csak a kritikus időben, hanem a csőd kiütése ós a fizetések megszüntetése után is.
Hol ván itt a logika és hogyan lehet a megtartási jogot a csődtörvény- ós bírói gyakorlattal összeegyeztetni?
Vagy a megtartási jogot kellene mint sajátos jogintéz- ményt megszüntetni ós ekkor separálnók magunkat az egész civilisált külföld kereskedelmi- ós váltótörvényhozásától ós üzleti gyakorlatától és a nemzetközi kereskedelmi forgalomban a magyar kereskedővilágot ugyancsak furcsa meglepetések érnék.
Ha ezt tenni nem akarjuk, aminthogy ez képtelenség volna, akkor a csődtörvény HL fejezetét összhangba kell hozni a kereskedelmi- és váltótörvény vonatkozó szakaszaival.
Ezért nem szabad a birói joggyakorlatnak sem a meg- támadás kérdésében elfajulni, hanem a kereskedelmi törvény- hozás intentiójához képest kell a korlátokat megvonni.
Az eclatáns ellentét kitüntetése végett a megtartási jogot léptettük előtérbe, de fejtegetéseink némi vonatkozásokban a kereskedelmi törvény 305. §-ában és a váltótörvény 106. §-ában szabályozott zálogra is alkalmazást nyernek.
A szabadalmi ügy reformkérdése hazánkban.
I r t a : Nagybaczoni Baló László.
II,
A szerint, a mint az.. egyesnek vagyonjogát vagy a köz- gazdasági szempontot részesitik nagyobb, figyelemben, az egyes szabadalmi törvények különböző rendszerű eljárások utján hoz- zák kapcsolatba a találmányt a szabadalommal s.a feltaláló sze- mélyiségét a szabadalmi joggal.
Azok, kik a találmányi jognak magánjogi részét tartják szem előtt, a találmányi jogot a szabadalmi joggal azonosítják és elvünket képezi, hogy a találmány ipso jure szabadalomban részesítendő s i g y csupán formalitások betartását irják elő. A szabadalom meg nem tagadható az alakszerűségek betartása esetén,
Azok szerint, kik — mint mondók — a találmányt köz- szempontokból mérlegelik, s a feltalálónak szabadalomra való jogigényét eleve el nem ismerik, a szabadalom megadását oly előleges eljárástól teszik függővé, melynek czólja a feltaláló ki- zárólagos jogának tárgyát kutatni, megállapítani.
Előbbiek a feltaláló azon bejelentésére, hogy találmánya van — a formalitások betartásával — megadják a szabadalmat.
Ez az úgynevezett bejelentési rendszer; utóbbiak pedig a szaba- dalom megadása előtt a találmányt lényeges tulajdonságainak valóban létezését illetőleg előleges vizsgálatot rendelnek el, s amennyiben az hivatalból eszközöltetik, elővizsgálati rendszernek,
amennyiben pedig az hirdetés segélyével ellenórcleküek közben- jöttével vizsgáltatik, hirdetési rendszernek neveztetik.
A bejelentési rendszer főleg Erancziaországban, azelővizs- gálati az északamerikai Unióban, a hirdetéses Angliában: mind- három rendszer pedig combinálva Németországban az 1877. évi szabadalmi törvényben — melyhez 1891-ben egy novella adatott ki — van alkalmazva.
A rendszerek helyessége ós helytelensége fölött — hazán- kat kivéve — mindenütt már oly régen s annyi vita folyt, hogy az elfogulatlan figyelmes szemlélő alig tévedhet azok elbírálásában.
Az Angliában fennálló vonatkozó törvények szerint az ediktalis eljárás következő módon érvényesül: A szabadalom iránti kérvény Londonban a szabadalmi hivatalban nyújtandó be. A kérvény praesentatuma irányadó a szabadalom keletkezése ós az általa alapított igény elsőbbsége tekintetében. A praesen- tálás idejétől a feltalálónak hat hónapig terjedő előleges olta- lom nyujtatik; ezen idő alatt az eljárás befejezendő. A szaba- dalmi kérvény kapcsán a kérvényező nyilatkozatot tartozik tenni, hogy magát az igazi feltalálónak tartja, tartozik továbbá a talál- mánynak ideiglenes avagy ehelyett végleges leírását csatolni.
Az ideiglenes leírásnak a találmány tárgyát teljesen meg- kell világítania s abban különbözik a végleges leírástól, hogy benne nem kell megjelölni a kivitel eszközeit, hacsak a találmány lényegének megérthetóse czóljából az nem feltótlenül szükséges.
