m m á
Vi
RPÁDHÁZI KIRÁLYOK APRÓDJAI
HADTÖRTÉNELMI TANULMÁNY
IRTA
DR CZÍMER KÁROLY
! - V
;
f\jS>
$ ' i i n si 7 b u
J
, \ J
SZEGED, T9L2.
NYOMATOTT A „ D É L M A G Y A R O R S Z A G" HÍRLAP- ÉS NYOMDA-VÁLLALAT NYOMDÁJÁBAN.
I
S Z T E Egyetemi Könyvtár
J 0 0 0 9 3 5 6 0 4
r
• h 1/31; i> 3 c
A ] kapott lá királyain módot és szőr a m hogy a a szokásl tegeiben
Azo taniiságoi Árpádház mélyük f akik lova
£ok szok k>gva a Anjoukat.
Árpádoka A m
völto nyíl G a z d a g m
fügyverzei Sok befol;
*) A ' ^ m u : Bors'
^azai Okmá Mag;
^egye tört.
Gasztáv: Ái
Család okle\
ir
A z Á r p á d h á z i k i r á l y o k a p r ó d j a i . * )
A használatban álló történeti művekből a többi közt azon nézet kapott lábra, hogy az ősi magyar lovagkor a francia eredetű Anjouházi királyaink idejében vette kezdetét, továbbá, hogy a lovagi nevelést, élet- módot és az apródtartást az említett fejedelmeink honosították meg elő- ször a magyar királyi udvarban, valamint nekik tulajdonítják azt is, hogy a nyugati lovagvilág harcias szelleme, a címerek osztogatása és a szokásba hozott lovagjátékok által a magyar nemesség szélesebb ré- tegeiben elterjedt.
Azonban, ha az Árpádházi királyaink okleveleit tűvé teszszük, azon tanúságot meríthetjük belőlük, hogy az Anjouknál jóval előbb, már az Árpádházi királyok osztogattak kitüntetésül címereket és királyi sze- mélyük fölött apródok, fegyvernökök és más testőr-katonák őrködtek, akik lovagi öltözetben, fegyverzetben jártak s alnémet és francia lova- gok szokása szerint nyerték a nevelést az Árpádok udvarában. Ennél- fogva a magyar apródi nevelés és lovagkor megalkotóinak nem az Anjoukat, hanem a dicsőséges emlékezetű nemzeti királyainkat, az Árpádokat, kell tekintenem.
A magyarság ősi lovas harcmódjával és nemzeti fegyverével, a sü- v í t ő nyíllal hódította meg a Kárpátok koszorúzta szép hazáját, de a gazdag magyar nemzetségek fejei s a királyoknak csapatvezető főtisztjei fegyverzet tekintetében már a XI. században a német és francia lova- gok befolyása alá kerültek.
*) A használt források rövidítései: A. = Anjoukori okmánytár. — B. = Borovszky '^amu: Borsódmegye tört. — F. = Fehér György: Codex Diplomáticas Hung. — H. = hazai Okmánytár. — Kn. = Knauz: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. — Pa. = Pauler hj'ula: Magyarorsz. tört. az Árpádházi királyok korában. — P. = Pesty Frigyes: Krassó-
^©gye tört. — S. = Sopron megyei oklevéltár. — Sz. = Századok. — W . = Wenzel husztáv: Árpádkori ujokmánytár. — Z. = Zalamegyei oklevéltár. — Z. cs. = Zichy-
Család oklevéltára.
Előbb Géza és István fejedelem az önként bekérezkedő bajor, szász, frank és más páncélos lovagokat állítottak a k ö n n y ű lovas magyar se- reg sorába, a harcvonal megerősítésére, utóbb a X I — X I I században az Árpádházi királyaink egymás után fogadták zsoldba a jelentkező német, francia, olasz és spanyol lovagokat, a k i k közül némelyik 2C0—300 páncélos vitézt vezetett az országba. Mások viszont csupán apródjaik- kal, fegyverhordóikkal, bajtársaikkal érkeztek, de sokan voltak olya- nok is, akik az alhűbéreseiket magukkal hozták, akik az ősi germán
„kiséret" hagyományainak szellemében mindenüvé követték uraikat,, ahol hírnév és vagyon kínálkozott.
E nehéz fegyverzetű, jövevény lovagok hazánkban előbb mint zsol- dosok és hűbéresek szolgálták az országot és annak urát, utóbb a XII—XIII. században — az arany bulla támadásai miatt — honfiúsítást, indigenatust és vele nagy birtokot nyertek, hamarosan elmagyarosod- tak és számos derék és erős magyar nemzetség sarjazott belőlük. A szóban levő idegen lovagok a magyar táborban apródok, fegyverhordók, csatlósok kíséretében jelentek meg, a magyar kir. főtisztek, palotások, testőrök és nemesek között a lovag ruházatot, fegyverzetet és katonai szokásokat terjesztették.
Ezek, valamint a királyok „famíliájához", vagyis fegyveres kísére- téhez tartozó „udvari k a t o n á k " a „vendég" lovagoktól csakhamar eltanulták a kivert mívű sodronying, henger formájú sisak, öblös pajzs, a két kéüre való nehéz, kétélű kard és hosszú döfő lándzsa használatát.
Átvették a térden alul érő, elől-hátul behasított sodrony „kabátot", és láncszemekből font páncélinget, amelynek csuklyája a főt és állat beburkolta. Mások a sodrony hadi csuklya helyett csöböralakú német vagy csúcsos formájú magyar sisakot hordtak, amelynek nyakvédő eresz- téke hátul a páncélingre hajlott, elől pedig arcvédő rostély vagy egy- szerű orrvédő görbült az állig. A lábat vassaruval, a combokat és ka- rokat láb- és karvértekkel oltalmazták, amiket csatos szíjakkal erő- sítettek fel. A iábvértek a combok külső oldalát védték, a belső oldala szabadon maradt, hogy a lovas térddel, combbal a lovat szoríthassa és kormányozhassa. A páncélinget a háromszögletű vagy vasteknő for- májú, súlyos pajzs egészítette ki, amelyet a harcon kivül külön fegy- vernök vitt a lovag után.
A XIII. század elején megalakult magyar főurak osztálya már a nyugati lovagság hadi ruháját viselte és igazi lovag életmódot folytatott.
Vele és általa kezdődött a lovagkor hazánkban — nem az Anjouk ide- jében. A legtöbb főúr a tatárjárás után a hegyek ormára épített lovag- várban lakott. Szórakozásból, mulatságból, béke idején a testi erő acélo-
5 —
ő bajor, szász,.
i magyar se- században az itkező német, yik 2C0—300 ín apródjaik-
voltak olya- ősi germán tték uraikatr
)b mint zsol- nát, utóbb a
honfiúsítást,
!magyarosod- tt belőlük. A
?yverhordók, palotások, - és katonai
eres ki s ér e- l csakhamar
öblös pajzs, használatát.
7 „kabátot", főt és állat ilakú német
kvédő eresz- y vagy egy-
>kat és ka- íjakkal erő- belső oldala oríthassa és asteknő for- külön fegy-
tálya már a )t folytatott Anjouk ide- oitett lovag- éi erő acélo-
ására s a harci ügyesség fokozása céljából sűrűn tartották a lovagjátékot, amelyen lebocsátott sisakrostélyban, lándzsával küzdöttek egymással az ismeretlen daliák. Szent László még ifjú herceg korában, a székesfehér- vári harcjátékon Vid bajnokot fektette a porba.
A szent földön II. Endre magyar keresztes seregét alig tudták meg- különböztetni a franciától. Zászlós lándzsájok, fegyverzetük olyan, amilyen a nyugati lovagoké. Henger vagy fazék alakú normán, francia sisakot viseltek, nyílásokkal szemnek, orrnak és szájnak. Lovaiknak szűgy-védő- lemezein a kivert aranyszegek csillogtak, az uszályos brokát nyeregta- karókon arany-, ezüst-himzés ragyogott. Nagy ügyességgel forgatták a hosszú, egyenes, kétélű kardot, a súlyos lándzsát, „mintha a vívást Franciaországban tanulták volna !"
Az Árpádházi királyok seregében ilyképpen nehéz lovasság kelet- kezett azokból az udvari főtisztekből, főurakból és nemesekből, akik a lovagok páncélingében harcoltak, de azért a magyar seregnek tovább is a nyilazó, könnyű lovasság alkotta a zömét, csupán.a sereg tartalékát s a királyt védő testőrcsapatot alakították nehéz lovasságból. A szárnyakon elhelyezett székelyek, besenyők, kunok és magyarok nyilasai bevezették a csatát, a nyilak záporával megingatott ellenség sorait a nehéz lovasság pedig feltarthatlan rohamával áttörte, letiporta és a csatát egyetlen tá- madással eldöntötte. így egyesült az Árpádok csatarendjében a keleti és nyugati világ ellentétes fegyverzete: a könnyű, surranó nyíl és a súlyos lovaglándzsa, a mozgékony k ö n n y ű lovasság és a mindent elsöprő, nehéz fegyverzetű lovagcsapat.
