Az áttelepülési politika: a be- és kivándorlás jövője

438

tása esetén tovább fog növekedni a tagor- szágok és a fejlett tőkés országok közötti technológiai távolság. Az egyes népgazda—

ságok műszaki fejlődésének felgyorsítására közös, minden tagország által elfogadott nemzetközi stratégia révén van lehetőség.

Ehhez a KGST-un belül új intézményes meg- oldásokat kellene találni.

A szerző hangsúlyozza, hogy megállapí—

tásai korlátozott statisztikai anyagra épülnek, nem eléggé pontosak és átfogák, néhány általános megállapítás megfogalmazását

azonban mégis lehetővé teszik.

A kelet-európai szocialista országok aktiv iparosítási politikát folytatnak. melynek célja az ipar komplex fejlesztése, az export poten-

ciál növelése, a KGST—n belüli nemzetközi strukturális komplementaritás elmélyítése.

Az európai szocialista országok gazdaságán belül megfigyelhető jelentős strukturális át- alakulások azonban több negatív tendenciát is tartalmaznak. ezek közül a leginkább

nyugtalanítók a következők:

— az iparágak többségében továbbra is vannak párhuzamos termelési struktúrák, konkurens. és így nem eléggé kompiementer ágazatok;

— az egyes ágazatok megmerevedése. alacsony hatásfokú termelési ágazatok fenntartása;

— a korszerű ágazatok és technoiő iák túlzottan

széles körű fejlesztése, az i ari technoó ia diffúzió—

jának alacsony üteme. a ki) földi techno! iai transz- fef csatornáinak véletlenszerű megválasztása.

(Ism.: Kálmán Judit)

TÁRSADALOMSTATISZTI KA

AZ ATTELEPULESl POLITIKA:

A BE- ES KIVÁNDORLÁS JUVÖJE

(Poilcies for people on the move - The future of mi ratlon.) — The OECD Observer. 1987. április—

m jus. 14—16. p.

Amikor az 1970-es évek elején az első olajárrobbonás megállította az ipar gazda- sági fellendülését, az európai OECD—orszá—

gok lényegében felhagytak a munkaerő—to- borzással. A fő befogadó országok azóta szigorúan ellenőrzik a bevándorlást, és az OECD-területre túlnyomórészt csak család—

egyesítés céljából és más szociális okokból engedik be a letelepedőket. Az Európán kí—

vüli befogadó államok normális körülmények között megkövetelik, hogy a bevándorlók már az érkezéskor garantált munkalehető- séggel rendelkezzenek. A legtöbb európai befogadó országban (Belgiumban. Francia- országban, a Német Szövetségi Köztársa—

ságban, Hollandiában és Svédországban) tételes tilalmak akadályozzák meg, hogy a szabad költözést biztosító területeken (a Kö- zös Piacon és az Északi Közös Munkaerő- piacon) kívülről toborozzanak külföldi mun-

ka'erő—t.

Miközben az 1980—as évek során nagy- mértékben gyengült a hagyományosan be—

fogadó jellegű országoknak az a képessége, hogy új bevándorlókat "szívjanak fel", a világ sok más országának gazdasága ma már egyáltalán nem tud állásokat adni az új belépőknek. Az 1960-es években még itt is más volt a helyzet. Úgy becsülik. hogy a világ fejlődő országaiban jelenleg körül- belül 60 milliót ért el a munkaképes korú népesség számának évi növekedése. az 1960-as évek közepén viszont ugyanez nagy- jából 29 millió volt. Már a demográfiai tényező is arra szorítja a gazdaságilag las-

san fejlődő országok népességét, hogy ha- záján kívül keressen foglalkozást. Jál'lehet sok ipari országban ma jelentős arányú a munkanélküliség. a fejlett világot jellemző gazdasági viszonyok még mindig elegendő vonzerőt képvisel—nek ahhoz, hogy sok leendő bevándorló kopogtassan a befogadó orszá- gok kopuin. A kivándorlóknak a legfejlet- tebb országok hatóságaira gyakorolt nyo' mása csak akkor gyengül, ha javulnak a nemzetközi gazdasági körülmények.

Valószínű. hogy rövid és középtávon sze—

rény marad az OECD—terület egészének munkaerő-kereslete, különösen Európáoan.

