Turáni hatások a görög-római hadügy fejlődésében.

(1)

Turáni hatások a görög-római hadügy fejlődésében.

Azon harcias n o m á d o k n á l , k i k a Kr. e. VII. sz.-tól kezdve a középkor végéig' a D u n á t ó l Keletszibériáig t e r j e d ő terüle- ten l a k t a k , észrevehető a h a d i szervezetnek és t a k t i k á n a k bizonyos h a g y o m á n y o s egysége. Az a h a d i t a k t i k a , mellyel a s k v t h á k D á r i u s perzsa seregét ú t t a l a n p u s z t á i k mélyére csalták, hogy a z t á n a f á r a d s á g t ó l és nélkülözésektől k i m e r ü l t sereget k ö n n y ű szerrel visszavethessék, lényegében azonos azzal. amellyel a p á r t h u s o k Crassus és Antonius légióit megsem- misítették s több. mint 100 éven át rettegésbe e j t e t t é k a világ- bíró Róma lakosait. T o v á b b menve, u g y a n e z e n t a k t i k á j u k - nál fogva lettek a h u n o k Attila alatt E u r ó p a rémeivé; ezzel a t a k t i k á v a l igázzák le a t ü r k ö k (ó-törökök) a Kr. u. I. szá- z a d b a n az Indiától a Donig lakozó néptörzseket s ezt viszik m a g u k k a l a t ő l ü k elszakadó s P a n n o n i á b a n letelepülő avarok is.1

Ezek mellett a n a g y h a t a l o m r a szert tett és jobban ismert népek mellett egész sorát ismer jük a kisebb n é p e k n e k , m e l y e k r e vonatkozó tudósításokból töredékes vonások- ban u g y a n e z e n t a k t i k a h a s z n á l a t a derül ki.² A n n a k a terü- letnek határai, melyen ezek a népek l a k t a k , keleten a k i n a i birodalom, n y u g a t o n a D u n a vonala, délen a Fekete-tenger, K a u k á z u s . Káspi-tenger. az iráni fensík és I n d i a északi széle, északon pedig kb. az 55. szélességi fok. á m b á r errefelé a h a t á r v o n a l b i z o n y t a l a n a b b . Ez óriási terület f ö l d r a j z i kö- z é p p o n t j a a t u r á n i síkság, Elő-Ázsia e h a t a l m a s k i t e r j e d é s ű p u s z t á j a , melyet az Aral-tóba ömlő két n a g v folyó, az O x us és J a x a r t e s szelnek keresztül. Innen, a t u r á n i síkról

1 A s k y t h á k r a nézve 1. Herodotos IV, 46, 70, 128; a párthusokról Üio Cassius XL. 13—29: XXXV1, 5: XLIX, 28: a húnokról Ammianus Marcellinus XXXI. 2; a tülkök és avarok t a k t i k á j á t 1. a Pseudo-Mauri- kios (Herakleios)-féle Taktikában, ed. Scheffer, p. 260—264.

2 Az ugorok, utigurok. szabirok, kazárok, bolgárok stb. t a k t i k á j á r a nézve 1. „Bölcs Leó T a k t i k á j á n a k hitelessége m a g y a r történeti szem- pontból" (Budapest, Akadémia, 1915) c. értekezésem 61. és k. lk., 97. é<

k. lk. Az alánok is, akik még Arrianos (Taktika 4. 5—8 ed. Roos) idejé- ben h a j í t ó d á r d á s lovasok, már Prokopios (B. G. IV, ed. Haury, p. 524) szerint a VI. sz.-ban íjjászok voltak.

(2)

az elismerése, hogy az í j j á s z lovasságnak, mint f e g y v e r n e m - nek a l k a l m a z á s a a s k y t h á k t ó l inchilt ki s tőlük t e r j e d t el a többi népekhez.

A görög t a k t i k u s í r ó k n a k eme megfigyelését a történe- lem tanulságai e g y é b k é n t is igazolják. Xenophon⁶ szerint az idősebb Kyrost megelőzőleg a p e r z s á k n a k nem volt lovassá- guk, í j jászaik gyalogosan harcoltak s Kvros ösztönzésére alak ill meg — egyelőre csak az előkelők körében — az első perzsa lovasíjjász-csapat a Kr. e .VI. sz. vége felé. Persis hegves vidéke nem is volt a l k a l m a s terület a lovasságnak, lakói eredetileg nem voltak lovasok. A fejlődés a lovasság i r á n y á - ban csak lassan történhetett. Az V. sz. elején a n n a k a seregnek t ú l n y o m ó n a g y része, mellyel Xerxes a görögök leigá- zására indul, még gyalogos volt, 1.700.000 gyalogos mellett csak 80.000 lovast tudott felmutatni.7 Igen tanulságos a n n a k a megvizsgálása, hogy ezek a lovasok h o n n a n valók voltak s hogy voltak felszerelve.

A perzsa, méd és indiai⁸ lovasok nehéz fegyverzetű í j j á s z o k p á n c é l b a n és p a j z z s a l s nem tekinthetők egyebeknek lovasított nehéz gyalogságnál. A l i b y a i a k nem is í jjászok. csak dárdások, az a r a b o k íjjászok u g y a n , de tevéken h a r c o l n a k . K ö n n y ű f e g y v e r z e t ű lovasíjjászcsapatot c s u p á n a b a k t r i a i a k

és k a s p i a i a k állítottak ki. tehát azok a népek, melyek föld- r a j z i l a g m á r beleestek az előbb meghatározott t u r á n i körbe, v a g y legalább közvetlenül a n n a k h a t á r a i n mozogtak.

Mily nehéz dolog volt az í j j n a k lóhátról való kezelése, o n n a n is látható, hogy még a nomád perzsák, az u. n. sagar- ti-k (iGrfáp-noi) is, kik é l e t m ó d j u k n á l fogva lovasok voltak, csak tőrrel és p á n y v á v a l voltak felfegyverezve, de lóhátról nyilazni nem tudtak.9 Az asszírok íjjászai harciszekéren állva eregették n y i l a i k a t , miközben a lovak gyeplőit egy másik ember, a kocsis fogta. Ez a szokás a k k o r is m e g m a r a d t , m i k o r későbbi időben az asszír í j j á s z o k a t lóra ültették. Az í j j á s z n a k lovát nyilazás közben egy másik lovas fogta, úgyhogy t u l a j - d ö n k é p e n a kettő e g y ü t t v é v e tett k i egy harcost.¹⁰ A régi e g y p t o m i a k n a k nem is volt s a j á t bennszülött lovasságuk, h a n e m ázsiai segédcsapatokból szervezték meg ezt." A kinai- ak a n a g y f a l a t éppen a velük szomszédos lovas í jjászok ellen h ú z t á k s nem letit volna szükségük erre. ha ezekkel a népek- kel egyenlő e r e j ű és é r t é k ű hadsereget t u d t a k volna szembe-

6 Kúpou Traibeíi 1. IY. c. 3.

7 Herodotos VII, 84.

8 Az indiai lovasok Arrianos (Indike, 16. 10. ed. Roos) idejében d a r - dákkal és könnvű pajzzsal vannak felszerelve.

9 Herodotos VII. 85.

10 Jahns. Geschichte des Kriegswesens, Lipcse, 1880. 63. 1.

1 1 U . o. 59 1.

(3)

állítani. A g e r m á n o k még a gyalogságukat is a r á n y l a g későn szerelték fel n y i l a k k a l : C a e s a r és Tacitus mésr nem t u d n a k í j jász germánokról, a források csak a Kr. u. IV. század óta említenek ilyeneket.1 2 I d ő s z á m í t á s u n k kezdetén lovasságuk csekély, á l t a l á b a n h á t t é r b e szorul a gyalogság mellett, p a j z s - zsal, k a r d d a l és l á n d z s á v a l (framea) v a n felszerelve s n e m önállóan, h a n e m a gyalogsággal vegyítve harcol, a m e l y b í r j a a velük e g y ü t t való iramot.1 3

Mindezekkel szemben m á r Herodotos^{1 4} ú g y jellemzi a Fekete-tengertől északra l a k ó s k y t h á k a t , hogy m i n d a n n y i a n lovas nyilazók s félnek a gyalogságtól, mert m a g u k nem t u d - n a k gyalog harcolni. Ez a r r a m u t a t , hogy ők nem a k k o r t á j - ban t a n u l i á k a lóhátról való nyilazást, h a n e m ősidőktől fogva g y a k o r o l j á k ezt s csakis ennek hódolnak, m á s f a j t a h a r c m ó d - hoz nem is értenek. A történelemben ők az első képviselői az í j jász lovasságnak s az ezzel kapcsolatos sa játszerű takti- k á n a k . Minden más nép. melynél ennek a t a k t i k á n a k a hasz- n á l a t a k i m u t a t h a t ó , közvetlenül v a g y közvetve a s k y t h á k n a k , illetve a velük azonos k u l t ú r á j ú t u r á n i a k n a k a t a n í t v á n y a .

Mi volt ennek a t a k t i k á n a k a lényege?

Alapfeltétele volt ennek a t a k t i k á n a k ú g y a lovaglás- ban. mint a lóhátról való n y i l a z á s b a n való mesteri tökéle- tesség. A száguldó p a r i p a h á t á r ó l nem csupán előre, h a n e m oldalt és h á t r a f e l é is biztosan kellett tudni célozni és lőni.

