Á TÖRTÉNETTANÍTÁS ERŐSÍTÉSE A NÉPISKOLÁBAN."
— A népiskola tantervének nemzeti irányú revíziója statisztikai alapon. —•
Széktoglaló a Magyar Pedagógiai Társaságban 1914 április 18-án.
Ki ne ismerné Mikszáth humoros elbeszélését a statisztikáról ? A fiatal tiszteletbeli szolgabíró hetek óta vesződik a megye székházán a vármegye eperfáinak összeszámlálásával, mikor beállít hozzá az öreg főjegyző, beletekint a fölhalmozott aktákba és fejcsóválva így vet véget a kínos m u n k á n a k :
— Fogd azt a kalamust öcsém és írd ! Az eperfák összes száma a megyében kétszázhetvenháromezer ötvennégy darab. Punktum.
Mehetünk tarokkozni, vár a vicispán.
Nincs is valami nagy hitele minálunk a statisztikának. Eleve bocsánatot kérek tehát, hogy statisztikai alapon akarom kimutatni, hogy népiskoláink tanításterve nemzeti szempontból sürgős revízióra szorul.
*
Tudvalevő dolog, hogy nemzetünk ezeréves történetét a nép- oktatásügyi törvény megalkotása után a hatvanas—hetvenes években a népiskola III. és IV. osztályában tanították. Ma az V—VI. osz- tályokban tanítjuk.
Tudvalevő az is, hogy a pedagógiában csakúgy akadnak jel- szavak, mint — teszem azt — a politikában. Az «általános titkos»- nak például ezelőtt 10—20 esztendővel a "túlterhelés® felelt meg nálunk. Hogy úgy m o n d j a m : ettől zengett minden pedagógiai berek, így történt, hogy 1877-ben, az első tantervrevizió alkalmával, majd meg 1905-ben is, a legutolsó revízió alkalmával, legnemzetibb tan- tárgyunkat, a faji és nemzeti érzés felköltésének, ápolásának és meg- erősítésének leghathatósabb eszközét, a magyar nemzet történetének tanítását, amely pedig hivatva volna a nemzetiségi iskolákban is szíveket hódítani a magyarságnak, a magyar nemzet becsületes törek- véseinek és általában a magyar állameszmének, — tantervkészítőink valójában kiszorították a népiskolából. A túlterheléstől való félelmükben fölvitték az V—VI. osztályokba, oda, ahol nincsen növendékünk.
Hát igaz, hogy itt nem terheljük meg vele senki elméjét!
Távol legyen tőlem, hogy támadjak, vagy épen gúnyolódjam.
Csak a szomorú igazságot konstatálom. Álljon tehát itt az országos statisztikai hivatalnak két táblázata, amelyek vallott igazam mellett szerintem megcáfolhatatlan tanúbizonyságot szolgáltatnak.
Az I. táblázat Magyarország elemi népiskoláinak számáról és osztályok szerint való megosztottságáról szól. Eszerint:
I—VI. osztályú (teljes I—V. « (csonka I—IV. « ( « I—III. « ( « I—II. « ( « I— « ( «
I. 1911/12-ben 16.635 elemi népiskolánk volt * Ebből:
6 évfolyamú) volt 11.695 = 70-30%
5 « ) «" 2.431 = 14-63%
4 3
2
1.734 = 10-42%
399 = 2-40%
267 = 1-60%
109 = 0-65%
4940 = 30%
«csonka-nép- iskola*
Összesen 16.635 = 100 %
Ez a táblázat hitelesen megállapítja, hogy a hatosztályú nép- iskolát megalkotó 1868. évi XXXVIH. t.-c. születésének 43. évében Magyarországon még mindig 4940 «csonka-népiskola* volt. Qsszes elemi népiskoláinknak tehát 30°/o-a, majdnem egyharmada!
Elégedjünk-meg egyelőre ennek megállapításávál és lássuk a H. táblázatot.