A szabadalmi kérvény praesentáltatván, az .ideiglenes leirás kapcsán bírálás végett a koronaügyésznek adatik át, a ki szük- ség esetén a leirás pótlását rendelheti el s jogosítva van a kér- vényt esetleg az újdonság nyilvánvaló hiányában visszautasítani
A koronaügyósznek az ideiglenes leirás megfelelő voltát igazoló bizonyítványa a szabadalmi hivatalban letétetik.
A praesentálás utáni négy hónap alatt a szabadalmi hi/a- talban a hirdetés (notice to proceed) elrendelése kérendő, mely a hivatalos lap utján eszközöltetik. Felszólamlások a közhírré tételtől számított 21 nap alatt a szabadalmi hivatalban tehetők.
A felszólamlások vizsgálat végett a koronaügyószhez utal- tatnak. Ennek határozata ellen a felszólandó — de nem a sza- badalmat igénylő is — a Lord Canczellárhoz felebbezhet. A koronaügyész vagy a Lord Canczellár határozata alapján kiállit- tatik a szabadalmi tervezet (Warrant). Ennek alapján köteles a szabadalmat igénylő 12 nappal az ideiglenes hat havi oltalom lejárta előtt a szabadalom megpecsételósót kérelmezni.
A szabadalomban kiköttetik, hogy a tulajdonos különbeni jogvesztés terhe mellett köteles találmányának teljes leírását kérvényének praesentálásától számított hat hónap alatt a szaba- dalmi hivatalban benyújtani. Ha a teljes leirás a kérvényhez csatolva volt, ugy ezen kikötés természetesen elmarad, a mely esetben a koronaügyész által előleges vizsgálatnak sincs helye,
hanem a szabadalomban azon fentartás fejeztetik ki, hogy a szabadalom érvénytelen, ha a csatolt leírás a találmány lénye- gét pontosan meg nem határozza.
A teljes leírás a szabadalmi hivatalban őriztetik, ahol min- denki által megtekinthető.
A megadott szabadalmat bárki megtámadhatja semmiségi panasz (writ of scire facias) által. A panasz az Attorney generál előleges vizsgálatának van alávetve, kinek engedélye szükséges a per megindításához, mely valamelyik köztörvényi törvényszék által tárgyaltatik esküdtek közbenjöttével. Ha a szabadalom tulajdonos ügy vesztessé válik, ugy a szabadalmi okirat megsem- misítés végett kiadandó. Mig azonban a megsemmisítés véghez megy, a szabadalom hatályát — a panaszos kivételével — min- denkivel szemben megtartja. A szabadalom-tulajdonos a hiányos leírás miatti megsemmisítésnek elejét veheti a leíráson eszközölt változtatás (disclaimer, memorandum of alternation) benyújtásá- val, amely leírás azonban a szabadalomnak megszorítását, de nem kibővítését tartalmazhatja. A változtatások, épugy mint a szabadalom-leirás, bevezettetnek és nyilvánosságra hozatnak. A bevezetés csak a koronaügyész engedélye alapján eszközölhető, ki esetleges felszólamlások felett határoz.
Amint ezekből látható, a hirdetés kétszer eszközöltetik:
először a szabadalmi kórvény benyújtásakor, midőn a csatolt ideiglenes leírás a koronaügyósz által kielégítőnek találtatott, illetve a végleges leírás csatoltatott. Ezen első hirdetésnek folyo- mánya az előleges oltalom, mely a szabadalmazandó találmányra hat havi időre nyujtatik. A hirdetés továbbá eszközöltetik a, sza- badalmat igénylő kórelmére, melylyel együtt a szabadalom meg- adása ellen esetleg intézendő felszólamlások benyújtása iránti felhívás is bocsájtatik ki. Megjegyzendő, hogy a mennyiben a találmány végleges leírásai nem megfelelők, azaz több részt mon- danak a találmányból újnak, mint a mennyi tényleg az: az ideiglenes oltalom megszüntettetik, illetve a szabadalom meg- semmisíttetik.
A szabadalom kiállítása után a leírás ós rajzok a sajtó utján teljesen nyilvánosságra hozatnak. A szabadalom erre 250 hivatalos példányban kinyomatik, ebből a tulajdonos körülbelül 25 drbot kap, 130 példány díjtalanul megküldetik ugyanannyi bel- és külföldi könyvtárnak, hatóságnak és intézetnek; a meg- maradt példányok pedig áruba bocsájtatnak.
