A NEMZETI TUDATOSSÁG NEVELÉSE A LEENDŐ LEÁNYKÖZÉPISKOLÁBAN.
«Ha németnél, szlávnál tízszerte kevesebben;
vagyunk, tízszerte különbeknek kell lennünk.»- (Vajda J„ Magyarság és nemzeti önérzet, 4.1.).
A kétes jelen vas-erőszakkal működik nemzeti' életünk mindem területén. Kényszerítő hatalommal irányoz minket, magyar nevelőket;
is. Kénytelenek vagynnk azokon' a nevelői feladatokon elmélkedni,, amelyeket e háborús korszak vet elénk. Tisztán látjuk, hogy neve- lésünkkel a nemzeti erőt kell fokoznunk; a közös, nemzeti tudatosság- éi cél, mely felé köznevelésünknek haladnia kell.1
E cél ismeretében próbálkozzunk meg ezúttal ama határozott, pedagógiai probléma vizsgálatával, mely eszközöket alkalmazzunk kö- zépfokú nőnevelésünkben, a magyar nyelvi s irodalmi, valamint a történelmi oktatás körében, hogy a közös, nemzeti tudatosságot ki- fejlesszük. Amit mondandók leszünk, ötletek, adalékok csupán.
I . A közfelfogás — teljes joggal! — a magyar nyelvi és iro- dalmi tanítást teszi első helyre a «nemzeti tárgyak® között. Külö- nösen ez ismerteti meg növendékeinkkel a magyar gondolkozást, ez;
táplálja a hazafias érzést, ez fejleszti ki ezek alapján a közös nemzeti:
tudatosságot. Meglepődve látjuk azonban, hogy az iskolai tanítás- tervek ós utasítások a magyar nyelvnek és irodalomnak ezt a jelén- tőségét nem domborítják ki eléggé. A gimnázium és vele a reáliskolai!
terv négy célt tűz ki tanítása elé: 1. a nyelvnek és stílusnak isme- rete, 2. előadókópesség, 3. az irodalom és művelődés fejlődésének ismerete, 4. tájékoztatás az esztétikai alapfogalmakban. A polgári leányiskolái terv három föladatot tűz a magyar nyelvi és irodalmi"
oktatás elé: 1. a nyelv tudatos ismeretét, 2. a nyelv használatában való ügyességet, 3. az irodalmi olvasottságot. A tantervek tehát egy árvá szót se vesztegetnek a nemzeti szempontnak hangoztatására!
Ha az utasításokat nézzük, akkor á kép némileg megváltozik.
A középiskolai általános utasításokban egyetlen ide vonatkozó mondat van, aAz irodalmi tanítás jelentősége® c. fejezetben : «A magyar nyelv tanításának legkiemelkedőbb célja, hogy a nemzeti érzést és gondol- kodást, amint megnemesülve, irodalmunk örökbecsű lapjain jelent- kezik, átörökítse a jövő nemzedékre.® Az utasítások eszerint olyan,
"legkiemelkedőbb® célról beszélnek, amelyet maguk a tanítástervek.
meg sem említenek! Viszont a részletes utasítások, melyek a magyar-
1 L . : Imre Sándor, Köznevelésünk és a háború. M. P. 1914.
F E H É R GÉZA : A NEMZETI TUDATOSSÁG NEVELÉSE. 5 9 7 :
myelvi és irodalmi tanításnak «hármas® föladatát tárgyalják, megint szót sem szólnak a nemzeti érzületre való nevelésről.
Örömmel állapítjuk meg, hogy e tekintetben a polgári leány- iskolái utasításokban haladást tapasztalunk. Itt a bevezetésben «nem- zetileg öntudatos honleányok® nevelése és a magyar nyelv és irodalom tanításának «centrális fontossága® jut kifejezésre. A részletes utasí- tások szerint pedig szem előtt kell tartani azt, hogy ez a tárgy "kap- csolhatja be a növendéket legerősebben a nemzeti műveltség közös- ségéhe®. Míg tehát a középiskolai utasítások mintegy elbujtatták, szinte félve említik még a magyar nyelvnek és irodalomnak ((nem-
zeti® tárgy voltát, addig;a legújabb és pedig 1914. keletű utasításaink, v
a polgári leányiskolaiak, szakítanak ezzel a szerény, szemérmetes el- járással, azonban még mindig túlon-túl tartózkodók. Ez is bizonyítéka?
-annak, hogy mi vagyunk Európa legkevésbbó soviniszta nemzete ! A felső leányiskola'' reformja elhalasztódott és vele a reá vo- natkozó terv és utasítás készítése is. De mihelyt'' ezek napirendre kerülnek, akkor föltétlenül szükséges, hogy a magyar nyelv és iro- dalom tanításának nemzetnevelő értókét és középponti fontosságát a legerősebben hangsúlyozzák. Ehhez képest az új női középiskola terve talán a következő módon állapíthatná meg a magyar nyelvi és irodalmi tanítás föladatát: «Mint elsőrendű'nomeli tárgynak, fő- célja, hogy a magyar gondolkozást megismertesse, a hazafias érzést .táplálja és a közös nemzeti tudatosságot kifejlessze.» Ugyanakkor az utasítások általános és különös részéhen is le kell tenni az eddigi- lagymatag, tartózkodó, jámbor hangról és a nemzeti tudatosság fo-.
galmának megvilágítása után határozottabban megkövetelni bennük,:
hogy a magyar nyelvben és irodalomban való oktatás a fajszeretetet
•élessze és a nemzeti egységbe tartozás tudatát megerősítse.