A II. táblázat azokat a mindennapi iskolaköteleseket tünteti föl, akik az 1911/12. tanévben tényleg iskolába jártak. Azokat a tan- köteleseket, akikről közigazgatási úton sem lehetne eperfastatisztikát csinálni, mert hiszen az iskolák anyakönyveibe.osztályzataikkal egyetem- ben valamennyien névszerint, a közokirat hitelességével bevannak vezetve.
H a nem vág össze a valósággal a Mikszáth-féle vármegyei sta- tisztika, könnyű azt mondani, hogy kivágták az eperfákat, vagy pedig a z t : ültettek új fákat; a tanuló neve azonban minden- koron ott marad az iskola anyakönyvében, ami az iskola statisztiká- j á t minden kételyt kizáróan komollyá és föltétlenül megbízhatóvá teszi. Az igazolt és az igazolatlan mulasztások kimutatásánál lehet, hogy mi sem vagyunk hajszálnyi pontosságúak, de ami az iskolába járóknak kimutatását illeti, bizonyos, hogy statisztikánk országszerte megfelel a valóságnak.
Ez a megbízható statisztika különben így szól:
H. Az 1911/12. tanévben iskolába járt Magijarországon
1,955.640
mindennapi tanköteles.*Ebből:
I. osztályba járt (fiú, leány III. II.
IV. V.
VI.
>. ( ' (
553.337 = 28-3%
437.171 = 22-9%
382.017 = 19-5%
308.803 = 15-8%
178.226 = 8-6%
96.056 = 4-9%
95-1 % nem jut föl a
VI. osztályba
Összesen 1,955.610= 100%
* Az ország közállápotairól szóló 1912. évi 'Jelentés és Statis _ Évkönyv-bői. (A III. rész 373. lapjának 13. dj táblázata alapján.),
* Az ország közállapotairól szóló 1912. évi 'Jelentés és' Statisztikai Évkönyv-bői. (A ü l . rész 375. lapja 13. j) táblázata alapján.) 6 3
32* A
Ez a két táblázat kommentár nélkül is beszél.
Meggyőződésem szerint a faji öntudat és a nemzeti érzés ápo- lása kötelességének erejével ledönti az összes pedagógiai érveket, amelyek a magyar történelemnek a népiskola csúcspontján: az V. és VI. osztályokban való kizárólagos tanítása mellett fölhozhatok.
Hlert mit tár elénk ez a két táblázat?
Az első, amint láttuk, kétségtelenné teszi, hogy Magyarország népiskoláinak egyharmadában szó sem lehet rendszeres történettaní- tásról, mert hiszen ezeknek a népiskoláknak V-ik, illetőleg Vl-ik osztályuk egyáltalán nincs is.
Ezekben az iskolákban senki sem. tanítja és senki sem tanulja nemzetünk ezeréves történetét.
, • A legtüzesebb lelkű magyar ember fiának is azokkal a mor- zsákkal kell itt beérnie, amelyeket itt-ott az olvasókönyvek úgynevezett történelmi olvasmányai hullatnak eléje.
.. „ A nemzetiségi vidékekről, az idegen anyanyelvű gyermekekről ne is szóljunk!
. . .. A csonka népiskolák révén a saját fajunkbeli gyermeksereg nemzeti érzésének fejlesztését is elhanyagoljuk, a más fajbeli gyer- mekek szívének, lelkének történelmünk rendszeres tanítása által való meghódításáról tehát legföljebb csak elméletben, a megvalósí- tatlanul maradt tanterv papirosán és betűiben beszélhetünk.
