PERMANENS NEVELÉS A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN Szerkesztette: Mihály Ottó
Budapest, 1979. Akadémiai Kiadó. 156 oldal Neveléstudomány és társadalmi gyakorlat. 12. kötet
Az utóbbi években megnövekedett azoknak a könyveknek, tanulmányoknak a száma, amelyek az egész életen át tartó nevelés, művelődés fogalmával, szervezésével foglalkoznak. Ezek sorában jelentős helyet foglal el a „Permanens nevelés a szocialista országokban" című tanulmánykötet. Az az igény hozta létre, hogy megismeijük a szocialista országok kutatóinak véleményét a permanens nevelés fogalmával, társadalmi jelentőségével és várható következményeivel kapcsolatban.
A pedagógusok, kutatók széles körének érdeklődésére tarthat számot a hét tanulmány szovjet, jugoszláv, német, román és három lengyel kutató tollából. Tájékoztató, eligazító jellegű a gyűjtemény, jelzi, hogy a permanens nevelés, művelődés körébe tartozó problémák sokszínűek, az egymásnak ellentmondó értelmezések állásfoglalásra késztetnek. A további kutatásra a könyvben található, a szerkesztő által összeállított tájékoztató bibliográfia is serkent.
Miért kerül napirendre a permanens nevelés, művelődés problémája?
A kialakult társadalmi-gazdasági feltételek (a tudományos-technikai forradalom következményei, a társadalmi termelés szükségletei által felszínre került felnőttoktatás, a felnőttek át- és továbbképzésé- nek megoldása) követelik meg, hogy a közoktatási-köznevelési rendszer megváltozzék. Biztosítani kell, hogy a modern kor embere egész életén át tanulhasson. Ehhez rendelkezésre állnak a megnövekedett lehetőségek is, az életszínvonal, a szabadidő növekedése, megváltozott életmód, a széles körben elteijedt tömegkommunikációs eszközök.
A permanens nevelés, művelődés lényegének feltárására kutatások folynak a fejlett tőkés országok- ban és a kelet-európai szocialista országokban egyaránt.
Milyen álláspont alakítható ki a szocialista országok törekvései alapján?
Az egész életen át tartó nevelés, művelődés átalakítja és áthatja az egész pedagógiai gondolkodást.
Suchodolski filozófiai, antropológiai alapokig visszanyúló szép és mély analízise a következőképpen fogalmazza ezt: „a képzési folyamatnak az ember egész életére való kiteijedése megváltoztatja annak jellegét, és egyes szakaszainak feladatait is. A képzés folyamata megszűnik tisztán iskolai és tisztán intellektuális ügy lenni. A tudománnyal egyenrangú tényezővé válik a képzésben a művészet, a munka, a társadalmi aktivitás és a szabad idő is." Az iskola nem felkészítő jellegű, minden életszakasz teljes élet, ezt kell mindig megszervezni. „A képzés első szakaszának feladatai között a permanens képzés vágyának és jártasságainak kialakítását kell előtérbe helyezni." Végülis az életmód átalakításáról van szó.
Ezt az állapotot támasztja alá Meier szociológiai megközelítésű, a permanens képzés társadalmi funkcióinak elemzését tartalmazó tanulmánya is. A permanens nevelés leszűkítését jelenti, ha az iskolarendszer, a felnőttoktatás, a művelődés elemeinek összességét értjük rajta. A tanulmány hang- súlyozza, hogy nem iskola utáni képzésről, művelődésről van só, hanem a képzési rendszer struk- turális átalakításáról. A permanens nevelés a közoktatási rendszerek szervezésének alapjává válik.
Keveset olvashatunk a tanulmányokban a permanens neveléshez kapcsolódó formák megvalósításá- ról. Tehát még nem, vagy alig váltak egységes rendser részévé, a különböző szervezeti keretek nehezen feltérképezhetők, szisztematikus tervezésről pedig csak legfeljebb egyes fonnák esetében beszélhetünk.
A gyakorlat vizsgálatakor kitűnik, hogy a feladatok közül a szakmai továbbképzés megszervezésével kapcsolatos teendők állnak előtérben. A Szovjetunióban jól kiépült, a társadalom által szervezett, iskolához kapcsolódó és iskolán kívüli felnőttképzési rendszer funkcionál, részben szakmai, részben általános továbbképzési jelleggel. Az NDK-ban is jól kiépített szakmai továbbképzés folyik.
A tanulmányok a közoktatás felülvizsgálatának a permanens nevelés sellemében történő meg- valósítására hívják fel a figyelmet. Jugoszláviában különböző kísérletek folynak az iskolai képzés és a felnőttoktatás szorosabb kapcsolatának, egységes rendszerének megvalósítására. Lengyelországban is törekednek az üzemek és az iskolarendszer fokozódó integrációjára, kapcsolatuk szorosabbá tételére.
Erről Szczepanski tanulmányában olvashatunk. Lengyelországban, az NDK-ban keresik a nyitott iskolák megvalósítási lehetőségeit. Az iskolának és minden fokának az a feladata, hogy bekapcsolódjon 478
I
környezete életébe, beépüljön a képzési-nevelési funkciókat ellátó intézmények rendszerébe, és azokkal ésszerű munkamegosztást alakítson ki.
