Broome, J.: Az élet gazdasági értéke

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

KU LFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM*

GAZDASÁGSTATISZTIKA

BROOME. J.:

AZ ÉLET GAZDASÁGI ÉRTEKE

(The economic value of life.) -— Economica. 1985.

8. sz. 281—294. p.

Az élet gazdasági értékének elemzésekor a szerző abból indul ki. hogy egy emberélet megmentésének vagy meghosszabbításának mekkora a nyeresége és költsége. A kor- mányzatok előtt két lehetőség áll. Egyik esetben az erőforrások bizonyos hányadát az emberi élet meghosszabbítására fordít—

ják, a másik esetben valami más célra ál- dozzák. Ebben a ,.döntési modellben" szán- dékosan nincs szerepe a bizonytalanság- nak, a harmadik lehetőségnek.

A kormányzat szociális és egészségügyi intézkedései következtében, illetve ezek hi—

ányában a népességnek kétféle állapota különböztethető meg. Bizonyos anyagi áldo—

zatok árán az emberi élet meghosszabbít- ható, de az emberi élet meghosszabbítása érdekében tett intézkedések erőforrásokat emésztenek fel; következésképpen a lakos- ság bizonyos hányada rosszabb anyagi kö- rülmények közé kerül, mintha ezekre az anyagi áldozatokra nem került volna sor.

Igaz, hogy ezekkel nemcsak a .,megmen—

tett" életek állíthatók szembe, hanem eset- legesen mindazoknak az élete és jóléte, akik gazdaságilag a tovább élő. megmen—

tett személyekre vannak utalva. A népessé—

get korösszetétele is jellemzi, függetlenül attól, hogy a népesség abszolút számában történik-e változás, Vagy megmentenek va—

lakit az életnek, aki továbbra is munkaké- pes marad, sőt gyermekei is lesznek. vagy nem. Az utóbbi esetben azonban házastár- sa esetleg újraházasodik és gyermekei lesz—

nek. Nem a személyek száma változik fel- tétlenül, hanem identitásuk. A bizonytalan-

' A Statisztikai Szemle 1962. júliusi (számától

ságnak legfeljebb ebben az értelemben van szerepe itt. A kockázat értékelésével azonban mindaddig értelmetlen volna pró—

bálkoznunk. amíg magának az életnek az értékelése megoldatlan feladat. A hagyomá- nyos értékelési módszerek általában azt a hibát követik el, hogy a népesség hasonló állapotváltozásaival nem számolnak, holott az élet meghosszabításával járó költségek—

kel szemben mindazok az előnyök szembe- óllithatók, amelyekben nemcsak a tovább—

élők, hanem a tőlük függő személyek is ré- szesülnek.

A tanulmány a jelenlegi értékelési gya—v korlat, illetve módszerek különböző szem- pontú bírálatával foglalkozik.

Az élet gazdasági értékelésének egyik je—

lenlegi módszere a teljesség elve (total principle). Ez mindannak figyelembevétele't' jelenti, ami egy—egy személy életének meg—

hosszabbításából következik, akár anyagi előnyei, akár hátrányai mutatkozzonak en—

nek; éspedig nemcsak az illető személlyel.

hanem Ieszármazottaival kapcsolatban is..

Ezt sokan nem fogadják el. Egyesek azon az alapon nem, hogy feltételezhetünk u—

gyan olyan társadalmat. ahol az egyén lét—

feltételei igen jók. de még mindig feltéte- lezhetjük olyan állapotát ugyanennek a társadalomnak, ahol az egyének létfeltéte—

lei az előbbinél valamivel kevésbé jók u—

gyan, de az állami gazdaság— és társada- Iompolitika következtében a népesség száma oly nagy, hogy a .,mérsékelten jó" életfelté- telek aggregációja még mindig nagyobb ér- téket eredményez, mint kevesebb főnek en—

nél magasabb színvonalú jóléte. A másik fel- fogás viszont a teljesség elvét azon az ala—

pon utasítja el. hogy a lakosság létszámának növelése nem feltétlenül kívánatos, mert az ebből származó pozitivumot ellensúlyozza

."

kezdődőn a "Statisztikai Irodalmi Fígyelo -ben a kül- földi statisztikai könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.

