FEJLŐDÉSGAZDASÁGTAN
FEJLŐDÉSGAZDASÁGTAN
Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén
az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet,
és a Balassi Kiadó közreműködésével.
FEJLŐDÉSGAZDASÁGTAN
Készítette: Szilágyi Katalin
Szakmai felelős: Szilágyi Katalin 2011. január
ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék
FEJLŐDÉSGAZDASÁGTAN 11. hét
Hitelezés a fejlődő országokban Szilágyi Katalin
Bevezetés
• Korábban is hangsúlyoztuk:
a fejlődő országokban korlátozott hitellehetőségek, tökéletlen hitelpiac,
• A hitelek felhasználását nehéz követni.
• Szándékolatlan nemfizetés (involuntary default) vs.
szándékos, stratégiai nemfizetés (voluntary, stategic default)
• Rossz kikényszeríthetőség, főleg nemzetközi hitelnél:
• hihető fenyegetés a további hitelek visszatartása?
• kereskedelmi hátrányok (hagyják ezt a gazdasági érdekcsoportok?)
• maguk a büntetések amortizálhatják a piacot
• Hasonló gondok a nagy intézmények biztosítási szolgáltatásával
• a biztosítottakról való információk hiánya (tulajdonsági és viselkedési is!),
• egy területen biztosítottak kárai között korreláció lehet.
A hitel iránti kereslet
• Alaptőke/állótőke (fixed capital):
új vállalkozás, jelentős kapacitásbővítés
• Forgótőke (working capital):
rendszeres hiteligény pl. termelési inputok kifizetése és az árbevétel érkezése között
• Fogyasztási hitel (consumption loan):
jövedelemkiesés, vagy fogyasztási igénynövekedés,
pl. betegség-gyógyítás, esküvő
• Biztosítás iránti kereslet:
kockázatmegosztó közösségek
Tipikusan: mezőgazdasági hitelezés
• Formális, vagy intézményi hitelezők:
• állami bankok
• kereskedelmi bankok
• néha specializált hitelintézetek
• Fő gondjuk az információhiány
• ez nem baj, ha egyeznek a kölcsönadó és kölcsönvevő érdekei
• azzal akkor lehet gond, ha pl. fogyaszt befektetés helyett
• Korlátozott nemfizetési felelősség esetén bizonytalanság mellett rossz befektetési döntések születhetnek.
• Diszkrimináció a legszegényebbekkel szemben:
fedezetet kérnek, és számos illikvid formában nem is fogadják el.
Thaiföld
• A probléma: szegény vidéki gazdálkodók csak helyi informális hitelezőktől
juthatnak pénzhez, igen magas kamatra.
• 1966 – állami ösztönzés, program a formális hitelek elterjesztésére
(egyenlőségi és fejlesztési célokkal).
• 90%-ról 50%-ra (1975) ment le az informális hitelek aránya,
• de a hitelek egyáltalán nem jutottak el a legjobban rászorulóhoz.
Thaiföld
• Nyilván a helyi hitelezők információs előnyben vannak a hitel összegére, a felvevő
tevékenységére vonatkozóan, erős ösztönzők a visszafizetésre.
• Formális hitelek jobbára csak forgótőkére
kaphatók. Se a fejlesztésekre, se a fogyasztási pálya simítására nem igazán lehet elérni őket.
• Formális hitelek 12-14%-os kamattal,
informálisak 25–60%-os kamattal (monitoring költsége, kvázimonopol helyzet).
Helyi informális hitelezők főbb előnyei
• Elfogadhatnak pl. földet, sőt munkát is fedezetként, amit formális intézmények nem.
• Információ a hitelfelvevőkről
• Jobb hozzáférés formális intézmények hiteleihez
• Informális hitelezők típusai:
• rokonok-barátok közössége
• önkéntes hitelező- és kockázatközösségek
• termelési tényezőket kínálók (pl. földbirtokos)
• termékeket felvásárlók (kereskedők, feldolgozók:
molnárok)
Mezőgazdasági hitelezés
• A tökéletlenség miatt nincs keresleti és kínálati görbe.
• Információs problémák: személyes, hitelezési kapcsolatok, melyek idő- és erőforrás-igényesek.