Azonban csak a lovagi ruházatot, fegyverzetet, a harcmód és fegy- vergyakorlás szokásait, a lovagjátékot vettük át nyugatról, de a magyar nemesség kebelében külön közjogi állással biró és önálló lovag osztály, amilyen a németnél és franciánál kifejlődött, nálunk soha sem alakult, mindazonáltal a lovagi nevelés már az Árpádkorban meghonosult, nem- csak királyaink udvarában, hanem az egyházi és világi főurak váraiban is.
Fentebb láttuk, hogy a lovagi harcmóddal és fegyverzettel együtt járt az apród- és fegyvernöktartás s a magyar főemberek az Árpád- korban a nyugati lovagok hadi szerelvényeivel együtt a fegyverhordókat is alkalmazásba vették. A középkori lovagra darabonként adták rá a vas- páncélt, csatokkal, szíjakkal erősítették tagjaira a vérteket. Külön hadi szolgák vitték utána a súlyos pajzsot, a hosszú lándzsát, a hatalmas lovag- pallóst, az ormótlan csatabárdot és egyébb nehéz harci szerszámjait. Ügy emelték nyergébe apródjai, fegyverhordói, akik mögötte, a második harc- vonalban állottak. A csatában is körülötte voltak, új fegyvert adtak kezébe, ha a régi eltörött; felfogták a ráirányzott csapásokat, amiket kivédeni nem
tudott. Ha lova elbukott, védő gyűrűt vontak körülötte, a nehéz vasruhájábars tehetetlenül vergődő urukat kivonszolták lova alól, talpra állították, vagy nyeregbe segítették újra, vagy ha megsebesült, kivágták a harcból, biz- tonságba helyezték. Leszedték róla vértjeit, sebeit kimosták, vérző tagjait elkötözték addig is, amig a tábori „barbéljok" gondjuk alá vehették.
A páncél, sisak nyáron, melegben elviselhetetlen, a legedzettebb baj- nok is fulladozott benne a nagy hőségben. Ez okból a vasinget, vérteket meleg időben, ha lehetett, közvetlen a csata előtt öltötték fel. Mohácsnál a főurak 1526. aug. 29-én, a rekkenő melegben reggeltől délután 3 óráig a lovaik mellett állottak s a vasruhákban átizzadva, kimerülve várták a törökök támadását a tikkasztó hőségben. Midőn délután a szemközti halmokról leereszkedő törököket megpillantották, a csatlósok a nyergek megeresztett hevedereit meghúzták, a fegyvernökök a vértek szíjait össze- csatolták, a nehéz sisakot gazdáik fejére kapcsolták, a páncélos főurakat nye- regbe ültették, s a hosszú lándzsákat kezükbe adták, amikkel az első roham- ban a törökök sorát megbontották. II. Lajos fejére is a koronás sisakot a roham előtt tették fel. Már az Árpád-korszakban, a lovagi harcmóddal együtt szokásba jött, hogy a súlyos ércruhák és hatalmas lovagfegyverek szállítására apródokat és fegyverhordókat tartottak bőségesen.
Másfelől a lovagi harcmód teljes elsajátítása megkívánta, hogy azo- kat, akik vértben, páncélban akartak hadakozni, gyermekkoruktól kezdve ráneveljék e nehéz katonai szolgálatra. A fiút már a korai gyer-
meksorban a lovagi életre fogták s a harci kiképzése az egész ifjú k o r á t igénybe vette és amikor alkalmas volt fegyverhordónak, attól kezdve a lándzsát, pajzsot, sisakot vitte ura után.
AzÁrpádházi királyaink a német és francia fejedelmek példájára a legelőkelőbb nemzetségek, főtisztek, nemesek fiait udvarukba fogadták, apródokká, fegyverhordókká nevelték, de a katonai képzés mellett a királyi család körében házi szolgálatot is végeztek, 18 éves koruktól fogva a fegyvernökök, kir. testőrök és udvari katonák közé sorozták őket.
A királyi udvarban nevelkedő nemes fiúkat hol kir. ifjaknak, ina- soknak (iuvenes aulae regiae), hol apródoknak (parvulus, parvunculusr
parvus serviens, aprodianus) hítták. A kir. ifjú mindig apródot jelentett.1) A XIII. századtól kezdve a lovagi harcmódot tanuló ifjakra országszert©
ráadták a jó magyar apród elnevezést.2)
') Timon Ákos : Magy. alkotmány- és jogtörténet. III. kiad. 519.
'-) Aprodianus = iuvenis, qui regi ministeria fecit, sive puer nobilis, ministerius principis. Bartal A n t a l : Magyarországi latinság szótára. 41. — A iuvenis a középkori katonaságban tiro-t is jelentett, amely terminus szintén az apródnak felel meg, mert a familiares iuvenes . . . videntur apnellari tirones. qui ad militiam educabantur aut instruebantur. Du Fresne (Du Cange): Glossarium Medii Aevi. Paris. 1733. A familiaris?
szónál.
Utóbl a XIII. szá
naiknak é;
hogy az a főuraknál
Ez a természeté báránybőr
— ha sok csatlósnak apródokka XIV. száz zászlósúr várnagyai,
apródra e ban élt eg
ami mutat nemesek 1
A fei a nyugati
ségek fiait ispánokat kodtak, ot
teendőit.3)
!) A £ István ifjabl öt sebet kai Imre előbb 1 mellé került üzeneteit gy után Nádasc 2) Ján Apród csalá nemes. Z CÍ U. o. I. 574.
szentandrási király 1468-b kora.' XI. 311 pálfalvi Ber
») Az nevelkedett.
„ . . . ab e\
Sz. 1906 632
Utóbb az ifjabb királyok és királynék is tartottak apródokat,1) sőt a XIII. században az udvari főtisztek, erdélyi vajdák, bánok, ispánok roko- naiknak és alantos tisztjeiknek fiait maguk mellé vették apródokul, úgy hogy az apródtartás az utolsó Árpádok idejében az egyházi és világi főuraknál általában szokássá vált.
Ez a hadi nevelés felettébb vágott a harcias magyar faj katonás természetéhez. A szegény nemesnek nem futott a drága páncélra, azért csak báránybőr zekével, „kurta mentével" védekezett a fegyver éle ellen, fiait
— ha sok volt — szíves-örömest adta nagy urak váraiba apródokulr
csatlósnak. Országos főtiszteknek, kir. várnagyoknak a háza telve volt apródokkal, akik e kemény katonáktól tanulták a hadi mesterséget. A XIV. században, a banderiumos sereg kifejlődése idejében, mindenik zászlósúr maga nevelte apródjait, fegyvernökeit. Azok közül kerültek k í várnagyai, porkolábjai, udvarbirái, csapatvezető hadnagyai és tisztjei. Sok apródra e foglalkozás vezetéknévül ráragadt és az ország mindenik zugá- ban élt egy-egy Apród nevű család. Egyes falvakra is ráadták e nevet, ami mutatja, hogy e katonás nevelés általánosan elterjedt a főurak és nemesek körében.2)
II.
A fentebbiekből látható, hogy az Árpádházi királyok udvara, m i n t a nyugati fejedelmek palotája, igazi nevelő iskolája volt az előkelő nemzet- ségek fiainak és három század alatt érdemes főtiszteket és vármegyei ispánokat nevelt az országnak, akik jobbára a kir. udvarban apródos- kodtak, ott tanulták a harci élet mellett a kormányzás és törvénykezés teendőit.3)
1) A Szendrőből való Vdnyi Sándor gyermek kora óta (a tempore infantiae suae?' István ifjabb király házában növekedett, a német- és cseh harcokban, Olmücz o s t r o m á n á l öt sebet kapott. P. I V III. 465. — A zalamegyei Nddasd nemzetség sarja, Itemér fia, bnre előbb IV. Béla feleségének, Lascaris M á r i á n a k volt apródja, tőle István ifjabb király mellé került és 1265-ben a Sárospatak várában fogságra vetett Erzsébet ifjabb k i r á l y n é - üzeneteit gyorsan hordta u r á n a k a távol Erdélybe, Feketehalom várába. A k i b é k ü l é s után Nádasdi Imre apród visszatért M á r i a királyné udvarába. Z . I. 08.
