Szeged városa ismét gazdagabb leüti fájdalmas g a z d a g s á g g a l ter- hes": a magyar szellem,, a magyar költészet egyik nagy ajándékát fogadja szívébe s hiszem: úgy fogadja szívébe, hogy elkötelező hűséggel vállalja és valósítja meg Radnóti Miklós tanításait.
De kit ünnepel ma oly keserű gyásszal ez a város, körötte az ország egy emléktábla leleplezésekor? Kit gyászolunk e gyászban mégis ünneplő szívvel? Radnóti Miklóst, a költőt, akinek árnyas, kemény, szenvedélyes s mégis jó derűvel enyhe arca egyik őre lesz váro'sunk szellemének s aki élete egyik legtermékenyebb s tán, egyik legboldogabb idejét töltötte itt.
A szegedi táj f á j d a l m a s varázsát Tömörkény, Móra, Juhász Gyula — a szegedi írók mellett, immár Radnóti költeményei is. őrzik a magyar hal- hatatlanságnak. E tájak s zárkózott magyar népe, Tápé s a tanyák csöndes, fájdalma s b á j a meghatotta és e l v a r á z s o l t a ' ő t is. A szegény kis diák- szoba, a Korzó-mozi padlásszobája, egy kis földszintes ház utcai hó- napos szobája, itt a Zrinyi-utcában, a kőzetünkben, szűk és szegény, m a j d Wolf doktor háza csak kereile vollt életének, amely a. szemináriumi könyvtár vitatkozó barátai és a szegedkörnyéki parasztság, a Hiszamehti táj aranyló derűjében kapott igazi t a r t a l m a i Itt ébredt költészetének, szo-- ciális és magyar problematikájának minden mozzanatára a Pestről érkező sovány és keserű fiatal költő, itt érik a magyar halhatatlanság egyik köl- tőjévé, a magyar líra egyik feledhetetlen és múlhatatlan hangját itt zendíti meg először' teljes tisztaságában. De mindez csak irodalomtörténeti érde- kesség lenne csupán. Szeged és Radnóti Miklós viszonya és Radnóti Miklós költészete önmagában, mást, lényegeset, többet mond ennél.
Mi fleszi hát jelképessé, jelentőssé számunkra május ötödikét, a halott költő annyi versébe foglalt születése, napját? Nem is egy jelkép s jelentés v á r j a a rámutatást.
Először is érdemes az előbbieken túl rámutatnunk Szegeddel való kapcsolatának egyik alapvető jegyére. A mi ünnepeink itt, a magyar demo- kráciában annyiban is különböznek az elmúlt időkétől, hogy az őszinte szót keresik, az őszinte választ kérdéseinkre. Nem ünneprontás itt sem az őszinte szó, hanem, az ünnep egyik igazi feladatának felmutatása.
Evekig élt Radnóti Miklós Szegeden barátaival, kikkel együtt alapítja meg — személytelenül kívánok itt erről szólani, —1 a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát és ma már senki sem tagadhatja, hogy Szeged utolsó két évtizedének ez a Művészeti Kollégium nem' volt jelentéktelen szellemi és politikai, harci eseménye. Radnóti költeményeiben ezeknek
13
a harcos éveknek s élményeknek h a í á s á r a tudatosul e t á j é k s az itteni magyar p a r a s z t s á g minden szociális, emberi gondja, keserű nyomora s itt
¿1 együtt a vidéki, sokszor falusi szocialista mozgalom m u n k á j á v a l . Addigi pesti s külföldi proletár, harci szocialista élményeihez és t u d a t o s elveihez itt k a p j a a magyar társadalom másik döntőélményét: a paraszti elnyomott életet. Irodalmi nyelve, költői kifejező eszközei — mint erre egyik versé- ben utal, — itt k a p j á k meg a paraszti, tájnyelvi, népnyelvi g a z d a g o d á s t , a z ú j hangokat, ettől fogva költészetének állandó, erősbödő h a n g j a i t . De — és ez a de jelentős, s erre kell őszinte kíméletlenséggel r á m u t a t n i : minderről Szeged városa, a szegedi értelmiség javarésze mit sem tudott és mit sem tud ma sem. A munkásság és a tanyai p a r a s z t s á g csak akkor
— akkor érzett meg valamit, amikor egy-egy illegális előadói esten, szemináriumi összejövetelen költeményeiből elhangozhatott egynéhány.
