A respublica litteraria és a császári udvar a 16. század második felében

ALMÁSI GÁBOR

A respublica litteraria és a császári udvar a 16. század második felében

Az a kozmopolita szellemi pezsgés, ami a császárság fővárosát, Bécset és Prágát a 16. század második felében jellemezte, sokáig folytatás nélkül m a r a d t .1 A m o n a r c h i a t ö r t é n e t é b e n ez a kulturális virágzás l e g i n k á b b a 1 9 - 2 0 . század f o r d u l ó j á n a k bécsi (és tegyük hozzá, b u d a - pesti) kulturális fellendülésével vethető egybe - véli a jelenség egyik legnagyobb szakértője, Robert Evans.2 Míg II. Miksa (1564-1576) k a p c s á n osztrák k u t a t ó k h a j l a m o s a k egyenesen udvari a k a d é m i á r ó l ( H o f a k a d e m i e ) beszélni,3 II. Rudolf (1576-1612) u d v a r á t a m a n i e r i s t a udvarok m i n t a p é l d á j a k é n t t a r t j á k számon.4

Magyarország m i n d a 16. század végi, m i n d a 20. század eleji kulturális virágzásból ki- vette a részét, még h a a 16. s z á z a d b a n jóval szerényebb m é r t é k b e n is, és m a m á r sokkal ke- vésbé i s m e r t s z e r e p l ő k k e l . A s z á z a d első f e l é n e k h u m a n i s t á i t és a r e f o r m á c i ó n e v e s e b b s z e m é l y i s é g e i t m o s t m e l l ő z v e e l e g e n d ő Oláh Miklós, V e r a n c s i c s A n t a l , D u d i t h A n d r á s , Zsámboky J á n o s , Istvánffy Miklós, Gyalui T o r d a Zsigmond n e v é r e hivatkozni. A császári udvarral h o s s z a b b - r ö v i d e b b ideig k a p c s o l a t b a n állt a legtöbb, e b b e n az időben élő m a g y a r - országi h u m a n i s t a , jóllehet n é h á n y a n végül előnyben részesítették az erdélyi u d v a r t , m i n t például Forgách Ferenc vagy Berzeviczy M á r t o n . Az eltérő h a l l g a t ó s á g n a k zenélő Tinódi Sebestyén és Bakfark Bálint is megtalálta az u t a t az udvarhoz.⁵ Csak kevesen voltak képe- sek a császári u d v a r v o n z á s á n a k ellenállni, m i n t például a k i v é t e l e s k é p e s s é g ű , é l e t é t or- vosként t e n g e t ő k a n o n o k , a Pozsonyban letelepült németalföldi filológus, Nicasius Ellebo-

1 Ez a tanulmány a Közép-Európai Egyetemen készült doktori disszertációm második fejezetére épül. Almási Gábor: The Uses of Humanism. Andreas Dudith (1533-1589), Johannes Sarnbucus (1531-1584), and the Humanist Network in East Central Europe. Budapest, 2005. 53-94.

2 Evans, Robert John Weston: The Imperial Court in the Time of Arcimboldo. In: Hulten, P. (ed.):

The Arcimboldo-Effect: Transformation of the Face from the Sixteenth to the Twentieth Century.

Milano-London, 1987. 51-52.

3 Ezt a terminust először Joseph Ritter von Aschbach használta: Geschichte der Wiener Universität.

Dritter Band. Die Wiener Universität und ihre Gelehrten 1520-1565. Vienna, 1888. 349.; a foga- lom történetéhez lásd Mühlberger, Kurt: Bildung und Wissenschaft. Kaiser Maximilian II. und die Universität Wien. In: Edelmayer, Friedrich-Kohler, Alfred (Hrsg.): Kaiser Maximilian II.:

Kultur und Politik im 16. Jahrhundert. Wien, 1992. 212. 35. jegyzet.

4 A mértékadó mű Rudolf udvaráról: Evans, Robert John Weston: Rudolf II and His World. Oxford, 1973. A mű 1997-es kiadása bibliográfiailag tájékoztat az újabb irodalomról (vii-xiv). Az osztrák és a magyarországi udvarkutatás szakirodalmát összegzi Pálffy Géza: A magyar nemesség bécsi in- tegrációjának színterei a 16-17. században. In: Fodor P á l - P á l f f y G é z a - T ó t h István György (szerk.): Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Budapest, 2002. 307-312.

5 Varjas Béla: Tinódi politikai pártállása. In: Uő. (szerk.): Irodalom és ideológia a 16-17. század- ban. Budapest, 1987. 91-112.; Homolya István: Bakfark. Budapest, 1982. 43-45.; Király Péter:

A lantjáték Magyarországon a 15. századtól a 17. század közepéig. Budapest, 1995, passim.

d i u s .6 Hiába b i z t a t t a p a t r ó n u s a , Radéczy István egri p ü s p ö k és a m a g y a r kancellár, Liszthi J á n o s az udvari szolgálatra - m i n d k e t t e n mellesleg m ű v e l t t a g j a i / p á r t f o g ó i voltak a res- publica litterariának - , és hiába keltette fel II. Rudolf személyes é r d e k l ő d é s é t , Ellebodius m é g a r r a sem volt h a j l a n d ó , hogy Rudolffal találkozzon, n e m hogy u d v a r i szolgálatot vál- l a l j o n , hiszen az „otium litteratum"-ot m i n d i g e l ő n y b e n részesítette:? „ n e m a k k o r a n a g y a j á n d é k , h o g y v a l a m e l y i k f e j e d e l m i u d v a r b a n m e g h ú z h a t o m m a g a m , m e r t t e r m é s z e t t ő l fogva s e m m i l y e n szolgálatot n e m szenvedhetek, és m e r t »félek az olyan lábnyomoktól, m e l y e k kivétel n é l k ü l egy irányba vezetnek«. Ha elégedett veled a f e j e d e l e m , n e m h a g y h a - t o d ott, amikor a k a r o d , h a n e m életed végéig szolgálnod kell. Ha elégedetlen, nevetségessé t e s z n e k , a m i s z á m o m r a , aki n e m e s n e k s z ü l e t t e m , és n e m vagyok i l y e n h e z h o z z á s z o k v a , r o s s z a b b lenne, m i n t maga a halál. Most teljes s z a b a d s á g b a n élek ..."8 Míg Ellebodius szol- gálattal szembeni ódzkodása jól i s m e r t irodalmi közhelyeket i d é z h e t e t t fel olvasójában, e z e n álláspont következetes képviseletével m á r csak kevesen b ü s z k é l k e d h e t t e k .

Az u r a l k o d ó i szeszélyektől u g y a n joggal l e h e t e t t t a r t a n i , és még e n n é l is i n k á b b az u d - v a r f i z e t é s k é p t e l e n s é g é t ő l , a császári szolgálat mégis az egyik l e g s t a b i l a b b és legvonzóbb alternatíva m a r a d t . Ezen a vidéken a konkurenciától az u d v a r n a k jóval kevésbé kellett t a r - t a n i , m i n t p é l d á u l I t á l i á b a n vagy a n é m e t f e j e d e l e m s é g e k t e r ü l e t é n ; a császári f ő v á r o s o n kívüli n é h á n y n a g y o b b városban és u d v a r b a n tevékeny h u m a n i s t a igen g y a k r a n a császári u d v a r r a l is k a p c s o l a t b a n állt. Legnagyobb k o n k u r e n s e k k é n t elsősorban az erdélyi fejedelmi és a b a j o r hercegi u d v a r j ö h e t t e k s z á m í t á s b a . Különösen megnövelte a császári u d v a r vonz- e r e j é t , hogy a b i r o d a l o m n a k ekkor lett először állandó fővárosa. Ebből m i t sem von le, hogy Rudolf m e g k é r d ő j e l e z t e Bécs a l k a l m a s s á g á t erre a célra, és az u r a l k o d á s á n a k nagyobb fényt biztosító, ősi P r á g á b a költöztette az udvart. Bécs és Prága vonzerejét n e m c s a k u r b a n i t á s u k m é r t é k e , császárvárosi rangjuk, h a n e m egyetemük is növelte, jóllehet m i n d k é t i n t é z m é n y m e g l e h e t ő s e n a l u l m a r a d t E u r ó p a r a n g o s a b b oktatási intézményeivel s z e m b e n .9

6 A németalföldi származású Nicasius Ellebodiusról lásd Kovács Romano Zsuzsanna: Nicasius Ellebodius Casletanus tra Padoua e Posonio. In: Tarugi, R. S. (Ed.): Rapporti e scambi tra umane- simo italiano ed europeo. "L'Europa é uno stato d'animo". Milan, 2001. 679-690.; Klaniczay Ti- bor: Contributi alle relazioni padouane degli umanisti d'Ungheria. Nicasio Ellebodio e la sua attivitá filologica. In: Branca, Vittore (ed.): Venezia e Ungheria nel Rinascimento. Firenze, 1973.

316-333. Mikó Árpád: Ianua Mortis. Nicasius Ellebodius (1535-1577) síremléke. Adalék a Ra- déczi-kör műpártolásához. In: Galavics Géza et al. (szerk.): Collectanea Tiburtiana. Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére. Szeged, 1990. 419-429. Egyházi hivatalára lásd Carolus Clusius leve- lét Justus Lipsiusnak: Gerlo, Alois-Nauwelaerts, M. A.-Vervliet, H. D. L. (ed.): Iusti Lipsi Episto- lae. 2. vol. Brussels, 1981. 343. (1587. március 22.)

7 Lásd Gianvincenzo Pinellinek írt levelét (1572. július 22.), idézi Kovács: Nicasius Ellebodius Casletanus, 683.13. jegyzet.

8 „Onde non é premio cosi grandé che mi possa tirare in corte di principi, essendo la mia natura inimicissima di servitú, et quia me vestigia terrent omnia adversum spectantia nulla retrorsiorum.

Si sodisfate al principe, non potete uscire quando volete, ma bisogna servire fino alia morte. Si non sodisfate, sete burlato e sbeffato, il che a me, come uomo nato ingenuo e non uso di contumelia, saria una pena piú grave che non é la morte. Adesso vivo in somma libertä ..." Ellebodius Gian- vincenzo Pinellihez: Milano, Biblioteca Ambrosiana, D 196 inf. 44r-44v. (1573. április 22.) Itt kö- szönöm meg Kovács R. Zsuzsannának és Mauer Zsuzsannának, hogy hozzáférhetővé tették szá- momra Ellebodius kiadás alatt álló levelezését.

