A huszárok eredeíérőh
Sokszorosan k i f e j t e t t tétel, minő lekicsinylésben része- sültek a n e m lovagi r e n d ű katonaelemek a j a v a k ö z é p k o r egész f o l y a m á n . Hosszú évszázadokon át egyedül a lovagnak j á r t ki az ókori harcos g y ű j t ő n e v e , a „miles". A N y u g a t ke- resztény nemzeteinek forrásírói kivétel nélkül őt glorifikál- j á k , gyalogos, k ö n n y ű lovas, h a itt-ott, s mindig v a l a m e l y speciális okból fel is t ű n t , illetve szerephez jutott, csak va- lami csőcselékfélének számított. Ribaudaille — mint a f r a n c i a mondotta. S ennek megfelelően alig is v á r t a k t ő l ü k minő- síthető teljesítményt. A Kelettel, a k ö n n y ű lovasság h a z á j á - val való n a g y mérkőzések, a keresztes h a d j á r a t o k n y o m á b a n az ú j hűbéres államok, mindenekelőtt pedig az ottani küz- delmek k a t o n a i természetét l e g i n k á b b lemérni képes egy- házi lovagrendek, következetesen a l k a l m a z t a k u g y a n némi k ö n n y ű fegyverest, de mint u t ó b b i a k r e á n k m a r a d t h a d i s t a t ú t u m a i világosan k i m o n d j á k , a végsőkig való helyt- állást ők is egyedül a lovagtól v á r t á k .1 Mintha csak azt hir- detnék a hallgatásukkal, hogy a kibocsátóik k ö n n y ű lova- saiktól, — kik a lovagi méltóságot el nem érték — ilyesmit,
úgyis h i á b a k í v á n t a k volna.
Messze vezetne, h a k i f e j t e n i p r ó b á l n á n k , miért volt ez így. S a tényállás a m ú g y i s a n n y i r a közismert, hogy feles- leges sok szót vesztegetni reá. f a l á n nem h i á b a v a l ó ellenben nyomatékosan hangsúlyozni, ami a k ö n n y ű lovas honfoglalók nem is nagyon távoli i v a d é k a i n á l egy kicsit meglepő, hogy t. i. a m a g y a r források állásfoglalása a n y u g a t i a k é v a l n e m - csak lényegben, h a n e m azt lehetne m o n d a n i a legfinomabb^
részletekig érzésben, f e l f o g á s b a n is teljesen megegyező. A Képes K r ó n i k a szerint, a Géza k i r á l y n a k fellengős ígéreteket tevő bessenyők ú g y f u t n a k a hatalomvesztett Salamon s m a r o k n y i hive előtt, „sicut fluit cera a facie ignis".2 Az 1146-iki l a j t a m e n t i c s a t á b a n pedig az osztrák roham, lévén a végrehajtói „quasi gygantes . . . in equis arduis et optimis"
— minden szó jellegzetes itt — t u l a j d o n k é p p e n semmi a k a -
1 Delbrück: Geschichte der Kriegskunst III. 307. 1.
2 Marci Chronica de gestis Hungarorum ed. Fr. Toldy. LXXII. 1.
H a d t ö r t é n e l m i K ö z l e m é n y e k — III—IV.
d á l y r a sem talál a m a g y a r e l ő h a d b a n , mert a ,.Bisseni pes- simi et Sieuli vilissimi, omnes pariter í u g i e r u n t sieut öves a lupis'V1 Megnyeri ellenben az ütközetet Bellis b á n lovagi módon k ü z d ő d a n d á r a . mely „irruens super agmina teutoni- corum percussit eos" s teljessé teszik a győzelmet a közvet- lenül a csata előtt k a r d d a l övezett, azaz lovaggá avatott, i f j ú k i r á l y válogatott fegyveresei ..electi milites regis". S ami a legnevezetesebb, ez ellen a beállítás ellen nemcsak forrás-, de t á r g y k r i t i k a i szempontból sem tehető semmiféle észre- vétel. Nemcsak az ízig-vérig n y u g a t i szerző, Freisingi Olló erősíti meg a maga módján,4 de az 1167-iki szerémségi csa- t á b a n az i r á n y a d ó b y z a n c i forrás, Kinnamos5 is egyenesen f e l t ű n ő e n , szinte g y a n ú s a n n y u g a t i fellépésűnek és külsejű- nek í r j a le a m a g y a r sereget. A l a j t a m e n t i küzdelemben még legalább elővéd volt, valamelyes t a k t i k a i tagozódás. Itt egy tömegbe szorított l á n d z s a e r d ő az egész m a g y a r hadtest, kö- zepén a Felső-Itáliából á t p l á n t á l t carroccio hordta a hadi- zászlót. s u g y a n ő . Kinnamos, kiemelendőnek ítélte azt a szá- m á r a idegen s általa m a g y a r n a k vélt szokást is, hogy a leg- előkelőbb és legkiválóbb harcosok az élen lovagolnak. A by- zanci megfigyelő s éppen ez ad leírásának tökéletes hitelt- érdemlőséget. szemmelláthatóan nem t u d t a miről v a n szó. A középkori E u r ó p a haditörténetének ismerői viszont megle- p ő d v e kell hogy k o n s t a t á l j á k : ime a N y u g a t a Száváig ért.
Mert az él feltűnő megerősítése bizony éppen nem tartozott a m a g y a r rendszerhez, ha t. i. kiindulásul a Leó császár le- írta fokozatot f o g a d j u k el. Hol v a g y u n k a rohamot be nem váró. csak rendetlenséget okozni a k a r ó elővédtől, a sokszo- rosan tagozott, cikázó, hátráló, m a j d ismét előrerontó, a hepe- h u p á s helyeket szerető ősi íjász had tömegektől? Ezt a rend- szert, ha mégis a z o n o s í t a n u n k kell, ebben a küzdelemben i n k á b b a nehéz győzelmet aratott b y z a n c i sereg képviselte.
Dénes ispán és övéi pedig egy nehézkes, tömör n y u g a t i egy- ségben sorakoztak fel — cuneus, spitz, embolon, m a g y a r u l
„ é k " a reá vonatkozó nem nagyon szerencsés antik, illetve feu- dális m ű k i f e j e z é s , — mely éppen azért telepíti a l e g j o b b a k a t az élre, hogy az ellenséget egyetlen r o h a m b a n áttörhesse és el- söpörje. Ha ez nem sikerült, az ék magától felbomlott s a küz- delem atomizált lovagi p á r v i a d a l o k eredőjévé vált. mely fokon a lovagsereg tömegfellépésre, taktikai mozdulatokra többé nem volt képes, s liogv győzött-e vagy nem, t a g j a i egyéni el- szántságán. vagy i n k á b b az ellenség katonai képzettségén mú-
3 U. o. XCVI. 1.
4 Gesta Friderici imperatoris I. 52. fejezet. M. G. SS. XX. 570. 1.
5 Kinnamos: Epitome Corpus seriptorum históriáé Bvzantinae.
272. 1.
lott. A XIII. században, igaz, némileg változott a kép. de bizonyos, liogy ezt az elváltozást, a k ö n n y ű lovasság erőtel- jesebb kibontakozását, a k u n s á g n a g y a r á n y ú betelepedése idézte elő, mert a m a g y a r elem a megkezdett úton h a l a d t to- vább. A k i r á l y i adománylevelek ebből az időből m á r r e á n k m a r a d t százai, kivétel nélkül a lovagharcot dicsőítik és ju- talmazzák. Egy igen jól értesült osztrák forrás, a Reimchro- nik, pedig egyenesen azt í r j a némely m a g y a r úrról, hogy ú g y harcol, mintha a h a d i mesterséget F r a n c i a o r s z á g b a n ta- n u l t a volna.6 N é h á n y évvel a H o h e n s t a u f - ö r ö k ö s ö k sorsát megpecsételő b e n e v e n t u m i és tagliacozzoi véres csaták u t á n . melyek hosszú vetélkedés b e f e j e z é s e k é p p e n a német és f r a n c i a chévalierie-t végül is az u t ó b b i j a v á r a rangsorozták, n é m e t a j k ú szerzőtől nem is lehet n a g y o b b bókot várni. Aki
— í r j a —, azt hiszi, hogy nem való nekik a sisak és vért, látta volna őket m u n k á b a n a z n a p ; t. i. a cseh lovagkirállyal való leszámolás, -a morvamezei csata n a p j á n .
