MAGYAR SZÓNOKKÉPZÉS A XVI. SZÁZADI •<

A NYELV- ÉS SZÉPTUDOMÁNYI OSZTÁLY KÖRÉBŐL

KIADJA A M A G Y A R TUDOMÁNYOS AKADÉMIA AZ 1. OSZTÁLY RENDELETÉBŐL

S Z E R K E S Z T I .

N É M E T H G Y U L A

OSZTÁLYTITKÁR

XXVI. KÖTET — 5. SZÁM.

MAGYAR SZÓNOKKÉPZÉS

A XVI. SZÁZADI

STRASSZBURGBAN

Í R T A

ECKHARDT SÁNDOR

LEVELEZŐ TA<^

/

FELOLVASTA AZ 1944. FEBRUÁR 7-1 OSZTÁLYÜLÉSEN

A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A K I A D Á S A B U D A P E S T

1 9 4 4

MAGYAR SZONOKKEPZES

A XVI. SZÁZADI

STRASSZBURGBAN

I R T A

ECKHARDT SÁNDOR

LEVELEZŐ T A G

FELOLVASTA AZ 1944. FEBRUÁR 7-1 OSZTÁLYÜLÉSEN

A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A B U D A P E S T

1 9 4 4

K I A D Á S A

HORVÁTH JÁNOS r. t.

KERECSÉNYI DEZSŐ 1. t

A k i a d á s é r t felel: Németh Gyula ig. és r. t., osztálytitkár.

23-218 S á r k á n y - n y o m d a r.-t. Budapest, VI., Horn Ede-u. 9. T e l . : 122 190, 326-066.

Igazgatók: Wcssely Antal és Wessely J ó z s e f .

A régi magyarok külföldi iskoláztatásáról már sok a d a t o t összeszedtek az irodalom és történelem búvárai, de csak ritka esetben tudták részletesen is ábrázolni, hogyan és mit tanultak a külföldi főiskolákon, mi volt a céljuk, mikor e r r e vagy a r r a az egyetemre beiratkoztak?

Most egy sorozat egykorú kiadvány vonta magára figyelmemet, mely részletesen bevezet minket XVI. szá- zadvégi külföldjáró magyar nemesurak tanulmányaiba. A könyvek érdekessége abban áll, hogy a növendékek, köz- tük több magyar i f j ú szónoklatait közli s egyúttal felvilá- gosítja a z olvasót pontosan arról, hogy mikor, milyen kö- rülmények között a d t á k elő dolgozataikat.¹

A kiadványok mind a strasszburgi ú. n. „Academia"

életének termékei. Ez a z akadémia tulaj donképen Sturm János, a híres pedagógus alapítása, ki három kis strassz- burgi gimnáziumból olvasztotta össze ezt a főiskolát, s a z t á n rektort is adott neki. Betetőzésül szánta a nyolc alsó osztályhoz, melyből később tíz osztály alakult ki, minden évre elosztott tananyaggal: ehhez fűzte az öt évig tartó akadémiai tanfolyamot. A hatodik évtől a huszadikig foglalkoztatta tehát a növendékeket.

Sturm János iskolájának célja volt egyrészt a cicerói ékesszólást tökéletesen elsajátíttatni a növendékekkel, d e egyúttal a humanista oktatást valláserkölcsi nevelésre is felhasználni. A valóságban azonban a „pietas" és a

„sapientia" háttérbe szorult a formális nyelvi képzés mö- gött. A Sturm-féle iskola tulaj donképen quintilianusi érte-

1 Tudtommal Junius Melchior könyveit csak Szinnyei J ó z s e f említi könyvészetében Balassa Zsigmond és Révay Péter neve alatt.

D e az ő adatai is hiányosak.

lemben vett rétoriskola volt, állapítja meg a pedagógia történésze.

Sturm János abban azonban lényegesen eltért a közön- séges kollégiumi neveléstől, hogy igen praktikus, gyakor- lati módszereket vezetett be a tanulásba: nyilvános elő- adásokat, beszédgyakorlatokat, szónoki tornákat tartott, sőt játékokat és sportot is latinul űztek iskolájában.

1566-ban Miksa császár akadémiai rangra emelte az iskolát, és baccalaureatusi valamint magisteri avatójogot engedélyezett neki. Ebből az akadémiából alakult aztán, 1621-ben, a strasszburgi egyetem.

A z iskolán természetesen a lutheránus szellem ural- kodott, mint a városon. De végül is Sturm János, ki a város több más vezető emberével a Bucer-árnyalatú kálvinizmus- hoz hajlott, kénytelen volt lemondani az iskola vezetésé- ről, mikor 1589-ben a Bucer-pártiakat száműzték.2

Már Sturm rektorsága alatt t a n í t o t t ékesszólást az akadémián a wittenbergi születésű Junius Menyhért, mert egyik művének a j á n l á s á t is mint ilyen írja alá, 1585-ben.3 1589 decemberében is még csak mint az aka- démia t a n á r a szerepel egyik művének címlapján.⁴ A kö- vetkező évben m á r a z akadémia rektora: úgy látszik, őt emelték Sturm J á n o s örökébe, mint olyat, akinek az ortodoxiája nem volt gyanús.

Hogy Strasszburgban már Junius előtt is jártak magyarok, annyi bizonyos. így Ramusnak számos magyar kapcsolata volt, de még nem ismerjük eléggé őket. Másutt idéztem a P á d u á t is m e g j á r t Polyáni Mátyást, ki 1577-ben strasszburgi „fő és bölcs" emberekkel beszélgetett Ma- gyarország sorsáról és közli az otthon levőkkel vélemé- nyüket, hogy Isten bűneikért s ú j t j a a magyarokat, és ezek szerint addig a „törökön győzedelem nem líszen, míg az Magyarokban tart." Más adatokból tudjuk, hogy Polyáni Mátyás két évvel azelőtt, 1575-ben, még P á d u á -

2 L. Sturmról és iskolájáról Schwartz: P a e d a g . Lexikon.

3 Methodus e l o q u e n t i a e comparandae. Argentorati, 1598.

( A k a d . Kt.)

4 Artis d i c e n d i praecepta. Argentorati, 1589.

ban járt. Tanulni ment-e, vagy másért Strasszburgba, egyelőre nem tudjuk.5

Juniusról egyébként nem sokat tud az irodalmi világ, pedig müvei igen népszerűek voltak a maguk idején.

Neve alighanem Jungból vagy Jungerböl van latinosítva.

Jöcher lexikona szerint 1545-ben született és 1604-ben halt meg.

A strasszburgi akadémia tehát már illusztris múltra tekintett vissza, mikor rektorának, Junius Melchiornak az a gondolata támadt, hogy közzétegye növendékei szónoki műveit.

Ezeket a szónoki gyakorlatokat a növendékek nyil- vános, meghívott előkelő közönség előtt adták elő. A meg- hívók dátumukkal együtt szintén szerepelnek a kiadvá- nyokban.

A gyakorlatok különböző természetűek voltak. A leg- gyakrabban Junius valami vitakérdést tűzött ki, s az egyes növendékek más és más értelemben válaszoltak: a vita- kérdések között a középkor óta divatos preferencia-kér- dések szerepelnek a leggyakrabban.

Pontosan a cicerói retorikai képzést szolgálta, hogy időnként eljátszották a nagy római rétor egyik-másik beszédét a megfelelő környezettel együtt: egyik i f j ú vállalta a praetor, a másik a védő, mások a bírák stb.

szerepét.

Köszönő és üdvözlő beszédek is előfordultak, többek között olyan, amit magister-avatáskor mondott el az ava- tandók nevében valamelyik jelölt.

Egészen közelről érint bennünket végül az újévi beszédek szokása: ilyenkor is valamelyik kiváló növendék beszámolt az elmúlt esztendő eseményeiről és üdvözölte a pártfogó fejedelmeket és a városi tanácsot.

5 P o l y á n i levelét 1. Az Ismeretlen Balassi Bálint, 15. 1. Hogy Páduában járt 1. Ernuszt Janka: Die ung. Beziehungen des H.

Blotius. A gr. Klebelsberg K. Magyar Történetkut. Intézet É v k ö n y v e X. évf. 32. 1. Bucsay Mihály írja nekem, hogy készen áll egy tanulmánya Belényesi v. Szegedi Gergely strasszburgi tanulóéveiről (1542—45).

A B u d a p e s t e n található J u n í u s - f é l e k i a d v á n y o k pontos listáját itt adom. Csak azokat sorolom fel, m e l y e k b e n magyar munkatár- sakkal is t a l á l k o z u n k :

Orationum, q u a e Argentinensi in A c a d e m i i , exercitii gratia scriptae et recitatae ab illustribus, generosis nobílibus et aliis: ad tractandum vero propositae fuerunt á M e l c h i o r e J u n i o Witen- bergensi, E l o q u e n t i a e ibidem Professore. P a r s II. Argentinae Per Lazarum Zetznerum M D X C I V . (1594); 446 lap. (Embléma: Minerva- fej. felirattal: Scientia Immutabilis.) (Egyet. kt. KP 943.)