Az angol eljárás sajátossága abban nyilvánul, hogy 21 nap alatt teendők meg az ellenvetések, a felszólamlások a korona- ügyészség (Attorney generál vagy Solicitor generál) által vizs- gáltatnak, mely a szabadalom megadása vagy megtagadása iránt határoz. A megtagadás ellen felebbezósnek helye nincs.
Ezen hirdetóses eljárásnak tehát czélja ugyanegy a hiva- talból eszközölt előleges vizsgálatával t. i. megállapítani a sza- badalomképességet a találmányban, mely az angol törvény sze-
rint az újdonságból áll. Csupán a vizsgálatnak eszközei mások.
Mig ugyanis az elővizsgálatnál a vizsgáló katóság saját szak- értőinek véleményére van utalva: itt a. koronaügyész az érdekelt nagy közönségben s illetve ennek rokonfoglalkozásu rétegében hivatott s díjtalan támaszt nyer, a kiknek bemondásai után magának tiszta képet alkothat a találmány jogképességét illető- leg. A. rokonszakmáju iparüzőknek. már saját érdekükből kifo- lyólag is inkább van módjukban ellenvetést tenni a biró előtt, a ki nem egyúttal ellenvóíemónyes is.
Másrészt a jogigénylő nem állván szemben a vizsgáló hatóság ellenvetésével, — mely az elővizsgálati rendszerek hazájában egyúttal biró ós opponens egy személyben s igy természetszerűleg elfogult saját maga iránt — azon helyzetben van, hogy az ellenvetésre válaszolhat s igy mindkét — az ér- dekelt és ellenérdekű — fél indokainak meghallgatásával a pár- tatlan biró kétséget csaknem kizáró biztos véleményt formáikat.
Németországban némi módosításokkal az angol mintájú hirdetóses eljárás van életben, kapcsolatban a hivatalbóli elő- vizsgálattal.
A szabadalom elnyerése czéljából a találmány Írásban jelentendő be a szabadalmi hivatalban. A találmány akként írandó le, hogy annak tárgyát mindenki utánozni képes legyen.
Megjelölendő, hogy mit' tart a feltaláló újnak és lényegesnek.
A szabadalmi hivatal * a leírást előlegesen megvizsgálja s az esetleges hiánynak bizonyos határidőn belül pótlására az igény- lőt utasítja. A mennyiben ,a leírás megfelelőnek találtatott: el- rendeltetik a bejelentés nyilvánosságra hozatala. A nyilvános- ságra hozatallal a feltaláló részére egyúttal ideiglenes oltalom biztosíttatik. Ha a szabadalmi hivatal azon véleményben van, hogy a találmány nem szabadalomkópes: a bejelentést eleve visszautasítja.
A bejelentés kihirdetése akként történik, hogy a szaba- dalmat igénylő neve s a találmány lényegi tartalma liozatik csupán nyilvánosságra — és pedig csak egyszer — a hivatalos lapban. Egyidejűleg közszemlére tétetnek a bejelentés és mel- lékletei a szabadalmi hivatalban. — A kihirdetés idejétől szá- mított nyolcz hét elmultával határoz a szabadalmi hivatal a szabadalom megadása fölött, ezen időpontig indokolt írásbeli felszólamlás nyújtható be a szabadalom megadása ellen.
A beavatkozásnak két oknál fogva lehet helye: vagy a találmány újdonságának hiánya miatt, vagy azon okból, mert az egy már létező szabadalomnak utánzatát képezi. Előbbi esetben mindenki, utóbbiban csak a sértett fél élhet felszólam- lással. A felszólamlások felett a szabadalmi hivatal határoz és pedig tetszése szerint a felszólamlók vagy szakértők és az igénylő meghallgatása után. — Mindkét fél panaszszal élhet
* Az 1891. évi novella e tekintetben némi formai változtatásokat tartalmaz.
a határozat ellen. A panasz folyamatba tételekor 20 márka fizetendő le előlegesen.
Ha a szabadalom megadása végérvényesen elhatároztatott:
a szabadalmi hivatal ezt a hivatalos lapban kihirdeti s a szaba- dalom-tulajdonosnak okmányt állit ki.
