadi tapasz- t a l a t a i b a n . Ez i d ő t á j t vált az í j j á s z á t f ő f e g y v e r n e m m é a római, ill. bizánci hadseregnek nemcsak a lovasságánál, hanem a gyalogságánál is. Egy, e század közepén keletke- zett t a k t i k a i mű,73 melynek szerzőjét nem i s m e r j ü k név sze- rint, szükségesnek l á t j a k ü l ö n f e j e z e t b e n hívni fel n y o m a t é - kosan a figyelmet a n y i l a z n i t u d á s fontosságára. K i t ű n i k e m u n k á b ó l , hogy a bizánci hadvezetőség nemcsak a r r a helye-
zett súlyt, hogy k a t o n á i jól t u d j a n a k célba lőni, h a n e m a r r a
07 1. Große i. m. u. o.
68 Takt. 35, 2.
69 I, 23.
70 Gall. 8, 6; Aurel. 31, 7.
71 V. ö. Schwebet jegyzetét a Yegetius-kiadás 32. 1. Große, Römi- sche Militärgeschichte etc. 231. 1.
72 Rostowzew, Skythien u. der Bosporus 316. 357. Ik. Fettich. Sár- kányábrázolások a magyarországi népvándorláskori emlékeken. Arch.
Ért. 40 (1923), 157 sk. Ik.
73 Anonvmos Bvzantios ed. Köchly—Rüstow, Lipcse, 1855, 198—209 'irepi xoSeicn;).
is, hogy erőtel jes és gyors legyen a nyíllövésük, a k á r a lovas- ság, a k á r a gyalogság soraiban harcolnak. A gyalogos p h a - lanx m i n d e n sora is e g y f o r m á n fel volt szerelve í j j a k k a l a d á r d a mellett. E n n e k a f e g y v e r n e k a tekintélve oíy nagy, hogy Prokopios, a század legismertebb t ö r t é n e t í r ó j a egyene- sen a korabeli hadvezetés legnagyobb v í v m á n y á n a k nyilvá- n í t j a , melynek köszönhetők a h á b o r ú k legnagyobb és leg- c s o d á l a t r a m é l t ó b b eredményei.7 4 Az ő részletes leírásából m e g t u d j u k , h o g y a n volt felfegyverezve az í j j á s z lovasság a bizánci hadseregben. Bizony ez nehéz lovasság volt sisakkal, páncéllal, lábszárvédővel, sőt némelyek még egy kis kerek p a j z s o t is viseltek a vállra erősítve, mely az arcot és a n y a k a t t a k a r t a . Ö v ü k ö n j o b b oldalt a tegez, baloldalt a k a r d lógott.
A d á r d a a vállra volt függesztve. Az í j j a t lovaglás közben is ügyesen h a s z n á l j á k , képesek eltalálni n v í l a i k k a l a mozgás- b a n levő ellenséget. Az í j j a t bal kézzel f o g j á k , a h ú r t j o b b kézzel és olyan erővel feszítik, hogy a n a g y lendülettel elpat- tanó nyílvesszőknek semmiféle p a j z s , v a g y páncél nem képes ellenállani.
U g y a n e z e n író ismételten kiemeli a bizánci í j j n a k erejét és h a t é k o n y s á g á t , szembe állítva azt a perzsa í j j a l , mely k ö n n y e b b , de e g y ú t t a l p u h á b b és l a z á b b is a m a n n á l . A per- zsa í j j n a k egyetlen előnye, hogy n a g y gyorsasággal sok nyi- lat lehet kilőni általa, de mit ér. ha ezek a n y i l a k visszapat- t a n n a k az ellenség páncélzatáról. Ezzel szemben a bizánciak n y i l a z á s a b á r lassúbb, de sokkal eredményesebb, mert a va- sat is á t f ú r j a .7 5
Ebből a jellemzésből m e g á l l a p í t h a t j u k , hogy a rómaiak, illetve bizánciak sokkal szorosabban t a r t o t t á k m a g u k a t a tu- ráni íjjhoz, mint a perzsák. Mindaz, amit a t u r á n i népek í j já- rói t u d u n k , a k á r az irodalmi feljegyzésekből, a k á r az archae- ologiai leletekből,76 a r r a m u t a t , hogy ez r e n d k í v ü l gondosan kidolgozott és erős hadiszerszám volt, melynek a f e l a j z á s a volt különösen nehéz s nem közönséges erőt és ügyességet k i v á n t kezelőjétől. A perzsa k a t o n á k ezt az erőt és ügyessé- get n e m t u d t á k k i f e j t e n i s ezért kellett, mikor ezt a fegyvert p á r t h u s h a t á s alatt á l t a l á b a n bevezették a perzsa hadseregbe, az igényeket l e j j e b b szállítva, az í j j n a k egy k ö n n y e b b e n ke- zelhető. de kevésbbé hatásos f o r m á j á v a l megelégedni. Fel tűnő. hogy a bizánci hadsereg, melyben csak a perzsák u t á n s főleg a velük való érintkezések hatása alatt válik általá- nossá az í j j h a s z n á l a t a , m i n d j á r t kezdetben is tökéletesnek