Amit közoktatásügyi miniszterünk a polgári iskolák reformja ügyében a képviselőházban egy interpellációra válaszolva nem régen mondott,* hogy t. i. «A polgári fiúiskolákban tényleg fönnáll az a körülmény, hogy o t t , a tanterv hatosztályú iskolákra van előírva, a valóságban azonban a tanítás csak négy éven üt, négy osztályban, tehát egy csonka tanterv alapján történik . . . »• sokszorosan ráillik a mi csonka népiskoláinkra. 182 polgári fiúiskolája van mindössze az országnak, csonka népiskolája ellenben 4940. Majdnem 5000 népiskolá- ban tehát V. és VI. osztályok nélkül, megcsonkított tanterv alapján tanítunk 1
Nem túlzás, teljes valóság énnélfogva az az előbbi állításom, hogy a nemzet történetének tanítása a hetvenes évek óta tulajdon- .képen kiszorult a magyar népiskolából!
De vizsgáljuk a második táblázatot.
* Jankovich miniszter válasza Bikády Antal országgyűlési képviselő interpellációjára a képviselőház 1914 március 11-én tartott ülésén. (Nép- tanítók Lapja 1914. év£ 12. sz.)
Arra nézve, hogy népiskoláinkban valójában csak a tanterv papirosán tanítjuk nemzetünk történetét, ez a táblázat még erőtelje- sebb, még döntőbb bizonyítékkal szolgál.
Alig kell egyebet tennünk; vessünk egy pillantást az első és a két utolsó számadatra; főleg az utolsóra.
Első tekintetre szemünkke ötlik az a megdöbbentő tény, hogy míg az I. osztálynak 553.337 növendéke volt 1911/12-ben, addig a YI. osztályba ugyanakkor csupán 96.056 gyermek járt.
Majdnem félmillióval kevesebb!
A két osztály létszáma között honnan ez az óriási különbség?
Hat év alatt ennyi gyermek meg nem halhat, ki nem vándorolhat és középiskolába át nem léphet. Hiszen az iskolába járók halálozási arány- száma a statisztika szerint hat esztendő alatt is legfeljebb 5 % ,t a IV. és az Y. osztályokból középiskolába átlépőké pedig évjáratonkint alig 2'5%.2 A statisztikai évkönyvből iheg az tűnik ki, hogy hat óv előtt, az 1905/6. tanévben, amikor az 1911/12. évi YL osztályosok még I. osztályos apróságok voltak, csupán 18 ezerrel voltak keveseb- ben (számszerint 535.153-an) a táblázatban föltüntetett 1911/12. évi I. osztályos tanulóseregnél.3
Hová lett tehát 6 év alatt (igazabban 5 esztendő leforgása alatt) a majdnem félmillió gyermek ?
A tapasztalás és a statisztika azt felelik erre a kérdésre, hogy
1 A statisztika szerint a 6— 7 éves iskolába járóknak 1+1 %-a a 7— 8 « « « 1-02%-a a 8— 9 « « • 0-90%-a a 9—10 « « « 0-72%-a a 10—11 « t « 0-62%-a a 11—12 « t t 0-50%-a hal el évenkint. Amíg az I. osztályos gyermek a VI. osztályba följut, összesen : 4-97°/o. ("Magyar Statisztikai Közlemények® 31. kötet, I. rész, 62. lap.)
2 Az 1911/12. tanévben középiskoláinknak mindössze 45.801,1. osz- tályos növendékük volt az ismétlőkkel együtt.
Ebből:
a) polgári iskolába járt (a magántanulókkal együtt) .... 29.070 b) gimnáziumba « (« « « ) _ • _ _ 12.739 c) reáliskolába • (« « « ) _ 2.640 d) felsőbb leányiskolába járt (a magántanulókkal együtt) 1.352 ,
Összesen _ _ 45.801
3 «Magyar Statisztikai Közlemények® 31, kötete, II. rész, .194. 1., 32, "táblázat.
túlkorúvá váltak és kimaradtak az, iskolából, mielőtt a népiskola hat osztályát végig járhatták volna.
Részben a késői beiskolázás, részben az alsó osztályokban való tömeges bukás miatt elemi iskolai tanulóink 87°/o-a előbb be- tölti 12. életévét, mintsem az V. osztályba följuthatna; az iskolába- járók 95%-a pedig a VI. osztálynak épen csak a küszöbéig ér el.