2) J á n o s kiiküllei főesperes — I. Lajos történetírója — a felvidéki TótsolymosI Apród családból származott. Sz. 1897/1. 97. — Lásd m é g : Joannes dictus A p r ó u d hatvani-
nemes. Z. cs. I. 141. — Aproud, Aprout István nemes. A. I. 463. Aprout Miklós nemes.
U. o. I. 574. — Mécs faluból való Approd István nemes. U. o. IV. 10. — ^Aprowd István szentandrási nemes. LT. 0. III. 56. Apród J á n o s vezekényi nemes. Kn. I. 751. — Mátyás király 1468-ban említi Franciscum d e P ó k aprodionem nostrum Teleky J ó z s e f : H u n y a d i a k kora.' X I . 318. — Erdélyben Apród falva és Apródpdlfalva helységek is voltak. Apród- Pálfalvi Bertalan erdélyi nemesről lásd : Orsz. levéltár : Dipl. Osztály : 28.047. sz
8) Az Árpádkori oklevelekben számos főtisztről olvassuk, hogy a kir. u d v a r b a n nevelkedett. IV. Béla 1260-ban Herrand kir. tárnokmester- és mosoni ispánról azt i r j a j
« . . . ab evo sue iuventutis in domo nostra fideliter et familiariter educatus . . . Sz. 1906 632.
A kir. székhelyen — Székesfehérváron és Budán — külön épület- ben laktak az apródok. Az udvar költségén kapták az élelmet, ruhát, nevelést, fegyverzetet és jó lovakat. „A király fiainak hitták őket". „A király asztaláról étkeztek, mintegy a fejedelem élelmén nőttek fel".1) A kir. udvarmesterek és főtisztek ügyeltek fel rájuk. Köznapi ruházatuk lovaglásra, fegyverforgatásra alkalmas, szűk, testhez álló öltöny, dísz- ruhájuk drága kelméből, brokátból, damasztból készült. Ünnepélykor hajukba gyöngyöket fontak, a kalpagokon, kucsmákon kócsag-, gém- és pávatoll lengett. A kir. fegyverhordóknak gazdag aranyhím borítá sod- ronyingüket, ékes sisakjuk, fegyverük ragyogott az ércvésők művétől.
A kir. udvarba fogadott nemes fiú korához és erejéhez mérten nyerte a nevelést és mindenféle m u n k á t végzett a király környezetében.2) Felszolgált a felséges család étkezésénél, az ételeket felszelte, a kupá- kat, serlegeket töltögette. E cselédmunka nem volt megszégyenítő.
Nyugaton a kir. család mellett az udvarnoki, kamarási teendők vég- zése felemelő udvari szolgálat, nálunk is kitüntetés számba ment, sőt ha szolgarendűt a király belső munkára rendelt a házába, ezáltal őt egyúttal nemességre emelte.
Szerencsések voltak azok az apródok, akik mint „belső inasok", a magas személyek mellé juthattak. Ők szolgálták ki a királyt, a ruháit fegyvereit tisztogatták, fekvését, szállását, sátrában nyugvó helyét el- készítették. Öltöztették, vetkeztették felséges gazdáikat. Betegsége alatt, rosz kedvében szórakoztatták, játékkal, birokkal, dallal, zenével
felvidították.
Az apródok közül kerültek ki a királyfiak inasai és pajtásai. IV.
Béla ifjabb királynak Tűrje sarjadéka, Dénes fiú és Osl soproni ispán
]) A nemes udvari katonák (nobiles aulici) és apródok (tirones) alatt azokat értet- ték, qui Principis ministerio inserviebant, qui Militares Regís pneri et regalibus annonis nutriti dicuntur. Du Presne (Du Cange) : Glossarium. A Tirones alatt.
"-) A Bejcz-nemzetségből való Pálnak fiáról, Miklósról, azt irja IV. Béla, hogy őt a nevezett apród gyermek korától (in puericia) fogva hűségesen szolgálta, még jobban, m i n t felserdült fiú, (in adolescencia) és legjobban ifjúkorában (in iuven'ute) volt hasznára, miért is 1265-ben Hricsó várát kapta a falvaival együtt W . III. 118. — IV.
Béla udvarában Osl bán fiai, J a k a b és Osl apródok már a gyermek sorban, még in- kább serdülő korukban és leginkább ifjú éveikben (bona in puericia, meliori in ado- lescencia et óptima in iuventute fulgentes virtute . . .) tűntek ki hűséges szolgálatuk által. H. VI. 183. A fenti s a többi adatokból kitűnik, hogy az Árpádházi királyok udvarában alkalmazott apródok — mint nyugaton általában — a gyermek, felserdült fiú és ifjú korukban tettek szolgálatot és ebből következik, hogy az Árpádok is, mint- a nyugati fejedelmek, az apródok nevelésében mind a három kort figyelembe vették
<és az egyes életkornak testi és szellemi fejlettségéhez mérték a nevelési eljárást.
; • ¿a-:--
— 9 —
külön épület- élelmet, ruhát,
ák őket". „A
>'ttek fel".1) A api ruházatuk
öltöny, dísz- Tnnepélykor sag-, gém- és m borítá sod- ssők művétől, jéhez mérten rnyezetében.2) íelte, a kupá- legszégyenítő.
teendők vég- iba ment, sőt i, ezáltal őt
ső inasok", a ílyt, a ruháit vó helyét el-
Betegsége lallal, zenével
pajtásai. IV.
oproni ispán
att azokat értet-
"•alibus annonis
Béla, hogy őt ta, még jobban, iuven'ute) volt III. 118. — IV.
ban, még in- eliori in aüo- es szolgálatuk ádházi királyok mek, felserdült pádok is, mint- yelembe vették
eljárást.
fia, Herbord gyerek voltak a játszó társai annak idején.1) A vérbeli her- cegek az apródokkal együtt nevelkedtek. Köztük tanulták a lovaglást, fegyvergyakorlást, vadászatot, erős karral a lándzsavívást, biztos szem- mel, röpke nyíllal a szürke gém, kedvelt daru madár, fehér kócsag lö- vését, a gyors vadász-sólyomnak lóhátról röpitését a légi zsákmányra, agár, vizsla, morcsos véreb pórázon tartását, vadra uszítását.
Az apródfiú hét éves korától 14-ig a lovaglást és lóra ugrást lé- pésben, ügetésben és vágtában, előbb szőrin, azután nyeregben, a lovász- mesterektől tanulta, a nyergelést, fékezést, szerszámozást az istálló- mesterektől leste el. A szilaj harci mén megülését a „bajszérün" (area certaminis) gyakorolta, ami korlátokkal kerített, poronddal, fövénynyel jól meghordott aréna volt, amely lovagjátékul és gyakorlótérül szolgált.
Ha már jól megülte a lovat, a nehéz kétélű karddal a vivást, a súlyos lándzsa forgatását tanulta el az ügyes udvari katonáktól. Előbb gyalog, azután lóhátról lépésben, ügetésben, vágtában karddal és lánd- zsával a szúrást, vágást és döfést a fejre és törzsre kitömött, gyalogos alakon és lóra ültetett bábokon gyakorolta, amiknek mellére a szívet élénk vörös színnel ráfestették, amint külföldön a német és francia lovagoknál szokásban volt. Magyarok, kunok a szalmával töltött ala- kokat a nyíllal való céKalövésre használták, a ravasz tatárok ezenkí- vül a lóra kötözött szalmavázakat a szolgákkal a csatarend mögött távolabb tartalékba állíttatták, hogy seregüket nagyobbnak mutassák. E cselfogást őseinkkel szemben többször sikerrel alkalmazták a tatárjárás alatt.
A lovaglással és vívással egy időben szoktatták az apródot a ne- héz vasruha viseléséhez, amibe a gyönge ifjúnak lassankint bele kellett nőnie. Évekig csupán a könnyebb láb- és karvérteket adták rá, ha pe- dig már elég fejlett és edzett volt, akkor csatolták rá a fojtó mell- és hátvérteket, a kúpos vassisakol, amelynek rostélya, amig meg nem szokta, a lélekzést nem kevéssé akadályozta.
A terhes, fárasztó lovagi nevelés akkor ért véget, ha az apród a fegyvergyakorlásnál, a harcjátékon az arénában s a vadászat alatt szilárdan megülte a lovat, főképpen, ha balkézzsl a kantárt és súlyos pajzsot már erősen tartotta, magát a pajzszsal a kard és lándzsa ellen védeni bírta és ha a hóna alá szorított lándzsával ellenfelét nyergéből ki tudta vetni.
