986
A tanulmány utolsó részében -— meglehe—
tősen röviden —— foglalkozik a szerző az ÁKM
? oldalszárnyán található tételek: a nem ter-
melő fogyasztás és felhalmozás elemzésével.
Kimutatja, hogy bár az általános arányok (például a fogyasztás—felhalmozási arány) nem változtak lényegesen, de az alapokon belül egyes elemek, vagy az ezekből képez- hető nagyjából azonos használati értéket képviselő csoportok felhasználásának aránya nagyon eltérően alakult. Az élelmiszer-fa- gyasztás dinamikája lassúbb, mint a többi termékeké. Hasonlóképpen nagyarányú vál- tozások következtek be a felhalmozási alap
összetételében. Az állóeszköz—felhalmozás aránya csökkent, ezzel szemben a forgóesz—
közök, tartalékok felhalmozásának aránya emelkedett.
(ism.: Szabó László)
ENKE, S. :
A KUZGAZDÁSZOK ÉS A FEJLÖDÉS:
RÉGI IGAZSÁGOK ÚJRAFELFEDEZÉSE
(Economists and development: rediscovering old truths.) -- Journal of Economic Literature'. 1969. 4.
sz. 1125—1139. p.
A szerző véleménye szerint a növekedésel- mélet kevés új felismeréssel gazdagította a közgazdaságtant. A két világháború közötti időszak két leglényegesebb elméleti ered- menye, a monopolisztikus verseny elmélete es a Keynes—féle foglalkoztatási és likvidi—
tási preferencia elmélet keveset mondhatnak a gyengén fejlett országok számára. így a növekedéselmélet szerinte legtöbbször a klasz- szikus közgazdaságtan által ismert tételeket fedezett fel újra vagy legfeljebb kis lépések- kel vitte előre a tudományt. Az utolsó öt evben (1965 óta) még a korábbi időszakhoz
képest is kifulladás mutatkozik.
lÁltalánosságban úgy jellemzi a növeke- deselmélet újabb fejlődését, hogy több hang- súlyt adnak a mezőgazdaságnak és keve—
sebbe-t az iparnak, előtérbe került az emberi beruházás és visszaszorult a fizikai beruhá zas. többet foglalkoznak a születésszám csök—
kentésével és kevesebbet a nemzeti jövede- lem növelésével, nogyobb fontosságot tulaj—
donítanak (: kulturális és a technológiai vál- tozásoknak és kisebbet (: segélyeknek és kölcsönöknek.
. Részleteiben Enke az alábbiakban foglal- ja ossze a növekedéseimélet újabb felisme—
réseit:
"A Journal of Economic Literature (korábban Jour—
nal of Economic Abstracts) az 1969—es évfolyamtól kezdődően bibliográfiákban és rövid tartalmi ismer- tetéseken kivül hosszabb áttekintő tanulmányokat Is kozol egy—egy témáról. Ezek közé tartozik Enke kriti- kai áttekintése a növekedéselméletről. *
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
1. Az iparosítás előfeltétele a mezőgazda- sági munka termelékenységének növekedé—
se. Ahhoz ugyanis, hogy az ipari termékek—
nek piacuk Iegyen, növekednie kell, a jöve—, delmi színvonalnak, tehát a munkaterme—lé—
kenységnek is az egész gazdaságban. A mezőgazdasági termelékenység emelkedése teszi lehetővé azt is, hogy az ipar bizonyos mennyiségű munakerőt elvonjon a mezőgaz;
daságból. s '
2. Tíz évvel ezelőtt még uralkodott az a leegyszerűsítő felfogás, hogy fizikai tőkeberu—
- házások elegendők a fejlődés megindításá—
hoz, és figyelmen kívül hagyták, hogy a be—
ruházásra mindig valamilyen adott gazdasá—
gi és társadalmi környezetben kerül sor, amely nagymértékben meghatározza a haté- konyságát. Technokratik—us számtannak neve— _ zi Enke azt a felfogást, amely abból indul , ki. hogy ha az elvégzett beruházások eseté—
ben 3 dollár tőke évi 1 dollár jövedelemné- vekedést adott, akkor minden további beru- házásnál ilyen hatékonyságra lehet számíta- ni. Ma már felismerik a gazdaság tőkefel- szivá kapacitásának fontosságát és látják, hogy a beruházás mindíg csak új munkaerő—
vel és' új technológiai eljárásokkal együtte—
sen hoz létre többlettermelést.