9 A humanizmus szempontjából a prágai egyetemre lásd Smahel, Frantisek: Die Karlsuniversität Prag und böhmische Humanistenkarrieren. In: Rainer, Ch. (Hrsg.): Gelehrte im Reich: zur So- zial- und Wirkungsgeschichte akademischer Eliten des 14. bis 16. Jahrhunderts. Berlin, 1996.

505 - 5 ! 3 - ; Svatos, M.: Humanismus an der Universität Prag im 15. und 16. Jahrhundert. In:

A császári u d v a r szolgája m i n d e n k é p p kiváltságos helyzetben volt: az é v j á r a d é k o n túl az u d v a r n o k s z á m í t h a t o t t rangbéli és t á r s a d a l m i e m e l k e d é s r e (tiszteletbeli címekre és gyak- r a n n e m e s í t é s r e is), v a l a m i n t k ü l ö n b ö z ő , főleg anyagi t e r m é s z e t ű e l ő n y ö k r e ( a d ó m e n t e s l a k h a t á s , v á m m e n t e s közlekedés, p o s t a h a s z n á l a t , k a t o n a i szolgálat alóli m e n t e s s é g stb.).

Ezek az előnyök a z o n b a n j o b b á r a korszaktól függetlenek, és n e m m a g y a r á z z á k meg kielé- g í t ő e n , hogy m i é r t é p p e n a 16. s z á z a d m á s o d i k f e l é b e n válik Bécs és P r á g a a respublica litteraria egyik k i e m e l k e d ő e n f o n t o s központjává. M i n e k is köszönhető, hogy a művelt és tehetséges e m b e r e k és a császári u d v a r ennyire egymásra találtak I. F e r d i n á n d , II. Miksa és II. Rudolf u r a l k o d á s a alatt? H o g y a n zajlott le ez az „egymásra találás"?

A fenti k é r d é s e k r e a d o t t h a g y o m á n y o s válaszok általában a császárok személyiségéből i n d u l n a k ki, m a j d a „ p r o p a g a n d a - " vagy „reprezentációs célok" s z á m l á j á r a írják az udvari

„kultúrpolitika" sajátságait.1 0 Ez a t a n u l m á n y igyekszik ennél á r n y a l t a b b a n közelíteni a té- m á h o z : megpróbál r á m u t a t n i arra, hogy a h u m a n i s t a k u l t ú r a és i d e n t i t á s m e n n y i r e hozzá- kapcsolódott a császári szerepkörhöz, hogy az udvari k u l t ú r a a l a k u l á s á b a n m e k k o r a szere- pet játszott a respublica litterariának az udvarra gyakorolt h a t á s a , m í g e k u l t ú r a alakulá- s á b a n a császárok - F e r d i n á n d , M i k s a és Rudolf - szerepének f o n t o s s á g á t kevésbé h a n g - súlyozza, m i n t az á l t a l á b a n szokás.

E h á r o m u r a l k o d ó közül kétségtelenül a leginkább k u t a t o t t Rudolf volt a legkiemelke- d ő b b mecénás. Bár a m a n i e r i s t a u d v a r és a titokzatos császár rendkívüli m é r t é k b e n h a s o - nult egymáshoz, m é g vele k a p c s o l a t b a n is felmerül, hogy a s z a k i r o d a l o m eltúlozza szemé- lyes h a t á s á n a k szerepét az udvari kultúrára.1 1 A „Rudolf-jelenség" m a g y a r á z a t a k o r n e m fel- tétlen megoldás az a p j á r a , Miksára való mutogatás s e m , m i n t ahogy azt n e m r é g , a korszak egyik k u t a t ó j a , Nicolette M o u t t e t t e . Szerinte a Rudolf körüli h u m a n i s t a szellemi pezsgés Miksától e r e d e z t e t h e t ő , aki „tanult e m b e r e k e t és művészeket gyűjtött m a g a köré, gyarapí- t o t t a a császári g y ű j t e m é n y t , és egy tekintélyes császári könyvtár k i é p í t é s é b e kezdett".1 2

Mint látni fogjuk, e m o n d a t m i n d e g y i k állítása torzít. Miksa reneszánsz nyári pihenőhelye, a Neugebäude é p í t é s é r ő l szóló k ö n y v é b e n Hilda L i e t z m a n n u g y a n c s a k m e g e r ő s í t i , h o g y

Harder, H.-Rothe, H.-Kolár, J. (Hrsg.): Studien zum Humanismus in der böhmischen Ländern.

Cologne-Vienna, 1988. 195-206. Bécsre lásd Strnad, A. A.: Die Rezeption von Humanismus und Renaissance in Wien. In: Eberhard, W.-Strand, A. A.: Humanismus und Renaissance in Ostmit- teleuropa vor der Reformation. Köln, 1996. 71-136.; Mühlberger: Bildung und Wissenschaft; uő.:

Ferdinand I. als Neugestalter der Universität Wien. „[...] das Generalstudium, gleichsam eine hervorragende Pflanzstätte zur Verbreitung der Religion und zur richtigen Führung des Staates [ . . J ' . In: Seipel, W. (Hrsg.): Kaiser Ferdinand I.: Das Werden der Habsburgermonarchie. Wien- Milano, 2003. 265-275.

10 A császári propaganda lett Karl Vocelka monográfiájának vezérfonala. Vocelka, Karl: Die poli- tische Propaganda Rudolfs II. Wien, 1981. Vele egyidőben Miksa udvarának kultúrájáról is ha- sonló szellemben ír Altfahrt, Margit: Die politische Propaganda für Maximilian II. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung [MIÖG], Jg. 88. (1980) 283-312.; Jg. 89.

(1981)53-92.

11 Horsky, Zdenék: Wissenschaft am Hofe Rudolfs II. in Prag. In: Schultze, J. (Hrsg.): Prag um 1600. Kunst und Kultur am Hofe Rudolfs II. Freren, 1988. 69.

12 „[Maximilian] had gathered around him a group of artists and learned men, had added to the imperial art collection and started building up an impressive imperial library." Mout, Nicolette:

The Court of Rudolf II and Humanist Culture. In: Fuciková, E. (ed.): Rudolf II. and Prague. Lon- don, 1997. 220. Ugyanezt később is megerősíti, lásd Uő.: „Dieser einziger Wiener Hof von Dir hat mehr Gelehrte als ganze Reiche Anderer". Späthumanismus am Kaiserhof in der Zeit Maximili- ans II. Und Rudolfs II. (1564-1612). In: Hammerstein, Notker-Walther, Gerrit (eds.): Späthu- manismus. Studien über das Ende einer kulturhistorischen Epoche. Göttingen, 2000. 52.

a császár a k o r kiemelkedő t u d ó s a i t igyekezett u d v a r á h o z kötni, és e n n e k illusztrálásaként felsorol n é h á n y a t a bécsi u d v a r h o z k ö t h e t ő i s m e r t e b b h u m a n i s t á k közül. L i e t z m a n n f ő for- r á s a a v e l e n c e i követ, G i a c o m o S o r a n z o j e l e n t é s e , aki Miksa k i v á l ó m o n o g r á f u s á r a , Paula Sutter F i c h t n e r r e is m a r a d a n d ó b e n y o m á s t tett:1 3 „[Miksának, aki ekkor m é g csak király volt] c s o d á l a t o s udvara van, t e h e t s é g e s e b b e m b e r e k veszik körül, m i n t apját, r é s z b e n azért, m e r t királyságai területén az e m b e r e k őt j o b b a n kedvelik, és r é s z b e n azért is, m e r t j o b b a n fizet, és j o b b a n kielégíti a h o z z á fordulókat" - írta a követ 1563-ban, F e r d i n á n d halála előtt egy évvel.14 Tíz évvel k é s ő b b J u s t u s Lipsius T a c i t u s - k i a d á s á n a k a császárhoz intézett elő- s z a v á b a n , m o d e r n k u t a t ó k h o z h a s o n l ó a n , a b b a n l á t t a t t a M i k s a t u d ó s i e r é n y e i n e k egyik igazolását, h o g y bécsi u d v a r a „több művelt főt számlál, mint m á s h o l egy egész királyság".1 5

Lipsius k u d a r c a , hogy u d v a r i állást szerezzen Bécsben - Tacitus-előszavát é p p e célból de- dikálta M i k s á n a k - , p o n t o s a n rávilágít arra, hogy érvelésének m e n n y i r e csak vágybetelje- sítő f u n k c i ó j a volt. Ha valaki e h á r o m u r a l k o d ó közül t u d a t o s a n az u d v a r fényének emelé- sére t ö r e k e d e t t tehetséges e m b e r e k megnyerésével, az inkább F e r d i n á n d és Rudolf volt, mint Miksa, akinek egycb, t u d a t o s kulturális tevékenységét ( m i n t a k ö n y v t á r a i a p í t á s vagy az említett Neugebäude építése) sem árt a l a p o s a b b a n megvizsgálni.1 6 M i n d e n e s e t r e előre- bocsátható, hogy F e r d i n á n d vagy Rudolf esetében sem b e s z é l h e t ü n k a respublica littera- ríóval s z e m b e n i egyoldalú viszonyról. Az a megközelítés, m i s z e r i n t a c s á s z á r o k igyekeztek a többnyire vallásilag és nemzetiségileg is idegen h u m a n i s t á k a t m a g u k alá gyűrni, és a csá- szári p r o p a g a n d a és r e p r e z e n t á c i ó s z á m á r a megnyerni, téves - m á r csak azért is, m e r t Fer- dinánd, R u d o l f és Miksa a respublica litter áriának m a g u k is t a g j a i voltak, vagy legalábbis a h a t á r m e z s g y é j é n mozogtak, félig mint p a t r ó n u s o k , félig m i n t résztvevők.

13 Lietzmann, Hilda: Das Neugebäude in Wien. Berlin, 1987. 26-29., 161.; Fichtner, Paula Sutter:

Emperor Maximilian II. New Häven-London, 2002.

14 „Tiene una bellisima Corte, et hä appresso di se huomini piú qualificati che non hä il Padre, si perche di tutti Ii suoi stati tutti ricorrono ä lui piu uolontieri che al]'Imprc., come anco perche Ii paga meglio et Ii tiene piü sodisfatti." Fiedler, J. (Hrsg.): Relationen venetianischer Botschaften über Deutschland und Österreich im sechzehnten Jahrhundert. (Fontes Rerum Austriacum, Teil 2, Diplomataria, Band 30.) Wien, 1870. 217.

