Parnasszus mozgó.
Mozgatja: Igric.
Ö
rökké víg, ajkán móka, Pedig zsebe üres nagyon:S kacajt fakaszt a színpadon.
De mostan egy idő óta Csendes, szótlan, bús, mogorva És a földre lóg az orra.
Mi baj ö r e g ? s ő felelte:
FALUDY GÁBOR, a Vígszínház i g a z g a t ó j a
TÁBORI EMIL, a t e m e s v á r i s z í n h á z tagja
„A régen múlt szép telekre Gondolok, hogy főz a nyár, De annak mi haszna már.
Krecsányinak nincsen lelke Kértem, hogy a melegekre Néhány napra legalább Ne jöjjenek vén banyák.
S ime, alighogy fellépek Egy szép ünnepi napon Uramisten csupa vének Vannak hát a — színpadon!"
„Hallom direktor úr utazik. Talán üdülni megy ?" kérdém aggódva Faludyt, miután a Víg- színház körül podgyászszekereket fedeztem föl.
„Nem utazom, menekülök" felelte ő, arcán undorral vegyest rémülettel.
„Menekül? De szepteml erre visszajön?"
„Nem én!" és még nagyobb undorral köpött, aztán gyanakvólag nézegetett, „hát izé, csak azt akarom kérdezni", dadogta, „hogy maga nincs azok között az izék között, akik három- százan nyilatkoztak „Az Ujság"-ban, hogy a jövő szezonra drámát írnak ? . . . "
873
Szegény direktor, azonnal megértettem, hogy miért menekül.
{^©^t© ^t^X^I^M^t® ©r©©^©
„Tudja kit irigylek legjobban", fordult hoz- zám Sándor Mariska.
„Nem."
„Hártl Lujzát."
„Csak nem azért, amért egy eleven altábor- nagyot ütött pofon?"
„Ö nem, hanem azért a mese reklámért, amit a lapok csináltak neki. Látja én énekel- hetek úgy, ahogy még ember sohsem énekelt, mégsem érem el azt a sikert, amit ő elért egy pofonnal."
Nem tudtam felelni, igaza volt. Magyarország a botrányok hazája!
SÁNDOR MARISKA, a n é p o p e r a t a g j a 8 7 4