H o z z á k ö t v e a Pars Tertia: 1595; 452 lap (csonka).

U g y a n a z a cím. P a r s Quinta. 1600; H o z z á k ö t v e Pars S e x t a : 1617; 480 lap. 321 lap (Egyet. Kt. Hf. 951). U g y a n a z a cím: Pars Prima. 1603; 560 lap. Hozzákötve: Pars Secunda. 1594; (Egyet. Kt.

Hf. 951). 444 lap

Orationum quae Argentinensi in A c a d e m i a , exercitii gratia scriptae et recitatae ab illustri. generös. Nobil. et aliis A d tractan- dum vero p r o p o s i t a e fuerunt ä M e l c h i o r e Junio Witebergensi, E l o q u e n t i a e ibidem Professore, Secundus Tomus. Orationes ad Genus causae Demonstrativum pertinentes c o m p l e c t e n s . Cum Gratia et privilegio Caesareae Majestatis. Argentorati. Sumptibus Lazari Zetzneri Bibliop. M. DC. XI. (1611); 1460 lap és index. (Minerva fej u. a. a felírat, de barokk keretben.)

Junius Menyhért maga e l m o n d j a egyik könyvének előszavában, hogy mint Sturm J á n o s és Erythraeus Bálint tanítványa a r r a törekedett, hogy a főiskolán korszerűen tanítsa a retorikát. Ami annyit jelent, hogy tanításában nemcsak a nagy írók kommentálására szorítkozik, hanem mintegy kézen fogva vezeti be tanítványait a nagy írók utánzásába. Ezért külön tanította nekik az írás és külön az ékesszólás művészetét. Ő tehát mint Sturm tanítványa, a tanítványok ügyefogyottságának leküzdésére, az ékes- szólás mintáinak tanulmányozásához szónoki gyakorlato- kat kapcsolt. Ő a d t a meg a szónoklat alapvonalait, témá- ját, kezébe a d t a tanítványainak az odaillő historikusokat és oratorokat, de magát a tárgyalást, kifejtést, feldíszítést a növendékekre bízta. Ez a módszer igen hasznos ered- ménnyel járt: a növendékek nagy kedvvel végezték munkájukat.6

Junius Menyhért tanítási elveit és előadásainak

6 Orationum . . Pars Prima. Argent. 1603. Praefatio.

anyagát két könyvben tette közzé. Az egyikben igen praktikus és élvezhető egyszerűséggel ismerteti a retorika tanulásának módszereit, sőt a stilisztikára is kiterjeszke- dik: mindenütt nem annyira a retorika anyagán, mint inkább a tanítás módszerén van a hangsúly. Ez a Metho- dus eloquentiae comparandae scholis rhetoricis tradita

(Argentinae 1598), mely az előszó szerint már 1585-ben elkészült, először foglalkozik a szónoklásra alkalmasság kérdésével, Cicero nyomán, m a j d elmondja, hogyan kell a compendiumokat tanulmányozni a nélkül, hogy az ere- deti forrásokat, authorokat elhanyagolnók. A retorika művelőinek a j á n l j a : Aristoteles retorikáját, Cicero reto- rikai műveit, Quintilianust, Hermogenest, akit nem egy iskolán túlságosan elhanyagoltak. De mivel a szónoknak ismernie kell a ,,locus communis"-ok tudományát, ehhez sok mindent kell olvasnia: filozófiát, dialektikát, fizikát, politikát és a költőket. „A költők szavainak ugyanis különös fényük van, eleganciájuk, súlyosságuk, fensé- gük; a tényeket és dolgokat kitűnően fejtik ki, különösen csodálatosak az érzések felindításában; az emberekben az előnyöket különös szorgalommal figyelik meg; és végül tudós, éles, finom szentenciákkal élnek, melyeket ha egy beszédben kellően és a maguk helyén alkalmazunk, mint megannyi drágakő díszlenek."

A filozófusokról és histórikusokról külön szól: nem a j á n l j a a sztoikusokat, mert túlságosan szeretik a közvé- leménytől eltérő szentenciákat, szavuk is száraz, homá- lyos, de az epikureusokat sem, mert azok meg az erköl- csösségtől eltérő nézeteket tanítanak. Viszont előírja, hogy olvassák Plato Respublicáját, de csak módjával és kellő ítélettel, mert ahogy ő írja le az államot, az inkább csak óhajtás, de a valóságban seholsem található. Ellen- ben ajánlatos szerinte Aristoteles politikáját olvasni, melyből mindenképen csak tanulhat a növendék. Xenofon és Plutarchos is hasznos olvasmány, de mindenek felett Cicero, akit f e n n t a r t á s nélkül lehet ajánlani mindenki- nek: annyira, „hogy az egyetlen Cicero a latin nyelvben a leendő szónoknak és politikusnak elégséges lehet."

Seneca bölcs szentenciái és az erény magasztalása miatt nem megvetendő olvasmány, de stílusa kerülendő.

A történetíróknál elsorolja az antik világ jól ismert auctorait, de az újkori történetíróknál nem mulasztja el megjegyezni, hogy a z egyes nemzeteknek is megvan a maguk történetírása, így a magyaroké: Turotius, Bonfi- nius és Soiter! (Egy Belli Pannoniéi per Pr. Fridericum Comitem Palatinum contra Solymannum c. mű német szerzője.) A poéták közül Homerus, Euripides és Teren- tius viszi el a pálmát.

Mikor aztán a r r a felel, hogy hát milyen szerzőkkel k e z d j e a növendék az otthoni olvasást, ami feltétlenül szükséges, Cicerót, Terentiust és Caesart a j á n l j a , a görö- gök közül Isocratest és Demosthenest, Aristotelest Plato előtt kell olvasni.

A könyvben különben a legszélesebben az imitatio művészete van kifejtve, különféle módszereivel (átrende- zés, rövidítés, kifejtés, fordítás stb.) Nemkülönben ér- dekes és jellemző, hogy mit a j á n l Junius növendékeinek írásgyakorlati témának és módszernek. Az első fok, hogy a tanuló saját nyelvén fogalmazzon rövid mondatokat mindennapi dolgokról, amiket a templomban, iskolában, mezőn, asztalnál és másutt hall, s ezeket aztán latin nyelven próbálja átírni. A második fokon s a j á t anya- nyelvére átfordított cicerói és terentiusi helyeket fordít- son vissza latinra. Harmadik fokon fordítsa Cicero leve- leit vagy meséket s a j á t anyanyelvére, aztán fordítsa vissza latinra. Ezt a módszert igen a j á n l j a . A negyedik fok a metaphrasis, vagyis görög szövegek latinra fordí- tása és megfordítva. (Ezt Cicero is nagyon dicséri.) Az ötödik fokon a j á n l j a , hogy poétákat kötetlen nyelvre írjunk át. A hatodik a locus communis kifejtése: helye- selni, cáfolni, ócsárolni. A hetedik a mitológiai és tör- téneti anyag feldolgozása, különösen az utóbbié. Az ókori történészek bőven szolgáltatnak ilyen témákat. A nyolcadik fok az ellenmondás gyakorlása, pl. Verrest megvédeni, Catilina p á r t j á t fogni stb. A kilencedik a filozófusok tételeit magyarázni, kifejteni, cáfolni; a leg-

alkalmasabbak e r r e az etikai és politikai témák; hasz- nosabbak is. És végül a legmagasabb fok a teológiai anyag: prófétákat, apostolokat, egyházatyákat magyarázni.

Nem megvetendő a hamis, nevetséges és abszurd témák kifejtése sem, tréfa és gyakorlat kedvéért, mint pl. az igazságot ócsárolni, a részegséget dicsérni, s más efféle, így dicsérte pl. Erasmus a bolondságot.

Kevésbbé eleven Junius második kézikönyve. Itt inkább a hagyományos quintilianusi retorika elveit fejti ki Artis dicendi praecepta secundum officii oratorii par- tes breviter ex Platone, Aristotele, Hermogene, Cicerone, Herenniano magistro, et Quintiliano congesta ac digesta címen (Argentorati, 1589). A növendékek a kisformájú, 451 lapos kötetből kényelmesen megtanulhatták az anyag- gyűjtés és szerkesztés elveit, de főleg a különféle figurák titkait, melyeknek alkalmazásával bizonyították szónoki készségüket.

Ez tehát az a disciplina, melyért Németországból, ritkán Franciaországból, de messze földről is: Litvániá- ból, Pomerániából, Morvaországból, Lengyelországból Strasszburgba gyűltek a fiatal nemesifjak. De bizonyára m á r igen jó híre volt az iskolának a magasabb osztályok- ban nálunk is, mert nem egy magyar nemesúr szerepel J u n i u s kiadványaiban.

