STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 291 gazdasági növekedési mutatók következtében nőtt a
Japán államháztartás hiánya. 1999-re a kilátások már némileg kedvezőbbek, a GDP növekedési üteme várhatóan – elmozdulva a holtpontról – 1,5 százalék körül alakul.
1997-ben az Egyesült Államok gazdasága 3,8 százalékkal, 1998. I. negyedévében 4,8 százalékkal nőtt, azaz kétszer olyan gyorsan, mint az EU-é. A háztartások fogyasztási expanziója a foglalkoztatás bővülése mellett a növekvő reálórabérrel magyaráz- ható. A kedvező nyereségkilátások arra ösztönzik a vállalkozásokat, hogy beruházzanak, mindenekelőtt a kommunikációs technológia területén. Ma az Egyesült Államok munkanélküliségi rátája a gyors GDP-növekedés eredményeként 5 százalék alatt van, azaz olyan alacsony szintű, melyet az OECD már teljes foglalkoztatottságként értékel. Jó az államház- tartás helyzete is, kedvezőtlen viszont az, hogy az erős dollár fékezi a kivitelt és ennek hatására lassul- ni fog a gazdasági növekedés, 1998-ban 2,8, 1999- ben pedig előreláthatólag csak 2 százalék körüli ér- téket ér majd el.
Az átalakuló országok közül jelenleg Oroszor- szág és Ukrajna helyzete a legkritikusabb, 1997-ben az orosz GDP csak 60 százaléka, az ipari termelés 50 százaléka, a beruházás 30 százaléka volt az 1990.
évinek. Jóllehet 1997-ben a GDP – hosszú idő óta először – nőtt, a 0,5 százalékos növekedésből nem lehet tartós javulásra következtetni. Jelentős rizikó- tényező a tőkepiac instabilitása, és igen kedvezőtlen a nyomott olajár is.
Kelet-Közép-Európa gazdaságai a 90-es évek- ben erőteljesen fejlődtek, de összességében még sem a kereslet, sem a termelés nem éri el az 1990. évi szintet. A belföldi kereslet szigorú gazdasági meg- szorító intézkedések nélkül nem fog jelentősen bő- vülni, és nagyon fontos a versenyképes exportalap- bővítés. Nyugat-Európa ezt a folyamatot infrastruk- turális beruházások finanszírozásával tudja legered- ményesebben támogatni.
A gazdasági kilátások ma Európa nyugati felé- ben kedvezőbbek, mint valaha. Zökkenőmentesen létrejött a valutaunió, csökkennek a reálkamatlábak, jók a beruházási kilátások, erősödik a kereslet, nö- vekszik az exportpiac. Európa számára előnyösek az alacsony világpiaci olajárak is. A belföldi kereslet dinamikája országonként változó, s az utóbbi évek- ben több kis országé felülmúlta az ipari nagyhatal- makra jellemző szintet, de igen jók például Németor- szág gazdasági mutatói is, ahol a kutatók 1998-ra 2,6, 1999-re pedig 2,7 százalékos reál GDP- növekedést jósolnak. Ugyanakkor a német munka- erő-piaci helyzet igen kedvezőtlen, 1993 óta a fog- lalkoztatottak száma 4 százalékkal csökkent, s pozi-
tív irányú változás 1998-ban sem tapasztalható. A javuló gazdasági helyzet lehetővé teszi, hogy a ko- rábbinál több pénz jusson átképzési és munkahely- teremtési programokra, ami – jóllehet egyszerűen statisztikai okokból – csökkenti a munkanélküliek számát, ugyanakkor a munkanélküliségi ráta várha- tóan nem mozdul el a jelenlegi igen magas 9,8 száza- lékos szintről. Franciaország foglalkoztatási helyzete javult, a GDP 1989-1999. évi növekedése várhatóan eléri a 3 százalékot. Jók az olasz gazdaság kilátásai is, ahol 1999-re 2,8 százalékos GDP-t prognoszti- zálnak. A jelentős EU-országok közül a növekedés csak Nagy-Britanniában lassul, ami az exportnöve- kedésnek az erős font okozta megtorpanására vezet- hető vissza.
Az Unió gazdaságpolitikájának legújabb súly- pontját a munkaerő-piaci politika jelenti. Ennek álta- lános irányelveit 1997-ben az amszterdami egyez- ményben fektették le, mely alapját jelenti a nemzet- közi foglalkoztatási akcióterveknek.
