v a g y
Fiume város és kerülete.
Fiume városát és kerületét, vagyis a magyar tengermelléket akár hatodik kerületnek is nevezhetnék, levén ez is egyik, még mindig ki- vételes állapotban tartott ugyan, de tényleg és jogilag egyiránt közvet- len kiegészítő, bár az ország testétől külön álló része a szűkebb értelem- ben vett Magyarországnak. Fiume ide tartozását a történelem Kálmán királyig, vagyis 1102-ig viszi föl. Azon túl az okmányoknak és egyéb hiteles adatoknak egész sora mutatja e város és a magyar korona kö- zötti viszonyoknak hol szorosabb, hol lazább voltát; mígnem M. Terézia a Horvátország által Fiume iránt támasztott igényeknek véget vetendő, e várost 1779. évi ápr. 23-án kelt adománylevelével »közvetlenül Ma- gyarországhoz tartozó külön testnek (separatum Sacrae Regni Coronae adnexum corpus)« nyilvánítja., illetőleg »Magyarországnak adomá- nyozza« s teljes autonómiával bíró magyar törvényhatósággá emeli. Ez intézkedést a magyar országgyűlés 1807-ben (IV. t.c.) cikkelyezte be. Rö- vid idő múlva azonban (1809.) Fiume francia uralom alá került a dalmát tengerparttal együtt s csak I. Napoleon bukása után, 1822. jul. 1-én he- lyeztetett vissza előbbi alkotmányos jogaiba, melyeket aztán 1848-ig élvezett is. A z önvédelmi háborút követett absolutismus Fiumét az anya- országtól megint elszakitá és Horvátországhoz csatolta ; s ez állapotnak aztán az 1868. X X X . t.-c. vetett véget, mely(66.§. 1.) Fiume autonómiájára, törvényhozási és kormányzati viszonyaira vonatkozólag Magyarország, Fiume és a társországok közt küldöttségileg eszközlendő megegyezést he- lyez kilátásba; egyelőre azonban Fiume és kerülete ideiglenes magyar kormányzatot nyert s egyszersmind azon régibb joga is újra fölelevenit- tetett, hogy kormányzója a magyar országgyűlésnek felső, egy képvise- lője pedig annak alsó házában foglal helyet. E kormányzót a magyar minisztérium előterjesztésére a király nevezi ki, a képviselő pedig a ha- zában érvényes választási törvény alapján választatik. Közigazgatását és igazságszolgáltatását illetőleg röviden csak annyit emelünk ki, hogy a közigazgatási ügyek a kormányzó hatásköréhez tartoznak, mig az igaz- ságszolgáltatás (s egyúttal a kereskedelem és tengerészet) körébe tar- tozó ügyekre nézve külön (első folyamodású) törvényszéke van, melytől a fölebbezés a budapesti kir. tábla s illetőleg a szintén oda való kir.
curia elé történik. A pénzügyeket illetőleg saját pénzügyi osztálya van, mely a magyar pénzügyi miniszternek a helyi közege.
A mi már Fiume és kerülete földrajzi viszonyait illeti: a követke- zők a lényegesebb tudni valók. Fiume és kerülete a magyar birodalom legnyugotibb pontján, vagyis a kel. hossz. 32° 4' és 32° 12'-e és az ész.
szél. 45° 18' és 45° 23'-e között fekszik az adriai tenger egyik leggyö- nyörűbb öble, a quarneroi öböl mellett. Kiterjedése csak 0*34 • mfd
(vagy 19.50 • kilómét.) a lakosságának száma pedig 17,884 lélek. Földje általában az e tájon érintkező Karst és Kapella hegyek nyugoti lejtő- jéhez tartozván, felszíne egészen a tenger széléig hegyes és sziklás. Leg- közelebbi magasabb hegy innen északra a 4000'-nyi Monté maggiore.