Eközben a ..célba vett" országok közvéle- ménye úgy érzi, hogy a betelepült népesség már éppen elég nagy. és a bevándoroltak fenyegetik a hazai fogla'llkoztatottságot, bár nincs kielégítő bizonyiték ennek az állítás- nak az igazolására. Mind—amellett alig van kilátás arra. hogy az OECD—országok a közeljövőben megváltoztassák a beáramlást tiltó politikájukat.

Ami a befogadó országokat illeti, gazda—

sági megfontolásaik viszonylag érthetők.

Amennyire nyilvánvaló volt a munkaerő- import haszna a fellendülés idején. annyira indokolt lehet a beáramlás korlátozása az 1973 utáni visszaesés és a szerény gazda—

sági növekedés tartóssá válásával.

Kevésbé világosak és meggyőzők a külső országok érvei. Mialatt a múltban gazdasági előnyt jelentett a munkaerő-felesleg expor- tóllásáunlak lehetősége, napjainkban — val—lja az OECD — késleltetheti a gazdasági fellen- dülést, ha a fejlődő országok megengedik vagy egyenesen bátorítják munkaerő-forrá—

soik tekintélyes részének emigrálását.

A kivándorlás lényegében a küldő orszá—

gok gazd—asági nehézségeinek visszatükröző- dése,; Legtöbbször félig iparosított orszá—

STATiSZTlKAl lRODALMl FlGYELÓ 439

gokról van szó korlátozott erőforrásokkal, hiányos hazai és környékbeli gazdasági és ipari infrastruktúrával, fejletlen piaccal.

öröklött társadalmi és kulturális rugalmat—

lansággal, amely ellenáll a modernizálásnak s a technológiai átalakításnak. Ajánlatos tehát úgy tekinteni a migrációt, mint érdem- leges hozzájárulást az alapvető gondok megoldásához, ezért a mainál nagyobb fokú együtt—működésre lenne szükség egyfelől a küldő országok, másfelől a küldő és a be- fogadó országok között a vándorlás kölcsö-

nösen előnyös intézésében.

Ami az iparosodott országokat illeti: fő feladatuknak jelenleg sokkal inkább azt tartják. hogy összeegyeztessék a bevándorolt munkaerő iránti igényeket és a belőlük ki- került munkaerő—állományt, semmint. hogy új tömegeket fogadjanak be. Számos érintett ország feltételezi. hogy a bevándoroltak csak átmenetileg maradnak náluk, és idővel visszatérnek hazájukba. Valójában sokan találnak közülük állandó munkát, és ahelyett.

hogy később hazamennének, családjukat is magukkal viszik.

A bevándorlás hatására az európai fo—

gadó országokban az elmúlt évek során jelentősen bővült a nők és a gazdaságilag inaktív népesség létszámaránya. ez pedig érzékelhető ellenállásra vezetett az érintett országok némelyikében a családegyesítési szándékokkal szemben. Bizonyos bevándorolt közösségek nagy születési aránya szintén azt jelenti, hogy a betelepültek állománya gyor- san nő, és emiatt sok országban a külföldi származású népesség természetes növeke- dése ugyanolyan méretű, sőt esetleg na- gyobb, mint a tiszta bevándorlási egyenleg.

A külföldről érkezett munkaerő (amelyhez a bevándoroltak gyermekei is tartoznak) a fogadó ország munkaerőpiacának jól kiraj—

zolódó. úgynevezett rész-szeletét képezi.

Kezdettől fogva bevándoroltakat alkalmaz- tak ugyanis a legegyszerűbb, szakmai hozzá- értést a legkevésbé igénylő, legrosszabbul fizetett és legkevésbé biztos állásokban.

amelyeket általában most is az eredeti be- vándorlók foglalnak el. Eközben alig nyilik felewmelkedési esély a betelepültek számára, ezért második generációiuk egyszerűen nem tud belépni a munkaerőpiacra. És ami még ennél is rosszabb: a törvényesen bevándo- roltakat a legkevésbé érdekes, a legbizany- talanabb és a rendkivül gyengén fizetett be- osztásokban olykor illegálisan bevándorol—

takkall helyettesítik.

Külön említést érdemel a földközi-tengeri országokból érkezett emigráció Északnyugat- Európában. Tagjai szakképzettséget nem igénylő fizikai munkakörökben tömörülnek leginkább az iparban, de a szolgáltató- szféra egyes területein is. Olyan üresedése-

ket töltenek be, amelyek magas fokú szak—

képzettséget követelő. jobban fizetett állá- sokba igyekvő hazai munkaerő távozásával keletkeztek. Amennyiben a befogadó ország állampolgárai nem hajlandók visszatérni az alacsonyabb szinvonalú foglalkoztatást nyújtó munkakörökbe, akkor a bevándorolt dolgozók nem jelentenek fenyegetést.

