PAULER ÁKOS

Filozófia i Könyvtár Szerkeszti: Kornis Gyul

=== I. ===

ARISTOTELES

ÍRTA

PAULER ÁKOS

Bud pest, 1922

Pfeifer Ferdinánd (Ziedler testvérek) Nemzeti Könyvkereskedésének ki dás

Fővárosi nyomd rt.

* * *

T

.

Előszó ... 3

I. Aristoteles élete és művei ... 5

II. A logik  ... 9

III. A met physik  ... 28

IV. A physik  ... 41

V. A lélekt n ... 47

VI. Az ethik  ... 56

VII. A művészetta n ... 66

VIII. A politik  ... 73

IX. Sz ktudományi kut tások ... 85

X. Mit köszönünk Aristotelesnek? ... 90

[Függelék. Az idézetta művek rövidítése ... 100]

E

.

E kis könyv mindenekelőtta történeti hűségre törekszik. Aki tudj és látj , hogy kézi- és t nkönyvekben mily gy kr n tor- zuln k el n gy philosophusok t nítás i, 7s k helyeselheti zt z eljárást, mely gondol t ik vissz dásáb n szoros n reánk m r dt szövegekhez t rtj m gát. Annál is inkább vál sztottauk tárgy lás e módját, mert így könyvünk művelt közönség tá- jékozt tásán felül zt 7élt is szolgálh tj , hogy tudományos kut tó számár is d útb ig zítást s z egyetemi ifjúúság elmé- lyedő Aristoteles-t nulmány it is támog tj .

De v n még egy 7él, melyet művünk szolgálni óh jt n . Nem7s k minálunk M gy rországon, de szerte világon kl sszikus t nulmányok újr éledése korán k megyünk elébe. A n gy szenvedések és veszteségek minden időben növelték fo- gékonyságot és megértést múltból reánk m r dt történeti ér- tékek iránt, melyeket sors változ ndóság sem r bolh t el tő- lünk. Ép ezért m már tisztán látjuk, hogy z eddigi új hum - nistikus gymn sium 7élkitűzését, mely bb n állotta, hogy z ifjúú lélek görög-róm i világ kl sszikus in nemesedjék – ki kell egészítenünk történeti gymnasium progr mmjáv l. Ez nnyit jelent, hogy kl sszikus t nulmányoktól – gy kr n és méltán kiemelt formális képzőerejök melletta – nn k megér- tetését is elvárjuk, hogy mi kultúránk is legbensőbb lényegé- ben görög kultúr , mi böl7seletünk is l pjáb n görög philo- sophi , mi tudományunk is végső k tegóriáb n görög tudo- mány. M i művelődésünk mibenlétét és v lódi természetét is tehát 7s k z értheti meg l pos n, ki n gy görög gondolko- dókk l együttaélt és mintegy velük nevelkedetta életének ép leg-

fogékony bb sz káb n. E történeti folytonosság kidomborítás egyik 7élj könyvünknek s ennyiben kíván tos voln , hogy z különösen középiskol i t nárság körében szerezzen híveket és postolok t Aristoteles t nulmányozásán k.

Kelt Bud pesten, 1922. április 16-án, Húsvétv sárn pján.

A szerző.

I

. A

.

Aristoteles Krisztus előtta 384-ben születetta St geiráb n, Thrrá- ki egy kis községében. Régi orvosi 7s ládból szárm zotta, édes- tyj is mint orvos működik m kedoni i udv rnál. Minden v lószínűség szerint evvel körülménnyel függ össze Aristote- les mély és sokold lú érdeklődése természettaudományok iránt, mely egész gondolkodását befolyásolj és irányítj . Ifjúú- koráról úgyszólván semmit sem tudunk, de 7sodál tos n n gy tudását, mellyel későbben rendelkezik, hihetőleg már gyer- mekkoráb n l pozt meg neveltetése és iskolázás . Mindössze nnyit áll píth tunk meg, hogy tizennyol7 éves koráb n (367) Pl ton t nítvány i közé lép Athénben. Bár későbben nem egy ponton ellentétbe jut mestere t nításáv l, z ő böl7selete is szerves fejleménye Pl ton philosophiáján k: legmélyebb l pj - it tekintve nn k kiegészítője és nem ellentéte. Ezt érezhettae m g Aristoteles is: húsz esztendőt töltötta Pl ton közelében, jóllehet ez idő l tta minden bizonny l már számos pontb n [6]

eltértek nézeteik. Azok polemikus megjegyzések, melyeket böl7selőnk mestere t nítás ir tesz, zonb n rról t núskod- n k, hogy ez z ellentét nem ment kegyelet és hál rovásár .

Pl ton h lál után (347) Aristoteles Mysiáb megy, hol Her- mi s, At rneus és Assos tyr nnosán k udv ráb n él három esz- tendeig. E fejedelemmel még Pl ton iskolájáb n kötötta b rátsá- got, mit megpe7sételt, hogy Aristoteles nőül vettae Hermi s nő- vérének leányát, Pythi st. Nem tudjuk, hogy böl7selőnk miért h gyt el Mysiát. Lehet, hogy Hermi s h lál következtében, kit egy áruló tőrbe 7s lt s át dotta perzsákn k, kik őt kivégez- ték – v gy t lán már előbb távozotta Kisázsiából. Tény 7s k ny- nyi, hogy 344-ben Lesbos szigetére, Mytilene városkáb költö-

zik, hol két évet tölt, v lószínűleg tudós vizsgálódás ib mé- lyedve. Itta éri M kedoni i Fülöp meghívás , ki őt fia , N gy Sán- dor, nevelésével bízz meg. Aristoteles ebben minőségben nyol7 évet tölt m kedoni i udv rnál. Életének folyás ez l tta nnyib n változotta, hogy neje megh lt s után Herpylisszel lé- petta ház sságr . Első feleségétől egy leány m r dt, második- tól szárm zotta Nikom 7hos nevű fia . Midőn t nítvány trónr lép, elh gyj m kedoni i udv rt s [7] z immár közel ötven- éves philosophus vissz tér Athénbe (335), hol Lykeionb n, z Ilissos p rtján, nyit iskolát. Kétféle elő dást t rt: n gyközön- ség számár s tudós h llg tóság igényeinek megfelelőeket.

Szokás volt sétálg tv t nít ni, iskoláját ezért nevezik mind- máin pig perip tetikus iskolán k (περιπατέω igéből). Aristote- les v gyonos ember volt, St geiráb n ház t és birtokot örökölt s így iskoláját – t lán inkább intézetnek v gy múzeumn k ne- vezhetnők – g zd g könyvtárr l és gyűjteményekkel szerelte fel. Mindössze zonb n 7s k tizenkét évig működhetetta mint nyilvános n t nító böl7sész. N gy Sándor h lál után ugy nis (323) erős ellenszenv tám d fel m kedón pártta l szemben.

Aristotelest ellenfelei istent g dáss l vádolják, hogy mint N gy Sándor nevelőjén és b rátján bosszút állj n k. Aristoteles z őt fenyegető veszedelem elől Euboi szigetére, Ch lkisben lé- vő f lusi l káb menekül, hol 322-ben Kr. e. megh l.

Aristoteles műveinek 7s k egy része m r dt reánk; ifjúúkori ir t i mind elvesztek, így is zonb n két v skos foliokötetet töl- tenek meg munkái, melyeket ebben z összeállításb n először Rhodusi Andronikos dotta ki Kr. e. 70 körül. Azon műveinek jegyzéke, mely tudomány m i állás szerint hitelesnek [8] te- kinthető, könyvek keletkezésének v lószínű sorrendje szerint

következő:

I. Logik i ir tok, melyeket „Org non” 7ímen szokt k összefogl lni:

1. Kategóriák (C tegori e). Aristoteles egyik legkor ibb műve, mely mintegy tájékozódást keres z ált lános fog lm k körében.

2. Topika (Topi7 ). Mondh tnók: vit tkozás kézikönyve, mely ut sítások t és t ná7sok t t rt lm z z érvelés különböző módj in k és tárgyköreinek szemmelt rtásáv l.

3. Első Anatytika (An lyti7 Prior). A formális logik t nítás it fejti ki, neve- zetesen z ítélet, fog lom és syllogismus ált lános elméletét. Befejezésül

z indu7tióról, példáról s v lószínűségről szól.

4. Második Anatytika (An lyti7 Posterior). Aristoteles ismeretelméletét t r- t lm zz ; egész rendszerét ebben munkáb n l pozz meg. Tüzetesen szól megismerésről és tudományos bizonyosságról.

5. Hermeneutika (De interpret tione). Az ítélet elméletét fejti ki.

6. A sophisták okoskodásairól (De sophisti7is elen7his). Az álkövetkeztetések különböző nemeit ismerteti. Aristoteles logikáján k beh tó t nulmányozá- sáb bevezet H. [9] M ier műve: Die Syllogistik des Aristoteles. I–II. Rész.

Tübingen 1896–1900.

II. Ethik i művek.

1. Nikomachosi Ethica (Ethi7 Ni7om 7he ). Az erköl7st n rendszeres l pve- tése. M gy rr dr. H berern Jon thán fordította (Bud pest, 1873).