Megsemmisítési eljárás csak a, sértett fél indítványára in- dittathatik meg, melynek elrendelése esetén a szabadalomtulaj- donos az indítvány közlésénél felszólittatik, hogy négy heti határidő alatt arra nyilatkozzék, mely után a szabad, hivatal határoz az érdekeltek meghívása és meghallgatása után. Feleb- bezésnek hat hét alatt a birodalmi keresk. főtörvényszékhez van helye.
A szabadalmak megadására vonatkozó eljárás tehát három részre oszlik, u. m.: a fél bejelentése és ennek hivatalból való vizsgálatára, a hirdetés ós a felszólamlások vizsgálata és a határozathozatalra ós végül a panaszeljárásra.
A Berlinben levő szabadalmi hivatal bírói ós közigazgatási hatósága az igénylő bejelentésétől végig a megsemmisítési el- járásig minden kérdésben határoz.
Ellenkezőleg az angol törvénynyel: itt 8 heti határidő alatt nyújthatók be a szabadalom megadása elleni felszólamlások s az igénylő találmányának leírása nem mérvadó a szabadalom tartalmára s a leírás meg nem felelő volta miatt az igénylő el nem utasítható, mert a meg nem felelő rész a szabadalmi hiva- tal által töröltetik s csupán arra és annyi részére adatik a talál- mánynak szabadalma, a mi s a mennyi a contradiotorius eljárás után megadandónak tartatik.
A német törvényben túlsúlyban van a hivatalbóli elővizs- gálat a hirdetés folytáni contradictorius eljárás mellett, annyira, hogy például 1880-ban 7052 bejelentés közül a hirdetés előtt 2214 s a hirdetés után csak 300 utasíttatott el, ami egyébként nézetünk szerint épen nem bizonyít a hirdetéses eljárás czél- szerüsége ellen, mert ha figyelembe veszszük, hogy Német- országban azelőtt a hivatalbóli elővizsgálati rendszer volt érvény- ben, mely teljes szigorral alkalmaztatott s az 1877-iki törvényben életbeléptetett hirdetés sem zárta ki annak érvényességét; tehát hivatott ós alapos szakértők a multakból merített tudásukkal abban a helyzetben voltak, hogy a találmány hiányait rögtön felismerhették: ugy a fenti számbeli aránynak mi fontosság sem tulaj donitható ós pedig annál kevésbé, mert a hirdetés csak a 'hivatalbóli elővizsgálat után eszközöltetik s í g y t e r m é s z e t e s e n a
már megbírált találmányokból nem törölhető annyi, mint a még meg nem bíráltakból. Ha a hivatalbeli elővizsgálatot a hirdetés előzné meg: bizonyára még kevesebb törlendő jutna előbbeni- nek. Ép abból, hogy az alapos elővizsgálat után is töröltetnek a hirdetés folytáni contradictorius eljárás által szabadalmak, következtethetni ezen rendszer czélszerü voltára
Ezek alapján nem oszthatjuk dr. Schuloff (1. e folyóirat
12. számát) nézetét, ki a hivatalbóli elővizsgálatot tízszerte ha- tályossabnak mondja a hirdetésnél azon német statistikai szám- adatok alapján, hogy 1877 óta ott 117,000 bejelentés közül az elővizsgálat folytán 54,000, ellenben a hirdetés folytán csak 4000 mellőztetett.
Mindkét rendszer mellett felhozható érvek értéke minden- esetre az illető állam tudományos ós általános műveltségi fej- lettségétől függ.
Hazánkban s illetve Ausztria-Magyarországban az 1852.
évi augusztus 15-én kelt 184. számú császári nyilt parancsba foglalt s az, osztrák-magyar vámszövetsóg által legutóbb 1887-ben is érvényben hagyott szabadalmi szabvány a bejelentési rend- szeren alapszik.
Bármennyire czélszerüek az előbb említett rendszerek, nem hozható fel védelmükre annyi érv, a mennyi a bejelentési rend- szer ellen található.
Nagyon sokszor hangoztatott véleményt juttatunk kifeje- zésre, midőn azt mondjuk, hogy a nálunk s egyáltalán bárhol dívó hasonló rendszer minden tekintetben a lehető legrosszabb.