Ezek az előzmények elég világosan beszélnek, de — most m á r közvetlenül t á r g y u n k r a térve — megszívlelésük u t á n is probléma m a r a d , kiindulóul választott legfontosabb forrá- s u n k n a k . a Képes K r ó n i k á n a k egy kifejezése, egy terminusa, mely kétségkívül a h u s z á r k é r d é s lényegébe vág, s a Krónika f o r d í t ó j á n a k , n é h a i Szabó K á r o l y n a k , mint az eredmény m u t a t j a , bizonyos fejtörést szerzett. H a v a l a k i a szöveget történetesen az 56. fejezetnél n y i t n á fel. s p á r h u z a m o s a n olvasná a fordítással, bizonnyal természetesnek találná, hogy a Krónika „latrunculi Bessorum"'7 m e g h a t á r o z á s a m a g y a r u l bessenyő r a b l ó k n a k hangzik. Hiszen a betörő keleti rokonok azok voltak, z s á k m á n y t kerestek, p r é d á l á s volt a c é l j u k . De viszont eltűnődnék, h a n é h á n y l a p p a l t o v á b b h a l a d v a , a 62. fejezetben a ,.latrunculos C u n o r u m " ,8 a k u n o k l a t r u n k u - lusait vezető száműzött Salamon k i r á l y t m á r a f o r d í t á s szerint csak a k u n o k portvázói élén t u d n á . Miért rablók előbb s p o r t y á z o k most? A kettősség megértése kedvéért vissza kell l a p o z n u n k a 50. fejezetig,9 hol III. H e n r i k k u d a r c o t vallott hódító h a d j á r a t á n a k l e í r á s á b a n a következő rejté- lyes mondatot olvassuk: „Is a u t e m qui f e r e b a t litteram deo sic volente e a p t u s est a latrunculis Andreae regis et ad eum ductus".1 0 A német h a j ó h a d a t vezető G e b h a r d t p ü s p ö k f u -
6 Als sie datze Francrichen hieten vehten gelernt. Ottokars Öster- reichische Reimchronik, ed. Joseph Seemidier M. G. Deutsche Chroniken V. 1. 215. 1.
7 Marci Chronica LXI. 1. Magvarul u. o. a fordítás LIX. lapján.
8 U. o. LXXVIII., illetve LXXV. 1.
9 Du Cange Glossariuma is ezt a helyet h í v j a segítségül a foga- lom értelmezésekor. Leopold Favre-féle kiadás. 1885 V. 38. 1.
10 Toldy idézett kiadásában az LI. lapon.
t á r j a tehát E n d r e k i r á l y r a b l ó i n a k kezébe kerül és pedig:
Isten a k a r a t á b ó l . Keveset m o n d u n k , h a a mondatot legalább is f u r á n a k á l l í t j u k . Szabó Károly természetesen itt is por- t y á z ó k r ó l beszél,11 s a tényállás s z e m p o n t j á b ó l kétségkívül helyesen. Hiszen a f u t á r fogságba ejtői b á r m i k é p p értsük és értelmezzük is a szöveget, csakis k ö n n y ű lovasok lehettek.
D e egészen mégsem é r h e t ü n k vele egyet, m i u t á n szemmel- l á t h a t ó a n ú g y okoskodik, hogy a l a t r u n k u l u s , rabló, h a Magyarország ellensége, p o r t y á z ó ellenben, h a Magyarország szolgálatában áll, v a g y a m a g y a r k i r á l y kíséretében t ű n i k fel. Mi ezzel szemben azt hisszük, hogy a k r ó n i k á s szóhasz- n á l a t a következetes s mindegyik esetben valami gyanús, a l a p j á b a n lenézett, k ö n n y ű lovasra, de k a t o n á r a , v a l a m i k a t o n a f é l é r e gondolt, kit a m a g a lovagi k ö r n y e z e t b e n neve- kedett elméjével csak egy á r n y a l a t t a l tartott k ü l ö n b n e k a rablónál, s ennek az értéktöbbletnek tett eleget, mikor a latro szót kivetkeztette nemcsak a mi, h a n e m az ő szemében is sötét alapjelentéséből. Ellátta kicsinyítő képzővel, s így az egész f o g a l o m n a k némileg b a r á t s á g o s a b b jelleget adott.
A alami olyat, mely m á r ú g y - a h o g y odasorakozhatik a Bisseni pessimi és vilissimi Siculi mellé.
Mit jelent a latrunkulus-minősítés, fűzhető-e v a l a m i n ő középkori h a r c o s f a j t á h o z á l t a l á b a n s eltűnik-e a m a g y a r szóhasználatból a XIV. századdal, v a g y esetleg t o v á b b él, esetleg némileg változott f o r m á b a n és t a r t a l o m m a l ?
Míg a kérdés első felére nem t u d u n k közvetlenül sem igennel, sem nemmel felelni, a másodikra k ö n n y e b b e n a d h a - t u n k valamelyes és pedig t a g a d ó választ. Azt t a p a s z t a l j u k t. i.
ho gy a XV. század krónikásai, a Budai Krónika1 2 í r ó j a és l u r ó c z i1 ; a kifejezést minden megütődés nélkül átveszik, h a s z n á l j á k , tehát hordozóit is ismerni látszanak. Amire vi- szont a mi t u d a t u n k b a n , b á r m e n n y i r e tisztában l e g y ü n k is a középkori írók k r i t i k á t l a n másoló h a j l a n d ó s á g á v a l , azon- nal felvillan egy ú j a b b s az előbbi második t a g j á n á l t a l á n f o n t o s a b b kérdés: mit érthettek a fogalom alatt ők, Mátyás k i r á l y kortársai, hiszen ebben az időben Magyarországnak m á r igenis volt komoly k a t o n a i értéket képviselő k ö n n y ű lo- vassága, a M á t y á s h á b o r ú i b a n a h a t á r o k o n túl is dicsőséget aratott huszárság. Veronai G á b o r h o z intézett nevezetes 1481- iki levelében m a g a a k i r á l y ismerte el és pedig v á r a t l a n n y o m a - t é k k a l jelentőségüket, mikor seregét h á r o m ordóra tagozott- n a k mondotta, Elseje ezeknek a páncélos lovasság. Az utolsó a gyalogság mindenestől, k ö n n y ű és nehéz fegyveres, p a j -
L. o. a fordítás XLIX. lapján.
12 Chr. Budense. ed. Podhradczky 108. 1.
13 Schroandtner: SS. rerum Hungaricarum. 1765-iki kiadás. I. 174. 1.
zsos, számszerszí jas és p u s k á s e g y a r á n t és együtt, ö n m a g á - b a n k ü l ö n ordo ellenben a második, a huszár, ki tehát a ki- r á l y k o n c e p c i ó j á b a n m á r a s a j á t l á b á r a állt; n e m kísérője, kiegészítője, nézője v a g y b e f e j e z ő j e esetleg k i h a s z n á l ó j a a páncélos lovag h a r c á n a k , mint a k ö n n y í í gyalogság a nehéz mellett, h a n e m mint ma m o n d a n ó k , önálló f e g y v e r n e m .
„Equites levis a r m a t u r a e , quos h u s a r o n e s appellamus.1 4 A probléma következő részletkérdése t e h á t ú g y a l a k u l : van-e valami kapcsolat a k r ó n i k a l a t r u n k u l u s a i és a h u s z á r o k kö- zött azonkívül, hogy az u t ó b b i a k k ö n n y ű lovas voltát t u d - j u k . az előbbiekről pedig nincsen m ó d u n k b a n egyebet fel- tételezni.
Azt a hitet, melyet néhai N a g y G é z á n k , t a l á n nem is a n n y i r a elméjében, mint i n k á b b szíve mélyén mindvégig t á p - lált, hogy t. i. a h u s z á r a honfoglaláskori m a g y a r vitéz köz- vetlen leszármazottja, kétségtelen, hogy azonnal a legendák v i l á g á b a kell u t a l n u n k . Még h a f e l t e n n ő k is, a m i igazán nem valószínű, hiszen világosan beszélnek, hogy az írott források értelmezésében t é v e d t ü n k . Vagy a r r a gondolnánk, hogy az előkelő, legtöbbször u d v a r i légkörben íródott k r ó n i k á k és oklevelek az A u g s b u r g n á l a m ú g y is elbukott h a r c m ó d kép- viselőire nem vetettek ügyet, de ezek a közöny k ö d é b e n to- v á b b r a is éltek v a g y i n k á b b tengődtek, s csak a török elő- n y o m u l á s k a p c s á n emelték fel ismét, most m á r szükség lévén r e á j u k , a f e j ü k e t ; h a mindezt, ismétlem, fel is tennénk, azonnal el kellene ezeket az eshetőségeket e j t e n ü n k , a m i n t egy pillantást v e t ü n k az Á r p á d - k o r fegyvertörténeti lelet- a n y a g á r a . Nem véletlen, hogy az írott k ú t f ő k k ö n n y ű lova- sokul mindig bessenyőket, székelyeket, u t ó b b k u n o k a t em- lítenek. H a v á l l a l j u k is, hiszen azóta ez a vélemény nem egy ú j a b b t u d o m á n y o s támasztékot nyert, néhai Hampel József állásfoglalását, hogy t. i. ú. n. honfoglaláskori leletcsoportunk egy j ó k o r a része már a királyság első, esetleg második szá- zadából való, a k k o r került a földbe,1 5 még ez esetben is meg kell á l l a p í t a n u n k , hogy Szent István á t a l a k í t ó kezdeménye- zése h a d ü g y i tekintetben is f o r r a d a l m i lendületű volt s az ősi h a r c m ó d m a g y a r hordozóit árvízszerű kíméletlenséggel söpörte el. A m a g y a r vitézi rend k ü l s e j e mindenesetre ala- posan elváltozott. A leletekből szinte egy c s a p á s r a eltűnik
14 Fraknói: Mátyás király levelei. II. 107. 1. S ugyanekkor a hu- szár külföldi szolgálatban már tíz arany negyedévi zsoldot igényelhe- tett, mi meglepően magas a páncélos tizenötjéhez viszonyítva.