2. Eudemosi Ethika (Ethi7 Eudemi ). Némelyek szerint Aristoteles Eudemos nevű t nítványától szárm zik.

3. Na# Erkölcstan (M gn Mor li ). Minden v lószínűség szerint két előbbi kivon t .

III. Természettaudományi művek.

1. Physika (Aus7ult tiones Physi7 e). Aristoteles egyik legjobb n átgondolt és fölépítetta műve. Tárgykörét m „ált lános természetphilosophi ” 7ímén fej- tegetik.

2. Az égboltozatról (De 7 elo). Aristoteles stronomi i t nítás it fejti ki.

3. A keletkezés és elmúlásról (De gener tione et 7orruptione). A keletkezés és elmúlás ált lános elméletén kívül n gyrészt oly jelenségekről szól, melyek- kel m 7hémi fogl lkozik. Igen tömör, nehezen érthető mű.

4. Meteorologika (Meteorologi7 ). Vizsgálódás i n gyrészt m i „physik i földr jz” tárgykörére von tkozn k. [10]

5. Állatok természetrajza (Histori Anim lium). Rendszeres zoológiái mű áll t- rendszert ni, fejlődést ni, n tómi i és ált lános biológi i fejtegetésekkel.

Tizedik könyve nem Aristotelestől v ló.

6. Az állatok nemzéséről (De nim lium gener tione).

7. Az állatok járásáról (De nim lium in7essu).

8. Az állati testrészekről (De p rtibus nim lium).

9. A rövid és a hosszú életről (De longitudine et brevit te vit e).

10. Az életről és a halálról (De vit et morte).

11. Az ifjúúságról és az öregségről (De juventute et sene7tute).

IV. Lélekt ni művek.

1. A lélekről (De Anim ). M gy rr dr. Förster Aurél fordította  (Bud pest 1915).

2. Az érzékelésről és az érzékelhetőről (De sensu et sensibili).

3. Az emlékezetről és a visszaemlékezésről (De memori et reminis7enti ).

4. Az alvásról és az ébrenlétről (De somno et vigili ).

5. Az álmokról (De insomniis).

6. Az álmokról való jóslásról (De divin tione per somnium). [11]

V. Metaphysika (Met physi7 ). Aristoteles főműve, mely philosophiáján k ált - lános ontológi i l pvetését t rt lm zz . A létező dolgok ált lános h tároz- mány it vizsgálj . S jnos, hogy e mű túlnyomó részét nem m g Aristote- les írt , h nem v lószínűleg elő dás i után készült gy rló jegyzetekből áll.

Az egyes könyvek hitelessége, viszony és egymásutánj m is még erősen vitás. Az idevon tkozó philologi i problémákról legjobb n W. W. J eger műve tájékozt t: Studien zur Entstehungsges7hi7hte der Met physik des Aristoteles, Berlin 1912. A Met physik fejtegetéseinek módszerét tárgy lj e sorok íróján k értekezése: Aristoteles Met physikáján k módszeréről.

Egyetemes Philologi i Közlöny, 44. és 45-ik évfoly m, 1920–21.

VI. Politika (Politi7 ). M gy r fordítás dr. H berem Jon thántól. (Pest 1869).

VII. Költészettaan (Poeti7 ). Töredékes mű. M gy rr fordította Geréb József.

(Bud pest 1891.)

VIII. Szónoklattaan (Rhetori7 ). M gy rul Kiss Jánostól. (Pest 1845.)

IX. Problémák (Problem t ). A legkülönbözőbb tárgykörökre von tkozó megol- dási kísérletek kérdés és felelet l kjáb n.

X. Az athéni alkotmányról (De 7onstitutione [12] Atheniensium). Aristoteles egy n gyobb művének töredéke. A teljes könyv 158 áll m lkotmányát ismer- tettae. E fr gmentumot 1891-ben fedezték fel Londonb n egy Egyptomból szárm zó p pyrus kézir ton. Először F. G. Kenyon dt ki. V lószínűleg Aristoteles egyik utolsó műve.

XI. Töredékek (Fr gment , 7ollegit V. Rose 1870). 629 töredéket t rt lm z Aris- toteles elveszetta műveiből.

II

. A

.

Aristoteles logik i munkái már első tekintetre zt s játossá- got mut tják, hogy nem t rt lm zn k kidolgozotta logik i rend- szert. Igen szellemesen, sok mélységgel és éleslátáss l megírt könyvek ezek, de nem nyújtják logikán k szerves egészét, h - nem inkább 7s k egyes kérdéseket tárgy ln k s mi fel d - tunk, hogy e fejtegetésekből kihámozzuk Aristoteles logik i ál- láspontját. E munkánkb n úgy járunk el leg7élszerűbben, h böl7selőnk idevágó műveit sorjáb n vesszük szemügyre.

Az „An lyti7 Posterior” vv l meglepő állításs l kezdődik, hogy „minden t nítás és t nulás, mennyiben gondolkodáson l pszik, már birt ismeretek ált l történik”. [An. Post. I. 1.][13] Még pe- dig így v n ez úgy dedu7tiv, v gyis z ált lánosról egyesre h l dó, mint z indu7tiv, v gyis z egyesről z ált lános felé menő megismerésnél is. H ugy nis ált lános tételből következ- tetek v l mit, természetszerűen már ismernem kell ezt z ált lá- nos tételt, hogy belőle v l mit következtethessek. H például bból, hogy „minden ember h l ndó”, zt következtetem, hogy

„Sokr tes is h l ndó”, ez utóbbi megáll pításr nyilván 7s k úgy juth tok, h már megelőzőleg tudom, hogy minden ember h l ndó. H pedig egyes esetekből vonok le ált lános tételt, pl.

sok megfiagyelésből áll pítom meg, hogy tűz mindig éget, már ép ez egyes eseteket kell előbb ismernem, hogy ált lánosítás, gondolkodás ált l belőlük v l miféle tételt vonh ss k le.

Aristoteles e t nítását következőképen is megvilágíth tjuk.

Minden m gy ráz t zon l pszik, hogy már birt fog lm kk l teszünk v l mit érthetővé. H v l kinek, ki tengert soh sem lá- totta, meg k rom m gy rázni tenger mibenlétét, kkor úgy já-

rok el, hogy zt n gy, beláth t tl n p rtú tón k mondom, mely- nek sós vize v n. A t nulón k ismernie kell tó és sós víz fo- g lmát, különben m gy ráz tom t nem értheti meg és h meg- érti, nyilvánv ló n z említetta, már [14] birt fog lm i l pján szerzetta új ismereteket gondol ti úton. Másképen áll természe- tesen dolog, h új ismereteket nem gondolkodás, de szemlélet ált l szerzünk: itta 7s k felmut tás dh t egészen új ismereti t rt lm k t. Ezért Aristoteles fenti tételét óv tos n 7s k gon- dolkodás ált l szerzetta új ismeretekre érti, nem pedig rr z esetre, midőn szemlélet ált l egyes dolgot ismerünk meg, mit 7s k, közvetlenül, tehát közvetítő fog lm k nélkül tud tosíth - tunk.

Ez z „előre v ló tudás” – folyt tj Aristoteles – kétféle lehet:

némely esetben zt jelenti, hogy v l minek fennállásáról tu- dunk már előre – más esetben pedig v l minek mibenlétét kell eleve ismernünk. Az előbbire péld : mielőtta bármely állí- tást v gy t g dást elfog dnék, már tudnom kell, hogy bármely állítás va# igaz, va# sem, illetőleg, hogy nem lehet v l mely állítás ig z és nem-ig z egyszerre. Az utóbbi esetre például szol- gálh t z, hogy háromszögre von tkozó v l mely tételt 7s k úgy érthetek meg, h már tudom, hogy mi háromszög. Rövi- den tehát: gondolkodás útján történő új ismeretszerzés rész- ben bizonyos elvek, részben bizonyos fogalmak ismeretére épít. E

„megelőző ismeret” zonb n nem minden esetben öntud tos. A t nul tl n [15] ember nem ismeri például z ellenmondás elvét m g elvont fog lm zásáb n, de zért tudja, hogy v l mely ál- lítás v gy ig z, v gy nem ig z s ennek belátásn k l pján gondolkodik, vit tkozik, állít v gy t g d. Nem ellentmondás te- hát, – mondj Aristoteles – hogy mit t nulunk, zt bizonyos tekintetben már tudjuk, más tekintetben zonb n még nem tud- juk.

Akkor ismerünk meg v l mit tudományos n, – mondj böl- 7selőnk – h nn k okát is meg tudjuk dni. [An. Post. II. 2.] A tudo- mány tehát ok d tolt, ig zolh tó s így bizonyíth tó ismeret. A bizonyítás pedig nem egyéb, mint tudományos következtetés.

A következtetés pedig – mint erre lább vissz térünk – mindig e#etemes tételre épít, – mert hiszen már bármely állítás v gy t g dás – mint z imént láttauk – leg lább is z ellentmondás el- vét teszi fel, mely szerint v l mely dolog nem lehet zonos egy más dologg l (A non est non-A-t). Ámde lehetséges, hogy idő- ben előbb ismerem meg z egyes esetet, mint zt z egyetemes tételt, melyre z egyes esetre von tkozó megáll pítás is épít.

