Zielinski, J. G.: A gazdasági számvetés három fajtája

(1)

482

sznmz'nxu 'mobm neeem

a példában a vizsgált cikk 'a délig-ülnöke, a' rétege-lta már említett területi bontás—

Mladádóötnétxésafogymtáúm—

tokhoz illesztett Engel görbe minden ró—

tegben a logaritmus függvémr.

Szerző számos, —-— mintegy gsm; cikk fogyasztását vizsgálja meg kovariancia elemzéssel, közli a nyert Engel görbék egyenleteit, a cikkek jövedelemrugalmas—

sági együtthatóit, és a kapott regressziós görbéket grafikusan is ábrázolja.

(Im,: Schnell Lászlóné) zoeunsxl. J, e.:

A GAZDASÁGI SZÁMVETÉS HÁROM FAJTÁJA mr? t y rachunku ekonomiezneso.) ——

Zeszytu aukowe Szkply Glownej Planowania t'stctynym. mo. 18. sz. 11—59. 1).

A polgári közgazdászok különböző érve—

ket hoznak fel a magántulajdonon felépülő társadalmi rend szükségességének bizonyf-

_tására. A tanulmány szerzője az érvek közül azzal a nézettel száll vitába, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdonba

vétele lehetetlenné teszi a gazdasági szánt-

vetést (kalkulációt), és ezáltal megakadá-

lyozza az erőforrások racionális kihaszná- ását.

Ez az érvelés elsősorban Misestöl szár- mazik. Nevezett gondolatmenete röviden a következő: gazdasági számvetés csak ak—

kor lehetséges, ha minden terméknek reális ára van, ez pedig csak a szabad- piacon alakulhat ki. Szabadpiac csak ak—

kor állhat fenn, ha a termelőeszközök ma—

gántulajdonban vannak. Mivel a szocializ—

musban a termelőeszközök magántulaj—

dona megszűnik, itt reális gazdasági szám- vetés sem lehetséges.

Szerző Mises gondolatmenetében elsősor—

ban a következő két láncszemet cáfolja:

1. piac nélkül lehetetlen a termékek árá—

nak megállapítása, V

2. a termelőeszközök társadalmi tulaí'

donba vétele kizárja a termelőeszközök piacainak kialakulását.

Szerző véleménye szerint a termékek ára a hagyományos értelemben vett piac nem létezése esetén több módszerrel hatá- rozható meg:

1. matematikai módszerekkel, vagyis a szimultán egyenletek módszerével és az ,,imputation", vagy ,,Zurechnung" mód—

szerrel,

2. a ,,próbák és hibák" módszerével.

Szerző ezeket a módszereket az olyan bridzs-játékhoz hasonlítja, amelyben a négy játékos közül egy vagy több fiktív, nyitott lappal játszik, de pontosan követik a já—

ték szabályait. Igy a piaci tipusú szim—

vetésis pontosan lemásolja a tényleges

piac körülményei között végettvsummem

feltételeit. A számvetés ' * ilyen?

kor a kínálat és kereslet egyensúlya jelzi.

Abban az esetben, ha a népgazdaság nin—

csanrwsnsúwmm % W WWW

hibás olt és megfelelő mód mmm

Szükség. A tanulmany több, példát), mutatis

nehogy a terüle _s és a tervezett keres

leti és kínálati g i bél; eltáxéaíéböl intim

következtetések vonhatók le és hogy ezek milyen gazdaságpolitika, intézkedéseket

tesznek szükségessé. _ _

Szerző hangsúlyozza, hogy ez a modell,-*

amelyet az ,,árnypiac" modelljének néven, nem azonos Lange professzor modelljével.

Abban ugyanis a lengyel Tervhivatal által megállapított szabályok keretében (a meg—

határozott ár mellett) a kereslet és kínálat szabadon érvényesülhet. Ilyenkor a kész——

letek csökkenése jelzi is. Tervhivatal szá—v mára a számvetési hibákat. Szerző szerint az ,,árnypiac" modellje könnyebben ll—

leszthető be a jelenlegi szervezeti kere- tekbe, mivel nem tételezi fel a kínálat és kereslet szabad érvényesülését—x —

Szerző a fentiek alapján most, követ-—

keztetesre. int, hogya szocialista gazda,!

ságban a piac törvényszerűségei tökéle-f tesebben alkalmazhatók, mint a kapitaliz- mus viszonyai között. A Tervhivatal ugyanis jobban át tudja tekinteni az M Mesagi életet, mint az egyes önálló

gazdasági alanyok - _—

Mises gondolatmenetének második pont'

jával kapcsolatosan szerző kimutatja, hogy a szocialista gazdaság viszonyai között is lehetőség van piac kialakulására. Vitába

száll Hai norvég közgazda cimu és aztngmnyttia hogy e termiómközök

táxsad'almi tulajdonosvétele csak tor-man..

san jelent állami monopóliumot.

Szerző a szorosan vett piaci és a visel típusú (árnypisc) alapozott számvetés mel—

lett ismerteti az ún. közvetlen, számvetés módszerét is, amelyet a szocialista orszá:-

gokban általánosan alkalmaznak. Ennek lényege, az előbbiekkel szemben az, hogy !;

termékegységre jutó ráfordítás nagyságát a műszakilag meghatározott rázott-ditási

együtthatók (technical input coefficienttl adják meg. Ezek automatikusan mutatják

a népgazdaság megfelelő ár—, bér—, nyere—

ségstmktúráját. Szerző megállapítja, hogy ilyenkor az árak szerepe megváltozik, mil-_

vel ezek föleg az aggregálás céljára szol—-

gálnak. Ilyen felhasználásuk pedi meg-—

követeli, hogy az árak olyan tula don — gokkal rendelkezzenek (unalmasabb

időn keresztül változatlanok legyenek), amelyek korlátozzák azoknak a megklelö termelési és ráfordítási struktúra kÉVálasz—

tásánál való felhasználását.

