nyesség'ét m e g ő r i z n i a k a r j a . I g a z u g y a n , l i o g y definiczió- v a l k e z d e n i e g y t ö r v é n y j a v a s l a t o t n e m m i n d i g és n e m o k v e t e t l e n ü l s z ü k s é g e s ; és v a n n a k o l y a n o k , a k i k a defi- niczió mellőzését h e l y e s n e k n y i l v á n í t j á k , de .részünkről n e m m o n d h a t u n k le a n n a k előszeretetéről, h o g y a t ö r v é n y a kimerítően definiált a l a p f o g a l o m b ó l l o g i k u s a n nőj j ö n ki, m i n t a f a a m a g b ó l . A n é m e t e h e e k - t ö r v é n y j a v a s l a t n á l erre m á r azért is n a g y s z ü k s é g lett volna, mert a t ö r v é n y k ö r ü l i r t a f o r m á b a n a elieek azt a, hatást teszi az olvasóra, mintha, az nem akarna, m á s lenni, mint a b é l y e g t e l e n váltó.
A szabadalmi ügy reform-kérdése hazánkban.
I r t a : Nagybaczoni Baló László.
I.
A „Kereskedelmi Jog- és Ismeretek Tárának" 12-ik szá- mában foglalt azon közleményre, hogy a kereskedelmi ministeri- urnban egy új szabadalmi törvény létesítése van czélba véve, a mely törvényben az elővizsgálati rendszer jutna érvényre : egy helybeli szabadalmi közlöny reíiectálván, egész officiosus színe- zetet feltüntetni akaró rövidséggel közli, hogy a szakkörök mind- v é g i g ellene mondottak az elővizsgálati rendszernek, a mely eddig legrosszabbnak bizonyult (?) rendszer elfogadására különben sincs
•— úgymond — elegendő indok, főleg most, a midőn Németor- szágban is egy uj törvénynyel kellett az 1877. évi német szaba- dalmi törvény rideg szigorán enyhíteni.
Nem képezheti feladatunkat egy csupán szabadalmi hirek közlésére szorítkozó lapnak minden indokolás és bizonyítás nélkül felületesen odavetett helytelen állítását valódi értékére redukálni, minthogy azonban a sorok közül mérvadó helyen táplált tévnézet látszik kikandikálni, nem vélünk fölösleges munkát végezni, ha az egyes államokban divó szabadalmi rendszereket és ezekkel együtt a „legrosszabbnak" stigmatizált német minta szerinti elő- vizsgálati rendszert beható fejtegetések nyomán a tiszta világ- latba helyezzük.
A kereskedelemügyi minister úr győri programmbeszédében uj szabadalmi törvény alkotását helyezte kilátásba — igyekez- zünk tehát ezen fölötte fontos, de nálunk irodalmilag még alig méltatott kérdést az elmélet ós tapasztalat szövétnekével kissé megvilágítani, nehogy egy bárhonnan eredő téves nézet vak követőkre találjon.
Nem mulaszthatjuk azonban el már jóelőre kijelenteni, hogy azon állítás, mintha a szakkörök a német mintájú elővizsgálati rendszert helytelennek tartanák, h o g y az rossznak bizonyult ós
4
hogy az 1877-iki szabadalmi törvény szigorán egy uj törvénynyel kellett segiteni: elejétől végig a légből van kapva, és csak nagy- fokú tájékozatlanságnak képezheti szüleményét.
Ezek után tárgyunk és álláspontunk szempontjából czél- szerünek tartjuk a szabadalmi intézmény tartalmának s tárgyának rövid vázolását előrebocsátani.
Régebben, midőn a közgazdasági élet nem állott a tökély azon fokán, mint ma: a szabadalom intézménye ismeretlen volt.
A közgazdasági viszonyok fejlődésével azonban önként lépett előtérbe annak szüksége, hogy oly egyének, kik valamely köz- érdekű újdonsággal tudományos, technikai v a g y ipari téren ezek- nek fejlődését ós fejlesztését segítették elő: bizonyos elismerés- ben részesittessenek a közösség részéről. Nagyon természetes, hogy kezdetben csak bizonyos külsőségekben juthatott kifeje- zésre az összeségnek elismerése az egyessel szemben, lassanként azonban, midőn minden téren az anyagi előny, mint vógezél kezdett főérclekként felszínre jutni: az egyesek kitüntetése bizo- njros anyagi előny biztosításában nyilatkozott.