Ahogyan azonban a kevésbé szakképzett fizikaiakat a feldolgozáiparból fokozatosan kiszorítja az automatizálás és az új techno- lógia, úgy csökken a szakképzetlenek iránti igény. a bevándoroltak pedig mindinkább feleslegessé válnak. Az iparosodott országok gazdasága ily módon aránytalanul nehezen igazítható hozzá a bevándorolt munkaerő meghatározta kinálathoz.

A dél—európai országoknak elméletileg nagy az esélye arra, hogy magukhoz vonzzák azokat a munkaeröigényes iparágakat, amelyek Északnyugat-Európából a kis bérű gazdaságok felé áramlanak, de a yakorlat- ban ez még kevéssé valósult meg. %z az oka annak, hogy a mediterrán országok állás- talan tömegeire továbbra is jelentős hazai nyomás nehezedik kivándorlásuk érdekében, főként a mezőgazdaság fokozódó gépesíté- sével párhuzamosan, mivel ez utóbbi sok dolgozót szorít ki a farmokról. Hiába javul tehát a dél-európai országok munkaerő- állományának végzettségi és szakképzettségi színvonala, az embereket változatlanul Északra vándorlásra fogják késztetni. Egyide- jűleg több európai országban, így Olaszor- szágba-n, Görögországban és Spanyolország—

ban azon fáradoznak, hogy csökkentsék az életszínvonal elmaradását más országoké—

hoz képest. Most már tapasztalható né—

pesség—visszavándorlás is, és ez a folyamat felgyorsulhat. Végül néhány európai ország újabban kezd házigazdájává válni az észak—

afrikai muunkaerő—fe'lesleg—eknek.

Több befogadó európai ország azon igyek- szik, hogy hazatérésre bírja a bevándorolta- kat. ám kevés sikerrel. Mindaddig nem vár- ható ugyanis látványos mozgás ebben az irányban. amíg a küldő és a fogadó orszá- gok gazdasága nem kerül egyensúlyba egy—

mással. Valószínű, hogy sem :: bátorítás, sem az anyagi ösztönzés nem fogja vissza—

térésre késztetni azokat a betelepülteket, akiknek a hazáiában szélsőségesen korláto- zottak a foglalkoztatási kilátások.

A visszavándorlás és a visszahonosítás egvébként is csupán egyik megoldási mód a fogadó országok részére, hogy megbírkóz- zanak a nagy létszámú bevándorolt kölössé- gek okozta gondokkal és a számottevő munkanélküliséagel. Mindaddig, amíg az európai megé'lénküle's tőkeigényes, és nem vesz fel jelentős számú új foglalkoztatottat, kicsi a valószinűsége annak, hogy az állás-

440

talan külföldi munkanélküliek állandó fize- tett elfogla-ltsáigot találjanak. Az üres helye—

ket ma főként kitűnően képzett szakemberek- kel töltik be.

A nagy fokú munkanélküzliiiségvgel és a gyen—

gén képzett bevándoroltakkal terhelt orszá- goknak meg kellene könnyíteniük a betele- pültek szinvonalasabb állásokba való be—

jutását. A munkaerőpiocnak úgy kellene mű- ködnie. hogy a hazai dolgozókat nagyobb arányban helyettesítsék külországbelie—kkel.

Elsősorban a fiatal külföldieknek kellene jól képzetteknek lenniük. Ha sikerül elérni.

hogy fokozott ágazati és foglalkozási mobili—

tással rugalmasabbá váljék a munkaerőpiac, akkor ez segíthet a jelenlegi strukturális munkaerőhiány leküzdésébe—nxomely bizo- nyos ágazatokban és foglalkozásokban a nagyarányú munkanélküliség ellenére is fennáll.

A munkaalkalorn teremtése csak egy ré- sze annak a feladatnak, hogy az idegen származású lakosságot tökéletesen beillesz—

szék a nemzeti közösségbe. Fontos, hogy támogassák a bevándoroltak közösségi és politikai életbe való beilleszkedését és tevé—

keny részvételét.

A ,.házigazdo" társadalomba való sikeres beilleszkedés egyik előfeltétele, hogy a kül- földieknek törvényes biztosítékokat nyújtsa—

nak az állandó tartózkodásra és munkavál- lalásra. Jóllehet napjainkban jelentékeny haladás tapasztalható e tekintetben, sok külföldi származású állampolgár még mindig bizonytalan helyzetben van a törvény előtt, ami lényeges gátja integrálódásának.