]) IV. Béla 1248. évi oklevélben azt mondja, hogy Herbord apród . . . . a tenera adhuc aetate ncstra, pariter et sna, in nostra curia laudabiliter educatus . . . Bartal György: Cominentariorum ad Históriám Status Jurisque publici Hungáriáé. 4. 198—199.
Pa. II. 83. 118.
, \
I-
Az apród első sorban lovagnak és előkelő udvari embernek készült, azért a katonai kiképzés mellett az úri szokások megszerzését és ille- delmes viselkedés elsajátítását is fontosnak tartották. A finom modorú és előkelő megjelenésű udvari lovagok közül szemelték ki a kir. hercegek nevelőit. II. Endre kisebbik fiát, Kálmán herceget az Aba nemzetség dísze, Sükkösd (Sixtus) ispán fia, Demeter „elegáns" udvari katona nevelte, aki „jó erkölcsei, udvarias modora" és egyéb lovagi erényei által t ü n t ki a többi leventék között.1)
Az apródok fegyvergyakorlására két alkalmas mulatság : a vadá- szat és lovagjáték kínálkozott. A vadkant, medvét, bölényt nyíllal, kop- jával, lándzsával ejtették el. E nagy vadak leküzdése lelki nyugalmat, testi erőt kivánt és dúsan fejlesztette a személyes bátorságot és harci ügyességet. A futós őzek és szarvasok űzése az apródot a fárasztó, ki- tartó lovagláshoz szoktatta, a gyors vadnak felajzott nyíllal lövése cél- zási ügyességét tökéletesítette.
A lovagjátékon Árpádházi királyaink jelenlétében csak is apród, fegyvernök, nemes úr, főember, vagy nemesül befogadott vitéz vehetett részt, még pedig a lovagtornák minden nemű fegyverjátékában verse- nyezhettek. IV. Béla a Szerémségből való Ingercsics, Krecz és Rák szláv
lovas vitézeket megnemesítette és az udvari katonák közé (aulites regales) sorozta őket, egyszersmind megengedte nekik, hogy a király jelenlétében és bárki előtt másutt, a lovagi harcjátékok összes versenyeiben (cuncta militaria praeludia) részt vehetnek.2)
A lovaglásban, fegyvergyakorlásban, a testedző vitézi tornákon telt el az apród és fegyvernök élete. A harc szeretetét és keresését már ifjú korában belé oltották. A királyok az apródokat magukkal vitték, vagy elküldték a főtisztekkel a háborúba, a hadviselés és harci szoká- sok tanulására. Az ellenség mozdulatainak kifürkészése, erejének kiku- tatása céljából, egyébb hírszerzésre és kémszemlékre gyakran küldték k i az apródokat. A tábor biztosítását, az előőrsök elhelyezését, a csata- rend állításnak módjait, az erősségek ostromlását, a várvívó gépek, faldöntő tornyok, egyébb ostromló eszközök alkalmazását, a kődobó és nyíllövő gépek kezelését, a hadi fortélyokat, a katonai fogásokat, amik a harci ügyességhez tartoztak, a háborúban tanulták.
Pozsonymegye felől az országba készülő Ottokár cseh király ere- jének kikémlelésére és kifürkészésére V. István az apródjait Miklós ispán fiának, Miklós apródnak vezetése alatt Ausztriába küldte, de a tüzes vérű Miklós apród mihelyt az ellenségre bukkant, a harcvágytól égve,
V w T v i . 546. F. III/I. 264.388. 111/11. 406.
2) F. IV/ II. 411. 522-525.
a kémszemle helyett nagybátran, „mint az oroszlán, a csehek sűrű tömegébe rontott", egy cseh lovagot teljes hadi vértezetében elfogott. Moson táján pedig, a Lajta kapujánál, hol az országnak egyik kijárója volt, az ott lappangó esetiekre Miklós apród a testvérjével és más kir. apródok- kal együtt rajta ütött, a határszéltől messze űzte őket, mi közben több cseh vitézt lándzsával átvert.1)
A háborúban sok alkalmat adtak az apródoknak a személyes bátor- ság és katonai elszántság kimutatására. Nem is szalasztották el azokat a vakmerő apródok, főképpen akkor, a mikor a királyuk, fővezérük vagy bajtársaik élete forgott veszedelemben. A baranyamegyei Szente-Mágócs nemzetség vére, Kemény fia, LŐrincz mester, IV. Béla udvarában „már ifjú korában nagy hírnevet igérő apród volt" és ez a pelyhező állu, vakmerő dalia nem egy dicsőséges fegyvertényt hajtott végre. 1250-ben IV. Béla vejének, Rasztizláv galiciai királynak magyar seregében, Jaroszláv ostrománál, az oroszok túlerejével szemben, az életével játszott, szinte a halált kereste, mert „inkább akart mint elesett hős a hírnév örök dicső- ségében élni, mint az ellenfél elől meghátrálni." A gyilkos ütközetben az elszánt apródnak combjába lándzsa szaladt ; tátongó mély sebe még be sem bőrözött (cicatrice sui vulneris nondum obducta), mégis a leg- közelebbi csatában az oroszok sorába rontott, egy orosz főurat a nyer- géből kivetett, akinek a fejét Rasztizláv menten leüttette. Ezért a dühös oroszok Rasztizlávra törtek, lovát leszúrták, de Lőrinc apród a nyergéből leugrott, földön vergődő vezérét a halálos veszedelemből ki- szabadította, a saját lovára ültette, maga pedig gyalogszerrel az oroszok között oly erős kegyetlenül vagdalkozott, hogy nem férhettek hozzá.
Hirtelen fegyverre hányt néhány oroszt, azután gyors ugrással a segít- ségére jövő bajtársai között termett. A százszoros halál ércgyűrűjéből nagy vitézül kivágta magát.
A hős bajnok jutalma nem maradt el. A mosoni ispánságot kapta és ez a hadrontó kemény vitéz fáradtságot nem ismerő éberséggel őrizte a határokat. Sorban koncolta a betörő rabló német és cseh urakat, akik a végbeli magyarság vagyonára áhítoztak. Tíz év múlva a vaserélyű főtisztet IV. Béla a Szörényi bánság élére állította, amelyet nem tudtak megvédeni az oda telepített templomos-lovagok a bolgárok pusztításaitól, azonban Lőrinc bán kurtán és gyökeresen megtisztította tőlük a Szörényi földet: az elfogott rablókat Bulgáriával szemben, sorban a Duna partján százával felakasztatta könyörtelenül.2)
A fejedelmi udvarba fölvett kir. ifjak, apródok mindenkor verse- 0 W . IX. 63.
-') F. IV./III. 117- 197,
nyezve küzdöttek a véres csatákban. Keresve-keresték az alkalmat a katonai használhatóság bebizonyítására, mert az ügyesen és bátran végrehajtott vitézi tény a hírnév mellett rangos állást és anyagi jutalmat hozott. Amint
1285-ben Telebuga tatárjai a Rákos mezején feltűntek, Budáról a kir.
ifjak, „inasok", apródok nyomban leözönlöttek, hajókba ugráltak, átkeltek a Dunán és nagy hírtelen szétverték a tatárokat.1) Ugyanakkor IV. László lengyel rokonainak segítségére, a tatárok ellen, kipróbált udvari katoná- jának, Baksa György sárosmegyei főúrnak vezetése alatt sereget küldött és „kir. famíliájából" — azaz udvari katonaságából az „inasait", apródjait a keze alá adta. „Az ifjak jelesül viaskodtanak" Lengyelországban s a harcképzett vezértől sokat tanultak, megelégedését kiérdemelték és aján- latára többen rangot és birtokot nyertek.2)
Az apródok a katonai ügyesség megszerzése mellett a kir. kancellá- riában a közügyek vitelét gyakorlatból tanulták. A kincstárnoktól a
„tárnoki házban" (domus tavernicalis) a kir. gazdasági élet forrásait : a különféle rendű-rangú udvari cselédek és magánosok szolganépeinek adózási és egyéb szolgáltatási kötelezettségében nyertek tájékoztatást. A nádor, országbíró és a többi főtiszt mellett a kormányzati és törvény- kezési ügyek intézését sajátították el. A kir. székhelytől messze eső határ- járásokat és fárasztó birtokba vezetéseket az apródok, mint kiküldött királybírák és kir. emberek, azaz tanúk ügyesen végezték.3)
A kir. apródok elzárt testületet (societas, collegium, consorcium) alkottak. Még a legelőkelőbb országnagyok fiai sem léphettek be közé- j ü k a legfelsőbb engedély nélkül. Csak a király vehette fel a főemberek fiait az apródok testületébe. Néha nem nemest és idegent, németet, olaszt is fölvettek közéjük. III. Endre udvarában bizonyos Rudolf német apród egy pesti német polgár fia volt4), de azáltal, hogy az apródok közé emelte királya, a nemességet is megszerezte. III. Endrének olasz apródja pedig, az ifjú Guechto, a firenzei Cipriánok nemzetségéből sarjadt, Gerard lovag fia és Bald szepesmegyei ispán unokája volt. Gyermekkora óta a király udvarban növekedett és mint belső inas, tíz évnél tovább öltöztette, vet- keztette királyát. Hűséges, figyelmes szolgálatáért 1300-ban a sárosi*
várnak Sebes nevű földjét nyerte örökös birtokul.5)
Az apródok már a katonai kiképzés idejében fejenkint hadkötelesek
0 Pa. II. 386.
2) U. o. II 383.