A Művészeti Kollégium k i a d á s á b a n megjelent verseiből Szegeden fogyott a legkevesebb példány. Itt legfeljebb elkobozták egyik kötetét és őt ma- g á t is elitélik versei miatt, de a város még erről is alig tudott. A költő nem juthatott el azokhoz, akikről s akiknek írt, a város dolgozóihoz, a hallgatag tanyák népéhez, ott élt közöttük ismeretlen, s tán. h a l á l á t sem t u d j a e város, s táh ma is sokan kérdik nevét. Ez a viszony az, ami jel- képes értelmű, aminek jelentése van számunkra s á mi magyar demo- kráciánkban ennek a viszonynak kell gyökeresen megvétóznia. A nép a m a g a felszabadulásáért, tudatosodásáért, emberi f e l m a g a s o d á s á é r t h a r - coló alkotóit ismerje meg, r a j t u k pallérozódjék. Meg kell szűnnie annak, hogy alkotó és közössége éltükben s hotukban idegenek legyenek. A dol- gozók kezére kell adnunk azt a d r á g a kincset, amit a m a g y a r művelődés, a hagyomány, az élő műit és az élő jelen — mert v a n n a k élő holtak is, — nékik nyújthat. A magyar alkotók nem élhetnek, nem nőhetnek közömbös közegben s h a a magyar vidék művelődési megelevenítéséről, modernizá- lásáról beszélünk, e viszony gyökeres megváltoztatására gondolunk első- sorban.
De ö n m a g á b a n mindez kevés lenne számunkra, hiszen sajnos, ilyen példát a magyar közelmúlt szolgáltat'elegendői! Beszélnünk keli itt arról a jelképről, arról a jelentésről, amit Radnóti költészetié ö n m a g á b a n kínál, amit költészetének formai, tartalmi problémái önmagukban, egymáshoz való szigorú viszonylatukban mondanak. Már maga a forma p r o b l é m á j a is, mint ahogyan a z a z egészséges, a nagy költészetben mindig is így tör- ténik, elválaszthatatlanul összefügg költészetének mondandóival, írói t a r - talmával, politikai, erkölcsi állásfoglalásával. Mi jellemzi e költészet formáit a húszas évek végétől a harmincas évek elejéig? A f o r m a b o n t á s , formarombolás, a szabadvers kísérletei, erőszakos verstani áttörések.
Annak a konzervatív, reakciós halotti rendnek az idején, amely a m a g a úgynevezett „konszolidációjában", a m a g a gyilkos „ r e n d j é b e n " a n é p szabadságát, a dolgozók s z a b a d s á g á t ölte s f o j t o t t a meg, szólaltak m e g ezek a formaromboló kísérletek. E halott, terméketlen, gyilkoló „ r e n d b e n "
a forma is (persze a mondanivaló is) elsősorban lázadás, széttörése az adott keretnek, botránkoztatás az áporodott és hazug, olcsó h a g y o m á - nyokkal szemben s eleven apellálás a jövőre, r á m u t a t á s a felszabadulásra, amelyért élt és küszködött. Ez a forma tiltakozása a tartalom proletár öntudata, kommunista elszántsága mellett. Hasonlatos ebben a másik
n a g y halotthoz, b a r á t j á h o z , kitől — m a g a sem tagadta, — anhyi ösztön- zést kapott, József Attilához-.