Következő megjegyzéseink többnyire nem új dolgokra mutatnak' r á ; csak az a céljuk, hogy rendszeresebbé, bensőbbé, tudatosabbá tegyék a nemzeti eszmék ápolását.
A magyar nyelvi tanítás keretében nemzeti hőseink életét és tetteit olvastatjuk. Ezt a helyes eljárást már az alsó osztályokban kezd-' juk. Leánynövendékeink körében szívesen és bővebben vesszük elő a
női életre és lélekre vonatkozó olvasmányokat is (1. a polg. leányisk.
utasításokat, 30.1.). Szép és jó ismerni a hún mondát és az Árpádok- korát (1. a felső leányiskolái tervet, I. osztály). Kell is ismertetni.
De vájjon érdemes-e, szükséges-e mereven követni a történeti egymás-
1 Szándékosan irjuk így: Felső leányiskola. Igazat adunk Krammer-' Józsefnek,, aki itt a «felsőbb» szót,erőltetettnek mondja, 'mint a «höh'ere» -
•szolgai fordítását. (Magy. Ese.d, 1914, .341. 1.)
utánt? Eresszünk be friss levegőt iskoláinkba! Bocsássuk beléjük ai modern élet pezsdítő fuvalmát! Mi akár a kezdő fokon is megismer- tetnők a növendékekkel pl. Görgey Artúrnak, Klapka Györgynek és a- legújabb "daliás idők® megannyi hősének alakját. Megbecsüljük a legendákat, vallásos mondákat, melyek a hittannal hozzák vonatko- zásba, kapcsolatba anyanyelvi tanításunkat, azonban tekintettel kell:
lennünk a leányok nagyobb, közvetetten érdeklődésére is. Elővesszük;
tehát a magasabb fokon Jókai Mór örökké friss "Csataképeit®, sőt sort kerítünk okkal-móddal a jelen háborúra vonatkozó hazafias köl- temények megtanultatására i s ! (L.: «A háború és a felsőbb leány- iskolák® c. cikkemet, Nemzeti Nőnevelés, 1914.) A külföld pedagógusai is hangoztatják, mekkora érték rejlik a jelenkori irodalomban s hogy a magasabb osztályokban a jelenkori költészetnek nem egy terméke alkalmas a hazaszeretet élesztésére (v. ö. Toischer, Theor. Padag- 96. 1.). Klasszikus íróink maradjanak tiszteletünknek és az iskolai' ismertetésnek tárgyai, mert nem lehetünk el a anemzeti hagyománynak;
összefoglaló, egységesítő, összefűző ereje® nélkül (Beöthy Zsolt, B u d a - pesti Szemle 1915. 30. 1.). De kívülök a közvetetten jelennek előkészí- tői, sőt az 1867 utáni magyar költők is élesszenek lelkesedést t a n í t - ványainkban, hogy a nemzeti érzés ne ódon hagyomány, hervatag virág:
tegyen, hanem élő, működő valóság, hatalom. Általában véve az irodalmi tanításban a mostani irodalomra keltene legnagyobb gondot fordítani..
Gustave Lanson francia irodalomtörténetíró épen a legújabb koron- kezdetné az irodalomtörténeti tanítást, mivel a mai írók nyelve és®
gondolatvilága áll legközelebb a tanulóhoz. Szerinte az a fődolog, h o g y az irodalmat megszerettessük, kedvet ébresszünk a vele való foglal- kozásra. Amit az írókról tanultunk, ám menjen veszendőbe; az nemi kár ahhoz képest, hogy tanítványaink a nemzeti irodalmat megked- velték. Lanson nyomán mutat arra Biró Imre is, hogy «a jelenben élők előtt érdekesebb a jelen irodalma, mint a legtávolabb esóV (A középiskola és a modern élet. Magy. Paed. XXI., 17. 1.).
A közös nemzeti tudatosságra nem erőszakkal, hanem csak:
szelíd vonzással tehet nevelni, tetszetős, érthető szövegekkel. Pesti- Mizsér Gábor pl. bátran elmaradhat; csupán röviden ismertetjük a,
• Szigeti Veszedelmet® és Balassi Bálintot. De pl. Endrődi Sándor értékes termékeit, sőt Kudnyánszky .Gyula "Napszállat felé® c. köte- tének némely darabjait nem szeretnők figyelmen kívül hagyni.
Azok a költemények, melyeket a magyar föld iránt való szeretet ihletett meg, melyek a hon szépségeit dicsőítik, a felnövő nemzedéket a nemzeti üggyel szemben áldozatkészségre indíthatják. Erre int a.
magyarság veszélyben forgó, szétszórtan élő töredékeinek sorsa is..
A csángók, a székelyek létharcot folytatnak idegen nép gyilkos á t k a -
F E H É R GÉZA : A NEMZETI TUDATOSSÁG NEVELÉSE. 5 9 9 :
Tolása ellen; más földön a Julián-Egyesület nehéz, fajmentő műkö- désére van szükség; az amerikai magyarság pusztul föltartóztathatat- lanul. Mindezekre az eddiginél nyomatékosabban kell alkalmas olvas- mányokkal tanítványaink figyelmét irányozni, mint eddig tettük.