A szabadalom fogalmának keletkezésénél nem a feltaláló egyénisége, ki akár eszbeli találékonyságának, akár kutató szor- galmának gyümölcsével, az ipar vagy a művészet terén valami kiválót, addig ismeretlent vagy szokatlant alkotott: lépett fel követelő alanyként a társadalommal szemben, hanem a társa- dalom látta be annak szükségét, hogy azt az egyest, ki önmagát kitüntette: a nagy tömeggel szemben tényleg neki is ki kell emelnie, meg kell különböztetnie.
Természetesen az ipar fejlődésének kezdetlegesebb fokán az emberiségnek hasonlíthatlanul nagy része oly foglalkozást űzött, a melyen nem nyílhatott tér a technikai vagy szellemi ügyes- ség különös nyilvánulására, mert az őstermelés képezte a meg- élhetés főforrását s nagyon kevesen voltak azok, kik nem köz- vetlen az élet fentartására szükséges anyagok, hanem közvetve az anyagok megszerzéséhez szükséges tárgyak, használati czik- kek előállítását, azaz valamely ipar űzését választották foglal- kozásai.
Elenyésző csekély lóvóir az utóbbiak száma s elütő, fon- tosabbnak látszó foglalkozásuk: a nagy tömegből kiváltak s főleg lakottabb helyeken, városokban ütöttek tanyát, a hol természet- szerűleg csoportosultak, mintegy a tömeg által kitűntetve; mind- inkább kifejlődött magukban ezen kisebb csoportokban az érdek- közösség, az együvétartozás tudata: létrejött közöttük azon kapocs, mely később a szabad munka társulásánál középkori formájában, a czóhrendek alakjában nyert végleges alakot.
A czóhek részeseive tétetvén bizonyos előjogoknak, ezen jogoknak minél nagyobb mérvben való élvezhetósóre birvágyuk s kapzsiságuk által sarkalva: igyekeztek iparukat fejleszteni, azt a nagy tömegnek minél kevésbbé hozzáférhetővé tenni, bizo- nyos fogásokat, újításokat alkalmazni készítményeiken s azok
előállításában, melyeket a laikus n a g y közönséggel szemben mint saját titkaikat őriztek. Tényleg igen sok czélszerü találmány volt a ezóhek tulajdonában.
A z iparélet terén teliát a közérdek javára irányzott mun- kásság már akkor részesült bizonyos elismerésben, a mely elis- merés kiváltságokban nyilvánult, csakhogy ezen kiváltságok a középkori czéhekben összpontosultak.
A czéhek alakjában — a mint azt történetük mutatja — helytelen i r á l y b a fejlődött a köz javára irányult hasznos tevé- kenység jutalmazásának elve, mert a czéhek roppant előjogaik- kal való tulfejlőclésükben már nem jótékonyan, hanem bénitólag hatottak az ipar szabad fejlődésére,
A z elv uj irányban bontakozott ki, midőn szokássá vált, a czéhbe nem tartozó egyéneknek is az általuk feltalált készít- ményre privilégiumot adni, a mely az illetőt nemcsak a czéh- korlátozásoktól szabadította fel, hanem már védelmet is nyúj- tott nekik esetleges utánzóik ellen.
A legrégibb ilyen privilégiumok egyike, a velenczei köz- társaság által adatott 1463-ban a könyvnyomdászi mesterség ki- zárólagos gyakorlására.
Azonban még ez sem volt teljes megoldása az ujat teremtő egyén s terméke közti viszony kérdésének. Keletkezett a sza- badalom fogalma, a melynek nem az elmélet adott létet, hanem természetes életviszonyokból önmagától szervesen azon kérdés megoldásaként keletkezett, hogy mily viszony v a n találmány, feltaláló s a közösség közt, melyhez egyéb jogaival ós köteles- ségeivel a feltaláló is tartozik.
E g y állam ipari fejlődésére, bárki által alkotott uj clolog,
— találmány — előnyös hatással van, ha nyilvánosságra hoza- tik, A találmánynak a közösségre váló ezen kihatásából dedn- kálható tehát a találmányi jognak közjogi természete.
