Tewes, T.: A monetáris szubmodell a kieli Világgazdasági Intézet ökonometriai modelljében

98

A halmozelemzés egész sor hasonló szá- mítási módszer gyűjteménye. Az elemzés el- ső lépését a vizsgált sokaság halmazának alhalmazokra való felosztása képezi. Az egy—

ségek leírására általában több ismérvet (vál- tozót) használnak fel.

A halmazelemzésre leggyakrabban az agg—

lomeratív hierarchikus módszert alkalmazzák, ennek számítási menete viszonylag egyszerű.

Az elemzés elvi alapja az egyes egységek hasonlósága, illetve különbözősége. Ezért az ismérveket számszerű formában kell kifejez- ni. A számítások rendszerint a különbözőség mérőszámai alapján történnek. amelyeket an alakú matrixban kell elrendezni. Ezt kö—

vetően kerül sor az egységek összevonására.

amikor mindig a legközelebb álló egysége- ket kell összevonni. Az összevonásra számos módszer van. ezek közül a legismertebbek a centrális módszer. a medián módszer és az átlagos eltérések módszere. Az összevo- nás m—1 lépés után minden esetben azzal végződik. hogy valamennyi egység egy hal-

mazba kerül.

A csehszlovák szakirodalomban több ta- nulmány foglalkozik a halmazelemzési mód- szer gyakorlati alkalmazásával. Ezek főleg a nemzetközi elemzések problémáit vizsgálják.

Mint különbségképző ismérvet leggyakrab—

ban az életszínvonalat, a gazdasági fejlett- séget, a termelőmunka hatékonyságát. a ter- melés anyagigényességét veszik figyelembe.

A diszkriminációs módszer alkalmazása esetén az osztályozás (csoportosítás) képezi az elemzés alapját. A módszer felhasználá- sakor a statisztikai egységek két vagy több csoportja közötti eltérés meghatározása a feladat. Erre a célra segédeszközként hasz—

nálják fel a diszkriminációs függvényt is.

A diszriminációs módszer gyakorlati alkal—

mazására még kevés példa van. Csehszlová- kiában vállalati szintű elemzéseknél használ- ták fel a gépiparban. Az alkalmazás tanul- ságai alapján a kutatóknak számos elvi és módszertani kérdésben sikerült előrelépni. A szélesebb körű felhasználás azonban csak a módszer további problémáinak tisztázása ese-

tén remélhető.

A többdimenziós statisztikai elemzések módszerének gyakorlati alkalmazásával kap—

csolatban a vélemények eltérők. Mindinkább elfogadott azonban az az álláspont, hogy ezek a módszerek segítséget nyújthatnak a vizsgált jelenségek egyes mutatószámai kö- zötti eltérések meghatározásához. és alkal—

masok a különböző egységeknek a kiválasz- tott mutatószámok alapján történő osztályo- zásáro is. Ezen az alapon a vizsgálati ered- mények hasznos információt adhatnak a ve—

zetés számára a döntéshozatalnál. Az ered- mények használhatósága a felhasznált mu- tatók helyes megválasztásától függ.

(Ism.: Haipál Gyula)

GAZ DASÁG STATI SZTl KA

TEWES. T. :

A MONETÁRIS SZUBMODELL A KlELl VILÁGGAZDASÁG! INTÉZET

UKONOMETRIAI MODELLJEBEN

(Zum monetören Teilmodell im ökonometrischen Vlerteljahresmodell für die Bundesrepublik Deutsch- land des lnstituts für Weltwirtschaft.) Kieler Arbelts- papiere. Kiel. 1983. lnstitut für Weltwirtschaft. 166.

sz. 26 p.

Az ún. "monetáris forradalom" az ökono- metriai modellekre is rányomta a bélyegét.

A közgazdászok közül sokan vélekednek úgy hogy a pénzügyi szféra, a monetáris össze- függések éppen olyan erős hatást gyakorol- nak a reálszférára -— nem utolsósorban az áralakulás révén —. mint a reálszféra—össze- függések gyakorolnak a pénz— és bankügyi szférára. Mindemellett a nem monetarista modellekben is egyre jelentősebb számmal szerepelnek pénzügyi összefüggések.