Az akciótervből kitűnik, hogy a következő öt évben erősebb és aktívabb munkaerő-piaci politikára van szükség. Ehhez a tagországok pénzügyi segítsé- get kapnak a strukturális alapból. A sikeres képzési és átképzési programok javíthatnak ugyan a foglal- koztatási helyzeten, de a legfontosabb befolyásoló tényező a gazdaság általános helyzete maradt. Ha a gazdasági növekedés a jelenlegi kedvező előrejelzé- seknek megfelelően alakul, minden esély megvan arra, hogy a magas munkanélküliségi mutató értéke csökkenjen.
(Ism.: Lakatos Judit)
A FELTÖREKVŐ PIACGAZDASÁGOK HATÁSA A NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSÉGRE (The influence of emerging market economies on OECD countries’ international competitives.) – OECD Economic Outlook. 1998. 63. sz. 205–218. p.
A Délkelet-Ázsiában 1997 közepén kezdődött pénzügyi válság erőteljes valutaleértékelést eredmé- nyezett Ázsia sok feltörekvő piacgazdaságában.
Minthogy ezek az országok növekvő fontosságúak a világkereskedelemben, felvetődött a kérdés: vajon az említett tény a versenyképességi előnyök és veszte- ségek újraelosztásához vezethet-e az OECD-ben és a többi országban, jelentős fizetési mérleg- módosulásokat eredményezve. Általános az a véle- kedés, hogy a legújabb fejlemények megerősíthetik a szóban forgó ázsiai országok abszolút költségelő- nyét az OECD-országokkal szemben, még verseny- képesebbé téve őket.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 292
A nemzetközi versenyképességgel foglalkozó legtöbb elemzés a relatív költségek és árak változá- saira összpontosít. Ezek azt jelzik, hogy adott orszá- gok inkább vagy kevésbé versenyképessé válnak bi- zonyos időszakban. Az OECD Titkársága kidolgozta és publikálja a feldolgozóipar relatív munkabér- költségein, az exportárakon alapuló mutatószámokat, továbbá a relatív fogyasztói árindexeket. E mutatók kidolgozásánál arra törekedtek, hogy azok átfogják a verseny által érintett legtöbb feldolgozóipari szek- tort, továbbá az összes olyan piacot, ahol verseny van, végül a lehető legtöbb piaci versenyben részt vevő szereplőt.
Míg az OECD-országok továbbra is uralják a vi- lágkereskedelmet (és a világ áruexportjának, vala- mint -importjának mintegy háromnegyedét képvise- lik), az OECD-térségen kívül számos olyan új ország jelent meg az elmúlt két évtizedben, amelyek egyre fontosabb szereplőkké válnak. Ez jut kifejezésre a nem OECD-térség exportjának és importjának erő- teljes újraelosztásában. Az 1970-es évek közepe és az olajárak 1986. évi erőteljes csökkenése között az OPEC volt a legnagyobb nem OECD exportőr és importőr. Azóta azonban az OPEC világkereskedel- mi fontossága jelentősen mérséklődött. Ezzel szem- ben az ázsiai feltörekvő gazdaságok – különösen Kína – állandóan növelték részesedésüket a világke- reskedelemben, különösen a feldolgozóipari termé- kek vonatkozásában. Korea, Kína stb. 1996-ra mint- egy 23 százalékot értek el a világ áruexportjában (szemben az 1985. évi 13 százalékkal), túlszárnyalva az Egyesült Államok részesedését.
A feltörekvő ázsiai országoknak a világ feldol- gozóipari exportjában játszott nagyobb szerepe je- lentős következményekkel járt a három fő OECD- térség (Egyesült Államok, Japán, Európai Unió) kö- zötti verseny alakulására. Míg 1970-ben a feltörekvő gazdaságok súlya az Egyesült Államok, az EU és Ja- pán külkereskedelmében 6, 8, illetve 11 százalékot tett ki, ezek az arányok 1995-re 25,20 és 40 száza- lékra nőttek.
Az OECD-régiók számára legerősebb verseny- társ az 1970-es évek végén Tajvan és Korea lett, az 1980-as években pedig Kína. Japánnak Kína jelenleg félig olyan erős versenytársa, mint az Egyesült Ál- lamok vagy az Európai Unió. Az OECD-országok számára az Ázsián kívüli többi feltörekvő piacgaz- daság szintén jelentős versenytárssá vált; ez különö- sen Mexikóra érvényes az Egyesült Államok szem- pontjából.