Ez képesítette őket arra, hogy minden ú j helyzethez pillanatok alatt a l k a l m a z k o d j a n a k s u g y a n c s a k pillanatok alatt teremtsenek ú j helyzeteket meglepetésszerűleg az ellenség számára. A sereg f e l á l l í t á s á b a n két fontos t a k t i k a i elv érvé- nyesült. Az egyik az volt, hogy olyan arcvonalat kell az ellen- ségnek m u t a t n i , mely a sereg alkotórészeinek r e n d j é b e és a vezér s z á n d é k a i b a semminemű bepillantást n e m enged, sőt azt egyenesen k i z á r j a . A másik elv volt, hogy a sereg m i n d e n része ott és ú g y állíttatott fel. ahol és ami módon a csata v á r h a t ó f o l y a m á n alkalmazást fog nyerni, illetve a h o n n a n a leggyorsabban lehet az a l k a l m a z á s helyére vezényelni. Az első harcvonal a csata előtt egy tömör és egyenletes arcvonalat mutatott, mely az egyes t a k t i k a i egységek végződésénél csak igen kis, messziről fel sem t ű n ő hézagokkal volt meg- szakítva. A második és h a r m a d i k vonal felállítása m á r teljesen a terep minőségéhez a l k a l m a z k o d o t t s lehetőleg ú g y volt felállítva, hogy az ellenség semmit se lásson belőlük. A csata megkezdése rendszerint az ellenség k ö r ü l i manőverezéssel történt, melynek az volt a célja, hogy az ellenség sorait meg-

12 U. o. 18, 423. lk.

13 Tacitus, Germania c. 6. •

14 IV, 46 12«. i

(4)

bontsa, összeköttetéseit z a v a r j a , m á l h á j á t ó l és tartalékaitól e l v á g j a . Az a r c v o n a l t á m a d á s t rendesen színleges meghátrá- lás, ill. visszavonulás követte, melynél a h á t r a f e l é nyila- zással távol t u d t á k maguktól tartani az ellenséget s m a g u k u t á n csalták az előre felállított csapdáig, hol a lesvető csapatok oldal- és h á t t á m a d á s a , illetve a terep nehézségei az üldö- zők r o h a m á t nemcsak megállították, h a n e m az üldözöttek e g y i d e j ű visszafordulása által őket a teljes bekerítésnek és megsemmisítésnek tették ki.

Ez a t a k t i k a tehát nem a nyers erőre volt a l a p í t v a , hanem az ügyes számításon felépülő haditervre. A s a j á t erőnek lehető kímélésével minél n a g y o b b k á r o k a t okozni az ellen- ségnek, ez volt az alapelv. Ezért mindig az ellenség legérzé- k e n y e b b oldalát keresték, v a g y az ellenségre nézve legked- vezőtlenebb k ö r ü l m é n y e k közt igyekeztek felvenni a harcot.

D ö n t ő ü t k ö z e t e k b e csak a k k o r bocsátkoztak, h a a bevezető h a r c o k b a n a győzelemhez szükséges előnyöket és feltételeket biztosították m a g u k n a k .

H a ezt a t a k t i k á t a régi görögök és r ó m a i a k h a r c m ó d - jával h a s o n l í t j u k össze, mint amilyen lehetett az Athén és S p á r t a h a t a l m á n a k f é n y k o r á b a n , illetve a római köztársaság idejében, a r r a az e r e d m é n y r e j u t u n k , hogy az ókor e két vezető népének h a d i t a k t i k á j a szinte minden ponton szöges ellentétben állott a t u r á n i t a k t i k á v a l . A görögöknek teljesen zárt hoplita p h a l a n x a , mely gyalogosokból állott s egy vonal- ban. t a r t a l é k nélkül volt felállítva, amely mindent egyszerű nekirohanással és egy lökéssel a k a r t elintézni a kézi tusa ú t j á n s melynél a lovasságnak igen alárendelt szerep jutott, íigy céljaiban, mint módszereiben és eszközeiben egészen m á s f a j t a h a r c n a k a képét m u t a t t a , mint a t u r á n i a k é . A köz- társasági Róma seregeinek t a k t i k á j a csak a n n y i b a n tért el a görögökétől, hogy a r ó m a i a k már korán bevezették az acies triplexet, a három v o n a l b a n való felállítást, melyben a tartalék elve is érvényesült, á m b á r nem olvan mértékben és módon, mint a t u r á n i a k n á l . A lovasság a rómaiaknál is ke- vésszámú és gyengén felszerelt volt s egészen mellékes szerepet játszott a p i l u m m a l felfegyverzett nehéz gyalogság mellett. a m e l y a sereg zömét alkotta.

A különbség a két t a k t i k a között tehát oly nagy, hogy első tekintetre szinte k i z á r t n a k látszik a kettő közötti köl- csönhatás. kereszteződés, illetve az egyiknek a másikhoz való hasonulása. És mégis a történelem azt m u t a t j a , hogy a görö- gök és r ó m a i a k hadviselési m ó d j a az ókor f o l y a m á n lassan, fokozatosan, lépésről-lépésre közeledett a t u r á n i taktikához, m í g végre az ó- és középkor h a t á r m e s g v é jén csaknem teljesen á t f o r m á l ó d o t t ennek a m i n t á j á r a . Az a l á b b i a k b a n igye-

(5)

kezni f o g u n k ennek a r e n d k í v ü l érdekes és tanulságos folya- m a t n a k minden f o n t o s a b b m o z z a n a t á t megvilágítani.

Az athéni seregben lovas íj jászok először a peloponnesosi h á b o r ú alatt b u k k a n n a k fel. Már a h á b o r ú kezdetén ott vol- t a k a rendes, d á r d á s lovasság mellett, mint csekély számú elitecsapat, melyet nemcsak a város védelmére, h a n e m külső e x p e d i t i ó k r a is a l k a l m a z t a k , így pl. 416-ban a melosiak elleni h a d j á r a t o k r a 1200 hoplita és 300 gyalogos í j jász mellett 20 lovas íj jászt is küldöttek. 414-ben pedig a Siciliába k ü l d ö t t lovasok között 250 d á r d á s és 30 í j jász volt.¹⁵ Kétségtelen, hogy ezek az í j jász lovasok nem voltak bennszülöttek, még csak nem is görögök, h a n e m a s k y t h á k v a g y az ő h a t á s u k alatt álló geták közül toborozott idegen zsoldosok.¹⁶ Ezt világosan b i z o n y í t j a egy orvietoi vázakép,1 7 mely egy k o r o n g n a k a peremén az athéni d á r d á s lovasokat á b r á z o l j a k ö r b e n f u t ó sorban, középen pedig e g y m a g á b a n az í j jász lovast. A d á r - dások chlamysáról, széles k a r i m á j ú nemez k a l a p j á r ó l s bőr lábszárvédőjéről azonnal föl lehel ismerni a görög viseletet.

A magános í j jász a z o n b a n egészen idegenszerű öltözetben van.

F e j é t hegyes, végével lefelé k u n k o r o d ó süveg, d e r e k á t szűk.

testhezálló, f e k e t e - f e h é r csíkos, m a j d n e m térdig érő k a b á t , lábszárait u g y a n c s a k szíík, bokáig érő, csíkos n a d r á g b o r í t j a . Ez h a t á r o z o t t a n s k y t h a viselet, minden részletében teljesen hasonlatos ahhoz, amelyet a k u l o b a i elektron-edény íj ját f'el- a j z ó s k v t h á j á n láthatunk.1 7 3

Hogy meddig m a r a d t f e n n ez a szokás, idegen zsoldos lovas í j jászok a l k a l m a z á s a az a t h é n i seregben, nem tud juk.

Xenophon m ü v e i b e n nem t a l á l j u k n y o m á t a n n a k , hogy ilyen- f a j t a segédcsapatok az ő i d e j é b e n is lettek volna a ííörögök- nél. Ugy látszik, idővel k i m e n t ez a g y a k o r l a t b ó l . F ü l ö p és Nagy Sándor m a k e d ó n hadseregében, a m e l y e g y é b k é n t a k ü l ö n f é l e f e g y v e r n e m e k változatos c o m b i n a t i o j á t m u t a t t a , eredetileg nem volt h e l y ü k a lovas í j j á s z o k n a k . Sándor a maga n a g v győzelmeit a p e r z s á k o n egészen a g a u g a m e l a i és e k b a t a n a i csatákig e f e g y v e r n e m felhasználása nélkül a r a t t a

15 Y. ö. Tlnikydides TT. 13. 20: V. 84. 1; VI. 94. 4.

16 Y. ö. Thukvdides II. 96, 2: II. 97, 6. Ez utóbbi helyen van T h u k y - dides híres nyilatkozata a skythákról, kik úgy harci erejüknél, mint gyakorlati életbölcseségüknél fogva messze felülmúlják Európa és Ázsia összes népeit s ha egyetértenének egymás közt, semmiféle földi hatalom nem tudna uekik ellentállani. Hogy milyen szívósan tartotta magát ez a nézet, m u t a t j a az, hogy Laonikos Chaíkokandvles a XV sz.-ban csaknem szószerint ugyanezeket m o n d j a az ő korabeli skythákról, vagyis a tatárokról. Y. ö. Laon. I. 126 ed. Darkó.

17 Közölve Archäologische Zeitung Bd. 38. Berlin 1886. Kromcyer- Veith. Heerwesen n. Kriegführung d. Griechen und Römer. München,

1928. 24. kép.

1 7 a Antiquités dn Bosphore Cimmerien. Szt. Pétervár. 1854: Nagy Géza. Magyar viselet tört. I. tábla.

(6)

a híres m a k e d ó n p h a l a n x mellett főleg a nehéz lovasságra t á m a s z k o d v a .