A kieli Világgazdasági lntézet korábban

ökonometriai modellt konstruált a nyugatné- met gazdaságban érvényesülő makroökonó- miai összefüggések vizsgálata céljából. Ezta modellt most olyan monetáris szubmodellel egészítették ki. amely a legfontosabb pénz—

és bankügyi összefüggéseket tartalmazza.

A reálszféra és a pénzügyi szféra között elsősorban a kamatalakulás változója az ösz—

szekötó kapocs. lgy például a lakossági fo- gyasztás jelentős mértékben függ a folyó- számlahitelektől. a beruházások a bankka- mat nagyságától és az értékpapírok hoza- mától. az új lakásépítések a jelzálogkölcsön kamatlóbától és így tovább. Mindezek a változók a Világgazdasági Intézet modelljé- ben (amit lFW—modellnek neveznek az lns- titut für Wirtschaftsforschung nevének meg—

felelően) korábban exogén változók voltak, külső adottságként kellett velük számolni. A szubmodell specifikációjával lehetőség nyílt ezeknek a változóknak az endogenizálására, vagyis további sztochasztikus összefüggések segitségével való magyarázatára. A pénzügyi szubmodell — mint a fent felsorolt összefüg- gések kifejezik — többszörösen. nem csupán egyetlen egyenlet segítségével kapcsolódik mint ahogy ez másutt olykor előfordul.

A gazdasági—pénzügyi háttérre vonatkozó alapfeltevés az, hogy rövid távon belül a Deutsche Bundesbank gondoskodik annak a pénztömegnek az előállításáról, amely a gazdaság pénzkeresletét fedezi; hosszú tá-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

von azonban komplex pénzügyi, pénzpoliti- kai stratégia kidolgozására van szükség. A szerző ezeket az ún. pénzügypolitikai para- métereket (diszkontláb, likviditás) részlete- sebben ismerteti.

A pénz— és bankpolitikai összefüggések mellett a valutaárfolyam-összefüggések sze- repe is jelentős: ez főképpen 1973—1974 után, az első kőolajár-robbanást követően mutatkozott meg. A valutaárfolyam-hatások részben nem közvetlenül fejtik ki hatásukat a modell reálszférájára (amennyiben példá- ul a külkereskedelem és vele a nemzetgaz- daság teljesítményét befolyásolják), hanem közvetve a pénz- és bankügyi összefüggése—

ken keresztül nyilatkoznak meg. A modell—

specifikáció szempontjából ennek megvan az a nehézsége, hogy — mivel nagyrészt olyan jelenségekről van szó, amelyeket a belföldi gazdaság szempontjából befolyásolhatatlan exogén tényezők számszerűsítenek (például világgazdasági hatásokat kifejező tényezők)

— a modellben ismét megnőhet () megma- gyarázhatatlan (azaz exogén) változók szá- ma, ami a jelenségek kölcsönös függőségé—

nek az ábrázolását hátrányosan befolyásol- ja.

Az IFW monetáris szubmodelljében speci- fikált összefüggések száma összesen tíz. Az egyenletek a következő pénzügyi változók alakulását magyarázzák: a díszkontláb, a három hónapnál rövidebb lejáratra szóló köl- csönök kamatlába. az értékpapírok hozama, a folyószámlahitelek kamatlába, a jelzálog- kölcsönök kamatlába. a készpénzforgalom alakulása, a látra szóló bankbetétek össze- ge, a határidőre szóló betétek, valamint a megtakarítások összege. A modell változói- nak száma összesen 24. Úgy tűnik azonban, hogy az egyes egyenletek megfigyelési idő- szaka nem azonos: egyes összefüggéseket 1973-tól 1982-ig, másokat csak 1974-től kezd- ve vagy még rövidebb időszakra becsülték, minden esetben negyedéves adatok alapján.