Vízben e kerület szűkölködőnek mondható. Források gyéren találha- tók, de annál gyakrabban olyan gödrök, melyekben a hó- és esővíz ösz- sze-összegyűl, de aztán rövid idő alatt megint elpárolog, vagy a szikla- repedésekben elszivárog. Az ide tartozó aprós parti patakok közt legje- lentékenyebb a Recina (v. Bjecina), mely Fiume városán alúl a Fiumara csatornán ömlik a tengerbe, és csak malmok s kisebb gépek hajtására alkalmas, de völgye, mint közlekedési vonal, kelet felé igen fontos. El- lenben nagyfontosságú vize a quarneroi tengeröböl, melyet a tulajdon- képeni tengertől a Veglia és Ckerso nevü jelentékeny szigetek válasz- tanak el s tesznek egy gyönyörű (14—16 • mfdnyi) tóvá, melyből csak bárom keskeny, de bátran hajózható csatornaút vezet ki, ű. m. délkeleten, vagyis a száraz mellett a Canal di Maltempo, középen a két sziget közt a Canal di Caisole (v. Quarnerolo) és délen (Istria mellett) a Canal di Farasina. A két utóbbi alig fél mértföldnyi széles, az első még ezeknél is keskenyebb. Ez öblöt a száraz könyökalakú hajlással s csaknem álta- lában magas, sziklás partszegélylyel övezi, mi lehetővé teszi, hogy a hajók csaknem egészen a szárazig juthatnak benne a legtöbb ponton.
Nevezetes tünemény a Quarneroban, hogy itt (még teljesen ki nem pu- hatolt okokból) napjában egyszer (Triesztben már rendszerint kétszer) fordul elő dagály és apály s havonként átlagosan csak két órával halad előre, miből az következik, hogy az ár és apály ideje itt 12 hónapi idő- közben tér vissza ugyanazon időpontra; a vízállás magassági különbsége ugyanazon apály és dagály között rendes időjárás mellett csak l1/«—2 lábnyi. Annál erősebb Fiume táján a hullámozás, főleg a sirocco dühön- gésekor, midőn a partok felé tóduló bullámtorlatok olykor 11 lábat is meghaladnak. Áramlás (tengeri folyó) is több észlelhető e kis tengeren, de azok közül csak egy érdemel kiválóbb említést, t. i. a d a l m á t á r a m l á s , mely a dalmát partokkal párhuzamosan s észak felé ha- ladva, a Canal di Maltempon át nyomul be a quarneroi öbölbe s ott Fiume alatt nyug., majd délnyug. felé kanyarodva, a Can. di Caisola, meg a Can. di Farasina csatornákon át ömlik ki a nyilt tengerbe. Ez áramlat mélységét 10—14 ölre, sebességét pedig másodpercenként 1.6—2.5 lábnyira teszik az eddigi észleletek alapján. Az éghajlat már itt lényegesen eltér a Karst és Kapella keleti s illetőleg éjszaki lejtőinek éghajlatától. Mig ugyanis e részeken olykor kemény és bosszú telek s rendesen igen mérsékelt nyarak vannak: addig Fiume és kerülete mái- átmenetet képez a jóval melegebb déleurópai éghajlathoz. Hóesés itt csak ritkán van s a hólepel akkor is csak néhány óráig tart; a legtöbb télen pedig épen nem is esik lió. A levegő éjjeli lehűlése általában jelen- téktelen. Nagyobb esőzések leginkább csak őszszel és tavaszszal (az éj- napegyenlőségkor) járnak, de akkor aztán gyakran oly mérvűek, hogy az esőömlés esőkötelekké válik, melyek csaknem megszakadás nélkül ér- nek le a terhes felhőkből a föld színéig. Febr. utolsó harmadában már
beköszönt a tavasz; a nyár május közepétől októberig, az ősz pedig on- nan november végéig tart. A rövid tél inkább bűvös, mint hideg. Az évi középbőmérséket Fiúméban 14.a C°-ra teszik; de a nyári hő nem ritkán 40 R°-ra is emelkedik. Nevezetesek, mert az időjárásra döntő befolyást gyakorolnak, itt a következő szelek: a b ó r a , s i r o c c o , t r a m o n - t a n a , p r o v e n z a l i és (nyáron) a M a e s t r a l szél. A bórát közönsége- sen ész.-kel. szélnek szokták tartani; de valóban csak annyi áll, hogy a szárazról s rendszerint télen nyomul a tengerre s ész.-ész.-kelettől egé- szen keleti irányig el-eltér. A bóra nevet egyébiránt nem is annyira bi- zonyos irányú, mint inkább bizonyos minőségű s természetű szélnek szokták a tengerészek adni, t. i. annak, mely rohamosan s robbanás- szerű hatalmas lökésekkel támad a begyekről haránt vagy függélyes iránynyal a tengerpartra és tengerre s romboló erejével egész csapását képezi az Adriának és partmellékének. Házakat rombol, embert s álla- tot pusztít, ültetvényeket gázol el, sőt a sziklás talajon levő vékony termő réteget is lehántja úgy, hogy helyenként még a vadnövények szá- mára sem marad tenyésző hely. A bóra különben tiszta, derült idő kí- séretében jár. Az emberre gyakorolt hatásáról azt állítják, hogy »az általa előidézett alanyi érzés fagyasztó és dermesztő kábultság, mely csaknem elmezavarodásig fokozódik, csakhogy a hő- és légnedvmúrő után ítélve, ez a kínzó érzés inkább a szél heves voltából származik. Más részről azt is tapasztalták, hogy a bóra uralkodása alatt az üteres ter- mészetű egyének erőseknek érzik magukat és emésztésök gyors; mig a viszeres természetűek gyakran átható hidegérzettől gyötörtetnek. A bóra uralkodási ideje rendszerint az évnek egynegyed részére terjed ki.