15 A . ö. az általa ismert leletek kronológiai osztályozását az Alter- ihümer des frühen Mittelalters in Ungarn I. 850. lapján."
a honfoglalók tipikus k ö n n y ű lovasfegyvere, a szablya,1 6 s á t a d j a helyét a kétélű és k i m o n d o t t a n n y u g a t i szabású k a r d -
n a k . Természetesen v a n n a k későbbi szablyaleleteink is, de ezek csak elmélyítik az ítéletünket. Az erdőtelki és tinódi szablyák,1 7 a honfoglaláskoriakból nem eredeztethetők, egé- szen más t í p u s t képviselnek, tehát a fejlődés m i n d e n tör- vényének, minden képzelhető módszeres beállításnak meg- csúfolása volna, h a ezeket az á r p á d - k o r i m a g y a r s á g g a l kí- sérelnénk meg asszociálni. Ezek a szórványos szablvaleletek kétségkívül a k i r á l y s á g k o r á b a n beszivárgott, vagy beköl- tözött, keleti települők f e g y v e r t á r á b ó l valók, s velük szem- ben a r e á n k m a r a d t g a z d a g s a n y u g a t i fejlődésnek nagyon jellemzően m i n d e n fázisát b e m u t a t ó kardsorozatot kell ma- g y a r t u l a j d o n n a k t e k i n t e n ü n k . Amivel természetesen nem a k a r j u k azt állítani, hogy a középkori m a g y a r harcos kül- sejéből m i n d e n keleti h a g y a t é k kitörlődött; hiszen a küz- delem á l l a n d ó a n folyt a Kelettel szemben is s különösen az Á r p á d - k o r b a n vagy, mint meglepődve l á t j u k , egy-egy eset- ben később is, a fegyverzet némely nem a szükséget szol- gáló d a r a b j á n , övön, kardszíjvégen, ki-kiütközött az ősi ízlés. De ezek bizony csak reminiszcenciák, s a XIY. szá- z a d r a a m a g y a r vitéz legalább a n n y i r a n y u g a t i külsőt mu- tatott, mint a Képes K r ó n i k a m a g y a r o k r a vonatkozó mi- n i a t u r á i n l á t j u k . XV. századbeli sírköveink pedig felirataik h í j j á n a k á r F r a n c i a o r s z á g b a v a g y a R a j n a mellé volnának áttelepíthetők. Nem véletlen, hogy a kései középkor törvény- hozásának m e g - m e g ú j u l ó p a r a g r a f u s a i a honvédelem orosz- lánrészét a kizárólag páncélosokból álló k i r á l y i s főúri ban- d é r i u m o k r a h á r í t j á k ; őket terheli az ellenséggel való szembe- szállásnak első, j o b b a n m o n d v a — a nemesség nem is tit- kolt v á g y a és k í v á n s á g a szerint — m i n d e n kötelezettsége.
A m a g y a r t u d a t — ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni — mindenesetre a n y u g a t i fegyverzetű páncélosban látta az ország k a t o n a i erejének színe-javát v a g y i n k á b b összességét;
egészen a XY. század végéig. Az 1492-iki országgyűlés hozta 20. törvénycikkből,1 8 v e h e t j ü k tudomásul elsőízben, hogy
16 A Magyar Nemzeti Múzeum nemrég előkerült szobi pallosa a Hampel által királyságkorabelieknek minősített leletek sorát kétségkívül egy jellegzetes d a r a b b a l egészíti ki. de egészen korai; lehet, hogy olyan tulajdonosé volt, ki még a pogánykorban született. Tehát a mi szem- pontunkból nem jelent nehézséget.
17 Ábráik az Arehaeologiai Értesítő XVI. (1896-iki) kötetének 349- l a p j á n .
18 Magyar Törvénytár, (millenniumi kiadás). I. 492. 1.
M á t y á s k i r á l y 1481-iki értékelését e k k o r r a a nemzet is ma- gáévá tette. Ez a t ö r v é n y követeli először, hogy a b a n d é r i u m o k - n a k csak fele legyen páncélos, a másik fele h u s z á r o k b ó l áll- jon. U j világ volt k i a l a k u l ó b a n , a középkori Magyarország déli k a p u i t m i n d e n addiginál veszedelmesebb keleti ellen- ség döngette: a török. Az ország h a d i intézménye megkez- dette az ellene való védekezés szükségéhez való idomulást.
A sematizáló s hihetőleg v é g r e h a j t h a t a t l a n 1492-iki t ö r v é n y t is felváltotta a valóságos viszonyokkal jobban számoló 1498-iki. E szerint a b a n d é r i u m o k legyenek t o v á b b r a is p á n - célosok, viszont a déli megyék tisztán h u s z á r o k a t állítsanak.1 9
S t a l á n még többet mond, ha m e g á l l a p í t h a t j u k , hogy a ket- tős rendelkezésnek csak a második fele a kivételt nem is- merő. Mert a déli m e g y é k huszárállítási kötelezettsége kate- gorikus, a b a n d é r i u m o k páncélos volta ellenben nem az. A b a n d é r i u m t a r t á s r a köteles f ő e m b e r e k l a j s t r o m á n a k végén u g y a n i s azt olvassuk, hogy álljon készen a szerb despota is ezer, a Mátyás k o r á b a n f e l t ű n ő Belmosevity Milos pedig v a l a m e n n y i h u s z á r j á v a l . Délen tehát némely nem m a g y a r előkelőség hívatásos csapatai m á r ekkor h u s z á r o k b ó l kellett hogy á l l j a n a k , amint azt húsz évvel u t ó b b az 1518-iki o r - szággyűlés elvi világossággal is kimondotta.2 0
T a l á n e l h a m a r k o d o t t volna, h a ebből a szereposztásból azonnal messzemenő következtetéseket v o n n á n k . De a n n y i bizonyos, hogy a századvégi huszárság a török veszedelem reágensének látszik, egész tömegében a déli h a t á r o n áll, illetve o n n a n r e k r u t á l ó d i k ; az intézmény m ú l t j á n a k k u t a t ó j a tehát b a j o s a n tehet egyebet, mint hogy figyelmét a török végek felé f o r d í t j a s az eredetkérdést o n n a n k i i n d u l v a pró- b á l j a megoldani. Ismét a leletanyag az, mely megerősíti, hogy jó helytt j á r u n k . A m a g y a r föld az előbbi k e t t ő mellett egy h a r m a d i k , illetve negyedik s z a b l y a f a j t á t is vet felszínre, mely a honfoglaláskoritól s az á r p á d - k o r i kun-bessenyőtől e g y f o r m á n eliit, őse ellenben egyrészt az ú. n. schiavone-nak, a n n a k a t í p u s n a k , melyet később, persze k i a l a k u l t a b b ki- a d á s b a n a dogé a l b á n testőrsége tett közismertté, s n á l u n k a XA I. század elején kiszorulni látszik: másrészt a XVI. szá- zadbeli és későbbi m a g y a r h u s z á r s z a b l y á n a k . S h a tömege- sen, különösen az u t ó b b i csak a XV. század második felében b u k k a n is fel. r i t k á b b a n előfordul már u g y a n a n n a k k o r á b b i évtizedeiben, az előbbi meg, melynek g y a k o r i k a r d v á l f a j a
19 Magyar Törvénytár. I. 604. 1.
20 Thallóczy—Horváth: J a j c z a története. Mon. Hnng. Hist. Dipl.
XL. kötet, CCLXXVI. 1.
is van, a XIV. század végén, talán d e r e k á n is.21 A l k a t á b a n pedig m i n d k e t t ő h a t á r o z o t t a n és t a g a d h a t a t l a n u l balkáni, illet- ve törökös, mi m á r ö n m a g á b a n korhatározó. H a nem t u d n á n k is, hogy a XV. s z á z a d n a k megvolt m á r a m a g a k ö n n y ű lo- vassága, p u s z t á n ezeknek a leleteknek k a p c s á n fel kellene tételeznünk, egy n a g y s z á m ú t ö r ö k u t á n z ó f e g y v e r n e m exisz- tálását s a déli végekhez rögzitettsége miatt máris világos, hogy azét, melyet M á t y á s k i r á l y hivatalosan h u s z á r n a k ne- vezett. M i u t á n a z o n b a n a leletek messze v i s s z a n y ú l n a k az
1481. év elé. azonnal be kell l á t n u n k , és ki kell m o n d a n u n k , hogy az intézmény a k k o r m á r nem volt ú j . Ez éppen olyan
21 Könnyen leliet, hogy a Képes Krónika szablyái már ebbe a cso- portba tartoznak. A pengealkat, amennyire ábrázolás a l a p j á n ítélni lehet, körülbelül megegyeznék, llven régi és messze visszanyúló anyag- nál azonban természetesen nem lehet közvetlen török átvételről beszélni.
Valószínűbb, hogy ezt a típust tengeri összeköttetésekkel bíró olasz teriiletek, elsősorban Velence, plántálta át a N y u g a t r a . S Magyarország onnan vette, vagy Bosznián "keresztül Albániából; esetleg mindkét felől is. (Ide tartozik pl. jellegzetes markolatgombjával a Kinizsi Pál sírjá- ban talált kard, jelenleg a Nemzeti Múzeumban.) S m i n d j á r t hangsú- lyoznunk kell, hogy a második csoport, a tulajdonképeni huszárszablya, terjeszkedési előnyomulásra sem állt meg a m a g y a r gyepükön. Átszi- várgott az Közép-Európába is. De ott a lovagi harcmódnak a Kelet kevésbbé lévén versenytársa, csak egészen paraszti vagy polgári kör- nyezetben vetett horgonyt, amint különben egyelőre Magyarországon is.
