129
lenságra nincs befolyással s így nem lehet súlya annak, hogy a nemi érintkezés megkezdésekor a felperes 23 « éves volt. Hogy a leány alperes féltékenységi jelenetei és szerelmében való kételkedés eloszlatása következté- ben a házassági ígéretben bízva, odaadta magát, nem cáfolja a leány tapasztalatlanságát, hanem éppen a csá- bítás módja volt a férfi részéről.
A P. I I I . 1460/1930. számú ítélet ugyanezen alapon tapasztalatlan leánynak vesz egy leányt, ki az első nemi érintkezéskor 39 éves volt. (A régi gyakorlatra példa e lapban bírált K. P. III. 4489/1927. ítélet, mely egy 33 éves leány esetében kimondta, hogy -ilyen korban már nem lehet a nőt tapasztalatlannak tekinteni.) A gyakorlat magában helyes, azonban a nemi viszony ál- landósulása esetén annak megítélésénél, "hogy a leány mennyi ideig és milyen tényállás mellett vette komo- lyan a házassági ígéretet, a nőnek értelmi fejlettsége, általános tapasztaltsága is vizsgálandó.
A Kúria P. III. 1681/1930. számú, 1931. január 28-án hozott ítélete az előbbi gyakorlattal szemben most már kifejlődött bírói gyakorlatnak mondja azt a sza- bályt, hogyha a nő a nemi viszonyt a férfi házassági ígéreteinek megismétlése következtében folytatja, a nemi viszony állandósulása a kártérítés megítélését nem zárja ki.
Helyes szigorral ítéli meg az erkölcsi kártérítést a Kúria P. III. 2039/1930. számú, 1931. január 27-én ho- zott döntése egy 15 éves falusi leány, részére a kántor- tanítóval szemben, ki a hozzá reggelenkint tejet hozó Mslányt ugyan minden határozott csábítási mód alkal- mazása nélkül, de a leánynak vele szemben való rajon- gását, tiszteletét és függő helyzetét kihasználva, vette rá a nemi közösülésre. A függőségi viszonynál sokszor minden határozott csábítási eszköz nélkül, a helyzetnek hallgatólagos kihasználása is megállapítja a tisztesség- telen befolyásolást, mely kifejezést ez az ítélet, a Ja- vaslat általános szabályának nomenklatúrájával egye- zőleg, basznál.
k I f j . dr. Szigeti László.
Lehet-e telekkönyvi ügyekben posta ú t j á n kézbesíteni?
Különösen a mai, jóformán az egész országban uralkodó telek- könyvi nagyszámú hátralék meleltt, ha az ügy kissé gyorsabb elintézhetése céljából telekkönyvi végzés-kiadmány postai kikézbesítését kérjük, sokszor hallható a vélemény: telek- könyvi ügyekben nincs postai kikézbesítés, vagy pedig leg- feljebb annyit engednek e felfogásból, hogy csak olyan ¡kiad- mányokat adnak ki postára, amelyekkel telekönyvi bejegyzés nem kapcsolatos (nem tabuláris), pl. sorrendi kiutaló,. erre
\onatkozó jogerőt jelentő végzést.
Hogy aztán mit jelent az ügyek menetelénél az, ha a vét- ívek nem jönnek vissza és nem lehetséges jogerőre emeltetni a végzést csak egy vétív elmaradása miatt is, pl. különösen a végrehajtási jog feljegyzését, vagy ilyen jelzálogjog beke- belezését elrendelő végzést, hogy mit jelent ez az ország hitel- képessége szempontjából, amikor az említett végzések meg- hozatala, bejegyzése, kikézbesítése 3—4 hónapi, sőt több időt is vesz ma igénybe, azt csak a gyakorlati életben mozgó ember, különösen az ügyvéd t u d j a megérezni és belátni, akit hitelező, nagyon sokszor külföldi ügyfele sürget. Ügy látszik, nem érti ezt az a hivatalnok, aki íróasztala mellett u g y a n jó szándékkal foglalkozik a kérdéssel, de semmiesetre sem tudja, hogy a kisbíró uramnak heteken át nem akaródzik kikézbesí- teni és a jegyző uramnak heteken át nincs ide je a kikézbesítés- ről szóló vétíveket visszaküldnei. Ellenben közismert, hogy a m. kir. posta, ha drágán is, de gyorsna és pontosan működik.