Gyengébb fajtája s leggyakrabban előfutárja a bórának a b o r i n o, mely csak a kikültebb szárazi és hevültebb tengeri levegő helyi egyen- súlyra törekvéséből előálló légáramlás. Ellenkező időjárási jelleggel bir a s i r o c c o (meleg szél), mely az egyenlítői légáramlásokhoz tartozván, dél vagy délnyugot felől s rendesen vízszintes irányban nyomul e táj felé. Ezt a Quarneroban légcsend, vagy könnyű szelek előzik meg. Solia nem tör elé rohamosan, mint a bóra, s viharrá leginkább csak őszszel és télen fokozódik. Rendesen alant járó s ólomszürke terhes fellegek ki- sérik, melyekből bő eső ömlik alá. Tartama alatt a hőmérsék tikkasztó, sőt nyomasztó; még novemberben is képes 14—15 R°-nyi meleget elő- idézni. Októbertől márcziusig a borával szokott váltakozni s olykor azzal keményen megbirkózni. Két fajtáját különböztetik meg, u. m. a frisset (sirocco íresco) és a lomhát (sirocco marzo). A sirocco uralkodása alatt
»a test közérzülete renyhe, a hangulat bádgyadt, az emésztés lassú, sőt zavart; benszülött és idegen bóra után sovárog.« Jóval csekélyebb erejű szelek a többiek, m i n t a t r a m o n t a n a egészséges és kellemes északi szél, mely csak rövid ideig szokott tartani; nyáron azok a leg- kellemesebb napok, a melyeken ez fú; ilyenkor többnyire .reggeltől délig tart, midőn pár órai szélcsend után, átlag· d. u. 3 óra tájban a M a e s t r a l ész.-nyugoti tengeri s hasonlag bűvös szél váltja föl, mely napszálltakor mindig megszűnik. A provenzali szelek délkelet és dél- nyugotról szoktak fúni s velők enyhe hőmérséklet és jelentékeny lég-
nedvesség jár. Ezeken kivül vannak még az ugy nevezett különböző helyi szelek. A mondottakat mind összevéve, tengermellékünk éghajlata sok tekintetben kedvezőnek és általában egészségesnek mondható ; helyi kérők itt nem igen fordulnak elé főleg a városban, de a hegyek közt gyakori betegség az u. n. sbriljevo, egy keletről importált ragályos kór, mely főleg a torokban fészkel s olykor az egész szájüreget és orrot el: pusztítja. Nők gyakrabban megkapják, mint a férfiak.
Ami a terményeket illeti, e résziben a tengermellék valóban sze- gény. A különben is csekély területnek csak némely helye bírván termő talajjal, aföldmivelés az ekevas használatáig nem igen emelkedhetik. Itt leginkább csak egyes ültetvényekről lehet szó,melyekben akapás növények (krumpli, káposzta, répa, kukorica és seprő-cirok) foglalják el a főhe- lyet. Legjelentékenyebb kiterjedésű a szőlőmivelés, mely azonban a szőlőfajok jósága mellett is csak igen közönséges bort tud termelni.
A magas tőkéjű szőlőfák legtöbbnyire lugasokká vannak föleresztve s közöttük sok füge-, mandola- és olajfa díszlik. A borkezeléshez a la- kosok vagy nem tudnak, vagy nem akarnak érteni. A z ültetvényeket közönségesen tölgy- és kőrisfák veszik körül. Igazi szántóföldek és ré- tek leginkább csak a bóra ellen védett helyeken, különösen pedig a Recina, Draga és Yinodol nevű völgyekben vannak. A kedvezőbb fekvésű lejtőkön szép tölgy-,cser-,kőris-,gyertyânfa-,mirtusz-, mogyoró · és boróka- stb. (részben örökzöld) ligetek 1 áthatok,melyek azonban összefüggő erdőkké nem tágulhatnak ki. Egyebütt csak egyes csenevész dudvák és cserjék ta- kargatnák a bóra által lekopaszitott sziklás oldalakat s tetőket,halebetne.