E p ' u g y elvitázhatlan, hogy az a feltaláló, a ki ujat terem- tett, találmányával magánjogi viszonyt is létesített, tulajdonjog illetvén őt meg azon. A magánjogi elem azonban fontosság tekin- tetében a szabadalomnál háttérbe szorul az előbb említett —- találmány ós közösség közötti — közjogi momentum előtt. A sza- badalom ezen közjogi jellege még nagyobb mórveket ölt ott, hol az nagy fontosságánál és általános. érdekénél f o g v a közgaz- dasági intézményeknek ad létet. A posta, vasút, távírda és tele- fon intézményeit az állam regalitas jellegével ruházza fel, nehogy az egyes azokat a forgalom fejlődésének rovására kiaknázhassa.
A találmányi jognak tehát közjogi része a túlnyomó s ezen.
közjogi momentumok kell, hogy alapjai legyenek a helyes szabadalmi törvénynek.
É p ebből kifolyólag a szabadalomnak nem az a főczélja, hogy a feltalálónak találmánya értékével arányban álló hasznot, hanem csupán lehetőséget biztosítson, hogy ő azt esetleg elnyer- hesse, élvezhesse, hogy mily mértékben, az az illető leleményes-
ségónek dolga. Általánosan ismert dolog, liogy Fnlton az Észak- Amerikai Unió folyamain nyert gőzhajózási monopolból, nem- csak hogy nem nyert találmányával arányos hasznot, hanem ellenkezőleg vagyona elvesztésén felül még tetemes adósság- hátrahagyásával hunyt el, mig James Watt, a nevéről nevezett tij szerkezetű gőzgép feltalálója, Eultonnal ellentétben oly sze- rencsésen tndta szabadalmazott találmányát értékesíteni, h o g y csupán egyetlen kőszénbányából, a hol az eddig alkalmazott gépek helyett az ő gépeit alkalmazták, egy év alatt csaknem 80,000 forintot szerzett.
Azonban csupán a közgazdasági szempontot — mellőzvén a magánjogit — méltatva figyelemre, sokan egyáltalán kétségbe vonják a szabadalmak létjogosultságát, mondván, hogy a szaba- dalom ellenkezik a szabad munka szellemével; nem bir létjogo- sultsággal, mert az egyesnek monopolt ad, melylyel az meg- akaszthatja az ipar szabad fejlődését,: ha egyáltalán nem, v a g y csak nagyértékü, a találmány becsével arányban, nem álló ellen- szolgálmányért hajlandó a közhasználatnak átengedni találmányát.
Ezen érvelés azonban csak látszólag bir értékkel. A z bi- zonyos, hogy a kizáró monopol létezése semmikép sem mond- ható jogosultnak, kívánatosnak; annál inkább létjogosult a sza- badalom, mely, — mint Klostermann igen helyesen mondja — természetes ellensége a monopolnak. Mert a szabadalom védelme alatt a feltaláló találmányát azonnal ismertté és általánosan hozzáférhetővé teheti, a nélkül, hogy saját érdekét feladná, a szabadalmi idő lejártával pedig a találmány az emberiség köz- kincsévé válik.
A helyes alapra fektetett szabadalom az egyes érdeke érvényesülésének csupán lehetőségét, ele a találmánynyal vonat- kozásban álló közérdeknek biztos érvényesülését czélozza, már az által • is, hogy csak meghatározott, átlag rövid időtartamra szóló kizárólagosságot acl a feltalálónak, mely időnek lefolyta után megszűnik a szabadalom s ingyen megy át a találmány a közösség birtokába.
De vájjon iparfejlődési s i g y közgazdasági szempontból kívánatos volna-e a szabadalmak eltörlése? Előnyös volna-e, hogy a feltaláló szabadalom hiányában, ilyenre való kilátás s abban rejlő oltalom nélkül, teremtő tevékenységének gyümöl- csét élvezni óhajtván, kényszerítve legyen találmánya titokban tar- tására ? Hol maradna az ipar, a közgazdaság érdeke ? Nem meg- akadna-e természetes fejlődósében ? Tekintsük csak a középkort czéhrendszereivel, a mely ezóhek kapzsiságukban sok általuk ismert vagy felfedezett uj dolgot rejtegettek titkokként? Szár- mazott-e előny a találmányok titkolásából? Micsoda fejlődési képet mutat fel ezen időkből az ipar, műipar s a közgazdasági életnek minden ága? Pangott biz az hosszú ideig, hogy azután a szabadalmak keletkezésével együtt újra .egészséges fejlődésnek induljon s fejlődhetett s fejlődött annak minden ága, annál
nagyobb mértékben, minél helyesebb elvek alkalmazásával sza- bály oztattak a szabadalmak.