3) III. Endrének Gergely nevü apródja birtokba iktatásnál szerepelt H. V I I 2-35.
r- Másik apródja, Lukács határjárásban vett részt. W X- 251.
4) W . X. 415.
&) H. VIII. 403. F. VI; II
oltak. Ha ta harcot, aki évelő uruké nemesek joj
; jutalmat (i
•úrtalanítást Pótlást (recoi Mnt a teljes ütalmat. Még
•ecsülte apré tdományokk lelyén volt i
A Búzát iák testőrei nézett a hah fekvő Kerecs
A Győr fegyveres fai László vitéz Győrből kiro Pedig lándzs;
feenő magya bárom néme épen a várc
védelme köz fegyverestől, sedve bizony
^aládi birtol
a nyja, Lasca Tivadai hatalon dicsc
urának több
az ifjabb kir kiírat, lovas
aPródot jutal Enezka nevv
Csák I 0 W. IX
2) w. IX
3) W- Y1
— 13 —
mat a katonai oltak. Ha tagjaikat izmosokká edzette a fegyvertorna és már jól állták végrehajtott harcot, akkor a táborban a király testőrei közé osztott ík be őket és (ózott. Amint ©velő urukért mindenütt elszántan verekedtek. Magas állásuknál fogva hidáról a kir. nemesek jogait élvezték békében és háborúban. Vitézségért, hőstettekért ltak, átkeltek 1 jutalmat (remuneracio), a háborúban szenvedett anyagi veszteségért a tor IV. László kártalanítást (retribucio), a csatában elesett rokonaik haláláért a kár- dvari katoná- átlóst (recompensacio) csak úgy kérhették a királytól szóban és írásban, reget küldött nint a teljeskorú nemesek. Bőségesen is kapták a vitézi érdemekért a it", apródjait htalmat. Még a könnyű gondolkodású, kunos hajlamú IV. László is nagyra- rszágban s a besülte apródjainak harci bátorságát s a csatában nyert sebeiket zsíros élték és aján- ldományokkal kötözgette. Az elszánt, bátor apiGd, akinek a veszélyben
lelyén volt a szíve, vitézség által szép vagyonhoz juthatott,
kir. kancellá- A Búzád nemzetségnek hős ivadéka, Atyusz (Ochuz) apród, V. István- stárnoktól a l ak testőrei között sokat viaskodott királya életéért és nem ingyen
forrásait : a ^ z e t t a halál szeme közé, mert IV. László 1273-ban a Zala megyében olganépeinek iekvő Kerecsény várföldet iratta rá örökös birtokul.1)
koztatást. A A Győr várát ostromló Joakhim tárnokmester seregében a király és törvény- tegyveres famíliája is ott küzdött. A fiatal Miklós i p r j d és testvérje, ze eső határ- László vitéz — mindkettő Miklós ispán fia — IV. László szemeláttára a i t kiküldött Győrből kirohanó németek közül többet lenyilaztak, néhány cseh lovagot
Pedig lándzsával ejtettek el Nagyszombat visszafoglalásakor a támadásra consorcium) hienő magyar csapatból Miklós apród előre rúgtat >tt, hamarosan leszúrt ek be közé- ^árom németet és egy izzadsággal bizonyos magyar vitézt, akit a németek i főemberek éPen a városba vonszoltak, a fogságból kiszabadított. Detre várának netet, olaszt védelme közben egy nagy bálvány német lovagot fogott el paripástól, lémet apród íegyverestől. Legendába illő vitézi tetteit Joakhim vezér és főtisztjei lelke-
közé emelte Se<*ve bizonyították IV. László előtt, aki a jutalmat kérő apródnak régi ródja pedig, családi birtokát, Sitke földét adta vissza 1274-ben, amit IV. László nagy-
a nyja, Lascaris Mária jogtalanul vétetett el a kitüntetett apród eleitől.2) Tivadar fia Pócs mes er, István ifjabb királynak apródja, merő tataion dicső hírnévre jutott. Feketehalom várából az ostromlókra kiütött,
U rának több személyes ellenfelét halálra koncolta. Az isaszegi csatában,
a z ifjabb királynak ádáz ellenségét, Henrik nádor fiát, a félelmes János
f5úrat, lovastól elfogta és István királyhoz vezette, aki 1267-ben a derék
aPródot jutalmul a kihalt abaujmegyei várjobbágyoknak gazdátlanul maradt Ünezka nevű várföldjébe iktatta be.3)
Csák Péter nádornak bajnok fia, Mihály apród, a hős nemzetségnek
9 W . IX. 20.
2) W . IX. 63—65.
3) w- YW- 173-, 383.
lerard lovag )ta a király Sztette, vet- n a sárosii
adkötelesek
H. V«. 235.
— 14 —
méltó sarjadéka — a szerb hadjáratban Uros királynak vejét és kincs- tartóját a paripáikon fogta el, kivervén kezükből fegyvereiket és a fővezér- nek, az ifjabb Béla hercegnek adta át őket. A jutalomra méltán igényt
tartó apród vitézségét Béla herceg sok magasztalás közt személyesen bizonyította IV. Béla előtt, aki 1269-ben a somogymegyei kir. majorság területéből Erdő-Csokonya földét s a Nyin faluban élő udvarnokok és pohárnokok birtokából nyolc ekealja szántóföldet és 44 darab szőllőt ;
ajándékozott a hős Csák Mihálynak.1) j
Feltűnő vitézségért még másféle módon is kijárt a jutalom az ifjú leventéknek. Vámszedési és vásártartási jogot nyertek, vagy jobbágyaikat felmentették a királynak és főtisztjeinek járó adók alól, azokat az érdemes apródoknak engedték át; vagy kivették cselédeit, jobbágyait a vármegyei ispánok hatósága alól s az ifjú apród-földesúr bíráskodása alá helyezték őket. A Gutkeled nemzetségéből fakadt Mihály ispán fiának, István apród- nak cselédeit, vitézlő kis gazdájuknak dicséretes hadi tetteiért, IV. László 1275-ben felmentettea szlavóniai bánnak járó ny estbőr-adó és termés (victu- alium) alól s e jövedelmeket, amiket a bán zsolozsmájának hittak, a király rendelete értelmében a mondott cselédek azontúl uruknak fizették.2)
Bizonyos István apród — igazi hős fiú — Bécs ostroma (1291) közben sok németet visszaugrasztott a városba, miközben éles nyíl verte át. A lázadó Borsa-nemzetség megfékezésekor, Biharban, Adorján vár alatt, kilőtt szárnyas kelevész fúródott válla csontjába (1294). Vére ontásával gazdag jutalomra szerzett érdemet, de a kevés hatalmú és maga is szegény III. Endre nem adhatott mást, csak azt, hogy a fiatal bajnoknak valkó- megyei jobbágyait kivette az ottani ispánok bíráskodása alól.3)
István királyfi udvarában 1259-ben vékonypónzíi, lapos erszényű apród volt a Básztéj-hadnak erős sarja, Rénold ispán fia, az ifjú Rénold, — aki a csatákban többször k i t ű n t és a házasóletre törekedett s a nagybirtokéi Buzád-nemzetségnek ékes virágára, a büszke májú Panyit ispánnak lányára vetett reménytelen ügyet, István herceg kitapogatta kedvenc apródjának vonzalmát és számára maga kérte meg a hatalmas főtiszt lányát. A módos apának nem is volt más ellenvetése, csak az, hogy Rénold apródnak olyan kevés földje van, hogy nem bír abból tisztességes jegyajándékot adni arájának. Ezen is segített a gavallér királyfi és maga adott derék apródja helyett a menyasszonynak tekintélyes jegybért, még pedig Csesznek
') Ma Nyim falú Somogymegye északkeleti sarkában. Csánki Dezső: Magyarorsz.
polit. földrajza. II. 632. Crsz. Levéltár, ü l . 671.
2) W . IX. 116.