Az állatvilág is csak gyéren van képviselve Fiumében és környékén. A ba- romtenyésztés még a helyi szükséget is csak szegényesen födözi. Némi fontossággal bir a juh- és kecsketenyésztés, még inkább pedig az öszvér- és szamárnevelés, a mennyiben a meredek és veszélyes hegyi utakon leginkább csak ezen állatok segélyével közlekedhetnek a lakosok és utasok a szomszéd vidékekkel. A szarvasmarhának itt honos déleurópai fajtája elég jó igás jószág, a hol elbírják tartani. Sokkal kedvezőbbek a viszonyok a vadakat illetőleg. Már a szárazon is eléggé bő zsákmányt nyújtanak a nyulak, őzek, rókák, nyestek és barna medvék, valamint a fajd- és fogolyfélék ; de még inkább a tenger állatvilága, melynek leg- tömegesebf) és legértékesebb képviselői itt a tinnhal, a nephrops nor- végiens, egy világos vörös szinü, igen szép alakú, máskülönben csak Norvégia mellett honos rák, mely nagyságban nem igen múlja felül folyami rokonát, a szárdella, a scomberoidák, delfinek és cápák stb. A parti édes vizekben legközönségesebb a pisztráng, mely a Recinában nem ritkán egy fontnyira is megnő. Az ártalmas állatok közt egyike itt a legveszélyesebbeknek a vipera. Az ásványország leginkább csak ho- mok- és mészkövet, meg márványt szolgáltat. Az ipar csak magában a városban jelentékeny ; egyebütt a kerületben leginkább csak kőműve- sek, kő- és fafaragók találhatók, kik azonban leggyakrabban egyebütt (Törökországban, Stájerben, Ausztriában és Salzburgban) szoktak ke- nyérkereset után látni. Első rendű fontosságú életmódja a lakosoknak a hadászat. Hajószolgálatra is sokan adják magukat, de hosszabb tengeri
útra csak kevesen vállalkoznak. A kereskedelem szintén csak a városra korlátozódik; de az aztán nagy fontossága mindamellett, hogy alig-alig birt Fiume egy részről Trieszt igája alól kinőni, más részről pedig az anyaországgal gyors és könnyű közlekedésbe lépni. S hazánk ma nem is kiméi semmi áldozatot, hogy egyetlen kikötőjét oda emelje, hol kedve- ző fekvésénél fogva állani jogosulva van. Forgalma legélénkebb a ten- geren, de már a száraz felé is kedvező forgalmi vonalai vannak, u. m. a Luiza országút, az alföld-fiumei (magyar állami) és a fiume-szent- péteri (Trieszt felé) vasút, melyek közül a két előbbi a Recina völgyén fut ki a tengerpartra. — A tengermellék lakossága tulnyo- mólag olasz, de inkább csak közvetlenül a parton ; belebb, a falukban és telepeken horvátok is jelentékeny számmal vannak aránylag; ma- gyarok s németek szintén vannak, de csak a városban. Műveltség te- kintetében a városiak egészen a kor színvonalán állnak. A falusiak el- lenben részint szegénységük, részint kevéssé rendezett községi életük, részint pedig a legújabb időkig tartott hányattatás folytán még ma is csaknem teljességgel a kezdetlegesség alsó fokán vannak. Van a magyar tengermelléken egy szabad város és kikötő, három önálló és 19 kap- csolt község, mely utóbbiak inkább csak házcsoportoknak nevezhetők, ha ugyan házakból s nem rozzant kunyhókból állnak, mint többnyire.
E külön törvényhatóság székhelye Fiume.
Fiume (illyrül R e k a, latinul F 1 u- m e n S a n o t i V i t i , németül St.-Y e i t a m F I a u m e) rendezett tanácsú szabad város s kikötöa quarneroi öböl hátterében a tengerparton, a Recina (Fiumára) folyó ni. s a Luiza- és a két vasút végső pont- ján 13,314 olasz, horvát, magyar s német lakossal. Tájképilcg egyike ez a város az adriai partmellék legfestőibb pontjainak.