Amíg a bethlenistváhi halottas rendben a formabontás a költő harci szembenállásának, politikai m a g a t a r t á s á n a k szerves része, addig a har- mincas évek során, ahogy 1932-től diadalmaskodni kezd nálunk is a kis- polgári alja-ellenforradalom új szakasza, a náciz-mus, a fasizmus minden féktelen zavarosságával, formátlanságával és aljasságával, úgy építi ki f o k o z a t o s an Radnóti Miklós a maga zárt, klasszikus, mind keményebb, mihd bonyolultabb é s kristálytisztább formavilágát. A formabontásból a fasiszta destrukció, a fokozódó rombolás idején építi ki a z alkotó makacs aszkézisével és következetes szenvedélyével a m a g a klasszikus, fegyelmezett formavilágát. A formáknak ez a keresése, a fegyelemnek, a klasszikus zártságnak és tökéletességnek ez a vívódó keresése és építése ö n m a g á b a n politikai vallomás és ellenállás volt. Ezekben a z években nyúlt vissza, a méltatlan hangzavarban a nagy m a g y a r és európai hagyomá- nyokhoz úgy, hogy a m a g a forradalmi elszántságát, szenvedélyét egy pilla- n a t r a sem h a g y j a e l Ahogy elevenen élt költészetében a z a tanítás, amely Petőfi, Ady, József Attila költészetét áthatotta, ugyanúgy fordult a m a - g y a r s á g nagy, eleven, klasszicizáló hagyományaihoz, szembefordulva a k o r szörnyű mételyével. A Károli Biblia nyelve kedvenc t a n í t ó j a volt a nép- nyelv mellett. A másik nagy hagyományhoz fordult itt! és Kazinczytól kez-dve B a b i t s Mihályig elnyúlt és felmutatja Arany Jánost, akinek verseit a halálig m a g a mellett t a r t j a . Görög, latin, frahcia költők — egész E u r ó p a klasszikus mesterei feltámadnak kez-éh. A forrna zárt fegyelmét, bonthatatlan rendjét állítja szembe a romboló, züllő magyar társadalom- mal. Gömbös és utódai a l j a s fasiszta rombolásával, a legmélyebb, leg- tragikusabb magyar zülléssel, bomlaszdással szemben akkor ez a forra- dalmi költő jó és b á t o r m a g a t a r t á s a , szembeszegülése a mocskoló jelennel.
József Attila is érezte ezt, érezték talán többen is, de tökéletes formában, végső következetességig ezt a m a g a t a r t á s t Radnóti Miklós valós útja meg.
S hogy ez a klasszicitás ezekben az években a tudatos szocialista költő költészetében nem jelent tartalmi megalkuvást, elefántcsohtl-költészetet, elvonatkozást a véres jelénilől, azt Radnóti m a j d mindén verséből igazol- hatni. Mit mondanak a következő antik versmértékű, klasszikus fegyelmű sorok? Egyszerre hirdetik saját eljövendő tragikus sorsát s hirdetik ugyan.<
akkor a dolgozók, az i f j ú . új Magyarország lebír hatatlan, eljövendő győ- zelmét. így zendíti meg az antik strófákat:
Tudd hál-' egyejlen. j a j se hangzik,
sírba se tesznek, a völgy se ringat, Szétszór a szél és — mégis a sziklaszál ha nem ma, —- holnap visszadalolja majd,
mit néki mondok és megértik nagyranövő fiak és leányok.
S kell-e a forma problémája után, mely eléggé megvilágíthatta . a l a p v e t ő szembenállását az elmúlt évtizedekkel, kötészetének a tartalmát
is vallanunk? Ez a költészet minden izében ellenfele volt mindannak, ami a felszabadulás előti évtizedek Magyarországát jelentébe és vágya, h i r -
detése, jövendöiése felszabadulásunk esztendejének. A legkeserűbb évek- ben, a reménytelenség sötét éveiben is így ír:
De jönnek ú j hadak, ha kell a semmiből, akár a vad forgószelek,
sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg.
