12. hét

GAZDASÁGPOLITIKA

GAZDASÁGPOLITIKA

Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén

az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet,

és a Balassi Kiadó közreműködésével.

GAZDASÁGPOLITIKA

Készítette: Pete Péter

Szakmai felelős: Pete Péter 2011. június

ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék

GAZDASÁGPOLITIKA

12. hét

Fiskális politika II.

Dinamika és előretekintés

Pete Péter

Előretekintés

• Ha a szereplők várakozásai

előretekintőek, akkor a gazdaságpolitikai lépések ütemezése nagyon fontos lehet.

• Jelentősen eltérhet az alkalmazkodás pályája akkor, ha a lépést váratlanul,

vagy ha előre bejelentett módon hajtják végre.

• Az információ és az akció időpontja eltérhet egymástól.

Dinamika és előretekintés

• A jelenbeni keresleti (és kínálati)

döntések nemcsak a jelen, hanem a várt jövőbeli helyzettől is függenek.

• Jövőre várt árfolyam → jelenbeli árfolyam

→ CA és összkereslet.

• Jövőre várt hozamok (kamat) → jelenbeli hozamok (kamat) → kereslet.

• Jövőre várt fiskális politikai változók befolyásolják a jelenbeli keresletet.

Dinamika és előretekintés

• Adók és kiadások dinamikája

• Dinamikus szemléletben az adók és a kormányzati kiadások a kormányzati

költségvetési korláton keresztül össze vannak kötve egymással. G és T egyszerre nem lehet exogén.

• Ha G időbeli pályáját tekintjük exogénnek (és még egy csomó restriktív feltevés érvényesül) akkor T ütemezése nem számít, ricardói

ekvivalencia.

Reprezentatív fogyasztó

• Legegyszerűbb eset:

• Ha a fogyasztó költségvetési korlátját és a

kormányzat költségvetési korlátját egymásba helyettesítjük, akkor az adók kiesnek.

) 1

( 1

) 1

( )

1 ( )

1 (

r T T

r G G

r t t

r y y

r c c

RE

• Feltevések?

• G exogén

• Előretekintő fogyasztók

• Tökéletes hitelpiac

• Reprezentatív agent

• Nincs jövedelem-újraosztás

• Nincsenek torzító adók és

alkalmazkodási nehézségek.

RE

• Következmények:

• G adott pályája mellett az adócsökkentés nem expanzív.

• Gyakorlati modellezésben azonban nagyon nehéz eldönteni, hogy a

szereplők a jövőben a kiadások

csökkentése vagy az adók növekedése útján vélik a deficit (államadósság)

megszüntetését.

RE

• T ma csökken, de a jövőben nő.

• RE érvényes, nincs hatás Y-ra.

• T csökken, és a jövőben G csökkenését várják.

• Az államadósság értékével azonos magánmegtakarítás van, az

államadósság nem probléma.

RE

• Ehhez kell egy olyan tökéletes hitelpiac, ahol nincs bizonytalanság, ezért nincs adósságkockázat.

• Gyakorlati modellezési megoldások:

• A fogyasztóknak csak egy része ricardói, a másik rész a jelenbeli jövedelmét költi.

• Van kamatprémium, amely az adósság szintjétől függ.

Dinamikus IS–LM

• Hagyományos keynesi szerkezet

• Konstans jószágárszint

• Nincs mikro alap.

• Termelés nincs, a kereslet határozza meg az outputot.

• Expanzív fiskális politika: G

növekedését vizsgáljuk.

Statikus modell

r

Y IS

IS’

LM

Kérdés: milyen úton jut a rendszer az új egyensúlyba?

Árupiaci dinamika

• Linearizált rendszer. Egyensúlyban:

• Y = aY – br + G

• Feltesszük: a kínálat igazodik a

kereslethez, de csak lassan, késéssel.

Az igazodás ideje alatt a jószágpiac nincs egyensúlyban.

• Túlkereslet → Y nő.

• Túlkínálat → Y csökken.

Árupiaci dinamika

• Az alkalmazkodás sebessége λ paraméter függvénye.

)

( Y Y

t Y

G br

aY Y

d d

Árupiaci dinamika

r

Y ΔY=0

Pénzpiac dinamizálása

• Árupiac: lassú alkalmazkodás az egyensúlyhoz.

• Pénzpiac: likvid, azonnal igazodik a sokkokhoz, ezért a pénzpiac mindig egyensúlyban van.

• Ám többféle egyensúly van. Állandósult állapot, amikor r konstans, és rövid távú egyensúly, amikor r időben mozog.

• Miért változik r?

Kitérő

• Miért függ a pénztartási hajlam a kamatlábtól?

• M/P = L(Y, r) LM görbe

• Tranzakciós pénzkereslet, ezért függ Y-tól.

• De miért tartunk a tranzakciós szükséglet felett is pénzt?

• Mikroalapú modellek: a tranzakciós pénzigény nem merev függvénye a tranzakciók

volumenének, hanem, függ a kamatlábtól.

• MIU, vagy Finance constraint

Alternatíva

• A pénz bizonytalanságot, kockázatot csökkent.

• Milyen kockázatot?

• A nem pénzben tartott vagyoneszközök ára változhat, s ez vagyonvesztéshez vezethet. Árfolyamnyereség –

árfolyamveszteség.