Sőt legtöbbször ez így is v n: előbb tudom, hogy Sokr tes is h - l ndó, semmint zt, hogy minden ember h l ndó; s előbb isme- rek ig z és téves állítások t, [16] illetőleg előbb tudom, hogy ezek kizárják egymást, semmint zon egyetemes elvet megformuláz- nám, mely szerint bármely állítás v gy ig z, v gy nem ig z. És mégis – más szempontból z egyetemes tétel előzi meg z egyes tételt, h t. i. nem zt tekintem, hogy megismerésem idő- beli ki l kulás szempontjából melyik ismeret korábbi másik- nál, h nem h zt nézem, hogy logikailag melyik ismeret (tétel) alapozza meg másik t. Aristoteles tehát kétféle elsőbbséget kü- lönböztet meg ismereteink körében: hozzánk viszonyította, idő- beli, tehát lélektani prioritást (πρότερον πρὸς ἡμᾶς) és tételek logikai függése szerint v ló elsőbbséget (πρότερον ἁπλῶς). Az előbbi szempontból z egyes előzi meg z egyetemest: előbb tu- dom, hogy Sokr tes h l ndó, semmint zt, hogy minden ember h l ndó. De logikai megalapozottaság szempontjából l pve- tőbb z tétel, hogy „minden ember h l ndó”, mint z, hogy

„Sokr tes h l ndó”. Mert Sokr tesnek zért kell megh lni, mert z ember általános mivoltából következik minden egyes ember h l ndóság . Aristoteles egyik legfontos bb és leg l pvetőbb megkülönböztetésével v n itta dolgunk, melynek elh ny golás

n pj ink philosophi i gondolkodásáb n is számos tévedésnek forrás .

[17] Mivel z egyetemesnek tudás dj logik i indokoltság-

n k ismeretét v l mely dologr nézve, inkább ismer, z z m - g s bbrendű tudás v n nn k, ki z egyetemeset tudj , mint ki 7s k z egyeset ismeri: „Mert z, mi ált l egy más dolog v n, mindig n gyobb fokb n v n meg: így jobb n szeretjük zt, kinek kedvéért mást szeretünk.” Ann k, ki bármit is bizo- nyos n tud, végül bizonyos rendületlen l pelveket kell ismer- nie: z ezekre von tkozó bizonyosság végső l pj minden tu- dományos bizonyosságn k: nn k is, mely z e#es dolgokr von tkozik.

Annál is inkább kell végső, további bizonyításr már nem szoruló l pelvekre jutnunk, mert hiszen ily elvek fennállás m gából bizonyítás természetéből folyik: mert különben vég- telen sok tétellel kellene bizonyít nunk, ámde „ végtelent nem lehet végigjárni”. [An. Post. I. 3.] Itta érünk Aristoteles böl7seletének egyik legfontos bb l ptételéhez. „Azt állítjuk, – mondj philo- sophusunk – hogy minden tudományn k bizonyításon kell l - pulni , de közvetlen l ptételek nem bizonyíth tók.” A bizo- nyítékok, tehát bizonyítóokok szám nem lehet végtelen, kü- lönben soh sem tudnánk bizonyosságr jutni. Látni fogjuk ké- sőbben, hogy Aristoteles [18] e tételt kiterjeszti mindennemű ok- sorr , mi met physikáján k ki l kulásár v n döntő h táss l.

Aristoteles mély gondol tát, hogy bizonyításb n nem lehet végtelenig vissz menni, következő megfontolás ig zolj . Bi- zonyít ni nnyit tesz, mint kimut tni, hogy v l mely állítás v gy t g dás bizonyosság oly állítások, illetőleg t g dások bi- zonyosságából következik, melyeket már megelőzőleg bizo- nyosokn k ismertünk fel. H zonb n végül nem volnán k ki- mut th tók oly állítások, illetőleg t g dások, melyek már nem szoruln k további bizonyításr , mert már önm guknál fogv bi-

zonyos k, z z t g dh t tl nok, kkor nyilván semmiféle tudo- mányos bizonyítás sem sikerülhetne, mert minden bizonyítás végtelenbe veszne el. Tudományos érveléseink sor oly függő lán7hoz voln h sonló, melynek nin7s első, más lán7szemtől már nem függő lán7szeme. És v lób n: könnyen kimut th tók bármely tudományos bizonyításb n oly l ptételek, melyek már további bizonyításr nem szoruln k, mert már önm guk- nál fogv bizonyos k s ép ezért minden lehető bizonyítás már felteszi érvényöket. Így például bármely bizonyítás felteszi z ellentmondás elvét, mint oly t, mely már [19] nem bizonyíth tó.

Mert hiszen bizonyítás állításokból, illetőleg tagadásokból áll, melyekről feltesszük, hogy z ellenkezőjük nem ig z. [Met. IV. 4.]

H tehát v l ki zt kívánná, hogy bebizonyítsuk, miszerint v - l mely állítás v gy t g dás nem lehet kontr diktorius ellenté- tével zonos, v gyis h zt kívánná, hogy z ellentmondás el- vét is bebizonyítsuk, evvel volt képen zt kívánná, hogy zt z elvet bizonyítsuk, mely minden lehető bizonyításn k l pj és előfeltétele. Leg lább is z ellentmondás elve tehát oly tétel, mely már nem bizonyíth tó s így Aristotelesnek teljesen ig z v n, midőn zt t nítj , hogy bizonyítékok meg l pozásáb n nem lehet végtelenig vissz menni.

Minden bizonyítás szükségképi k p7sol tot mut t ki állítás - ink, esetleg t g dás ink közötta. [An. Post. I. 4.] Igen fontos itta nn k megáll pítás , hogy Aristoteles szerint már z egyetemes fo- g lom nn k felismerését t rt lm zz , hogy z, mi egyete- mes, szükségképen v n meg z illető dolog lényegében. Például:

minden háromszögről z áll egyetemesérvényűleg, mi há- romszög lényegéből folyik s ezért áll e tétel minden egyes há- romszögre. Ami tehát lényeges, z egyútta l e#etemes: mi z ember lényegéből f k d, z minden egyes emberre áll, ki [20] él, élt és élni fog. Lényeges z, mi szükségképi, mi viszont nem lényeges és nem szükségképi, mint pl. z egyes ember individu-

ális s játosság i – nn k szükségképisége sem mut th tó ki. E nem egyetemes és nem szükségképi mozz n tot dolgokon ne- vezi Aristoteles accidensnek (esetlegesnek) s álláspontján k 7s k logikus következménye zon tétele, hogy mivel tudo- mány 7s k z egyetemesre és szükségképire von tkozik, z esetlegesről nin7s tudományos megismerésünk. [An. Post. I. 6.] Mivel pedig z egyetemes és szükségképi vonás egyútta l változatlan is szemben z esetlegessel, mely egyénenként változó – mindez úgy is kifejezhető, hogy 7s k változatlanról lkoth tunk tudo- mányt, változóról nem. [An. Post. I. 8.]

De tudományos megismerésnek más h tár is v n. H tu- dományos n megismerni nnyit tesz, mint okokból megismer- ni, z z szükségképiséget megáll pít ni, kkor nem7s k z, mi esetleges, h nem z is, mi l pvető voltánál fogv is bebizo- nyíth t tl n, kívül esik tudomány tárgykörén. [An. Post. I. 10. 30.]

Ezért végső l pelvek s végső, már levezethetetlen l pfo- g lm k, minők pl. geometriáb n pont és von l, z rith- metikáb n z egység, már szó [21] szoros értelmében nem tu- dományos, h nem másféle megismerésnek tárgy i.

Minden tudományn k háromféle mozz n tta l v n dolg . Az első tudomány s játos tár#köre, amelyre von tkozól g v l - mit bizonyít ni óh jtunk, második z, amit bizonyít ni fo- gunk, h rm dik pedig ami által bizonyítás m jd történik.

Láttauk, hogy végső, már bizonyíth t tl n l pelvek nélkül egy tudomány sem lehet el. E prin7ípiumok már egyetemességeket fejeznek ki, pl. z ellenmondás elve, s ennyiben legegyeteme- sebb elvek, közös birtokai minden tudománysz kn k. [An. Post. I. 12.]

Az egyes sz ktudományok zonb n nem fogl lkozn k e végső előfeltevésekkel, ezért ezek vizsgál t egy külön tudomány 7él- j kell, hogy legyen, mely már nem sz kdis7iplin , h nem ált - lános tudomány. A sz ktudományok közül legsz b tos bb m them tik , mert 7s k itta lehet teljes pontosságg l megáll pí-

t ni, vájjon z egyik fog lom teljesen bennefogl lt tik-e má- sik fog lomb n, v gy sem. Azonkívül m them tik egységei- nek nin7s individu litásuk – z „egység” mindig és mindenütta egyform – de v lóság egyes tárgy i egyéni különbségeket mut tn k. [Met. XIII. 6.] Ez körülmény is nyilván fokozz m the- m tik i megáll pítások sz b tosságát [22] és viszont v lóságtu- dományok pontosságát 7sökkenti. [An. Post. I. 13.] A m them tik merő formákk l fogl lkozik, nem pedig zokk l tárgy kk l, melyek e formák lá t rtozn k.

A tudományos vizsgálódásb n mindig két l pkérdést kell megkülönböztetnünk: z egyik vizsgált tárgy létére, másik miértjére v gyis okár von tkozik. Az egyes létezőket érzékek útján ismerhetjük meg: gondolkodás ált lánosságok körében mozog. Ezért, ki híjáv l v n v l mely érzéknek, nn k hiány- zik v l mely ismerete is. A v k színekről, süket h ngokról nem tudh t s ezt semmiféle m gy rázg táss l, ált lános fog l- m k fejtegetésével nem lehet pótolni. Mert nem z ált lánosból ismerjük meg z egyest, h nem z egyesből z ált lános t.