D e a m i d ő n hódításai során az iráni fensík keleti és északi részébe hatolt előre, m i n d j o b b a n megismerkedik az itt lakó bennszülöttek h a d a k o z á s i m ó d j á v a l s c s a k h a m a r f e l t ű n n e k az ő seregében is a k ö n n y ű k ó p j á s lovasok (ÍTmaKovncrraí) és az íj j á s z l o v a s o k (ÍTTTTOTOSÓTCU).18 Döntő volt e t e k i n t e t - ben S á n d o r n a k két évi b a k t r i a i tartózkodása, hol közvetlen közelről alaposan megfigyelhette a t u r á n i t a k t i k á v a l harcoló bennszülötteket. Innen k i i n d u l v a v í v t a harcait a J a x a r t e s mel- léki s k y t h á k és a sogdiana-beliek ellen, akik mind u g y a n - ezen t a k t i k á v a l h a r c o l t a k . Kétségtelen, hogy Sándor m á r ezen h a r c a i b a n és az i n d i a i a k k a l szemben is alkalmazott seregében í j jász lovasokat. Az indiai had járaton szerzett t a p a s z t a l a t a i a r r a ösztönözték, hogy ezt a f e g y v e r n e m e t és az ennek megfelelő t a k t i k á t szervesen beleillessze seregébe.

G y ö k e r e s r e f o r m n a k vetette alá tehát a maga lovasságát, még pedig oly módon, hogy a m a k e d ó n nehéz lovasok közé b a k t r i a i , sogdianai. p á r t h u s s más törzsekből toborzott k ö n n y ű í j j á s z lovasságot kevert, k i v á l a s z t v a ezek köziil a legjobb kinézé- sűeket és legvitézebbeket. Az ilymódon szervezett négy lovas- ezred mellé csatolt még egy ötödiket, mely legnagyobb rész- ben ilyen idegen zsoldosokból állott.19 Sándor a két lovas f e g y v e r n e m teljes elegyítését s egyúttal a m a k e d o n o k és a bennszülöttek összeszoktatását s teljes egyenrangiiságuk-

n a k elismerését célozta ezzel, de a m a k e d ó n o k b a n ez a törek- vése erős ellenszenvet és bizonyos elkeseredést váltott ki, mivel nem a k a r t á k ezeket a lenézett b a r b á r o k a t m a g u k k a l egy sorban levőknek elismerni. Valamint m e g r e f o r m á l t gya- logságában, ahol egymás h á t a mögött voltak felállítva nehéz- fegyverzetű. sarisás makedonok, a z u t á n í j jászok és k ö n n y ű h a j í t ó d á r d á s o k ,2 0 b i z o n y á r a a lovassági r e f o r m j á n á l is e fegy- v e r n e m e k n e k legszorosabb e g y ü t t m ű k ö d é s e lebegett szemei előtt. Azt ó h a j t o t t a , hogy a gyors mozgáson és szétszórt hadi- renden felépülő t u r á n i t a k t i k a szelleme az ő egész seregét á t j á r j a , mert tisztán látta, hogy a tnráni m o d o r b a n harcoló ázsiai ellenségeivel szemben a nehézkes m a k e d ó n p h a l a n x - t a k t i k a nem válik be s sok fáradságot fordított arra. liogv seregét a t u r á n i a k gnerilla-szern h a r c m ó d j á r a betanítsa. E

" A r r i a n o s Anab. Alex. II, I; IV, 16. 3; IV, 26, 4. szerint a H y r k a n i a ellen \ o n u l ó Sándor Ázsiában szerzett kop.jás lovasokat visz magával. U. o. IV, 17. 3. Sogdianában is ilyen csapatot h a g v hátra. U. o.

IV, 24, 1; V, 12, 2; V, 15, 1. az indiai h a d j á r a t r a m á r lovas í j j á s z o - kat is visz magával.

19 Arrianos Anab. Alex. VII, 6, 1—5.

20 Arrianos Anab. Alex. VII, 23, 3.

(7)

tekintetben Ázsiában három ízben^{2 1} is r e f o r m á l t a seregét s e reformok h á t t e r é b e n észrevehető a Keleten megismert ú j t a k - tika előnyeinek a l k a l m a z á s á r a való törekvés. Egyfelől kato- n á i n a k ellenkezése, de másfelől és még i n k á b b Sándor k o r a i halála m e g a k a d á l y o z t á k azt. hogy n a g y s z a b á s ú r e f o r m j á t megszilárdítsa és állandósítsa. H a l á l a u t á n sok veszendőbe ment abból, amit ő a k a r t , de az í j jász lovasok mégsem t ű n t e k el tel jesen a diadochok hadseregeiből, a s e l e u k i d á k meg é p p e n különös szeretettel a l k a l m a z t á k őket."2 A r ó m a i a k a császár- korban. mikor a Keleten N a g y Sándorhoz hasonló h e l y z e t b e és hasonló népek közé k e r ü l n e k , kénytelenek visszatérni az ő r e f o r m j á r a s m a j d látni f o g j u k H a d r i a n császár h a d ü g y i törekvéseivel kapcsolatban, hogy ő a római hadsereg ú j j á - szervezésénél Sándor sok tekintetben parlagon m a r a d t r e f o r m - gondolatait erősen szem előtt t a r t o t t a s néha egyenesen ezek- ből indult ki.^2:{

Az ősi r ó m a i nemzeti h a r c m ó d nem kevésbbé k ü l ö n - bözött a turánitól, mint a görög. A lovaglás művészete a ró- m a i a k n á l az előkelők és gazdagok privilégiuma volt. n a g y o b b tömegekre sohasem t e r j e d t ki s ezért i n k á b b páros v i a d a l o k - ban és díszfelvonulásoknál érvényesült, semmint tömegek- nek rendszeres harcában.2 4 Minden jel a r r a vall, hogy ez a régi római lovasság sem volt egyéb lovasított gyalogságnál, azaz a lovaglás csak addig tartott, amíg az ellenfél közvetlen közelébe férkőzhettek, a k k o r rendszerint a lóról leszállva f o l y t a t t á k a kézitusát. Ez a szokás u g y a n i s m e g t a l á l h a t ó mindazon, a r ó m a i a k k a l e g y k o r ú és szomszédos n é p e k n é l , melyek kevésbbé g y a k o r l o t t a k voltak a lovaglásban, ellenben f ő e r e j ü k a gyalogos h a r c b a n állott. í g y nem c s u p á n a g e r m á - noknál t a l á l j u k meg ezt a szokást C a e s a r idejétől kezdve a gótok és v a n d a l o k koráig, sőt még azon is túl.25 hanem a H a n n i b a l seregében harcoló keltibereknél is. akik C a n n a e n á l a bevezető a t t a q u e u t á n gyalogharcot kezdtek a lovaikról hasonlóképen leszálló rómaiakkal.2 6 A keltiberek e célból kis p á l c i k á k a t vittek m a g u k k a l a lovak k a n t á r a i r a erősítve s leszálláskor ezeket a földbe d u g t á k , hogy lovaik arról a hely-

21 V. ö. Drovsen. Geschichte Alexanders des Grossen I. 22, 30, 252»

332. Wileken. Alexander der Grosse, Leipzig. 1931, 14-5, 195, 217.

22 Y. ö. Droysen. Geschichte des Hellenismus III. 1. 83. 1. Kromeyer-

\ e i t h , Heerwesen u. Kriegführung der Griechen u. Römer, München, 1926. 140. 1.

23 L. alább 15. 1.

2J L. az idevonatkozó bizonyítékokat Marquardt, Römische Staats- verwaltung II2, 323.

25 Caesar, B. G. 4, 2: Prokopios. Bell. Goth. IY. 35. 10. A gótok Teia vezérlete alatt 552-ben a Yezuv közelében vívott csatában a rómaiakat is leszállásra kényszerítik.

26 Polybios, III, 115, 2.

(8)

ről el ne m o z d u l h a s s a n a k az ő visszatérésükig.^{2 7} A lovaglásban való g y a k o r l a t l a n s á g r a vall az is, hogy — amint egy élesszemű megfigyelő feljegyezte — a régi (pun h á b o r ú k előtti) lovas- s á g n a k azért a d t a k k ö n n y ű b ő r p a j z s o t , egyszerű bőrövet és gyenge h a j í t ó d á r d á t , hogy így a lovas k ö n n y e b b e n fel tud- jon ugorni a lóra. C s a k a Kr. e. II. század óta kezdték a ró- m a i a k makedon-görög m i n t á r a s z i l á r d a b b (fából és vasból készült) pajzzsal, páncéllal és erősebb d á r d á v a l fegyverezni fel lovasságukat.^{2 8} De ez a r e f o r m e g y ú t t a l a régi római pol- gári lovasságnak is végét jelentette, mellyel a Kr. e. II. sz.

második felében t a l á l k o z u n k utoljára.2 9 Idegenek veszik át a lovasság szerepét a r ó m a i seregben, m i u t á n a p u n háború t a n u l s á g a i m e g m u t a t t á k , hogy elegendő számú jól felszerelt és begyakorlott lovasság nélkül nem á l l h a t n a k meg a r ó m a i a k erős ellenfeleikkel szemben. Hiszen — amint Polybios he- lyesen á l l a p í t j a meg — é p p e n lovasságuk gyengesége miatt veszítették el H a n i b á l l a l szemben a trebiai. t r a s u m e n n u s i és c a n n a e i c s a t á k a t s viszont a pun vezér fényes diadalait fe- lettük elsősorban lovassági fölényének köszönhette.^{1 0} Ezen a h i á n y o n gyorsan kellett tehát segíteni s az idősebb Scipio nem habozott az itáliai lovasság mellett Massinissa 4000 főnyi n u m i d i a i lovasát is bekapcsolni a római seregbe, hogy Hanni- bállal szemben a lovassági túlsúlyt elér je s nem utolsó sor- b a n ennek a t ú l s ú l y n a k köszönhette a zamai döntő győzel- met.: u

Lovasságbeii h á t r á n y u k kiegyenlítésére még egy másik móckzert is a l k a l m a z t a k a r ó m a i a k . Ez a b b a n állott, hogy gyorsmozgású és k ö n n y ű f e g y v e r z e t ű gyalogosokat kevertek a lovasok közé. akik egészen sajátságos módon m ű k ö d t e k össze a lovassággal. A lovasroham elején a lovak hátán a lovasok mögött ültek, de amidőn az ellenség közelébe értek, egyszerre leugráltak a lovakról s ők vezették be. illetve ké- szítették elő a lovasság t á m a d á s á t azáltal, hogy h a j í t ó d á r - d á i k k a l igyekeztek az ellenséget zavarni, különösen a n n a k lovait h a r c k é p t e l e n n é tenni. A lovasság t á m a d á s a csak ezen m u n k a után következett. Livius szerint 211-ben C a p u a ostro- m á n á l a l k a l m a z t á k először ezt a t a k t i k á t a r ó m a i a k és pedig meglepő sikerrel.32 Tény az, hogy Scipio a 207-ben vívott

27 Ugyanott frgm. 163 (IV, 535 ed. Büttner-Wobst).

28 U. o. YI, 25, 3.

Dio Cassius frg. 78. p. 323. ed. Boissevain: Yal. Max. II. 7. 9.