A fegyvertörténet a középeurópai ú. n. Bauernschwertet, melyet Sclion- gauer és mások metszeteiről a nem szakbéli érdeklődők is jól ismernek, a népvándorláskori scramasax közvetlen leszármazottjának szereti te- kinteni. Holott a scramasax h a j l á s á n a k belső oldalán alkalmazott élé- vel a szablyának diametrális ellentéte. Van továbbá a kettő között egy m a j d n e m ezeresztendős lelethézag is. Sokkal természetesebb tehát azt tenni fel, hogy a Bauernschwert a török előnyomulás kapcsán diadal- útnak indult keleti szablya középeurópai változata. Éppen úgy mint a huszárszablya nálunk. Megjegyzendő, hogy k a r d v á l f a j a a második csoportnak is van. aminek az a magyarázata, hogy az arab hagyomány- nyal a törökség a kétélű a r a b pallost is átvette, de gyakran szablya- markolattal párosította, s használta a m a g y a r harctereken még a XVI.
században is. Ezeknek mását megtaláljuk azután magyar kezekben is, mint azt a Nemzeti Múzeum szépszámú és nagyrészt személyekhez fűzött keleties kardsorozata bizonyítja.» Az orthodox muzulmán Ízlés- nek. éppen a r a b eredete miatt, a kard kétségkívül jobban megfelelt.
(V ö. Jahns: Entwicklungsgeschichte der alten T r u t z w a f f e n . 254. 1.) De a többség, az előkelőségeket sem véve ki — v. ö. II. Mohamed szultán- nak a Top-Kapu-Saray-ban őrzött remekmívű (huszár)szablyáját, — ki- tartott az ősi turáni fegyver mellett. A XVI. századbeli magyar pallos- használatra nézve v. ö. még T a r d y György versét a szikszói győzelemről:
Vitéz Balázsdeák István felszóval:
Hozzá, hozzá, kiáltja nagy torokkal.
És ő maga az kétélű pallossal Vitézmódon forgódik katonákkal.
(Idézve Takáts Sándor-nál: Régi magvar kapitánvok és generá- lisok. 167, 1.)
bizonyos, mint hogy a XTY. s z á z a d n á l k o r á b b i időkre nézve, mikor is a leletek e l a p a d n a k , viszont h i á b a t e n n é n k kísér- leteket az idevágó nyomozással. Lévén azelőtt, hogy a név- ről egyelőre ne is szóljunk, a jellegzetes f e g y v e r is ismeret- len. Azaz a h u s z á r n a k , mint k a t o n a f a j t á n a k semmi geneti- k u s kapcsolata sincsen a honfoglalók k ö n n y ű lovasságával s Nagy Géza dédelgetett elmélete nem mond többet, mint s z ó m a g y a r á z a t a , mellyel a h u s z á r t tisztán összehangzás a l a p j á n a kozárból igyekezett származtatni.2 2
Hol v a n n a k most m á r a huszárok a XIV. század s a XV.
vége közé eső, a nemzeti történetre nézve olyan fontos és mozgalmas évtizedekben? Amint fegyvereik, h a az ar- chaeologus ásója, v a g y valami véletlen ki nem emelte őket.
ott m á l l a n a k a m a g y a r földben, ú g y ők m a g u k s viselt dol- gaik is kell hogy megörökíttettek légyen az egykorú k ú t f ő k t u d ó s í t á s a i b a n , h a ilyenek e g y á l t a l á b a n m a r a d t a k . Ám a XV.
s z á z a d r a nézve m á r igazán n e m p a n a s z k o d h a t u n k forrás- szegénység felől. Nincs érdeklődő, aki ne ezzel a hittel fogna neki a k u t a t á s n a k , olvasna és keresne türelemmel, hogy az- u t á n a sikertelenségtől elkedvetlenedve v a g y v a l a m e l y régi hipotézis v é d ő s z á r n y a alá m e n e k ü l j ö n , v a g y m a g a f a r a g j o n valami légvárelméletet a h u s z á r s á g eredete felől. N a g y o n át- látszó ok m a g y a r á z z a , hogy miért történik így. A f á r a d s á g o s m u n k a egész e r e d m é n y e t. i. nem több, m i n t kb. egy t u c a t oklevél, illetve missilis23 a XV. század második feléből: ezek azok az adatok, melyek M á t y á s második seregordóját huszá- r o k n a k nevezik; ezek azok, melyek félreérthetetlenül kato- n á k r ó l beszélnek. Az elnevezés további hajszolása ellenben olyan kevéssé előkelő fogalmi k ö r n y e z e t b e vezet, hogy még azokat is megdöbbenti, kik előre sejtik, sőt t u d j á k , hogy egy k ö n n y ű l o v a s f a j t á t keresve s e g y b e n a k ö z é p k o r k o r á b b i esz- tendei felé h a l a d v a , b a j o s a n f o g n a k v a l a m i a r i s z t o k r a t i k u s miliőbe érkezhetni. Contra huzerones et alios nonnullos malefactores homines — m o n d j a Thallóczi F r a n k egy oklevele 1432-ből.24 Praedones a u t HyvZíirij-Jd ujigari — teszi hozzá 1449-ben Brankovics despota.2 5 T e h á t h u s z á r o k és egyéb gonosztevők, rablók v a g y m a g y a r huszárok, mely nem é p p e n hízelgő meghatározások után, természetes, hogy ké-
22 A magyar nemzetségek. Turul, 1910. 55. 1.
23 V. ö. Dl. 17849. S S / r e r u m Silesiacarum. XIII. 140. 1. stb.; főleg pedig az alább idézettek.
24 Thallóczy—Áldásy: A Magyarország és Szerbia közti össze- köttetések oklevéltára. 92—93. 1. Mon. Hung. Hist. Dipl. XXXIII. kötet.
25 Teleki: A Hunyadiak kora Magyarországon X. 243—244. 1. — S ha az oklevél egésze ellen kételyek merülhetnek is fel, az idézet hi- telét bajosan érheti gáncs. V. ö. Takáts, A huszár, a száguldó és a jargaló. Emlékezzünk eleinkről. 86. 1.
telkecinünk kellett Pesty Frigyes egy h i v a t k o z á s á n a k helyes voltában, hol is az 1403-iki évre vonatkozólag egy „Magister M a r t i n u s Ders filius Georgii de Zerdahel" nevű c a p i t a n e u s H u z a r o n u m - r ó l hallunk.2 6 Eleve lehetetlennek véltük, hogy királyi oklevél ilyen jól hangzó nevű és e g y ú t t a l megadomá- nyozott m a g y a r urat — azonnal látni f o g j u k , hogy eleinte a m a g y a r származás sem közömbös — ilyen d u r v a sértéssel illessen, k ö r ü l b e l ü l h a r a m i a v e z é r n e k nevezhessen: s t a l á n nem is kell h a n g s ú l y o z n u n k , hogy a szkepszis helyénvaló volt.
Az eredeti szöveg Ders Mártont ,.aule nostre familiaris et unus ex generalibus capitaneis totius exereitus H u n g a r o r u m n o s t r o r u m ' - n a k mondja.2 7 Huszárról szó sincsen benne.
Aki szigorúan a h u s z á r s á g eredetét keresi, az idáig j u t v a a k á r pontot is tehet s elbúcsúzhat a t o v á b b i m u n k á t ó l , mert n y i l v á n v a l ó u g y a n , h o g y bizony^os tekintetben nyomon va- g y u n k , hiszen a l a t r u n k u l u s o k és huszárok között megvan a teljes fogalmi, sőt — ha fel mernénk tenni, hogyr a latrun- kulus-szó a k r ó n i k á n a k nem az eredeti, h a n e m esetleg ké- sőbbi, t a l á n é p p e n XIV. századbeli szókészletéből való2* — a h é z a g t a l a n történeti összeköttetés is; de hogy hogyTan ala- kult ezekből a kiközösített és joggal megvetett elemekből Mátyás, m a j d a X \ I. század respektált k ö n n y ű lovassága, az u t ó b b v i l á g h í r ű v é vált huszárság, ez a kérdés, tehát a problé- m a leglényegesebb része, ezen a fokon t a l á n h o m á l y o s a b b mint
előbb. Annál is i n k á b b , mert a l a t r u n k u l u s - f o g a l o m jelentése i l y e n f o r m á n csak elsötétült, s a kapcsolat a huszárral szem- ben t á p l á l t idegenkedésnek oly mértékéhez vezetett, mit m á r a lovagi h a r c m ó d legszélsőségesebb kultusza sem ma- g y a r á z . Hiszen a fentiekhez képest a l a t r u n k u l u s s a l még úgy ahogy megférő pessimi és vilissimi jelzők szinte kompli- m e n t u m o k n a k t a r t h a t ó k .