Midőn v l miről megismertük, hogy z mi7sod , ez ismere- tünket meghatározással fejezzük ki, például „ háromszög oly sík, melyet három egyenes h tárol”, v gy „ z ember eszes ér- zéki lény”. [An. Post. I. 22.] H dolgok mibenlétéhez végtelen sok h tározmány t rtoznék, nyilvánv ló, hogy bármely megh táro- zás lehetetlenné válnék. V l minek mibenlétét, v gyis lénye- gét zon általánosságok fejezik ki, melyek lá z t rtozik: ily ál- t lánosságok f j, nem, z osztály [23] stb. Pl. test lényege z, hogy kiterjedt, v gyis, hogy kiterjedt dolgok körébe t rtozik, z ember mibenlétét z fejezi ki, hogy z eszes és z érzéki lé- nyek körébe t rtozik stb. H zok z ált lánosságok, melyek lá z egyes dolog t rtozik, végtelen számú k volnán k, nyil- vánv ló, hogy nn k mibenléte nem voln megh tározh tó s ról nem állíth tnánk fel megh tározást. Ámde zok z osztá-

lyok, melyek lá z egyes dolgok rendelve v nn k, mindig vé- ges számú k. Például z „ember” lá v n rendelve z „emlős ál- l t”, „gerin7es”, z „áll t”, z „élőlény”, „lény” s végül „v - l mi” ált lános fog lm in k, illetőleg osztály in k. A „v l mi”- nél ált lános bb fog lom, illetőleg osztály nin7sen, s ép ez teszi lehetővé, hogy z ember mibenlétét megismerjük s e megisme- résünket defianitióv l kifejezzük. A megismerést tehát Aristote- les szerint minden téren z teszi lehetővé, ho# az ismereti tár#

feltételeinek száma véges.

Ugy nez megáll pítás más szempontból is ig zolh tó. A tárgy tul jdonság i valaminek tul jdonság i, mi ép alanya e tul jdonságokn k. V l mely l ny mindig feltétele nn k, hogy tul jdonság fennállh sson. Nin7s eszesség, kiterjedés, n gyság [24] stb. önállól g, 7s k eszes, kiterjedt, n gy lények v nn k, tehát dolgok, amelyek eszesek, kiterjedtek, n gyok stb.

Aristoteles itta is felismeri, hogy feltételek szám nem lehet végtelen: zt t nítj , hogy kell valami végső alanynak lenni otta, ahol tulajdonságok vannak jelen, aminek tul jdonság iról v n szó s mi már nem tul jdonság v l mi további dologn k. E végső l ny szubstancia, melynek létezésére Aristoteles merő logik i megfontolások l pján jut. A szubst n7i elméletének továbbfejlődését böl7selőnk gondolkodásáb n lább fogjuk kö- vetni; most 7s k zt emeljük ki, hogy végső l pelveket, leg- egyetemesebb osztályt és szubst n7iát Aristoteles e#azon ok- ból vesz fel: mert lehetetlennek t rtj , hogy feltételek szám bármely téren is végtelen legyen. Aristoteles philosophiáján k

l pvető prin7ipium tehát, bár ő m g ennek teljesen öntud - tos megformulázásáig nem jut el, z z elv, melyet „ végtelen regressus lehetetlensége” prin7ipiumán k mondh tunk. Posit- ive kifejezve: „bármely dolog feltételeinek szám szükségképen véges”.

Bár Aristoteles minden lk lomm l h ngsúlyozz , hogy tel- jes megismerés zt jelenti, hogy tárgyn k úgy ált lános, mint s játos tul jdonság it is megismerjük, [25] mind zonált l az ál- talánosságok megismerésének na#obb fontosságot tulajdonít. [An.

Post. I. 24.] Az ált lános bb érvényű bizonyítás is értékesebb, mint

szűkebbkörű: többet tud z, ki egyetemeset tud, mint z, ki 7s k részlegeset ismeri, mert z egyetemesben benne v n z egyes, de z egyesben még nin7s benne z egyetemes. Az egye- temesnek z ismerete z örökkév lór , z l pvetőre von tko- zik, míg mi részleges, z mul ndó és leszárm zotta.

Az ált lános elveken l puló megismerést ép ezért nem pó- tolh tj z érzéki megismerés. [An. Post. I. 31.] Mert hiszen érzékelés- sel mindig 7s k z egyest ismerjük meg, soh sem z ált láno- s t. Érzékeimmel mindig 7s k rról értesülök, hogy v l mi egyes esetben hogy n v n, pl. hogy z egyes konkrét testek sz b desése miképen történik – de soh sem rról, hogy z el- bo7sátotta test mindig és mindenütta szükségképen hogy n fog földre esni: Ami egyetemes, z tehát nem érzékelhető: egyete- mes ig zságok felismerésével már túllépjük z érzéki világot, megsz b dulunk megismerésünk tér- és időbeli korlát itól.

Tudjuk, hogy minden ig zi tudásb n v n egyetemesség – h egyéb nem is, de z egyetemes logik i l pelvek érvényét fel- tesszük benne – s ezért az érzékelés sohasem [26] ad igazi tudást.

H tehát v l mit „látáss l” ismerünk fel, ez nem zt teszi, hogy szemünkkel szereztünk tudást, h nem 7s k zt, hogy látás se- gítségével jutottaunk od , hogy z egyesből z ált lános t kivon- juk. A megismerés soh sem merő érzékelés, még kkor sem, h érzékelésből indul ki. Benne z érzéki elem mindig összeforr gondol tiv l, mely utóbbi z egyetemesség fölismerését ered- ményezi. Az megismerés, mely nem z egyetemesség és szük- ségképiség belátásán épül fel, 7s k vélemény lehet, de nem tu- dás. [An. Post. I. 33.]

A definnitio élesen megkülönböztetendő bizonyítástól: z előbbi tárgy mibenlétét z utóbbi okát dj meg. [An. Post. II. 3.]

Ezért nem is lehet v l minek mibenléte bizonyítás tárgy : minden bizonyítás, melyet v l mely tárgyr von tkozól g végzünk, már felteszi z illető tárgy mibenlétének ismeretét. [An.

Post. II. 4.] Így pl. számt ni bizonyítás felteszi számok lényegé-

nek ismeretét. Látszól gos kivétel 7s k kkor fordul elő, h v - l minek mibenlétén zon okok feltárását értjük, melyek lét- rehozták. [An. Post. II. 8.] Ez z eset foly m toknál, pl. midőn mennydörgést tűz eloltódásán k mondjuk felhőkben: itta foly m t (mennydörgés) mibenlétét ép nn k előidéző ok i [27]

dják meg. Önálló létezőknél (subst n7iáknál) ez zonb n nem fordul elő.

Hogy v l minek mibenlétét módszeresen megh tározzuk, Aristoteles oly eljárást jánl, mely megh tározás és z osztá- lyozás s játos egybefonódás . [An. Post. II. 13.] Itta különösen rr kell ügyelnünk, hogy legált lános bb nemből induljunk ki s en- nek fokoz tos szűkítése ált l – mely eljárást későbben determi- n tión k neveztek el – mindjobb n közeledjünk hhoz fog - lomhoz, mely már „oszth t tl n” s egyedül nn k dologn k mibenlétét fejezi ki, melyről szó v n. Például, h háromszög lényegét k rom megh tározni, kiindulok sík idom fog lmá- ból, ezt szűkítem bb n z irányb n, hogy egyenesek ált l h tá- rolt idomr gondolok, ezenfelül pedig 7s k három egyenes ál- t l h tárolt l kr , mely háromszög mibenlétét fejezi ki. A kö- vetkezőkre kell itta ügyelnünk: oly legált lános bb nemből in- duljunk ki, mely v lób n kérdéses dolog lényegéhez t rto- zik; fokoz tos n szűkülő osztályok sorrendjét ne sértsük meg, z z szélesebbkörűről h l djunk szűkebbkörű felé; s z osztályok felsorolás teljes legyen. Végül zonb n z egyes dologb n, mennyiben z egyéni s játosságok t mut t, m r d v l mi, mit nem lehet ált lánosságokb n [28] felold ni; például

hiáb áll pítom meg Sokr tesről, hogy lény, élő lény, ember, böl7s stb., végül is egyéni mozz n t it, melyek kívüle más lény- ben soh és sehol sem forduln k elő, nem lehet z osztályfog l- m kk l kifejezni. Itta Aristoteles ismét m „másféle megisme- résbe” ütközik, mely nem ált lános fog lm k útján történik. A defianitión k tehát két határa v n: nem lehet megh tározni legegyetemesebb fog lm k t, mert hiszen minden lehető defiani- tio már ép ezekre tám szkodik. Defianiálni 7s k zt lehet, mit nálánál ált lános bb fog lom lá hozh tok: hol ez lehetetlen, mert megh tároz ndó fog lom is már legegyetemesebbek közé t rtozik, otta megh tározásról szó sem lehet. Ezért nem le- het pl. „v l mi” fog lmát defianiálni. Mivel legegyetemesebb dolgok legáll ndóbb mozz n tok, jogg l mondh tjuk, hogy

„ z örökkév ló dolgok körében nem lehet megh tározást dni”.

[Met. VII. 15.] De ép úgy kisiklik defianitio köréből – mint láttauk –

z individu lis, z egyetlen dolog is.