A pedagógusok számára a könyv legfontosabb tanulsága, hogy a permanens nevelés, művelődés elfogadása a tanár szerepére nézve is következményekkel jár. A tanár feladata, hogy tanítványainak a permanens tanuló modeltjéül szolgáljon, ezt a beállítottságát átadni is képes legyen.
Befejezésül Suchodolski tanulmányának egy mondatát idézem: „A permanens képzés sorsa attól függ, hogy mit képesek tenni az emberek annak érdekében, hogy civilizációjuk »emberibb« legyen, s ők maguk életüket azzal a boldogsággal tudják összekötni, amely megérdemli a valóban »emberi«
nevet."
Tóthné Dudás Margit
G. DONÁTH BLANKA: SZEMÉLYISÉGFORMÁLÓ KISCSOPORTMUNKA AZ ISKOLÁBAN
Budapest 1980. Akadémiai Kiadó. 171 oldal
Az eredményesebb, hatékonyabb nevelés érdekében tevékenykedő pedagógusok széles köre igényli a gyakorlati pedagógiai munkát közvetlenül is segítő szakkönyveket, elsősorban olyanokat, amelyek új kutatások friss eredményeit ismertetik. Ilyen könyv Gádorné Donáth Blanka új műve. A karcsú kötetet végigtanulmányozó osztályfőnökök sok vonatkozásban saját diákjaikra ismerhetnek az itt szereplő vizsgálati alanyokban, és - kiemelve az általánosítható vonásokat - újabb hasznos ismere- teket szerezhetnek a velük való pedagógiai tevékenységgel kapcsolatban. A szerző jól használható praktikus módszert ad a gyakorló pedagógusok kezébe a gondjaikra bízott tanulók személyiségének tüzetesebb megismeréséhez, s ezeknek az új ismereteknek a személyiségformálás érdekében való gyakorlati felhasználásához. A könyvben közölt módszer bárhol megvalósítható.
A csoportmódszerek alkalmazása elterjedt a pszichológiai és pszichiátriai gyakorlatban. A peda- gógia azonban eddig csak az oktatási folyamat keretében alkalmazta. A kötet függelékében közölt szakirodalmi áttekintésből kitűnik, hogy ez az első olyan hazai mű, amely a személyiségformálás céljából szervezett kiscsoportokkal foglalkozik. A szerző meggyőződése szerint ugyanis - mint a bevezetőben írja - a pszichoterápiái és szociálpszichológiai indítású kiscsoport-kutatások az egészséges személyiségfejlődés menetére is adtak útmutatásokat. E tapasztalatai alapján szervezte meg a sze- mélyiségfejlesztő kiscsoportokat a budapesti Arany János 12 évfolyamos, nevelőotthonnal kombi- , nált kísérleti iskolában, ahol korábban a tanár-diák kapcsolatok alakulását vizsgálta. Az akkor szerzett
tapasztalatokat is felhasználta e könyvében.
A szerző korszerű pszichológiai és pedagógiai szemlélete hatja át a vizsgálat egészét, amely szervesen beépült az iskola mindennapos életébe, a tanulók folyamatos-természetes tevékenységébe.
A vizsgálatot - tantestületi segítséggel - 1967-től nyolc tanéven keresztül a felső tagozatos általá- nos iskolai és a gimnáziumi osztályok tanulóiból szervezett csoportokkal végezte, kiegészítve egy taná- rokból és szülőkből alakított csoporttal. A csoportok létszáma 5 - 8 fő volt, a csoportmegbeszélések időtartama 4 5 - 6 0 perc, amelyeket egy hatodik órában tartottak meg, évente 5 - 1 5 vagy 25 álkalom- mal. A legtöbb csoportban vegyesen voltak fiúk-lányok, de létrejött csak fiú és csak leány csoport is.
A szerző a bevezetés után hét nagyobb részre bontva írja le tapasztalatait: 1. Az emberi kap- csolatokról. 2. A kiscsoport-beszélgetés kialakulása és változatai. 3. A kiscsoport módszerbeli kérdései.
4. A célcsoport mint konkrét iskolai problémák megoldásának színtere. Jegyzőkönyvi szemelvények.
5. A nyílt csoport pedagógiai „hozama". A gyerekek jobb megismerése és új kapcsolatmodell nyújtása egymással és a pedagógussal. 6. A zárt csoport specifikumai. A személyiségértékelés tágabb lehetőségei nevelési szempontból. Problémák, perspektívák. 7. Kiscsoportmunka az iskolában.
G. Donáth Blanka könyvének első részében - mielőtt a vizsgálat eredményeit ismertetné és levonná következtetéseit - elméletileg tisztázza a leggyakrabban használt fogalmakat (interperszonális kap-
csolatok fajtái, szimmetrikus, aszimmetrikus, komplemeter kapcsolatok, kiscsoport, nyílt csoport, cél- csoport, zárt csoport stb.). Saját tapasztalatai alapján főként a nyílt csoportot tartja a legalkalmasabb- nak az iskolai nevelési célok megvalósítására, mert „ez látszik legjobban biztosítani a bekapcsolódás- nak, az involválódásnak azt az optimális középszintjét, amelyik az intim szféra autonómiáját tiszte-
7* 479