Ebből úgy látszik. hogy az IFW—makromodell és a monetáris szubmodell közötti konzisz—

tencia biztosítása még megoldatlan kérdés.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

.

IVANOV. JU. — RUZSOV. l.:

A NEMZETI JÖVEDELEM

NEMZETKÖZI STATISZTIKÁJÁNAK FÓ IRÁNYAI (Obzor osznovnüh napravlenij razvitija mezsduna- rodnoj sztatisztiki nacional'nogo dohoda.) -— Vesztnik Sztatísztiki. 1983. 9. sz. 40-46. p.

A cikk szerzői a nemzetközi statisztika, il—

letve a statisztika területén folyó nemzetközi együttműködés ismert és aktív szakértői. Cik- kük céljául azt tűzték ki, hogy áttekintést adjanak a nemzeti jövedelem nemzetközi

70

99

statisztikájának fejlődéséről az 1970—es évek- ben (többek között a KGST és az ENSZ ke- retében). és elemezzék e területen a tovább- fejlődés lehetséges irányait az 1980—as évek-

ben. Ennek keretében vizsgálják:

—a nemzeti jövedelem mutatói fejlődését:

—- a nemzeti számlák rendszere és a népgazdasági mérlegek alapján számított nemzetijövedelem—mutatók összekapcsolása módszertanának tökéletesítését;

— a nemzeti jövedelem összehasonlitható valutára történő átszámítása elméletének, módszertanának és gyakorlatának tökéletesítését.

módszertanának

A nemzetijövedelem-mutatók módszertaná- nak fejlődése kapcsán a szerzők rámutatnak arra, hogy a nemzetközi statisztikában a nemzeti jövedelem számítására két elvileg különböző makroközgazdasági mutatószám—

rendszer alakult ki. Az egyik rendszer, amely a szocialista országokban használatos, a népgazdasági mérlegeken alapul. A kapita- lista országokban ettől eltérően a nemzeti—

jövedelem—számítás a nemzeti számlák rend- szerében történik. A népgazdasági mérleg- számítások elveit a KGST, a nemzeti szám- Iákét pedig az ENSZ keretében egységesí—

tették. Mindkét szervezetben jelenleg is fo—

Iyik e rendszerek tökéletesítése.

A KGST Statisztikai Együttműködési Állan—

dó Bizottságában a népgazdasági mérleg- számítások továbbfejlesztése több irányban történik. A fejlesztés egyik iránya a népgaz- dasági mérlegek egyes mutatói módszerta- nának tökéletesítése. Ennek kapcsán a Sta- tisztikai Együttműködési Állandó Bizottság egy sor dokumentumot dolgozott ki, amelyek a mérlegrendszer bizonyos mutatóinak mód- szertani továbbfejlesztését célozzák (példá- ul a nemzeti vagyon mérlegének mutatói, a fogyasztás mutatói).

A munka másik iránya: az új mutatókra olyan módszertani ajánlások kidolgozása, amelyek (: népgazdasági mérleg tradicioná- Iis mutatóinak módszertanával teremtik meg a kapcsolatot. A makroszintű mutatókon ola- puló elemzések kiszélesítéséhez, a nemzeti jövedelem nemzetközi összehasonlításának megkönnyítésére kidolgozták a nem anyagi szolgáltatások mutatóinak rendszerét. Ennek segítségével a tradicionális mutatók minden nehézség nélkül kiegészíthetők a nem anya—

gi szolgáltatások értékével.

A KGST Statisztikai Együttműködési Állan- dó Bizottsága kidolgozta a lakossági jöve—

delmek mutatóinak rendszerét is. Ebben a rendszerben egyrészt konkretizálták és rész—

Ietezték a mérlegrendszerbe tartozó mutató- kat, másrészt ez (: mutatószám—rendszer szá- mos olyan mutatót tartalmaz. amelyek a la—

kossági jövedelemfolyamatok mélyebb elem—

zéséhez szükségesek.

A társadalmi feltételek és az életmód komplex elemzésére ke rült kidolgozásra