Az Egyesült Államokban a versenyt döntő mér- tékben a belső piac határozza meg. Az ázsiai feltö- rekvő országok exportőrei azonban az amerikai gyártók egyre fontosabb versenytársaivá válnak. Az
ázsiai feltörekvő piacgazdaságok szerepe hasonló Kanada és Mexikó együttes szerepéhez, és jelenleg nagyobb, mint a Japán, illetve az Európa által tá- masztott kihívás.
Japánban a belső piac részesedése az általános versenyképesség meghatározásában sokkal kevésbé jelentős, mint az Egyesült Államok esetében. Az ázsiai feltörekvő országok exportőreinek részesedése itt is erőteljesen megnövekedett és jelenleg a legna- gyobb. Az Európai Unióban a versenyt a belső piac és a nem OECD-országok uralják. Az EU gyártói számára a belső piacon 1995-ben a fő versenytársa- kat a feltörekvő ázsiai országok és az Egyesült Ál- lamok exportőrei jelentették.
Az említett számítások a feldolgozóipari termé- kek aggregált bilaterális kereskedelmén alapulnak, így nem teszik lehetővé a különböző termékkategó- riák közötti szerkezeti összehasonlítást. Amíg az OECD-országok esetében a hasonló termékek belső kereskedelme általában nagymértékű, nem szükség- képpen ez a helyzet az OECD- és a nem OECD- országok közötti kereskedelemben. Ilyen szempont- ból érdekes az OECD- és az ázsiai nem OECD- országok feldolgozóipari exportja szerkezetének összehasonlítása. Ez utóbbiak közül két országcsoport elkülönítése látszik célszerűnek. A Kínát, Indonéziát és a Hong Kongot magában fogla- ló első csoportban az export a viszonylag alacsony műszaki színvonalú termékekre (textília, lábbeli, já- ték és egyéb fogyasztási cikk) összpontosult. E ter- mékek az említett országok áruexportjának közel fe- lét képviselték 1995-ben. A másik országcsoport (Tajvan, Malajzia, Szingapúr és Thaiföld) exportjá- ban több közepes és magas műszaki színvonalú cikk szerepel; ezen országok teljes exportjában a számí- tógépek, az elektronikus és hírközlési termékek több mint 50 százalékot képviselnek. Ez utóbbi országcsoport exportja így közvetlenebbül versenyez az OECD-országok exportjával, mint az első országcsoporté. Az említett három fő OECD-régió közül exportszerkezeténél fogva, Japánt érinti legin- kább e hatás, míg legkevésbé az Európai Uniót.
A legtöbb országban a relatív fogyasztói árindex és a relatív feldolgozóipari munkabérköltség-index általában együtt változnak, és időben kevésbé térnek el, mint a névleges valutaárfolyamok. A munkabér- költségen nyugvó versenyképességi mutatók azon- ban határozottabb irányt mutatnak, mint a fogyasztói árakon alapuló trend, és a rövid távú változékonysá- guk is nagyobb.
A versenyképességi mutató felbontása ország- csoportok szerint azt érzékelteti, hogy az 1991 és 1997 közepe közötti relatív árakat és költségeket nagyrészt az OECD-térségen belüli költség- és ár-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 293 mozgások uralták. Az 1995 és 1997 közepe közötti
periódusban az Egyesült Államok feltörekvő ázsiai piacgazdaságokkal szembeni versenyképességének változásai bizonyos mértékig erősítették az Egyesült Államok nemzetközi versenyképességét.
Japán esetében a jen 1991 és 1993 közepe kö- zötti felértékelése megfelel az időszak versenyké- pesség-veszteségének az OECD-országokkal és a feltörekvő ázsiai országokkal szemben, míg ennek ellenkezője érvényes az 1995 eleje és 1997 eleje kö- zötti periódusra. A kínai jüan 1993–1994 közötti le- értékelése egyik oka volt Japán általános versenyké- pessége bizonyos fokú romlásának.
Az EU egésze és az egyes tagországok esetében az európai árfolyam-mechanizmuson belüli valutáris mozgások gyakorolták a legnagyobb befolyást az 1992 és 1994 közötti versenyképességi trendekre. Az 1995 vége és 1997 közepe közötti versenyképesség-javulás a valuták dollárral szembeni leértékelését, az EU ver- senypozíciójának jelentős erősödését tükrözte.