A postai alkalmazott valóságos katonai fegyelemnek van alá- vetve, tart felettes hatóságától·, kisbíró u r a m legfeljebb nem részesül abban a szerencsében, hogy újból megválasztják.
A telekkönyvi kikézbesítésről a tkvi rendelet 140. '§-a intézkedik, amelynek 1885-ből eredő szabályait fentartotta az 1861. évi országbírói értekezlet az ideiglenes törvénykezési szabályok javaslatának 152. §-ának, azzal a megjegyzéssel, hogy a kézbesítést az 1840: IV. t.-e. II részének 14. fejezete szerint kell teljesíteni.
Érdekes az évszámokat megfigyelni, hisz közel egy évszá- zadot jelentenek. E g y évszázadot a mai rohanó időben!
Természetes dolog, hogy sem a tkvi rendelet, még ke- vésbé az 1840 : XV. t.-c. nem is említi a postai kikézbesítést.
Postaügyünk akkor még fejletlen volt·, nem ismerték a bírói határozatoknak postán való kikézbesítését.
Posta ú t j á n való kézbesítésről először az 1868 : LIV. t.-c.
271. intézkedik. Ez a törvényes szabály nem z á r j a ki a legfontosabb kézbesítvények, a keresetre hozot első végzésnek s a j á t kézbe, posta ú t j á n való adását sem. Már pedig a tkvi rendelet 140. is kimondja, hogy tkvi végzésekre, melyek saját kézbe kézbesítendők, a polgári pererndtartásnak az első kereset folytán hozott végzés kézbesítését' tárgyazó szabályai alkalmazandók.
Hogy a. tkvi végzéseket mégsem kézbesítették posta útján, aimak oka nemcsak az volt. hogy az 50—60 év előtti tkvi forgalom ezt még nem kívánta meg, hanem az is, hogy a telekkönyvet, az evvel egybefüggő eljárást, bár sok esetben bekapcsolódott a polgári peres eljárásba, valami külön önálló, ettől érintetlen jogterületnek tekintették. A dolog természeté- ből kifolyó e jelenségnek pl. kifejezést ad az 1868:LIV. t.-c.
életbeléptetésével megjelenő miniszteriális intézkedések közül az 1869 m á j u s 1-én a bírói ügyvitel tárgyában készített I. M.
rendelet, amelynek 114. >§-a felsorolja az irattárok beosztását és megemlíti, ¡hogy a tkvi ügyek külön irattárban kezeltetnek.
A tkvi ügyeknek a polgári peres és más perenívüli ügyektől ez a természetes távoltartása, kezelése hozhatta többek között létre azt a felfogást, hogy tkvi ügyekben nincs posai kikézbe- sítés. Semmiesetre sem állhatott fenn az a felsőbb helyi felfo- gás, hogy tkvi ügyekben a postai kézbesítés nem alkalmaz- ható, mert visszaélésekre könnyebben n y ú j t h a t alkalmat.
Érdekes is, hogy a kereskedelmi minisztériumnak 82.420/
1905. sz. a. esak a polgári peres ügyekben hozott bírói Határo- zatokat tartalmazó díjköteles ajánlót levelek kezelése tárgyá- ban jelent meg rendelete, a hasonló 87,200/1901. sz. rendelet is esak a polgári perés ügyeket említi. í g y gyökeredzett be a köztudatba; hogy tkvi ügyekben a félnek nem a d j á k ki a kiadmányokat, hogy postán kézbesíttesse ki. Mindenesetre érdekes lenne idősebb ügyvédeket megkérdezni, hogy nem-e
1 adódott elő, amikor sürgős esetben mégis csak igénybe vették a kézbesítésnek ezt a gyors és biztos ú t j á t .
Amikor ú j perrendiinket 1914. évben életbeléptették, a sok életbeléptető, végrehajtó rendelettel együtt megjelent a 42.300 1914. I.. M. sz. rendelet is a bírósági iratok kézbesítéséi- ről. Már a címe mondja, hogy ez a terjedelmes, 82 §-ból álló ú. n. kézbesítési rendelet, mindenféle bírósági irat kézbesítését szabályozza, részletesen és kimerítően, az igazságügy keretén belül először ennyire kodifikálóan. A bírósági iratokhoz tar- toznak mindenesetre a tkvi végzések s egyéb ilyen határoza- tok. Ezt a köztudomású elvet következetesen keresztül is viszi a rendelet. A harmadik fejezet III. része: kinek és ho- gyan kell kézbesíteni? A) Kézbesítés polgári ügyben. Már itt a 25. ut. bek.-e hivatkozik:, tkvi ügyben a kézbesítés felől a 37. rendelkezik. A A) alcím alatt található: 1. Közönséges kézbesítés. 2. Keresetkézbesítés. 3. Telekkönyvi kézbesítés.