A szláv és német világ közé beékelt magyarságnak nyelvét örökösen fenyegetik az idegen hatások. A közös nemzeti tudatosság szempontjából nemzeti kötelesség a tiszta, helyes nyelvhasználat. Nyel- vünkben fajunk féltett kincsét és biztos pajzsát látjuk; sorsa kell, hogy érdekelje tanítványainkat, kell, hogy mindnyájan iparkodjunk jól ismerni nyelvünket és jól élni vele. A tanár ne fáradjon bele a magyartalanságok rostálgatásába! De holmi ofülbeg, kinéz, titokteljes*
és egyebek hibáztatásával nem intézhető el a föladat. Vegyünk elő egy 1915-ből való hivatalos hirdetést, föliratot, törvényszöveget vagy hírlapi cikket, valamely, a legeslegújabb időből való idegen szépiro- dalmi műnek fogyatékos fordítását és híráljuk meg a tanulók bevo- násával, hogy nyelvi Ítélőképességük élesedjók, érdeklődésük köre ezzel is táguljon. Ismerjék meg pl. Tolnai Vimos derék kis «Magyarító- Szótárát* a szükségtelen idegen szavak elkerülésére, Bérezik Árpádnak legújabb nyelvvédelmi cikkeit, a «Magyar Szövetség* c. folyóiratot stb.
Lássanak elrettentő példákat, de tudják meg azt is, hogy pl. Hermán Ottó, Tóth Béla stb. a mai magyar széppróza mesterei.
Mennyire jellemző, mily értékes és gyönyörködtető a magyar folklore! Váljék a tanulók elméjében tudatossá, hogy a népi nyelv kiapadhatatlan táplálója az irodalom nyelvének, és azért gyűjtsenek népnyelvi adatokat. «Szedjétek föl a maradébdarabokat, hogy semmi el ne vesszen benne*, mondja János evangélista (6, 12). Vajha elérnők, hogy a nyolc osztályúvá kiegészülő leányközépiskola növendékei magyaros nyelvi fordulatokat, a magyar folklore virágait gyűjtögetnék, bokrétába kötnék !
Az új középiskola magasabb osztályaiban tágabb teret kellene nyitni a magyar népdalok ismertetésének. Bőséges szemelvényekben kell őket bemutatni és jelezni azt, hogy a nemzeti szellemnek milyen örökké eleven és ifjító forrása buzog bennük, milyen mérhetetlen, elé- vülhetetlen kincs van ezekben a magyarság számára és milyen jellem- zetes módon tükröződik bennük a fajnak hol elbúsult, hol komolykodó vagy ujjongó kedve, hol egészséges humora. Az érzelmeknek mennyivel gazdagabb skálája található bennük, mint a német népdalban
A kiegészült női középiskolában talán ifjúsági önképzőkörök alakítására is lehetne gondolni, melyeket ómagyar társaság*-oknak neveznénk el. Azt tartjuk ugyanis, hogy a magyar nyelvi tanításra^
szánt idő lehet sok vagy kevés, de sohasem elég. A ómagyar ságok* kiegészítenék felsőbb osztályaink magyar tanítását. Célji
- I UJ
a >
1Ü3
nemzeti gondolatnak ébrentartása, ápolása, a jelen magyar műveltség- állapotának megismertetése volna. A szavalatok, szabad előadások, pályadolgozatok stb. ösztönzői, emelői lehetnek rejtve szégyenkező, nemzetileg nem értéktelen tehetségeknek.
A magyar írásbeli dolgozatok tételei is szolgáltathatnak alkalmat a nemzeti gondolatnak kidomborítására. Iiyen tételek lehetnének pl.
Melyek a magyar nép lelkének értékes, kifejlesztendő vonásai ? Vagy:
Miként értelmezi önmagára vonatkozóan a költő szavait: "Magyar nő- nek születtél, áldd érte sorsodat!» — Ismer-e szülőhelye vidékén élő nemzeti regét vagy magyar lakosságra jellemző szokást? — A magyar szellem lebűvölő, átalakító ereje Jókai «Uj földesura® alapján stb. stb.
Ideje volna annak is, hogy a leányok számára az újabb magyar szépirodalmi művek szabályszerű sorát — kánonját — összeállítsuk.
Megjegyezve, hogy a világért sem tekintjük fölsorolásunkat teljesnek, műveiket válogatva, a következő írókat vennők föl mint olvasásra ajánlhatókat: Benedek Elek, Gárdonyi Géza, Gyulai Pál, Herczeg Ferenc, Jakab Ödön, Lampérth Géza, Mikszáth Kálmán, Rákosi Jenő, Tömörkény István.
Végül még egy dolog van, melyet nem akarunk említetlenül hagyni. Ez a megjegyzésünk az iskolai könyvekre vonatkozik. Magyar irodalomtörténeti könyveinkben minden fejezet után a tárgyalt író munkáinak kiadásait és az íróra vonatkozó irodalmat is föl kellene sorolni, természetesen csak röviden, a tanuló szempontjából a szük- ségesre szorítkozva. Ezeknek a könyvészeti jegyzékeknek a lecke- órákon ismertetés és megbeszélés tárgyának is kell lenniök. Különben ügyet sem vet reá a mindig indítókra szoruló leánytanuló.