15 Tacitus: Historiarum et annalium libri qui exstant. Antverpiae, 1574. ,Atque hae ... quanti aesti- mes [studium doctrinae] hinc discimus, quod una Viennensis aula tua plures eruditos habeat, quam aliorum tota regna" Gerlo, Alois-Nauwelaerts, M. A.-Vervliet, H. D. L. (ed.): Iusti Lipsi Epistolae. 1. vol. Brussels, 1978.138.

16 Ferdinánd alakját több szempontból is mellőzte a történettudomány egészen a legutóbbi időkig.

Azonban a sok recens eredmény sem eléggé méltatja uralkodásának kulturális vonatkozásait. Ma- gyar vonatkozásban lásd a Rubicon 14. évf. (2003) 11-12. számát és a Történelmi Szemle 45. évf.

(2003) 1 - 2 . számát. Különösen fontosak Pálffy Géza bécsi udvarra vonatkozó átfogó igényű ta- nulmányai. Pálffy G.: A bécsi udvar és a magyar rendek a 16. században. Történelmi Szemle, 41.

évf. (1999) 3 - 4 . sz. 331-368.; Uő.: A magyar nemesség bécsi integrációjának színterei a 16-17.

században, 307-331- Lásd még Seipel, W. (Hrsg.): Kaiser Ferdinand I.: Das Werden der Habs- burgermonarchie, i. m.; Fuchs, M. (Hrsg.): Kaiser Ferdinand I. Münster, 2003.; Fuchs, M . - Kohler, Alfred (Hrsg.): Kaiser Ferdinand I. Aspekte eines Herrscher Ibens. Münster, 2003.; Koh- ler, Alfred: Ferdinand I. 1503-1564. Fürst, König und Kaiser. München, 2003. Historiográfiai áttekintéshez lásd Kohler, Alfred: Kaiser Ferdinand I. - Zur Forschungsgeschichte eines Zweit- geborenen. In: Kaiser Ferdinand I. Aspekte, 235-245.; Laubach, Ernst: Ferdinand I. als Kaiser.

Politik und Herrscherauffassung des Nachfolgers Karls V. Münster, 2001.

A r e s p u b l i c a l i t t e r a r i a

A respublica litteraria, a „ t u d o m á n y o s k ö z t á r s a s á g " a 16. századra E u r ó p a legtávolabbi ré- gióit is b e v o n t a a b b a a bonyolult k o m m u n i k á c i ó s rendszerbe, m e l y n e k főbb c s o m ó p o n t j a i t egy-egy ü n n e p e l t h u m a n i s t a jelentette, m i n t amilyen E r a s m u s vagy Lipsius volt, és mely- nek c s a t o r n á i n n e m c s a k t u d o m á n y o s i n f o r m á c i ó k a t és napi h í r e k e t h o r d o z ó levelek cse- réltek g a z d á t , h a n e m , f ő k é n t a j á n d é k f o r m á j á b a n , k ü l ö n b ö z ő ú j d o n s á g o k és r é g i s é g e k , természeti ritkaságok, kéziratok és könyvek is.17 Az egymással k a p c s o l a t b a n lévő l i t e r á t u s o - kat leginkább a közös iskolai t u d á s a n y a g t a r t o t t a össze - a 15. századi h u m a n i s t á k által m e g r e f o r m á l t és ú j r a k a n o n i z á l t studia humanitatis ( g r a m m a t i k a , retorika, poétika, törté- nelem és morálfilozófia),1 8 a m i az egyetemi o k t a t á s n a k ekkorra m á r E u r ó p a - s z e r t e alapjává vált, és a latin (és görög) nyelv ismeretén alapult. A közös érdeklődési t e r ü l e t e k e n és t u d á s - beli a l a p o k o n t ú l - b á r k e v é s b é m e g f o g h a t ó m ó d o n - h a s o n l ó ö s s z e t a r t ó e r ő v e l b í r t az a néhány közös gondolkodási és hitbeli premissza, melyet többé-kevésbé a respublica littera- ria m i n d e n tagja m a g á é n a k vallott. Ilyen volt például é r t é k r e n d s z e r ü k b e n a virtus, a t u d á s , a s z o r g a l o m előre helyezése, vagy a d o k t r i n á l i s kérdésekkel s z e m b e n a hit f o n t o s s á g á n a k hangsúlyozása, vagyis E r a s m u s a d i a f o r á k r a vonatkozó e l g o n d o l á s á n a k valamilyen szintű vállalása, de ilyen összekötő k a p o c s n a k s z á m í t o t t bizonyos életmodellek, sőt érzelmi s é m á k előnyben részesítése. Ezekből a közös p r e m i s s z á k b ó l következett, hogy t á r s a d a l m i , vallási, nemzetiségi, életkori és r i t k á n nembeli különbségeket, ha csak időlegesen is, a respublica litteraria a d t a identitás alá lehetett rendelni.1 9 Ugyanakkor, m i n t ahogy a t e m p l o m b a j á r ó g y ü l e k e z e t e t s e m f e l t é t l e n a k a t e k i z m u s t a r t o t t a össze, h a n e m l e g a l á b b e n n y i r e a t e m p - lomba j á r á s gyakorlata, úgy a respublica litteraria is rendelkezett bizonyos d i s t i n k t i v kul- turális szokásokkal, kezdve a k ü l ö n b ö z ő k o m m u n i k á c i ó s t e c h n i k á k k a l és civilizációs nor- mákkal, a kötelező peregrinációkon, a p u b l i k á l á s o n , a versíráson, a ritkaságok g y ű j t é s é n , az antik feliratok és régészeti lelőhelyek m e g ö r ö k í t é s é n keresztül a nyári rezidenciák vagy pri- vát m ú z e u m o k építéséig. E kulturális szokások közül n e m egynek kifejezetten elitista éle volt. Ez egyrészt k ö v e t k e z e t t a respublica litteraria összetételéből, hiszen j e l e n t ő s s z á m ú n e m e s , p ü s p ö k és u d v a r i e m b e r vett részt k o m m u n i k á c i ó s r e n d s z e r é b e n , m á s r é s z t abból a t ö r e k v é s b ő l a d ó d o t t , h o g y a h u m a n i s t á k egyféle kiművelt n e m e s s é g k é n t ( n o b i l i t a s lit- teraria) szerezzenek m a g u k n a k k ü l ö n h e l y e t a t á r s a d a l o m b a n , vagy legalábbis a n e m e s - ségre v o n a t k o z ó t á r s a d a l m i n o r m á k a t írják ú j r a .

A respublica litteraria és a fejedelmi u d v a r o k között n e m c s a k t a g s á g u k a t illetően m u - t a t h a t ó k ki jelentős átfedések, h a n e m k u l t u r á l i s szokásaikban, civilizációs n o r m á i k b a n is, jóllehet a h a s o n l ó szokások gyakran h o m l o k e g y e n e s t eltérő ü z e n e t e t h o r d o z t a k : m í g pél- dául egy h u m a n i s t a a r c k é p g y ű j t e m é n y az igazi nemességre v o n a t k o z ó szabályok felülírási szándékát t ü k r ö z h e t t e , egy n e m e s i a r c k é p c s a r n o k n a k leginkább az ősi s z á r m a z á s kifejezése volt a célja. Az u d v a r és a respublica litteraria közötti kulturális közvetítők azok a h u m a -

'7 Lásd Almási: The Uses of Humanism, 23-52.

18 Grendler, Paul F.: Schooling in Renaissance Italy. Baltimore, 1989.116-141.; Frijhoff, W.: Grund- lagen. In: Rüegg, W. (Hrsg.): Geschichte der Universität in Europa. Bd. 2. Von der Reformation zur Französichen Revolution (1500-1800). München, 1996. 5 3 - 8 6 . ; Verger, Jacques: Men of Learning in Europe at the End of the Middle Ages. Notre Dame, 2000.147-171.

Hasonlóképpen, a respublica litteraria lehatárolt nyilvánossága előtt bizonyos normaszegő elgon- dolásokat (mint pl. a királyság isteni alapjainak tagadása) is vállalni lehetett, legalábbis elméleti sí- kon, filozófiai megoldásként. Malcolm, Noel: Private and Public Knowledge. Kircher, Esoterism, and the Republic of Letters. In: Findlen, Paula (Ed.): Athanasius Kircher. The Last Man Who Knew Everything. New York-London, 2004. 297-302.

n i s t a műveltségű u d v a r o n c o k voltak, akik mindkét közösségnek tagjaivá váltak. Az udvari etikett első leírói, B a l d a s s a r e Castiglione, Giovanni Deila Casa (hogy csak a legjelentőseb- b e k e t említsük) m a g u k is tagjai voltak a h u m a n i s t a közösségnek. B á r m e n n y i r e b u r j á n z o t t is az udvarellenes i r o d a l o m végig a század során, és szinte kötelező érvényűvé vált az u d - v a r i á r m á n y s á g o k és a szolgai lét feletti kesergés2 0 m é g az olyan h ű s é g e s u d v a r o n c o k szá- m á r a is, m i n t a m i l y e n a d i p l o m a t a Augerius Busbeck volt,2 1 az u d v a r i etikett szabályait valószínűleg a l e g t ö b b udvari h u m a n i s t a gond nélkül b e t a r t o t t a , hiszen ezeket részben m á r a respublica litterariába t ö r t é n t szocializációja során elsajátította.2 2

A 17-18. századi t u d ó s k ö z t á r s a s á g r a vonatkozóan A n n e Goldgar megjegyzi, hogy a fel- világosodáshoz h a s o n l ó a n a respublica litteraria s e m k ö t h e t ő k i z á r ó l a g a p o l g á r s á g h o z , m é g ha gyökerei j ó r é s z t polgáriak is.2 3 Ez a 16. századról is e l m o n d h a t ó , b á r az arányokról n e h é z lenne állást foglalni. Különösen az teszi nehézzé a respublica litteraria t á r s a d a l m i összetételének elemzését, hogy sokan é p p e n a h u m a n i s t a diskurzus e l s a j á t í t á s á n a k köszön- h e t t é k udvari vagy egyházi k a r r i e r j ü k e t , nemességüket. Magyarország részéről elegendő az érseki r a n g r a e m e l k e d e t t Vitéz J á n o s r a , S z a t h m á r y Györgyre, Oláh M i k l ó s r a , Verancsics Antalra vagy a n á d o r i m é l t ó s á g r a j u t o t t Nádasdy T a m á s r a gondolni. Ezek az emberek, akik kliensből p a t r ó n u s o k k á váltak, de megőrizték i d e n t i t á s u k a t m i n t a respublica litteraria tagjai, saját p é l d á j u k k a l ösztönözték a t u d ó s k ö z t á r s a s á g b a való további asszimilációt.