Amit nem lehet megh tározni, zt nem lehet tőle különböző más fog lm kból, v gyis közvetetta úton megismerni. Az 7s k közvetlen módon juth t tudomásunkr . Immár világos n lát- juk, hogy Aristoteles [29] mely két ponton vesz föl szükségké- pen közvetlen felismerést: egyrészt legegyetemesebb l pel- vek és törzsfog lm k, másrészt legegyénibb mozz n tok tud - tosítás terén. Ez utóbbi f jt közvetlen megismerést Aristote- les reánk m r dt ir t ib n közelebbről nem jellemzi, z egyete- mes l pelvek közvetlen megismeréséről zonb n, bár némi in- g dozáss l, de beh tó n nyil tkozik z An lyti7 Posterior utol- só fejezetében.

A legegyetemesebb l pelvek, – minő z ellentmondás prin- 7ipium – két úton merülhetnének fel tud tunkb n. [An. Post. II. 19.]

Az egyik út bb n áll n , hogy ezeknek z l pelveknek isme- rete v l miképen velünkszületnék, de 7s k későbben válnék ez ismeretünk öntud tossá – másik eshetőség pedig z voln ,

hogy t p szt lásból szereznők be l pvető ismereteket. Ámde ellentmondó, hogy v l mit tudunk – s mégsem tudunk ról . Cs k rról lehet szó, hogy bizonyos képességgel bírunk születé- sünk ót , mely bennünket fogékonnyá tesz e legegyetemesebb l pelvek felismerése iránt. Cs k ezen z úton nyomozh tunk tovább, mert t p szt lásból semmiképen sem ismerhetjük meg legegyetemesebb prin7ipiumok t, hiszen z empiri [30]

mindig 7s k egyes dolgokk l ismertet meg, soh sem ált lános- ságokk l.

A t p szt lás zonb n – ez Aristoteles nézete – igenis ráesz- mélési alkalom rr , hogy legegyetemesebb l pelveket felis- merjük; ennek nyomán z ész ismeri fel közvetlen belátáss l e prin7ipiumok t, pl. z ellentmondás elvét és nem z érzékelés:

z ész, mely „ig z bb, mint tudomány”, mert hiszen bármely tudományos megáll pítás is végül z ellentmondás elvére építi bizonyosságát.

Itta is kiderül tehát, hogy az igazi megismerés végül bizonyos e#etemességek megismerésében #ökerezik. Ezért minden tudo- mányos bizonyítás logik il g teljes formájáb n mindig és szük- ségképen oly következtetés, mely egyetemes tételből indul ki, v gyis – syllogismus. Íme, miért kelletta Aristoteles logikájáb n syllogismus elméletének központi és döntő jelentőségre szert tennie. Innen v n, hogy külön és beh tó művet szentel syllo- gismus tudományos vizsgál tán k: ez z Analytica Prior.

Minden következtetés ítéletekből, ezek pedig fog lm kból ál- l n k. [An. Pr. I. 1. De Int. 4.] Az ítélet lényege v l miről v ló állítás v gy tagadás. A fog lom z ítélet eleme. A következtetés [31]

m g bb n áll, hogy több ítéletből egy ezektől különböző új ítéletet áll pítunk meg. Láttauk, hogy Aristoteles t nítás sze- rint minden következtetés, h előzményeit végiggondoljuk, egyetemes tételből indul ki, tehát syllogismus. [An. Pr. I. 4. Top. I. 1.] A syllogismus pedig zált l jő létre, hogy három fog lom úgy vi-

szonylik egymáshoz, hogy egy fog lom ( középfog lom) ben- nefogl lt tik egy ált lános bb fog lomb n ( z állítmányb n), viszont egy h rm dik fog lom ( z l ny) középfog lomb n.

Például e syllogismusb n: „Minden ember h l ndó – Sokr tes ember – tehát Sokr tes h l ndó”, volt képen z mond tik, hogy középfog lom ( z ember = terminus medius, M) benne- fogl lt tik „h l ndó” fog lmáb n (P = felső fog lom, termi- nus m jor), de viszont, mert „Sokr tes” is (= lsó fog lom, ter- minus minor = S) bennefogl lt tik z „ember”-ben, „Sokr tes”

egyútta l bennefogl lt tik felső fog lomb n, „h l ndó”-b n is. Így jő létre két előzmény (pr emiss ) összek p7solás ált l zárótétel ( következmény, 7on7lusio), melynek állítmány felső fog lom (P), l ny pedig z lsó fog lom (S). E syllogis- mus tehát következőképen ábrázolh tó: [32]

M P S M

S P

melyet Aristoteles „első fiagurán k” nevez. E „tökéletes” l kon kívül zonb n böl7selőnk még megáll pít két lehetséges syllo- gismus fiagurát. [An. Pr. I. 8. 6.] A második zonb n 7s k neg tiv, h rm dik pedig 7s k részleges következményre vezethet. Ép ezért második és h rm dik fiagur 7s k tökéletlen syllogis- must d, mely 7s k kkor válik tökéletessé, h z első fiagurár vezettaetik vissz . Aristoteles tüzetesen tárgy lj ennek módját, melyet helyszűke mi tta nem ismertethetünk. Az ristotelesi syl- logistik l pgondol t már z első fiagur természetéből is kivi- láglik: minden syllogismus l pjáb n v l mely egészből rr következtet, hogy mert a résznek a része benne v n a részben,

kkor z előbbi rész is bennefogl lt tik z egészben.

Tudjuk, hogy Aristoteles t nítás szerint tudomány lénye- ge z okokból v ló megismerés. [An. Post. II. 2.] Az ok pedig syllo-

gismusb n középfog lom, mely két előzményben közös s mint ilyen fűzi össze zárótétel l nyát és állítmányát. Fenti példánknál m r dv : Sokr tes azért h l ndó, mert emberi mi- volt [33] okozza h l ndóságát, v gyis mert ember. A középfog - lom tehát ép zt z okot t rt lm zz , melynél fogv zárótétel- ben kifejezetta tényáll dék fennáll. Íme, új bb szempontból győ- ződünk meg rról, miért kelletta Aristoteles logikájáb n szoro- s n egybeforr ni tudományos kut tás fog lmán k syllogis- muss l. Ez körülmény világítj meg z inductio s játos szere- pét is perip tetikus t nításb n.

Az indu7tio is következtetés, de más természetű, mint syl- logismus. [An. Pr. II. 23.] Ez utóbbi ugy nis, mint láttauk, középfog - lom közvetítésével zt mut tj ki, hogy felső fog lom megille- ti z lsó fog lm t, fenti példán: hogy h l ndóság emberi mivoltánál fogv megilleti Sokr test. Az indu7tionál ellenben z történik, hogy z lsó fog lom ált l mut tjuk ki, hogy fel- ső fog lom középfog lm t megilleti. Indu7tive tehát kkor járnánk el, h például Sokr tes és más emberi individuumok h l ndóságából következtetünk rr , hogy h l ndóság megil- let mindenkit, ki ember. Az indu7tiór tehát ép otta v n szük- ség – ez Aristoteles gondol t – hol még nem ismerjük kö- zépfog lm t, v gyis z okot, mely sok egyes esetben ugy n- zon eredményt hozz létre. [34] De mivel középfog lom birás nélkül nin7s ig zi, v gyis tudományos, z z okokból v ló meg- ismerés, z indu7tiv megismerés 7s k tökéletlen s ált l megis- merünk v l mit – mondj Aristoteles – de nem bizonyítunk semmit. [An. Post. II. 5.]

M g z indu7tiv kut tás következőképen történik. [Top. I. 13.]

Elsőben fel kell állít ni z egyes esetekre von tkozó ítéleteket, zután m kifejezések értelme tisztáz ndó, melyekkel z egyes tényáll dékok t jellemezzük. A következő lépés z legyen, hogy kimut tjuk z egyes esetek közötta fennálló különbségeket,

végül z egyes esetek hasonló mozz n t it kell kiemelnünk.

Például, h testek sz b desésének törvényszerűségét ip rko- dunk megáll pít ni, mindenekelőtta sz b desés több esetét fi- gyeljük meg; zután sz b tosítv fog lm ink t, tisztáznunk kell, hogy mit is értünk „sz b desésen”. Át kell zután térnünk nn k vizsgál tár , hogy mi különbség z egyes esetek kö- zötta, z z sz b desést befolyásoló különböző körülményeket kell szemügyre vennünk. Cs k ezután kisérelhetjük meg z egyes esetek közös vonás ikn k kiemelését, mely m jd megmu- t tj , hogy legkülönbözőbb feltételek melletta is milyen egysé- ges módon esnek testek.

