A Budapesten 1962. október 4-én és 5-én megtartott nemzetközi pedagógiai munkaértekezlet anyaga
1M Á T R A I L Á S Z L Ó B E V E Z E T Ő S Z A V A I :
Tisztelt Konferencia!
A Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának Vezetősége az elmúlt esztendőkben ismételten foglalkozott a neveléstudomány helyzetével, feladatai- val, perspektíváivál. Ez teljesen érthető jelenség olyan időszakban, amelyben minden eddigihez viszonyítva jelentékenyen növekszik e tudomány társadalmi felelőssége, ennek következtében szükségképpen növekednie kell súlyának és befolyásának. Olyan időszakban, amikor az iskolareformmal kapcsolatos 1961.
évi III. törvény célkitűzései határozzák meg a köznevelés fő perspektíváját, érthető módon az előtérbe kerülnek'azok a kutatási feladatok, melyek a törvény minél színvonalasabb végrehajtásának pedagógiai feltételeit vannak hivatva megteremteni, illetve e feltételek kialakulását elősegíteni.
Közeledő VIII. pártkongresszusunk irányelvei többek között utalnak arra, hogy a már eddigiekben elért kétségtelenül nagy eredmények ellenére
„Az oktátási reform megvalósítása. . . jórészt ezután következik. . ."; ebben az összefüggésben nyilván arról van elsősorban szó, hogy ehhez „meg kell terem- teni a szükséges anyagi feltételeket", de talán nem túlzás azt állítani, hogy a szükséges pedagógiai feltételek megteremtése tekintetében is igen sok még a tennivaló.
Ügy gondolom, hogy e nagy jelentőségű reform pedagógiai feltételeinek megteremtése, illetve a jelenleginél magasabb szintre való emelése, s ezzel egy- ségben saját ismeretrendszerének és törzsanyagának továbbfejlesztése — jelen
pillanatban ez a pedagógia legfőbb feladata, mondhatni: történelmi hivatása.
Nem véletlen éppen ezért, hogy az Országos Távlati Kutatási Terv olyan differen- ciáltan tartalmazza a neveléstudomány kutatási teendőit, s a fő feladaton belül megjelölt négy nagy téma egyikéül kiemeli azt a témát is, mely éppen e most kezdődő munkaértekezlet tárgya, vagyis az oktatási folyamat problematikáját.
Mindezek a körülmények s az Akadémia Osztályának az általa gondozott tudományok, köztük a neveléstudomány sorsáért és jövőjéért érzett félelőssége együttesen éppen elégséges módon indokolják egyrészt e munkaértekezlet meg- rendezésének szükségességét, másrészt meghatározzák annak jellegét, célkitűzé- sét, tematikáját. A szocialista köznevelés fejlődésének abban a periódusában, melyben a nevelés hatékonyságának növelése érdekében közelebb kell hozni az iskolát az élethez, össze kell kapcsolni az oktatást a termelő munkával, — minden- képpen egyik legjelentősebb kérdésnek kell elismerni e munkaértekezlet t é m á j á t , nem vonva le ezzel semmit egyéb pedagógiai témák jelentőségéből. „Az oktatás folyamatának strukturális kérdései", valamint az oktatás nevelési és módszertani
1 A munkaértekezlet fő referátumát, N A G T S Á N D O R : A Z oktatási folyamat strukturális kérdései című tanulmányát a Magyar Pedagógia 1962. évi 2. számában közöltük.
1 Magyar Pedagógia 1
vonatkozásai mindenképpen centrális kérdései a neveléstudomány aktuális;
elméleti problematikájának.
Ezért az Akadémia II. Osztálya m á r korábban úgy vélte és most is úgy látja., hogy egy olyan jnunkaértekezlet lehetőségeinek megteremtésével, mely az e m l í t e t t kérdéseket megvitatja, a maga részéről is hozzájárulhat a neveléstudomány f e j - lődésének segítéséhez, az aktuális feladatok fokozott tudatosulásához, az ezekkel kapcsolatos nézetek kicserélődése ú t j á n bizonyos megoldási javaslatok kör- vonalainak kibontakozásához.
Abban a reményben, hogy ez a munkaértekezlet a rendelkezésre álló' viszonylag rövid idő alatt is hasznosítani t u d j a m a j d az említett lehetőségeket,, szeretettel üdvözlöm a megjelenteket, köztük LTTGOSY JENŐ o k t a t á s ü g y i mi- niszterhelyettest, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok pedagógiai szak- embereit, és jó m u n k á t kívánva valamennyiüknek, az értekezletet megnyitom..
/
NAGY SÁNDOR: AZ OKTATÁSI FOLYAMAT STRUKTURÁLIS KÉRDÉSEI - , (A főreferátum rövid összefoglalása)
A mostani n a p o k b a n szerte a szocialista világban élénken foglalkoznak az.
iskolai oktatás továbbfejlesztésének, az oktatási folyamat korszerűsítésének, kérdéseivel. Megélénkült viták a pedagógiai elméleti m u n k á b a n , ú j megoldási:
módokat kereső erőfeszítések a pedagógiai gyakorlatban — a fejlődés jelenlegi szakaszának általános velejárói.
Ez a helyzet szükségszerűen alakult ki és szervesen összefügg azokkal a törvényszerűségekkel, melyek a szocializmus építése során h a t n a k , azokkal a megnövekedett igényekkel, melyeket a szocialista társadalom t á m a s z t az ember- nevelésével, ezen belül az iskolai oktatással szemben.
H a z á n k b a n is széles perspektívákat nyitott az iskolák oktató-nevelő m u n - k á j a előtt a párt és kormány által elvileg körvonalazott és feladattá t e t t iskola- reform. Az iskolának az élethez való közelebb hozása, ennek érdekében ,a t a n í - tandó anyag korszerűsítése, s mindezek ú t j á n , v a l a m i n t az oktatás és termelő- m u n k a összekapcsolása által a nevelés hatékonyságának növelése — mind olyan, követelmények, melyek a legszorosabb összefüggésben v a n n a k t á r s a d a l m u n k aktuális és perspektivikus igényeivel; egyszersmind olyan követelmények, melyek:
elengedhetetlenül megkívánják a n n a k megvizsgálását: milyen változtatásokat, kell végrehajtani az o k t a t á s b a n szerkezeti, szervezési és módszertani v o n a t k o z á s - ban,, milyen kihasználatlan tartalékokat tudunk feltárni az o k t a t á s b a n , h o g y az ú j igényeknek megfeleljünk? Milyen feladatai v a n n a k a z - o k t a t á s elméletének, és milyen teendői lehetnek a gyakorlatnak, hogy az oktatás kívánatos szintjét, mielőbb elérjük?
Ezt a szintet társadalmunknak a nevelést mélyen befolyásoló és m e g h a t á r o - zó mozgástörvényein kell mérni, mindenekelőtt pedig azokhoz a reális p e r s p e k - tívákhoz kell viszonyítani, melyek a szocialista demokratizmus további kiszélese- dése irányába m u t a t n a k , s melyek különös élességgel világítanak rá a tevékeny,, kezdeményező ember nevelésének, az aktív, alkotó személyiség k i b o n t a k o z t a t á s á n a k lelkesítő feladatára.
Ez a feladat természetesen a nevelés egészére vonatkozik; nem volna cél- szerű ennek feltételeit egyszerűen csak az oktatási f o l y a m a t b a n keresni, m é g .abban az esetben sem, ha ebbe — legalább részlegesen — a m u n k a o k t a t á s t is.
2