74 Bell. Pers. I. í. 12 (I. 6. ed Haury).
75 Bell. Prvs. T 18 32 'T. 96, ed. Haury).
™ Cs. Sebestvén Károly, A magyarok í j j á és nyila. Szeged. 1933.
24 sk. Ik.
m u t a t k o z i k a nehéz t u r á n i í j j kezelésében. Ezt a f e l t ű n ő jelen- séget m e g m a g y a r á z z a az a k ö r ü l m é n y , hogy az í jjászok zöme a bizánci hadseregben idegen népek, főleg a luinok soraiból került ki,* kiknél ennek a f e g y v e r n e k h a s z n á l a t a ősi t u r á n i h a g y o m á n y o k o n nyugodott. Prokopios is szemmelláthatólag ezeket az idegen zsoldosokat t a r t j a szem előtt, m i d ő n büsz- kélkedve a perzsák fölé helyezi a bizánci hadsereg íj jászait.
Hogy a keletrómai császárság bennszülött elemeinek köré- be n az í j j á s z a t b a n való kiképzés nem ment k ö n n y e n , sőt igen n a g y nehézségekbe ütközött, azt a következőkben világosan látni f o g j u k .
A bizánci hadsereg szervezetét t e k i n t v e e k o r b a n két fő- részre oszlott: u. m. a reguláris és irregularis h a d s e r e g r e . "
Ez u t ó b b i rész. melyhez t a r t o z t a k az élite-csapatok (limita- nti, foederati) és a testőrség (hypaspistae, doryphori), csak- nem kizárólag idegen elemekből (hún, alán, herul. gót) állott s részint íjjász, részint d á r d á s lovasságot alkotott. A reguláris csapatok n a g y o b b része pedig l e g i n k á b b T h r a k i a , I l l y r i c u m és Isauria lakóiból tevődött össze, mely t a r t o m á n y o k b a n az íj jászat, v a g y a lovaglás, v a g y m i n d k e t t ő régtől fogva ismert volt a t u r á n i a k k a l való érintkezések folytán.
A f e g y v e r n e m e k eltolódása m a g á v a l vonta a régebbi p h a l a n x - t a k t i k a megfelelő módosítását is. A f e l á l l í t á s n a k az az alapelve, hogy gyalogság a középen, lovasság pedig a két szárnyon áll itassák fel. n a g y j á b a n m e g m a r a d a VI. sz.-ban is. de a lovasság m á r t ö b b önálló csoportra tagolódik s egyes részei közvetlenül a gyalogsági f r o n t elé k e r ü l n e k . A h u n o k - nál m e g j e g y z i Prokopios, hogy ők a k k o r is, ha a rónia iak szövetségében, illetve z s o l d j á b a n harcolnak, nem szeretnek velük vegyülni a csatasorban, h a n e m mindig egészen külön- álló csoportokban á l l a n a k fel.78 N y i l v á n azért, h o g y s a j á t o s h a r c m o d o r u k a t , melyet szövetségeseik nem t u d t a k teljes mér- tékben elsajátítani, a n n á l z a v a r t a l a n a b b u l és tökéletesebben j u t t a s s á k érvényre. Az ő t a k t i k á j u k t e h á t behatolt a római hadseregbe s h a t á s u k meg is érzik a n n a k h á b o r ú i b a n . Meg- érzik a jobban tagolt h a d i r e n d b e n s a lovasságnak n e m c s a k védelmi, h a n e m t á m a d ó célzatú és csatadöntő a l k a l m a z á s á - ban. A n y í l h a r c azonban, a m e n n y i b e n nem t u r á n i zsoldosok vívták, még egészen p r i m i t í v volt s a perzsák színvonalán állott, t. i. állóharc jellege volt, mely mellett a szembenálló felek tisztes távolból órák hosszat lövöldözték egymást, anél- kül. hogy h e l y ü k e t v á l t o z t a t t á k volna.79 D e a guerilla-harcoc
77 V. ö. Burv, Tlistorv of the later Roman empire, London. 1923, v. II. 76. 1.
78 Bell. Tand. II. 3, 7 (I, 429 ed. Hanry).
79 így pl. a nap Va része nyilazással telt el az 551-ben az Euphrates melletti caliinicuim cso^'b^n Derz^ák és bizánciak között, v. ö. Pro- kopios. Bell. Pers. I, 18, 55 (I. 96 ed. Haury).