2. RÉVAY PÉTER.

A legrégibb tanítványok között találjuk Révay Pé- tert, aki Junius köteteiben állandóan mint túróci gróf szerepel, a nagy Révay-család előkelő s a r j á t . Házi pap- jának emlékbeszédéből tudjuk, hogy 1568. február 2-án született és 1622. június 4-én halt meg, így tehát húsz éves volt, mikor Strasszburgban a z avatandó magisterek között említik.7

7 Hrabecius R a f a e l : Oratio funebris. 1622. A z avatás idejé- ről 1. alább.

Fraknói Vilmos külön tanulmányt szentelt Révay P é t e r a p j a és nagybátyja iskoláztatásának. (Akad. Ért.

Tört.-tud. II.) Innen tudjuk, hogy az apa, Révay Mihály B á r t f á n kezdte Stockei Lénárdnál, de aztán külföldre, P á d u á b a került. Révay P é t e r t is a p j a már hat éves korá- ban B á r t f á r a küldte Faber (Schmidt v. Kovács?) T a m á s keze alá; m a j d onnan Iglóra került Ursinus János mester- hez,8 aztán Bécsbe ment tanulni: ,,ad Patres". (Csak nem a jezsuiták kezébe került a lutheránus család s a r j a ? Volt egy Révay nyitrai püspök is.) Innen jut aztán Strassz- burgba Ferenc bátyjával együtt, mialatt lelki gondozásukat egy P a p p János nevű lelkész vállalta.

Révay Péter első szereplése Junius Menyhért kiad- ványaiban 1588-ból, az utolsó 1590-ből való, ami össze- vág Hrabecius állításával, ki szerint összesen három évet töltött Strasszburgban. Ö még hallhatta Sturm Jánost is prelegálni, mert 1588 végén m á r a felavatandó magister-

jelöltek között szerepel, kiknek nevében a strasszburgi születésű Sulzer Dávid kéri az avatást.⁹ Itt ezen az egy helyen említik az ő nevével együtt b á t y j á t Ferencet is, aki aligha vett olyan komolyan részt a tanulásban mint Péter, mert tőle semmit sem találunk a Junius-féle szó- noklatgyüjteményekben.

Az avatandók listájában Révay tanulótársai között főleg német birodalmi bárók és grófok szerepelnek, az osztrákokat többek közt egy Zinzendorff és egy Starhem- berg képviseli, a lengyelek közül Kozminec urai: Sandi- vogius, Stanislaus és J o a n n e s Jacobus ab Ostrorog vala- mint Stanislaus Luthomirski voltak társai a strasszburgi padokon.

Ez alkalommal a rektor, Junius Menyhért elmondta, hogy a közmondás szerint „extra Academias vitám esse nullám", vagyis a főiskolán kívül nincsen élet. Itt élese-

8 U g y a n e z időben T e l e g d y J á n o s végrendeletében f e l e s é g é n e k m e g h a g y j a , hogy fiait Bártfára k ü l d j e latint tanulni. A két T e l e g d y - testvér l e v e l e z é s é t most k é s z í t e m sajtó alá.

9 Orationum . . . S e c u n d u s Tomus. 1611. 148 1., és Orationum P a r s Prima. 1603. 556 1

dik az elme nemcsak a z iskolai oktatásban, hanem a tár- sakkal való beszélgetésekben is. A modor is csiszolódik és hasznos barátságok kötődnek, ámde Ezópus farkavesz- tett rókájának p é l d á j á r a hivatkozva — aki a többi róká- nak is ajánlotta: vágassák le a farkukat — óva inti az i f j a k a t attól, hogy rossz társakat válasszanak.

Révay Péter m i n d j á r t az első szónoki tornán sze- repel, mikor a rektor Livius elbeszélése alapján (Ab űrbe cond. 40) azt adta fel a hallgatóknak, hogy védő-, illetve vádbeszédet tartsanak egy gyilkossági szándékkal gya- núsított történeti személy felett. Livius szerint ugyanis Fülöp macedóniai király két fia, Perseus és Demetrius összetűzött az uralkodás miatt és az ármányos Demetrius a könnyelmű beszédű Perseust bevádolta a p j a előtt, hogy életére tör. Révay Péteren, úgy látszik, fogott mesterének tanítása, aki éppen a nevetséges, de jó témák között em- legeti az ittasság dicséretét s a vádlott mellett mentség- ként részegségét hozza fel.¹⁰ Az ő magyar környezetében elég gyakoriak lehettek az ilyen esetek. Révay nem hiszi, hogy testvérgyilkos lehetett az, aki bevallja, hogy ittas állapotban volt. „Bevallotta ez jámborul, hogy a lovas- viadal után bőven ivott és akkor mondott valamit, ami miatt a rosszindulatúaknál gyanúba keveredhetett: viszont szentül és állandóan tagadta, hogy cselszövényre gondolt volna." Majd elmondja, hogy Cicero, Solon, Cato, a filo- zófusok, a rómaiak, a poéták, sőt a mai udvari szokás szerint is kell valamit engedni a fiatalságnak; különben is a bor élvezete nem kárhoztatandó. Következik a bor dicsérete, Bacchus jótékony hatása: „Bacchus felvidítja a lelket, nem ránt kardot, Bacchus elkergeti a gondokat, Bacchus az embereket emberiesekké teszi, s akik neki a d j á k át magukat, míg másokat a fösvénység gyötör, az irigység ösztökél, azok vidám és szabad elmével körben jártatva a poharakat, barátaiknak Crassus és Nestor korát és mit tudom én még mi mindent kívánnak." Aki részeg, aki alig áll a lábán, akinek „három feje van" és mindent

10 Orationum . . . Prima Pars. 1603; 38. 1.

mozogni, forogni és mindent duplán lát, hogy emelje kezét m á s r a ? Nem lehet tehát senkit részegség, vagy egy- egy e l e j t e t t szó miatt vád alá helyezni.

A dologban az a komikus, hogy éppen egy lengyel, Kozminec ura, Ostrorogi János J a k a b vállalta a bor- párti Révay Péter c á f o l a t á t . . .

Hasonló, de talán még érdekesebb szerepe volt Révay Péternek, mikor 1589 decemberében már mint magister vesz részt azon a nyilvános tárgyaláson, ahol Cicero egyik híres szereplését játszották el Junius Menyhért tanítványai: a vesztegetéssel vádolt Murena pőrét a d t á k elő." Révay mint praetor elsőnek szólt a bírákhoz és röviden összefoglalta a vádat, m a j d átadta a szót a karintiai Grundner Kristóf bőrébe b u j t a t o t t Cicerónak, aki elszavalta a híres beszédet. Több interpellatio után aztán ú j r a Révay Péter praetor vette át a szót és összefog- lalta az eredményeket a bírák számára.

Cicero marad továbbra is, nyilván, az utánzandó minta, az álmodott tökéletesség. így 1590 szeptemberé- ben egy Rohrmann Gallus nevű erdélyi — nyilván szász

— e l m o n d j a a negyedik Catilina-beszédet.¹² Ekkor Révay Péter nem szerepel. De a következő év januárjában már nagy dicsőítő beszédet mond magáról Ciceróról.13

Hosszas szerénykedések után, hogy ilyen merészen fog bele e témába, hiszen dicsérni Cicerót, annyi, mint baglyot vinni Athénbe, sast repülni, delfint úszni taní- tani, e l m o n d j a életét, mely telve van csodás és jellemző anekdotákkal. Plutarchus nyomán tudja, hogy a n y j a Helvia f á j d a l o m nélkül hozta világra, d a j k á j a megjósolta, hogy Róma dicsősége lesz, gyermekségében feltűnt nagy eszével, társai királyuknak tették meg, mohón és sokat tanult.

Hazafiúi érdemei után Révay P é t e r mint szónokot jellemzi. Quintilianus nyomán állítja, hogy Ciceróban az

r

11 Orationum . . . Pars II. 1594; 248. 1. és 269. 1.

12 Orationum . . . Pars II. 416. 1.

13 U o. 208. 1.

ékesszólás minden e r e j e megvolt. Összeállítja, mi min- denről beszélt szónoki műveiben, egyenként jellemzi ki- válóbb beszédeit, elsorolja remek „locus communis"-ait.

Tanulság: ő legyen mindnyájunk fő tanulmánya, akit sze- retettel kell olvasnunk. „Legyen tehát ő bennünk a sze- retet buzgalma és heve", mely nélkül nemcsak az ékes- szólásban, de az életben sem lehet kiválót alkotni."14

A továbbiakban érdekes bepillantást nyerünk a ma- gyar i f j ú egyéb tanulmányaiba. Mivel — mondja — Cicero is tanult dialektikát, mi is szorgalmatoskodjunk s ne reméljük, hogy hírnévre teszünk szert, mielőtt beszélni meg nem tanulunk. Dialektika nélkül semmiféle dolognak genusát és speciesét nem tudjuk, sem azt meghatározva magyarázni, sem részekre osztani, sem az igazat és va- lótlant egymástól megkülönböztetni, sem az ellenkezőt felismerni, sem a kétértelműségeket egymástól elvá- lasztani.

És necsak olvassunk rétorokat, mint Cicero — itt megkapjuk Cicero retorikai tanulmányainak táblázatát — hanem mintegy vérünkbe szívjuk fel lényegüket.