3. Enke annak az álláspontnak képviselő—
je, hogy ha az újszülöttek diszkontált értéke (amelyet kiszámfthatónak tart) negatív, ak—
kor sokkal gazdaságosabb az egy főre jutó nemzeti jövedelem növekedésére a népes- ségnövekedés Iassításán keresztül törekedni, mint a termelés növelésén keresztül. Egyesek azonban kételkednek abban, hogy egyszerű- en fogamzásgátlási programok segítségével el lehet érni a termékenység kívánt mértékű csökkenését.
4.'Az iskolai végzettség emelésére fordí- tott megtakarítások sok esetben igen nagy gazdasági hozamot adnak az egyén, a csa- lád és az egész társadalom számára. Nem mindegy azonban, hogy milyen fajtájú az iskoláztatás. A szakképzés elhanyagolása és a szellemi * munka kizárólagos előnyben részesítése, amely sok gyengén fejlett orszá- got jellemez, kevéssé gazdaságos emberi be- ruházás.
A rokkantságot, munkaképesség—csökke- nést okozó betegségek (például álomkór, malária) visszaszorítására irányuló gazdasági erőfeszítések mindenképpen gazdaságosak.
a halált okozó betegségek (például kolera) elleni küzdelmet már nem lehet egyértelmű—
en gazdaságilag is megindokolni Enke sze—
rfnt. A halandóság javítása ugyanis fokozza a népességnövekedést, de az orvoslás útja mégsem az egészségügyi kiadások korláto—
zása.
5. A gyengén fejlett országok gazdasági tervezői hajlamosak arra a véleményre, hogy
STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÖ
nem egyszerűen a pénzben kifejezett hoza—
mok maximalizálását kell a beruházások megtervezésénél kritériumként választani, mert minden beruházás pénzben nem jelent—
kező külső megtakarításokat is okoz. Enke általában kételkedik abban. hogy a népgaz- dasági tervek egyedül meg tudják oldani a gazdaságfejlesztés problémáit, mert nagy je- lentőséget tulajdonít a népesség önkéntes viselkedésének.
6. A gyengén fejlett országok kormányai általában hajlamosak (pontosabban indo- koltabban hajlamosak más kormányoknál) a költségvetési deficitek létrehozására. mert az adók begyűjtése nehézségekbe ütközik. A de—
987
ficit inflációt eredményez, egyes országok—
ban ennek mértéke eléri az évi 10 százalé—
kot. Ilyen körülmények között azonban elri—
asztják a megtakarítást.
7. Hosszú időt igényelt, amig a fejlett or- szágok közgazdászai felismerték, hogy a kul—
túra és a társadalmi intézmények megválto- zása nélkül nem indulhat meg a gazdasági fejlődés. Például a kasztrendszer csökkenti a foglalkozási mobilitást, a merev osztályhi- erarchia megakadályozza a társadalmi emel—
kedést, a nagycsaládi kapcsolatok erőssége fékezi a vándorlást, amelyek a gazdasági növekedéshez szükségesek.
(ism.: Andorka Rudolf)
DEMOGRÁFIA
BUMPASS. L. — WESTHOFF, CH. F.:
A BEFEJEZETT TERMÉKENYSÉG ELÖREBECSLESE
(The prediction of completed fertility.) -— Demog- raphy. 1969. 4. sz. 445—454. p.