N e m m a r a d más h á t r a , s mint utólag kiderül ez az egész k u t a t ó e l j á r á s p u n c t u m saliens-e, mint a célkitűzésen, illetve
26 Magyar Nyelvőr, V. 1876. 289. 1.
27 Orsz. Levéltár, Dl. 8868.
28 Annyi szövegkritikailag kétségkívül megállapítható, hogy a megnevezés a m a g y a r krónikás szókincséhez tartozik. Aha király követei III. Henriktől a hazai szökevények kiadatását követelve, a szöveg szerint azt á l l í t j á k : quod ipsi essent praedones et latrunculi regni Hun- gáriáé. Az egykorú idegen bázisban, az altaichi évkönyvekben (ad a.
1044). melynek a l a p j á n a magyar szerző dolgozott, ellenben a meg- felelő helyen csak azt olvassuk: eos praedones regni sui conqueren- tes V. ö. Madzsar: A II. Géza korabeli Névtelen. 12. lap. Ha a krónika latrunculus-kitétele az eredeti szerkesztésből eredne, úgy ez volna kö- rülbelül legrégibb előttem ismeretes előfordulása. A Horoát István egybegyüjtötte idevágó adatok egytől-egyig ú j a b b a k . V. ö. Tudományos.
G y ű j t e m é n y . 1834. XI. 120—122. 1."
a n n a k k ü l s e j é n f o r d í t a n u n k . E q u i t e s levis a r m a t u r a e , q u o s liusarones a p p e l l a m u s . Mi, m o n d j a a k i r á l y . H á t h a a z o n b a n mások s t a l á n a n a g y többség, ezt a k ö n n y ű lovasságot más- n a k és m á s k é p p nevezték. A k é r d é s t t e h á t , a s z e r é n y e b b cél- k i t ű z é s n e k megfelelően, l a z á b b a n p r ó b á l h a t j u k f o r m u l á z n i , s a h u s z á r elnevezést egyelőre nem t a r t v a s z ü k s é g s z e r ű s é g - nek, azt k é r d e z h e t j ü k , mit t u d u n k a k i r á l y i k ö n n y ű lova- sokról 1481 előtt á l t a l á b a n ; k e r e s h e t j ü k , volt-e M a g y a r o r s z á g - n a k i l y e n f e g y v e r n e m e s h a k i d e r ü l , h o g y igen, c s a k a k k o r t u d a k o l n á n k , v a n - e a n n a k v a l a m i köze a s z á z a d v é g i h u s z á - rokhoz. S e k k o r e g y s z e r r e m á s k i l á t á s előtt á l l u n k .
N e m f é l t u c a t oklevél, h a n e m a f o r r á s o k egész r a j a bizo- n y í t j a a z o n n a l , h o g y a m a g y a r sereg a l k a l m i l a g és p e d i g k ü l ö n ö s e n a t ö r ö k ö k f e l t ű n é s e óta,29 i g é n y b e v e t t e b i z o n y o s k ö n n y ű lovasok segítségét és t á m o g a t á s á t , de — és itt szo- kott a h u s z á r k é r d é s m e g v i l á g í t á s a e l a k a d n i — ezek a k ö n y - n y ű lovasok, l e g a l á b b is a m i a t ö m e g ü k e t illeti, n e m v o l t a k m a g y a r s z á r m a z á s ú a k , a m i n t n e m m a g y a r s be kell ismer- n ü n k , hogy a k á r c s a k az ő s t ö r t é n e t terén, a filologia ez eset- b e n is előtte j á r t a s z ű k e b b é r t e l e m b e n vett históriai k u t a t á s - n a k . n e m m a g y a r a huszár-szó, a h u s z á r - k i f e j e z é s sem.
A Majlálh-íéle m a g y a r á z a t r ó l ,3 0 m e l y Meynert31 és Chop- pin'2 k ö z k é z e n forgó m ű v e i r é v é n a k ü l f ö l d ö n is g y ö k e r e t vert, n a g y o n t a l á l ó a n á l l a p í t o t t a meg m á r 1877-ben Szarvas Gábor, h o g y ,.csakis o l y a n f ő b e n f o g a n h a t o t t meg, a m e l y n e k n e m sok h a j s z á l a őszült meg a helyes s z ó f e j t é s a d a t a i n a k v i z s g á l a t á b a n " .3 3 Mihez a t ö r t é n e t k u t a t ó a n n y i t tehet hozzá, hogy a h ú s z j o b b á g y t e l e k u t á n á l l í t a n d ó XV. századbeli portális k a t o n a , ki M a j l á t h szerint a h u s z á r n é v a d ó j a volt.
m á r csak azért sem t e k i n t h e t ő i l y e n n e k és a n n a k , m e r t a h ú s z a s a l a p a t ö r v é n y e k t a n ú s á g a szerint egészen esetleges, é p p e n n e m s z a b á l y s z e r ű , a d e k r e t u m o k j a v a r é s z e n e m is húsz. h a n e m h a r m i n c h á r m a s egységet ír elő, v a n a z o n b a n
29 Hogy az 1397-iki országgyűlés közvetlenül Nikápoly után el- rendelte a telekkatonaság, egy könnyűlovas népfelkelés felállítását, kétségkívül arra vall, hogy a XIII. században oly nagyszámú magyar
(kun) könnyű lovasság, melynek maradványait még Matteo Villani (Istorie di Matteo Villani, VI. könyv 54. fejezet. Muratori SS. rerum Italicarum 586. 1.) is látta s (amennyiben adata XIV. századbeli) a lat- runknlusok szerepeltetésével a magyar krónika is registrál, akkorra, a szádad végére, érezhetően visszafejlődött, legalább is a törökkel szem- ben erőteljes kiegészítésre szorult.
30 Der gestellte Mann wurde Huszár geheissen von Huss, zwan- zig und ár, Preis. Geschichte der Magyaren, III. 59. 1.
31 Das Kriegswesen der Ungarn, 86. 1.
32 Les Hussards, 9. 1.
33 Magyar Nyelvőr, 1877. VI. 26. 1.
olyan is, mely tíz telek u t á n követel egy-egy katonát.3 4 Meg- m a g y a r á z h a t a t l a n volna t o v á b b á , hogy ezek a szövegek az így n y e r t állításköteleseket sohasem nevezik h u s z á r o k n a k , még a korszak későbbi s t á d i u m á b a n sem, mikor a név m á r bi z o n y í t h a t ó a n befogadott és elterjedt volt. S nem n y e r n é n k semmiféle felvilágosítást a r r a a fontos különbségre nézve sem. mi h u s z á r o k és t e l e k k a t o n á k között de facto fennállott, lévén az u t ó b b i a k a dolog természetéből f o l y ó a n népfelkelők, a huszárok ellenben — mint ezt a k ú t f ő k igen g y a k r a n kieme- lik v a g y éreztetik — hivatásos k a t o n á k . M á t y á s h u s z á r j a i mindenesetre azok voltak, a m a z — ezen a fokon m á r ki kell ezt a t é n y t e m e l n ü n k — egyelőre nvilt kérdésül hagyott jelentésű, de u g y a n c s a k k ö n n y ű lovas r á c o k k a l egyetem- ben, kikről nemcsak Mátyás-kori tudósítások, de már ko- r á b b a n a huszita h a r c t é r cseh f o r r á s í r ó i is nem egyszer e j t e n e k szót. És pedig nemcsak a későbbi, de e g y k o r ú adatok a l a p j á n dolgozó Pessina, h a n e m a szemtanú s m i n d e n ízében joggal hitelesnek tekintett, k o r a k a t o n a i k u l t ú r á j á n a k teljes b i r t o k á b a n lévő Bartosek lovas: is.35 Ezek a korai k ú t f ő k h u -
34 A t e l e k k a t o n a s á g legelső megpendítője, az 1597-iki törvény, igaz, húsz telket mond, de csak ..durante d u n t a x a t presenti g u w e r r a p a g a n o r u m " . (Knauz: Az 1397. évi országgyűlés végzeménye. M a g y a r T ö r t é n e l m i T á r . III. 216—217. 1.) Az intézményt meggyökereztető 1435-iki d e k r e t u m ellenben h a r m i n c h á r m a t . (Magyar T ö r v é n y t á r . I. 246. 1.) s ez az az alapszöveg, melyre a z u t á n folytonos h i v a t k o z á s történik. A döntő tényező pedig m i n d v é g i g a szükség mérve volt. Íme M á t y á s k i r á l y 1463-iki törvénye, (Sylloge decretorum, 179—180. 1.) egy évvel a H u s z á r Imre egészen önkényesen felvette 1462-iki a l a p í t á s (!) u t á n (A h u s z á r o k eredetéről. H a d t . Közi. 1892. 81—94. 1.) tíz telek u t á n követelt
•egy lovast. Ezek természetesen m i n d portális hadkötelesek és eredeti- leg semmi k ö z ü k a huszárokhoz. Ugy hogy Mátyás király fentidézett levelét a l a p u l f o g a d v a s a k i r á l y i k ö n n y ű lovasságot elsősorban a hu- szárságban látva, még Ipolyi k ö z é p u t a t kereső vélekedését is el kell u t a s í t a n u n k , mely szerint a m a g y a r k ö n n y ű lovassereg (nem m o n d huszárt) a minden husz telek után szolgálatra köteles népből telt ki.