V. ö. Kübler a Panlv-Wissowa R. E. s. v. eqnites Romani 281. I.

30 Polvbios, III, 117, 5. Y. ö. Delbrück, Geschichte der Kriegskunst

£, 327.

31 U. o. XV, 9, 8.

32 Livius. XXVI, 4. Qu. Navius centurio-t nevezi meg ez iij módszer feltalálója gyanánt.

(9)

ilipai (Hispania) c s a t á b a n H a s d r u b a l és Mago k a r t h a g ó i lo- vasaival szemben a római lovasságot a csata egész f o l y a m á n vegyesen a l k a l m a z z a a k ö n n y ű f e g y v e r z e t ű gyalogosokkal s ez a módszer győzelmének egyik f o r r á s á v á lesz.33 Egész rendszeresen illeszti be sztratégiá jába ezt az elegyített lovas-gyalogos fegyvernemet Caesar, a k i rendszerint a g e r m á n o k közül, de néha a s a j á t a n t e s i g n a n i - j a i sorából is vezényli ki ezeket a lovas-segédgyalogosokat.^{3 4} Szükség esetén a csatatéren állí- tották össze ezt a legénységet a gyalogság f i a t a l a b b és k ö n y - n y e b b fegyverzetű elemeiből. í g y C a e s a r a p h a r s a l u s i csatá- b a n ezzel a módszerrel egyenlítette ki p á r n a p p a l a csata előtt P o m p e i u s túlerejét a lovasságban s n é h á n y n a p i b e g y a - korlás elegendő volt a r r a . hogy kiválasztott gyalogosai a lo- vassággal közös h a r c módszereit m e g t a n u l j á k s sikerrel al- k a l m a z z á k .¹' Hogy ez a szokás sokáig f e n n m a r a d t a r ó m a i seregben, még a c s á s z á r k o r b a n is. a r r a a bizonyság Vegeti us,36

aki a régi p r a x i s n a k megfelelően a j á n l j a ezt a módszert o l y a n esetekben, mikor az ellenség erős lovasságával szemben csak csekélyebb számú s a j á t lovasság áll rendelkezésre. Ősrégi eredetű lehetett ez a szokás a g e r m á n o k n á l , akik pl. Ariovis- tus idejében minden lovas mellé egy-egy gyorsmozgású s amellett erős gyalogost állítottak. Ezek a b b a n is g y a k o r l o t t a k voltak, hogy t u d t a k a lovak sörényébe k a p a s z k o d v a e g y ü t t szaladni a lovasokkal s h a r c közben m i n d e n módon segítsé- g ü k r e állottak.3 7 A g e r m á n szokás tehát n a g y o n hasonlít e ponton a rómaihoz, mégis nem valószínű, hogy egymástól kölcsönözték volna. Mindkét népet a szükség k é n y s z e r í t e t t e erre a t a l á l é k o n y s á g u k r a , a m i d ő n erős lovas ellenfelekkel ke- rülvén szembe, v a l a m i módon gondoskodniok kellett a s a j á t gyengébb lovasságuk erejének fokozásáról.

A római sereg lovassága még C a e s a r i d e j é b e n is általá- ban nem rómaiakból, hanem idegen nemzetiségekből t e v ő d ö t t össze. A p h a r s a l u s i csatát Pompeius oldalán kisázsiai, t h r á k , makedón, gall, germán és szíriai lovasok, C a e s a r seregében pedig gall és g e r m á n lovasság vívta.3 8 Mindezek t ö b b n y i r e nehéz fegyverzetűek, vagy k ö n n y e b b fegyverzetű h a j í t ó d á r - dások voltak. K ö n n y ű lovas í j jász mindössze 200 volt Pom-

33 Polybios XI, 21 —24. A 21, 4-ben levő m o n d a t : „xq bé Ttaoá zav xaraßairör-

T(OR IV TOŰ; 'PWJNCÜKOTT; ÍTrrreöaiv eux€ipía buöxPrlÖTO,J^evoi Kai iroMoüc CUTOMÚV-

xec; oí Kapxnkóvioi, ßpaxü Trpooavxtaxóvxeq évéKXivav" j a v í t a n d ó TÚJV irapa- Kaxaßaivovxwv-ra. mint P o l y b . III, 1(3 3 TTapai<axaßaivovxe<; áuó xutv iTTTTUJv, m e l y k i f e j e z é s a lóról leszálló s g y a l o g h a r c o t k e z d ő l o v a s o k a t j e l e n t i .

34 B. G. 8, 13; 8, 17. B. C. 1, 83; 3, 84.

35 B. C. 3, 84.

36 Veget, de re militari ITT, 16.

37 Caesar, B. G. I, 48.

28 B. C. 3. 4.

(10)

peius seregében s ez is Syriából jött,39 abból a tartományból, ahol a t u r á n i a k k a l való s ű r ű érintkezések f o l y t á n m á r a diadochok u r a l m á n a k kezdete óta á l l a n d ó a n találkozunk ezzel a fegyvernemmel. Mily n a g y súlyt helyezett Pompeius erre a fegyvernemre, azt o n n a n l á t j u k , hogy külön követ ú t j á n a p á r t h u s o k t ó l is kért segítséget,40 akik, ha a d h a t t a k volna, bi-

zonyára lovas í j j á s z o k a t k ü l d t e k volna. Ez a segítség azon- b a n nem érkezett meg. Pompeius lovassága számbeli fölény- ben volt Caesaréval szemben s alkatrészeiben b i z o n y á r a érté- kesebb és j o b b a n felszerelt volt emezénél, aki — amint fen- t e b b l á t t u k — római gyalogosokkal kevert idegen lovasságát a h a r c t é r e n gyakorolta be. H o g y mégis C a e s a r győzött, az azért történt, mert ő az igazi lovas t a k t i k a szellemét j o b b a n megértette s h a s o n l í t h a t a t l a n u l ü g y e s e b b e n a l k a l m a z t a ellen- felénél. Míg P o m p e i u s t ö m e g r o h a m b a n a k a r t a legázolni ellen- fele kisebb számú lovasságát, addig C a e s a r ez elől színleges hátrálással kitérve egészen addig a vonalig csalta h á t r a f e l é az ellenséges lovasságot, a m e l y b e n a s a j á t nehéz gyalogságá- n a k legutolsó t a r t a l é k a i állottak, akik heves támadással ol- d a l b a k a p t á k Pompeius előrerohanó lovasságát s nemcsak megállították, h a n e m ú j a b b t a r t a l é k o k latbavetésével vissza is vetették őket s ezzel eldöntötték az egész csata sorsát.⁴¹ C a e s a r a lovasságát manőverezésre, cselvetésre és üldözésre használta, a csata eldöntésének szerepét a gyalogságnak tartotta fenn, mégis jól ismerte és igazi virtuozitással a l k a l m a z t a a lovas népek cseleit és átkaroló t a k t i k á j á t s nagyszerű össze- m ű k ö d é s b e n t u d t a erre a legkülönbözőbb fegyvernemeket egyesíteni.⁴"

A r ó m a i c s á s z á r k o r b a n a lovasság jelentősége egyre foko- zódik. Keleten nemcsak a s k y t h á k és p á r t h u s o k . valamint az

ő b e f o l y á s u k alatt álló népek, h a n e m a perzsák is m a j d n e m kizárólag lovas hadseregeket a l k o t n a k ebben a k o r b a n s az ezekkel most m á r mindig s ű r ű b b e n érintkező r ó m a i a k kény- telenek h o z z á j u k a l k a l m a z k o d n i . Ezekkel az ú j ellenségek- kel szemben a régi pilum, mely csak rövid távolságra (30 m) hatott s az intervallumos m a n i p u l u s , illetve cohorstaktika, mely a légiót g y é r e b b alcsoportokra szedte szét, többé nem bizonyult eléggé hatásos eszköznek. O l y a n felállításra volt szükség, a m e l y egyfelől n a g y o b b ellenálló erőt m u t a t lovas- r o h a m o k k a l szemben, másfelől pedig ezt a rohamot távolabbra

89 L. u. o.: CC ex Syria a Commageno Antiocho, cui magna Pom- peius praemia tribuerat, missi erant, in his plerique hippotoxotae.

40 B. C. 3, 82.

41 B. C. 3, 93.

42 Crassus carrhaei nagy veresége 55-ban nem mult el nyom nélkül Caesar sztratégiájában sem. Pharsalusnál lényegileg azt a módszert kö- veti, mellyel a párthusok Crassus seregét megsemmisítették.