Tanuljuk megismerni a rétorok hibáit is, — itt Révay Cicero korának szónokait jellemzi, — mert nincs olyan rossz szónok, akiben valami dicséretreméltó ne volna és megfordítva. Mint Cicero, mi se hagyjunk egyet- len napot elmúlni, hogy a k á r írásban, akár beszédben vagy magyarázásban ne gyakoroljuk magunkat.

S ekkor maga Révay jelöli meg külföldi tanulmá- nyainak végső célját: „Ami ha meglesz, a beszéd nagy- fokú soványsága és dísztelensége miatt m a j d nem teszünk olyan benyomást az egyházban, mintha nem tudnók azt sem, amit tanultunk és birunk, nem leszünk szótlanok az udvarnál, hallgatagok a bírói tanácsban, szótlanok a kö- vetségekben, csendesek a magánösszejövetelekben, hanem az ékesszólás irodalmi díszével magunknak és hozzátar- tozóinknak hasznára, hazánknak pedig védelmére és ol- talmára leszünk: másrészt — hiszen az isteni Plato ezt

14 Id. h. 225. 1.

a végső célt ismerte fel az ékesszólás fő c é l j á n a k — Istennek kedves szolgálatot teszünk, akinek minden tet- tünkről és szavunkról számot a d n i tartozunk."1 5

íme, előttünk r a j z o l ó d i k a m a g y a r közéleti főúr élet- c é l j a : pap, bíró, követ, udvari ember, mindez lehet a m a g y a r úr s ezért van szüksége a z ékesszólás tanulmányo- zására, de t u d á s á t Isten szolgálatába kell állítania.

Cicero a XVI. századi közéleti m a g y a r eszménye;

r o m a n t i k u s tisztelettel b á m u l j a államférfiúi és szónoki képességeit; ő a v á l a s z t o t t minta, ő hozzá igyekszik fel- e m e l k e d n i s a távoli ország szónoki székén az ő sikerei- ről ábrándozik. Mindez azonban a protestáns vallásosság á h í t a t á b a van merítve, miáltal Sturm J á n o s pedagógiai e l k é p z e l é s e pontosan tükröződik az i f j ú magyar főúr gondolatvilágában.

A m a g y a r humanista közfelfogás magas erkölcsiségét m u t a t j a Révay P é t e r n e k egy másik beszéde is, ahol arról elmélkedik a kitűzött tétel a l a p j á n , hogy a négy s a r k a - latos e r é n y közül melyik illik a legjobban a nemes em- berhez.1 6 1591 m á r c i u s á b a n t a r t o t t á k a növendékek ezt a nyilvános szónoki harcot: mindegyik erényről egy-egy n é m e t báró szólt, végül egy ötödik valamennyit szüksé- gesnek találta. R é v a y P é t e r a bevezető e l ő a d á s t tartotta, kifejtvén, hogy a z e r é n y gyakorlata elsősorban a nemes e m b e r r e kötelező.

Aristoteles e t i k á j á b ó l indul ki: az erény az ország a l a p j a . Nem a falak, a sok nép, a katonák ereje, az ágyúk t a r t j á k fenn az országot, hanem a nemesek tisztességre való törekvése (honesti Studium). Mint a n a p világítja

15 Quod si fiat, nunquam propter ieiunitatem atque inopiam orationis, illud ipsum q u o d et didicimus, et tenemus, ignorare vide- bimur, in Ecclesia multi, elingues in curia, taciti in iudiciis, infantes in legationibus, silentiarii in privatis congressibus sed f a c u n d i a literata ornamento nobis ac nostris, praesidio munimento- q u e p a t r i a e erimus, et vero (quem eloquentiae finem praecipuum divinus ille Plato constituit) gratum D e o obsequium praestabimus, cui et actionum cunctarum, ita et dictorum reddere aliquando rationes nos oportebit. Pars II. 1594, 228. 1.

111 1594; Pars II. 113. 1.

a csillagokat, úgy az előkelőek is ragyognak a nép előtt, s mindenki a jóra igyekszik, ha van kit utánozzon. „Mert amely elveket a z iskolákban a tisztségekről és erények-

ről kapunk, azokat nemcsak szorgalmasan meghallgatni kell, hanem azoknak, mint mondják, vérré kell válniok bennünk (in succum, quod aiunt, sanguinemque conver- tenda sunt). Nincs közünk azokhoz, kik bár nemes szár- mazásúak, oroszlánokat akarnak rókákkal összehozni és a bűnök táborába h a j t a n a k át, helyeslik a kegyetlenséget,

s azt állítják, hogy a jószívűség, a nagylelkűség nem fér össze a nemesi elvekkel, mert a jók szerintük nem él- hetnek soká. (Célzás a divatos machiavellizmusra.) A nemesnek virtusra kell törekednie. Amilyen a nap az égen, a szív az emberi testben, az imperátor a hadsereg- ben, a kormányos a hajón, a pásztor a nyájban, a csa- ládfő a házban, olyannak kell lenni a mások parancsoló- jának, vagyis a nemes embernek. Nincs nagyobb átok egy országra, mint ha fejedelmei és nemesei közmegvetésnek vannak kitéve. Ki remélhet jót attól, akit mintegy Isten helyezett magas polcára és mégis l e a l j a s í t j a magát!

Az előkelő urak magasan állnak és így mintegy köz- szemlére vannak kitéve, mint a szemölcs az arcon, vagy mint a magas tornyok az égő várban. Vak nem vezethet világtalant, bukott bukottat és nem kérheti számon életét mástól az, aki maga nem tud számot adni a magáéról.

Szép latin versek és Cicero jönnek az érvelés segítségére.

Végelemzésben az alacsony sorsúak sokszor jobban megérdemlik virtusukkal a dicséretet mint a nagyok.

Aristoteles szerint is a nemességet azért tisztelik, mert a jobbat mindig a jobbtól várjuk, nem a nemzetség fényes- ségétől, az ősök ködös képeitől, nem az ősök tetteitől, hanem mindenki a s a j á t virtusától. A sztoikusok is azt t a r t j á k , hogy nem a nemzetség fénye, hanem csupán a tökéletes erény a nemesség alapja.

Révay azonban nemcsak saját osztályára gondol, hanem a fejedelemre is: a gonosz uralkodók „bejönnek mint a róka, uralkodnak mint az oroszlánok és meghal- nak mint a kutyák."

Ebben a beszédben is éreznünk kell a magyar huma- nista közéleti erkölcs eszményét. Bizonyára sok kapzsi magyar főúr, a való élet körülményei közé helyezve, feudális jogai birtokában távol állott ettől a magas er- kölcsi eszménytől, d e tudomásul kell vennünk, hogy a z ott lappangott számos fiában, míg ki nem fakadt termé- kenyen, itt is ott is, mint Révay Péter esetében is.

Még érdekesebben ütközik ki a magyar jelleg Révay beszédében egy másik vitaszónoklás alkalmával. 1590 júliusában tűzte ki J u n i u s Menyhért azt a kérdést, hogy melyik szórakozás illik legjobban a nemesekhez? Egy osztrák gróf a mechanikát, egy másik a lovaglást, mások a dárdavetést, a birkózást, a versenyfutást, az ugrást, a halastavat, a muzsikát, a lengyel meg a társalgást és barátságot t a r t j a a legnemesebb szórakozásnak.17

Révay P é t e r a vadászat mellett száll síkra, e régi magyar mulatság mellett, mely például kortársának, Balassi Bálintnak költeményeiben is annyi szép képet hagyott.

Itt már s a j á t emlékeibe nyúlhatott a fiatal úr. A m ű f a j megköveteli p e r s z e az antik p é l d á k a t is: a vadá- szat régibb mint a lovaglás, hisz a bűnbeesés után is élt m á r az ember az állatokkal. Az antik példák Chiron,

Nestor, Theseus, Híppolytus, Cyrus, s nagy névre t e t t szert mint vadász Nagy Károly és I. (Madarász) Henrik, kiről egy disztichont is idéz (bizonyosan Juniustól kapta).

Mikor aztán a z érzelemkeltés eszközeihöz nyúl az alkalmi rétor, megerősödik a hangja. Milyen gyönyörűség a vadásznak az erdőben és sűrű átlátszatlan berkekben, melyeknek olyan finom illata van, hajnaltól estig ku- tyákkal és kézen hordott, csengőkkel megrakott sólymok- kal kóborolni! Ott láthat az ember mindenféle v a d a t járni-kelni, sőt e l e j t e t t vaddal megrakodva térhet haza.

Milyen kedves a m a d á r k á k édesded és mézes hangocs- káin felüdülni! Milyen gyönyörűséges dolog a t a r k a virágú földeken és réteken át száguldani! Nézni, amint a

17 1594: Pars II. 10. 1.

kutyák a nyulat szimatolják s ide-oda szaladgálnak okosan és fürgén, míg el nem érnek odújához.