II. Mai napság már pedagógiai közhely számba megy a törté- nelemnek nemzelnevelő fontossága. Az 1912. évi reáliskolai utasítások szerint (83. 1.) «az egyes embert elsősorban nemzete kapcsolja az emberiséghez. Nincs az egyetemes történetnek egyetlen olyan nagy alakja, aki magán ne hordozná a nemzeti nagyság bélyegét.®
Hogyan állítsuk a történettanítást a nemzeti gondolkodásra való nevelésnek szolgálatába? Ezernyi-ezer az ötlet, gondolat, kívánalom, mely a történelmi oktatás reformálását. tűzte ki célul. Az az egy azon- ban eleve bizonyos, hogy a mi történettanításunknak külön alakot kell öltenie, eltérőt minden más nép történettanításától (1. ugyanezt a gondolatot: Keleti Adolf, A m. tört. tanítása; Uj Élet 1914. 619. 1.).
Az első probléma az, vájjon milyen viszonyba hozzuk a hazai történetet a világtörténelemmel? Milyen kapcsolatot teremtsünk a kétféle anyag, a kétféle tartalom között? Itt .idegen analógiák nem igazíthatnak útba, mert az. világos, hogy pl. a német nép saját tör- ténetét más módon illesztheti az egyetemes történeti fejlődés keretébe,
F E H É R GÉZA : A NEMZETI TUDATOSSÁG NEVELÉSE. 601:
:namt mi (1. A. Wirth: Gedanken über Erz. zum Deutschtum an' Köheren Schulen, Lehrproben u. Lehrgünge 1913., 285—289 11.).
Saját, magunkra vagyunk tehát utalva és a kérdés elég: fogas. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy a polgári leányiskolái tanításterv (1908) és az ahhoz való utasítások (1914) kudarcot vallanak megoldásában, : míg a középiskolai tervek hibátlanul oldották meg, elég tanítási idő .•állván rendelkezésre.
A polgári leányiskolái tanításterv a világtörténelem anyagát -
"szervesen beolvasztja a hazai történelembe ! Sőt az utasítások e gon- dolat valósítására teljes naivsággal azt ajánlják, hogy a hazai törté- netről át kell menni alkalmilag . az egyetemes történet területére és viszont, úgy hogy a tanuló amentül kevésbbé vegye észre az át- menetet® (56. 1.). Ez a hiba természetesen egyebek közt.azt is ered-;
:ményezte, hogy a tankönyvírókat megoldhatatlan föladat elé állította.
Holott nyilvánvaló, hogy az összekeverés csak hamis képeket: adhat nemzetünk világtörténelmi szerepéről, és itt inkább az elkülönítés van helyén, hogy népünk egyéni fejlődése kidomborítható legyen.
-(1. Mika Sándor bírálatát egy polg. leányisk. történelmi könyvről; • Hiv. Közlöny 1910 aug. 1.). A magyar történelem nem lehet közép-;
pontja az egész emberiség fejlődésére vonatkozó események tárgyalá- -sának, mert nekünk az emberiség történelmében sohasem volt vezér-;
-szerepünk !
Második kérdés az: mi módon lehetne az eljövendő leányközép- iskola történettanítását a gyakorlati élettel bensőbb kapcsolatba hozni'? ' A Középiskolai Történelmi Reformbizottságnak 1914 január 23-án kelt -emlékirata azt mondja: «Nagy fogyatkozása volt történettanításunk-
nak, hogy a magyar történelemben csak a kiegyezésig (1867), az -egyetemes történelemben a berlini kongresszusig (1878) haladt. S mi-
nél inkább közeledett napjainkhoz, annál szűkebb szavú lett.® A Tör- • ténelmi Reformbizottságnak ezt a fölfogását vesszük kiinduló pontúi, •
"amidőn az új női középiskolának történelmi, tanítását próbáljuk meg- rajzolni. Hadd teljesítse a történettanítás elsősorban azt a föladatot, hogy a jelent megértesse. A leánytanuló tájékozódjék helyesen ama tényezőkről, melyek a mai magyar közéletet foglalkoztatják és ismerje meg kellő politikai belátással a jelen viszonyokat. Az új leányközép- iskola történelmi tanítása legyen úgy szervezve, hogy anyaga a .jelen.-, időhöz közeledve mindjobban bővüljön és legmagasabb fokán, a V U L n osztályban, hazánk jelen állapotát és a nemzetre váró teendőket •
-ismertesse. • Ami a nemzeti gondolatnak a történettanításban való ápolását
-illeti; erről tanításterveink és utasításaink valóban nem egy meggyőző
<és szép dolgot mondanak. Általánosságban azt emeljük ki, hogy a
leányok oktatásában több helyet foglalhatnának el az életrajzok..
A nemzeti hősök tisztelete fontos a nemzeti tudatosság szempont- jából. Azért, alkalom adtával, ragyogó, égő színekben állítandók a . leánytanuló képzelete elé nemzeti nagyjaink alakjai. Joggal méltat- lankodva kérdezi Takács György: "Melyik újkori történelmi tan- könyvünk említi Türr Istvánt?® («A történettanítás anyaga és iskola- könyveink.® 0. K. T. K. 1913. évf. 13. 1.) Azonban ezek a lelki jellem- zések mindenesetre a magyarok nagy asszonyaira is terjedjenek ki...
Ez utóbbi tekintetben pedig sokszoros mulasztásokkal állunk szemben b Elmulasztottuk eddig a kiegyezés utáni történelmünk beható,, részletes ismertetétét is. Ezt ma már, mikor a jelen háború nemzetet és királyt egybeforrasztott, politizálás, ingerültség nélkül lehet elő- adni. A VII. osztály végén, tehát a mi anyagbeosztásunk szerint a . nemzet történelmének befejezése után, a magyar nemzeti érzés fejlő- désének áttekintő, összefoglaló történetét lehetne, nyújtani.