(II. táblázat!)
Az V. osztály bevégzéséig elmaradó 457.281 gyermekből ugyanis, ha leszámítjuk is a középiskolába évjáratonkint átlépő 40—45 ezer tanulót, s ha az 5%-os halálozási arányszám szerint 25 ezer gyer- meket hat év leforgása alatt elhaltnak tekintünk is ós ha a kiván- dorlásra is leütünk vagy 30 ezret,* még mindig megmarad 350—380 ezer olyan tanuló, akikről nem tudunk számot adni.
Ennek a szomorú jelenségnek okaira nem nehéz rámutatnunk.
Mi tanítóemberek u. i. falun, városon napról-napra tapasztaljuk,, hogy Magyarországon a szülők nagy többsége csak addig iskoláztatja gyermekeit, amíg «muszáj®. Megszűnvén az iskoláztatás kényszere, a túlkorú gyermeket városon viszik inasnak vagy beállítják az üzletbe,.- háztartásba; falun meg fölhasználják a gazdaságban, kiküldik a mezőre; rétre napszámosnak, ostorosnak, libapásztornak, szóval telje- sen és végleg elvonják a mindennapi iskoláztatástól.
Innen van, hogy nálunk országszerte annyira ritka a VL osztályos tanuló, hogy például egyik-másik képzőintézet gyakorlóiskolájába még itt Budapesten is, ahol pedig az V—IV. osztályokat illetőleg talán még légjobbak a viszonyok, — fogni kell az V—VI osztályos növendékeket.
Es innét van, hogy évről-évre százezrek, 1877 óta napjainkig pedig milliók hagyták el népiskoláinkat anélkül, hogy hazájuk, nem- zetük történetét a maga összefüggő egészében megismerni, szívükbe és lelkükbe vésni valaha alkalmuk adatott volna !
A tanterv a kultúra csataterve. Csatáterve főleg a nemzeti kultúrának. Lehet vele hódítani, de lehet vele csatát is veszíteni.
Nem mondok újat, sem túlzottat, ha állítom, hogy a nemzeti szem- pontból elhibázott tanterv idők folytán gyöngítője, sőt elvesztője lehet magának a nemzetnek.
Szabad-e bármely tetszetős pedagógiai ideáért (elvekért vagy érvekért) tantervünkben föláldozni a legfontosabbat: a nemzeti szem- pontot? Ezeréves történetünk tanítását szabad-e tehát fölhelyez- nünk a népiskola legfelsőbb osztályaiba, oda, ahol — amint láttuk — ha osztályunk akad is hozzá, alig akad gyermek, akit tanítsunk ?
* Erre nézve statisztikai adataim nincs ©Bek. Kivándorolni azonban csak javakorbeli emberek vándorolnak ki; gyermek alig.
Emberi, tanítói és — ha szabad még Magyarországon ezt a lépten-nyomon kigúnyolt jelzőt használni — hazafiúi meggyőződésem szerint nem szabad. Megtehetjük azonban továbbra is, ha nemzeti érzésünkben öngyilkosok akarunk l e n n i . . .
Nézzünk körüL
A horvátoknál, szerbeknél, románoknál lobog körülöttünk a faji és a nemzeti öntudat.* (Jobbára ellenünk lobog!) A mi fiatalságunk ellenben fölényes vagy épen gúnyos cinizmussal fogad minden nem- zeti és hazafias érzést és eszmét. Más nemzetek is megérezték a kor- szellem anyagiasságának káros hatását, de annyira egyik sem, mint mi magyarok. Hogy romboló hatásával bennünket ennyire vértezet- lenül és védtelenül talált, abban — szerintem — része van érvényben álló tantervünknek is.