(A m a g y a r h a d t ö r t é n e l e m t a n u l m á n y a , 48. 1.) Az pedig szinte érthetet- len. hogy az akkori m a g y a r referens a J a h r e s b e r i c h t e der Geschichts- w i s s e n s c h a f t (1892, III. 247. 1.) tudós közönsége előtt Huszár I m r e egé- szen iires dolgozatát Szarvas G á b o r fejtegetéseinek mintegy ellensúlya- képpen találta fel és ismertette. „Nehéz a mi m u n k á n k és h á l á d a t l a n . Ahová csak n y ú l u n k , m i n d e n ü t t egy dús h a j t á s ú , b u j á n s a r j a d o z ó n e - n y ú l j h o z z á m v i r á g b a ü t k ö z ü n k , a m e l y n e k érintésére nemzeti hiú- s á g u n k n a k m a j d egy, m a j d más idege kezd rángatózni". (Szarvas G á b o r . Zászló, poroszló. M. Nyelvőr, 1876. 289. 1.)
35 Pessina szerint az Árvák 1450-iki betörése idején előkelő szerep j u t o t t a Felvidék védelmével elsősorban megbízott Rozgonyi k ö n n y ű c s a p a t a i n a k . „Qnos potissimum e T h r a c i b u s collectos h a b e b a t " . Mars Moravicus, >45. 1. U g y a n a k k o r r a Bartosek: C e r t a m e n h a b u e r u n t in metis U n g a r i a e cum gentibus dicti Domini Regis et praesertim Bohemis, Mo-
ravis Ungaris et gentibus dictis Raczy. (Dobner. Mon. Hist. Boemiae, I.
164. 1.)
szárokról még nem beszélnek, á m s z a v a i k a t a későbbi f e j - lődéssel egybevetve, máris azt lehetne h i n n ü n k , hogy a m a - g y a r k ö n n y ű lovasság legalább is hivatásos részében rácok- ból állott. Hiszen a m a g y a r összetevőt, h a e g y á l t a l á b a n zászlók alá h í v t á k , akkor n y i l v á n v a l ó a n a t e l e k k a t o n a s á g képviselte. Egy tömegében rác f e g y v e r n e m viszont a portális jelleget k i z á r j a . Igen nevezetes összetalálkozás ez s azonnal ú g y érezzük, hogy a XV. századbeli h u s z á r és rác e g y f o r m á n k ö n n y ű lovas és e g y f o r m á n nem portális volta a b ovo bi- zonyos történeti támasztékot n y ú j t ahhoz a s z ó m a g y a r á z a t - hoz, melyet Szarvas Gábor, Miklosich n y o m á n , történeti érvek nélkül is f r a p p á n s n a k ítélt. Eszerint — mint ismeretes
— a latin cursor szó a h u s z á r legelső őse. Ebből a l a k u l t a középlatin corsarius s az olaszos corzar és pedig a l a t r u n k u - lus és a f r a n c i a ribaud-hoz m á r n a g y o n hasonló jelentéssel.
Mint különösen Raguzárói pontosan t u d j u k , ott a tőhöz egé- szen közelálló hangzású cursizare ige36 egyenesen a n n y i t je- lentett, mint r a b l á s u t á n járni, fosztogatni. M a j d cursar.
gursar, gusar, de h u r s a r , sőt h u s a r a l a k b a n f e l b u k k a n a szó az ó-szerbben is,37 mi kissé feltűnő, mert g b e t ű helyett h-t az északi szláv n y e l v e k szoktak alkalmazni. D e hogy a m a g y a r átvételi f o r m á n a k a n n y i r a kezére j á r ó szóalakulás délen ment végbe s nem kell pl. — mi igen érthető és meg- felelő m a g y a r á z a t volna — a h u s z i t a h a r c t é r miliőjére gon- dolnunk, a n n a k bizonysága, hogy a h u s z á r szó Horvátország- b a n m á r a XIV. s z á z a d b a n előfordul.38- A X \ .-ben pedig a
36 A raguzaiak levele Thallóczi Máté szreberniki bánhoz, 1430.
április 30-ikáról: . . . contratam nostram cursizarunt predas quamplures apportantes, ... poterit apte territoria dicti Radossavi cursizare et de- predari. Gelchich—Thallóczy, Diplomatarium Ragusanum. 339—340. 1.
Némely raguzeizmusok a kötethez csatolt jegyzéke szerint cursizare = piraticam facere, eorseggiare. U. o. 918. 1. Ugyanúgy még a XVI. szá- zad m a g y a r kifejezésmódja szerint is száguldóban j á r n i = rablóban járni. V. ö. Takáts: Emlékezzünk eleinkről. 90. 1.
37 A corsarius jelentése pirata, praedo, latro. V. ö. Szarvas Gábor, Huszár. (M. Nyelvőr, 1877. VI. 26—27. 1.) A raguzai tanács jegyző- könyvei pedig mintha azt mondanák, hogy a kétségkívül kalóz jelen- tésíi (contra piratas per mare discurrentes, Gelchich—Thallóczy I. m.
705. 1.) piratával szemben, corzar alatt i n k á b b szárazföldi, — termé- szetesen könnyű lovas, — portyázót értettek. Tengerparti városokkal (Zára, Ancona) t. i. piraták ellen kötnek szövetséget „cum aliis Dalmatis contra corsarios" tárgyalnak. U. o.
38 Item quod quia Clemens dictus Huzar contra Petrum concivem nostrum nepharia facta perpetravit, ideo ipsum extra civitatem feci- mus cedi cum baculis, prout lex huius civitatis requirit et quod u n - quam deinceps in civitatem nostram debet venire — í r j a a zágrábi tanács ítéletkönyve 1590. április 29-ikéről. Tkalcic. Mon. Hist. lib.
reg. civ. Zagrabiae V. 524. 1. U. o. 1575-től Huzarenovich. Hozareno- vich, Huzarein. Hozaren nevek eléggé sűrűn 2., 15., 17., 19., 89., 109.
stb. lapok. Tkalcic ezen adatai teljes igazságot szolgáltatnak Pesty F r i -
t u l a j d o n k é p e n i Magyarországon is mind s ű r ű b b e n , de te- k i n t v e a fogalom k a t o n á h o z nem igen illő jelentését,39 egy- előre i n k á b b csak a köznyelvben. A h i v a t a l o s a b b csengésű szövegek a m a g y a r sereg k ö n n y ű lovasságát még sokáig rá- c o k n a k nevezik, hogy csak a legfontosabbat említsük, még Bonfini is, kinek a „ h á r m a s tábor"', m a g y a r o k , csehek és rácok elkülönítése a k i r á l y i seregen belül egyenesen fel- tűnt. Szövege ennek a tagozódásnak kiemeléséhez többszö- rösen visszatér.4 0 Hogy a h a n g s ú l y nem a nemzetiségen van.
h a n e m a nevek mögött l a p p a n g ó h á r o m különböző fegyver- nemen és liarcmódon, az a X \ . s z á z a d b a n egészen magától értetődő.4 1 D e o k u n k v a n hinni, hogy m a g u k n a k a jelzőknek is v a n bizonyos közelítő jelentésük: ha más nem, f ö l d r a j z i . A csehek, a fekete sereg, mint ismeretes, t a l á n n a g y o b b rész- ben németek, de a cseh korona t a r t o m á n y a i b ó l eredők. A m a g y a r hadtestet nem kell k ö r ü l í r n i . A rácokról viszont, kik Bonfini szerint is v a l a m e n n v í e n k ö n n y ű lovasok, ha nemzeti h o v a t a r t o z á s u k n e m is áTTapimaTÖ meg olyan világosan, mint a másik kettőről, azt kell vélnünk, hogy j a v a r é s z ü k b e n csak- u g y a n f a j t a b é l i délszlávok, de mindenesetre a déli végekről
gyesnek, ki már 1877-ben megírta volt, hogy a huszár-fogalom a XR . század derekán ismeretes lehetett. (M. Nyelvőr, \ 1. 25. 1.) De hang-
súlyoznunk kell, hogy nála esak a végeredmény helytálló, a hozzá- vezető út nem. Mert a Kállay-levéltárnak az a Huszár Imréről beszélő oklevele, melyet ő a XV. század elejére tett. valójában 1470-ből való.
V. ö. Szamota—Zolnay, Magyar oklevélszótár. 599. 1. S ezt a nevet ve- tette ő össze a fentebb már megtárgyalt 1405-iki capitaneus Huzaronum (recte Hungarorum)-mal, állítva, hogy a huszár jóval régibb jelenség 1405-nál, mert jó ideig szokott egy szó használatban lenni, mielőtt sze- mélynévvé válik. Az okoskodás helyes, az adatok értéktelenek Azok- ról a bizonyos Hunzoroknak nevezett condicionariusokról, kikről Nagy Lajos egy 1578-iki oklevele szól, s kiket Takáts Sándor (Emlékezzünk eleinkről. 85. 1.) már szintén huszároknak tart. viszont bajos bizonyí- ték értelemben beszélni. Az ő idetartozásuk aligha deríthető ki.
39 Tisztára rabló értelemben beszélnek a gusar-okról. a szerb Dusán cár (1556—1556) törvényei. (Engel, Gesch. des ungrischen Reichs und seiner Nebenländer. III. Gesch. von Serwien und Bossnien. 298.
lap). Büntetések fejjel lefelé való felakasztás. V. ö. Takáts i. m. 85. 1.