(11)

h a t ó fegyvereivel m á r messziről képes elhárítani, illetve gyön- gíteni s viszont a d e f e n z í v á b ó l gyorsan át tud menni az o f f e n - zívába. Ezt a célt csak a gyalogság és lovasság k o m b i n a t í v a l k a l m a z á s á n a k oly módon való továbbfejlesztésével érhették

el a rómaiak, hogy az m e g f e l e l j e n az előbbi k ö v e t e l m é n y e k - nek. Az e r e d m é n y végül is a régi makedon-görög p h a l a n x - t a k t i k á h o z való visszatérés lett, m e l y b e n nehéz és k ö n n y ű gyalogság, úgyszintén nehéz és k ö n n y ű lovasság a legválto- zatosabb felállításban és a l k a l m a z á s b a n vett részt. Amint egy a Kr. u. II. sz. közepéről származó leírásból t u d j u k ,^{4 3} a csá- szárkori római sereg m a g v á t a zárt sorokban, i n t e r v a l l u m o k nélkül felállított, tömör p h a l a n x alkotta, melynek első négy sora hosszú lándzsákkal, következő négy sora k ö n n y ű h a j í t ó - d á r d á k k a l s kilencedik sora i f j a k k a l volt felfegyverezve. A

lovasság részben a s z á r n y a k o n , részben a p h a l a n x megett volt felállítva,^{4 4} még pedig f e g y v e r n e m e k szerint. Közvetlen a p h a l a n x megett állottak a lovas íjjászok, a k i k ebben az idő- ben t ö b b é m á r nem mint idegen segédcsapatok (auxilia). hanem mint a r ó m a i sereg szerves alkotórészei szerepelnek. A többi lovasok, (ú. m. lándzsások, h a j í t ó d á r d á s o k , késesek, f e j - szések) m i n d k é t oldalt a s z á r n y a k o n voltak felállítva a p h a l a n x elleni oldaltámadások felfogására. Első p i l l a n a t r a megérzik ezen a felállításon, hogy olyan l o v a s t á m a d á s o k e l h á r í t á s á r a eszelték ki. amelyek t á v o l b a h a t ó f e g y v e r e k k e l s oldalozó és m e g k e r ü l ő m o z d u l a t o k k a l v á l h a t n a k ellenfeleikre nézve na- gyon veszélyesekké, azaz — röviden k i f e j e z v e — a t u r á n i t a k t i k a szerint harcoltak. Tényleg Arrianosnak ezen irata, melyre itt h i v a t k o z u n k , meg is nevezi az ellenséget, akik ellen ezt a felállítást a j á n l j a , az alánok személyében. Ezekről m á r f e n t e b b k i m u t a t t u k , hogy k a u k á z u s v i d é k i l a k h e l y ü k ö n m á r korán a t u r á n i népek b e f o l y á s a alá k e r ü l t e k h a d á s z a t i tekintetben.

A t u r á n i h a r c m o d o r r a való tekintet, mint a római t a k t i k a legfontosabb h a j t ó e r e j e a császárkorban, m á r e példából is kitűnik. D e ezt megerősíti Arrianos egy másik megjegyzése is.4" mely szerint H a d r i á n császár szervesen bekapcsolta a régi római l o v a s t a k t i k á b a azt, amit az í j jász lovas p á r t h u s o k - tól és ö r m é n y e k t ő l s a j á t í t o t t a k el. lovassága egy részét tehát

— amint az előbbi példából is l á t t u k — rendszeresen kiképezte az í j j á s z t a k t i k á b a n . A g y a k o r l a t b a n azonban ezt a célt csak úgy érhette el. hogy n a g y o b b számmal vette fel a r ó m a i h a d - sereg kötelékébe azokat az idegen csapatokat, melyek e t a k - t i k a g y a k o r l a t á b a n nevelkedtek fel s ily módon kénytelen volt

4:5 Arrianos EKTCIEK; Korrá 'AXavwv 16—19. §§ ed. Roos.

44 U. o. 20—24. §§.

45 xéxvri xaKTiKr) c. 44. Roos.

(12)

u t a t nyitni a római hadsereg kehelén belül az idegen szellem terjedésének. Elődei, különösen Augustus, még féltékenyen őrködtek a sereg római nemzeti jellegén, amit főleg a tiszti és altiszti állásoknak az italiai nemzetségek részére való fenn- t a r t á s a által gondoltak elérni. Hadrián m á r csak a gárdatiszti állásokat t u d t a az italiai elemek számára f e n n t a r t a n i s ezek ú t j á n gondolta az egységes disciplina Romana-t az egész seregben é b r e n t a r t a n i . Ő a l a t t a azonban különösen a római altiszti k a r b a n a g y számmal hatoltak be idegen (nem italiai) elemek, akik nem a latin nyelvet beszélték s nem a római t a k - tika szerint harcoltak. Domaszevski4 6 e miatt nem csekély

naivsággal meg is r ó j ja Hadriánt, m i n t h a a császár nem a kényszerűség súlya alatt, hanem a s a j á t kedvtelése szerint cselekedett volna.

Egészen a Kr. u. 111. század közepéig a lovasság a g y a - logsággal egy kötelékben volt a légiók keretein belül. Égy legio lovasainak száma a Kr. u. I. században még 120,47 de ez a szám később megsokszorozódott. Gallienus császár alatt a z u t á n megtörtént a légióktól független, önálló lovashadosz- tályok szervezése,48 ami h a t a l m a s lépést jelent e f e g y v e r n e m fejlődésében a r ó m a i a k n á l . E császárnak ugyanis k e m é n y h á b o r ú k a t kellett vívnia a perzsákkal, kik azon időben p á r t h u s m i n t á r a csaknem kizárólag lovas hadseregeket al- kottak s ezekkel szemben Gallienus célszerűbbnek látta a n a g y lovastömegek,kel való fellépést. A légiókból tehát ekkor eltűnik a lovasság s ezek helyébe lép a legioköteléken kívül álló. önálló lovas csapattest. A legio tisztán gyalogos csapat- testté zsugorodik össze. Gallienus lovassága magvát a d a l m á - tok alkották, de ezek mellett más elnevezések (Mauri, Scu- tarii, Promoti) h a s z n á l a t a a r r a mutat, hogy a lovashadserege fegyverzet és nemzetiség tekintetében is különböző alcsoportokra bomlott széj jel. A Sagittarii, mint külön lovas c s a p a t n a k a neve, csak később, a IV. sz.-ban b u k k a n fel a h a g y o m á n y - b a n . de kétségtelen, hogy Gallienusnak sok jó lovasíjjászra volt szüksége, hogy a perzsákkal szemben diadalt arathas- son. A zömét az ő lovasságának mégis lándzsás, illetve h a j í t ó - d á r d á s n e h é z f e g y v e r z e t ű e k alkották. A keleti elemek tér- foglalása a római seregben m á r Septimius Severus idejében nagyot haladt előre, aki az addig féltékenyen őrzött praeto- rianus gárdát is megnyit ja ez elemek előtt azon intézkedésé-

4,i Die Rangordnung des römischen Heeres, Bonner Jahrbücher 11"

(1908), 195. 1.

47 Josephus Flavius Bell. Jud. III, 6. 2.

48 Kedrenos I, 454; Zosimos I, 40, 2. Y. ö. Ritterling, zum römischen Heerwesen des ausgeh. 5. Jh. Festschrift f ü r O. Hirschfeld. 1903. pp.

545—9. Parker, The legions of Diocletian and Constantine, JRS W i l l (1933). 187. 1.

(13)

vei, hogy a régi g á r d á t tel jesen feloszlatta s helyébe ú j a t szervezett a legvitézebb határszéli (főleg keleti) k a t o n á k b ó l s szá- mát ">0.000 főre emelte fel. Septimius a p á r t h u s o k k a l vívott győzelmes h a r c a i f o l y a m á n t a n u l t a megbecsülni a t u r á n i be- folyás alatt álló Kelet k a t o n a i a n y a g á t és t a k t i k á j á t s nem habozott ezeket a r ó m a i császári hadiszervezet egész v o n a l á n a megfelelő helyre j u t t a t n i .

Meg lehet figyelni, mily rohamosan emelkedik a t u r á n i t a k t i k á v a l harcoló n é p e k tekintélye és b e f o l y á s a a r ó m a i a k - nál a császárkor elejétől fogva. Már Plinius49 kiemeli a s k y t h á k . s a r m a t á k és p á r t h u s o k n a g y jelentőségét a lovaglás- ban. Commodus császár⁵⁰ egyenesen a p á r t h u s o k t ó l vesz lec- kéket a n y i l a z á s b a n . Gratianus5 1 viszont oly n a g y tisztelője A7olt az a l á n o k n a k , hogy p é l d á j u k a t követve a v é d ő f e g y v e r e k kiküszöbölésével teljesen k ö n n y ű f e g y v e r z e t ű v é teszi gyalog- ságát. A IV. századtól kezdve a lovasságnál is előtérbe lép- nek a k ö n n y e b b fegyverzetű í j j á s z o k (sagittarii), szemben a pajzsos (scutarii, cetrati), tetőtől-talpig v a s b a b u r k o l t (eata- phraetarii) és lemezpáncélos (clibanarii) lándzsásokkal. Am- m i a n u s Marcellinus nem győzi eléggé dicsérni ezeket a lovas

íjjászokat. Formidabile genus a r m o r u m - n a k nevezi⁵² s a m i d ő n megemlékezik a C o n s t a n t i n u s idejében Amida mellett a per- zsákon aratott r ó m a i győzelemről,5 3 kiemeli, hogy a r ó m a i seregben harcoló í j jász lovasok előkelő b a r b á r o k voltak, a k i k erőben, fegyverzetben e g y a r á n t k i t ű n t e k az összes többiek felett. Nem kétséges, hogy e b a r b á r o k o n elsősorban a liánok értendők, akik é p p e n A m m i a n u s idejében f é r k ő z n e k oly kö- zel a római birodalomhoz s a k i k r ő l ő személyes t a p a s z t a l a t o n alapuló, h ű leírást is őrizett meg számunkra.5 4 Yegetius55 szerint is a r ó m a i lovasság i d e á l j a a h ú n , az alán és a gót mellett ebben a k o r b a n . Ez a h a d t u d o m á n y i író egyébként, a k i a n n y i r a r a j o n g a régi r ó m a i légióért s szeretne ennek harc- m ó d j á b ó l a s a j á t k o r á b a átmenteni a n n y i t , a m e n n y i t csak lehetséges, kénytelen elismerni a n n a k szükségességét, hogy a

római seregnek (gyalogosnak és lovasnak egyaránt) körül- belül % részét í j j á s z n a k kell kiképezni s ennek a f e g y v e r n e k

kezelésére n a g y gond fordítandó.5 6

A Kr. u. 5. sz.-ban, a m i n t a Notitia dignitatumból érte- sülünk. a r ó m a i lovascsapatok közt nevezetes szerepet vit-

49 Nat. hist. VIII, 54.

50 Herodianos 1, 15, 2.

si Vparetius T. 20.