A vadászat haszna, hogy a testet erősíti, az egész- séget megőrzi, a hadi mesterségre előkészít. Aki a z agan- csos jávor vagy a többi szarvas sebes futását, a nyúl gyors iramát követi, a róka cseleivel találkozik, a hiúz éleslátását felülmúlja, az tanul belőle.

Egyéb haszna, hogy a jobbágy földjét megvédi a kár- tevőktől, s ezzel szolgálunk a Justitiának. A Temperan- tiát gyakorolhatja a vadász azzal, hogy sok nélkülözést, böjtöt szenved, kőkemény kenyeret eszik, hullott almával, vagy egyéb gyümölccsel is beéri, vizet iszik és szabad ég alatt hál, esőt, havat elvisel. A Fortitudo erényét pedig szüntelen gyakorolja. Vagy tán gyerekjáték, mikor a medve nyers torka morog feléje, vagy a párosodó szarvas elé kerül, a dühtől remegő farkas rohan rá, vagy nyárs- sal kell a kant leszúrnia, mikor annak vérben és tűzben csillog a szeme? Kicsi a háborúban, aki nem volt vadász!

Mint vadász, megszokta a hajnali felkelést, a csatában is szükséges futást és üldözést, megtanulta, mint kell a va- dat meglőni, ledöfni mint az ellenséget. . .

Kevéssel azelőtt a humanista Polyáni Mátyás ugyan- ezt a nevelési programmot vázolta, mikor éppen Strassz- burgból ezeket írta Sennyey Ferencnek:

„Higgye k e g y e l m e d , hogy nem kicsin jelt ad a f f é l e iffju, jövendőre való jó vitézség felől, aki v a d á s z á s t , madarászást, halá- szást örvendi. Sok a f f é l e okosságok és bátorságok, gyorsaságok k e l l e n e k affélében lenni, az ki öreg vadra találkozik: mint azt k e l l j e n meglesni, megcsellegni, lűni, ha reá futamik, arcul szembe menni vele, meg nem ijedni, fogni, vágni, gyakni: mind e f f é l e aprólíkok az nagy dologra is bátorejtják és örvendeztetik ember- nek szivét."1 8

Mintha ugyanazokat a szavakat hallanók itt is, ott is. Magyar retorika ez, független Cicerótól és Sturm isko- lájától. Magyar nevelési programm hangzott el Révay

18 Eckhardt S.: A z ismeretlen Balassi Bálint, 15. 1.

szájából a strasszburgi tanácsurak, a birodalmi német grófok és bárók előtt is.

Különben Révay szerint az ókor példái is bizonyít- ják, milyen hasznos ez a nevelés! Nagy Sándor és Mithri- dates is hét évig vadászott. Caesar szerint a régi germá- nok is gyakorolták ezt a nemes szenvedélyt.

Végül a szükség is magával hozza a vadászatot, mert ha a nemesek elhanyagolják, a parasztok és mások föld- jeik védelmére kergetik a vadat s vadászat ürügye alatt vadorzást űznek, vagy éppen a tiszttartók ellen fordítják fegyverüket.

Itt megint a vadászó magyar úr beszél, aki jobbágyá- val áll szemben.

Nem kétség: a vadászat királyi és úri szenvedély volt mindenütt Európában, de ennyi bensőséggel és ennyi magyar színnel csak magyar szólhatott róla idegenben.

Benne van Révay P é t e r előadásában a magyar erdők és rétek illata, akárcsak Balassi Bálint énekeiben.

Még egy nyilvános dispután vett részt Révay Péter a strasszburgi akadémián, mely 1591-ben meg is jelent neve és a dispután elnöklő Graseccius Pál neve alatt, de sajnos, jelenleg nem áll módunkban anyagával meg- ismerkedni.19

T u d j u k , hogy Révay Péter később jelentékeny köz- életi pályát futott be. Országos biztos, királyi tanácsos, királyi táblai bíró, m a j d koronaőr lett. Mint II. Mátyás kedves embere, bár lutheránus volt, mindenkor hű m a r a d t a törvényes királyhoz, még Bocskay felkelése idején is.

Különös hűséggel ragaszkodott a szent koronához; tanul-

19 A könyv megvan az A p p o n y i - k ö n y v t á r b a n (356), azonban most nem áll r e n d e l k e z é s e m r e . Címe: D i s p u t a t i o de Mutuo Materia.

In i n c l y t a Argentoratensium A c a d e m í a exercitii causa . . . conscripta et p r a e s i d e . . . P a u l o Graseccio defensa. Argentorati 1591. A z e g y e t e m e n megvitatott thézisek g y ű j t e m é n y é t kiadta a „fizika és logika" tanára, H a w e n r e u t e r Lajos: Theses ex praecipuis philo- sophiae partibus, in A c a d e m i a Argentoratensi privatis disputationibus p r o p o s i t a e et d i s p u t a t a e . . . Argentor. Ant. Bertramus 1593. (Akad.

kt. Isk. O. 63).

mányt is írt róla, s ez a műve számos kiadást ért el (De Sacra Corona). Halála előtt két évvel lemondott a korona- őrségről, de a rendek nem fogadták el a lemondást, sőt nagy hálával emlékeztek meg érdemeiről. Mint történet- író is érdemes munkásságot fejtett ki.

Viszont kevésbbé ismerik halála előtt írt latin nyelvű búcsúzó iratát, hol egész környezetéhez, de különösen

fiához fordul és mély erkölcsi tartalommal telített elve- ket ad útravalóul az életre. Mind példás élete, mind pedig ez az irat mutatja, hogy komolyan vette azt a taní- tást, melyet otthon és a főiskolán kapott. Vallásos meg- győződés és bölcs rezignáltság hangzik ki e paraenesis- ből, mely mint a retorikai nevelés ritka szép gyümölcse megérdemli, hogy kiemeljük az ismeretlenség homályá- ból. Ismeretlenségben talán csak azért maradt, mert házi papja, Hrabecius Rafael halotti beszédéhez van függelék- képpen hozzábiggyesztve s elvész az alkalmi versek és szónoklatok tömkelegében.20

Búcsúiratában Révay ismerteti családfáját, de mint afféle sztoikus humanista hozzáteszi, hogy még elsorol- hatna egy sor „avust, abavust és atavust", hiszen So- phocles is jót remél azoktól, akik jóktól születtek, de fia csak igyekezzék, hogy ne őseinek fényébe bizakodjék el és önmagáról megfeledkezve e l f a j u l j o n tőlük, mint a költő is mondta:

Non census nec clarum nomen Avorum Sed probitas magnós, ingeniumque facit.

Az udvarnál alázatosan és szerényen viselkedjék. A tanácsban okos tanácsokat adjon, az ú j dolgokat kerülje (novas res fugiesj. Ajándékot ne fogadjon el, ne keresse itt a földön a jutalmat. „Gondolj arra, hogy semmiféle bűn ne legyen lelkiismeretedben. Ez a fegyver, a leg- keményebb fal minden veszélyben és bajodban. Legyen

20 Hrabecius Raphael: Oratio funebris-e (1622) m e g t a l á l h a t ó az Egyetemi Könyvtárban. Kiderül belőle, hogy Révay Péter Holi- cson született és 1574-ben küldték szülei Bártfára tanulni.

szíved minden sorsra jól elkészülve, a türelem és a nagy- lelkűség (patientiae et magnanímitatis) pajzsával meg- erősítve. Tanulj Krisztustól szerénységet és tartsd meg lelked mérsékletét, s úgy nem szenvedsz sérelmeket. A legnagyobb erény ugyanis, ha megkímélted azt, akinek ártani is tudtál volna."

Ha összeveszett valakivel, teremtsen békét mielőbb és bocsásson meg. „Zárd be szemedet és füledet, ne lás- sák és hallják a hiú beszédet. A szemérmetlen beszéd és a z erkölcstelen látvány megzavarja az észt és meg- r o n t j a . Te magad pedig semmi a l j a s t ne szólj, nehogy másokat is megsérts, magadnak is kárt okozzál. A hiú beszéd ugyanis a hiú lelkiismeretnek árulója. A nyelv a jellemet is e l á r u l j a , s amilyennek látszik a beszéd kívül- ről, olyannak bizonyul a lélek is belülről. J ó z a n ítélet mellett nem lesz beszéded fölösleges. Mondd, ami tisz- tességes, és hasznos: ha valami vakmerő szót elejtettél, visszavonni nem lehet többé; tehát akkor beszélj, mikor szükségét és alkalmatosságát látod; hallgatni pedig, ahol beszélni kell, sok kárral jár."

A többi tanács is ehhez hasonló: bűneit vallja be, mert a bevallott bűn hamar gyógyul, a r e j t e t t bűn pedig csak növekszik. M o n d j a meg, mit nem tud és közölje amit tud. Tisztelje a tudósabbakat és az életben jobbakat és a d j a meg mindenkinek a kijáró tiszteletet. Ha nyugodt a k a r lenni, mindenben: „festina lente". Platót kell kö- vetni, ki szerint az erényt nemcsak tanítani, hanem jó példával mutatni is kell.