[35] Az ristotelesi felfogás szerint tehát szillogismus z egyetlen, teljes tudást nyujtó következtetés s z indu7tiv ered- ményeknél is rr kell törekednünk, hogy ezeket szillogismus ált l ig zoljuk. A szillogismus pedig lényegileg fog lmi láren- delés, v gyis ált lános fog lm k lk lm zás egyes fog lm kr , z z kategorizálás. Aristoteles logikájáb n tehát szükségképen lép fel k tegóriák vizsgál t , v gyis zon törekvés, hogy legált lános bb fog lm k kinyomozt ss n k. Ép ezt 7élt szol- gálj kategóriákról szóló mű. Aristoteles k tegóriák kikut - tásánál is, mint oly gy kr n, nyelvhasználatból indul ki, mi zonb n soh sem jelenti nál zt, hogy merő gr mm tik i szempontoknál áll podn meg. [Cat. 1. Top. I. 9.] A k tegóriák t ke- resve, szemlét t nt sz v k különböző jelentése, illetőleg z íté- letekben lehetséges állítmányok feletta. Eközben rr z ered- ményre jut, hogy minden tárgy v gy substantia, v gy mennyi- ség, v gy minőség, v gy vonatkozás (viszony), v gy tért (hol?) v gy időt (mikor?) v gy v l mely állapotot v gy bírást v gy cselekvést v gy szenvedést jelent. [Cat. 4.] Ez tíz k tegóri hálóz- z be mindenséget: minden lehető tárgy ez osztályok v l me- lyikébe t rtozik. E k tegóriák [36] értelmét met physik i prob- lémákk l k p7sol tb n fogjuk vizsgálni.

Aristoteles logikáj norm tiv jellegű, v gyis elsősorb n rr törekszik, hogy sz bályok t állítson fel helyes gondolkodás számár . Emelletta zonb n nem h ny golj el szerkezeti prob- lémák t sem, v gyis zok t kérdéseket, melyek logik i kép- letek s játos logik i strukturájár von tkozn k. Idevágó kut tá- s i részben tudomány, részben z igazság s játos logik i ter- mészetére von tkozn k.

A „tudomány” Aristotelesnél tág bbkörű fog lom, mint hogy zt m értjük: jelenti ált láb n z emberi megfontolás lel- ki eredményét. A gondolkodás pedig háromirányú: 7élj lehet v gy cselekvés, v gy v l miféle alkotás v gy merő elméleti szemlélődés (theori ). [Met. VI. 1.] Eszerint tudományok mindenek- előtta három n gy 7soportr oszth tók, mennyiben v nn k

#akorlati (pr ktikus), alkotó (poetikus) és elméleti (theoreti- kus) tudományok. A gy korl ti tudományok ismét három ágr sz k dn k, mennyiben 7selekvés irányulh t z erköl7si jór ,

midőn z ethika áll elő, de lehet 7élj g zd sági tevékenység is, midőn z oekonomika d útmut tást, s végül irányulh t z áll méletre is, midőn politika [37] v n hiv tv bennünket vezet- ni. A poetikus tudomány jelenti Aristotelesnél ált láb n zt, mit m művészeti tudásn k nevezünk. Az elméleti tudomány, melyet „theoretikus philosophián k” is nevez, szintén három részből áll. Aláj t rtozik elsősorb n mathematika mint merő- ben formális tudomány, physika v gyis változó v lóságg l fogl lkozó kut tás, melynek körébe lélekt n is t rtozik s vé- gül létező dolgok legegyetemesebb h tározmány iról szóló dis7iplin , melyet böl7selőnk alapphilosophiának v gy theolo- giának is nevez, mert végső tárgy m g Isten. Ez philosop- husok s játos tudomány . Aristoteles tudományrendszere tehát

következő:

Feltűnő, hogy Aristoteles logikán k ( n lytikán k), melyet pedig tüzetesen feldolgoz, nem d helyet tudományok rend- szerében. Céloz ugy n rr , hogy tételek három 7soportr oszth tók, szerint, mint z erköl7sre, természetre v gy gondolkodásr von tkozn k, de tovább nem követi z eszme- menetet világos jeléül nn k, [38] hogy logik még nem vált el teljes sz b tosságg l met physikától, mellyel jóformán még egybeolv d. [Top. I. 14.]

Annál érdekesebb, hogy Aristoteles tudományelméletében már élesen elkülönül szaktudomány z általános tudománytól v gyis philosophiától, másrészt zonb n szerves k p7sol tuk és egymásr ut ltságuk is kifejezést nyer. Böl7selőnk tisztán lát- j , hogy bármely sz ktudományi megáll pítás már felteszi bizo- nyos philosophi i elvek elfog dását, hiszen kármit is állítunk v gy t g dunk, már állást fogl ltunk z ellenmondás prin7ipiu- már nézve. Azt is felismeri, hogy – mint erre lább még vissz - térünk – bármit is állít v l mely sz ktudomány v lóságról, már létezőkről általában is elismertünk ez állításunkk l bizo- nyos egyetemes h tározmányok t. [Top. I. 14.] Mert, ki bármit is állít, ezzel együtta, bár t lán öntud tl nul, de igen sok más tétel érvényét is állítj . Quii di7it unum, quod mmodo di7it mult .

Az ig zi, z l pos tudást 7s k kkor érjük el, h zokn k z egyetemes elveknek is tud táb n v gyunk, melyeket v l mely sz ktudományi állításunkk l érvényükben már feltettaünk. A sz ktudós, ki „részenként vizsgálj dolgok t”, tehát [39] min- den megáll pításáv l már önkéntelenül is philosophiár épít, nn k egyetemes, már tovább nem bizonyíth tó prin7ipium ir

Tudomány

pr ktikus poetikus theoretikus

ethik  oekomonik  politik m them tik  physik  theologi

emeli rendszerét. Cs k z l pok teljes öntud tosítás ált l lesz tudás teljes, mert nyeri zon végső meg l pozottaságot és egy- séget, mely nélkül ig zi megismerés nin7s: z egységnek tu- dás v lódi tudomány. H zonb n megismerésünket végső l pelvekig terjesztjük ki, ezált l tudományos megismerés határát is érintjük: prin7ipium egyútta l mindig h tárt is je- lent, mert hiszen z l pelveket már nem lehet indokolni, már pedig tudományos megismerés ép ig zolást jelent. [Met. IV. 4. Met. V.

17.] Aristoteles szemében tehát tudományos megismerésnek ugy n zon két h tár v n, mint legegyetemesebb defianitió- n k: egyrészt l pelvek, melyeket már nem lehet meg l poz- ni – másrészt z egyes, individuális létezők, melyeket fog lmi- l g már nem lehet megr g dni. E kettaő közötta terül el tudo- mányos megismerés birod lm .

A tudomány tárgy tehát 7s k z oly t rt lom, melyet más fog lm kból össze tudunk r kni, ilyenekből le tudunk vezetni.

Tehát tudomány mindig z összetettare irányul, rr , mit köz- vetetta úton is megismerhetünk. Az egyszerű, közvetlenül is- mert [40] dolgokr nézve volt képen nem is tévedhetünk. [De An. III.

8.] Például rr nézve tévedhetek, hogy z emberi l k, melyet m g m előtta látok, v lób n létezik-e v gy sem, mert hiszen le- het, hogy h llu7in tión k v gyok áldoz t – de ho# valóban látom ez l kot, erre nézve nem tévedhetek. M i nyelven kife- jezve: v l mely élmény valódiságára nézve nem élhetek illusió- b n, ez közvetlenül bizonyos – 7s k z élmény ma#arázata közben tévedhetek. Tévedés tehát 7s k otta merülhet fel állítás - inkb n, hol fog lmi szinthesisről v n szó, s tudományos, v gyis meg l pozh tó igazságról is volt képen 7s k ily ese- tekben lehet szó.

V l mely állításunk kkor igaz, h úgy k p7soljuk össze gon- dol til g dolgok t, mint zok v lóságb n összefüggenek:

ellenkező esetben ítéletünk téves. [De An. III. 8. Met. VI. 2.] Ennyiben z

ig zság nem m gukb n dolgokb n, de gondol t inkb n áll fenn. [Met. VI. 4.] Az ig z gondol t z ig z állítás: hol nin7s állítás, illetőleg t g dás, otta ig z v gy téves gondol tról sem lehet szó.

[Cat. 10.] A fogalmak önm gukb n véve sem nem ig z k, sem nem

tévesek.

De z „ig zság” Aristotelesnél egyebet is jelent, mint z em- beri állítás v gy t g dás v l mely s játosságát. Jelenti zon ob- jektiv viszonyt is, mely fennáll v l mely létező [41] dolog válto- z tl n lényege s e lényeg megnyilvánulás közötta. Például: ig - zi ember z, kinek ténykedéseiben és személyében z ember- nek s játos lényege megnyilvánult, ig zi áll m z, melyben z áll m lényege kifejezésre jut. Míg v l mely állítás v gy t g dás ig zság nem mut th t fokoz tok t, ddig e második értelem- ben véve z ig zságot, z különböző mértékben lehet meg v l - mely létezőn. Így igazibb ember v gy áll m z, kiben z ember, illetőleg z áll m s játos mibenléte v gyis lényege inkább kife- jezést nyer. Ez z „ontologi i ig zság” lényeg megnyilvánulá- si fokát, tehát v l minek „belső ig zságát” jelenti s ennyiben – mint látni fogjuk – párhuz mos n h l d létezés teljességé- vel, v gyis tökéletességgel, fejlettaséggel. „Minden dologn k – mondj Aristoteles – nnyi része v n létezésben, mennyi része v n z ig zságb n”. [Met. II. 1.]

