12. szám
— 1093 -— 1940
dés egyik legjobb ismerője, Magyary Zoltán most idevágó javaslatait nyomtatásban is közreadta s ezáltal ismét vállalta a kezdeményező szerepét.
Javaslataiban először az általános szempontokat foglalja össze, majd a közigazgatási statisztika adatgyűjtésének rendszerét mutatja be — e szerint a statisztika a közigazgatás szervezeti egységeit, személyzet—ét, költségeit és működését tudakolná —, végül a csak vázlatosan bemutatott javaslat részle—
tes kidolgozásának módjára is rámutat.
Dolgozatok a közigazgatási reform köréből.
Etndcs sur la réforme administrative.
Magyary Zoltán egyetemi tanársága és a Magyar Köz—
igazgatástudomanyi Intézet alapítása tíz éves évfor—
dulójara írtak tanítványai, a Magyar Közigazgatás—
tudományi Intézet munkatársai.
Ecríles, a l'occasion du 10: anniuersuire du profi—550171!
ti'Unit/ersíié az M. Zoltán Magyary el de Plus-
!z'tul hongrois de scimce administrative, par ses elé- ues. collaboraísurs de ce: Institut.
Budapest, 1940. 239 l. _ p.
Magyary Zoltánt tizenhárom tanítványa és munkatársa ajándékozta meg az előttünk fekvő könyvvel. Mind a tizenhárom tartalmas tanulmány Magyary és az általa vezetett Magyar Közigazgatás—
tudományi Intézet sajátos, sok szempontból új irá—
nyokat kereső felfogásában készült s arról ad számot, hogy a tanulmányok szerzői alapos isko- lán mentek végig. A dolgozatok közül egyiknek sincs statisztikai célkitűzése. Magyary iskolájában azonban a statisztikának is bő szerep jut és ezért a tanulmányok némelyike statisztikai vonatkozá—
sokban sem szegény. A legközvetlenebbül jut a statisztikával kapcsolatba Elek Péter dr. ,,Terület és közigazgatás" c. cikke, melyben a szerző meg—
kísérli kis—, közép- és nagytájakra bontani a fel- vidéki területsávval és Kárpátaljával megnagyob- bodott Magyarországot. A statisztikus munkáját mindeddig nagyon megnehezítette az a körül- mény, liogy a merev közigazgatási választóvonalak- tól elszakadó, ill. azokat csak részben, a lehetőség határain belül respekt-áló területi tagolási rendszer kidolgozásával az e tekintetben érdekelt és a sta—
tisztikával rokon legtöbb tudomány, kivált a föld-
rajz mindeddig adós maradt. Elek helyes ösvé- nyen haladó kísérletét ezért örömmel kell fogad- nunk. Kiss István dr. ,,A közigazgatási népi alap- jai és a közigazgatási reform" c. tanulmánya is erősen statisztikai vonatkozású, mert fejtegetései- ből azt is kiolvashatjuk, hogy mily fontos a köz—
igazgatás szempontjából a helyes és megf-elelő statisztikai alap és éppen ezért milyen irányú sta—
tisztikák összeállítása a legszükségesebb. A többi tanulmány közül pl. Vitéz István dr. ,,Hivatás- rendek Magyarországon" és Kovács Ernő dr. ,,A mezőgazdasági munkahérmegállapítás intézménye"- nek fejlődése és eredménye Magyarországon" c.
cikkében is találunk statisztikai gondolatokat,
ill. adatokat. A könyv több ábrát is közöl és Magyary-nak, valamint Intézetének munkásságára jellemző néhány legfontosabb adatot is tartalmazza.
Ember Győző: A M. kir. Helytartótanács ügy- intézésének története.
Victor Ember: Histoire de l'aclivite' administra—
tive du Conseil de la Licutenance générale Royale Hongroise.
A M. kir. Országos Levéltár kiadványa. . Publication des Archives royales hongrotses.
Budapest, 1940. 298 l. —— p.