Bármely szempontból vizsgáljuk a történet tanításának kérdé- sét, nem térhetünk ki a statisztika vádoló adatai elől! Nem térhe- tünk ki az elől a kötelesség elől, hogy tantervünket nemzeti szem- pontból revízió alá vegyük. Meg kell látnunk és föl kell használnunk mindazokat a tanulságokat, amelyeket ebben az irányban a statisz- tika nyújt.
El kell ismernünk, hogy nemzetünk történetének tanítására ma nincs elegendő iskolánk és nincs elegendő növendékünk. El kell ismernünk tehát, hogy egyrészről a 4940 csonka népiskola, másrész- ről az V. és VI. osztályoknak az L osztállyal szemben való arány- talan, kiáltó néptelensége azok az útmutatók és határkövek, amelyek a tanterv sürgős revízióját kívánják és egyben a revízió helyes , irá- nyát és kiterjedését is megjelölik.
Osztályt, iskolát energikus kormányintézkedéssel és hathatós kormánysegítséggel máról holnapra is lehet állítani. Az iskolába- járás kényszere alól kinőtt, túlkorú gyermeket azonban a szülők akarata ellenére, nem lehet az iskolába újból bekényszeríteni. Nem az V—VL osztályok hiánya, hanem az V—VI. osztályok növendé- keinek elenyésző csekély száma tehát népiskolai történettanításunk csődjének fő o k a !
A statisztika útmutatását ennélfogva szerintem csupán akkor követjük helyesen, ha a hetvenes évek példájára nemzetünk történe- tének tanítását ~az V. és VI. osztályokból levisszük a népiskola kö- zépső és legalsó osztályaiba, hogy annak nemzetnevelö áldásaiban a népiskolának valamennyi növendékét részesíthessük.
Ebben jöhetne segítségünkre a mese, amelyről mai napság — és méltán! — annyi szó esik, s amelynek a gyermeki lélekre gyako-
* Székfoglalómat a világháború előtt fél esztendővel írtam. B. E.
rolt varázshatását cikkekben, röpiratokban magam is közel húsz esz- tendő óta hirdetem.'1
Nincs történelmi esemény, amelyet a mese tündérköntösében a legkisebb gyermek is meg nem értene. Ez az a virággal, napsugárral behintett út, amelyen át minden tanítványunk szívéhez hozzá- férkőzhetiink. Jókait, saját bevallása szerint első tanítójának, Szé- kely Jánosnak meséi és történelmi adomái adták a magyar iroda1
lomnak.2 Történelmi mondáinkat, adomáinkat, csillogóbb történelmi eseményeinket mi is elmesélgethetnénk már a népiskola I. és II. osz- tályaiban és ezen a réven fajuk és nemzetük szeretetét már az iskola legalsóbb fokán növendékeink szívébe plántálhatnánk. (Ez az eljárás, igaz, nem felelne meg a divatos világpolgárias fölfogásnak, de hasz- nálna a nemzeti eszmének.)
Hetenkint egy külön meseóra elegendő volna erre a föladatra.
Aztén jönne a III—IV. osztályokban heti 1—2 órában a rendszeres történettanítás, amit az V. és VI. osztályokban az alkotmánytan taní- tása fejezne be.
Ezzel egy csapásra eltünietnők tantervünk legnagyobb fogyaté- kosságát, amely nemzetünkre nézve faji öntudatunk és nemzeti érzé- sünknek szemmel látható apadása által hovatovább végzetes lehet.
Tudom, vannak, akik nem ebben, hanem a csonka népiskolák gyors kiépítésében látják a segítséget.
A csonka népiskolák bármily gyors kiépítése azonban egyma- gában nem vezetne célhoz. Valamint nem vezetne ezélhoz a német mintára sokak által kívánt nyolcosztályú népiskola sem. Ez utóbbi elsősorban azért nem, mert ha negyvenegynéhány esztendő alatt nem- tudtuk kiépíteni a hatosztályú elemi iskolát, hogyan építenénk ki ináról holnapra a nyolcosztályú népiskolát ?