Mulasztások történtek a történelmi — és magyar irodalom- történeti — szemléltetés tekintetében is. Először is értékes, jó ma- gyarázó szöveggel ellátott képeskönyvekre volna szükség. Olyas- félékre, amilyen a német irodalomtörténetet ábrázoló s megkedveltető- Könnecke-Bilderatlas. Azután meg az iskola falain és termeiben terv- szerűen kellene magyar tárgyú képeket alkalmazni. Ilyenek: állandó- helyre kifüggesztett térképek, amelyek feltüntetnék pl. Magyarországot"
Nagy Lajos uralma alatt, Hunyadi Mátyás korában és jelen álla- potában; a koronázó jelvények; az ország nagycímere; a nemzet"
nagy fiain kívül kiváló magyar nagy asszonyok képei; magyar szobrok, emlékszerű építmények képei. Mindez természetesen tetszetős, sőt a lehető legjobb művészi kivitelben.
A magyar történelmi és irodalomtörténeti ismeretek szerzését elevenebbé teheti egy-egy iskolai kirándulás, pl. Nagyszalontára, Mo- hácsra, Aradra stb. A kirándulás célja azonban előre is, az út után.
is a tanításban megvilágítandó, mert nézni és meglátni két, nagyon, is különböző dolog.
Az egyes osztályok anyagbeosztása a következő lenne :
A) Alsó tagozat. A négy alsó osztály anyaga szórói-szóra meg- egyezhet a Történelmi Reformbizottság tervezetével. Es pedig: I. osz- tály. A történettanítás előkészítése a magyar olvasókönyv történelmű olvasmányainak felhasználásával, úgy mint eddig, a magyar nyelv"
tanára által, de fokozottabb gonddal. 11. osztály. Heti 3 óra. Világ- történelmi olvasmányok (kor- és jellemképek) az ó- és középkorból,, utóbbiban tekintettel a magyar történelmiekre is, melyekhez a világ- történelmiek előkészítésül is szolgáljanak. 111. osztály. Heti 3 óra- Világtörténelmi olvasmányok (kor- és jellemkópek) az újkorhói, tekint
FEHÉR GÉZA : A NEMZETI TUDATOSSÁG NEVELÉSE. 6 0 3 :
tettel a magyar történelmiekre is. IV. osztály. Heti 3 óra. A magyar- nemzet összefüggő története.
B) Felső t a g o z a t . Mind a négy felső osztályban A—A lenne a.
történelem heti óraszáma. Mivel az új női középiskolának nézetünk szerint a reáliskolához kellene közelednie, amint arra Strasser Sándor • is reámutatott a felső leányiskolái igazgatói tanácskozáson, Temes- várott, 1911 május hó végén, itt a reáliskola tantervi beosztását ve- hetnők különösen figyelembe. A reáliskolának általános óratervén,, azt az új leányiskolára alkalmazva, a következő módosításokat végeznők:
1. Elvennénk az V., VI., VH. osztálynak heti 5—A—A mennyi- ségtani órájából 1—1 órát a történelem számára; a gimnáziumban is hetenkint 3 óra jut a mennyiségtannak az V. és a VIE osztályban..
2. A VIII. o. heti két vallástani órájából egyet a történelemnek jut- tatnánk. így kerülne ki a történelem számára a heti A—A óra az V. osztálytól a VHI. osztályig.
Amaz előbb említett elv alapján pedig, hogy a jelen felé ha- ladva mind bővebb, tágabb alapú legyen a tárgyalás, a következő anyagbeosztást ajánlanék a felső tagozatban: V. osztály. Az ókor. és középkor története 1492-ig. VI. osztály. Az újkor története kapcso- latban a magyar nemzet történetével napjainkig. VII. osztály. A ma- gyar nemzet története világtörténelmi háttérrel s az intézmények feltüntetésével napjainkig. VIII. osztály. Hazánk jelen viszonyainak ismertetése, melyet talán a magyar műveltség foglalatá-nak nevez- hetnénk el és ezentúl így is fogunk nevezni.
A VHI. osztályban heti négy órában tehát a magyar műveltség foglalatát tanítanék, mely tárgy mintegy összegezése, betetőzése lenne- a nemzeti tanulmányoknak ugyanabban az osztályban, hol a magyar órákon a magyar irodalom fejlődésének ismertetésében — 1820-tól kezdve — és ennek kiegészítéséül legújabb irodalmunk ismertetésé- hen is részesülnének növendékeink. A leányiskola így, az egy időben való oktatással, módot nyújtana e tanulmányoknak kölcsönös vonat- koztatására, az egyik tárgyból a másikba való átpillantásra, elő is segíti a kapcsolatok kellő megismerését és kifejleszti a tanulóban az összefoglalás képességét.
«A magyar műveltség foglalata® név alatt összefogott tanulmá- - nyoknak sorozata mutasson arra, mennyire sikerült Magyarországon a rendi, nemzetiségi ós felekezeti ellentéteken felülemelkedő nemzeti, kulturát teremteni és jelölje ki tudatosan, világosan a magyarság teendőit, kötelességeit a nemzeti jövő előkészítésére. Tanítványunk necsak érezze szíve erén keresztül a nemzeti élet lüktető vérkerin- gését, hanem fogja föl értelmével és az iskola padjaiból kikerülve,.
ápoljon, fejlesszen minden fenntartó eró't és tényezőt, melyre a múlt tapasztalása rámutat.