A szabadalmi intézménynek egyáltalán csak az esetben van létjogosultsága, ha az abban ¡rejlő kivételes jog és védelem keletkezési alapja valódi és nem színleges jog; ha oly eljárás alkalmaztatik, melynek segélyével kellő biztossággal és praecizi- tással megállapítható, hogy a szabadalmat igénylő teljes mérték- ben érdemes a kiváltságra. A találmány közérdekű volta is fel- tótlenül szükségessé teszi a jogalap érdemi vizsgálatát, de erkölcsi szempontból is kívánatos, hogy csak a becsületes munka nyerje el jutalmát s a visszaéléseknek gát vettessék. Nem szabad merően a feltalálóra bízni, hogy ő állapítsa meg s jelentse ki, miszerint az alap, melyen a különleges jogot igényli, teljesen jogszerű. Jogállamban képtelenséget képez, hogy valakinek azon egyszerű állításra, miszerint valamit feltalált: különleges jog s ezen joghoz hathatós védelem adassék. Jogi életünk egyetlen terén sem érvényesül ezen, csupán a szabadalmi pátensben uralgó elv. Nem megkivántatik-e mindenütt, hogy aki valamely jogot szerezni vagy hatóságilag érvényesíteni akar, ahoz való jogczimét igazolja. A jóhiszeműség — s a mi szabadalmi pá- tensünknek ez képezi kiindulási pontját — a jogosultságnak még zálogát nem képezi, hiszen önmaga is alig bizonyítható.
De bár statistikai adatokkal lehetne bizonyítani, hogy nálunk a szabadalmaknak legalább 60%-ában hiányzott a pátens által supponált jóhiszeműség, mégis legyünk jámbor hivők s mondjuk, hogy minden egyes esetben távol áll az igénylő a rosszhiszemű- ségtől. Ámde fontoljuk meg, mi értéke van emigy is ezen jó- hiszeműségnek, ha figyelembe veszszük, hogy az, akitől ezt jogszerző tény gyanánt megköveteljük, nincs is azon helyzetben, hogy önmagával szemben önbirálatot gyakorolhasson s nincs módjában kutatnia, hogy valójában uj-e azon találmány, melyet
ő jóhiszemüleg újnak tart. Az egyes ember nem ismerheti az összes találmányokat, nem tudhatja, hogy nem létezik-e már az övéhez hasonló találmány, legkivált olyan, mely már szabadal- mazva is lett. Azonkivül az ember önmagával szemben elfogult, ez régi dolog; a feltaláló is csak gyarló ember: leirja találmá- nyát s az u, n. igénypontokban találmánya minden alkatrészére kiterjeszteni kéri a szabadalmat. Hisz a törvény mindent megad, miért ne kérjen ö többet, mint a mennyit helyes törvényi in- tézkedés mellett kérnie lehetne?
És hogyan állunk, ha valaki egy már szabadalmazott talál- mányt határozott rosszhiszeműséggel akar maga javára szabadal- maztatni ? A törvény őt szándókaiben elősegíti, mert nem engedi meg előlegesen vizsgálni a találmány tulajdonságait. A jogala- pot praecise megállapítani nem lehet, ha az egyes érdekeltekkel szemben az összes ellen érd eküeknek is nem nyujtatik alkalom a szabadalom engedélyezése előtt kifogásaiknak elöterjeszthe- tésére,
Ausztria-Magyarországban a kérelmezett és kiállított sza- badalmak száma egymást csaknem fedi, mig pl. Németországban
117,000 bejelentés közül az utolsó 15 óv alatt körülbelül 60,000, tehát a bejelentett találmányoknak több mint fele nem találta- tott szabadalmazhatónak. Ebből következtetve, mennyi lehet nálunk a színleges szabadalom! A szédelgés, a reklám talajára, milyen pompás trágya ez a bejelentési, rendszer, mely a ható- ságot a priori megfosztja azon jogtól, hogy saját' maga vizs- gálhassa meg a találmányt, melyre szabadalmat kell adnia; való- ban satyra, hogy az állam, melynek feladata jogot s igazságot szolgáltatni polgárainak: szemet hunyjon a szédelgés előtt, sőt azt, törvénynyel sanctionálja, a helyett, hogy módot állapitana meg a jogtalanság felismerésére s annak minden áron való elhá- rítására.
A bejelentési rendszer alkalmazásával minden jó igyekezet mellett is következetlenné ós ellentmondóvá lesz a törvény.
Nézzük csak közelebbről az 1852. évi pátenst, mely ahhoz még a bejelentési rendszert alkalmazó államok szabadalmi törvényei közt a jobbak egyike. Ezen szabvány első fejezetében azt mondja „Kizáró szabadalom minden oly felfedezésre, találmányra vagy javításra adathatik, mely
a) az iparüzlet valamely uj termelékót, b) a termelésnek valamely uj módját,
c) a termelésnek valamely uj nemét tárgyazza."