jól m e g t a n u l t á k a t u r á n i a k t ó l . Kerülve az egy tömegben való t á m a d á s t és a n a g y d ö n t ő h a r c o k a t . kisebb c s a p a t b a n n y u g t a l a n í t o t t á k s igyekeztek megbontani az ellenséges csata- rendet. A k i f á r a s z t á s i t a k t i k a , az ellenfélnek részletekben való felmorzsolása kiváló vonása volt lusztinián császár ki- t ű n ő hadvezére, Belizár sztratégiá j á n a k , a k i ezt különösen R ó m a f a l a i alatt a gótokkal szemben a l k a l m a z t a n a g y siker- rel 537-ben. természetesen első sorban hím zsoldosaira tá- maszkodva. Prokopios meg is jegyzi erről a csatáról, hogy a r ó m a i a k a gótok felett való győzelmüket h ű n szövetségeseik- nek s az ő lovas-í j j á s z t a k t i k á j u k n a k köszönhették.8 0
A \ II. századi bizánci hadsereg szervezetét és t a k t i k á - j á t a legrészletesebben i s m e r j ü k egy t u l a j d o n k é p e n névte- lenül közrebocsátott, de a k é z i r a t o k b a n később h a m i s a n m a j d Urbikios AI. századi t a k t i k a i író, m a j d Maurikios csá- szár (VI. sz. végén) neve alá foglalt t a k t i k a i műből. A n n y i bizonyos, hogy e fontos m ű Herakleios császár u r a l k o d á s a azon éveinél, m e l y e k b e n a császár a perzsákat megsemmisí- tőleg megverte s a császárságot a perzsa veszedelemtől egy- szer s m i n d e n k o r r a megszabadította, későbbi időre semmi szín alatt sem tehető.81 Ezt az időpontot Herakleios perzsa h a d j á - r a t a i n a k befejezésére, vagyis a 628. évre t e h e t j ü k . Azok a tak- tikai utasítások ugyanis, melvek e m ű XI. fejezetében a bizán- ciakat fenyegető idegen népek ( p e r z s á k . a v a r o k . f r a n k o k és lon- gobárdok. szlávok) ellen elő v a n n a k adva, tekintve a m ű h a t á - rozottan g y a k o r l a t i a s jellegét, csak ú g y kerülhettek bele ebbe a m u n k á b a , ha ez a f e n n t megjelölt időpont előtt kelet- kezett. A perzsák u g y a n i s Herakleios d i a d a l m a s h a d j á r a t a i u t á n m e g s z ű n n e k m i n d e n k o r r a a b i z á n c i a k r a nézve vesze- delmesekké lenni, Bizáncnak 626-ban megkísérlett, de meg- hiúsult ostroma u t á n többé m á r az avarok sem szerepein ek mint a birodalom számbavehető ellenségei, a f r a n k o k és longobárdok ellen való h á b o r ú s föllépésre sem gondolhattak a bizánciak az a r a b veszedelem kezdete (629) óta. a szlávok - kal u g y a n későbbi időben is sokat b a j l ó d t a k a b i z á n c i a k , de a r á j u k vonatkozó utasítások kétségkívül a b b a n az idő- ben keletkeztek, amikor még a szlávok a D u n á t ó l északra laktak, vagyis kerek s z á m b a n beszélve, a 630. év előtt, ami- kor Herakleios alatt megkezdődik a szlávoknak n a g y o b b tö- megekben való megtelepítése T h r a k i á b a n és M a k e d o n i á b a n . H a a m u n k a a jelzett időpontnál későbben keletkezett volna.
80 Bell. Goth. I, 27, 26. (II. 134. ed. Haury). Y. ö. Bury, History of the later Roman Empire. London 1923. II. ll)4. I
81 1. az én Bölcs Leó T a k t i k á j á n a k hitelessége magyar történeti szemponthói (Budapest, Akadémia. 1915) c. értekezésem 14. sk. lk., hol az egész kérdést s a n n a k irodalmát részletesen tárgyalom.