A mű nem statisztikai jellegű s intézmérnytör—
téneti szempontból bír nagy jelentőséggel. A Hely- tartótanácsot újjászervezése után, 1724 március
21-én iktatták be Pozsonyban. Ettől kezdve meg—
szakítás nélkül működött az első felelős miniszté—
rium felállításáig, majd a Bach-korszak után a ki- egyezésig. Az alaptörvény teljes függetlenséget ki- vánt biztosítani a Helytartótanácsnak. A valóság- ban azonban a magyar udvari kancellária bizonyos felülvizsgálatot gyakorolt felette, sőt a fontosabb ügyek a király legbizalmasabb tanácsadóinak a ke—
zén is átmentek; utóbbi körülmény nemzeti szem- pontból nem kis veszedelmet rejtett magában. Az ügyintézés módjára való tekintettel két korszakot különböztet meg a Szerző a Helytartótanács életé- ben. Az elsőben (1724—1783—ig) a bizottságok, a másodikban (1783—184r8—ig) az ügyosztályok bír- nak fontos szereppel. Majd bemutatja, milyen utat
tett meg az ,,akta" az elnöktől, később az iktató—
hivataltól a kiadóhivatalig, miközben megjárta a bizottságokat, sőt az udvart is. II. József majdnem minden közügyet a Helytartótanács hatáskörébe utalt. 1724-től 1784-ig több mint 300.000, 1785—től 1848-ig pedig több mint 2,000.000 aktát intézett el a Helytartótanács. A megnagyobbodott munka—
körre való tekintettel a tisztviselők számát állan- dóan emelték. így a kinevezett tisztviselők száma 1724—től 1848-ig 43—ról 268—ra emelkedett. Szerző a Helytartótanács összes tanácsosairól, tisztviselőiről és alkalmazottairól névjegyzéket is közöl.
Gy. F.
Kaán Károly: Alföldi kérdések.
Erdők és vizek az Alföld kérdéseiben.
Charles Kaán: Des guestions de la Grande Plaíne Hongroise.
Les foréts et les eaux.
Budapest, 1939. 420 l. —— p.
A Nagy Magyar Alföld gazdasági problémáival , foglalkozó korábbi munkái után Kaán utolsó művé—
ben a nagy probléma legfontosabb, legalapvetőbb jelentőségű részletével, az alföldi országrész, egy- ben az egész ország gazdasági életének igen jelen- tös kellékével, az erdőkkel és vizekkel foglalkozik.
A mű anyaga Kaán elözö nagy munkájának újra- dolgozása során alakult ki; az átdolgozás során
12 szám.
egybegyűlt nagy anyag miatt ugyanis az eredeti mű részletkérdésekre való felbontása mutatkozott szük—
ségesnek; nagy kár, hogy Kaán már csak az első részletet tudta közreadni. A könyv alcíme hatá- rozza meg tulajdonképen ennek az első részletnek a tárgyát, tartalmát pedig az egyes fejezetcímek.
Ezek szerint a mű az előszó és az Alföld-kérdésnek részben a trianoni béke rendelkezései (a hegyvidé- kek elszakítása) következtében megsúlyosbodott problémáját s kivált a kérdés műszaki vonatkozá- sokban bővelkedő erdő— és vízügyi részletét taglaló bevezetése után az alföldi erdőket tárgyalja három történeti szakaszban (a honfoglalástól a török hódoltság megszűnéséig, innen az 1879. évi erdő- törvény életbeléptéig, és azóta), azután a hegyvidéki erdőknek és alföldi vízáradásoknak a trianoni terü—
letcsonkitással szorosan összefüggő kérdéseit (az Alföldön a legnagyobb árvízveszélyt a világháború vége óta mindig az elvágott hegyvidéki erdőknek az utódállamok részéről történt oktalan kivágása, irtása okozta), a folyószabályozások, ármentesíté—
sek, belvízrendezések ügyét szintén három történeti szakaszban ismerteti (a vízmunkálatok korai nyo—
mai és a vizek elfajulása, a török hódoltság meg—
szűnésétől 1848—ig, a szabadságharc kitöréséig és azóta). A továbbiakban a víziutakról (fejlődéstör- ténetükről és alhazai gőzhajózásról), az erdők és a tenyészeti viszonyok összefüggéseiről s végül az öntözésekről (fejlődéstörténetéről, az öntözés mai kérdéseiről) szól. A mű megállapításait zárót'ejezet foglalja össze, melyben többek közt kiemeli, hogy a káros alföldi éghajlat bizonyos mértékű ellen—
súlyozása s kedvezőbb tenyészeti lehetőségek terem- tése céljából a bármilyen műszaki berendezéssel, de eredményesen végzett mesterséges öntözés léte- sítése feltétlenül szükséges; de az is szükséges, hogy a mezőföldek erdőkkel és szélvédő fasorokkal a kellő mértékben tarkíttassanak. A gazdaságtörté—
neti és gazdaságpolitikai tárgyú művet számos sta—
tisztikai adatidézet egészíti ki; mint átfogó tanul—
mány, általános vonatkozású tanulságai statisztikai munkálatok elkészítésénél is igen hasznos szolgá- latot tehetnek, azonkívül, hogy az alföldi probléma megoldását is nagymértékben elősegíthetik.