A kizáró szabadalom élvezetére való jogosultságnak leg- lényegesebb kelléke ezen meghatározás szerint a találmány újdonsága.
Hogy mit tart a törvény újnak, következő szakaszában mondja' meg, és pedig: „Valamely felfedezés, találmány vagy javítás újnak tekintetik azon esetben, ha az a kért szabadalom
idején a belföldön sem nem gyakoroltatik, sem közzétett nyom- tatvány által nem ismeretes."
A 17. § pedig igy szól: „Az előadott felfedezés, találmány vagy javítás újdonsága vagy hasznossága iránti bárminemű vizs- gálatnak a szabadalomadás előtt semmi esetben sincs helye, ellenben pedig az azérti kezesség is az álladalmi igazgatóság részéről semmikóp sem vállaltatik el, hanem a szabadalom ezen tekintetben csupán a szabadalmazottak veszélyére, kárára és költségére adatik." !
A szabadalom elnyerhetésónek lényege az újdonság, mely- nek létezését az igénylőnek bizonyítani ;nem kell, az ellen- órdeküeknek annak hiányát bizonyítani nem lehet, hivatalból való bizonyítékoknak pro vagy contra beszerzését a törvény egyenesen megtiltja, de ugyanekkor megmondja, hogy mikor nem uj a találmány !
Mi czélja legyen ennek? Miért defineálja a pátens a talál- mány szükséges lényegét, midőn arra semmi sanctiót nem tar- talmaz! Nézetünk szerint a bejelentési rendszerű szabadalmi tör- vény 1-ső szakaszának helyesen igy kellene hangzania:
„Szabadalom mindenre adatik, a mire kéretik s a miről az igénylő az állítja, hogy találmány."
A bejelentési rendszeren alapuló törvény szerint tehát ele- gendő a feltaláló bemondása, mely természetesen újnak hirdeti a találmányt; azontúl csupán a törvényben előirt formalitások- nak betartása kívántatik s az igénylő felruháztatik rögtön oly joggal, mely őt talán meg sem illette. És ha tényleg meg sem illette, mi történik akkor? Az osztrák pátens ily eshetőségre nézve is ép oly praecis ós czélra vezető intézkedéseket tartal- maz, mint a fentebb előadottak. A 29. § ugyanis azt mondja:
„A szabadalmak érvényességüket vesztik: 1
1. semmiségi nyilatkozat (megsemmisítés, megszüntetés vagy
itólet) által: • a) az ilyes semmiségi nyilatkozványnak azon esetben van
helye, ha kiviláglik, miszerint a kizáró szabadalomra szükséges törvényes kellékek hiányoznak.1
I) ha valaki törvényszerüleg kimutatja, miszerint a szaba- dalmazott felfedezés, talalmány vagy javítás a kiadott hivatalos bizonyítvány napja és órája előtt már az újdonság minőségével a belföldön az 1. § határozatai szerint többé nem bírt."
A szabadalom elnyerésénél elég állítani, mivel sem bizo- nyított jóhiszeműséggel, hogy a felfedezés, találmány vagy javí- tás uj. Ezen állításra létre jön a szabadalom, mely hogy jogos volt-e vagy jogosulatlan, csupán az esetben bírálható el, ha akad valaki, a ki előáll a váddal, s a kinek bizonyítania kell, mert különben rosszhiszemű perlekedőnek tekintetik. De hát ki légyen az a valaki? Az-e, a ki a jóhiszemüleg újnak állított találmányt már régebben gyakorlatba vette, mint saját nem szabadalmazott találmányát? Hát bizonyos az, hogy az előbbi feltaláló tudomá-
sára jut a későbbi feltaláló jóhiszemű szabadalmának? De fel- téve, hogy tudomására jut, bizonyos-e az, hogy az előbbi fel- találó meginditja, hogy módjában van megindítani a jogtalanul nyert szabadalom ellen a megsemmisítési eljárást? Mi vezesse öt ezen lépésre? Igazságérzete ?• Mondjuk az. Megindítja a meg- semmisítési eljárást s mit ér el? Azt, hogy évekig húzódó per- lekedések után végre megsemmisíttetik azon alakilag jogszerűen, lényegileg jogtalanul nyert szabadalom, a melynek anyagi elő- nyeit alakilag jogszerűen, de lényegében szintén jogtalanul tulaj- donosa leleményességéhez képest már élvezte s a mely már' megszerzett hasznot tőle elvenni nem lehet. Az eljárást meg- indító fél aztán pompás erkölcsi sikerének babérain elmélked- hetik pöröskedóse tulajdonképeni eredménye ós haszna felett!