20 Az udvarellenes irodalomról lásd Klaniczay Tibor: Udvar és társadalom szembenállása Közép- Európában (Az erdélyi udvar a XVI. század végén). In: Uő.: Pallas magyar ivadékai. Budapest, 1985. 104-123. Továbbá Jankovics József: Az udvarellenes tendenciák a 17. század eleji magyar költészetben, illetve Ács Pál: A prófétai szó - Udvar- és felsőbbségbírálat a magyar reformáció korai szakaszában. In: R. Várkonyi Ágnes (szerk.): Magyar reneszánsz udvari kultúra. Budapest, 1987. 86-103., 118-128. Francia részről lásd Smith, P. M.: The Anti-Courtier Trend in Sixteenth Century French Literature. Geneve, 1966. Német részről: Kiesel, H.: „Bei Hof, bei Höll". Untersu- chung zur literarischen Hofkritik von Sebastian Brant bis Friedrich Schiller. Tübingen, 1979-

21 Augerius Busbequius Török leveleiben szolgáltat példát arra, hogy az udvar megvetését még egy életen át tartó szolgálat után is illő volt kifejezni a tollat fogó humanistának. Forster, C. T . - D a - niell, F. H. B. (eds.): The Life and Letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. 1. vol. London, 1881. 399~

400. Ellebodiuséhoz hasonló függetlenségi ambícióra szolgáltat példát Szegedi Körös (Fraxinus) Gáspár, Nádasdy Tamás nádor orvosa, akiből végül soproni, majd pozsonyi orvos lett. Grynaeus Tamás: Amíg élek, mindig az emberek javát szolgálom ... Szegedi Körös Gáspár orvosdoktor és a Nádasdy család. In: Vida Tivadar (kiad.): „Szerelmes Orsikám ..." A Nádasdyak és Szegedi Kőrös Gáspár levelezése. Budapest, 1988. 296-297.

22 Érdemes lenne alaposabban megvizsgálni, hogy a Castiglione (Az udvari ember) és a Giovanni Delia Casa (Ga/aíeo) kéviselte „minima moralia", milyen mértékű recepcióra talált Bécsben és Prágában. Kiindulásként Burke, Peter: The Fortunes of the Courtier. The European Reception of Castiglione's Cortegiano (Cambridge, 1995) könyve használható. Burke rámutat (uo. 144.), hogy a Cortegiano egy 1587-es, az inkvizíció munkájától megtisztított kiadását Rudolfnak ajánlják (Do- menico Giglio kiadásában Velencében). Az udvari ember több magyarországi magánkönyvtárban is megvolt: Batthány Boldizsár és Hans Dernschwam is birtokolta (lásd Bürke, ua., index), Brutus Mihálynak is volt belőle példány. (Claudio Madonia: La biblioteca di Giovanni Michele Bruto.

Rinascimento, an. 23. [1983] 295), sőt Zsámboky Jánosnak - aki a Galateot is megvette - két pél- dány is volt belőle. Varga András-Monok István-Ötvös Péter (kiad.): Zsámboky János könyv- tára. Szeged, 1992. No. 56, 530, 2514. A Cortegianot Balassi Bálint is használta. Di Francesco, A.:

Castelletti e Balassi. In: Jankovics József (kiad.): Klaniczay-emlékkönyv. Tanulmányok Klaniczay Tibor emlékezetére. Budapest, 1994. 233-249. Lásd még Vígh Éva: Udvar és udvari etika a XVI- XVII. századi Itáliában. In: Uő.: Az udvari élet művészete Itáliában. Szöveggyűjtemény. Budapest, 2004.19-78.

23 Goldgar, Anne: Impolite learning: conduct and community in the Republic of Letters, 1680-1750.

New Heaven-London, 1995. 6.

A m e n n y i b e n a respublica litterariához t a r t o z á s t identitásbeli k é r d é s k é n t v e t j ü k fel, sokkal j o b b a n m e g é r t h e t ő és elfogadható e k o m m u n i k á c i ó s háló vegyes t á r s a d a l m i össze- tétele. A m e c é n á s érsek vagy fejedelem ugyanúgy érezhette és kiélhette ezt az i d e n t i t á s á t , m i n t a filológiai m ű v e k e t szorgosan publikáló egyetemi t a n á r . Mint a respublica litterariá- b a n (és afelett) álló személyek, a császárok kétségtelenül szerepet j á t s z o t t a k a h u m a n i s t a m ű v e l t s é g ű e m b e r e k udvari j e l e n l é t é b e n . Mielőtt a z o n b a n b ő v e b b e n k i f e j t e n é n k , v a j o n aktív vagy p a s s z í v - e ez a szerep, és r é s z l e t e s e b b e n f e l t á r n á n k , m e n n y i b e n is k a p c s o l ó d t a k a h u m a n i s t a gondolkozáshoz és kulturális szokásokhoz, é r d e m e s k i t é r n i egy sokat h a n g o z - t a t o t t tényezőre, a császári valláspolitikára.

V a l l á s i t o l e r a n c i a : a c s á s z á r i u d v a r e g y i k f ő v o n z e r e j e

Bécs és Prága t u d o m á n y o s r e n o m é j á t azok a respublica litteraria k o m m u n i k á c i ó j á t irá- nyító e m b e r e k biztosították, akik h a j l a n d ó k voltak a császárvárosba költözni. E n n e k egyik f o n t o s feltétele volt e városok kivételesen t o l e r á n s vallási légköre. E n n e k kivételessége k ü - lönösen akkor s z e m b e t ű n ő , h a az olasz és spanyol inkvizícióra, a h u g e n o t t á k k a l vívott h á - b o r ú k r a , a Szent Bertalan-éjszakai mészárlásra, VIII. H e n r i k önkényeskedéseire, a n é m e t - alföldi felkelésre, vagy a Németországot szétszaggató vallási viszályokra g o n d o l u n k , n e m is beszélve a k é s ő b b i e k r ő l , a h a r m i n c é v e s h á b o r ú r ó l vagy a c s e h o r s z á g i f e l k e l é s r ő l . E b b e n a k o n t e x t u s b a n a N é m e t - R ó m a i Birodalom keleti fele, v a l a m i n t Lengyelország a b é k e szi- getének számított. Ez magyarázza a holland h u m a n i s t á k és művészek, az itáliai n o n - k o n - f o r m i s t á k tekintélyes jelenlétét a régióban, k ü l ö n ö s e n a császárvárosban.2 4

Ennyire s o k n e m z e t i s é g ű és sokvallású b i r o d a l o m b a n , m i n t amelyet F e r d i n á n d ö r ö k ö l t és hozott létre, a k o r m á n y z á s aligha lett volna lehetséges, ha az u r a l k o d ó n e m h u n y s z e m e t a vallási, gondolkodásbeli különbségek felett; u g y a n a k k o r a központi h a t a l m i befolyás le- hetőségei is m é g m e g l e h e t ő s e n korlátozottak voltak. Jellemző erre a politikai k é n y s z e r ű - ségre az a u g s b u r g i birodalmi gyűlés (1525-1526) h a t á r o z a t a , mely felszólítja F e r d i n á n d o t n é m e t nemzetiségű u d v a r t a r t á s á r a , ugyanakkor m e g p a r a n c s o l j a neki, hogy m á s n e m z e t i - ségű és nyelvű t a n á c s a d ó k a t is vegyen m a g a mellé.2 5 A t ö r ö k veszély csak t o v á b b e r ő s í t e t t e ezt a reálpolitikát, mely az uralkodóról alkotott h a g y o m á n y o s felfogással is egybeesett: az- zal az elvárással, hogy a király egyedül vazallusa h ű szolgálatára legyen tekintettel. A b o h é - miai vallási e l k ü l ö n ü l é s r e k e z d e t b e n még m e g l e h e t ő s e n t ü r e l m e t l e n ü l reagáló és a m a g y a r - országi r e f o r m á c i ó t e r j e d é s é t törvényileg megállítani kívánó F e r d i n á n d fokozatosan vallási k o m p r o m i s s z u m o k kötésére kényszerült, sőt az augsburgi vallásbékében m á r oroszlánrészt vállalt. Rá kellett j ö n n i e , hogy a k i t e l j e s e d ő r e f o r m á c i ó m e g á l l í t á s á r a n i n c s e n e k h a t h a t ó s eszközei, és a r e m é l t vallási kiegyezés áldozatok n é l k ü l n e m é r h e t ő el: így vált a t r i d e n t i

24 Mout, Nicolette: Political and Religious Ideas of Netherlanders at the Court in Prague. Acta Históriáé Neerlandicae, t. 9. (1976) 1-29. Zaccaria Delfino pápai legátus 10000-re becsülte az eretnek olaszok jelenlétét Bécsben - nyilvánvalóan túlozva. Noflatscher, H. von: Sprache und Politik. Die Italienexperten Kaiser Maximilians II. In: Kaiser Maximilian II.: Kultur und Politik, 148. A monarchia vallási helyzetére összefoglalóan lásd Evans, R. J. W.: The Making of the Habs- burg Monarchy 1550-1700. An Interpretation. Oxford, 1979. 3-20. A régebbi irodalomból lásd Raupach, B.: Evangelsiches Oesterreich. Bände 1-3. Hamburg, 1741-1744.; Wiedermann, T.: Ge- schichte der Reformation und Gegenreformation im Lande unter der Enns. Bände 1-5. Praga- Leipzig, 1879-1886.; Tomek, E.: Kirchengeschichte Österreichs. Band 2. (1439-1648) Innsbruck, 1949.