52 XVI. 12, 7.

63 XVIII, 9, 4.

64 XXXI, 2.

5 5 I, 20.

5 6 I, 15

H a d t ö r t é n e l m i K ö z l e m é n y e k XXXV.

(14)

te k a eunei equitum. melyek rendszerint a h a t á r mentén fel- állított, előkelő idegenekből szervezett, irregularis csapatok voltak.^{3 7} A cuneus elnevezés minden bizonnyal egy ősrégi t a k t i k a i a l a k z a t r ó l vétetett, mely a görög t a k t i k u s írók (Asklepiodotos,58 Ailianos,59 Arrianos)6 0 szerint a s k y t h á k - tól és t h r á k o k t ó l vette eredetét s tőlük k i i n d u l v a hatolt be a m a k e d ó n hadseregbe is F ü l ö p alatt. Ez írók kifejezetten m o n d j á k , hogy a lovasságnál volt használatos ez az alakzat, hol különösen azért volt n a g y o n előnvös, mert hegyes front-

Í

'ával k ö n n y e n át tudott törni m i n d e n ellenséges állást s al- almas volt arra, hogy h ú z ó d á s o k a t és frontváltozásokat gyorsan végre lehessen h a j t a n i általa. A r ó m a i a k és germá- nok ezt az alakzatot átvitték a gyalogságra is. A Kr. u. 69-ben O t h o és \ itellius közt folyt b e d r i a c u m i c s a t á b a n a római seregben,^{0 1} v a l a m i n t u g y a n e z i d ő t á j t a g e r m á n o k n á l is említi T a c i t u s ezt az alakzatot.6 2 Vegetius is úgy említi ezt, mint a ró- mai gyalogság egyik t á m a d ó f o r m a t i ó j á t , melynek a z o n b a n h a m a r m e g t a l á l t á k az ellenszerét a f o r f e x (olló) a l a k z a t b a n oly módon, hogy Y a l a k ú csatarenddel f o g t á k körül s tették h a t á s t a l a n n á a betörni a k a r ó éket.63 Ezt az ékellenes alakzatot a görög t a k t i k u s írók^{6 4} xoiXejußoXov (homorú ék) néven említik, a Herakleios-féle t a k t i k a pedig egyenesen XKUÖIKI]

YU|uvaaía-nak nevezi a s z á r n y a k egymással ellentétes irá- n y ú b e k e r í t ő mozdulatát, a m e l y a homorú éket kiadja.^{6 5} Ez az elnevezés pedig az ő terminológiája szerint azt jelenti, hogy olyan g y a k o r l a t r ó l v a n szó, melyet l e g i n k á b b a sky- t h á k k a l szemben szoktak alkalmazni, mivel a s k v t h a né- p e k r e volt jellemző az é k a l a k ú c s a t a r e n d b e n való t á m a d á s .

A görög írók szerint tehát az é k a l a k ú csatarend s k v t h a ere- d e t ű : erre m u t a t az is, hogy jellegét t e k i n t v e h a t á r o z o t t a n

lovas formatio s lovas t á m a d á s o k n á l domborodtak ki n a g y előnyei. Ezért nem helyeselhetjük, ha némelyek6 6 a cuneust eredeti g e r m á n t a l á l m á n y n a k h a j l a n d ó k minősíteni, akiknél ez, m á r a k á r közvetve a r ó m a i a k révén, a k á r közvetlenül