De v n z ig zságn k Aristotelesnél egy h rm dik jelentése is: jelenti m gán k v l mely tételnek z érvényességét, mely független ttaól, hogy zt v l ki gondolj -e v gy sem. Ily érte- lemben ig z pl. m them tik i tétel. Ezen – mondh tjuk – tiszta logikai ig zságfog lom otta merül fel Aristoteles gondol- kodásáb n, hol megkülönbözteti [42] létet, mely „úgy létezik, mint z ig zság” s zt nem-létet, mely „úgy nem létezik, mint tévedés”, létezés egyéb nemeitől.[Met. VI. 2.] L sk tehát helyesen jellemzi Aristoteles t nítását, midőn kiemeli, hogy nál z ig z- ságn k három fog lmáv l v n dolgunk, mennyiben z ig zság

jelenti egyrészt gondol ti szinthesis egy nemét, zután léte- ző tárgy v l mely bennrejlő s játosságát, végül pedig, egy mindkettaőtől különböző ideális t rt lm t.* Mi emberek – úgy- mond Aristoteles – z ig zságn k 7s k kis részét ismerjük meg: teljes ig zságot elménk époly kevéssé tudná elviselni, mint b goly szeme n pp li világosságot. [Met. II. 1.] Az ig zság elméletének további von tkozás i már z ristotelesi met phy- sik területére vezetnek át, mely ennyiben szerves fejleménye böl7selőnk logik i kut tás in k.

III

. A

.

Hogy Aristoteles met physik i t nítását megérthessük, zt viszonyt kell tüzetesebben szemügyre vennünk, mely böl7se- lőnk szerint sz ktudomány és philosophi közötta áll fenn.

[43] A sz ktudomány z ismereti tárgy kn k mindig 7s k v l -

mely megh tározotta területét járj be, de nem fogl lkozik lé- tező dolgok legegyetemesebb h tározmány iv l, bár ez utóbbi rr nézve már előre feltesz bizonyos ig zságok t. [Met. VI. 1.] Így például bármely v lóságtudomány, teszem történelem v gy természettaudomány, felteszi z okság elvének érvényét, mert okok t és okoz tok t nyomoz s m gától értetődőnek t rtj , hogy mindennek, mi v lóságb n történik, megv n z ok és z okoz t . Továbbá: zt sem vizsgálj sz ktudomány, v jjon zok dolgok, melyekkel fogl lkozik, valóban léteznek-e? Hi- szen lehetséges és fel is merült oly t nítás, mely szerint z érzé- keink ált l felfogotta v lóság merőben látsz t. Arr nézve, v j- jon ez álláspont helyes-e v gy sem, sz ktudomány egyált lán nem folyt t vizsgálódást, h nem egyszerűen előre felteszi z

* Lásd Die Lehre vom Urteil 1912. 145. l.

dotta v lóság v l miféle re litását. A sz ktudomány tehát meg- kíván kiegészítéseképen egy oly tudományt, mely létező dol- gok legegyetemesebb h tározmány iv l fogl lkozik, v gyis létező dolgok t nem különböző nemeik és f j ik szerint, h nem 7s k mint létezőket vizsgálj .

A kérdés már most z, hogy melyik ez [44] tudomány? Nem lehet ez m them tikáv l zonos, mert hiszen, mint láttauk, ez tudomány nem egyes konkrét dolgokk l, h nem merő for- mákk l fogl lkozik. De physik sem lehet ez keresetta dis7ip- lin , mert ez változót vizsgálj , v gyis zt, mi létezőkön változik – már pedig keresetta kiegészítő tudományunk ép zt v n hiv tv megáll pít ni létezőkre nézve, mi zokb n áll n- dó, örökké v ló és változ tl n. Tehát egy egészen külön, úgy m them tikától, mint physikától eltérő jellegű tudományr v n szükség. Ezt Aristoteles alapphilosophiának (πρώτη φιλο- σοφία, prim philosophi ) nevezi. Ez tudomány, melyet Rho- dusi Andronikos v lószínűleg bibliogr fia i okokból „met physi- k ” elnevezéssel jelölt, logikai sorrend szerint (l. fennebb 11.

l.) megelőz bármely sz ktudományt. Láttauk, hogy ily l ptudo- mány jellegével bir Aristoteles t nításáb n logik ( n lytik ) is: szükséges letta voln tehát, hogy e két l ptudomány viszo- ny tisztázt ssék. [Met. III. 1. 2.] Ámde e kérdésben böl7selőnk nem tudotta végleges megáll podásr jutni: semmiképen sem tudj eldönteni, v jjon logik és met physik zonos k-e v gy sem, és h különbözőek, melyiket illeti meg z elsőség másikk l szemben?

[45] Az l pphilosophiáb n – melyet ezentúl mi is met physi-

kán k fogunk nevezni – Aristoteles egységes és következetes módszert követ, melyet zonb n – úgy látszik – nem öntud to- s n lk lm z s úgy zt nekünk kell érveléseinek menetéből megáll pít nunk. Tisztán felismeri, hogy met physik mód- szere nem lehet z indu7tio. Az eddigiek l pján nem is juth -

totta más álláspontr . [Met. VI. 1.] Hiszen világos tud táb n volt n- n k, hogy z egyes dolog megismerése már felteszi bizonyos egyetemességek ismeretét s így z indu7tio, mely ép egyes dol- gok ismeretéből indul ki, már pr esupponálj létező dolgok egyetemes h tározmány in k v l miféle ismeretét. Tehát „ philosophi i vizsgálódás egy más módszerével” lehet e téren 7s k 7élt érni. Ez bb n áll, hogy Aristoteles v l mely met phy- sik i fog lom t gl lásánál zon szó különböző jelentéseit sorol- j fel, melyekkel z illető fog lm t jelölni szoktuk, miált l n- n k teljes jelentését teszi öntud tossá. Azután zt nyomozz , hogy e sokféle jelentésben mi közös vonás, z z mi t rt lm

nn k fog lomn k, melyet e tárgyr von tkozó összes fog l- m ink feltesznek. Végül zt kut tj , hogy z így nyert fog lm t miképen [46] lehet lk lm zni. Például, midőn „természet”

(φύσις) fog lmát k rj megáll pít ni, böl7selőnk bból indul ki, hogy hányféle dolgot is szoktunk „természet” szóv l jelöl- ni. Ezek felsorolás után kideríti, hogy mindezen fog lm k kö- zös jelentése z, hogy „természet” v l mely dolog öntevé- kenységének forrás . [Phys. II. 1.] Az így nyert fog lm t zután ter- mészettaudományi m gy ráz t ib n lk lm zz . Aristoteles me- t physik i módszere tehát három lépésből áll: egy előkészítő gyüjtőeljárásból, melyet sokratikus induction k nevezhetünk, egy vissz következtetési műveletből, melyet Sigw rt kifejezé- sével reduction k mondh tunk, s z ezt követő alkalmazó de - ductióból.

Tudjuk (l. fennebb 20. l.), hogy dolgokr von tkozó leg- egyetemesebb l pelvek Aristoteles t nítás szerint már bebizo- nyíth t tl nok s így 7s k közvetlen felismerés ált l győződhe- tünk meg érvényességükről. E végső prin7ipiumok természet- szerűleg legbizonyosabbak számunkr , mert hiszen minden egyéb tudományos bizonyosság már ez l pelvek bizonyosságá- r épít. A létező dolgok h tározmány ir von tkozó legegyete-

mesebb tételek is ily prin7ipiumok, s így egyált lán nem megle- pő, hogy Aristoteles [47] szerint met physik i megáll pítások, h egyszer sikerült őket elérnünk, legbizonyosabb tudomá- nyos tételek közé t rtozn k. [Met. I. 2.]

A legelső problém , mely szükségszerűleg felmerül Aristote- les met physik i vizsgál t ib n, z, hogy miben áll a létezés?

Mit tesz létezni? Mi z, mi létező dolgot megkülönbözteti nemlétezőtől?

E szót „létező” többféle értelemben h sználjuk, nevezetesen:

létezőnek mondjuk z egyes létezőt (pl. ez konkrét ember, ez tint t rtó), zután v l mely létező lényegét (pl. „ember” léte- zik), továbbá létezőnek mondjuk zt is, mi úgy áll fenn, mint z ig zság, midőn e kifejezést h sználjuk: „ez z ig zság léte- zik” illetőleg „ez tévedés”, v gyis „nem létezik”. [Met. VII. 1.] De léte- zőnek nevezzük z egyes k tegóriák t is, midőn pl. létezőnek t rtjuk mennyiséget, minőséget, viszonyt stb. Épígy létezés nevével illetjük zt is, mi 7s k lehetőségileg v n meg, mint f m gb n, de zt is, mi már „v lóságg l” megv n, mint ki- fejlődötta f . A szó szoros értelmében zonb n 7s k z egyes, ön- álló v lóságot, z z z „elsődleges subst ntiát” mondjuk létező- nek, minő pl. Sokr tes, ez ház, ez toll. Az ily önálló v lóság nem7s k bizonyos [48] von tkozásb n v n meg, mint pl. meny- nyiség v gy minőség, mely mindig valaminek mennyisége, illetőleg valaminek minősége, de önmagában is fennáll: ő róla lehet zt mond ni, hogy bizonyos mennyiséggel v gy minőség- gel bir. Az kérdés tehát, hogy mi létező, zonosul vv l, hogy mi az e#es substantia?

Aristoteles z egyes subst ntián k következő jellemző h tá- rozmány it sorolj fel. [Cat. 5.] Mindenekelőtta: mi subst nti , z csak alanyként szerepelhet állítás inkb n: 7s k ő róla állíth - tunk v l mit, de őt m gát más dologról nem mondh tjuk el.