A kívánt családnagyság és a tényleges be—
fejezett termékenység kozötti kapcsolat szo—
ciológiai szempontból igen fontos kérdés.
Sok házaspárnak több vagy kevesebb gyer—
meke születik, mint amennyit házasságuk egy korábbi időszakában kívántak. Ennek oka. hogy a kívánt csalódnagyságra vonat- kozó elgondolások megváltozhatnak a társa—
dalmi—gazdasági körülmények hatása alatt és ennek megfelelően tervezik a gyermekszüle—
téseket; továbbá a fogamzásgátlás módsze- rei tökéletlenek lehetnek. vagy a nő termé- kenysége nem normális. A házasság első időszakában a termékenységi prefenicák kü- lönösen változékonyak a férj foglalkozási helyzetének fokozatos. ebbe az időbe eső ki- alakulása folytán, valamint a feleségnek a gyermekszüléssel és neveléssel szerzett ta—
pasztalatai következtében.
Az amerikai házaspárok általában lega- lább két gyermeket kívánnak a jelenlegi vi- szonyok között, és ez a kívánságuk átlagosan meg is valósul feltéve, hogy a házaspárok termékenysége normális. Amikor azonban az említett minimális családnagyságot elérték, kérdésessé válik a házastársak számára. hogy további gyermeket vagy gyermekeket óhajta—
nak-e, vagy sem. ily módon az ebben az idő—
ben kialakult. a családnagyságra vonatkozó elgondolásuk a leghatékonyabban befolyá- solja a végső. befejezett termékenység nagy- ságát. Ezért különösen célszerűra második gyermek születése után vizsgálni, hogy az ilyenkor kialakult kivánt családnagyság meny- nyire valósul meg a házasság egész tartama
folyamán. '
,kenységétl de 8
A dolgozat a princetoni termékenységi vizsgálatot veszi alapul a fenti kérdés tisztá—
zására.
E vizsgálat keretében először az 1957. év- ben, a második gyermek születése után hat hónappal. 1165 nőt kérdeztek meg hét nagy- városi körzetben a kivánt családnagyságra vonatkozóan. Ezeket a nőket —- 1960-ban ——
újra meginterjúvolták. Végül, egy utolsó, harmadik megkérdezés az 1963—1967 idő- szakban ezek közül 814 nőre terjedt ki. Ez utóbbi adatfelvétel folyamán a nők átlagos életkora 35 év volt és utolsó gyermekük szü—
letése óta 5 és—i/z év telt el átlagosan. A nők többsége ilyenkor már befejezte termé—
százalékuk bejelentette, hogy még további gyermeket óhajt. Ezek a nők általában fiatalabbak, és egyharmaduk már terhes volt az interjú folyamán. A több gyermeket nem kívánó nők általában-időseb—
bek. és viszonylag hosjszabb idő telt el utolsó gyermekük születése óta.
Az első kérdezésnél a családnaavsáara nézve megadott kívánság és az átlagos, be- csült befejezett családnogyság 8 évvel ké- sőbb, egymással jól megegyezik. A megfi- gyelések azt is mutatják, hogy a fogamzás- gátlás motivációja sokkal erősebb, amikor a házas nő nem kivánt szülést akar elhárítani, mint akkor. amikor csak a születések közötti időtartamot akarja szabályozni. Az átlagos kívánt és befejezett tényleges családnaav- ság között különböző ellentétes tendenciák hatására bizonyos eltérés mutatkozik.
Azoknál a nőknél, akik a második gyer- mekük születése után több gyermeket már nem kívánnak, átlagosan tényleg 2.5 gyer- mek születik összesen; azoknál pedig, akik 6 vagy több gyermeket óhajtanak, átlagosan 5.6 gyermek születik—összesen a propagat—iv élettartam folyamán. Az eredeti kivánt családnagysággal szemben mutatkozó több-