a s k y t h á k t ó l vették át. kétségkívül másodlagos és átültetett je-

~~~»« O r . VII. 34; Oc. VI, 83; O r . XXXI; 23; 24; XXXIX, 12, XL, 11—17; XLI, 12—19; XLII, 13—21; Oc. XXXll, 22—27: XXXIII. 24—28.

5S VII, 3. Köchly-Jtlüstow.

59 XVIII. 4. Köchly-Rüstow.

60 u. o.

« Tac. Hist. TI, 42.

62 G e r m . 6.

03 I I I . 19.

6 4 Ailianos XXXVII. 7; O n e s a n d r o s XXI, 5.

65 p. 117. ed. Scheffer.

66 Jahns, Gesch. der Kriegswissenschaften 438. 1. Große. Rom.

Militärgescliielite etc. 51. 1. Ezekkel szemben 1. az én Bölcs Leó T a k t i k á - j á n a k hitelessége m a g y a r történeti szempontból c. értekezésemet (1.

o. XXIII, 4. Bpest 1915, 87. sk. lk.).

(15)

lenség, egy ősi l o v a s - a l a k z a t n a k gyalogosokra való átvitele.

A Notitia d i g n i t a t u m b a n említett cuneusok is m i n d lovasokra v o n a t k o z n a k , de egy sincsen k ö z t ü k g e r m á n nevű, illetv?

összetételű.67

Az Arrianos-féle t a k t i k a i m ű említi,68 h o g y az ő k o r á b a n a római lovasságnál nemcsak a régi, megszokott, r ó m a i hadi jelvényeket használták, h a n e m a s k v t h a jelvényeket is, vagyis a d á r d a n y é l e n csüngő s á r k á n y o k a t . Ezek a s á r k á n y o k színes posztóból voltak v a r r v a , k í g y ó k h o z hasonlítottak s na- gyon félelemgerjesztő h a t á s t tettek. De nemcsak a félelem- keltés volt a célja e j e l v é n y h a s z n á l a t á n a k , h a n e m egyúttal ismertető jelül s i r á n y m u t a t ó u l is szolgált az egyes csapat- részek t a g j a i részére, akik a h a d i m o z d u l a t o k n á l e jelvény u t á n igazodtak. Említi e j e l v é n y t Vegetius is69 dracones né- ven (a jel vényhordozók: draconarii) s a História Augusta7"

szerint m á r a 3. századtól kezdve n a g y o n e l t e r j e d t lett a h a s z n á l a t a . H a igaz az, a m i n t némelyek állítják,7 1 hogy ezt a szokást T r a j á n idejében a d á k o k t ó l vették át a r ó m a i a k , a k k o r ez csak azt jelenti, hogy a d á k o k is a s k v t h á k t ó l vették e jelvényt, mint oly néptől, melynek szomszédságában éltek

s h a t á s a alatt állottak. A s k v t h a elnevezés h a n g s ú l y o z á s a azonban i n k á b b a r r a vall, hogy az átvétel, h a m i n d j á r t a makedon-görög hadseregen keresztül is, m a g u k t ó l a s k v t h á k t ó l történt. A s k v t h a művészet f e n n m a r a d t emlékeiben is g y a k - r a n találkozunk a s á r k á n y m o t í v u m m a l .^{7 2}

A YI. s z á z a d b a n m á r teljes t e r j e d e l m ü k b e n b o n t a k o z n a k ki azok az eredmények, melyek a t u r á n i a k k a l , illetve a t u r á -

niak h a t á s a alatt álló keleti n é p e k k e l való sűrű harci érint- kezések következtében s z ű r ő d t e k le a r ó m a i a k hadi tapasz- t a l a t a i b a n . Ez i d ő t á j t vált az í j j á s z á t f ő f e g y v e r n e m m é a római, ill. bizánci hadseregnek nemcsak a lovasságánál, hanem a gyalogságánál is. Egy, e század közepén keletkezett t a k t i k a i mű,73 melynek szerzőjét nem i s m e r j ü k név szerint, szükségesnek l á t j a k ü l ö n f e j e z e t b e n hívni fel n y o m a t é - kosan a figyelmet a n y i l a z n i t u d á s fontosságára. K i t ű n i k e m u n k á b ó l , hogy a bizánci hadvezetőség nemcsak a r r a helye-

zett súlyt, hogy k a t o n á i jól t u d j a n a k célba lőni, h a n e m a r r a

07 1. Große i. m. u. o.

68 Takt. 35, 2.

69 I, 23.

70 Gall. 8, 6; Aurel. 31, 7.

71 V. ö. Schwebet jegyzetét a Yegetius-kiadás 32. 1. Große, Römi- sche Militärgeschichte etc. 231. 1.

72 Rostowzew, Skythien u. der Bosporus 316. 357. Ik. Fettich. Sár- kányábrázolások a magyarországi népvándorláskori emlékeken. Arch.

Ért. 40 (1923), 157 sk. Ik.

73 Anonvmos Bvzantios ed. Köchly—Rüstow, Lipcse, 1855, 198—209 'irepi xoSeicn;).

(16)

is, hogy erőtel jes és gyors legyen a nyíllövésük, a k á r a lovas- ság, a k á r a gyalogság soraiban harcolnak. A gyalogos p h a - lanx m i n d e n sora is e g y f o r m á n fel volt szerelve í j j a k k a l a d á r d a mellett. E n n e k a f e g y v e r n e k a tekintélve oíy nagy, hogy Prokopios, a század legismertebb t ö r t é n e t í r ó j a egyenesen a korabeli hadvezetés legnagyobb v í v m á n y á n a k nyilvá- n í t j a , melynek köszönhetők a h á b o r ú k legnagyobb és leg- c s o d á l a t r a m é l t ó b b eredményei.^{7 4} Az ő részletes leírásából m e g t u d j u k , h o g y a n volt felfegyverezve az í j j á s z lovasság a bizánci hadseregben. Bizony ez nehéz lovasság volt sisakkal, páncéllal, lábszárvédővel, sőt némelyek még egy kis kerek p a j z s o t is viseltek a vállra erősítve, mely az arcot és a n y a k a t t a k a r t a . Ö v ü k ö n j o b b oldalt a tegez, baloldalt a k a r d lógott.

A d á r d a a vállra volt függesztve. Az í j j a t lovaglás közben is ügyesen h a s z n á l j á k , képesek eltalálni n v í l a i k k a l a mozgás- b a n levő ellenséget. Az í j j a t bal kézzel f o g j á k , a h ú r t j o b b kézzel és olyan erővel feszítik, hogy a n a g y lendülettel elpat- tanó nyílvesszőknek semmiféle p a j z s , v a g y páncél nem képes ellenállani.

U g y a n e z e n író ismételten kiemeli a bizánci í j j n a k erejét és h a t é k o n y s á g á t , szembe állítva azt a perzsa í j j a l , mely k ö n n y e b b , de e g y ú t t a l p u h á b b és l a z á b b is a m a n n á l . A perzsa í j j n a k egyetlen előnye, hogy n a g y gyorsasággal sok nyi- lat lehet kilőni általa, de mit ér. ha ezek a n y i l a k visszapat- t a n n a k az ellenség páncélzatáról. Ezzel szemben a bizánciak n y i l a z á s a b á r lassúbb, de sokkal eredményesebb, mert a va- sat is á t f ú r j a .7 5

Ebből a jellemzésből m e g á l l a p í t h a t j u k , hogy a rómaiak, illetve bizánciak sokkal szorosabban t a r t o t t á k m a g u k a t a tu- ráni íjjhoz, mint a perzsák. Mindaz, amit a t u r á n i népek í j já- rói t u d u n k , a k á r az irodalmi feljegyzésekből, a k á r az archae- ologiai leletekből,76 a r r a m u t a t , hogy ez r e n d k í v ü l gondosan kidolgozott és erős hadiszerszám volt, melynek a f e l a j z á s a volt különösen nehéz s nem közönséges erőt és ügyességet k i v á n t kezelőjétől. A perzsa k a t o n á k ezt az erőt és ügyessé- get n e m t u d t á k k i f e j t e n i s ezért kellett, mikor ezt a fegyvert p á r t h u s h a t á s alatt á l t a l á b a n bevezették a perzsa hadseregbe, az igényeket l e j j e b b szállítva, az í j j n a k egy k ö n n y e b b e n ke- zelhető. de kevésbbé hatásos f o r m á j á v a l megelégedni. Fel tűnő. hogy a bizánci hadsereg, melyben csak a perzsák u t á n s főleg a velük való érintkezések hatása alatt válik általá- nossá az í j j h a s z n á l a t a , m i n d j á r t kezdetben is tökéletesnek

74 Bell. Pers. I. í. 12 (I. 6. ed Haury).

75 Bell. Prvs. T 18 32 'T. 96, ed. Haury).

™ Cs. Sebestvén Károly, A magyarok í j j á és nyila. Szeged. 1933.

24 sk. Ik.

(17)

m u t a t k o z i k a nehéz t u r á n i í j j kezelésében. Ezt a f e l t ű n ő jelen- séget m e g m a g y a r á z z a az a k ö r ü l m é n y , hogy az í jjászok zöme a bizánci hadseregben idegen népek, főleg a luinok soraiból került ki,* kiknél ennek a f e g y v e r n e k h a s z n á l a t a ősi t u r á n i h a g y o m á n y o k o n nyugodott. Prokopios is szemmelláthatólag ezeket az idegen zsoldosokat t a r t j a szem előtt, m i d ő n büsz- kélkedve a perzsák fölé helyezi a bizánci hadsereg íj jászait.

Hogy a keletrómai császárság bennszülött elemeinek köré- be n az í j j á s z a t b a n való kiképzés nem ment k ö n n y e n , sőt igen n a g y nehézségekbe ütközött, azt a következőkben világosan látni f o g j u k .

A bizánci hadsereg szervezetét t e k i n t v e e k o r b a n két fő- részre oszlott: u. m. a reguláris és irregularis h a d s e r e g r e . "

Ez u t ó b b i rész. melyhez t a r t o z t a k az élite-csapatok (limita- nti, foederati) és a testőrség (hypaspistae, doryphori), csaknem kizárólag idegen elemekből (hún, alán, herul. gót) állott s részint íjjász, részint d á r d á s lovasságot alkotott. A reguláris csapatok n a g y o b b része pedig l e g i n k á b b T h r a k i a , I l l y r i c u m és Isauria lakóiból tevődött össze, mely t a r t o m á n y o k b a n az íj jászat, v a g y a lovaglás, v a g y m i n d k e t t ő régtől fogva ismert volt a t u r á n i a k k a l való érintkezések folytán.

A f e g y v e r n e m e k eltolódása m a g á v a l vonta a régebbi p h a l a n x - t a k t i k a megfelelő módosítását is. A f e l á l l í t á s n a k az az alapelve, hogy gyalogság a középen, lovasság pedig a két szárnyon áll itassák fel. n a g y j á b a n m e g m a r a d a VI. sz.-ban is. de a lovasság m á r t ö b b önálló csoportra tagolódik s egyes részei közvetlenül a gyalogsági f r o n t elé k e r ü l n e k . A h u n o k - nál m e g j e g y z i Prokopios, hogy ők a k k o r is, ha a rónia iak szövetségében, illetve z s o l d j á b a n harcolnak, nem szeretnek velük vegyülni a csatasorban, h a n e m mindig egészen külön- álló csoportokban á l l a n a k fel.⁷⁸ N y i l v á n azért, h o g y s a j á t o s h a r c m o d o r u k a t , melyet szövetségeseik nem t u d t a k teljes mér- tékben elsajátítani, a n n á l z a v a r t a l a n a b b u l és tökéletesebben j u t t a s s á k érvényre. Az ő t a k t i k á j u k t e h á t behatolt a római hadseregbe s h a t á s u k meg is érzik a n n a k h á b o r ú i b a n . Meg- érzik a jobban tagolt h a d i r e n d b e n s a lovasságnak n e m c s a k védelmi, h a n e m t á m a d ó célzatú és csatadöntő a l k a l m a z á s á - ban. A n y í l h a r c azonban, a m e n n y i b e n nem t u r á n i zsoldosok vívták, még egészen p r i m i t í v volt s a perzsák színvonalán állott, t. i. állóharc jellege volt, mely mellett a szembenálló felek tisztes távolból órák hosszat lövöldözték egymást, anél- kül. hogy h e l y ü k e t v á l t o z t a t t á k volna.⁷⁹ D e a guerilla-harcoc

77 V. ö. Burv, Tlistorv of the later Roman empire, London. 1923, v. II. 76. 1.