^ W . X- ¿95,
- 15 -
és Söjtör falvakat Zalamegyében, aminek következtében Panyit úrnak nem volt többé kifogása a fiatal lovag ellen.1)
Az Árpádkori katonai jutalmazások kötelező szokásai értelmében az apród, ha az ország és király védelmében megsebesült, megcsonkult, a kiállott fájdalomért, tagjainak elvesztéséért kárpótlást (recompensacio, retribucio) kapott és pedig jobbára nagyobb fájdalomdíjban részesült, mint az alsórendű katona. Pázmán törzsének derék hajtása, Bábi István apród a Morva vize mellett (1260) a kir. testőrök közé beosztva, a felség oldalán
„mint elmozdíthatlan kőoszlop" rendíthetlen elszántsággal kitartott, a gyilkos viadalban dúsan osztogatta a halálos csapásokat. A király szeme láttára sok csehet lekaszabolt, sokat megszalasztott, miközben a fegyver éle fájdalmas sebeket ütött rajta. Szenvedéseiért IV. Béla 1261-ben a két bábi földdel kárpótolta.2)
A vasmegyei Nádasd-nemzetségnek ivadéka, Iternér fia, Imre vitéz, Mária királynénak apródja, a szerbekkel keményen verekedett (1268.), miközben a combját lándzsa fúrta át, a másik lábát megnyilazták. Vére ontásáért IV. László 1273-ban a körösmegyei Urbána nevü földet szánta neki fájdalom csillapítóul.3) Benedek nemesnek fia, Apa kir. apród, Győr ostrománál izmos kezében karddal, kopjával rontott a résre, sok németet vert át éles kelevésszel. Detre várának védelmében a fegyver, dárda nem egy mély sebet csapott rajta, a mire 1274-ben a nyitramegyei Kesző várföld volt a gyógyító balzsam.4)
Kárpótlásra volt igénye az apródnak akkor is, ha az ellenség elfogta és terhes váltságdíjért váltotta ki magát a fogságból, vagy ha a hábo- rúban másféle anyagi kárt szenvedett, akkor az elviselt szenvedésért és vagyoni veszteségért részesült kárpótlásban. Mikor IV. László király Henrik nádor lázadó fiainak, Jánosnak és Miklósnak várát, az erős Bo- rostyánkőt ostromolta, Gergely apród, az Osí-nemzetség dísze, a Hen- rikfiak fogságába esett és 200 márkáért váltotta ki magát ; birtokait pedig ellenségei kiélték, elpusztították. A tetemes károkat IV. László 1287-ben a győrmegyei Bika várföld átengedésével térítette meg, amely Móriczhída mellett feküdt.5)
Ha az apródnak, nemesnek apja, testvérje, rokona a királyért, országért elesett a háborúban, azon esetben az apród rokona haláláért
0 H. II. 6.
2) A nyitrai várjobbágyoknak Család és a galgóczi várjobbágyoknak Agár nevű földje mellett feküdt a két darab föld. A Pécz — nemzetség Apponyi — ágának oklevelei I. 4.
3) H. VIII. 150 Z. I. 58.
4) W . IX. 52.
5) H. VI. 323. W . IV. 293. X I I . 455.
kárpótlást kérhetett. A Szinnyei—Merse család ősének, Merse főúrnak fiai közül Miklós vitéz, a bolgárok fegyverétől vérzett el és védelmezése közben testvérjén, Benedek apródon súlyos sebeket ütöttek. Fivérének kegyetlen haláláért és a maga bajáért 1261 után Sáros megyében Ssanafalva, Újfalu és Jerne falvakat nyerte, a melyek a „királyhoz hűtlen" Bánk bántól szállottak vissza a szent koronára.1)
Ha pedig az apród maradt a harctéren, főképpen, ha dicső mcdon halt el, akkor ifjú életéért, korán kiontott véréért apja, testvére, ezek nem létében rokona nyert kárpótlást, földbirtokot, vagy valami kir. jöve- delmi forrást élete végéig. Lothár fiát, Leusták apródot a Morva vize mellett (1260) a csehek felkoncolták; haláláért testvérjét, István nemest, a nyitramegyei Kakas várfölddel elégítették ki.2
A királynék apródjai minden tábori szolgálatra, a mi a király mel- lett előadta magát, futári teendőkre, hírnöki utakra, egyaránt kötelezve voltak. Bágyon fia, Lukács mester, IV. László anyjának, Erzsébet király- nénak apródja, a kunokkal Hód mellett vívott csatában (1282) a király mellé állított testőrök sorában, vágta a kunok tar koponyáját, azután a felség parancsára a fürge apród szilaj lován gyorsan megvitte a győ- zelem hírét úrnőjének, aki örömében Lukács úrfi szolgálatát, „az elfo- gadott kötelező szokás szerint" földdel jutalmazta, még pedig a serény apród „kérelmére" a királyné hírnökeinek Somogymegyében, Atád hatá- rában levő birtokából két telket adott neki.3)
A kormányzatban hasonlóképpen közreműködtek a királynék apród- jai. Erzsébet királynénak, I. Lajos anyjának udvari ifját, Szegi Mihály apródot, az esztergomi érseknek Bereknye nevü falujába vámszedőnek állította és ott az érsek jobbágyai által a királyné számára fizetett vámokat szedte be.4) A nemesszívű királyné a szolgálatában állott, ked- velt apródjairól a végrendeletében sem feledkezett meg : 1380-ban udvari apródjának, Kegyes Lászlónak 200 arany forintott adott, a többi „ina- sainak" és szolgáinak, a kiknek külön dijuk és salariumjuk nem volt, 1000 arany forintot és a kocsiba való lovait hagyta.5)
Ha az apródok neveltetése véget ért, kiléptek bajtársaik testüle- téből, a mi után vagy visszatértek családjukba és birtokaikon gazdál-
0 F. IV. III. 60.
2) W . VIII. 128.
!i) H. VI. 307. A királyné másik két apródja : Bágyon kisebbik fia, Kozma és Péter ispán fia Gergely 1284-ben a mondott hírnököknek Büsü faluban levő földjét kapták. F. V III. 217.
4) F. I X V. 268.
5) F. I X V. 401—405. Csontos Gergely és Lökös apródok hasonlóképpen Erzsébet királynét szolgálták. F. I X V 272. VIII VII. 274.
— 17 —
kodtak, miközben a nemesi vármegyékben mint esküdtek, szolgabirák, alispánok tisztségét viselték, vagy tovább is a király szolgálatában ma- radtak, a fegyvernökök, zászlótartók, kard- és pajzshordók, ajtónállók és a kir. testőrök közé léptek át, a honnan idővel az alsóbb udvari tisztségekbe jutottak, a lovászok, nyergesek, pincések, pohárnokok, tár- nokok, vadászok, solymárok, pecérek és egyébb udvari cseléd ispánjává léptek elő, utóbb pedig, midőn tekintélyhez, vagyonhoz jutottak, az orszá- gos főtisztviselők, vármegyei ispánok, bánok, vajdák, kamarai ispánok, országbírák és nádorok sorába emelkedtek.
így képeztek az Árpádok az udvarnak és az országnak hasznave- hető főhivatalnokokat, akik katonai főtisztek és polgári tisztviselők egy személyben, karddal és törvénynyel híven szolgálták a királyság érdekeit, A Csák, Tomaj, Gutkeled, Hunt-Pázmán, Osl, Szente-Mágocs és más előkelő nemzetségek tagjai közül azok, akik egykor, mint igény- telen, nyurga apródfiúk a király kandallójába hordták a hasábfákat, élemedett fejjel a „bárók" díszes sorában ültek tanácsot s az országnak és királyságnak erős oszlopai voltak. E józan, katonás nevelés sok kiváló embert adott az idegen fajok közt rokon nélkül álló, de vasderekú magyarságnak.
in.
:;
A magyar apródi nevelésben az Anjouházi királyok udvara kevés ujat mutatott föl. E téren is — mint a legtöbb intézményükben az Anjoukorban — folytatást nyert az, a minek az előző korszakban alap- j á t letettük. Nem volt uj dolog, hogy a legelőkelőbb főúri családok fiai
az Anjouk visegrádi és budai udvarában apródoskodtak, mert hiszen az is az Árpádoktól szállott át rájuk becses hagyatékul. A Garák, Czudarok, Forgácsok, Zrínyiek, Kanizsaiak sarjadékai a kir. apródok közt kezdték a közszolgálatot. A távol fekvő Horvátország és Szlavónia főurai a kir.
udvarba adták fiaikat nevelőbe.1)
A magyarba olvadt kun és besenyő apródok is akadtak az Anjouk udvarába. A megnemesített Besenyő János I. Lajos mellett volt apród.2) Később lovászmester korában egy vadászaton megmentette Lajos király életét, akit letepert a megsebzett medve, de Besenyő János kelevésszei torkon verte a bősz vadat.