1997 közepétől a koreai és az ázsiai nem OECD-országok valutáinak erőteljes leértékelése a három fő OECD-régió ázsiai feltörekvő piacgazda- ságokkal szembeni versenyképességének jelentős romlásához vezetett. Az Egyesült Államok esetében ez hozzájárult a többi OECD-országgal szembeni versenyképesség gyengüléséhez. Japán viszonylatá- ban a feltörekvő ázsiai országokkal szembeni ver- senyképességi veszteség felülmúlta a többi OECD- országgal szembeni versenyképesség 1997. III. ne- gyedévétől megfigyelt javulását. Az Európai Unió általános versenypozícióját érintették a legkevésbé a kelet-ázsiai valutáris mozgások.
A nemzetközi versenyképesség és a külkereske- delmi teljesítmények változásai az elmúlt két évti-
zedben hozzájárultak a fő OECD-régiók bilaterális kereskedelmi mérlegeinél tapasztalható nagy elmoz- dulásokhoz, különösen az ázsiai feltörekvő piacgaz- daságok relációjában. 1996-ra Kínának kereskedelmi többlete volt mindhárom OECD-régióval szemben, a többi kelet-ázsiai nem OECD-országnak pedig jelen- tős többlete volt az Egyesült Államokkal szemben.
A koreai és a többi kelet-ázsiai nem OECD- ország valutájának jelenlegi erőteljes leértékelése valószínűleg fokozza a feltörekvő ázsiai országokkal szembeni jelenlegi egyensúlyhiányokat. Nagyfokú azonban a bizonytalanság annak megítélésében, hogy a versenyképességben bekövetkezett változá- sok milyen mértékű változásokat okoznak a keres- kedelmi forgalomban.
A reál valutaárfolyamok nagy szerepet játszanak a közvetlen külföldi beruházások mértékében és el- helyezkedésében is. A jen erőteljes felértékelése 1985 és 1995 eleje között az Egyesült Államokban és Ázsiában a japán közvetlen beruházások egyik fő meghatározója volt. A felértékelés a tőkekiáramlás növekedéséhez vezetett, a japán multinacionális vál- lalatok megkíséreltek hasznot húzni a fogadó gazda- ságok viszonylag alacsonyabb költségeiből. Japán és az Egyesült Államok közvetlen külföldi beruházásai az 1980-as években és az 1990-es évek elején az EU-ban szintén azt mutatták, hogy e beruházások fontos meghatározó tényezője a reál valutaárfolyam.
Ha tartósak lesznek a jelenlegi árfolyamváltozások, akkor fontos következményekkel járhatnak a beru- házási struktúra jövőbeni átrendeződésére különösen Ázsiában.
(Ism: Balogh András)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA – DEMOGRÁFIA HOFFMANN, J. P. – JOHNSON, R. A.:
A CSALÁDSZERKEZET HATÁSA A SERDÜLŐKORI KÁBÍTÓSZER-FOGYASZTÁSRA
(A national portrait of family structure and adolescent drug use.) – Journal of Marriage and the Family. 1998. 3.
sz. 633–645. p.
Ismert a családkutatók között, hogy a tizenéve- sek kábítószer-fogyasztása ugyanazokkal a negatív jelenségekkel jár együtt, mint, ha a gyermek csonka családban nevelkedik vagy ha csak az egyik szülője édesszülő. Ilyenek a rossz iskolai teljesítmény, a kö- zépiskolai tanulmányok félben hagyása, a korai sze- xuális kapcsolat, a tizenéveskorúak házasságon kí- vüli terhessége, az emberi kapcsolatok zavarai, tor-
zulásai és a válás a felnőttkorban. Több kutatás kere- tében vizsgálták már a családszerkezet és a kábító- szerezés közötti kapcsolatot is. Ezek tanulságai sze- rint az anyával való kapcsolat megmaradása fonto- sabb, mint az apával való kapcsolaté. Mivel ezeket a vizsgálatokat kis mintákon végezték, ez némileg bi- zonytalanná teszi eredményeiket. A kimutatott sta- tisztikai összefüggéseket magyarázó hipotézisek vizsgálata pedig még várat magára.
Az egyik magyarázat szerint az alacsony kerese- tű háztartásokban élő magányos szülők, közülük is főleg az egyedülálló anyák szerény anyagi lehetősé- geik miatt kevésbé tudnak jó neveltetést és igényes szabadidős programokat biztosítani gyermekeik számára, és annyira leköti őket a minimálisan szük-