25 Goetz, Helmut: Die Geheimen Ratgeber Ferdinands I. (1503-1564). Ihre Persönlichkeit im Urteil der Nuntien und Gesandten. Quellen und Forschungen aus italienischen Archiven und Bibliothe- ken, Jg. 42-43. (1963) 491, 269. jegyzet.

zsinattal s z e m b e n legfőbb k ö v e t e l é s é v é a két szín alatti áldozás és a p a p i h á z a s s á g e n g e d é - lyezése.2 6 M í g a r e f o r m á c i ó t e r j e d é s é v e l n e m é r t e t t egyet, kliensei vallási h o v a t a r t o z á s á v a l s z e m b e n F e r d i n á n d t ö b b n y i r e közönyös m a r a d t , j ó l l e h e t nyíltan n e m k a t o l i k u s t a n á c s a d ó - k a t n e m k í v á n t m a g a m e l l é v e n n i .^{2 7} Egy a n e k d o t a szerint a c s á s z á r szívesen m o n d o g a t t a , h o g y „jó b o r é s j ó e m b e r e k e r e d e t é t n e k u t a s d " .^{2 8} Ugyanezt m e g e r ő s í t i F o r g á c h F e r e n c vá- r a d i p ü s p ö k F e r d i n á n d feletti halotti b e s z é d é b e n : az u r a l k o d ó n e m a n e m e s i s z á r m a z á s r a vagy v a g y o n r a , h a n e m szolgálói erényeire, „ i n t e g r i t á s á r a " volt e l s ő s o r b a n k í v á n c s i .^{2 9} F o r - g á c h ezt n e m c s a k h í z e l g é s n e k szánta, hiszen a c s á s z á r t k ö r ü l v e v ő t a n á c s a d ó k j e l e n t ő s ré- sze v a l ó b a n m ű v e l t , e g y e t e m e t végzett, a l a c s o n y a b b s z á r m a z á s ú , vallásilag p e d i g l e g i n k á b b e r a z m i s t a k é n t j e l l e m e z h e t ő e m b e r volt.-³⁰ M a g y a r r é s z r ő l N á d a s d y T a m á s k a r r i e r j é b e n u g y a n ú g y a m ű v e l t s é g s z á m í t o t t , m i n t p é l d á u l Révay István és F e r e n c , D e s s e w f f y I s t v á n vagy u t ó b b C z i r á k y Mózes e s e t é b e n .^{3 1}

Igazán b e l s ő m e g g y ő z ő d é s b ő l az i r é n i k u s a l t e r n a t í v á v a l egyedül II. M i k s a k í s é r l e t e z e t t v a l l á s p o l i t i k á j á b a n , a k i n e k vallási t o l e r a n c i á j a m á r F e r d i n á n d u t o l s ó é v e i b e n p o l i t i k a i t é -

26 Ferdinánd valláspolitikájába jó bevezetést nyújt Fichtner, Paula Sutter: The Disobedience of the Obedient: Ferdinand I and the Papacy 1555-1564. Sixteenth Century Journal, vol. 11. (1980) 2 5 - 34. A bohémiai fellépésére lásd Pánek, Jaroslav: The question of tolerance in Bohemia and Moravia in the age of the Reformation. In: Grell, Ole Peter-Scribner, Bob (Eds.): Tolerance and Intolerance in the European Reformation. Cambridge, 1996. 231-248. Ausztriára vonatkozóan lásd Bibi, Viktor: Kirchenwesens im Erzherzogtum Österreich unter der Enns 1568-76. Archiv für Österreichische Geschichte, Jg. 87. (1899) 113-228.; Tomek, Ernst: Kirchengeschichte Öster- reichs. 2. Teil. Innsbruck-Wien, 1949. 278-330.; Mecenseffy, G.: Geschichte des Protestantismus in Österreich. Graz, 1956. 50-61.; Burkert, G. R.: Protestantism and Defence of Liberties in the Austrian Lands under FerdinandI. In: Evans, R. J. W.-Thomas, T. V. (eds.): Crown, Chruch and Estates. Central European Politics in the Sixteenth and Seventeenth Centuries. London, 1991- 5 8 - 69. Magyarországra vonatkozóan lásd Zoványi Jenő: Reformáció Magyarországon 1565-ig. Bu- dapest, 1921. 235-275., 455-471-

27 Karácsonyi J.-Kollányi F.-Lukcsics J. (kiad.): Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hit- újítás korából. 5. köt. Budapest, 1912. 320. (1550. ápr. 12-i rendelkezés.)

28 „Boni viri et boni vini non est quaerenda origo." Dudith András idézi Theodore Bézenek írt levelé- ben. Szczucki Lech-Szepessy Tibor (Ed.): Andreas Dudithius: Epistidae. Vol. 6. 1577-1580. Bu- dapest, 2002. 46. (1577. szeptember 10.)

„Assertatores ... oderat, Magistratus dignitates, & Regni munera ampliora, ita ut nihil gratiae da- ret, omnia uni virtuti tribueret, non qui opibus & nobilitate, sed qui vitae innocentia, atque integri- tate prestarent, deferebat." Forgách Ferenc: Oratio infunere Ferdinandi... Vienna, 1565. f. Er.

30 Tanácsadóira összefoglalóan lásd Kohler: Ferdinand I., 146-148. Továbbá Goetz: Die Geheimen Ratgeber Ferdinands I., 4 5 2 - 4 9 4 . A fontosabb vallási tanácsadók közül Lazarus von Schwendi, Georg Sigismund Seid, továbbá Georg Cassander és Georg Witzel említendők. Thomas, Nicklas:

Um Macht und Einheit des Reiches: Konzeption und Wirklichkeit der Politik bei Lazarus von Schwendi (1522-1583). H u s u m , 1995.; Louthan, Howard: The Quest for Compromise. Peace- makers in Counter-Reformation Vienna. Cambridge, 1997. 13-23., 106-122.; Pálffy Géza: Egy meghatározó kapcsolat Európa és Magyarország között a 16. század második felében. Lazarus Freiherr von Schwendi, 1522-1583. In: Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában. Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára. Kő- szeg, 2003. 101-120. (gazdag bibliográfiával); Vogel, Walter: Der Reichsvizekanzler Georg Sig- mund Seid, sein Leben und Wirken. Leipzig, 1933.; Henze, Barbara: Aus Liebe zur Kirche Reform:

die Bemühungen Georg Witzeis (1501-1573) um die Kircheneinheit. Münster, 1995.

31 Szekfű Gyula: Az új nagybirtok kifejlődése és nemzeti szerepe. In: Hóman Bálint-Szekfű Gyula:

Magyar történet. 3. kötet. Budapest, 1935.182.

nyezővé vált.3 2 A lutheri k o r b a beleszületett Miksa nyitott m a r a d t az ú j vallási e s z m é k r e , és az a p a - f i ú konfliktus j e g y é b e n egy ideig m é g a katolikus hittel való szakítás gondolatával is eljátszott. Egy m a g á n b e s z é l g e t é s e n Stanislaus Hosiusnak, Bécs p á p a i n u n c i u s á n a k állítólag megvallotta, hogy s e m l u t h e r á n u s n a k , sem katolikusnak n e m t a r t o t t a magát, h a n e m ke- reszténynek.3 3 A r e f o r m á c i ó v a l érzett rokonszenve odáig t e r j e d t , hogy a szlovén r e f o r m á - tor, P r i m o z T r u b a r m i s s z i ó j á t is p a t r o n á l t a , és udvari p a p j á t , a n a g y n é p s z e r ű s é g n e k ör- vendő, p r o t e s t á n s s z e l l e m ű J o h a n n P f a u s e r t pedig évekig m e g v é d t e a p j a t á m a d á s a i t ó l .3 4

Végül F e r d i n á n d a t r ó n ö r ö k l é s feltételéül a p r o t e s t á n s b a r á t politika feladását s z a b t a , cse- rében k i j á r t a a választófejedelmeknél Miksa megválasztását, és elérte, hogy a p á p a enge- délyezze fia s z á m á r a a két szín alatti áldozást.3 5

Miksa u r a l k o d á s á n a k egyik legnagyobb é r d e m e , hogy a vallási ellentéteknek n e m adott helyt s e m a p o l i t i k á b a n , s e m az u d v a r b a n , s e m az e g y e t e m e n , m í g a vallási t ú l z á s o k ellen - legyen az a s z e n t h á r o m s á g t a g a d ó Egri Lukács felső-magyarországi tevékenysége vagy Georg E d e r katolikus provokációja az Evangelische inquisition című v i t a i r a t b a n - h a t á r o - zottan fellépett.3 6 A r e k t o r és tanácsos Eder n e m csak Miksát z a v a r h a t t a , h a n e m a vallási- lag m é r s é k e l t u d v a r o n c o k a t is, hiszen részben épp őket kritizálta: „[az udvari e m b e r ] félig l u t h e r á n u s , félig pápista, d e igazából egyik s e m ... pápistával p á p i s t a , l u t h e r á n u s s a l luthe- r á n u s ... röviden, az egyik vallás olyan neki, m i n t a másik."3 7

32 Miksa vallási attitűdjéről lásd Fichtner: Emperor Maximilian, 33-49.; Bibi, Viktor: Zur Frage der religiösen Haltung K. Maximilians II. Archiv für österreichische Geschichte, Jg. 106. (1918) 2 8 9 - 425. Miksa irénikus magatartása vált a császári udvart bemutató recens monográfia vezérmotívu- mává: Louthan: The quest for compromise, i. m.

33 Bibi, Viktor: Maximilian II., der rätselhafte Kaiser. Hellerau bei Dresden, 1929. 98.

34 A szlovén misszióról: Dimnik, M.: Primoz Trubar and the Mission to the South Slavs (1555-1564).

The Slavonic and East European Review, vol. 66. (1988) 386-387. Miksa támogatásának forrása:

Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses [a továbbiakban:

Jahrbuch], Jg. 19. (1898), no. 16081-82. Érdekes történetet hagyott Pfauser az utókorra. 1556-ban Ferdinánd kihallgatásra invitálta és követelte, hogy vallási eltévelyedéseiből térjen meg, bizonyos doktrinális pontokon változtasson véleményén. Pfauser makacsul ellenállt, amin olyannyira fel- dühödött az uralkodó, hogy németül, latinul, olaszul elmondta mindennek, arcon köpte, és kifej- tette, hogy szívesebben jut a pokolra katolikusként, mint Luther társaságában a mennyekbe. Ekkor Pfauser távozni készült, de Ferdinánd útjába állt, és ruhájából egy írást vett elő, melyről Pfauser egy pillanatra azt gondolta, hogy egy tőr. Néhány valláspolitikai tételről szerette volna kikérni véle- ményét, melyet állítása szerint ő szerzett. Pfauser átfutotta, majd megállapította, hogy a Bécsben tartózkodó ellenreformátorra, Peter Canisiusra emlékezteti a szöveg. Ferdinánd ezt mérgesen ki- kérte magának, de Pfauser bécsi tartózkodását végül továbbra is engedélyezte. Fichtner, Paula Sut- ter: Ferdinand I of Austria: The Politics of Dynasticism in the Age of the Reformation. New York, 1982. 250.