_ A'Külr'öldi statisztikai irodalom egyes lejezetein belül az anyag általában könyv— és folyóirotcikk- ismertetésekre tagolodlk. (Ezeket ' választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők, illetve ahol szerző nincs. a címek betűrendjében következnek egymás után.

536

mindaz a rossz, ami a megnövekedett né—

pesség igényeiből. a túlnépesedésből, az erőforrások kimerüléséből fakad. A szerző véleménye szerint a teljesség elve azért hi—

bás, mert a ténylegesen létező személyek lé- tével kapcsolatos anyagi előnyöket és hát- rányokat egy kalap alá veszi a még meg sem született (vagy a soha meg nem szü- lető) személyek létéhez fűződő anyagi elő- nyökkel és hátrányokkal. Ilyenképpen tehát csupán már létező személyek javával vagy hátrányos helyzetével szabad számolni, va- gyis olyan módszert kell alkalmazni az ér- tékeléskor. amely — a teljesség elvétől elté- rően — bizonyos megkötöttségeket vesz fi- gyelembe.

Ezek közül kettőt tárgyal a tanulmány.

Az egyik az ún. személyekre korlátozódó elv (person-restricted principle). Vannak olyan személyek, akiknek az élete az A ól—

lapotban kedvezőbb, és vannak olyanok.

akiknek B állapotban. Az elv azt követeli, hogy számoljuk össze mindazokat, akiknek az életfeltételei A állapotban jobbak (és 8—

ben rosszabbak), és ugyanezt a számítást végezzük el azoknál is. akiknél mindez ép—

pen forditva igaz — de vegyük figyelembe azt is. hogy az életviszonyok mennyivel job- bak a két esetben. A .,jobb" alternatíva nyilván az. amelynek esetén a ,,nagyobb jó" az eredmény. A hiba ott van, hogy a módszer nem veszi figyelembe, hogy van- nak olyanok, akiknek létezése csak a két állapot valamelyikéhez kötődik. (Például egy gyermek korán elhal; anyja röviddel ezután világra hoz egy másikat. aki nyolc- vanéves életkort ér el, de nem született volna meg, ha idősebb testvére nem hal el.) Márpedig a gazdasági előnyökre és hátrányokra való tekintettel nem lehet azo—

nosan kezelni egy korán elhalt gyermeket és egy hetven-nyolcvan évet megért sze—

mélyt. A szerző a kérdések tárgyalása során egyébként nemcsak a szigorúan gazdasági.

hanem a morális szempontok tárgyalására is kitér.

Az előbbieknek némileg módosított vál- tozata a diszkontálós korlátozott elv (res- tricted principle with discounting). Lényege voltaképpen az. hogy figyelembe kell venni:

az illető személy mennyi időt tölt A állapot—

ban. és mennyit B állapotban; vagyis meny- nyi ideig élvezi azoknak a befektetéseknek az előnyét. amelyek a társadalom szociál—

politikai célú anyagi áldozatainak a követ- kezményei. A kétféle állapot szerinti aggre' góláskor ezt is figyelembe kell venni.

A harmadik elv az átlagos értékelés elve (average principle). Az elv egyszerűnek lát—

szik: mindazoknak a személyeknek az anya—

gi előnyeit átlagolva. akik A állapotban lé- teznek, valamint mindazokét, akik B-ben — végül összehasonlithatő a két átlag, és a

kettő közül a magasabb értkű a ..jobb". Ez azt jelenti. hogy minden további személy—

nek a túlélő népességhez való hozzászámí—

tása akkor -- és csak akkor — ad ,.jó" ered- ményt. ha élettartamuk az átlagnál hosz—

szabb. vagyis az átlagot javitja. Az átlagos értékelés elvén alapuló módszerek közül W.

B. Arthur módszere áll a középpontban. El- mélete egyszerű modellen alapul, mely ab- ból indul ki, hogy a népesség és a gazda- ság arányosan nő. és az átlagos életszinvo- nal nem változik. Tételezzük fel. hogy min- den generáció életében megismételnek o—

lyan egészségvédelmi programot. amely egy meghatározott töredéknépesség átlagos élettartamát meghosszabbítja. Annak a cso- portnak a növekedése, amely részese a programnak, összehasonlitandó annak a csoportnak a növekedésével. amely nem.