Ez a vers is mutatja, hogyan élt együtt költészetében a m a g y a r munkásság, p a r a s z t s á g együttes forradalmi felszabadító harca". Ez a köl- tészet, ha optimista volt, ha jósolt, a vörös pipacsot énekelte, a m u n k á s s á g vidám, piros jövőjét és minden gyötrődés feletti v é g s ő diadalát. H a opti- mizmus volt benne, ha- derű volt a .legfeketébb években, ezért volit) s ezért vql't v a l ó b a n minden fájdalom, félelem mögött, a félelmetes angyalíal való sáppadt birkózás mögött is ez a derű, a f e l s z a b a d u l á s , hite. Ez volt költészetének végső perspektívája, ez éltette a végzetes, gyilkos pillanatig.
Költészetének alaptónusáról sokan szerették mondani, hogy teli volt játékossággal, az idill felé hajlott, sőil kimondották, hogy idillt épített költészetéből és mintegy v á d volt ez a megállapítás, fölületes és hazug.
Mintha a fiatal forradalmi hév után a játékos idill látszatbékéje m ö g é b ú t t volna. Ennek a felfogásnk hazug egyoldalúságát és fölületességiét egyik oldalról már Sőtér István, ki ugyancsak Szeged írói közül való, mu- t a t j a ki. Sőitér már rámutat arra, hogy az idillinek tetsző játékosság, az idill enyhe derűje mögött állandóan a settengő h a l á l lépteit halljuk, a halálfélelem, görcse szorongat. Radnóti Miklós költészetében a z idill és halálfélelem feszült ellentéte mutatkozik. Finom elemzés ez, de éppen, hem teljés s a probléma döntő tartalmi, politikai és erkölcsi m o z z a n a t á t h a g y j a figyelmen kívül. Igaz, hogy a z idill, a napfoltoktól remegő:
kert, a gyümölcsös, faág, a,, béke .kis örömei, a téli f r i s s vidámság, is elönti költészetét, • mint ahogy szenvedéllyel fegyelmezett, ' aszkétikus egyénisége is teli volt igaz derűvel. De az idill játékos díszletei ily jbefejezésbe h a j l a n a k :
. . . m á r régen nem követ a bársonyorrú őz,
• m o c s á r b a n lábalok, színéről száll a gőz, színéről száll a gőz és egyre süppedek, fölöttem 'nedvesen egy kondorpár lebeg.
Itt az idillnek is funkciója, szándéka: iránya — b á t r a n mondhat- juk —, politikája van. Nemcsak a halálfélelem, váltódik ki az idill békéje mögül. Az idill példázata annak az értelmes, derűs, h u m á n u s világnak, amit a fasizmus tébolya marcangol szét. Az idill itt mindig szembeállítása az emberséges dolgozók építő, békés és tiszta világának, a kisember s a magános alkotó mindennél szentebb békességes derűjének a f a s i z m u s mocskos tombolásával, pusztításával. Az idill itt a n n a k a szép rendnek,
a n n a k az értelmes harmóniának , megfőj tásna, halálra ifiéit példázata, amiért harcolni, elleTiállanii kell, amit a dolgozók felszabadító harca te- remt m a j d . Az idill itt sohasem ö n m a g á é r t van, sohasem a halálfélelem p u s z t a kölfiői ellentéte, hanem ezen túlmutató politikai mondanivaló, a mi.
békés, építő, teremtő rendünknek sóvárgása s ítélet a fasizmus, a magyar jobboldal elten. Kirnondva-kimondafírin ez étinek a költészetnek legben- sőbb értelme. Hogy mennyire így vari, arinak legfélelmesebb, l e g f á j ó b b p é l d á z a t a a z a verse, az Erőltetett menet, amelyet a halálba menendő költő írt, vánszorogván Dunántúlon, az abdai jeltelen sír felé 1944 őszén, kidőlő munkafáboros társai mellett. Az idill, a hűs veranda, a nyárvégi csönd, a ringó gyümölcsös á g a k idillje milyen megrendítő p e r - s p e k t í v á i k a p n a k e versben:
ó, hogyha hinni t u d n á m : nemcsak szívemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otíhonf ha volna még! S mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen és Fanni v á r n a szőkén a rőt sövény előtt' __
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt,
de hisz. lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
\
3gy mutatja felénk a munkatábor vándorló poklából még utolszor, halála
•előtt napokkal az „idill"-t! Idill-é ez a szó szokványos értelmében, nem több s erősebb politikai hitvallás üres programmverseknél, meggyőződés- telen harsogásoknál?