Már pedig egyéb, mint igazságórzet nem buzdíthat nálunk senkit valamely találmány elleni megsemmisítési eljárás meg- indítására. Ez pedig nagyon prekár rugó a jogvédelemre. Ha az állam mint polgárai érdekeinek letéteményese már eleve nem emeli fel tiltó szavát a helytelen szabadalom ellen, nem lehet észszerüleg feltételezni, hogy a magánember, a kire sokkal több kellemetlenséggel jár egy hosszú pör, melynek csupán morális sikere lehet, mint a mennyi kárt neki esetleg a más színleges szabadalma okoz: erkölcsi impulsusra egymaga merjen bele menni oly jognak a megtámadásába, melyet megsemmisíttetnie bizony nem csekély fáradságába kerülhet, pláne azon forumok előtt, melyeket az osztrák pátens az ily természetű pörök elbí- rálására delegál.
Alig van reá eset, hogy valaki minálunk valamely szaba- dalom ellen az eljárást spontán megindítsa.
A titokzatos „valaki" tehát nem igen jelentkezik s miután hivatalból való kutatásnak helye nincs, a színleges vagy mala üde nyert szabadalom fennállhat esetleg 15 esztendeig s tulaj- donosa legintensivebb módon aknázhatja ki áljogát s szerezhet anyagi előnyöket.
A mennyiben nálunk a megsemmisítési eljárás meginditta- tik, annak mindig más volt a rugója. Mert azt a titkos valakit rendesen a szabadalom-tulajdonos szokta creálni, midőn nem elégszik meg szabadalmának puszta kiaknázásával, hanem kutatni kezdi, váljon valaki nem bitorolja-e az ő szabadalmát.
A részére biztosított oltalom igénybevétele végett megin- dítja a szabadalom - bitorlási pert, melynek természetes követ- kezménye, hogy a panaszlott szintén mala vagy bona üde véde- kezik s ha védekezése sikertelen, ha tizszeri felebbezés után — a mivel az ügy befejezését 2—3—4 évig elhúzza — az ügy kellemetlen végétől kell tartania — utolsó mentő eszköz gya- nánt — meginditja a megsemmisítési eljárást. A szakértők, tanuk kihallgatása, vizsgálat megejtóse ismét eltart két-három évig, végre eldől a megsemmisítési pör és a megsemmisítési eljárást megindító fél czélt ér. Ekkor természetesen a bitorlási pernek
is vége szakad, mert a szabadalom, mint jogtalanul szerzett, megsemmisíttetik. A szabadalom volt tulajdonosa a per előtt és annak tartama alatt büntetlenül élvezte egy őt meg nem illető jog gyümölcseit.
Ha pedig a megsemmisítési kérelem elutasittatik, a bitor- lási per most fennakadás nélkül végig tárgyalható, ami rendsze- rint két-három évig húzódik el; végül a bitorló, ki a per eldől- teig mindvégig gyártja a szabadalom utánzatát (melytől őt csak érdemleges ítélettel lehet eltiltani a per végén, mit egy concrót eset alkalmából mondott ki a budapesti II. fokú szabadalmi hatóság) a törvény értelmében legföljebb 500 írttal megbüntet- tetik, holott az általa utánzott szabadalmat talán sokkal nagyobb értékű ellenszolgálmány árán is hajlandó lett volna megszerezni.
Hogy a pátensnek az a mystikus „ valaki"-je. rendszerint nem más, mint a bitorlással vádolt egyén, concrót esetekkel volna bizonyítható. Nem lévén czélunk concrót esetek feltalá- lása, egyszerűen utalunk azon ténykörülményre, hogy a mai napig nálunk lefolyt szabadalmi bitorlási pereknek 60%-ában panaszos szabadalmát panaszlott megsemmisítési kérelemmel támadja meg.
Mindezen bajoknak kútforrása a pátens által inaugurált bejelentési rendszer. Mert bármennyire praeczis annak minden egyes szakasza külön-külön: együttvéve mint egy teljesen lehe- tetlen alapból kiinduló,, a rossznál is rosszabb. Ha tehát egy- általán fenn akarjuk tartani a szabadalmi intézményt, ugy sies- sünk azt megfelelő helyes alapon uj törvény által szabályozni,
•melynek azonban a jelenlegi rendszerrel teljesen ós végleg sza- kítania kell.