• Helyi hitelezők fix ügyfélkörrel, ismétlődő tranzakciók
• Összefonódó tranzakciós kapcsolatok, piacok
• Változó kamat helytől, forrástól, hitelfelvevőtől függően- Chambar, Pakisztán: informálisan átlagosan 78% kamat,
de nagy szórással 18%–200% ! formális kamat 12%
• Adagolás: maximális összeg adott kamatra
• Exkluzivitás: hitelfelvételt csak egy helyről engednek – lokális monopóliumok.
Informális hitelpiacok elmélete
Hitelezők monopóliuma
• magyarázat a magas kamatokra
• empirikusan nem jól alátámasztott, legfeljebb igen lokális szinten
• elméletileg nem magyarázza a magas konkrét kamatokat, azok más formában is jelentkezhetnek
Hitelezői kockázat
• valamivel jobb elmélet
• szélsőséges formában: csak a lehetőségköltséget kérik a kamatban
• nagy nemfizetési kockázat (szándékolatlan és szándékos)
• i = formális kamat L = hitelösszeg,
p = visszafizetési esély r = informális kamat
• zéró profittal: p(1+ r )L – (1+ i )L = 0, vagyis i = [ (1+ r ) / p ] – 1
• ráadásul nincs jó kikényszeríthetőség
• empíria: valójában a megkötött hitelek viszonylag ritkán dőlnek be
Informális hitelpiacok elmélete
Nemfizetés és állótőkehitelek
• A nagyobb összegű, kockázatosabb hitel könnyebben bedőlhet.
• A prémium mértékének növelése önmagában is rontja az esélyeket.
• A beruházásra, migrációra fordított hitel esetén az ügyféllel megszakad a
kapcsolat,
ami nem érdeke a hitelezőnek
(még ha a felvevő vissza is fizeti a hitelt).
Informális hitelpiacok elmélete
Nemfizetés és fedezet
• Számos nem sztenderd fedezet
• jelzálog a földön
• annak haszonélvezeti joga
• munkakötelezettség
• akár élelmiszerjegyek, stb. is
• Kérdés: ki hogyan értékeli a fedezetet?
Egyenlően, vagy a felvevő jobban?
(ekkor abban bízhat a hitelező, hogy nem lesz stratégiai nemfizetés)
Informális hitelpiacok elmélete
• Példa: a hitelt felvevő farmer VS-re, földbirtokos (hitelező) VB-re értékeli farmer földjét mint
fedezetet
• F egyéb veszteség, amelyet a farmer nemfizetés esetén elszenved
• Stratégiai nemfizetésnél a farmer akkor fizet, ha L (1+i ) < VS + F
• A birtokos akkor kívánja inkább a pénzét vissza, ha
L(1+i ) > VB
• Abban az esetben kerül a hitel visszafizetésre, ha
VB < VS + F
Informális hitelpiacok elmélete
• Ha mindketten magasra értékelik a zálogot, óriási kamat lehet a hitelen, nemfizetést okozva.
• Valójában a nemfizetés lehet a gazda célja (l. szegény országokban a
földbirtok eloszlásának egyenlőtlenségei).
• Ez elsősorban fogyasztási hitelre és nem beruházásra érvényes.
Informális hitelpiacok elmélete
Nemfizetés és adagolás
• A felvevő szeretne
nagyobb összeget adott kamatra, de nem kaphat.
• A hitelező sokaknak szeretne hitel adni és magas kamatra.
• A felvevő végső esetben elérhet más forrást és A minimum-profitot
összességében
Informális hitelpiacok elmélete
• A felvevő megkapja a szükséges
hitelösszeget még elfogadható áron.
• Ha nem fizet, a hitelezőtől már nem kap többet kölcsönt.
• De mehet máshoz! ugyanennyiért!
Informális hitelpiacok elmélete
• Vegyük be a hitelfelvevő több időszakos döntését:
Tegyük fel, N időszakot lát előre
f(L) – L (1+i ) ≥ A (részvételi korlát)
• Ha mindig visszafizet: N x [ f(L) – L (1+i ) ]
• Ha nem fizet: f(L) + (N - 1 )A
• Tehát:
• N x [ f(L) – L (1+i ) ] ≥ f(L) + (N- 1)A hogy visszafizessen
• f(L) – [N /( N-1)] L (1+i ) ≥ A hogy visszafizessen, szűkebb!!!