Különösen a tengerről nézve igazi bámu- latba ejti a szemlélőt az a félkörben és lépcsőzetesen emelkedő arnphitlieatrum, melynek a város mintegy orchestrumát képezi, mögötte az elszórtan.látható hegyi villákkal s apró mezei házakkal, mint megannyi páholylyal. De viszont a város- ból is fölséges a kilátás ugy az öbölre, valamint az azt beszegő szigetekre és ol- dalpartokra. Fiume városa ó- és újváros- ból áll. Az előbbi szabálytalan, rendetlen házcsoportokból áll, melyek közt szük, görbe s részben meredek utcák kanyarog- nak. Egészben véve 60—70'-nyira emel- kedik a tenger szine fölött, m í g a városon kívüli elszórt épületek 150' magasig is fölkusznak a hegyoldalon. Gúnyosan
»gomita«-nak (szemétdombnak) is szok- ták nevezni, de ma már méltatlanul, mert Ürményi kormányzósága alatt és óta sok történt ennek a résznek a csinosítására is.
Az uj város már sokkal csinosabb és ren- dezettebb ; közvetlenül a tengerparton
tifj-izJkíl·-- f / f .
terül el, még pedig tulnyomólag azon feltöltött területen, mely a kikötő hátte- rét foglalja el. Harmadik részül tekint- hető a jeles kikötő, melyet egy (még tel- jesen be nem fejezett) 1425 meter hosszú- ságú hullámgát választ el a nyilt öböltől.
E már teljesen biztos kikötő négy révgát (molo) által öt nagyobb öbölre van osztva s 100-nál több nagy és ugyanannyi kis kereskedelmi hajót fogadhat, be. Feneke mindenütt agyagképződmény s átlagos mélysége 5 —7 öl, minél fogva biztosabb járatú, mint az Adriának bármely kikö- tője. Hadi hajók is bátran használhatják.
Világító tornya az egész Quarneron ural- kodik. Fiúméban nevezetesebb épületek, utcák és terek következők : a r. kath.
székesegyház és sz. Vitus-templom, a gör.-kel. templom, a tengerészeti akadé- mia, az állami főgyinnasium (mindkettő derék könyvtárral és gyűjteményekkel), a községi- és ipariskolák, a reáliskola, a kormányzósági palota, a városház, mu- zeum, színház, a vám- és hajózási épüle- tek, a nagy kórház, dologház, szegények és lelencek háza és több gyár stb. Legcsi- nosabb utcák: a Deák-eorso, a Yia del Oorso, a Yia della Riva, Via del Molo stb., a terek közül pedig kiemelendőbbek a Piazza Ürményi (a színház előtt), a Piazza Adamich és a Giardino Elisabeta (szép ültetvénynyel a kormányzósági palota _ / S Í V » ^ Z . / ^ y ' ^ V ) , /gyq.oJ/c.
elolt) stb. A kormányzón kívül itt székel több külföldi consul, egy kir. törvényszék s járásbíróság, egy kereskedelmi és ipar- kamara, egy tengeri viszontbiztosító in- tézet, egy fövámbivatal, egy fémjelzö ál- lomás, egy dohánygyári igazgatóság, egy pénzügyi felügyelőség, hadi tengerészeti parancsnokság stb. Van itt továbbá férfi-, nözárda,nőnevelö intézet, takarékpénztár, olasz és horvát kaszinó, magyar és német társas kör, 3 nyomda, kaszárnya, katonai kórház, fellegvár, több rendbeli régi fara- gott kő- és épületmaradvány, aztán nagy vasúti állomás, veszteglő intézet, adó-, posta- és táviróliivatal stb. A gyárak kö- zül kiemelendöbbek a dohány-, hajó-, vitorlavászon-, posztó·, bőr-, papir-, czu- kor-, szappan-, olaj-, makaróni-, szesz-, vegy-, kitűnő gép- (Stabilimento tech- nico-), kötél-, torpedo-, vasöntő stb.
gyárak, valamint egy nagy (viz- és gőz- erőre épült) őrlő malom, mely évenkint 800 ezer mérő búzát képes megőrölni ; a gyáripar mellett, mely itt mintegy 3000 embert foglalkoztat, kiemelendő még a nagyban űzött tímárság, s általában a ruházati és élelmi czikkek ipara. De leg- fontosabb itt a nagy parti és tengeri ha- józással párosult kereskedelem, mely évről-évre hatalmasabb lendületet mutat.