Nálunk a kereskedelmi törvényhozásnak tartalmára nézve is sokkal kimerítőbbnek kell lenni a nyugoti államok hasonló törvényeinél. Sőt a nálunk lehetetlen — például szabadalmi ügyekben a bejelentési rendszer — valamely nyugoti állam- ban lehet életképes, amint hogy az is Francziaországban, mert ott, hol a jogélet teljes fejlődésben van, hol az álta- lános műveltség sokkal magasabb fokú, hol minden commer- cialis jogviszonynak nagyszámú hivatott intézői léteznek, hol a törvényt alkalmazók a legteljesebb mértékben birto- kában vannak, szakszerű alapos ismereteknek s ennélfogva annak hézagait saját tudásukkal pótolni képesek, hol hosszú' időkön át érlelődött tapasztalatok alapján ítélkeznek szabacl peres eljárás mellett: ott mindenesetre nem életkérdés hajszál- nyi praecizitása a törvénynek. Nálunk azonban, hol a kereske- delmi jog még alig tud kibontakozni az általános magánjog köréből, hol a külön jognak még kevés a hivatott szakértője és nevezetesen a szabadalmi jog terén kevés elméleti képzett- séggel párosult gyakorlati tapasztalatokkal bíró szakfórfi talál- ható: arra kell törekednünk, hogy alapos, a kérdést részletekig szabályozó törvényt adjunk annak alkalmazója kezébe, hogy az
legalább kezdetben ne analogonokat keresve s ne saját kellő tapasztalatok hiányában kellőleg ki nem fejlett szakértelmével legyen kénytelen a törvény hézagait, hiányosságait pótolni, hanem meghatározott esetekben meghatározott szakasz alapján mondhassa ki Ítéletét.
Angliában a szabad szellemű ediktalis eljárás mellett a törvény csupán 21 napot enged az ellenérdeküeknek a kért szabadalom elleni ellenvetéseik bejelentésére, amely időköz azon- ban az ottani fejlett állapotok mellett tökéletesen elegendő az igény jogos vagy jogtalan voltának bizonyítására, szükséges tám- pontok egybegyűjtésére s bejelentésére, amely ellenvetések vizs- gálata után megadott szabadalom azután vajmi nehezen támad- ható meg, minélfogva vajmi ritkák is az utólagos megtámadá- sok. Mert ott a szabadalmi jognak már nagy múltja, fejlett jelene van, az angol nép bármely közópmiveltségü tagja sokkal otthonosabb a szabadalmi jog kérdésében, mint nálunk sok álta- lános képzettségű jogász.
Az angol rendszer tehát ugy mint hazájában: nálunk alig volna czélszerüen alkalmazható, hanem geográfiái, commerciális és politikai viszonyainknál fogva itt is — mint a kereskedelmi törvényhozás terén általában — a német törvényhez kell alkal- mazkodnunk, ami alatt távolról sem a törvény gépies receptióját kívánjuk érteni.
Az uj szabadalmi törvény fundamentális jogelveit egy utolsó közleményben fogjuk elmondani.
T Ö R V É N Y K E Z É S .
Az üzletvezető a főnöke üzletében teljesített eladásoknál a vevő részére árleengedést — rabattot —- engedélyezni, főnökének
különös .meghatalmazása nélkül is jogosítva van.
A budapesti V. ker. kir. járásbíróság mint kereskedelmi bíróság itólt: Alperes köteles felperesnek a leszállított 41 írt ,81 kr tökét, annak 1886. augusztus 1-től számítandó 6% kama-
tait és 32 frt 70 krban megállapított perköltséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett föltétlenül megfizetni.
Indokok: Alperes beismervén a számlabeli áruk megrende- lését és átvételét s nem kifogásolván azok vételárát, azzal véde- kezik; miszerint felperes üzletvezetője Heinrich Alajos részére az egyes vásárlások után a vételárból 10% bonificatiot engedett s miután a számlabeli áruk összes ára 553 f r t 35 krt teszen, melyből az engedmény alapján 55 frt 33 kr alperes javára le- vonandó, ezen bonificationális összeg az eredeti kereseti köve- telést, mely 65 frt 20 kr volt, 9 frt 96 krra deriválja, mely