S mintha a z Imitatio hangulata fogta volna meg: „O quam dulcis vita est quae Christum habet autorem," kiált fel. Ő maga miért nem kéri, hogy az orvosok szabadítsák meg súlyos betegségétől és nyújtsák meg életét? „Mert a z orvosok legjobbika, az égi van előtte; ő egyedül és nem más veszi m a j d el az ő betegségét, akkor és ahogyan a z ő- akaratának tetszik."

S akkor P á l fiát felszólítja, tanulja a nyelveket és a bibliát, menjen külföldre, ne tespedjen odahaza. „Mert külföldön az i f j ú s á g sikeresebben tesz előhaladást mint

otthon és sokan, akik otthon töltik életüket, megromla- nak. Tudnod kell, hogy a lélek művelése minden erény- nek tápláléka és a nyelvek tudása elsősorban díszíti a nemes lelkű embert." Ezért a könyvek kísérjék egész éle- tén át, mert Seneca is mondja, semmi sem gyümölcsö- zőbb, mint amit egész életén át művel az ember. Húsz évig járjon iskolába, aztán tanuljon fegyvert forgatni, — Révay Péter is résztvett a török hadjáratokban — hogy

„Arte et Marté" szolgálja a hazát. (Balassi Bálint élet- írói, arcképfestői is ezt a szólást alkalmazták a vértanú költőre.) Magyarországon különösen illik tudni a katona- mesterséget, hiszen a magyar a török, a legdühösebb ellen- ség torkában fekszik. Vallásához ragaszkodjék.

Azok a nemesek, akik sem tudásukkal, sem katonai bölcseségükkel nem tündökölnek, nem érdemlik meg, hogy nemeseknek hivassanak, hanem a föld haszontalan terhének. A leghitványabb dolog pedig a közéleti ember- ben és vezető férfiúban az üres kevélység és szemtelen hivalkodás. A főispáni ranggal is, melyet fia örököl, szintén nagy tisztesség jár, de ezt tartsa mindig szem előtt.

Feleségétől, Forgách Máriától, Forgách Imre leá- nyától is elbúcsúzik Turóc grófja, mégpedig a régi magyar pátriárkális családi életre jellemző szavakkal: „Isten veled is, drága feleség, munkás és sorscsapásokkal s ú j - tott életem társa, aki nekem négy fiút, kilenc leányt nehéz, de Istennek segítségével szerencsés szüléssel vi- lágra szültél."

Ez a megható irat maga utal arra, milyen szoros kapcsolatot érzett Révay Péter a humanista műveltség és a keresztény erkölcsiség között. Az a követelése, melyet egyetlen megmaradt fiához, Pálhoz intéz, hogy egész életén át m a r a d j o n b a r á t j a a könyveknek s a hozzá- fűzött magyarázat mutatja, hogy a strasszburgi iskola tanulságai mélyen meggyökereztek lelkében, s rárakódtak az otthoni, bártfai és lőcsei iskolákon kapott vallásos- humanista nevelésre.

3. BALASSI ZSIGMOND.

Még egy érdekes résztvevője is volt ezeknek a szó- noki c s a t á k n a k : Balassi Zsigmond, a költő Balassi Bá- lint unokaöccse. A p j a András, Vágbeszterce ura, akkorá- ban vívta elkeseredett csatáit Végles és Ú j v á r öröksége miatt a költővel, mikor fiát Strasszburgba küldte, hogy akadémiai műveltséget biztosítson neki.

Azokon a beszédeken kívül, melyeket Balassi Zsig- mond J u n i u s Menyhért iskoláján tartott, még egy érdekes emléke maradt ránk Balassi Zsigmond külföldi útjának. Ernyey József Divényben megtalálta Balassi Zsigmond emlékkönyvét, mely kötésén az 1589-es dátu- mot viseli, belül pedig tanára, Junius Menyhért és szá- mos külföldi iskolatársa emléksorait őrizte meg kelte- zéssel együtt. A kötet jelenleg Divény birtokosának, gróf Zichy Istvánnak tulajdonában van.21

A bejegyzések a l a p j á n megállapíthatjuk, hogy a Ba- lassi-fiú 1590-ben érkezett Strasszburgba. A legrégibb bejegyzés 1590, m á j u s 5-ről, a legutolsó 1591. augusztus 5-ről való. Tovább nem igen lehetett Zsigmond külföldön, mert a p j a ugyanazon év őszén halt meg és a fiúnak ne- héz örökséget kellett átvennie, amihez hozzátartozott az unokabátyjával vívott per is, melyet Balassi Bálint ez- után Zsigmond és öccse ellen folytat haláláig. 1593-ban ú j r a német földön járt, ú j a b b strasszburgi emléksorok tanúskodnak róla.

Maga a mester, Junius Menyhért is szerepel az emlékkönyvben egy aranymondással; aranyközépszert ta- nít bejegyzésével a fiatal magyar úrnak (141. 1.):

,,Ut a d ignem, sic ad Rempublicam est accedendum:

nec nimis prope, ne u r a m u r : nec etiam longius, ne fri- geamus." S alatta: „Illustri ac Generoso Domino D.

Sigismundo Balassa de Gyarmath etc. Baronj obseruantiae

21 A z emléksorok igen k e v é s helyet foglalnak el a kötetben, úgyhogy B a l a s s i Zsigmond később a lovak orvoslására v o n a t k o z ó tanácsokkal, receptekkel és ráolvasásokkal töltötte ki az üres la- poknak több mint felét.

ergo scribebat Melchior Junius Argentinensis Academiae Rector 20. Iuly 1591."

Tehát ne túlságosan közel a politikához, de viszont túlságosan távol se tartsa magát a fiatal főúr! Mert amúgy megég, emígy megfagy. Nagybátyja, János ese- tére célzott talán a strasszburgi r e k t o r ?

A többi emléksorok bejegyzőit jórészt megtaláljuk Junius szónoki gyűjteményeiben: ott szerepelnek hozzá- szólásaikkal, szónoki szerepvállalásukkal. Többnyire né- met grófok, bárók, nemesurak, d e van köztük lengyel, sőt litván is. (Balassi Zsigmond később egy lengyel grófnőt vesz feleségül.) Egyik-másik hangsúlyozza, hogy a ma- gyarok iránti különös szeretetből í r j a be nevét Zsigmond könyvébe. Az Erpach (Erlbach) grófi családdal különö- sebb kapcsolatba léphetett, mert nemcsak a fiatal grófok, hanem még a család asszonyai és leányai is beírták nevü- ket és emléksoraikat a könyvbe, tehát alighanem látogatást is tett náluk. Nem egy iskolatársa olasz, sőt francia maxi- mával is szerepel a könyvben, így Rapolstein E b e r h a r d t ezt í r j a : „Spemque metumque inter: Vengence soubite (sic) est enemie de repos", Hannsz Jochann Freiherr von Zinzendorff pedig: „La vertu consiste en le force (?) et armes" (1590) (60. 1.), míg Philippus Wolff von Flecken- stain, Dachstuhl ura rejtélyes iniciálékat ír be francia ajánlással: ,,H. N. D. W. Seugneur selon ta volonte".

(51. 1.) A kötet legutolsó bejegyzése olasz emléksorokból áll és a nemességet dicséri (171. 1.):

,,La nobiltá é quasi una chiara lampa, che manifesta et fa ueder l'opere buone et le male, et ci sprona alia virtu, cosi col tirnore d'infamia, come anchora con la speranza di laude."

Ezt Henningus Staffelt Megapolensis írta 1590 augusz- tusában Balassi Zsigmond emlékkönyvébe. Utána valaki még ezt a francia mondást biggyesztette: „Dieu guidera le reste."

Alább látni fogjuk, hogy Balassi Zsigmond tudott olaszul és mivel feljegyezték róla, hogy Franciaország- ban is járt, talán joggal feltehetjük, hogy ha nem is

ő írta hozzá a fenti mondatot, legalább is megértette jelentését.

Balassi Zsigmond is résztvett a nemes emberhez illő szórakozások vitájában, de ugyanakkor, amikor honfitársa a vadászatot választotta, ő a vitézi életnek a d j a a pálmát!^{2 2}

Balassi Zsigmond a kötelező antik példákkal hamar végez: az ő retorikája meggyőződésből és nem eruditióból ered. A z é r t csak a baleárokat hozza fel, kik gyerek- koruktól kezdve parittyával, bottal, harccal keresik ke- nyerüket. Aztán sietve áttér h a z á j á r a :

D e patria saltem mea Ungaria alíquid dicam. Nihil in ea unquam v i d e r e m e memini iucundus exercitationibus iis, quae contra Christiani nominis hostem communem Turcam suscipiuntur. Cum militiae p r i m o dant nomen et auctorantur Illustres Generosi Nobiles, quam D e u m immortalem, laeti sunt ac hilares: quam de praeda opima a t q u e íllustrí spem m i n i m é fallacem: cogitationes animo laetas c o n c i p i u n t ? Quam crebris inter pocula maximé, sermonibus Huniadé, Matthiae, Sandrabaei, Draculae, Usoncassani, aliorumque Ducum victoriae iactantur? Singulorum deinde nomina cum recen- sentur et lustratio habentur: ecquis non Argum s e s e stellatum hic esse o p t a r e t ? D e A e t o l i s hoc historici referunt: quod uno tantum calceati p e d e in bellum iverint: de Vasconibus, quod tecto capite, aut c u m galea pugnare n e f a s duxerint; maiorum nostrorum quam ridicula fuerint arma, armamentaria adhuc nonnulla ostendunt.