E legutóbbinál a telekkönyvi rendelet 138. §-ának megfelelő- leg kétféle kézbesítés van: vagy kizárólag a címzett s a j á t kezébe, vagy közönséges kézbesítés. Az első esetben a. kézbe- sítő az iratot csakis a címzettnek s a j á t kezébe kézbesítheti.
Megismételheti a kézbesítés megkísérlését, azonban másnak nem a d h a t j a át, hanem jelentéssel vissza kell mutatni. Közön- séges tkvi kézbesítésnél úgy kell kézbesíteni, mint más pol- gári ügyben. ,
A tkvi rendtartás rendelkezése szerint s a j á t kezébe' kell kézbesíteni a kérelmezőnek s annak, aki ellen bármely tkvi bejegyzés eszközöltetett;. Nem saját kezébe, hanem a háznép kezébe is.teljesíthető a kézbesítés a tkvi tulajdonosnál, ha jel1
zálogos hitelezője követelését .megterheli (aljelzálogjogot en- gedélyez) vágy ezt átruházza, r^ a hitelezőnél, ha követelését tovább terheli, ha tehát pl. az. aljelzálogos hitelező ezt az al jelzálogjogát.; újabb:,al jelzálog joggal, terheli,' vagy aljel-
132
zálogjogát engedményezi- Ez intézkedésekből látható, hogy túlnyomórész a tkvi bírósági iratokat s a j á t kézbe kell kézbesíteni, azaz a 140. ut. bek.-e szerint a polgári perrend- tartásnak az első kereset folytán hozott végzés kikézbesí- tését tárgyazó szabályai szerint. í g y a mai jogállapotnak megfelelően, Pp. 1663. §-ának megfelelően azazl a különbség- gel mégis, hogy a címzett helyett vagylagosan a 153. A sze- rint a törvény szerinti (gyám, atya, anya, mint t. és t- gyám) vagy külön meghatalmazással igazolt képviselő, az általános meghatalmazással bejelentett ügyvéd és kereskedelmi üzlet folytatásából eredő perekben, tehát tkvi eljárásnál ritkább esetben, a cégvezető veheti át a kézbesítvényt. K i van azonban zárva a 157. szerinti együttlakó felnőtt családtag, a 158.
szerint az üzlethelyiségben lévő felnőtt segéd, a 159. szerinti ügyvédi vagy közjegyzői segéd vagy írnok, a 160. szerint a hivatalos vagy üzleti helyiségben található hivatalnok, vagy más szolgálati viszonyban álló személy.
Az ú j P p e szabályait egybevetve, a régi rendes e l j á r á s kézbesítési rendelkezéseivel és pedig a tkvi eljárásnál főleg fontos, a keresetre hozott első végzések kézbesítési szabályai- val, szembe tűnik, hogy az ú j szabályok jóval enyhébbek, mint az 1868 : LIV. t-c. 259., 264., 265. §§-aibau foglalt rendel- kezések. A régi eljárás szerint mely irányadó volt a sommás eljárásban is, a keresetre hozott első végzéseket csak m a g á n a k az alperesnek, vagy speciális e célra szolgáló meghatalmazás- sal igazolt megbízottjának lehet átadni. H a vonakodott át- venni, nála hagyták: ha nem volt otthon, lakásának a j t a j á r a kifügesztették. Lényegében ugyanígy intézkedett az 1840 : XV.
t.-c. is, azonban a megbízott hites személy, kézbesítő a kifüg- gesztési eljárás előtt még először egy írást hagyott nála, hogy következő napon ismét meg fog jelenni és csak akkor függesztette ki az idézést, ha megint honn nem találta, azt alperest.