Az Anjouk a finomabb francia lovagok szellemét és modorát vitték a magyar apródok testületébe, de a katonai nevelésük az Árpádkori
—
') Brebirí György fia Brebiri vagy Zrínyi Pál (Paulus, filii Georgii de Zyrun), a nagynevű család alapitója, I. Lajos apródja volt. F. IX. V. 457—4">9.
•0 P. III. 45.
2
szokások között mozgott. Sűrűbben tartották a lovagjátékot és szemé- lyesen megvívtak apródjaikkal. Egy ízben I. Károly és Hunt-Pázmán vére,, István állottak szemben a lovagjátékon (hastilitudo), a kedvelt apród ügyesen tartotta magát, de végre is állkapcsán találta a király lándzsája és három zápfogát kitörte, amiért fájdalomdíjul 1319-ben a magszakadás révén a szent koronára szállott Som, Somogy és Pősa nemesi birtokokat
— Biharmegyében — íratta rá királya.1)
Az Anjouk apródjainak szolgálati viszonya és jogállása sem szen- vedett nagyobb változást. Katonai kötelességük mindenben a régi maradt.
A hadjáratok alatt most is a király mellé állított testőrcsapatba osztották be őket. Az Amadék, Csobánkák, Csákok, Brebiriek és a többi főurak ellen viselt harcokban és várostromokban a kir. apródok elszántan őr- ködtek koronás nevelőjük élete felett.2)
I. Károly idejében a banderiumos sereg fejlődésnek indult, a hadierő nagyrésze a kir. főtisztek, s az egyházi- és világi zászlósurak birtokába ment át. így érthető, hogy a gazdag családokból való kir. apródok a csapattulajdonosok között szerepeltek. Ezek már nemcsak a maguk költ- ségén vonultak hadba, hanem egyik-másik a saját pénzén egész csapatot állított az ország seregébe s a háború alatt a maga zsebéből fizette katonái zsoldját, amely kiadásért jobbára kárpótlást kaptak.3)
A háború okozta költségeiket, a király és a közérdek védelmezése közben szenvedett anyagi veszteségeiket, a vagyoni károsodásukat az Anjoui királyok szakasztott oly módon térítették meg, mint az Árpádok.
Mihály fiának, Endurl apródnak és testvérjének Miklós úrnak birtokait I. Károly ellenségei elpusztították, amiért a király 1320-ban vámszedési joggal kárpótolta őket, még pedig a sopronmegyei Kövesd (Milichdorf) helységben szedett vámokat engedte át nekik, amiket előbb ottan a király számára fizettek.4)
A kir. apródok 1385-ben Garai Miklós nádor, Forgács Balázs fő- pohárnok és más főtisztekkel együtt kisérték Mária és Erzsébet király- nékat a Drávántúlra és Gara vára közelében a királynékat a felkelő nápolyi párti Horváti János és más főurak támadása ellen halálmegvetéssel
9 F. V I I I I I . 211.
2) Ezt I. Károly király Mihály fia, Endurl, a Hahót sarjból István és más kir. apródokról nem csak írja, hanem személye védelmezéséért gazdag jutalomban részesíti a vitéz ifjakat.
Hahót István 1323-ban Lindva várát és uradalmát kapta. F. VIII. II. 242. 457—463.
3) Ardói Zoárd fiai, János és György apródok a nápolyi hadjáratokban a saját költségükön hadakoztak és érte 1356-ban Bihar- és Ugocsamegyében fekvő birtokaikra pallos jogot (ius gladii) kaptak. F. IX. II. 492. IX. III. 490.
9 F. VIII./II. 242.
védelmezté Balázsnak a hősi elsz és tekintet hagyták, n hadi sarc i kir. kártala tott kir. bir A foí testvéreive ellenségeit alatt" Bor:
karddal ve Költségeint megyei Ba
A Ka várának vi:
azt a várat nemeseket urabátyai, költségén Uraktól or:
és felszerel ben Ró vi székely isp főajtónálló
Az A egyébb érc jutalom, f<
jogát enge tyeztek. I és Simon { kitűnő eré Pilismegye:
nem vethe
9 F. i 9 F. }
;i) F. }
9 s i
19 —
ot és szemé- Pázmán vére,, edvelt apród 'ály lándzsája
magszakadás si birtokokat
a sem szen- régi maradt, tba osztották többi főurak dszántan őr-
ilt, a hadierő Lk birtokába . apródok a maguk költ-
ész csapatot
•éből fizette
»)
védelmezése dásukat az iz Árpádok, ik birtokait vámszedési (Milichdorf) bb ottan a
Balázs fő- íbet király- t a felkelő negvetéssel
r. apródokrói i vitéz ifjakat.
157—463.
kban a saját 5 birtokaikra
védelmezték, miközben Garai Miklósnak és a lováról leütött Forgács Balázsnak a vad horvát harcosok fejét vették, a királynék ölébe dobták, a hősi elszántsággal viaskodó Kanizsai István apródot pedig legyűrték és tekintettel fiatal korára, a többi gyerekember apróddal együtt, életben hagyták, majd bilincsbe verték, egy évig börtönben tartották és nagy hadi sarc (sarcina frigida) lefizetése után bocsátották haza. 1387-ben kir. kártalanítás (regalis remuneracionis) céljából a gesztesi vártól elszakí- tott kir. birtokot kapta, amely a győrmegyei Baráti falu határában feküdt,1)
A fogság után Zsigmond király szolgálatába állott ós érdekében testvéreivel együtt egész bandériumot állított ki; Mária és Zsigmond ellenségeit Szerbiába üldözték, hol István apród a „Kanizsaiak zászlaja alatt" Borics és Csesztrin várak ostrománál, Zsigmond szeme láttára, karddal vett bosszút a pártütőkön, akik őt a fogságban megkínozták.
Költségeinek megtérítése céljából testvéreivel együtt 1390-ben a sopron- megyei Barbacs, Sárkány és Kisfalud falvakat nyerte.2)
A Kanizsaiak még le sem rázták a szerb hadjárat porát, már is R ó várának visszafoglalására küldte őket Zsigmond király Zalamegyébe, ahol azt a várat az ausztriai német lovagok elfoglalták, a környéken a magyar nemeseket és jobbágyaikat rabolták, égették. Kanizsai István apród és Urabátyai, János esztergomi érsek és Miklós tárnokmester a maguk költségén hirtelenében két bandériumot toboroztak és R ó várát a német Uraktól orstrommal visszafoglalták. A Kanizsai urak csapataik zsoldjára és felszerelésére 2000 márkát áldoztak. Ezen kiadásaikért Zsigmond 1390- ben Ró várát engedte át nekik.3) Három év múlva Kanizsai Istvánt székely ispánná tette, majd utána nem sokára ismét udvarába hívta, főajtónállóvá, azután pedig udvarmesterré emelte.4)
Az Anjoukorban az apródoknak a hűséges szolgálatért, vitézségért
egyébb érdemekért az Árpádházi királyok szokása szerint járt ki a jutalom, földbirtokban, vagy birtokaikon a vámszedés és vásártartás j°gát engedték át nekik, vagy jobbágyaiknak adómentességet engedé- lyeztek. Bocsi Czudar Doniokos borsódmegyei nemes úrnak fiai: Péter és Simon gyermek koruk óta „szünet nélkül Lajos király oldala mellett kitűnő erényekkel" apródosko.dtak, amiért Czudar Péterre 1346-ban a Pilismegyei linye helység felét íratta, azon kiváltsággal, hogy földadót uem vethetnek a mondott jószágra és nem követelhetnek ottan elszál-
0 P. X . i. 333—334.
2) F. X , I . 600—604.
:i) F. X./I. 586—588.
4) S I 512. 517. 530. 562.
— 20 —
lásolást és élelmet a király emberei. Czudar Péter utóbb Borsódmegyé- ben a főispáni széket és a diósgyőri várnagyságot nyerte el.1)
Német Gergely fia, János apród, gyermekkora óta állandóan kisérte I. Károlyt utazásaiban, megelégedésére készítette az ügyes fiú u r á n a k szállását mindenütt. 1334-ben a saját személyére felmentést nyert a nádor és a megyei bírák ítélkezése alól, egyedül a király előtt tartozott törvényt állani.2) Később Szegeden a várnagyi tisztséget viselte.