A közérdek mellett azonban kellően kell mérlegelnünk a magánérdeket, a feltaláló érdekét is. Mert a mennyire káros csupán a feltaláló jogának méltányolása, ép oly káros csupán a közérdeknek szem előtt tartása a szabadalomnál."
Legeklatánsabb példa erre Németország, hol a régebben érvényben volt szabadalmi törvény idejében bizon}1- nem igen siettek ezt igénybe venni a feltalálók, mert az ő privát joguk- ról a törvény - kerülni óhajtván monopolok létesítését — n a g y o n mostohán gondoskodott. E n n e k k ö v e t k e z m é n y e az lett, h o g y a szabadalmak száma, mindinkább csökkent és 1871-ben már csak 86 volt a szabadalmak száma; mig az 1877-ben életbe léptetett, helyes alapon szerkesztett uj szabadalmi törvény kelet- kezése utáni első évben egyszerre 6000-re, 1880-ban pedig már 7000-en felülire szökött a szabadalmak száma s h o g y minden-' esetre nagyobb arányú lendületet vett utóbbi é v e k b e n a német közgazdaság és h o g y ennek tényezői közt az oroszlánrész a helyes ós czólszerü uj törvény által kellőleg istápolt uj talál- mányoknak j u t o t t : azt liiszszük, bizonyítanunk nem szükséges.
A szabadalom tartalmában észlelhető j o g i szempontot ekként kellőleg tisztázva vélvén, áttérhetünk a szabadalom tár- g y á n a k rövid méltatására.
A szabadalom t á r g y a a találmány, mely alatt valamely uj testi dolognak uj eszközökkel, v a g y v a l a m e l y uj dolognak már ismeretes eszközökkel, a v a g y valamely már ismeretes dolognak az addig ugyanazon tárgyra alkalmazottaktól különböző más eszközökkel való minden előállítása értetik.*
A nálunk érvényben levő 1852. évi szabvány három fő- csoportba osztja a szabadalmazható találmányokat, a szerint a
mint :
a) az iparnak valamely uj termelókét, b) a termelésnek valamely uj eszközét és c) a termelésnek valamely uj nemét tárgyazza.
A más államok szabadalmi törvényei ettől többé-kevésbé eltérő csoportokat állapítanak m e g ; minthogy azonban a talál- m á n y o k beosztása, kevésbé lényeges s az imént előadott osztá- lyozás elég világos : ezt fentartandónak véljük.
Minden találmánynak leglényegesebb k e l l é k e : tárgyának addig ismeretlen volta.
A szabadalomnak czélja, h o g y a közösség érdekét a fel- találó érdekével összhangba hozza, egyesítse, .a mennyiben a feltaláló jutalmazásaid a szabadalomnak egy meghatározott idő- pontig a kizárólagos v a g y korlátolt mérvben való használliatás j o g á t s ezen jogának védelmét biztosítja.
Szükséges e szerint, h o g y a szabadalmi j o g és oltalom
* 1852. évi cs. kii', nyilt parancsba foglalt szabad, szabvány 2. §-a.
újnak felfedez'óseérl adassék. Ha tehát az igénylőnek a szaba- dalom elnyerésére irányult kérelme előterjesztésekor a találmány már nem volt uj, az oltalomnak alapja nincs, mert az uj tulaj- donságát nélkülöző productnm nem találmány ; a már általánosan ismert ós ipari használatban levő dolgok köréből pedig egynek kiemelése és hatályos oltalom kiséretóben egyesnek való ado- mányozása a szabad iparnak oly nagy folm megrablása s a köz- érdeknek oly nagy mérvű megsértése lenne, melyért a köznek semmiféle kárpótlást nyújtani nem lehet. E z minden emberi jognak lábbal tiprása, lenne és jogállamban senki indokoltnak nem találná. Ily eljárás még erkölcsi szempontokból is nagyon megtámadható monopoloknak adhatna — s ol-y- államoltban, hol ki van zárna a. szabadalniazandó találmány ujdomáya kutatásának lehetősége — bizonyára ad is tényleg létet.