N u n c cero quam volupe est in lustratione videre hominem totum ferreum, galea fulgente et cristis decoris instructum: inductum lorica: sclopeculis, aut corazza, aut corsellato undique, ut conchis imbricis Iacobitae cinctum; instructum igniariis vomitibus: ab harpe, veruto, cestra, lanceis probe p a r a t u m ? A r m a porro ' c u m inclamantur, et, aut velitatio instituenda: aut collato p e d e praelium ineundum: aut corona urbs vel arx aliqua petenda, quis hic e x c e l s o generosoque praeditus spiritu prae letitia non e x i l i r e t ? Audiuntur tympana: taratantaris, tubis, buccinis omnia personant:

mugit a e t h e r balistis mortariis, colubrinis, smeriliis, cannonibus.

Equo hic lancea excutitur: perit i l l e copida aut cimitarra turcica:

hic s p a t a sesquimana cadit: halabarda ille ac bipenni ad orcum demittitur: latitans alius post praetenturas, aut getras, globo salu- tatur. Quid d e i n d e ? receptui cum canitur, victoribus laetis patent

22 M e l c h i o r Junius: Orationum . . . Pars II, 1594; 32. 1. A z előljáró b e s z é d szerint a vitát 1590 decemberében rendezték.

omnia: hastis non ulnis holosericum militer metiuntur: numis aureis distentos l o c u l o s reportant: ducit hie captivum T h i m a r c u m : ille Ianizerum in vinculis habet: A s s a p i u m hie tenet: ille A c c a n g u m ad servitutem abripit: praeda fiunt s a e p e Charippi, Sphabiglani, Soluphtani, Sensachi, Bassae.

Magyarul:

Csupán az én hazámról, Magyarországról mondok valamit.

N e m emlékszem, hogy valaha ott g y ö n y ö r ű s é g e s e b b e t láttam volna, mint azokat a gyakorlatokat, melyekre a török a keresztény név k ö z ö s e l l e n s é g e e l l e n vállalkoznak. Minthogy az e l ő k e l ő n e m e s urak a katonaságba szegődnek és állnak be, m i l y e n vidámak, oh h a l h a - . tatlan Isten, és jókedvűek, mikor a nagy és fényes z s á k m á n y n a k csak csalóka r e m é n y e is örvendetes g o n d o l a t o k a t támaszt l e l k ü k - b e n ? Milyen sokszor, főleg serlegek között, emlegetik b e s z é d j e i k b e n Hunyadi, Mátyás, Sandra bég, Drakula, U z o n k a s s z á n és más h a d - vezérek győzelmeit!2 3

Mikor aztán mindegyikük nevét e l s o r o l j á k és mustrát tartanak felettük, ki ne szeretne Argus lenni? (T. i. o l y a n szép a k a t o n á k szemléje.) A z aetoliakról mondják a történetírók, hogy csak egy lábukra húztak sarút, mikor a csatába m e n t e k , a vaszkokról, hogy fedett fővel vagy sisakban harcolni bűnnek tartották, de h o g y a mi őseinknek m i l y e n nevetséges fegyvereik voltak, még ma is m u - t a t j a néhány fegyvertár (ahol t. i. még megőrizték a régi f e g y - vereket, mint Balassi A n d r á s vágbesztercei várában). Most b e z z e g m i l y e n gyönyörűség a mustrán látni a talpig vasba öltözött embert, ragyogó sisakban, diszes forgóval, páncélban, puskával, vérttel, mellvérttel övezve, mint a Jakobiták rakják maguk körül k a g y l ó i - kat; kezükben t ű z o k á d ó fegyverek, handzsár, lándzsa, cestra.2 4

Mikor aztán fegyverre hínak és vagy c s e t e p a t é r a vonulnak ki, vagy pedig kemény csatába, vagy a vár, illetve város m e g o s t r o m l á s á n á l koszorúra nyílik a pálya,2 5 ki ne szöknék fel az örömtől, ha ki- v á l ó és nemes l e l k e v a n ? Hallatszanak a dobok, harsonáktól, trom- bitáktól, kürtöktől visszhangzik minden; bömböl a lég a halált hozó vetőgépektöl, csatakigyóktól, s z a k á l o s o k t ó l , ágyúktól. Itt lándzsával verekszenek, amaz kopjától, v a g y török görbe kardtól vész: ez a hosszú kardtól hull el, amaz alabárdtól vagy kétélű f e j -

23 U z u n - H a s s z á n turliomán szultán, ki M á t y á s királyhoz is küldött követeket, mikor II. Mohammed török szultán ellen s z ö v e t - s é g e s e k e t keresett. L. Szekfű: Magyar Tört. II. 507,

24 Bartal ( A mo. latinság szótára) ismer egy ceslrum: c s o n t - véső szerszám szót.

25 Humanista reminiscencia: a rómaiaknál az első katona, ki a falakra hágott, kapott ilyen koszorút,

szétöl m e g y az Orcusba, m á s a sáncok, v a g y a getra (?) m ö g é bújva g o l y ó v a l kap ü d v ö z l e t e t . Mit mondjak m é g ? Mikor takarodót fújnak, az örvendező g y ő z t e s e k előtt minden m e g n y í l i k : lándzsával, nem r ő f f e l mérik a k a t o n á k a selymet, aranypénzektől d u z z a d ó e r s z é n y e k e t cipelnek, e m e z Thimarcus f o g l y o t vezet, amannak jani- csárja van bilincsekben, ez A s s a p i u s t tart fogva, amaz A c c a n g u s t visz rabságba, zsákmányul esnek gyakran Charippok, Sphabiglanok, S o l u p h t a n o k , Szandzsákok, basák.

H o g y mennyire kell tartanunk mindezt, m u t a t j a az is, h o g y még ha meghal is az ember itt, magában a h a l á l b a n is van valami élvezet és gyönyörűség. J u l i u s Caesarról írják a történetírók, h o g y mikor ebédnél szó került róla, melyik a legjobb halálnem, azt felelte, a hirtelen és váratlan. És ez az a d o m á n y főleg a k a t o n á k - nak adatik meg. U g y a n i s m i e l ő t t ezt az életet a halállal felváltják, nem k í n o z z a őket a kő, nem szomorítja a lomha köszvény, nem gyötri a forró láz, nem k í n o z z á k az izzadások. Nincs szükségük arra, ami a Császárnak k e l l : a sok orvos járáskelése v e s z t e m e t okozta.2 6 ö k hirtelen halnak meg, nem valami sötét szobában m ú l - nak ki, h a n e m a zöld e r d ő b e n vagy a n y á j a s mezőben, és nem a barátok és rokonok s ó h a j t á s a i , jajveszékelései, sírámai között, ha- nem a kürtök zajában, a d o b o k pergése, a lovak nyerítése között és nem e g y e d ü l halnak meg, hanem sok k a t o n a p a j t á s társaságában.

Sőt még, hogy minden örüljön, lándzsákra f e k t e t v e , dobszóval viszik a sírba. í g y hát, ha a n e m e s e m b e r e k n e k valami mulatságot k e r e s - nek, azt a fegyverviselésben és harcban kell keresni, éspedig fiatal- korban, hiszen a leghíresebb vezérek is s z i n t e gyerekkorukban már táborban éltek: Hannibál é s Sándor már tíz é v e s korukban k a t o - náskodtak, s Afrikai S c i p i ó r ó l olvassuk, hogy már 17 éves korá- ban j e l e s dolgokat m í v e l t : így korán és a g y e n g e kortól k e z d v e kell m e g t a n u l n i azt, ami n e m egynek vagy m á s n a k , hanem s o k a k - nak ü d v é r e és védelmére tartozik."

V á j j o n eszébe jutott volna-e Balassi Zsigmondnak, hogy a katonaélet dicséretéről szónokoljon messze ide- genben, ha nem csengett volna fülében a „Laus confinio- rum", hol a végbeli katonaélet férfias szépségeiről zen-

gett unokabátyja, a híres költő? A magyar katonaélet belső értékét, morális nagyságát Balassi Bálint fedezte fel a z irodalom számára, bár egészen bizonyos, hogy a módszert, mellyel ezt az anyagot ódává gyúrta, ő is retorikaóráin tanulta. Zsigmond öccse azonban meg-

26 V a l a m i idézet volna ez a különben é r t h e t e t l e n első s z e m é l y ?

m a r a d t a latin nyelvű retorikai gyakorlatnál; igazi ma- gyar költészetet csak ritka tehetségű és eredetiségre tö- rekvő bátyja tudott és akart ebből a témából kicsiholni.