Forgács Miklós fia, Baláss úrfi, g y e r m e k k o r á t ó l (a gradibus suae puericiae) forgolódott I Lajos apródjai között. 1382-ben Bárányteleke falu birtokába iktatta királya. Mária királyné idejében a p o h á r n o k o k mesterévé emelkedett és fentebb láttuk, hogy az elszánt fiatal főtiszt a királynék védelmezése közben tragikusan végezte ifjú életét 3) Ellenben jobban kedvezett a szerencse Bulcsi Simon apródnak, aki jutalmul fiúsított leányt k a p o t t feleségül és hatalmas nagy birtokba ült be. Kedvéért I. Lajos, a fiú-gyermekkel nem bíró Szikszai Péter gazdag nemesnek leányát, A n n a kisasszonyt őseinek birtokaiban elébe tette az oldalági férfi-örökösöknek, elrendelvén, hogy A n n a úrleány fiú módjára örökölje az apai javakat, egyúttal kedves apródjához adta feleségül.4)
Az apródok a harcban kapott sebekért, megcsonkulásért, apának, testvérnek háborúban t ö r t é n t haláláért, az Árpádkori szokások szerint nyerték a kárpótlást az Anjoui-korszakban. I. Károly apródjának, Csorba Péternek az apja, Sinka mester, a n n a k idejében III. Endrének volt
„kedves" apródja, számos várostromban küzdött, vérzett; nyíl és lándzsa ütötte sebeiért 1300-ban a kihalt asgúti erdőcsőszöknek földjót kapta Sárosban. Az A n j o u k t r ó n r a lépése u t á n I. Károlyt szolgálta és királya oldalán, a hűtlen főurak várainak ostroma közben, többször megsebe- sült, m i g nem Trencsén vára alatt a p á r t ü t ő k egyik kirohanás közben felkoncolták. Á r v á n maradt fiát, Csorba Pétert, apja haláláért a király 1321-ben az ungmegyei losola faluval igyekezett megvigasztalni.5)
Kompolti Pál sziráki v á r n a g y n a k fia, Kompolti Imre apród áilan- dóan kisérte I. Károlyt a hadjáratokban; tagját többször átjárta a lándzsa, megsebezte a nyíl. Jószágait, falvait a királyához való ragaszkodásáért szomszédja, Csák Máté szövetségese, Csobánka Pál e r & z a k o s főúr többször kiélte, prédára vetette. Károly király 1312-ben az Amadé-fiak ellen a rozgonyi csatára tartott és Kompolti Imre testvérjét, László
0 F. IX I. 356. 504. IX/III. 385. B. I. 6.
2) F. vili IV. 373.
3) F. X 1. 58. 89.
4)1 F. IX 111. 385.
•) F. VI. 259. Vili 11. 357. 4191.
vitézt Gyüi (hospitium) Amadékkal embereit, érkezéséig halva mar<
csapatostól haláláért é Csobánka kegyúri jo
Az í zatban és t a n ú k és i intézték e
Az e A n j o u k ír Árpádok A n j o u k u finomabb öltözködé többet az
Az még egys harci eré kodó fel számára csakhanu
és német Bécsben tartás az
környeze pengése Csak a t közneme!
Egerben
9 F 2) 1!
Vili 11. 536 Hasonló 1
apród Nag
Borsódmegyé- 3 el.1)
óta állandóan ) az ügyes fiú yére felmentést 1 a király előtt sztséget viselte,
gradibus suae 1 Bárányteleke
a pohárnokok fiatal főtiszt a ítét3) Ellenben k, aki jutalmul ilt be. Kedvéért :dag nemesnek :e az oldalági édjára örökölje 1.0
lásért, apának, okások szerint íjának, Csorba
!ndrének volt nyíl és lándzsa
földjét kapta ilta és királya zör megsebe- aanás közben iért a király sztalni.5)
s apród állán- írta a lándzsa, gaszkodásáért fezakos főúr
z Amadé-fiak érj ét, László
— 21
vitézt Gyürki faluba előre küldte, hogy ottan számára alkalmas szállást (hospitium) rendezzen be, de amint Kompolti László a faluba ért, az Amadékkal cimboráló dühös parasztok nyílzáporral fogadták a király embereit. A megszorított kiséret nem tartotta ki a harcot a király érkezéséig és Kompolti' László szállásmester vérbe csapzott taggal halva maradt az utcán. A megtorlás nem késett: a lázadó parasztokat csapatostól hóhérbárdra vetették, Kompolti Imre apród pedig testvérje haláláért és vagyona pusztulásáért 1323-ban a hűtlenségben elmarasztalt Csobánka Pálnak nyolc faluját és sármonostori birtokát nyerte a kegyúri joggal együtt.1)
Az új királyi ház idejében az apródok szerepköre a kormány- zatban és törvénykezés terén a régi maradt. Mint kir. kiküldöttek, tanúk és megbízottak az adott utasítás szerint a helyhez kötött ügyeket intézték el.2)
Az előre bocsátottakból megállapítható, hogy a lovagi nevelés az Anjouk mellett nem volt sokkal tartalmasabb és haladottabb, mint az Árpádok kúriájában, főképpen nem volt keményebb és katonásabb. Az Anjouk udvara egyedül a nyugati lovagrendekben megkövetelt jobb és íinomabb modor, ildomos viselkedés, társalgási ügyesség, választékos öltözködés, előkelő megjelenés és más külsőségek tekintetében nyújtott többet az apródoknak, mint az előző nemzeti királyok környezete.
Az apródélet igazi magyaros erkölcsben és bajnoki szellemben
mé g egyszer — utoljára — Mátyás király udvarában mutatott föl dicső harci erényeket: a hős lovagkirály és ragyogó elméjű humanista ural- kodó felügyelete alatt nevelték az előkelő apródokból a fekete sereg számára a vitéz tiszteket. A nagy király után a magyar lovagi nevelésben csakhamar beállott az elsorvadás folyamata: a magyar apródéletet cseh és német vérű királyainknak idegen szelleme fojtotta meg. Az állandóan Bécsben lakó Habsburgok idejében megszűnt a magyar királyi udvar- tartás az országban: a magyar apródok kipusztultak idegen királyaink környezetéből. Örökre elnémult a daliás magyar apródok sarkantyú Pengése és kobzos danája a kir. várkastélyok boltíves csarnokában.
Csak a török hódításnak véget nem érő pusztításaiban elszegényedett köznemes várnagyok — Szondi György Drégelyben, Dobó István Egerben — tartottak még egy-két apródfiút s mint saját gyermekeiket
9 F. Vlll/ll. 397-399. 538—543.
-') 1324-ben Pető apród Kompolti Imrét Sármonostor birtokába iktatta be. F.
Vlll/ll. 538—543 — 1326-ban János kir. apród határjárást végzett. F. V1I1/111. 136. — Hasonló kiküldetésben járt Kovácsi Pachota apród 1352-ben. F. I X 11. 145. — Bede apród Nagy Pált iktatta be az ajándékba kapott birtokába. F. IX. 111. 304.
féltve őrizték, „jámbor vitézekké nevelték" és róluk még haláluk órájában sem feledkeztek meg.
Mindennek ismertetése azonban már nem esik kitűzött tárgyam körébe.
* * *
Az apród — mint mindenütt nyugaton — úgy nálunk is, dédel- getett kedvence a királyoknak, váruraknak és nemes családoknak. Az
„úrfiak" között legelöl állott, A família szemefénye, büszkesége és gyakran fő-fő reménysége és pedig méltán, mert sok úri család elho- mályosult nevére, megcsappant erszényére gyakran egy-egy vállalkozó, merész apród vitézi hírnév, király kegye, előnyös házasság útján ismét fényt és gazdagságot derített.
Állása és tekintélye magas. A kir. apród, „udvari ifjú" már magister, azaz mester, ami nemcsak nemes fiút, „úrfit" jelentett, hanem tanult embert, aki a jogban és törvénykezésben jártas, a közügyek intézésében a király bizalmára érdemes és a felség képviselésére méltó.
A lovagi nevelés, apródi szolgálat a király mellett jó iskola volt a magyar nemes ifjaknak. Közülök kerültek ki az udvari ós országos főtisztek, a polgári kormányzat és bíráskodás intézői, a katonaság vezetői, a magyar faj értelmisége és fentartója, amely, ha néha-néha túlhatalomhoz jutott, a királysággal újat is húzott, de a szent korona felsőbbsógének mindenkor térdet-fejet hajtott. Birtokát a német, francia hűbéres lovagok módjára soha sem igyekezett a haza testéből kisza- kítani és irtózott attól, hogy a hazát a németek példájára apró hűbéres tartományokra szakgassa szét, hanem erényeivel és hibáival együtt mindenkor megmaradt a fajához és földjéhez ragaszkodó h ű magyarnak.