A magyar műveltség foglalatába való bevezetésül talán a ma- rgyarok. eredetére vonatkozó különböző nézeteket lehetne megemlíteni.
A magyarság népi és nyelvi hovátartozásának problémája a fejtegetés -során- átvezet az ural-altáji népszellem ama vonásaira, melyek a tu-
ránság minden törzsében kisebb-nagyobb mórtékben fennmaradtak.
Munkácsi Bernát szerint az "érdem® — a mongol erdem, mandsu erdemu jelentése : érdem, kitűnőség, jóság, tehetség, ügyesség — az' .a nevezetes etikai műszó, mely az ural-altáji faji vezéreszmét leg-
hívebben kifejezi (Egyet. Irodalomtörténet, -IV. köt. «Az ural-altáji népek.® 1911.). A nópesalád faji erkölcsében, az "érdemben®, más:
szóval a szabadságszeretetben rejlik az a legyőzhetetlen nemzeti erő, mely a magyarok államát már egy évezredig fenntartotta s bizalomra jogosít jövőnk iránt.
Az ural-altáji népek rokonsága lelki vonások közösségében, testi sajátságokban és nyelvi egyezésekben jut kifejezésre. Ám e népcsopor- tok csak olyan módon érvényesülhettek, amennyiben idegen fajokkal vegyülve, szellemileg azokhoz idomultak. A magyarságnak vére az indo- germán népcsalád vérével vegyült. Ez az áthasonulás segítette elő azt a bámulatos haladást, melyre • büszkék lehetünk. íme, a nemzeti öntudat hegyik rúgója; az a tény, hogy az ural-altáji népek közül tulaj donképen'
egyedül mi álljuk meg derekasan helyünket. így a magyar megcáfolja .azt az aggályt, hogy mi mint urai-altájiak «eltűnünk nyomtalan' idő során® (Zempléni Árpád "Száraz malom®; Turáni dalok, 1910).
A Pesti Hirlap valamely Vasárnapi krónikájában megírta Molnár
"Eerenc, hogy az albánság azért él, mert egyénisége ós irodalma fenn- maradt. Es amit Thomas Babington Macaulay mondott (Speeches,- 1854).egy szónoklatában, azokat a szavakat mi most nyugodtan, biza- lommal alkalmazzuk magyar jövőnkre: «A győzelem elfordulhat fegy- vereinktől. Ámde vannak olyan diadalok, amelyeket balszerencse soha-' .sem követ. Ezek a diadalok az értelem békés diadalai a barbárságon.
Van olyan birodalom, mely ment marad a hanyatlás minden termé- szetszerű okától. Ez a birodalom művészetünknek, erkölcseinknek,' irodalmunknak és törvényeinknek enyészthetetlen birodalma®. .
- E bevezetésben azonkívül ébresszünk tanítványainkban rokon- érzést a finnek iránt,' nagyobbat, mint eddig. Hiszen rajtunk kívül a finnek. az egyetlen ural-altáji nép, mely az európai polgárosultság!
színvonalára emelkedett s; tevékeny részt vett a haladó emberiség -törekvéseiben. Es a finnek az a nagy kulturájú, életerős, s egyetlen-
igazán értékes velünk rokon nép, mely mindig gondol reánk — sze- :retettel. Most a siralomház gyászos némasága uralkodik abban az
FEHÉR GÉZA : A NEMZETI TUDATOSSÁG NEVELÉSE. 605:
országban, «melynek géniusza a világirodalomnak a Kalevalát adta®.- Ápoljuk a leánynövendékekben az érdekló'dést a finnek nehéz, tragikus - sorsa iránt! Tudjanak valamit pl. Aho Jánosról, a legkiválóbb finn .regényíróról, Linnankoskiról, a bölcselő dráma művelőjéről és Erkko
Jánosról, a dalköltó'ró'l.
Amikor a nemzeti műveltség foglalatának tanítási anyagát próbáljuk összeállítani, bátran, saját lábunkon járjunk. Azt valljuk ugyanis Kármán Mórral: «A magyar embernek is le kell már egyszer mondania arról, hogy mindig csak azt nézzük, hogy mit csinálnak'á németek, a franciák, -— de nem igen elmélkedünk arról, hogy mit kell sajátos viszonyaink közt tennünk.® (Előadás az 0 . K. T. E. vá- lasztmányi ülésen 1911 febr. 26.)
A magyar műveltség foglalata három tárgykörre terjedne. Ezek ::
1. Állami és társadalmi viszonyaink ismertetése. 2. Anyagi haladott- ságunkra vonatkozó kérdések. 3. Nagy magyar nők életrajza.
1. Az utolsó iskolai esztendő első harmadában állami és társa- dalmi intézményeinket ismertetnők. A hazai alkotmánytanhói s a köz- és- polgári jog köréből való ismeretekre természetesen már az alsó hét osztályban is kerül a sor. Itt azonban ezek a tanulók fejlettségéhez.
képest magasabb szempontból tárgyalva teendők tudatosakká. Ezekre nézve ugyanis még sok képzettebb magyar elmében is megdöbbentő- tájékozatlanság és pontatlanság honol. Ferdinandy Géza egyetemi tanár a Hivatalos Közlönyben olvasható bírálataiban nem győzi a legelemibb dolgokra tanítgatni a könyvszerzőket, — akik pl. egyre azt írják,.