Ilyen jogi helyzet mellett nézzük csak m á r most, hogy mint szólnak a posta ú t j á n kézbesítés szabályai. Miután meg- állapítottuk, hogy a tkvi .kézbesítés szabályai szervesen illesz- "
kednek bele általában a polgári ügyekbeni kézbesítés szabá- lyaiba, megállapíthatjuk azt is, hogy a kézbesítési rendelet negyedik fejezete egy szóval sem zárja ki a posta ú t j á n való kézbesítést telekkönyvi ügyekben, sőt kitágítja e kézbesítés területét a bűnügyekre is, holott edig csak polgári peres, vagy általában polgári ügyekben lehetett erről szó. A postai kéz- besítés csak két esetben" van kizárva: az 53. szerint, h a a kézbesítendő irat magyarázatra szorul, s az 56. szerint, ha címzett olvasni sem tud. A gyakorlat ugyan m á r rég túltette magát az 53- szerinti megszorításon, mert a fizetési meg- hagyások minden f a j á t kikézbesíttietjiik postán, bár itt ma- gyarázatra volna szükség, hogy ellentmondhat, kifogásokat
adhat be: az 56. A szerinti kizáró esetnek olyan megoldása van, hogy nem nézik azt, tud-e olvasni, hanem legfeljebb, hogy nem tud írni, ekkor kézjegyét a postás teszi fel a térti vevényre kellő megjegyzés mellett. Már magára kiviilre a borítékra írandó fel: a címzett s a j á t fcezébe. Az 56. Akifejezet- ten elő is írja, a postai térti vevényes bírósági levelet min- dig csak a címzett saját kezéhez kézbesítse ki, még akkor is, ha a címzet postaküldeményeiDek jogérvényes átvételére valakit meghatalmazott volna. Nem szükséges tovább foglal- koznunk a postai kézbesítés egyéb szabályaival, mint kísér- lik meg újból a kézbesítést, nincs pótkézbesítés, mikor gon- doskodik a posta a kényszer útján való kézbesítésről. Köny- nyen leszögezhetjük, hogy az 56. A előírása teljesen megfelel a tkvi rendelet 140. A s a Pp. 160. A rendelkezéseinek, mégis avval a külnbséggel, hogy a 153. A szerint —· hacsak a bíróság világosan így nem címzett, a postai kézbesítvényt nem veheti át tkvi ügyben az általános meghatalmazással igazolt ügy- véd, a speciális meghatalmazással igazolt más képviselő, de a törvényszerinti képviselő s a cégvezető a címzett helyett nyugtathatja a kézbesítvényt.
Téves és fennálló jogszabályainkkal ellentétes úton járt az a magas igazságügyi hatóságunk tehát, amelyik még külön erre a célra hozatott német írógéppel is kísérletezett, vájjon megengedhető volna-e hamisítások:, visszaélések kike- rülése céljából tkvi ügyekben a postán való kézbesítés. Külö- nösen a harmadik jóhiszemű tkvi szerzőre gondoltak, aki egy rosszhiszemű tkvi szerzőtől szerezne meg valamit. A tkvi rendtartás még 1855-ben távol állott a tkvi forgalom, a bűnö- zésre nyíló sok alkalom tekintetében a mai viszonyoktól, mégis részletesen gondoskodott a 150. Aban a kitörlési perről S ennek eljárását részletesen szabályozza a 947/1888. I. M. ren- delet. Magára vessen az, aki az itt megadott tág keretek, idő- határok dacára elmulasztja jogát kellőleg megvédeni, nem felejtendő el, hogy az anafabéták száma ma minden esetre kevesebb még nálunk is, mint volt akkor.
A hamisítás esélyét csökkenteni lehet úgy, ha különösen tkvi kiadmányokat zárt s alaposan lepecsételt borítékban adják át a kérelmezőnek, postára való feladás céljából Ele- gendő azonban a rendes gyári boríték is, nem pedig a hagyo- mányokhoz híven, vastag csomagoló papirosból hajtogatott boríték-féle, a postai portóköltség csökentése végett. Minden- esetre szükséges a személyazonosság igazolása és pontos meg- jegyzése anank, hogy ki, mikor és'mit vett át. Teljesen cél- szerűtlen lenne evégett indokoló kérvényt benyújtani, hanem mindez történjen egyenesen és közvetlenül a kiadónál, egy- szerű jelentkezésre.
Telekkönyvi ügyekben thát a posta ú t j á n kézbesítés meg- tagadása beleütközik a praktikumba és fennálló jogszabá- lyainkba. Dr. Korányi Károly