4(1 Gastra undique triplicia posita, hic Boemi, illic Ungari. isthuc Rasciani metabantur. Boemi equites cataphraeti omnes aut hippoba- listae. Ungari in gravem et .exj^editum equitatum aeque divisi: Rasciani vexillationibus tantum utebantur. "TBel Károly András-féle kiadás 607.
1.) Triplex in eo bello illi fűit exercitus, veluti ubique in gravissima quaque expeditione mos fűit: primus Ungarorum. Boemorum alter, ter- tius Rascianorum, qui totus in vexillationes et velites digestus erat. U.
o. 650. 1. Y. ö. már az 1469-ik évre vonatkozólag Eschenloer: Geschichten der Stadt Bresslau, II. 189. 1.
41 Csapatnemnek nemzeti elnevezés alá foglalása tekintet nélkül a résztvevők származására még a XVII. században is szokásos. A . ö. Mey- neri i. m. 182. 1. Vanicek, Spezialgeschichte der Militärgrenze, I. 285—
.286. 1. Ballagi: Wallenstein horvát karabélyosai, 57—61. 1.
valók. P a r a n c s n o k a i k között u g y a n m á r M á t y á s k o r á b a n m a g y a r név t ű n i k fel, H a r a s z t h y Ferenczé, ki az 1488-iki glogaui h a d j á r a t k i r á l y i k ö n n y ű lovasságát k o m m a n d í r o z t a volt s kit Stein G y ö r g y a t h o m a s w a l d a u i csatáról beszámoló levelében egyszerűen „ F r a n t z der Raitzen H e u p t m a n n " - n a k nevezett.42 E g y ú t t a l a z o n b a n Szörényi b á n is volt, tehát
42 Stein György levele Budissinból Hans v. Minckwitz-hez 1488 augusztus 4-ikéről. Scriptores rerum Silesiacarum. X. 157. 1. Két héttel azelőtt, július 20-án ugyanő jelentette Boroszlóba, hogy „Haraszthy Fe- rentz" (így!) aznap csatlakozik hozzá embereivel. U. o. X D . 156. 1. A két név ugyanazon személyre vonatkozása nyilvánvaló, annál is inkább, mert Haraszthy Ferenc volt az, kit a király a thomaswaldaui diadal után a győztes főparancsnok Haugwitz s a glogaui ostromzárat irányító Tettaueren kívül külön elismerő jutalomban részesített. U. o. XIV. 164.
1. A rácok szerepéről a thomaswaldaui csatában Stein György fenti levelén kívül v. ö. Goerlitzer Rathsannalen, SS rerum Lusaticarum, II.
56—57. 1. Továbbá Marens Kyntsch, Sagani János-életrajzát. SS. rerum Silesiacarum, IV. 9—10. 1. és kiegészítésül Cureus egykorú adatok (nagy- részt a fentiek) a l a p j á n összeállított valamivel későbbi tudósítását.
Gentis Silesiae Annales, Wittemberg 1571. 346—347. 1. A csatadöntő ne- héz lovasság Haugwitz parancsa szerint feszes egységenként támadott, a csatarendbe nem szorított rácság pedig gyors lecsapásaival a rohamok eredményeit iparkodott kiszélesbbíteni. Haraszthy és kísérete nb. már Haugwitz benyomulása előtt megjelent Tettauer mellett a haditerületen, mikor még csak Glogan megostromlása volt a cél. „Schön und lieblich Yolck — í r j a Kyntsch i. m. 7. 1. a királvi seregről — wohlgekleidet mit ihrem Harnisch und frölichen Rossen. Die von Glogau zogen aus der Stadt zu schatten diese Heere, etliche in guthem Geräthe, etliche in weissen Hauben, etliche in rothseidenen, etliche ohn Geräthe". A Mátyás iránt annyira ellenséges Catalogus a b b a t u m Saganensium elrettentő képet fest a schizmatikus rácokról s a királyi seregről általában. „Rex itaque Hungarie cum ducem Johannem (Sagani János) sic obstinatum et re- bellem audiret, misit in Slzesiam ad eum d o m a n d u m flagellum Dei, populum i n h u m a n u m , populum p a r t i m lnfidelem, partim fidei cor- rnpte. mancipia videlicet Sarracenorum. quorum d u x et capitaneus fűit Despoth (!), dux Sarvie a Turcis depulsus, dominum quoque Johannem Hawgewitcz cum Theutunico popnlo etc". SS. rerum Silesiacarum, I.
393. 1. Mi kétségkívül erős túlzás. Haraszthy 1489 június 14-iki, Stein Györgyhöz intézett panaszleveléből éppen ellenkezőleg az ő embereinek szorongattatásáról értesülünk. U. o. XIV. 187. 1. Hogy nem lehettek keztvűskezű ellenségek, hogy a török harctér pusztító harcmodorát Sziléziába is magukkal hozták, természetes. Tudvalévő, hogy a törökre, bár h a d i t u d o m á n y a a XV. században nem állott az akkori Európáé mögött s janicsárjai fegyelmezett h a d r e n d j é t vagy tüzérségét bármelyik nyugati sereg megirigyelhette volna, mégis nem ezek a tünetek jellem- zők. A janicsárság a sereg egy erős kisebbsége csupán, ágyúikat pedig nagyobbrészt idegenek (olaszok) kezelték. Igazi veleszületett harcmódja, a véres sebeket osztó és vevő egyéni küzdelem. Tehát ugyanaz, mi ha nem is olyan barbár kegyetlenséggel, a tulajdonképeni középkort is jellemezte. A Nyugat éppen a k k o r t á j t mind határozottabban tért át a taktikai egységekbe tömörülés a megszervezett tömegharc ú j k o r i út- jaira. A török egészében nem fejlődött s a m a g y a r végek életét mind- végig az ő egyelőre rendkívüli áldozatokat kívánó és veszedelmes, de mindinkább elavuló h a r c m ó d j a determinálta. „Tametsi ferocissima natio solos fere Hungaros, Chorvatos et Moldavos sibi virtute pares ducat,
m a g y a r volta mellett is egészen érthető a l a n t a s a i n a k r á c nemzetisége. Éppen a n n y i r a , mint ahogy az intézmény át- a l a k u l á s a természetszerűen a legfelsőbb rétegen kellett, hogy kezdetét vegye s o n n a n t e r j e s z k e d n i e lefelé, h a a k ö n n y ű f e g y v e r e s e k n e k erre a f a j t á j á r a e g y á l t a l á b a n valamelyes jö- vendő várakozott.
Azoknak nb., akik a névhez m i n d e n á r o n r a g a s z k o d n a k , kétségkívül azt kell hinniök, hogy a rác lovasság Mátyás ki- rály korával é p p e n úgy elbukott, mint a fekete sereg; á m az a feltűnő, hogy erről a feltételezett pusztulásról é p p e n semmiféle a d a t u n k sem m a r a d t . Sőt Magyarország k ö n n y ű lovassága számban, t e k i n t é l y b e n m i n d i n k á b b t e r j e s z k e d i k , azzal a különbséggel, hogy körülbelül a XY. század nyolc- v a n a s éveitől kezdve — nem rácnak, hanem huszárnak hív- jak. Az a seregordó, mely deus ex m a c h i n a - k é n t látszik fel-
caeteros vero Christianos, eo quod haud saepe cominus, sed tormentis ac missilibus, ut plurimum pugnant, perinde ac fcminas spernat: putat enim proprium viri esse rem gladio cominus gerere, illatorum vulnerum foeditate suam hostiumque virtutem metiens. Quippe non proelium, sed puerorum iocum existimat in quo abscissis manibus pedisusve aut tota cervice desecta corpora minimé detruncantur. Tubero. Commentarii.
Schwandtner, SS. rerum Hungaricarum, II. 257. 1. A török szokás, akár törvénynek is mondhatjuk, a levágott ellenséges fejek száma szerint biztosított jutalmat a harcosoknak. V. ö. Salamon Ferenc, Az első Zrínyiek, 620. 1. S Mátyás király rác lovasai ebben a világban növeked- vén fel. ennek színezetét vitték át a nyugati harcterekre, mit a király úgy látszik éppen nem helytelenített, sőt az egyik szemtanú. Eschenloer Péter boroszlói jegyző szerint egyenesen istápolt. Már a cseh háború első évére 1468-ra vonatkozólag olvassuk nála. hogy: König Matthias hatte bei tausend Räzen. die waren sehr mörtlich: die taten wunderliche Dinge wider die Ketzer. Namen keinen gefangen sondern schlugen inen ir Haupt abe und als manches Haupt sie Matthiae brachten der Ketzer, hatten sie irer von ieglichen einen gesatzten Sold. I. m. Tl. 129. 1. Ugyan- csak ő beszéli cl. hogy 1470-ben. mialatt Podjebrád az éhségtől űzve Hradischtól Gödingig hátrált, a seregét csapkodó rácok harminc sze- keret töltöttek meg cseh fejekkel s ezeket azután Mátyás hajítógépek- kel a cseh táborba lövette. U. o. 200—201. 1. Ez volt a török harctér erkölcse! Ebben a kegyetlen légkörben kellett másfél évszázadon ke- resztül a magyar végeknek kitartani; csak természetes, hogy idomulás nélkül a védelem nem ment s a magyar végházak, mint pl Thury György (ú. n.) énekéből tudjuk, éppen olyan büszkék voltak a levágott pogány fejekre, mint a török őrségek a maguk keresztény áldozataiéra De a művelt Európa sem cselekedett adott alkalommal másképp, mint Mátyás király. Nem is a XY.. hanem a XVII. században, annak is a végén volt szokás Franciaországban, hogy a magyarországi harctérről odaszakadt huszárokat még mindig a leütött fejek szerint jutalmazták. ..Quand ils reviennent de la guerre, le géneral leur donne antant de pieces d'argent qu'ills rapportent de tétes. — mondja a Moreri-féle Dictionnaire 1752-iki kiadása. Choppin, Les Hussards, 210. 1. A glogaui háborúnak minden- esetre a rác lovasok adták meg a nyugati szem számára egészen külön- leges természetét. Ideo hoc bellum a rustica plebe nominatum fűit Ra- scianum — í r j a Cureus i. m. 545. 1.