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI HGY'ELÖ

488

Szerző szerint ezek az árak nem alkal—

masak a rájuk háruló öm fonton köz——

gazdasági funkció ellátására. Az ilyen árak alapján végzett számvetés megtévesztő kö—

vetkeztetések levonásához vezethet. A vál—

lalatok munkájának értékelése ilyenkor csak a ráfordítások és a termelés mennyi?

ségi adatainak figyelembevételével végez—

hető el. , *

(Ism.: Andorka Rudolf)

KULTÚRSTATISZTIKA

ALAPVETÓ TÉNYEK És SZÁMOK.

NEMZETKÖZI OKTATÁSI És KULTURÁUS STATISZTIKA

(Basic facts and figures.

UNESCO. 182 p.

Összefoglaló kulturális adatokat tartal—

mazó UNESCO kiadványok 1952 óta je- lennek meg, ezek azonban szélesebbkörű összehasonlítás céljára alig voltak hasz—

nálhatók. Az 1959. és 1960. évi kiadvány lényegesen több államra vonatkozó, jobban összehasonlítható táblái azt bizonyit—

jék, hogy a Szervezet jelentős előrehala- dást tett az adatgyűjtések megszervezése terén. A régebbi összeállítások különböző felépítésű és célú jelentések feldolgozása útján készültek, az itt ismertetett kiad—

vány nagyobbrészt az UNESCO által egy- ségesített adatszolgáltatás eredménye.

Az 1960. évi kötetben 11 tábla foglalko—

zik az oktatás statisztikájával; országon—

ként sorolja fel az oktatási adatokat, az óvodáktól' az egyetemig, Az oktatási ada—

tok nemzetközi összehasonlitásánál az is- kolarendszerek különbözősége okozza a legtöbb problémát. Eltérések vannak emellett az egyes országok között a tan—

kötelezettség időtartamának meghatáro- zásában. Emiatt az alsó— és középfokú ok-

tatási intézmények létszámadatai még a

magyarázatok figyelembevételével is alig hasonlíthatók össze, legfeljebb csak ösz- szesitve és a lakossághoz viszonyított arányszámok segítségével alkalmasak ál—

talánosítható következtetések levonására.

Még az ilyen módszerű számításokat is zavarja, —— különösen a felsőfokú oktatás területén —- hogy az esti és levelező ta- gozatok létszámát különbözőképpen veszik

figyelembe és sokszor még a megfelelő

erre vonatkozó magyarázatok is hiányoz—

nak

Bár az UNESCO 1960. évi kiadványa sok értékes oktatási adatot közöl, olyan összehasonlitásra alkalmas mutatókat is, mint például az egy tanerőre jutó tanulók száma, vagy a nők aránya stb. —- az alap—

vető összehasonlíthatóság problémáját még mindig nem oldja meg. Előrelépést jelentene e téren, ha koré'venként vagy legalább egységes korcsoportonként kö- zölné az UNESCO a népesség és az isko—

lába járók számát és az országonként ér—

1960.) Paris. 1961.

vényben levő rendelkezéseknek megfele-

lően a tankötelesek iskolázási arányát.

Az 1960. évi kiadvány közöl olyan 16—

nyeges adatokat is, melyek a korábbi ki—

adványokból hiányoztak, így például az egyetemi, főiskolai oklevelek számát.

Ezek az adatok azonban még nem elég részletesek, így alaposabb elemzésre nem alkalmasak.

Az oktatás költségvetési kiadásait is ismerteti a kiadvány országonként, az illető-

áilam pénznemében. Ez a ,,nyers" adat—- halmaz önmagában igen kevésre használ—

ható. Többet mond a 'nemzeti jövedelem százalékában kifejezett mutatószám, de az összehasonlithatóságot ez sem oldja meg, mert sok államban az oktatás jelentős

részben magánjellegű. *

A népművelés területét 19 táblában dol- gozza fel a kiadvány. A könyvtárakkal foglalkozó részben a négy legfontosabb adat (könyvtárak, könyvállomány, olva—

sók, kölcsönzések száma) szerepel, nem túl részletes csoportosításban. A rendkívül sok jegyzet arra hívja fel a figyelmet, hogy a könyvtárstatisztika egységesítése terén is sok még a tennivaló.

Ugyanez vonatkozik a könyvtermelési és sajtóstatisztikára is. 61 állam könyv—

termelési adatait részletezi az egyik tábla a tizedes osztályozás szerinti műfaji bon—

tásban —— csak éppen a ,,könyv" és "füzet"

fogalmának meghatározását nem sikerült még egységesíteni. A fordításokról szóló;

"táblák az UNESCO évenkénti, a fordítá- sokról kiadott, Index Translationum 11.

kötetéből készültek. Figyelemre méltó azoknak a szerzőknek a felsorolása, akik—

nek műveit legtöbbször fordították más nyelvekre.

A kiadvány az időszaki sajtó statisztikai mutatóit, a lapok számát, átlagos meg——

jelenési példányszámát és az ezer lakosra jutó napi példányszámot, *a folyóiratok számát és megjelenési példányszámot is tartalmazza. Az UNESCO csoportosítása"—

annyiban tér el a hazai gyakorlattól, hogy napilapnak minősíti a hetenként 4 vagy többször megjelenő általános tárgyú úisá—

gokat, külön csoportban szerepelteti a heti háromszor vagy kevesebbszer megjelenő általános tárgyú újságot és megjelent—sétál függetlenül "egyéb folyóiratnak" minősíti