De a találmánynak a czélszeríiség tulajdonságával is kell birnia s ez nem kevésbé lényeges, ¡mert ép nálunk s egyáltalán a merő bejelentésen alapuló szabadalmak hazájában nagyon gyakori jelenség, hogy a szabadalmak a reclam eszközéül hasz- náltatnak fel s czóljuk nem egyéb, mint a nagy közönség ki- zsákmányolása, mely ép szabadalmazott voltára való tekintettel megvásárolja "inkább azt az árut. melynek a szabadalomból következtetett j ó tulajdonságai sokkal inkább csak költöttek ós híreszteltek lehetnek. Hol tehát megengedhető oly tárgyaknak sza- badalmazása, melyeknek a bejelentésben élőadott tulajdonságai a való- ságban néni léteznek és hol nincs semmiféle megengedett mód, melylyel az ily szabadalmak keletkezésének gát vettessék: ott a szabadalom adásával a szédelgés emanczipédtatik a szabad ipar s minden becsü- letes törekvés jogainak me.grablásával.
A szabadalom tárgyának kizárólagos vagyonjogi használ- hatóságra képesnek kell lennie.
í g y nem lehet tárgya valamely tudományos, tétel, mert bár elvitázhatlan, hogy a felfedezett tudományos tótelek nemcsak az ember tudását bővítik, hanem az iparűzésnek minden ágában v&ló közvetett alkalmazásuk által ezeknek fejlődését hathatósan előmozdítják, mégsem nyújtanak semmi vagyonjogi használható- ságot s közvetlen nem találhatnak czólszerü alkalmazást s főleg mert nem ipari' termékek vagy eszközök s a mennyiben nyilvá- nosságra hozatnak, már teljesen a szerzői jogntda tárgyai.
Nem. szabad szabadalom tárgyává tenni — nézetünk szerint
— a kisipar körébe vágó kézi szerszámokon, használati szereken eszközölt javításokat, mert szabadalmazásuk által, csupán az amúgy is istápolást igénylő kisiparnak virágzása, nehezíttetnék meg s mert egyáltalán a szabadalomnak czóljáva! meg nem egyezik,1 hogy az egyesnek ifiyagi érdeke jusson túlsúlyba a közzel szemben. Ha valaki czélszerti ujitást eszközöl egy kisebb szerszámon, ám gyártsa s terjessze azt az érdeklődő iparosok közt: lesz neki belőle elég haszna, a nélkül, hogy egy egész tudományos és hivatalos apparatust kelljen mozgásba hoznia,
9
í g y például igen helytelennek találjuk, hogy nálunk oly srófhuzó részesült szabadalomban, melynek csupán fogantyúja különbözik a közönséges csavarhuzótól, mély fából van, mig amaz egy hatszögü nyilassal ellátott vasból áll, a mely nyilas arra szolgál, hogy az anya-csavar (Mutter) annak segélyével szintén kezelhető legyen. V a g y h o g y két esetben adatott nálunk szabadalom oly férfiingekre, melyek közül az egyik a vállon volt gombolható, a másik oldalt, a keményített ing előrésze mellett. A „Columbus" korcsolya szintén szabadalmaztatott, melynek újdonsága abban nyilvánul, hogy a czipő talpára csa- varral erősíttetik.
Egyikben sincs újdonság, legalább a lényegben nincs.
A z ily apró szabadalmak csak az iparost bénítják meg törekvő munkálkodása közepette s ma már" — főleg s talán kizá- rólag nálunk — annyi az ilyen valódi érték nélküli, lényegileg mi ujat sem tartalmazó szabadalmazott találmány, hogy a leg- kisebb vaskereskedő kirakatában levő apró dolgoknak hatvan százalékán ékeskedik a „patent" felirat.
Nem lehet továbbá szabadalom tárgya nézetünk szerint a könnyelmű leleményesség terméke, mert szintén ellenkezik a szabadalmi intézmény komoly czéljával. Ilyen például a nálunk általánosan ismert, szabadalmazott „tenger a,szárazon" elnevezésű ördöghinta, mely eltekintve attól, h o g y csupán az apró nemze- dék gyomorbelí állapotának épen nem természetes mozgását idézi elő: egyéb komoly és lényeges tulajdonsággal nem bír;
v a g y ilyen a „dráma a tenger fenekén" czimü szabadalom, mely abból áll, hogy a czirkus köröndjére egy nagy edény helyez- tetik s az megtöltetik vizzel, melyben aztán tengeri drámát adnak elő a czirkus clownjai. Mindezek lehetnek nevettető dolgok, de mindenesetre nélkülözik azt a komoly erkölcsi alapot, mely egyik létjogosultsági alapja a szabadalomnak.