35 Miksa magyar királlyá koronázásakor is két szín alatt áldozott. Fichtner: Emperor Maximilian, 36-49.; Uő.: Ferdinand I of Austria, 251-256.; Louthan: The Quest for Compromise, 85-87.;

Fichtner: The Disobedience of the Obedient, 31.; Laubach: Ferdinand I. als Kaiser, 280-311.

36 Egri történetére lásd Szabó András: Egri Lukács „megtérése". Az antitrinitarizmus Északkelet- Magyarországon, 1565-1574. Budapest, 1984.; továbbá Uő.: Lukács Egri. In: Séguenny, A. (ed.):

Bibliotheca dissidentium, vol. XII, Ungarländische Antitrinitarier. Baden-Baden, 1990.127-150.;

Eder, G.: Evangelische inquisition. Wahrer und falscher Religion. Dilingen, 1572. Lásd Fichtner:

Emperor Maximilian, 195-196.

37 Idézi Bibi: Zur Frage der religiösen Haltung, 346.: „... halb lutherisch, halb bäpstisch und doch keines ganz sind ... bei den bäpstischen sind sie bäpstisch, mit den lutherischen lutherisch ... und gilt ihnen in summa ein religion soviel als die andere ..." A Habsburg-udvar nikodémizmusára lásd Louthan: The Quest for Compromise, 56-64.

Politikai s z e m p o n t b ó l a z o n b a n az i r é n i k u s út, a M i k s a által képviselt via media n e m vezetett m e g o l d á s h o z , a m i n t ezt a n é m e t vallási villongások eszkalálódása is m e g m u t a t t a . A század végére az erazmista alapokon álló humanista diskurzus helyébe a vallási kiszorítósdi l é p e t t . A spanyol királyi u d v a r b a n nevelkedett Rudolf u g y a n n e m lett a p á p á k n a k nagyobb t á m a s z a , m i n t elődei voltak, és f e n n t a r t o t t a m a g á n a k a vallási kiilöngondolkozás jogát, po- l i t i k á j á b a n e l e i n t e m é g i s a k e m é n y v o n a l a s e l l e n r e f o r m á c i ó t képviselte ( k ü l ö n ö s e n Bécs- b e n ) , és j o b b á r a csak P r á g á b a n g a r a n t á l t a a t ö b b vallású, k o z m o p o l i t a l é g k ö r továbbélé- s é t .3 8

A c s á s z á r o k i s k o l á z o t t s á g a é s t u d á s b a v e t e t t h i t e

A császári u d v a r és a respublica litteraria találkozásának feltételeit t o v á b b vizsgálva első- k é n t a császárok iskolázottságát é r d e m e s hangsúlyozni. Az uralkodói család fiútagjai a kor- n a k megfelelően átfogó nevelési p r o g r a m b a n részesültek, melybe a t e s t i és lelki gyakorlat, a h a d m ű v e l é s u g y a n ú g y beletartozott, m i n t a studia humanitatis t a n u l m á n y o z á s a . E b b e n n e m sokban k ü l ö n b ö z t e k azoktól az egyetemet j á r t vagy h u m a n i s t a m a g á n t a n í t ó t fogadó fiatal arisztokratáktól (köztük a P á d u á b a n tanuló B á t h o r y Istvántól), akik a h u m a n i s t a ké- zikönyvek s z e l l e m é b e n nevelkedve az érvényesüléshez a latin műveltséget is elengedhetet- l e n n e k tartották.39 F e r d i n á n d és g y e r m e k e i , köztük e l s ő s o r b a n M i k s a a z o n b a n n e m c s a k m a g a s szintű h u m á n képzésben részesültek, h a n e m a r e n e s z á n s z h u m a n i s t á k k a l összhang- b a n mélységesen h i t t e k az oktatás, a nevelés t á r s a d a l m i h a s z n á b a n is. A Spanyolországban felnövekvő és t ö b b évet N é m e t a l f ö l d ö n időző F e r d i n á n d személyes i s m e r ő s e volt E r a s m u s - n a k , akivel A u s z t r i á b ó l is t a r t o t t a a k a p c s o l a t o t , sőt m i n d e n valószínűséggel olvasta tőle A keresztény fejedelem neveltetését, melynek második kiadását a r o t t e r d a m i h u m a n i s t a neki a j á n l o t t a .4 0 A m e g h í v á s ellenére E r a s m u s n e m lett a fiatal herceg t a n í t ó j a ( m a g a helyett ép- p e n J u a n Vivest, a h u m a n i s t a p e d a g ó g i a másik nagy m e s t e r é t a j á n l o t t a ) , m i n t ahogy azt a felkérést is visszautasította, hogy a haldokló bécsi egyetemen tanítson.4 1 A mélyen katoli- k u s F e r d i n á n d t u d á s b a vetett hite p e r s z e a h u m a n i s t á k mellett s z á r m a z h a t o t t akár magától Loyolai Szent Ignáctól is, aki a c s e h - m a g y a r királyhoz intézett leveleiben is kifejtette, hogy a „német b e t e g s é g r e " nincs a l k a l m a s a b b gyógyír a vallásos e m b e r e k o k t a t á s á n á l .4 2 Ferdi- n á n d , aki a j e z s u i t á k bécsi, prágai (és magyarországi) megjelenését elősegítette, valószínű- leg mélységesen egyetértett ezzel, és t á m o g a t t a Loyola bécsi képviselője, P e t e r Canisius k a - t e k i z m u s a i n a k t e r j e s z t é s é t is (megjegyzendő, hogy a császári előszóval ellátott katekizmus k i n y o m t a t á s á t M i k s a h e r c e g m e g p r ó b á l t a visszatartani).43 Kevésbé n y e r h e t t e meg Ferdi- n á n d tetszését Szent Ignácnak az a t a n á c s a , hogy űzze ki a p r o t e s t á n s o k a t a királyi tanács-

38 Rudolf valláspolitikájára lásd Kárpáthy-Kravjánszky, Mór: Rudolf uralkodásának első tíz éve (1576-1586). Budapest, 1933.; Evans: Rudolf II, 86-116.; Bécsre vonatkozóan Bibi, Viktor: Erz- herzog Ernst und die Gegenreformation in Niederösterreich, 1576-1590. MIÖG, 6. Ergänzungs- band (1901). 575-596.; Uö.: Die Religionsreformation Kaiser Rudolfs II. in Oberösterreich. Ar- chiv für Österreichische Geschichte, Jg. 109 (1921) 373-446.

39 A korabeli nemesi neveltetéshez lásd MacHardy, Karin J.: Cidtural Capital, Family Strategies and Noble Identity in Early Modern Habsburg Austria 1579-1620. Past and Present, No. 163. (1999) 36-75. (kiil. 37-)

4° Erasmus: Institutio principis Christiani, saluberrimis referta praeceptis ... recognita, cum aliis nonnullis eodem pertinentibus. Basileae, 1518.

41 A felkérés 1929-ben történt. Kohler: Ferdinand I., 56-57.

42 Miihlberger: Ferdinand I. als Neugestalter der Universität Wien, 271.

43 Fichtner: Ferdinand I of Austria, 248-250.

ból és az egyetemről, égesse el az eretnek könyveket, és akár h a l á l b ü n t e t é s t is alkalmazzon a p r o t e s t á n s t a n o k terjesztőire.4 4

F e r d i n á n d igyekezett fiai és u n o k á i o k t a t á s á t a saját e l l e n ő r z é s e alá vonni. Fiai, Miksa és F e r d i n á n d f ő h e r c e g e k l a t i n és n é m e t i r o d a l m a t egyaránt olvastak, h e t i h á r o m s z o r fo- galmazásokat készítettek m i n d k é t nyelven, és olvasmányaikat r e n d s z e r e s e n megvitatták.4 5

Az u d v a r n á l t a n u l ó i f j ú n e m e s e k csak l a t i n u l vagy csehül é r i n t k e z h e t t e k a h e r c e g e k k e l . Miksa - a p j a és főleg s p a n y o l felesége n y o m á s á r a - fiait t ö b b éven át a katolikus szellemű spanyol u d v a r b a n neveltette. Rudolf és öccse, E r n ő herceg s z o r g a l m a s a n b e s z á m o l t a k ap- j u k n a k a studia humanitatis területén tett előrehaladásukról, mely elsősorban Terentius, Julius Caesar, Cato, Sallustius, Horatius és t e r m é s z e t e s e n Cicero olvasásában, megbeszélé- sében és i m i t á l á s á b a n m e r ü l t ki.46 Mikor a hercegek k i s e b b f a j t a lázadásként latin helyett n é m e t n y e l v ű l e v e l e z é s r e p r ó b á l t a k á t t é r n i , k i v á l t o t t á k a p j u k r o s s z a l l á s á t . „ T a n u l n i , t a - nulni, t a n u l n i " - ez volt Miksa legfontosabb instrukciója, ez t ü k r ö z ő d i k az i f j a k leveleiből:

„Hiszem, h o g y F e l s é g e d p o n t o s a n t u d j a - í r j a t i z e n h á r o m é v e s e n Rudolf az a p j á n a k - , m e n n y i r e szeretnék F e l s é g e d n e k megfelelni, a m i r e s e m m i l y e n m á s m ó d o n nincs lehetőség, m i n t t a n u l á s s a l , m e r t v i l á g o s a n l á t o m , h o g y Felséged mily á l l h a t a t o s a n k í v á n j a , hogy s e m m i m á s s a l n e foglalkozzak csak a t u d o m á n y művelésével ..., t o v á b b á azt is c s a k n e m érteni vélem, hogy m e n n y i r e szükségem van arra, hog}' m i n d e n f é l e t u d o m á n y b a n művelt legyek, ... h o g y s e m m i s e m illik j o b b a n egy f e j e d e l e m h e z , m i n t h o g y művelt, o k o s , sokat tudó, e r é n y e s és harcias legyen, amit Felséged kétség kívül n á l a m j o b b a n t u d . "^{4 7} A nyelv- tudás - é r t h e t ő m ó d o n - n e m okozott p r o b l é m á t sem R u d o l f n a k , sem f e l m e n ő i n e k (kivéve a m a g y a r t u d á s t ) : Miksa, aki állítólag h a t - h é t nyelven beszélt és további h á r o m nyelvet t ö b b é - k e v é s b é m e g é r t e t t , m é g Z s á m b o k y J á n o s elismerését is kiváltotta, aki r á m u t a t o t t , m e k k o r a előnye s z á r m a z o t t ebből az u r a l k o d ó n a k , hiszen így b á r k i v e l t o l m á c s n é l k ü l be- szélhetett.4 8

F e r d i n á n d n a k az iskolázásba vetett hitét jól tükrözik a bécsi egyetemért t e t t f á r a d o z á - sai. M i n t ezt t ö b b s z ö r k i f e j t e t t e , a bécsi gymnasiumi o k t a t á s célja a vallás t e r j e s z t é s e és

44 O'Malley, John W.: The First Jesuits. Cambridge (Massachusetts)-London, 1995. 275-276., 282- 283.

45 Fichtner: Emperor Maximilian, 8-10.

46 HHStA, Familienkorrespondenz A, Kart. 2, ff. 1-63, 269-314. 32 levél maradt meg Ernő tollából és 30 Rudolftól 1564 és 1568 között.