b u k k a n n i M á t y á s k i r á l y említett 1481-iki levelében, h a t v a n esztendővel u t ó b b a n n y i r a uralkodó, hogy az 1542-iki po- zsonyi országgyűlés 21. cikke szinte csodálkozva á l l a p í t j a meg, hogy Magyarországon, b á r csak a felső m e g y é k b e n , még a k a d n a k a nehéz lovasságnak némely m a r a d v á n y a i , ,.sint a d h u c a l i q u a e reliquiae".4 3 A változás f ő o k a termé- szetesen a török veszedelem elhatalmasodása, mire nézve jellemző, hogy a h u s z á r a k k o r r a csak az északi részekből nem szorította ki egészen a középkor főfegyvernemét.4 4 D e azért h a t v a n esztendő e k k o r a változás n y é l b e ü t é s é r e mégis kevés.
A k u t a t ó a b b a n a sajátságos helyzetben t a l á l j a magát, hogy míg előbb a h u s z á r o k m ú l t j á t nem volt képes, az elnevezést szem előtt t a r t v a visszafelé nyomozni: most, a n y o l c v a n a s évektől kezdve, a rác lovasság t ű n i k el előle. M i n d j o b b a n kell, hogy önkéntelenül is k i a l a k u l j o n tehát benne a két k ü - lönböző nevű, de egyazon szerepű, s z e m m e l l á t h a t ó a n e g y m á s n y o m á b a U'pő k a t o n a f a j t a azonosságának gondolata, v a g y legalább is a n n a k erős valószínűsége. Török veszedelmet, b á r kisebb jelentőségűt, a XV. század is ismert s kétségtelen, hogy ennek a n y o m á s n a k a déli h a t á r o k r a nehezülése jelentette meg a rác kötelékeket a m a g y a r h a d i zászló alatt. A n y o m á s állandóan nőtt, mind n a g y o b b és n a g y o b b m e n e k ü l t töme- gek szivárogtak át a h a t á r o n . M á t y á s k o r á b ó l m á r n a g y - számú t u d ó s í t á s u n k v a n a g y o r s u l t ü t e m ű betelepülések felől, a n n á l i n k á b b , mert a török, elhurcolta m a g y a r lakosság he- lyébe g y a k r a n é p p e n a kölcsönt visszaadni k í v á n ó m a g y a r h a d v e z é r e k p l á n t á l t á k át, és pedig mint látni f o g j u k , k i r á - lyi p a r a n c s r a , a rác kazáliákat.4 5 A kisebb r a j o k r ó l persze nincs hír, de a népesebbek, mint pl. az említett és gazdagon megadományozott Belmosevity Milos és c s a p a t a , v a g y a k é - sőbb u g y a n c s a k sokat emlegetett J a x i t y I s t v á n és Demeteré formaszerű k a t o n a i kötelezettség á r á n n y e r t e k ú j h a z á t a Délvidéken. K ü l s e j ü k r e nézve ezek a rácok teljesen hasonlók az őket maga előtt űző törökhöz, de ez a jellegzetesség a leg- régibb huszárábrázolásokon is f e l t ű n i k . A XV. század hu- s z á r j a csak középkori szemüvegen át nézve s z á m í t h a t o t t
43 Magyar Törvénytár, I. 88. 1.
44 Egy évszázaddal azelőtt Zsigmond kora a déli határ védelmére 2200 lándzsát, azaz lovagot szánt a megfelelő kísérettel. Nem mérnők állítani, hogy könnyű lovasságot egyáltalában nem, de ezt ugyancsak jellemzően még csak megemlíteni sem tartották érdemesnek és szüksé- gesnek. Y. ö. Thallóczy—Áldásy: M. o. és Szerbia összeköttetéseinek oklevéltára, 58. 1.
45 Zsigmond király 1427-ben még Sopronból telepített a megfo- gyatkozott lakosságú Nándorfehérvárba. I. Ulászló 1440-ben már a rácok csepeli szállásai felől intézkedik. Y. ö. Thallóczy—Áldásy: Magyar- szerb oklevéltár, 75., illetve 158—159. 1. A Mátyás-kori telepítésekről alább részletesen szólunk.
H a d t ö r t é n e l m i K ö z l e m é n y e k — III—IV. 10
k ö n n y ű lovasnak.4 6 A lándzsa, illetve k o p j a még a szablyá- val legalább is e g y e n r a n g ú f e g y v e r a kezében s á l t a l á b a n páncélinget és sisakot viselt,47 é p p e n mint a hűbéres török lovasság, a spáhi. A szerepük a n n a k a k i r á l y n a k k o r á b a n , ki a huszárságot önálló o r d ó n a k hirdette, é p p e n nem lehetett közömbös. A k i k Mátyás országlásának t e r m é s z e t r a j z á t isme- rik, t u d j á k , hogy i g a z á b a n csak kétféle érdemet ismert el és m é l t á n y o l t : k u l t u r á l i s á t és katonait. K u l t u r á t a beözönlő r á c tömegek b a j o s a n hoztak, azaz csakis k a t o n a i jelentőségük elismerése lehet a rác vallás szabad g y a k o r l a t á n a k , illetve védelmének az 1481-iki országgy űlésen történt éppen nem k ö z é p k o r i a s a n hangzó biztosítása. A lépés r o p p a n t fontos- ságát tudvalevőleg m á r néhai I hallóczy Lajos kiemelte,48 de a Brankovics \ uk despota n y ú j t o t t a 1480-ik évi segítség ad hoc értékeléséhez f ű z t e . Amit mi kevesliink. mert az
1480-iki szerb diverziót sikere ellenére sem t u d j u k ilyen oko- zatot előidéző o k n a k minősíteni. É p p e n ezért toYább men- nénk s hosszabb m ú l t a t tételezve fel, a t ö r v é n y b e n a rác lovas- kötelékek m e g j u t a l m a z á s á n a k , t a l á n azt is m o n d h a t n ó k a m a g y a r ü g y h ö z kapcsolni a k a r á s á n a k r e n d k í v ü l jellemző t ü n e t é t l á t j u k . Míg az a p a H u n y a d i J á n o s a görög hitnek, mint erre a l á b b k i t é r ü n k , é p p e n a szerb népköltészet tanu- sága szerint engesztelhetetlen ellensége volt,49 íme a fiú, a király, a rác ritust az országhatárokon belül is elismerte. A két felfogás közé döntő változások kellett hogy ékelődjenek, mert a b e f o g a d á s t é n y e általános történeti szempontból ép- pen olyan meglepő, m i n t szigorúan hadtörténelmiből az a másik, melyet m á r említettünk, mikor is u g y a n a z a k i r á l y a nemrég még r a b l ó n a k nézett h u s z á r t értékben a középkor egyedüli k a t o n á j a , a páncélos lovas mellé állította.5 0
46 Jahns, az intézmény történetét nem ismerve, Miksa császár hu- szárjait egyenesen nehéz lovasoknak volt hajlandó tartani. (Handbuch einer Geschichte des Kriegswesens, 917. 1.)
47 Y. ö. 1518. II. t.-cikk Magyar Törvénytár, I. 746. 1. A huszár fel- szereléséről alább bővebben.
48 Magyar-szerb oklevéltár. XLY. 1.
49 A szultán Brankovics kérdésére h a j l a n d ó volt megengedni, hogy győzelme esetén a mecset mellett a görög templom is ott álljon. Hunyadi a római egvház egyeduralmát követelte. Y. ö. Ranke: Die serbische Revolution, Berlin 1844. 26. 1.
50 Hogy a király kellőképpen becsülte és értékelte huszárjait, nem kell külön kiemelnünk. Enélkül bizonyára nem fogadta volna be őket sere- gébe. De mindenekelőtt a ténvek beszélnek. Páncélos hadát súlyos anyagi áldozatok árán is fenntartotta, s a huszárság létszámát az előbbi rová- sára nem növelte módfelett. A ferrarai herceghez intézett, szemmellát- hatóan sebtében és igen pongyola latinsággal fogalmazott 1482 június
1-iki levelét, melyben azt í r j a . hogy „statuimus mittere in subsidium vestrum quingentos equites inter quos essent centum usarones, idest homines levis armature, qui plus ceteris valoris etc." (Fraknói, Mátyás