Erre megy ki hazánkból a legtöbb don- gafa és nyerstermék, s ugyan erre jön be már ma a legtöbb gyarmatáru. Eiume kereskedelmének évi forgalmát egyre- másra 14—15 mill. frtra becsülik. A vá- ros régi kerítéséből ma csak omladozó falrószek és bástyák állanak fenn. A mi a történeteit illeti, Eiume keletkezésének idejét némelyek egészen a .keresztyénség legelső napjaiig fölviszik. E különben is homályos régiség földerítésében legyőzhe- tetlen akadály az, hogy a velenceiek 1509-ben Fiúménak minden ide vonat- kozó irott emlékeit megégették. Legré- gibb neve állítólag C i r i t a s F 1 a n a- t e s volt ; később mint Liburnia főhelye T e r s a t i c a név alatt virágzott s ez N.-Ifároly alatt 799-ben földulatván, romjaiból a mai Fiume emelkedett ki s folytatta századokon át hol önálló, hol alárendelt életét, mignem a magyar ko- rona kétségtelen uralma alá került s a magyar állam egyik kincsévé és büszke- ségévé lett. A városon kivül van a látoga- tott búcsújáró templom a lorettoi ma- donna képével (a legenda szerint sz. Lu- kács festménye) és a viharokból megme- nekült hajósok számtalan hálajeleivel (az oszlopokra függesztett apró sz. ké-
pek.) Innen pedig csekély távolban a Frangepánok egykori fészke, T e r s a t o avult várkastély (ma a Nugent grófok tu- lajdona) áll egy kis kápolnával, melyben régi domborművek, mellszobrok, mozaik művek és szobrok (Venus, Pandora, Sa- turnus és Jupiter), egy francia emléktábla és harci sas stb. láthatók. E várkastély igen kedvelt mulató lielyök a városiak- nak. Fölséges kilátás nyílik belőle ugy Fiúméra, a mint hajóktól nyüzsgő kikötőre és Quarnerora. Határában némi kertésze- tet és bortermesztést űznek ; a kikötő kö- zelében pedig több jó forrás van, melyek- ből a hajók az egész partmelléken a leg- jobb ivóvizet kapják. — A többi köz- ségek : P 1 a s s e 40 házból álló kis hegyi falu Fiúmétól ész.-kel. felé a Reci- na völgyén 257 horvát és olasz 1., r. kath- templommal s bor- és zöldségtermesztés- sel. Ehhez tartoznak : M l a k a , R u j e - v i c a, S k u r i n j a, S t r a n g a és S z t-M í k 1 ó s (St-Nicolo) nevü házcso- portok némi kertiiparral s juh- és kecske- tenyésztéssel. D r e n o v a fu. szintén a Recina mentén 407 horvát és olasz 1., r.
kath. templommal s hegyes-völgyes ha- tárral, melyen némi bortermesztést, kerti ipart s juh-, szamár- és kecsketenyésztést űznek. Ide tartoznak: firahovo (a Recina m.), P o d b r e g ( a kerület északi határán), L o p a c a P a t e r s k o és K a b l a v i nevü házcsoportok. C o s a 1 a (v. Kozala) fu. Eiumétól észak felé 237 horvát s olasz 1., széna- és zöldségtermesz- tés-, apró marha- és juhtenyésztéssel. Ide tartoznak B e d r e d e r e, P u 1 a c, B r a- s n i n a , R e c s i n a , K r a s s a , K a i - v a r i o R a s t o c s i n e , S z t - K a t a - l i n (St.-Catterina', Z e n i k o v i c s és M i h a c s e v a-D r a g a nevü házcsopor- tok. Mindezek naponként jelentékeny mennyiségű árucikkeket hordanak a fiumei konyha-piacra. Szénát olykor há- romszor is kaszálnak egy évben, de a ter- mést legtöbhnyire el szokták adni. Gazda- ságuk kezdetleges voltán az a körülmény sem segít, hogy itt a lányok házat, földet soha nem örökölnek, hanem csak némi ingóság kíséretében adatnak férjhez. Az itteni természeti akadályok oly makacsul állanak az emberi törekvés elé, hogy mindaddig csak tengődni fog itt a legipar- kodóbb munkás is, mig az erdőültetést keresztül nem viszi vagy a kormány, vagy a törvényhatóság. A Karst lejtőinek legnagyobb vésze erdőtalaj; itt tehát csak az cselekszik célszerűen, a ki a ter- mészet világos utasítását követi.