Ha azonban a törvényhozás útján rövidesen keresztül tudnók vinni a tankötelezettség olyan irányú reformját, hogy a ' mindennapi tankötelezettség továbbra is a hatodik életév betöltésével kezdődjék ugyan, de mindaddig tartson, amíg a tanuló a népiskola VI. osztá- lyát el nem végezte: akkor csakugyan a csonka népiskolák gyors kiépítése volna a legsikerrevezetőbb megoldás arra nézve, hogy a népiskola I. osztályának félmilliót meghaladó növendékseregéből ne csak 96 ezer, hanem valamennyi fölkerüljön az V—VI. osztályokba és ott' nemzete történetét megtanulja,
Ebben, de csakis ebben az esetben maradhatna meg szerintem
1 «Külön órát a mesének /» Néptanítók Lapja 1897. Ugyanaz röp- iratban 1904. tMese Újság» Szerkesztés 1905—1906. tMese az iskolában*
(válasz a P. H.-nak) Népnevelők Lapja 1909, stb.
2 Jókai Mór: Életemből. •
a történet - tanítását' illetőleg változatlanul a mai állapot s válnék fölöslegessé tantervünknek a történettanítását erősítő, nemzeti szem- pontból való revíziója.
A statisztikának imént föltárt tanulságai máskülönben' nemcsak sürgetik, de ostromolva követelik, hogy gyermekeink százezreinek helyes nemzeti irányú nevelése érdekében ez a revizió sürgősen meg- történjék. • '
Az idegen nemzetek gyűrűjével övezett magyar nemzet elvégrö is nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy százezrek kerül- jenek ki évről-évre népiskoláiból anélkül, hogy fajuk, nemzetük tör- ténetét valaha megismerték volna.
Veszedelmeink között talán üdvös lesz el nem felednünk, hogy a nemzetek életében is akadnak következményeikben helyre- hozhatatlan erkölcsi veszteségek !
' B D R S I C S E R N Ő .
MAGYAR TESTNEVELÉSI RENDSZER!
Ez a cím egyelőre csak szép ós nagy gondolat; eszmény, amelyre egynémely lelkes testnevelőnk buzgón áhítozik és amelyet erejének, tudásának legjavával szeretne «megcsinálni®, de ami a valóság- ban még nincsen meg. Ma a testi nevelés terén mind egy nemzeten belül, mind pedig nemzetközileg forrongás és vajúdás észlelhető, amelyet korunk "testi fellendülése® mozdít elő hathatósan. Ebből fakad a nemzeti rendszer utáni vágy is.
Vájjon ez az annyira sóvárgott ómagyar testnevelési rendszer®
valamely szerencsés feltalálónak vagy felfedezőnek jut-e osztályrészül, avagy inkább önmagától, a meglevő elemeknek kedvező illeszkedésé- ből fog-e kialakulni: legalább is nyilt kérdés, jóllehet mi, már tárgyi
okokból is, inkább ez utóbbi megoldást óhajtanok.
• Ennék a cikknek a megírására két enciklopédikus jellegű mű- vecske indított, mely ugyanazon tornatanár-szerző tollából tavaly jelent meg.* Rmetykó a «svéd® torna továbbfejlesztéséből keletkezett
«svéd-dán® tornát akarja nálunk meghonosítani s ennek angol és német elemekkel való bővített és javított kiadásában látja a jövendő magyar testnevelési rendszert. Nagyon tartunk tőle, hogy ez ép oly kevéssé vagy talán még kevésbé lesz onemzeti®, mint az annak ide-
* Kmetykó János: 1. Dánia testnevelési ügye (ismertetését lásd M. P. 1914. 371 1.) "i. A magyar testnevelési rendszer reformálása. Év- szám nélkül (1913. 95 1. Ismertetése : *Egés:séy» júl. sz. 333—337. 1.)