Ha az egészségügyi kezelés folytán a to—

vább élőknek utódaik születnek. ez gyor—

sabban növekvő népességet és gazdaságot eredményezhet. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a növekvő népesség és az állandóan ismétlődő egészségügyi program következ—

tében minden további esztendő gazdasági—

lag egyre kedvezőtlenebb lesz. Ha pedig a kedvező és a kedvezőtlen hatások kiegyen—

litik egymást. felmerül a kérdés: mi szükség van a program megvalósítására? Ennek az okoskodásnak is vannak gyengéi. A folya- matban ugyanis más tényezők is közreját—

szanak. így például a munkatermelékenység mértéke. az egészségügyi programok költ—

ségeinek nagysága stb. Az elmélet szószó- lói szerint a beavatkozás folytán a népes—

ség életkörülményei a távoli jövőben min—

denképpen javulnak, mert egyre többen fognak élni olyan korban. amikor az élet—

körülmények nyilvánvalóan jobbak lesznek mint ma. Az elmélet ellenzői viszont itt is.

akár az első esetben. jogosan vethetik el—

len. hogy a jelenben élő emberek jobb élet—

körülményei nem áldozhatók fel olyanok ér- dekében. akik a program követelte anyagi áldozatok nélkül nem is lennének a világon.

Közbenső megoldásként kínálkozik az egyes generációk életkörülményeinek az összeha- sonlitása. Ez viszont azért ütközik nehézsé- gekbe. mert ehhez figyelembe kellene ven—

ni az egyes generációk létszámát is. Igy hát ez a módszer sem alkalmas az élet gaz- dasági értékelésére.

A szerző azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az élet értékelésére megbízható mód- szer nincs. Az értékeléskor mindenesetre csak olyan előnyöket és hátrányokat szabad figyelembe venni, amelyek a beavatkozás folytán tovább élő generáció életében je- lentkeznek, de nem az ebből származó többletnépesség anyagi javát. Aligha volna a kérdés megoldható olyan optimum-fela—

dattal, ahol a cél a kormányprogram foly—

STATISZTIKA! lRODALMl FlGYELÖ

537

tán túlélő népesség minél nagyobb száma.

A feladat pillanatnyilag azért nem oldható meg. mert nem világos. hogy mi az igazi cél. Enélkül pedig az értékelés is ingatag lábakon áll. Ez azonban nem jelenti azt.

hogy ne volna lehetséges egészséges társa- dalompolitikai döntések hozatala.

(lsm. : Nyáry Zsigmond)

DOMANSZKIJ. V.:

A TUDOMÁNYOS—MÚSZAKl HALADAS STATISZTIKA! PROBLAMÁI A MEZÖGAZDASAGBAN

(Naucsno—technícseszkij progressz v szel'szkom hozjajsztve i voproszü sztatisztiki.) — Vesztnik Szta—

fisztíki. 1985. 8. sz. 18—24. p.

A szovjet állami statisztika szervei az u- tóbbi években több ízben korszerűsítették a statisztikai beszómolójelente'seket abból a célból, hogy választ kapjanak az új tudo- mányos—műszaki eredmények hatékonysá- gának kérdéseire. A most lezárult ötéves tervidőszakban új információkat nyertek a mezőgazdasági üzemektől a műszaki ellá—

tottságról. a növénytermelési és az állatte—

nyésztési munkafolyamatok gépesítéséről, a mezőgazdasági termékek minőségéről. a gépek kihasználásáról és élettartamóról.

A mezőgazdaság műszaki fejlődése ha—

talmas beruházásokkal járt. A tizenegyedik ötéves terv beruházásainak közel egyharma- dában a mezőgazdaság részesült. A beru—

házások egy részét állami erőforrásokból, más részét a mezőgazdasági közös vállala- tok saját pénzeszközeikből valósították meg.

A mezőgazdaságot termelőeszközökkel ellá- tó ágazatok fejlesztése párhuzamosan tör—

tént.