E z a politikai funkciója Radnóti Miklós költészetében a derű és idill h u m á n u s h a n g j á n a k , amit mindig f o j t o g a t nem a puszta létéért vacogó halálfélelem, hanem az egész emberségért aggódó humanitás. S e humanitás — hallottuk •—, mindig íludta és vállalta ezért az emberies építő békéért a harcot, a kemény küzdelmet. 1944 február 29-én írja Dési Huber István, a nagy festő halálakor:
„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a mult, emez a vad jelen, —<
hordozd szívedben. Eld e rossz világot.!
és mindig tudd, hogy mit kell' tenned érte, hogy más legyen."
A szocialista tanítás szerint a világnak nemcsak ábrázolását, de változta- tását is vállalta s hirdette. Ez a humanitás költészetének végső summája, politikai, erkölcsi: költői állásfoglalásának, emberi magatartásának leg- bensőbb tartalma. E végső jelképet s költészetének e végső jelentését hallja meg a z egész ország.
Nem akarok mosd időzni gyötretése s halála emlékeinél. Ez emlék
•örök vád s örök emlékeztető. A bori- bányákból vonult a jugoszláviai, dunántúli tizedelések után fogyó csapatával Ausztria felé, hogy Győr kö- zelében, Abda község h a t á r á n á l nyilas gyilkosok őt is megöljék, a halála
előtj'.i napokig verselő (a m a g y a r költészet legnagyobb versei közül v a l ó - k a t írja ekkor) költőt s jeltelen sírba dobják egy bokros íöltésdldalban.
Vád, mindnyájunk vádolója e megtöretett úliszta test, e megölt tiszta lélek,
— kiengesztelésén munkál minden, napunk. De emlékeztető is. Ez a nem- zet 1944-ben ártatlan áldozatok mellett vérét ontotta a magyar szellem, a magyar politika legjobbjainak is. A munkáspártok, a p a r a s z t s á g p á r t j a i éppúgy áldozatokat, kivégzetj mártírokat adtak, mint a m a g y a r költészet, a magyar szellemi élet. E mártírok sorában Radnóti Miklós t i s z t a élete és tiszta költészete a legnagyobb tanítások közül való. Ma ennek a tiszta emberségnek, ehn,ek a költészetnek állítunk szerény emlékjelet. H a a m a g y a r s á g megérti a tanítást, ami feléje sugárzik, jobb lesz általa.
ORTUTAY GYULA,
: ÖRVÉNYNEK AZ ÖRVÉNY*
' (Radnóti Miklós emlékezete) Miklós, most merre járhatsz!
A lomb között b o r z a s szellő motoz.
Zizeg az illat, amit erre hoz, — Tán ebben van a válasz?
Vagy csak a könyvben, A versek márvány idomaiban?
f
Elmorzsolom a k ö n n y e m . . . Fiam voltál, háromszor is fiam:
A Titkot hányszor kopogattuk együtt És kézből kézbe hányszor eregettük A rímek csordogáló gyöngyeit!
Kisfiú voltál, borzas és szelíd, É s férfiú, bronz és kemény, Miafi egy d ö n g ő római költemény!
A Tiszapaton idéztük a multat,
S a Túlsó Partot, — amíg körülöttünk A kiskertekben lázasan pirultak
A csüngő súlyos paprikafüzérek.
De j a j , mi ez a könnyzilálta ének?
Egy mellre sirt búcsúztató?
Egy tépett sóhaj a szélnek?
Vagy üzenet, mii': egy tollászkodó Fekete holló kegyelmére bízunk?
A H a n g kiáltja: Bízz-unk!
* Ezt a verset akkor írtam, amikor már jóformán biztosra kellett ven- nünk, hogy Radnóti Miklóst megölték. — de még egy parányit áltathattuk m a - gunkat: h á t h a ! . . .