Sokr tesről sok mindent állíth tok, pl. hogy öreg v gy fia t l,

tudós v gy tud tl n – de „Sokr test” mint állítmányt nem lk l- m zh tom másr . További s játosság subst ntián k, hogy nincs ellentéte, v gyis minden más subst nti vele szemben 7s k más, de nem ellentétes vele: Sokr tesnek mint ilyennek nin7s ellentéte. Hiszen ellentétnek 7s k minőségek körében v n értelme, pl. szépnek ellentéte rút, jón k rossz. Evvel függ össze, hogy subst nti , mint ilyen nem is fokozható, pl.

Sokr tes nem lehet kisebb v gy n gyobb mértékben Sokr tes, mert fokozásn k 7s k minőségeknél v n helye, de nem minősé- gek l nyánál, subst ntiánál. [49] Ellenben u#anazon substan- tia felvehet ellentétes tulajdonságokat: v l mely egyén ki7siből n ggyá, tud tl nból tudóssá válh t. Ebben látj Aristoteles subst nti „legjellemzőbb” s játosságát, mely lényegileg zonos

vv l, melyet első helyen említetta, hogy t. i. 7s k l nyként sze- repelhet. Mert „ l ny” ép az, ami hordozój különböző s eset- leg egymásután ellentétes tul jdonságokn k is. Más szóv l:

subst nti végső alanya mind nn k, mi r jt előfordul; ép subst nti z, amely bizonyos minőséggel bir, ami viszonyb n áll más dolgokk l, ami 7selekszik v gy szenved stb. [Met. VII. 3.]

Mindezek l pján már zt is felismerhetjük, hogy subst n- ti , mennyiben t p szt l tunkb n felmerül, két tényezőből áll: egy változóból és egy változatlanból. Sokr tesen minden megváltozh t: összes testi és lelki tul jdonság i módosulh t- n k s módosuln k is, pl. midőn megöregszik, de melletta min- dig Sokrates m r d. V n tehát Sokr tesben v l mi, ami nem változik, mi áll ndó n ugy n z m r d. Ez z áll ndó mozz - n t ép v lóság végső l ny , subst nti . Minden változó lé- tezőben v n ily változ tl n mozz n t; h egy d r b ólmon n- n k minden tul jdonságát is módosítom, úgy térfog tát mint színét, h lm záll potát, [50] hőfokát stb. z mindig ólom m r d, épúgy, mint Sokr tes is minden változáson keresztül áll ndó- n Sokr tes és nem Pl ton. Ezt változ tl n v l mit nem érzé-

kelhetjük: hiszen mind z, mi érzékeink lá esik, szüntelenül változik, Sokr tesnek v gy z ólomn k egyetlen érzékelhető mozz n t sem áll ndó. E nem érzékelhető tényező továbbá visszahat z összes, reáj gy korolt h tásokr : Sokr tes v gy z ólomd r b egész története ily re 7tiók soroz t . Ez válto- z tl n végső l ny tehát nem szenvedőleges mozz n t, h nem bizonyos állandó tevékenység forrása, mert hiszen vissz h tás ép h tás egy módj , h tás pedig tevékenység. Nos, ezt az érzékfölöttai, de állandó hatásaiban megnyilvánuló végső alanyt az e#es substantiában, nevezi Aristoteles „formá”-nak (εἶδος). Az ö t nítás szerint tehát z ny gn k is legbensőbb változ tl n mozz n t , v gyis lényege v l mi ny gt l n dolog, form .

Ezen z l pon indítj meg Aristoteles h r7át materialis- mus ellen. Idevágó legérdekesebb gondol tmenete következő:

[Met. I. 3.] Az ny gi dolog, v gyis test, mint ilyen, soh sem birj

önm gáb n okát nn k, hogy valamivé válik, pl. fából nem válik m gától szt l. De z élő f fejlődése is feltesz [51] v l mi benső, ny gt l n, z z állandó prin7ipiumot, ami kifejlődik benne, mi, mint változatlan lényeg, fejlődő f változó tul j- donság ib n érvényesülésre, mintegy kifejezésre törekszik. E v l mi ép form , amely fejlődik, mely eközben mindjobb n megnyilvánul. Ez form nem lehet ismét ny gi dolog, mert hiszen minden ny gi dolog szüntelenül változik, v l minek ez belső formáj , z z lényege pedig változ tl n. A m teri lis- mus tehát – ez Aristoteles gondol t – mely 7s k ny gi dol- gok létezését ismeri el, ép z ny gi dolgok át l kulását, v gyis fejlődés tényét nem tudj megm gy rázni. Az evolutio 7s k úgy válik érthetővé, h bb n egy változ tl n, z z ny gt l n mozz n t fokoz tos kibont kozását, illetőleg megnyilvánulását látjuk. Minden, mi változik létezőn, zt szemben formáiv l, Aristoteles anyagn k (ὕλη, m teri ) nevezi. A form tehát

subst ntián z, mi változ tl n és érzékfölöttai, ny g pedig változ ndó és érzékelhető.

Ennek felismerésével z ristotelesi met physik szívéig h - toltunk előre: „form ” és „m teri ” képviselik nn k l pfo- g lm it. Midőn v l mely létezőnek m r d ndó lényegét is- merjük meg, formát r g djuk meg. Ez pedig kétféleképen tör- ténhet, [52] megismerés fönnebb érintetta két módján k megfe- lelőleg. Amennyiben lényeget tudományos n, v gyis ig zol- h tó módon, z z közvetve r g djuk meg, ez z ált lánosságo- k t t rt lm zó fogalom útján történik, illetőleg definnitioban nyer kifejezést. Láttauk zonb n, hogy Aristoteles már tud tá- b n volt nn k, hogy zt, mi ősi, mi l pvető, mi már leve- zethetetlen, zt 7s k közvetlenül: m i terminologiáv l kifejezve intuitio ált l r g dh tjuk meg. Ez teszi érthetővé Aristoteles kettaős t nítását lényeg, v gyis form megismeréséről. Egy- részt ugy nis zt hirdeti, hogy volt képen mindig egyetemes fog lm inkk l r g djuk meg lényeget, mit még ügyetlen görög terminologiáb n úgy fejez ki, hogy fog lom azonos formáv l. Másrészt zonb n formán k 7s k közvetlenül meg- r g dh tó, fog lm kb n feloldh t tl n, egyéni mozz n tát egy külön terminuss l: subst nti „mivoltával” (τὸ τί ἦν εἶναι) feje- zi ki, melyet m gy rázói ép zért értenek legtöbbször félre, mert nem ismerik fel benne formát, mint közvetlenül felis- mert, intuitiv t rt lm t. A „mivolt ” v l minek jelenti ép m

„másféle megismerés” t rt lmát, melyet Aristoteles oly gy k- r n állít szembe tudományos, fog lmi megismeréssel. A he- lyes m gy ráz t [53] útját e kérdésben Alexandros Aphrodisias kommentárj mut tj meg, mely oly korb n keletkezetta (Kr. u.

200 körül), midőn Aristotelesnek zót már elveszetta ir t i kö- zül is még sok volt ismeretes. E perip tetikus böl7selő idevon t- kozó sz v i következők: „Abb n különbözik v l minek mi- volt nn k megh tározásától, hogy m z egybeolv dt megis-

merés, mint mondják: v lóságot egységesen tekinti, meg- h tározás pedig v lóságn k szétbontás s részeinek felsorolá- s ”. [In Met. ad p. 1029b12.] Midőn tehát v l minek mibenlétét ismerjük meg, zt m g felbonth t tl n, egységében tekintjük szem- ben fog lmi megismeréssel, mely re litást gondol til g fel- d r bolj . Nyilvánv ló, hogy e m gy ráz t szerint itta Aristote- les z intuitiv és dis7ursiv megismerés, v gyis szemlélet és fogalom különbségére gondol. A form m g teljességében 7s k szemlélettael r g dh tó meg, hiszen v l mi e#szerű és oszth t tl n.

H megértettaük form és m teri s játos értelmét Aristo- teles met physikájáb n, immár kezünkben v n kul7s nn k felismerésére is, miért vesz fel böl7selőnk változó subst ntiá- b n két állapotot is: lehetőséget (potenti ) és valóságot ( 7- tus). [Met. IX. 1, 3, 6.] Annál n gyobb gondd l kell e két fog lom [54] je- lentését tisztáznunk, mert ezek nyomán fejti ki Aristoteles változás elméletét. Midőn v l mi változik, v l mely t rt lom, mely zelőtta 7s k lehetséges volt, v lór válik. A kő, melyet el- bo7sátok, földre esik: ez volt képen zt jelenti, hogy kő esé- se, mielőtta z megtörtént voln , lehetőségileg már megvolt természetben s ez lehetőség vált v lór kő elbo7sátás kor.

Midőn gyermek t nulás, péld , t p szt l tok h tás l tta lel- kileg kifejlődik, szintén z történik, hogy ktu lisálódik z, mi előbb 7s k potenti lis módon létezetta. A lehetőségi áll pot te- hát Aristotelesnél képességet jelent, mely bennerejlik v l mi- képen bb n subst ntiáb n ( l nyb n), amely változó. E ké- pesség nyilván v l mely objektiv mozz n t, mely v l miképen megvan változó subst ntiáb n, tehát nem7s k mi elvoná- sunkb n áll fenn. A m i tudomány is rászorul e fog lomr , jól- lehet modern képviselői gy kr n lemosolyogják z ristotelesi met physik t nítás it, 7s khogy m potenti lis áll potot

„dispositio”-n k nevezik. M sem tudjuk változás mibenlétét