• Mekkora N? -> minél kisebb, annál torzabb helyzet.
• Adott kamatra nagyobb hitelt is felvenne a hitelező.
Informális hitelpiacok elmélete
Információs aszimmetria és adagolás
• Eltérő kockázatú hitelfelvevők
(meg tudja-e a hitelező különböztetni?)
• Biztos és egy kockázatos típus (fele-fele arányban):
• A biztos várható haszna: R – (1+i )L és i1 = R/L – 1 kamatot fizetne
• A kockázatos várható haszna p [R’ – (1+i )L] és i2 = R’/L – 1 kamatot fizetne
Informális hitelpiacok elmélete
Információs aszimmetria és adagolás
• Így i2 > i1 (a kockázatos nem veszi figyelembe a saját kockázatát)
• A hitelező melyik kamatot válassza?
• П2 = p(1+i2)L – L
• П1 = 0,5 i1 L + 0,5[p(1+ i1)L – L]
• p < R /(2R’– R) esetén inkább alacsony kamatot választ.
Informális hitelpiacok elmélete
Nemfizetés és kikényszerítés
• Ha a hitelfelvevőnek kellően fontos a jövő, tehát megbízható, rosszabb feltételekkel is hitelezhetnek neki
f(L) – L(1+i) > f(L) – [N/(N – 1)] L(1+i) ≥ A
• Ha a felvevő több forrásból is szerezhet pénzt, érdemes lehet neki nem fizetni és átmenni (sokszor igyekeznek maradásra ösztönözni kedvezményekkel).
Informális hitelpiacok elmélete
• Min múlik a kikényszeríthetőség?
• Felvevő reputációja a hitelezők között
• Kis közösségben ez működhet, sőt szociális kikényszerítés is lehet.
• A fejlődéssel egy közösségben egyre kevésbé közvetlen kapcsolatok, szoros összetartás.
• De egy darabig még nincsenek erős formális intézmények.
• Ez rossz a hitelfelvevő klienseknek, költséges a felderítés
• 1981, Pakisztán: a hitel összegének 6,54%-a
• Lehet más meggyőződés a megbízhatóságról: más tranzakcióban való tesztelés (alkalmazás)
• Érdemes felderíteni?
• Rossz kockázatúak vannak, vagy csak opportunisták, akik nem fizetnek?
• Csak ha rossz kockázatúak léteznek, ad hasznos információt a felderítés.
• Ekkor a jók jelezhetnek visszafizetéssel, illetve először kis összegű teszthitelekkel.
Informális hitelpiacok elmélete
Összefonódó tranzakciók:
• Fennálló tartozás idejére a hitelező
használati jogot formál a felvevő valamely tulajdonára.
• Gyakran a hitelező és a felvevő üzleti kapcsolatban állnak.
• „Csak pénzkölcsönző” személy nem nagyon van a fejlődő országokban.
• Földbérlők hitelforrása a földbirtokos, földbirtokosé a kereskedő.
Informális hitelpiacok elmélete
• Tilos a kamat felszámítása sok
társadalomban, ezért például más
tranzakcióban nyilvánul meg a prémium.
• Ha a hitelen kívül egyéb rendszeres kapcsolat, összefonódás van, az
információ és más tranzakciós költségek kisebbek, könnyebb a kikényszerítés (sőt az összes tranzakcióban ösztönözhető egyszerre az „alárendelt” fél).
Informális hitelpiacok elmélete
• Az összefonódás azért is jó, mert kevésbé torzul a hitelügyletből származó teljes elosztható többlet
1. példa:
• A napszámosnak a bőséges időszakban van munkája, w bért kap, az ínségesben hitelt kell felvennie, L összegűt.
• A földbirtokos a bőséges időszakban dolgoztat, és vehet fel i kamatra hitelt, közvetíthet is a napszámosnak.
• Összekapcsolható a bérmunka és a hitel w* és i* paraméterek mellett
• w* = w –nél nincs összefonódás, csak tiszta munkaviszony és tiszta hitelviszony
• Tegyük fel, hogy w* < w, a napszámos részben munkájában fizet a hitelért.