A beruházásokon kívül a kémiai anyagok- nak a korábbinál nagyobb arányú és haté- konyabb alkalmazása volt a termelésfejlesz- tés forrása. 1985-ben (hatóanyagban szá—

molva) 26 millió tonna műtrágyát szállítot- tak a mezőgazdaságnak, 40 százalékkal többet, mint 1980—ban. A korábbinál maga- sabb volt a műtrágyák hatóanyag—tartalma is. Új műtrágyaraktárak épültek, és az ag- rokémiai szolgálatot felelőssé tették a ha- tékony felhasználásért.

A termőföldek meliorációjára is több be- ruházás jutott, mint a megelőző ötéves ter- vek idején- Az élelmiszer—programban kitű—

zött cél megvalósítása — 1990-ig 41—44 mil- lió hektár termőföld öntözésre alkalmassá tétele — további nagy anyagi eszközöket köt

e.

Az élelmiszerprogram megvalósításának mérése a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának feladatai közé tartozik. A me- zőgazdasági termelés tárgyi és személyi fel- tételeinek javítását célzó program eredmé-

7 Statisztikai Szemle

nyeinek mérése bonyolult. A mennyiségi és a minőségi mutatókon kivül az adatok fel- dolgozásakor a Központi Statisztikai Hivatal különféle csoportosítási terveket állítottösz- sze, az öntözött és nem öntözött területek hozamának, költségeinek. a beruházások megtérülésének, a specializált és nem spe—

cialízált vállalatok, a nagy tömegű termelés hatékonyságának mérésére. Már az 1984. évi termelési eredményeket is különféle bontás—

ban dolgozták fel. Vizsgálták például az állattenyésztő komplexumok. a kolhozok és a szovhozok hozamait. Eszerint a speciali- zált komplexumokban a tejhozam 20 száza—

lékkal, a hízómarhák és hízósertések napi súlygyarapodása 30 százalékkal haladta meg a kolhozok és a szovhozok átlagos e- redményeit. A jól felszerelt komplexumok- ban az élőmunka termelékenysége négyszer magasabb volt, mint at nem specializált ü—

zemekben. Alacsonyabbak voltak a terme- lési ráfordítások is.

Az állati termékhozam további növelése függ a genetikai munkától is. Az országban közel kétezer tenyésztő vállalat, majdnem tizezer tenyésztő kolhoz— és szovhozfarm.22 szelekciós állomás foglalkozik ilyen munká- val.

Az anyagi és pénzügyi eszközök koncent—

rálásának másik formája (: gazdaságközi kooperáció. 1984—ben a gazdaságközi üze- mek bruttó termelési értéke 1.6 milliárd ru—

bel volt, ennek 80 százaléka az állattenyész—

tésből származott. A gazdaságközi vállala- tok rentabilitása jóval meghaladta a kolho- zokét és a szovhozokét. A szerző példaként az 1984, évi nyereséget említi. Ez meglehe- tősen szokatlan arányú: a bruttó termelés 40 százalékát tette ki.

A mezőgazdasági munka műszaki felsze—

reltsége az 1965 után megindult fejleszté- sek eredményeként jelenleg 3,ó-szeresen nagyobb. mint akkor volt. Az élelmiszer—

program az 1980-as évek elejére jellemző gépellátottsági és villamosenergia-felhasz—

nálási mutatók megduplázását írja elő az évtized végére- A mennyiségi fejlesztés mel—

lett előtérbe került a minőségi fejlesztés. a gépek teljesítőképességének, megbízható-

ságának, alkatrészellátásának javítása.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai sze- rint az ipari eredetű termelőeszközök (üzem- anyag, vegyi anyagok, alkatrészek stb) egy—

re nagyobb részét teszik ki a termelési ráfor- dításoknak. Az ipari eredetű termelőeszközök termelésének költsége a tizenegyedik ötéves terv éveiben kétszer annyi volt. mint az elő- ző tervidőszakban és az összes ráfordítás

több mint 40 százalékát tette ki. A költségek

elemzésében a statisztikai információ bőví- tésére van szükség: vizsgálni kell az ipari eredetű felhasználások szerkezetének a ter- mékek önköltségre gyakorolt hatását. Ezeket