hogy az 1687. évben lemondott a nemzet a királyválasztás jogáról,- holott a nemzet csak fölfüggesztette az örökösödésre jogosítottak ki- halásáig a királyválasztó jognak gyakorlását. Máskor meg az "alkot- mány® helyes fogalmára kell kioktatnia az elemi népiskolák számára- engedélyezett könyvnek íróját (Hív. Közlöny 1912., 324. 1.). Az ál- lampolgárrá való nevelésnek — amelynek problémáját kivált a mai-?
német pedagógia tárgyalgatja — a nőre is ki kell terjednie. Hova- tovább sokasodnak a saját keresetükhői élő nők. Azért nagyobb- mértókben kell őket az életre névelnünk. Többet kell tudniok a polgári;
jogokról és kötelességekről is. A modern társadalom égető, fölszínen, levő kérdéseit nekik is át kell érteniök. Vájjon nem fontos, nem életbe- vágó-e pl. a nőre nézve a házasságkötés útja-módja, sőt a cseléd- törvény stb. ?
2. Az év második harmadrészében a hazánkra vonatkozó anyagi kérdéseket világítanék meg. «Faji hibánk abban van, hogy élhetetlenek, vagyunk ós idegenkedünk az ipartól ós kereskedéstől. A gyakorlati?
munka tisztelete és megbecsülése révén megélhetésre kellene nevelni, ezt a szerencsétlen, uHzáló nemzetet® (Deme Károly: Magyarország.
helyzete és az európai népek harca. 1913. 86. 1.). A háború után, úgy véljük, legelső föladataink közé az fog tartozni, hogy a magyar- ságot jómódba juttassuk, mert nemcsak a hadviseléshez, hanem -a nemzetre értékes békéhez is opénz, pénz, pénz* kell. Es vájjon a vagyonosság előmozdítása elképzelhető-e a gazdasági érzék fejlesztése nélkül? Es vájjon eleget tettünk-e eddig a nők gazdasági érzékre való nevelésében ? Vájjon a magyar nők ismerik-e az egyéni meggazdagodás
• és a nemzeti vagyonosodás feltóteleit? < E a a gazdasági kérdések iránt már természeténél fogva, illetve ily irányú nevelés hiányában, nem érdeklődő magyart belevihetjük ezen létkérdésünk alapját képező világba -és ott könnyen eligazodóvá tesszük, akkor talán elmondhatjuk a
tudományról, hogy királyi tudomány, az élet mestere. Mai viszonyok között ezek csak üres és sablonos frázisok* (Laurentzi Vilmos, A tör- ténettanítás reformja. Uj Elet 1914.).
A tárgyalandó anyagi kérdések közgazdaságunk, iparunk és ke- reskedelmünk jelen állapotára ós az e területeken reánk váró teendőkre -vonatkozzanak. Reámutatnánk pl. arra, hogy csak az újabb alkotmányos korszak óta kezdődött meg a rohamosabb haladás. A gazdasági len- dület csak a bécsi központosító rendszer bukása után következhetett be. A közgazdaság mai állapotát nem csupán statisztikai adatokkal, hanem eleven képekben mutatjuk be a tanulóknak. Mennyire haladtunk
*a bányászatban és kohászatban? Melyek itt a haladás akadályai?
Hogyan fejlődött a posta-, táviró- ós telefonügy? Vannak-e üdvös -eredményei a magyar állam vasútpolitikájának? Vájjon milyen hatású
volt vasúthálózatunk növekedése a kereskedelmi forgalomra ? Fejlő- -dött-e tengerészetünk, folyamhajózásunk? Az iparnak mely ágait
mívelik nálunk? Milyen módon támogatja az állam az ipart? Hogyan -.alakul a ki- és bevitel viszonya ? Sikerrel kecsegtet-e a társadalom iparpártolása ? Miért célszerű a mezőgazdaságról némi részben az ipar- és kereskedelemfejlesztő irányzatra áttérni? Mit kell tudni a nemzeti földbirtokpolitikáról, az államadósságokról, regálékról, illeté-
•kekről, adókról, Magyarország pénzrendszeréről, a valutarendszerekről, :az ázsióról, a devalvációról, a hitelügyről, a jegykibocsátásról ? stb.
Igazán, az említett ós hasonló közgazdasági problémákban való tájékozottság van olyan fontos a leánytanulókra, mint a görög nyelv, melyet már a leánygimnáziumokba is bebocsátottak! A magyar nőt rá kell vezetni a vagyonszerző produktív alkotások terére !
A. közgazdasági kérdésekkel kapcsolatban figyelmeztessük a
•tanulókat a nagy nemzetrontó csapásokra is, amilyen a tuberkulózis és az alkoholizmus. Statisztikai adatokkal világítsuk meg a tüdővósz és az alkoholmérgezés pusztításait, továbbá az ellenük való védekezés
•eddigi eredményeit ós mutassunk rá, mik itt a tennivalók és hogy
FEHÉR GÉZA : A NEMZETI TUDATOSSÁG NEVELÉSE. 6 0 7 :
vmilyen hazafias kötelességet teljesíthetnek a nők ezen a téren. Az
•alkoholkérdésben hihetetlenül nagyfokú a magyar nők tájékozatlansága és legfőbb ideje, hogy ez a tájékozatlanság végre-valahára megszűnjék (1.: Az alkoholkérdés a felsőbb leányiskolákban c. cikkemet, Nemzeti /Nőnevelés 1914.).