A közegészség, közbiztonság, közerkölcs törvényeibe ütköző találmányok, ép ugy valamely természeti productum felfedezése, mely nem ipari találmány, továbbá táp- ós gyógyszerek szintén nem képezhetik szabadalom tárgyát.
Nem kevésbé alkalmatlan szabadalomra azon találmány, mely csupán a feltaláló személyes virtuozitásán alapszik és ép azért nem utánozható; mert a szabadalomképességnek egyik feltétele, hogy a találmány kézzelfogható ipari termék v a g y oly eljárás legyen, mely a leirás szerint a szakértő által utánozható ós eltanulható.
Ami a; feltaláló személyiségét illeti, ennek jogviszonyai két alakban jelentkeznek az eddigi szabadalmi törvényekben.
A z egyik szerint a szabadalom a feltalálónak egy jogigénye, mely nem az állam által elégíttetik ki, hanem mint az író szerzői joga, a törvényes feltételek teljesítésétől függ. A z iró szerzői joga azonban már tárgyánál f o g v a lényegesen különbözik a feltalálóétól, mert az iró műve csak egyszer lehet eredeti; alig
10
képzelhető, hogy két iró egyszerre s egyformán írná meg ugyanazon dolgot, mig ugyanazon találmányt két különböző egyén egyszerre is felfedezheti. A feltaláló találmánya utánoz- ható testi dolog, az iró szellemi munkája azonban el nem ide- geníthető s az elsőnek utáncsinál ás a, az utóbbinak plagizálása által elkövetett jogsérelem büntethetőség tekintetében is teljesen elütő elvek alkalmazását igényli.
A másik nézet szerint a feltaláló joga a közte és állam közt létrejött kötelmi viszonyban nyeri kifejezését, mely szerint a feltaláló találmányát nyilvánosságra hozza s a szabadalmi idő lejártával a közhasználatnak engedi át és ellenszolgálmány fejé- ben a szabadalom idejére kizárólagos használhatóságot nyer.
Ezen utóbbi álláspontot fogadván el helyesnek, a szaba- dalmat kérőnek találmánya vizsgálat tárgyává teendő, hogy annak benső szabadalmi jellege megállapittatván, a feltaláló jutalmát a szabadalom megadásában, annak jogkövetkezményei- vel elnyerje.
A különböző államokban ós nálunk divó szabadalmi rend- szereket egy következő czikkben fogjuk fejtegetés tárgyává tenni.
T Ö R V É N Y K E Z É S .
Egy kereskedelmi ügyletekkel foglalkozó, több tagból álló be nem jegyzett ezég közkereseti társaságnak tekintetik.
A budapesti VII!—X. ker. jbság mint keresked. biroság ítélt:
Alperes köteles felperes leszállításához képest 29 frt 75 krban megállapított perköltséget 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni. Felperes keresetének a késedelmi kamatokra vonatkozó részével elutasittatik.
Indokok: Alperes tárgyalás során maga is beismerte,de be van az igazolva felperes által G) a. becsatolt s alperes által nem kifogásolt eredeti levél által is, hogy alperes czég mint közkereseti társaság létezett, hogy ilyen minőségben felperesnél megrendeléseket tett és kötelezettséget vállalt, mely utóbi körül- mény igazolást nyer alperes ama ténye által, hogy miként azt felperes beismeri, és alperes kétségbe nem vonja, alperes a kere- seti tőkét a jelen per folyama alatt kifizette. Miután pedig a tárgyalás során kifejlettekből; nyilvánvaló, hogy alperes czég fel- peres iránti tartozásának törlesztése körül mulasztást követett el, s ez által jelen perre okot szolgáltatott, őt a tárgyalás során felperes által leszállított kereseti kérelemhez képest és tekintet- tel arra, hogy alperes a kereseti tőkét időközben felperesnek megfizette, a bíróilag megállapított perköltségek megfizetésére kötelezni kellett. Felperest keresetének a kamatokra vonatkozó részével elutasítani kellett, mert az alperes által 2-/. a, becsatolt