Neubauer Gyula dr.: A fölszabadult ország—
részek közgazdasági jelentősége.
Dr Jules Neubauer: L'importance e'conomigue des régians libérées.
Pécs, 1940. 67 l. —— p.
A magyar Szent Koronához 1938 végén. illető- leg 1939 elején visszatért felvidéki sáv és Kárpát- alja közgazdasági értékeit a megmaradt ország, ha húsz évi elszakítás ideje alatt számon is tar—
totta, különősen a fiatalabb nemzedéke, már alig
ismerte. Érthető tehát, hogy a közérdeklődés a visszacsatolás után azonnal feltette a kérdést:
—— 1094 __ , 1940
Mi értéket jelentenek a visszacsatolt területek, a.
Csonka-ország részére? A napi sajtó és a folyó—
irataink jórésze is, számtalan cikkben és tanul, mányban igyekezett feleletet adni e kérdésre. A Magyar Statisztikai Szemle külön számot szentelt a felszabadult területek népi, kultúrális és köz- gazdasági értékeinek leltározására. A szerzőt is a visszatért területek értékei iránt megnyilvánult közérdeklődés sarkalta arra, hogy könyvben is megjelentesse az esztergomi katolikus nyári egye—
temen erről a kérdésről tartott négy előadását.
Az első előadásban először a nép és terület közti összefüggésekkel, majd a népsűrűségnek az életlehetőségek szempontjából tulajdonított jelen—
tőségével foglalkozik és rámutat Csorira-Magyar- országnak ebből a szempontból mért kedvezőtlen helyzetére. Vizsgálat tárgyává teszi a történelmi Magyarország viszonyait is, különös tekintettel a Monarchia gazdasági egységébe ágyazottan s áru- forgalmi, pénzügyi és jövedelmi statisztikai ada- tok alapján megállapítja, hogy a történelmi Magyarország lehetett ideális földrajzi egység, tel-- jes gazdasági egységnek azonban nem volt mond—
ható. Az első előadás további részében Cseh—Szloo vákiával foglalkozva érdekes áttekintést nyujt annak belső gazdasági szerkezetéről, mely főoko—
zója volt a cseh-szlovák állam darabokra-hullásá—
nak. Majd az ellentétes gazdasági szerkezetű Cseh—Szlovákiából visszatért területek ár- és föld—
birtokviszonyait, végül pedig a szociálpolitikai berendezéseit hasonlítja össze a Csonka—országéi—
val és ez összehasonlítások eredményekép az anyaországra e vonatkozásokban háramló felada tokat ismerteti.
A második fejezetben a magyarlakta felvidéki területtel foglalkozik. Először e terület népességé—
nek alakulását és változásait vizsgálja, különös
tekintettel a nemzetiségi viszonyokra és vizsgá—
tatai eredményekép megnyugvással állapítja meg, hogy amint itt, úgy bizonnyal más elszakított területeken sem vesztett a magyarság nagyobb terett Összehasonlítja a visszatért felvidéki rész népes—
ségének nem és kor szerinti megoszlását, majd a foglalkozási tagozódását az anyaországéval és rá- mutat az eltérések jelentőségére. A továbbiakban ismerteti mezőgazdaságát: szántóföldi termelését, állattenyésztését, majd bányászatát, mely utóbbi az ország közgazdasági szempontjából a legjelen—
tősebb gyarapodás. Áttekintést nyujt a nyert energiagazdasági lehetőségekről és összehasonlí- tóan tájékoztat a felvidéki gyáripar helyzetéről.
A belkereskedelem, a hitelélet, továbbá a közleke—
dés helyzete, valamint ezeknek az anyaország szempontjából mért jelentősége nyer még e feje—
zetben megvilágítást. Végeredménykép a magyar Felvidék visszacsatolása az ország gazdasági jele legét nem változtatta meg; agrárország maradtunk és területben is csak annyit nyertünk, amennyit