47 HHStA, Familienkorrespondenz A, Kart. 2, f. 288. (1565. dec. 11): „Credo M.tem V.am optime scire, quam vehementer optem bene mereri de M.te V.a, idque nulla alia ratione potest fieri, nisi studendo, quia haud obscure video M.tem V.am obnixe cupere, ut omni cogitatione curaque in Studium literarium incumbam ..., praeterae ipsemet propemodum animadvertere videor, quam mihi maximé opus sit bene doctum esse in omni genere literarum, ... quod nihil magis deceat quemlibet principem, quam esse adprimum doctum, prudentem, sapientem, virtuosum, et bellico- sum, id quod V.a M.tas sine omni dubio melius me novit." Mindenesetre kettőjük közül a fiatalabb Ernő volt a szorgalmasabb. Rudolf bizonygatta, hogy testvérei közül neki kell a legokosabbnak lenni, hacsak nem akar Vencel cseh király sorsára jutni, akinek (ideiglenesen) Luxemburgi Zsig- mond magyar király szerezte meg trónját. (Uo. f. 290. 1566. febr. 17.) A sors iróniája, hogy be- következett az, amitől Rudolf már ekkor féli: élete végén testvére, Mátyás javára le kellett mondjon a magyar és cseh trónról. Lásd még Vocelka: Die politische Propaganda Rudolfs II., 102.

48 Gerstinger, Hans (Hrsg.): Aus dem Tagebuch des kaiserlichen Hofhistoriographen Johannes Sambucus (1531-1584). Österreichische Akademie der Wissenschaften. Philologische-Historische Klasse. Sitzungsberichte, Jg. 248. (1965) 15. Miksa és testvérei nyelvtudására lásd Holtzmann, Ro- bert: Kaiser Maximilian bis zu seiner Thronbesteigung (1527-1564). Berlin, 1903. 22.

a kormányzásra alkalmas emberek kinevelése volt.49 A sorozatos r e f o r m o k ellenére az egye- t e m m é g s e m vált v o n z ó b b hellyé, sőt t ö b b korábbi privilégiumát is elvesztette. A század de- r e k á n F e r d i n á n d ú j erővel fogott az i n t é z m é n y m e g r e f o r m á l á s á b a : ú j t a n á r o k a t hívatott m e g , eltörölte a bécsi p ü s p ö k n e k tett kötelező esküt, és kibocsátotta a Reformatio Novát (1554), m e l y b e n 4 0 0 0 g u l d e n r e duplázta az egyetem k o r á b b i költségvetését. A t a n á r i fize- t é s e k r e így á t l a g o s a n évi 170 gulden j u t o t t , ami nagyjából megfelelt az e u r ó p a i átlagnak, h a j ó v a l el is m a r a d t egyes itáliai és spanyol egyetemi keresetektől.5 0 A g a z d a g a b b és ambició-

z u s a b b diákok t o v á b b r a is legfeljebb u g r ó d e s z k á n a k , a k a d é m i a i p e r e g r i n á c i ó j u k első lép- c s ő j é n e k t e k i n t e t t é k a bécsi gymnasiumot, melyet t e k i n t é l y e s e b b i n t é z m é n y e k követtek, legtöbbször a p á d u a i egyetem. Bécs e r ő s ö d ő p r o t e s t á n s légkörének, F e r d i n á n d következet- len valláspolitikájának és Miksa elszánt i r é n i z m u s á n a k k ö s z ö n h e t ő e n az i n t é z m é n y még- s e m vált a Staatsräson szolgálójává, s e m egy katolikus intézménnyé.5 1 Radikális változások M i k s a halálával, E r n ő herceg régenssége alatt következtek be, amikor az e g y e t e m végleg el- vesztette vallási semlegességét. Ennek m e g is lett a következménye: a k o r á b b i évi tíz m a - gyarországi diák helyett az elkövetkező évtizedben m i n d ö s s z e alig t ö b b m i n t h ú s z a n j e l e n t - keztek.5 2

A c s á s z á r i g y u j t ő s z e n v e d é l y

A 16. század m á s o d i k felében a respublica litteraria egyik legjellemzőbb v o n á s a a m i n d e n - kire és m i n d e n r e k i t e r j e d ő gyűjtőszenvedély volt. Egzotikus és ritka n ö v é n y e k e n , állatokon, ásványokon, k ö v e k e n keresztül a gyűjtés k i t e r j e d h e t e t t r ó m a i feliratokra, pénzekre, szob- r o k r a ; középkori kéziratokra, régi és ú j könyvekre, t é r k é p e k r e és művészeti tárgyakra; m a - tematikai, csillagászati eszközökre, vagy é p p e n mitológiai állatok m a r a d v á n y a i r a (ilyen volt p é l d á u l az u n i k o r n i s ) . E gyűjtési láznak az eredete t ö b b tényezőre is visszavezethető. Ter- m é s z e t e s e n s z e r e p e t j á t s z o t t b e n n e a r e n e s z á n s z k í v á n c s i s á g , a világ k i t á g u l á s á v a l j á r ó szellemi frissesség, u g y a n a k k o r egybeesett a t u d o m á n y o s f o r r a d a l m a t m e g e l ő z ő felfokozott t e r m é s z e t t u d o m á n y o s é r d e k l ő d é s s e l .5 3 Az u r a l k o d ó i g y ű j t e m é n y e k e t (Kunst-, Wunder-

„Studium generale, tanquam praecipuum propagandae religionis et reipublicae recte gubernandae seminarium." Idézi Mühlberger: Bildung und Wissenschaft, 206. 14. jegyzet. Vagy németül:

„... das Generalstudium, gleichsam eine hervorragende Pflanzstätte zur Verbreitung der Religion und zur richtigen Führung des Staates". UŐ.: Ferdinand I. als Neugestalter der Universität Wien, 265-275.; Aschbach: Geschichte der Wiener Universität, 50-65.

Aschbach: Geschichte der Wiener Universität, 36-40. Egyebek között a Bécsbe hívott orientalista, Johannes Albertus Widmanstadius (Widmanstetter) volt a Reformatio Nova sugallója. A fizeté- sekre lásd Vandermeersch, Peter A.: Die Universitätslehrer. In: Geschichte der Universität in Eu- ropa. Bd. 2. 197-202. Pádovára vonatkozóan lásd Grendler, P. F.: The University of Padua 1405- 1606: a success story. In: UŐ.: Books and Schools in the Italian Renaissance. London, 1995. 7-17.;

Galileo 1000 forintos keresetére lásd Garin, E.: Galileo and the culture of his age. In: UŐ.: Science and Civic Life in the Italian Renaissance. New York, 1969. 100.

51 Lényegében Miksa legnagyobb érdeme e téren az egyetem vallási egyensúlya feletti őrködés volt.

Mühlberger: Bildung und Wissenschaft, i. m.

5² Tilmez, F. (Ed.): Conspectus históriáé Universitatis Viennensis ex Actis, veteribusque Documentis ab anno 1565. ad annum 1701. deductae. Vienna, 1722. (Ezt kivonatolja Weszprémi, 1.: Biogra- phia medicorum Hungáriáé et Transylvaniae. Vol. III. Budapest, 1968. 822-841.); Bibi: Erzher- zog Ernst und die Gegenreformation, 575-596.; Kissné Bognár Krisztina: Magyarországi diákok a bécsi tanintézetekben. 1526-1789. Budapest, 2004.13.

53 A gyűjtés és a 16. századi respublica litteraria kapcsolatára lásd Impey, O.-MacGregor, A. (eds.):

The Origins of Museums. The Cabinet of Curiosities in Sixteenth- and Seventeenth-century Europe. Oxford, 1985; Biagioli, Mario: Scientific revolution, social bricolage, and etiquette. In:

i 6 ~ ~

kammer) a z o n b a n a m ű v é s z e t t ö r t é n é s z e k többnyire k ü l ö n k a t e g ó r i a k é n t kezelik. Míg t ö b b - n y i r e a g y ű j t e m é n y e k r e p r e z e n t á c i ó s és p r o p a g a n d a f u n k c i ó i r a m u t a t n a k r á , a Kunst- kammert ezzel s z e m b e n egyesek kizárólag a kikapcsolódás (az otium), a szellemi kielégülés t e r e p é n e k látják.5 4 DaCosta K a u f m a n n ezt az apolitikus megközelítést t á m a d v a kifejti, hogy a fejedelmi g y ű j t e m é n y e k , akárcsak a patronálás, a luxusfogyasztás k a t e g ó r i á j á b a estek, hi- szen m i n d k e t t ő h ö z s z a b a d i d ő és p é n z kellett; ugyanakkor m i n d k e t t ő a diplomácia m ű k ö d - t e t é s é n e k eszköze volt. Ezen t ú l m e n ő e n a f e j e d e l m i g y ű j t e m é n y e k k ü l ö n s a j á t s á g a volt, hogy olyan k o z m i k u s üzenetet is h o r d o z t a k , mely a f e j e d e l e m szimbolikus h a t a l m á t volt hi- vatott hangsúlyozni.5 5