3. Az esztendő utolsó harmadában női életrajzokkal foglalkoz- nánk. Előkészítésül, átmenetül azt jelezhetnők növendékeinknek, mily bámulatos egyöntetűség nyilatkozik a magyarság testi és lelki tulaj- donságaiban. Föl tüntethetjük, hogy fajunknak mily sajátságai működ- tek közre államiságunk fönntartásában, miben állanak a magyarság néprajzi vonásai, milyen elemekből alakul a magyar jellem ? Es mint vélekednek róla tudósaink, pl. Hermán Ottó (A magyar nép arca és jelleme, 1912.). Itt célszerű a nemzeti hibákra is figyelmeztetni a tanulókat, ama hajlandóságokra, melyeket mint az új korral ellen- kezőket irtani kell és helyökre újakat, korszerűeket ültetni. Ilyenek pl. az akaraterő gyöngesége — a magyar szalmaláng — a vállalkozó- szellem hiánya stb.
Miután megvilágítottuk azt is pár szóval, vájjon a magyar eredeti Jellem mennyiben nyilvánul történelmi nagyjainkban, a leánytanulókra való tekintettel nagy magyar nők életét vázoljuk. Az ilyen életrajzok hatalmas ösztönzői szoktak lenni a nemes nagyravágyásnak, fegyver- tárak, ahol összegyűjtvék a szellem nagy csatáinak fegyveréi.
Nem a régmúlt századokhói való nagyasszonyokat választanok.
.Akadna pedig elég kiváló alak, így Szilágyi Erzsébet, Dobó Katica,
!Zrínyi Ilona stb. Ezek bátrak, szépek, kissé férfiasak voltak, sőt némelyiknek szinte kackiás a magatartása (1. Mikszáth Kálmán, Veres Pálné. Vasárnapi Újság 189,6.). Inkább a nemzet művelődéséért, emel- kedéséért küzdő nőket ismertetnők meg és mindannyit a XIX. szá- szadból vennők. Élettől duzzadó, új műveltségi ideálokat óhajtanánk
növendékeink lelki szemei elé vinni, gyönyörködtetve,- utánzásra kész- tetve. Ilyenek lennének például: a 48-as idők mártírja, Teleki Blanka grófnő; Dukai Takács Judit, a magyar írónő; Déry Istvánné, a magyar színművésznő, meg a magyar nőnevelés munkásai, Veres Pálné, De Gerando Antonina, Zirzen Janka.
x
Ily szellemű munkával igyekezzünk a nőnevelés útján is ébresz- teni az elaludt vérű magyar szíveket. "Menjen át mindnyájunk vérébe, velejébe az a tudat, hogy nem mindegy magyarnak lenni, vagy más nemzet fiának; hogy előttünk a fejlődésnek csak egy útja van: ma- gyarabbá lenni, mint a minők eddig voltunk! Minden más út a
fejlődésnek megakadása, megállás és halál! (Apáthy István : A nemzeti -irány az emberiség fejlődéséhen. Budapesti Szemle 1911, 407. 1.)
Melegen óhajtjuk, hogy jöjjön el már egyszer Magyarországon, -a részletmunka korszaka, az a korszak, melyben mindenki hord egy-
egy követ az egységes magyar nemzeti állam és társadalom még be- fejezetlen épületeihez, hogy az a társadalom mennél szilárdabb, ha- talmasabb legyen! Ennek érdekéhen igyekeztek e sorok erős meg- győződéssel magyar dolgokra, a nemzetileg tudatos nőnevelésre tereink a figyelmet.
(Mezőtúr.) ' F E H É R G É Z A . .
A SÁROSPATAKI FŐISKOLA ÉS AZ ENTWURF.
— Befejezés. —
A kassai tanügyi hatóság pár hét lefolyása után — a folya- modványt és a szervezkedési tervet visszaküldve — értesítette a fő- iskola igazgatóságát, hogy mielőtt az egyházkerület folyamodványát- a miniszterhez felterjesztené, annak «egy-két lényeges igazítások által* való kiegészítését kívánja. Elsősorban hitelesen igazolandó, hogy vájjon van-e tanintézetnek olyan vagyoni helyzete, mely az;
Entwurf 3. §-a értelmében fenmaradását évek során át biztosítaná.
Az Entwurf 95. §-a alapján kifogásolja továbbá, hogy a gimnáziumi tanításokban nincs a szakrendszer elve megvalósítva. Igazolandó az is, hogy van-e tanintézetnek elemi iskolája. Kifogásolja, hogy Ma- gyarország históriája nem mint az osztrák birodalom egyik alkotó
"részének története, hanem önállóan és irideg, elszigetelt alakban»
taníttatik. Megjegyzést tesz a magyar nyelvtan és mathematika óra- számára is. és kifogást emel az ellen, hogy a gimnáziumban a szláv nyelvet nem tanítják.1
A szuperintendens az egyházkerület visszautasított folyamodvá- nyát, kiegészítve a főiskola vagyoni állapotának hiteles kimutatásával, a tanügyi hatóság kifogásoló leiratára tett megjegyzéseivel és felvilá-- gosításaival, ismételten felküldötte e hatósághoz, hogy ezt rendelte- tési helyére juttassa.2 Felhívta egyúttal a főiskola rektorát is, hogy a maga részéről is informálja a tanügyi hatóságot a főiskola viszo- nyai felől s az egyházkerület kérvényét még Geringer pártfogásába-, is ajánlotta.3
1 U. o. B. LXXH. 33230 sz. o.
2 U. o. B. LXXI., LXXII. 33457., 33519., 33520. sz. okiratok.
3 Ugyanott B. LXXII. 33454., 33455. sz. o.