A cikk végül a törvénytelen bevándorlás—

sal, ennek következményeivel és az ellene való fellépés célszerű módszereivel foglal-

kozik.

(lsm. : Somogyi Miklós)

FRIEDL. H. P.:

AZ lSKOLÁS GYERMEKEK EGÉSZSÉG! ÁLLAPOTA

(Gesundheitszustand der Schuliugend im Schul- jahr 1985/86.) — Statistísche Nachrichten. 1987. 9.

sz. 653—658. p.

A cikk bevezetésül tisztázza az iskolaor—

vosi szolgálat feladatait, mely szerint annak az egészségügyi hatósági szempontok mellett azokat az előírt rendszeres vizsgálatokat kell a taunulőkon elvégeznie, melyek alapján megállapítható a tanuló alkalmassága az iskolai tanulmányok megkezdésére, vagyis a

tanuló iskolaérettsége, illetve alkalmas—

sága a megfelelő oktatási fokozatokban való részvételre. Bár az iskolaorvosi vizsgálatnak középpontjában az iskolába járásra való alkalmasság kritériumai állnak (például a

látó- és hallóképesség stb. vizsgálata), végső soron a sorozatos iskolaorvosi vizsgálatok olyan egészségvizsgálatoknok foghatók fel.

melyek jól illeszkednek az osztrák társada- lomban folyó anyo- és gyermekvizsgála—

tokba. továbbá a 19 éven felüli egészséges népesség önkéntes alapon történő orvos—i vizsgálatai közé, mely utóbbival azonban a népesség nem él megfelelő mértékben.

Az iskolaorvosi vizsgálatok jogi feltételeit.

valamint egysége—s olapdokumentációját a Szövetségi Oktatási, Művészeti és Sport Mi- nisztérium különböző rendelkezései terem- tették meg. Ezáltal a tanulók egyéni iskola—

orvosi gondozásának törvényes előírásai mellett fennáll annak a lehetősége is. hogy az alapdokumentáciát statisztikai értékelésre és ebben a formájában egészségügypolivtika-i döntésekhez szolgáló információként is fel—

használják.

Az 1972/73. tanév óta alkalmazzák az ,,Egész-ségi lap" elnevezésű kérdőívet. A kér—

dőívet úgy szerkesztették meg. hogy a vizs- gálatot végző iskolaorvos céljaira és gépi adatfeldolgozásra egyaránt alkalmas legyen.

Az 1980/81. tanévig csak az első osztályra dolgozták ki az eredményeket. A hatóságok kezdeményezésére és a több információ iránti igény megnövekedése miatt döntést hoztak a feldolgozás többi osztályra való ki—

terjesztésére és az egészségügyi lapoknak az egész iskolaköteles korra, nevezetesen az első, a negyedik, a nyolcadik és a tizen- kettedik osztályra történő mintavételszerű értékelésére. A reprezentativ módszer alap—

ján történő kiértékelést két okból határozták el: elsősorban azért, mert a feldolgozásra rendelkezésre álló sze—mélyi kapacitás miatt évenként 35 OOO-re korlátozták az alapbi- zonylatokat, és nem akarták kockáztatni az iskolaegé—szségügyi statisztika minőségi rom- lását, másodsorban azért, mert az egyes szövetségi tartományok között a számbavé—

telben meglehetősen nagy regionális inga- dozások tapasztalhatók, amiket csak a rep—

rezentatív felvétel keretében alkalmazott módszerek (iskolatípusok és város/tartomány szerinti rétegzés) lehet úgy kiküszöbölni, hiogy torzitásmentes, Ausztriát képviselő eredmények képezzék az értékelés alapját.

Az országos reprezentációt azonban jelentő—

sen korlátozza az a körülmény. hogy Alsó—

Ausztriárt és Vorarlberget speciális okok miatt nem, vagy korántsem megfelelő mér—

tékben lehetett (: vizsgálatba bevonni.

Az 1985/86. tanévben a mintavétel körébe bevont i., 4., 8. és 12. osztályra 34918 egészségügyi lapot töltötték ki, ami 224 859- es tanulólétszám mellett 15,5 százalékos rep-

rezentáción—ak felel meg.

A tanulmányban közölt első tábla szövet- ségi tartományok szerint és egész Ausztriára