Az uralkodói g y ű j t e m é n y e k politikai és kozmikus üzenetétől e l t e k i n t v e leszögezhetjük, hogy t á r s a d a l m i f u n k c i ó j u k b a n e kollekciók nem s o k b a n különböztek a respublica littera- ria m á s m a g á n g y ű j t e m é n y e i t ő l ( k ü l ö n ö s e n a g a z d a g a b b h u m a n i s t a , f ő ú r i vagy p ü s p ö k i gyűjteményektől). Elegendő a császári Kunstkammer diplomáciai f o n t o s s á g á t á l t a l á n o s a b b szintre lefordítani, hogy láthassuk, a gyűjtés a legjelentéktelenebb g y ű j t ő i g h a s o n l ó t á r s a - d a l m i f u n k c i ó t t ö l t ö t t be: e b b e n az i d ő b e n a respublica litteraria k o m m u n i k á c i ó s r e n d - s z e r e j e l e n t ő s r é s z b e n a g y ű j t é s s z o k á s á r a épült. A g y ű j t é s k ö t ö t t e ö s s z e egymással a lite- r á t u s o k a t , a gyűjtési szenvedély volt az ajándékok és gesztusok c s e r é j é n e k apropója, a gyűj- tés t e r e m t e t t lehetőséget potenciális p a t r ó n u s o k megkörnyékezésére, a státusbeli k ü l ö n b - ségek lemérésére és megerősítésére; röviden, a művelt t á r s a d a l m i elit s z á m á r a n o r m a t í v elvárássá vált. M i k o r Carolus Clusius, számtalan f e j e d e l e m és a r i s z t o k r a t a botanikai „szállí- t ó j a " megkörnyékezte a h u m a n i s t a Gianvincenzo Pinellit, Európa egyik legnagyobb könyv- g y ű j t ő j é t , és a j á n d é k b a egy k ö n y v e t k ü l d ö t t neki, Pinelli azt felelte, h o g y ha n e m a k a r

„parasztnak" látszani ( h u o m o villanó), háláját valamilyen hasonló f o r m á b a n kell m a j d ki- m u t a t n i a , amire feltétlenül t ö r e k e d n i fog.5 6

Porter, R.-Teich, M. (Eds.): The Scientific Revolution in National Context. Cambridge, 1992. 11- 53.; Olmi, Giuseppe: L'inventario del mondo. Catalogazionc della natura e luogi del sapere nella prima etá moderna. Bologna, 1992.; Findlen, Paula: Possessing Nature: Museums, Collecting,

and Scientific Culture in Early Modern Italy. Berkeley, 1994. 293-392.; Uő.: The Formation of a Scientific Commuriity: Natural History in Sixteenth-century Italy. In: Grafton, A.-Siraisi, N.

(Eds.): Natural Particulars. Nature and the Disciplines in Renaissance Europe. Cambridge Mass., 1999. 369-400.; Davis, Natalie Z.: The Gift in Sixteenth-Century France. Oxford, 2000.

54 Schnapper, Antoine: The King of France as Collector in the Seventeenth Century. Journal of In- terdisciplinary History, Vol. 17. (1986) 187-201.; vö. Turner, Gerard l'E.: The Cabinet of Experi- mental Philosophy. In: The Origins of Museums, 214.; Olmi, Giuseppe: Science-Honour-Meta- phor: Italian Cabinets of the Sixteenth and Seventeenth Centuries. In: The Origins of Museums, 5-16.

55 Kaufmann, DaCosta Th.: From Mastery of the World to Mastery of Nature: The Kunstkammer, Politics, and Science. In: Uő.: The Mastery of Nature. Aspects of Art, Science, and Humanism in the Renaissance. Princeton, 1993. 174-194. A reprezentációs funkciókra vonatkozó vita összefog- lalása: uo., 174-180. Kaufmann kifejezése - „conspicuous consumption" - nem pontosan a lu- xusfogyasztást jelenti, hanem „reprezentatív fogyasztást" (uo., 177.).

s6 De Toni, G. B. (ed.): II carteggio degli italiani col botanico Carlo Clusio nella Biblioteca Leidense.

Modena, 1911. 177. (1575. március 19.): Pinellire lásd Grendler, M.: A Greek Collection in Padua:

The Library of Gian Vincenzo Pinelli (1535-1601). Renaissance Quarterly, vol. 33. (1980) 3 8 6 - 415.; Clusiusra idevonatkozóan lásd Egmond, Florike: Correspondence arid natural history in the sixteenth century: cultures of exchange in the circle of Carolus Clusius. In: Bethencourt, Fran- cisco-Egmond, Florike (eds.): Correspondence in the Age of Printing. Cambridge, 2005 vagy 2006. [megjelenés előtt].

K ö z t u d o t t , h o g y II. R u d o l f az ú j k o r i t ö r t é n e l e m l e g n a g y o b b g y ű j t ő i közé t a r t o z o t t .5 7

A császár kevesek által ismert és ezért még rejtélyesebbnek, még egyedibbnek vélt g y ű j t e m é - n y e u d v a r á n a k egyik legfőbb nevezetessége volt. A szolgálatában dolgozó festők a k o r leg- kiválóbbjai k ö z é tartoztak, m é g h a egyesek közülük, m i n t P i e t r o F e r r a b o s c o és G i u s e p p e Arcimboldo m á r F e r d i n á n d i d e j é b e n a császár szolgálatában álltak.5 8 A gyűjtésnek hagyo- m á n y a , mely f e s t m é n y e k e n , ékszereken, s z o b r o k o n túl k ö n y v e k r e és k é z i r a t o k r a is kiter- j e d t , Rudolftól II. Miksán és k ü l ö n ö s e n Miksa testvérén, az a m b r a s i kastély ú j j á é p í t ő j é n ,

(tiroli) F e r d i n á n d főhercegen keresztül akár Rudolf iikapjáig, I. M i k s a császárig is k ö n n y e - d é n visszavezethető.5 9 Amikor II. Rudolf kísérletet tett nagybátyja, F e r d i n á n d h e r c e g gyűj- t e m é n y é n e k megszerzésére, ezt az uralkodóház r a n g j a növelésének szükségességével indo- kolta.6 0 A R u d o l f r a és F e r d i n á n d hercegre jellemző t u d a t o s g y ű j t é s i tevékenységen túl a z o n b a n egy állandó, de szelektálatlan gyarapodással is s z á m o l n u n k kell: azzal a s z á m t a l a n műkinccsel, m e l y a j á n d é k k é n t vagy h o z o m á n y k é n t került az u d v a r b a .6 1

A császári gyűjtőszenvedély olyan p a t r o n á l á s i szokásokkal j á r t , amelyek serkentőleg ha- t o t t a k a respublica litteraria u d v a r i jelenlétére. N e m elsősorban a k é p z ő m ű v é s z e k r e gon- dolunk, akik m e s t e r e m b e r e k k é n t csak kivételes esetekben k a p c s o l ó d t a k be a „tudóstársa- d a l o m " v é r k e r i n g é s é b e , h a n e m olyan í r á s t u d ó k r a , akik a n t i k v á r i u s k é n t , k ö n y v t á r o s k é n t a gyűjtést elősegítették. Ez j ó l megvilágítható az antik p é n z é r m é k gyűjtésének p é l d á j á n , a m i a h u m a n i s t a t u d á s „eladására" kiváló lehetőséget t e r e m t e t t .

Mint egykor nagyapja, I. Miksa, F e r d i n á n d is gondot f o r d í t o t t é r m e g y ű j t e m é n y e meg- ö r ö k í t é s é r e : a n ü r n b e r g i szobrásszal, H a n s L a u t e n s a c k k a l l e í r a t t a , udvari t ö r t é n é s z é v e l , Wolfgang Laziusszal pedig k o m m e n t á r t fűzetett az egyes p é n z é r m é k h e z , melyeket egy kü- lön helyre, egy Kunstkammerbe költöztetett.6 2 A császár n u m i z m a t i k a i érdeklődése felkel-

s? Rudolfra vonatkozóan lásd Evans: Rudolf II, 162-195.; Lhotsky, Alfons: Festschrift des Kunsthis- torischen Museums zur Feier des fünfzigjährigen Bestandes. Bd. 2.: Die Geschichte der Samm- lungen. Teil I. Wien, 1945. 135-156.; Fucíková, E. (ed.): Prag um 1600. Beifräge zur Kunst und Kultur am Hofe Rudolfs II. Freren, 1988.; Kaufmann, Th. DaCosta: The School of Prague.

Painting at the Court of Rudolf II. Chicago, 1988.; Uő.: From Mastery of the World to Mastery of Nature; Vocelka, Karl: Rudolf II. und seine Zeit. Wien-Köln-Graz, 1985, 95-163.; Scheicher, E.:

Die Kunst- und Wunderkammern der Habsburger Wien, 1979.142-178.

s8 Arcimboldora: Hulten, P. (ed.): The Arcimboldo-Effect, i. m.

59 Mindhárom császárra (Ferdinándra, Miksára, Rudolfra) vonatkozóan Kaufmann, T. DaCosta:

Court, Cloister, and City. The Art and Culture of Central Europe 1450-1800. Chicago: University of Chicago Press, 1995, 166-183. Ferdinánd főhercegre vonatkozóan lásd Luchner, L.: Denkmal eines Renaissancefürsten; Versuch einer Rekonstruktion des Ambraser Museums von 1583.

Wien, 1958.; Scheicher: Die Kunst- und Wunderkammern, 73-136.; Lhotsky: Die Geschichte der Sammlungen, 179-210.; Hirn, Josef: Erzherzog Ferdinand II. von Tirol. Bd. 1. Innsbruck, 1885.

370-412.; I. Ferdinándra lásd Lhotsky: ua., 134-157., II. Miksára uo. 157-178. I. Miksa művészeti patronálására: Trevor-Roper, H.: The Emperor Maximilian I., as patron of the arts. In: Uő.:

Renaissance Essays. London, 1985. (1961) 13-24.

60 Lhotsky: Die Geschichte der Sammlungen, 285-287.

61 A hozományként és ajándékként kapott értéktárgyakra lásd Altfahrt: Die politische Propaganda für Maximilian //(1980), 300.; ua. (1981) 59.; Lietzmann: Das Neugebäude, 164-166.

62 Lazius, W.: Commentariorum Vetustorum Numismatum. Vienna, 1558.; Louthan: The Quest for Compromise, 28; Lhotsky: Die Geschichte der Sammlungen, 140-141., 146., 160.; Aschbach: Ge- schichte der Wiener Universität, 225-226.; Kugler, G.: Kunst und Geschichte im Leben Ferdi- nands I. In: Kaiser Ferdinand I.: Das Werden der Habsburgermonarchie, 212. Laziusra vonatko- zóan lásd Aschbach: Gesichte der Wiener Universität, 205-233.; Trenkler, Ernst: Wolfgang La- zius, Humanist und Bücher Sammler. Biblos, Jg. 27. (1978) 187-203.; Louthan: The Quest for

—