• Érdemes lehet piaci kamatlábon hitelezni a birtokosnak, alacsonyabb bérrel fizettetve a hitelért.
Informális hitelpiacok elmélete
2. példa
• A termelő, akinek hitel kell a tényezők
megvásárlásához és a termékeit felvásárló kereskedő, aki jobb feltételek mellett kaphat hitelt.
• A rosszabb hitellel a termelő adott profitot mindenképp elér.
• Az összes többlet szempontjából optimális az lenne, ha a termelő elérné a kedvezőbb hitelt és aszerint termelne.
• A kereskedő ezt biztosíthatja neki egy olcsóbb felvásárlási árért cserébe, ami által a termelt mennyiség nem csökken.
Alternatív hitelezési politikák
• A hagyományos nagy formális intézmények nem alkalmasak a mezőgazdasági hitelezésre.
• A szükséges „mikroinformáció” miatt nem hatékonyak.
• 1. megoldás: az informális
intézményekre építeni és ezek mentén építkezni.
• 2. megoldás: mikroszintű
hitelintézmények tervezése.
Formális hitelek terjesztése informális közvetítőkkel / pro
• A fedezetek kezelésére alkalmasabbak az informális szereplők.
• Az informális szereplők jobb kockázatú hitelfelvevők
• Jobb információkkal rendelkeznek.
• Remélhető, hogy verseny alakul ki ezen a szinten, ami kontrollál.
• Társadalmi, vallási közösségek szintén jó közvetítők lehetnek.
Formális hitelek terjesztése informális közvetítőkkel / kontra
• Monitoring költségek:
• a több informális szereplő, több hitelfelvételi alternatíva
• ez nemfizetési kockázat
• nagyobb felderítési költség
• Összejátszás
• területek felosztása az informális hitelezők között (betartják, ha félnek egy kamatháborútól)
• Eltérő információk
• Ha egy informális szereplő jobban derít fel, mint a másik, és nagyobb lesz a hitelezhető forrása,
egészen kiszoríthatja a másikat.
Mikrofinanszírozás
• Formális hitelezés az informális intézmények mintájára.
• Lehet a formális intézmény
egyszerre hitelező és felvásárló – bár ilyen intézmény nehezen
felépíthető lehet.
• Alternatíva: a közösségi információs bázis kihasználása – Grameen
Bank: hitelezés csoportoknak!
Grameen-modell / pro
• A tagok egymás után kapnak hitelt, részletekben.
• Ha valakinek a hitele bedől, a többiek sem kapnak többet.
• Önszelekció ->mindenki azzal áll össze, akiben bízik.
• Egymás figyelése, ösztönzése,
segítése.
Grameen-modell / kontra
• Ha valaki fizetésképtelenné válik, a
többieknek is érdemes az addig kapott hitelt nem visszafizetni (egymás utániság).
• Túlbiztosítás lehet a csoportban, ami lehet, hogy szuboptimális hozamú felhasználáshoz vezet.
• Csoport-alapúsága miatt rugalmatlan, ami gyorsan változó környezetben hátrány (a
csoporttagok eltérő sikerű alkalmazkodása).
Grameen-modell /életképesség
• Magas adminisztratív költség
• korlátozott a kamat és a hitelösszeg
• bonyolult monitoring és szociális szolgáltatások
• Emiatt jelentős támogatás és
az intézménynek adott kedvezményes hitelek (1987–1994: 12–17%-os kamatú hitelek,
de a piaci alapú működéshez 32–45% kéne!)
• Több hasonló intézmény nemzetközi szinten, gyakran szolvensek, sőt profitot termelnek, számos más szolgáltatást nyújtanak
-> fokozatos kiemelkedés a szegénységből
Grameen-modell /teljesítmény
• Hogyan hatott a program a résztvevőkre?
• Mérni nehéz:
• torzítás az ismeretlen okból jó kockázatúak irányába ->a hatás túlbecslése
• torzítás az ismeretlen okból igen szegények irányába ->a hatás alulbecslése
• instrumentum kellene
• földbirtokos rokonok száma?
• program előtt/után résztvevők/nem résztvevők
• becsült hatás = 17cent/dollár
• relatíve költséges tehát, de számos járulékos hatás
• rászorulók azonosítása
• oktatási, kulturális hatások
• túlcsordulás