78 Bell. Tand. II. 3, 7 (I, 429 ed. Hanry).

79 így pl. a nap Va része nyilazással telt el az 551-ben az Euphrates melletti caliinicuim cso^'b^n Derz^ák és bizánciak között, v. ö. Pro- kopios. Bell. Pers. I, 18, 55 (I. 96 ed. Haury).

(18)

jól m e g t a n u l t á k a t u r á n i a k t ó l . Kerülve az egy tömegben való t á m a d á s t és a n a g y d ö n t ő h a r c o k a t . kisebb c s a p a t b a n n y u g t a l a n í t o t t á k s igyekeztek megbontani az ellenséges csata- rendet. A k i f á r a s z t á s i t a k t i k a , az ellenfélnek részletekben való felmorzsolása kiváló vonása volt lusztinián császár ki- t ű n ő hadvezére, Belizár sztratégiá j á n a k , a k i ezt különösen R ó m a f a l a i alatt a gótokkal szemben a l k a l m a z t a n a g y sikerrel 537-ben. természetesen első sorban hím zsoldosaira tá- maszkodva. Prokopios meg is jegyzi erről a csatáról, hogy a r ó m a i a k a gótok felett való győzelmüket h ű n szövetségeseik- nek s az ő lovas-í j j á s z t a k t i k á j u k n a k köszönhették.8 0

A \ II. századi bizánci hadsereg szervezetét és t a k t i k á - j á t a legrészletesebben i s m e r j ü k egy t u l a j d o n k é p e n névte- lenül közrebocsátott, de a k é z i r a t o k b a n később h a m i s a n m a j d Urbikios AI. századi t a k t i k a i író, m a j d Maurikios csá- szár (VI. sz. végén) neve alá foglalt t a k t i k a i műből. A n n y i bizonyos, hogy e fontos m ű Herakleios császár u r a l k o d á s a azon éveinél, m e l y e k b e n a császár a perzsákat megsemmisí- tőleg megverte s a császárságot a perzsa veszedelemtől egyszer s m i n d e n k o r r a megszabadította, későbbi időre semmi szín alatt sem tehető.⁸¹ Ezt az időpontot Herakleios perzsa h a d j á - r a t a i n a k befejezésére, vagyis a 628. évre t e h e t j ü k . Azok a tak- tikai utasítások ugyanis, melvek e m ű XI. fejezetében a bizán- ciakat fenyegető idegen népek ( p e r z s á k . a v a r o k . f r a n k o k és lon- gobárdok. szlávok) ellen elő v a n n a k adva, tekintve a m ű h a t á - rozottan g y a k o r l a t i a s jellegét, csak ú g y kerülhettek bele ebbe a m u n k á b a , ha ez a f e n n t megjelölt időpont előtt keletkezett. A perzsák u g y a n i s Herakleios d i a d a l m a s h a d j á r a t a i u t á n m e g s z ű n n e k m i n d e n k o r r a a b i z á n c i a k r a nézve vesze- delmesekké lenni, Bizáncnak 626-ban megkísérlett, de meg- hiúsult ostroma u t á n többé m á r az avarok sem szerepein ek mint a birodalom számbavehető ellenségei, a f r a n k o k és longobárdok ellen való h á b o r ú s föllépésre sem gondolhattak a bizánciak az a r a b veszedelem kezdete (629) óta. a szlávok - kal u g y a n későbbi időben is sokat b a j l ó d t a k a b i z á n c i a k , de a r á j u k vonatkozó utasítások kétségkívül a b b a n az idő- ben keletkeztek, amikor még a szlávok a D u n á t ó l északra laktak, vagyis kerek s z á m b a n beszélve, a 630. év előtt, amikor Herakleios alatt megkezdődik a szlávoknak n a g y o b b tö- megekben való megtelepítése T h r a k i á b a n és M a k e d o n i á b a n . H a a m u n k a a jelzett időpontnál későbben keletkezett volna.

80 Bell. Goth. I, 27, 26. (II. 134. ed. Haury). Y. ö. Bury, History of the later Roman Empire. London 1923. II. ll)4. I

81 1. az én Bölcs Leó T a k t i k á j á n a k hitelessége magyar történeti szemponthói (Budapest, Akadémia. 1915) c. értekezésem 14. sk. lk., hol az egész kérdést s a n n a k irodalmát részletesen tárgyalom.

(19)

a k k o r m e g f o g h a t a t l a n lenne az, hogy miért h i á n y o z n a k be- lőle az a r a b o k r a és bolgárokra vonatkozó tudósítások, a k i k szorosan a perzsák és a v a r o k n y o m d o k a i b a lépnek s őket mintegy felváltva, századokon át a legveszélyesebb t á m a d á - sokat intézik a bizánciak ellen. M e g f o g h a t a t l a n lenne t o v á b b á az is. hogy e m ű nem említi a bizánci b i r o d a l o m b a n olv n a g y szerepet játszó thema-szervezetet, vagyis a b i r o d a l o m n a k a k a t o n a i és polgári h a t a l m a t egy kézben egyesítő k a t o n a i k o r m á n y z ó s á g o k r a való felosztását, a m i é p p e n ez időpont- ban. azaz Herakleios d i a d a l m a s perzsa h á b o r ú i n a k b e f e j e z é s e u t á n vette kezdetét a császár azon intézkedése által, hogy a perzsáktól visszahódított A r m e n i a t a r t o m á n y b a n nem alkalmazott többé civil a d m i n i s t r a t o r t , h a n e m ennek f u n k t i ó j á t is a k a t o n a i p a r a n c s n o k (crTpariiTÓg) kezébe tette le.82

Viszont v a n ennek a m ű n e k egy olyan a d a t a , mely chro- nologiailag egészen biztosan m e g h a t á r o z h a t ó s biztos tám- pontul szolgál a t e r m i n u s post q u e m tekintetében. Az éjjeli meglepetésekről szóló IX. fejezet 2. p o n t j á b a n u g y a n i s hivat- kozás történik az a v a r o k n a k egy hadicselére, m e h e t Herak- leia mellett a l k a l m a z t a k a bizánci lovassággal szemben, kik nem t a r t o t t a k ki a b b a n , hogy a gyalogsággal e g y ü t t biztos helyen t á b o r o z z a n a k , hanem őrség n é l k ü l a t á b o r o n k í v ü l t a r t ó z k o d t a k s így áldozatul estek az a v a r o k éjjeli r a j t a ü t é - sének. Hogy milyen időbe kell h e l y e z n ü n k az a v a r o k emlí- tett hadicselét, a r r a nézve világos ú t m u t a t á s u l szolgál m a g a Bölcs Leó császár, a k i T a k t i k á j á b a szokásához híven, csaknem szószerint átveszi f o r r á s á b ó l ezt a helyet is (XVII. f.

18. p.) s m a g y a r á z ó l a g k ö z b e s z ú r j a , hogy az a v a r o k n a k ez az éjjeli r a j t a ü t é s e Herakleios császár i d e j é b e n történt. Semmi o k u n k sincsen Leó ezen k ö z b e s z ú r á s á n a k helyességében ké- telkedni. a n n á l kevésbé, mert Herakleios idejéből c s a k u g y a n ismerünk egy, a történeti k ú t f ő k által hitelesített a v a r hadi- cselt, melyre a T a k t i k a leírása pontosan ráillik.

A 619. évben ugyanis, a m i n t Nikephoros k o n s t a n t i n á p o l y i p á t r i á r k a történeti művében írja.8 3 az a v a r k h á n béke-kö- vetséget k ü l d ö t t Herakleioshoz, aki ezt örömmel viszonozta s meg is á l l a p o d t a k a b b a n , hogy a béke ünnepélyes megköté- sére Hcrakleia városánál találkozót a d n a k e g y m á s n a k . A császár n a g y előkészületeket tett a k h á n f o g a d á s á r a ; előre elk iildötte a szertartáshoz szükséges eszközöket és f é n y e s r u - h á k a t s intézkedett, hogy a lovasság v e r s e n y j á t é k o k a t ren- dezzen a k h á n tiszteletére. Herakleios m a g a n é h á n y kilómé- ternyire a találka helyétől, Selymbria városánál ütött tábort

82 V. ö. Kulakovskv, Istoriia Vizantii, vol. III. 387 sk. lk. Bréhier, ímirnal des Savants nouv. ser. XV. (1917), 412, Bury, History of the later Roman empire, v. II. (1925), 75.

83 ed. de Boor, p. 125.

(20)

a kíséretével. H á r o m n a p m ú l v a megjelent a k h á n nagy se- reggel Herakleiánál. de t i t o k b a n h á t r a h a g y t a a tartalék- csapatot a Bizánc mögötti dombokon lesben felállítva azzal a számítással, hogy ily módon két tűz közé szorítja és elfogja a g y a n ú t l a n császárt egész kíséretével együtt. De Herakleios neszét vette a dolognak s o d a h a g y v a a seregét, á l r u h á b a öl- tözve m e n e k ü l t vissza a fővárosba. Az a v a r o k pedig végre- h a j t o t t á k a kétoldali t á m a d á s t s m i n d a z t a népséget, mely az ünnepségek hírére összecsődült, foglyul e j t e t t é k a császár egész kíséretével együtt s töméntelen z s á k m á n y n a k lettek az urai.

Nyilvánvaló, hogy a T a k t i k á b a n említett éjjeli r a j t a - ütés azt a bizánci lovascsapatot érte, melynek az volt fel- a d a t a . hogy a k h á n fogadása alkalmával lovagi tornát és ver- s e n y f u t t a t á s t végezzen. Természetes, hogy egy ilyen ünnepé- lyes célból k i k ü l d ö t t lovasság nem gondolt azzal, hogy ma- gát előőrsökkel biztosítsa és védett t á b o r b a v o n u l j o n vissza.

A ravasz a v a r k h á n pedig egy-két napig n y u g o d t a n szem- lélte a bizánci lovasság m u t a t v á n y a i t s ezáltal még j o b b a n megerősítette őket a b b a n a h i t ü k b e n , hogy neki nincsenek t á m a d ó szándékai. És aztán, mint a sas. lecsapott egy éjjelen a kész p r é d á r a , a játék és mulatozás örömeitől teljesen elká- bított bizánci lovasságra. Semmi kétségünk sem lehet az iránt, hogy erre a 619-ben a n n y i r a balul kiütött békekötési kísérletre vonatkozik a T a k t i k a említett p é l d á j a az éjjeli meglepetésről. Nincs az egész m u n k á b a n t ö b b történeti adat.

mely ennél a d á t u m n á l későbbi időre volna tehető, éppen azért ezt az évet t e k i n t h e t j ü k a mű keletkezésének legköze- lebbi t e r m i n u s pont q u e m j e g y a n á n t .

A T a k t i k a tehát, a mint a benne előforduló történeti a d a t o k m u t a t j á k , a 619. és 628. év közé eső időben keletkezett. Ez az időszak egyike a l e g f o n t o s a b b a k n a k az egész bi- zánci történetben. Ez az a kor. m e l y b e n Herakleios császár az elődjének. P h o k a s n a k r é m u r a l m a alatt teljesen szétziillött bizánci hadsereget ú j jászervezi s ezzel az általa ú j j á t e r e m - tett és begyakorolt hadsereggel felveszi a harcot a perzsák ellen, a k i k a bizánci császárság keleti provinciáinak meg- hódításával a császárságot végveszedelemmel fenyegették s hódító seregükkel egészen a Bizánccal átellenben fekvő Clial- kedon városáig n y o m u l t a k előre.84 A hadsereg r e f o r m j á n a k m é l y r e h a t ó n a k és n a g y s z a b á s ú n a k kellett lennie, mert még egyetlen bizánci császár sem a r a t o t t a perzsákon oly teljes győzelmet, mint Herakleios. aki hat évig tartó h á b o r ú j á b a n az ütközeteknek egész sorozatában egymás u t á n verte meg

84 v. ö. Bury. Hist, of the later román Empire (1889). vol. II. 207 sk. Ik. Yasiliev. fliston of the bvzantine Empire, v. 1.. 258.