• A pénzben tartott vagyonon nincs

árfolyamveszteség, mert a pénz ára nem változik.

Keynes

• Spekulációs pénzkereslet

• Mi a spekuláció? A vagyon struktúrájának igazítása a vagyoneszközök várt jövőbeli árváltozásához.

• Vagyonstruktúra: pénz és nem pénz (kötvény)

• A kamat a nem pénzben tartott vagyon hozama.

Keynes

• Spekulációs céllal akkor tartunk (sok) pénzt, ha a többi vagyoneszköz árának esésére számítunk.

• És akkor keveset, ha a többi

vagyoneszköz árának emelkedésére számítunk.

• Miért is?

Vagyoneszköz ára

• Egy vagyoneszköz ára annak jövőbeli hozamárama jelenértékre diszkontálva:

• Ha a jövőre várt kamat megváltozik, akkor megváltozik a diszkontráta és így a

vagyoneszköz ára. Árfolyamveszteség vagy -nyereség keletkezik.

r C PV

k i

i 1

1

1

Keynes

• Vagyis aki a pénzen kívüli vagyoneszköz (kötvény) árának emelkedésére számít, az a kamatláb esésére számít.

• Várt kamatesés → kicsi spekulációs célú pénzkereslet, nem pénzt, hanem kötvényt tartunk, amelynek árát emelkedni várjuk.

• Kamatemelkedési várakozás → magas pénzkereslet, éppen az előbbi fordítottja.

Keynes

• A standard pénzkeresleti függvényben azonban a pénztartás nem a jövőre várt, hanem a jelenbeni kamat szintjétől függ.

• Keynes szerint a kamat jelenlegi szintje

határozza meg, hogy milyen jövőbeli változást várnak.

• Létezik egy „normális” kamatláb, amelyhez a ráta visszatér. Ha a tapasztalt kamat ennél magasabb, akkor egyre többen számítanak esésre és fordítva.

Előretekintés

• Mit volna célszerű mindebből megőrizni?

• Azt, hogy a jövőre várt kamatszint és a jelen kamatszint kapcsolatban vannak.

• De nem úgy, mint Keynes (a jelen befolyásolja a várt jövőt).

• Inkább a jövőre vonatkozó várakozások befolyásolják a jelen értékeit, ahogy az eddigi modelljeinkben is gyakran.

Pénzpiaci egyensúly

• Eredeti pénzpiac

• M/P = L(Y, r) LM görbe

• Linearizálva: M/P = βY – γr

• Ebben a pénztartási hajlamot csak r, vagyis a kötvény kamata befolyásolja.

• A vagyonmegosztási döntés azonban a várt árfolyamnyereségen vagy -veszteségen is múlik.

• Mikor nincs árfolyamveszteség v. -nyereség?

Árfolyamváltozás

• Az értékpapír árának érzékenysége a kamatváltozásra függ annak lejáratától (lásd: piaci érték kiszámítása).

• Minél hosszabb a lejárat, annál inkább függ a papír ára a kamattól.

• Legyen a nem pénzben tartott vagyon formája örökjáradékos kötvény

időszakonként egységnyi hozammal (az egyszerűség kedvéért).

Kötvény ára

• Jelölje P_k a kötvény árát. Ha nem várunk változást a kamatlábban, akkor

• A kötvény árának százalékos változása pedig:

• A kötvény teljes hozama a kamathozam és a várt árfolyamváltozás összege

r P r

i

i K

1 1

1

1

r t r r

t r r P

t P

K K

1

2

Racionális várakozások

• Ilyet Keynes nem ismerhetett, mi viszont igen.

• RE azt jelenti, hogy a várakozók a változó azon értékét várják, ami a legvalószínűbb.

• Determinisztikus modellben a jövő kiszámítható, a jövőbeli értékek 1 valószínűséggel bekövetkeznek.

• Jelen esetben RE azt implikálja, hogy a

várakozók a tényleges időbeli kamatpályát várják, a várt és a tényleges kamatváltozás azonos.

Pénzpiaci egyensúly

• Ezt az új, várt árfolyamváltozást is szerepeltető hozamot tüntetjük fel a pénzkereslet

argumentumai között

• A pénzpiac mindig egyensúlyban van, ám rövid távon a kamatláb változik, a steady state

egyensúlyban a kamatláb konstans.

r t r r

P Y M

Pénzpiaci egyensúly

r

Y

Δr=0 Δr>0

Δr<0

Intuíció

• Ha rajta vagyunk a görbén, az olyan helyzet, amikor a vagyontartók nem

várnak változást r-ben, s ezért az nem is változik.

• Azonos Y mellett magasabb kamatláb a pénzkeresletet csökkenti. Hogy lehet

mégis egyensúly? Azért mert még

további emelkedést (kötvények árának további esését) várják, vagyis pénzt

tartanak.

Teljes modell

r t r r

P Y M

) Y Y

t ( Y

G br

aY Y

d d

Teljes modell

r

Y

ΔY=0 Δr=0

Irodalom

• Görömbey–Pete (1998):

Makromodellek, egyetemi jegyzet, Debrecen

• Robert J. Barro (1989): The Ricardian Approach to Budget Deficits, The

Journal of Economic Perspectives, Vol.

3, No. 2

• Douglas Bernheim (1989): A

Neoclassical Perspective on Budget Deficits, The Journal of Economic

Perspectives, Vol. 3, No. 2