S mégis üdítően hat a sok p e d á n s elogium között ez a katonás szóáradat. A latinság nem éppen cicerói, hi- szen Balassi Zsigmond az újkori katonamesterség szavait öltöztette római tógába. És mégis tele van színnel, élet- tel, élménnyel: a távolba került Balassi-sarj elvitte messze külföldre országa, f a j t á j a , c s a l á d j a életének min- den pátoszát. Az a kép, melyet ez a nem tehetségtelen- nek látszó i f j ú a d o t t a magyar vitézi életről, fel kellett hogy lobbantsa hallgatósága szívét, mely amúgy is sokat foglalkozott a magyar eseményekkel, mint alább látni fogjuk.

Megdöbbentő a z is, amint Balassi Zsigmond, három évvel Esztergom ostroma előtt, mintegy megfesti azt a jelenetet, ahol költő bátyja később hősi halált halt: le- írásából kiérezzük az ostrom mámorát, mely az ostromló- kat a török bástyára hajtotta: a trombitazengést, ágyú- dörgést, golyózúgást, és — a gazdag zsákmány re- ményét . . .

Erősen korszerű ízt kapott ez a latinság a sok modern katonai műszótól, melyek között feltűnően sok az olaszos forma; corazza, corsellato, smerillius, cimitarra stb., de nagyon megkaphatta a cicerói nyelven elkényez- t e t e t t tanárok és hallgatók fülét a török szavak hosszú lis- t á j a is, melyet Balassi Zsigmond nyilván a festői hatás kedvéért tett bele beszédébe.²⁷

27 Itt adom F e k e t e Lajos barátom s z í v e s magyarázatait B a l a s s i Zsigmond latinosított török szavaihoz. E g y i k - m á s i k elferdítve került ki a német szedő k e z e alól:

Thimarcum: timáros, tímárnak n e v e z e t t földbirtok javadal- m a z o t t j a ; janizerum: janicsár; assapium: az azabnak nevezett f e g y - vernem tagja; accangum: akindzsi, p o r t y á z ó lovas (akin: portyázás, - d z s i : k é p z ő ) ; charippi: garib, idegen (idegenekből rekrutált c s a p a t ) ; sphabiglani: téves o l v a s á s szpáhi oglani-ból, a. m. szpahi-fi, s z p a h i - újonc; soluphtani: téves olvasat talán a szilahtári-ból: fegyveres, udvari testőr; sensachi: szandzsákok, t. i. szandzsákbejek; bassae:

basák.

Pontosan ugyanebben az eszmekörben mozog Zsig- mondnak egy másik előadása, melyet 1591 júniusában t a r t o t t , mikor Junius Menyhért azt a kérdést tűzte ki megvitatásra, hogy a szabaddá lett nemesi birtokokat kiknek kell inkább adni: tudós, litterátus embereknek-e, vagy inkább katonáknak?

A német bárók közül egy sem foglalt állást nyiltan a katonák mellett, mindegyik a hivatali nemesség oldalán áll, vagy nem óhajtotta egyiknek sem p á r t j á t fogni. Ba- lassi Zsigmond a régi magyar hagyományt követve lelkes tűzzel fejti ki, mennyivel különb ember a katona, mint a tudós és mennyivel többet áldoz az, mint emez. T u d j u k , a végeken is szokásban volt, hogy a magtalanul elhalt nemesemberek birtokait, melyek a törvény szerint a koronára szálltak, érdemes vitézek maguknak kérték a j á n - dékul a királytól: Balassi Bálint egri szolgálata alatt folyamodott több vitéz társával egy ilyen birtokért.

Unokaöccse számára tehát ez a kérdés sokkal életszerűbb volt, mint a német urak előtt. Ezt a beszédet is érdemes- nek tartom itt teljes terjedelmében lefordítani:

„Még ha, Fenséges Herceg, Kegyelmes Uram — ez a megszólítás arra vall, hogy a nyilvános vitán jelen volt a főprotektor, a braunschweigi herceg is — cáfolni nem tudom és nem is akarom mindazt, amit barátom, a nemes gróf itt előadott, — előtte t. i. b a r á t j a , Fridericus Magnus erlbachi gróf a litterátus embernek a d t a a pálmát — sőt még mérkőzni sem tudok vele, mégis, hogy amit gondo- lok, nyiltan megmondjam: ezek nem olyan dolgoknak lát- szanak, hogy ezekből kellően ellásson egy várat az em- ber, m e r t az ilyesmit inkább a hadban, mint a könyvek- ből t a n u l j a meg az ember. Ki az ugyanis, aki tagadni merné, hogy h a j d a n nagyon is más fegyverekkel éltek, mint amiket ma használunk, hogy más volt a légió-had- sereg a rómaiaknál és más a falanx a macedónoknál: az alkalmazott gépek olyanok voltak, hogyha a mai idők- ben használná őket valaki, u j j a l mutogatnának rá és ne-

28 P a r s II. 1594, 80. 1.

vetnének rajta. Kérdem: mit érnének ma a kaszás quadri- gák, a drepáni szekerek, mit a ,,testudo"-k, mit a fal- törő kosok, mit a „sündisznók", mit a ,,musculus"-ok, mit a mozgó tornyok, mit a ,,centumculus"-ok, a „tol- leno"-k, mit a „plumbata"-k a k á r ,,tribolata"-k, akár ,,mamillata"-k, mikor pisztolyokat, muskétákat, mozsa- rakat, csatakígyókat, ágyúkat, bombavetőket, nagy ost- romgépeket alkalmaznak?

És soha az irodalom segítségével hadvezér tevéke- nyebbé, sem Caesar szerencsésebbé nem lett volna, ha mint gyermek a polgárháborúban Marius közeli táborá- ban nem forgolódhatott volna; Lucullus sem arathatott volna nagy dicséretet, ha mint ifjú, Sullának a marsok ellen viselt háborújában nem segített volna, sem pedig mások, kiket imént említettek, nem lettek volna híresekké a háborúban, ha gyermekkoruk nevelésétől kezdve kato- nának menve, nem inkább tapasztalatból, mint idegen elvek a l a p j á n akarták volna a katonai tudományt elsajá- títani. És ismert dolog a költőnek az a helye (Horatius, Carm. III. 2):

Angustam amici pauperiem pati Robustus acri militia puer

Condiscat, et Parthos feroces Vexet eques metuendus hasta Vitamque sub dio et trepidis agat In rebus.

És nem tudom, vájjon azok a hadicselek, melyekről azt mondják, belőlük áll jórészt a hadi művészet, inkább díszére mint kényelmére vannak-e a vezéreknek, miért is Lysander véleménye nem mindenkinek tetszik, aki azt állította, hogy rókabőrt kell ott felvenni, ahol az oroszláné nem használ, sőt vannak a bölcsek között, kik kijelentik, hogy férfiakhoz az illik, ha nyiltan és szem- től-szembe (aperto Martej támadjuk meg az ellenséget, míg ellenben az asszonyok dolga cselvetéssel és ravasz- sággal megrohanni azt. Legyen meg a helye ennek is annak is, kiről most beszéltünk, ám ki az, aki ne látná,

hogy a literátusok, ha a hadi mesterségben járatosokkal összevetjük őket, alig jutnának feljebb az ötödik osz- tálynál? Ha azokat, akik nagy nehézségekkel küszködnek és nagyobb fáradságot szenvednek, többre kell tenni azok- nál, akik mintegy rózsák és violák között ülnek, ki ne tenné előbbre a katonát a tudósnál? Ül ez az ő könyv- tárában tétlenül, p á r n á k a t rak maga alá, semmiféle kel- lemetlenséget nem érez, legfeljebb csak katarusok, vagy gyulladások kínozzák, vagy a csipa bántja, de kénytelen virrasztásai alatt a z é r t láthatólag minden jól megy kö- rülötte: arról panaszkodik, hogy amaz valami cédrus- táblák közé kötésre méltót alkotott, vagy hogy fél a tőkehaltól, utálja a tömjént, vagy hogy kénytelen a fekete hústól tartózkodni (?).

H á t a katona? mint az áldozatot viszik a táborba és szinte zsoldosa a halálnak; a szabad ég a l a t t hál szegény és mégis elégedetten a puszta gyepen: hideget, forrósá- got, szeleket, esőt tűrni kénytelen, sokszor érzi vacogni fogát, gyomrával mindenféle megpróbáltatásokat áll ki, úgy, hogy nehezen lehet őt rossz ccvricfoáms-sal mollities- nek nevezni.29

Ha a tisztségekben és jutalmakban azokat kell első- sorban részesíteni, akiknek m u n k á j á t semmikép nem nél- külözhetjük, ki tagadná meg, hogy a katonák p á r t j á r a álljon? Nem, fenséges Herceg, kegyelmes Uram, nem magas tornyokon, nem széles szántóföldeken, hanem az erős katonák kezén és derekuk erősségén alapul az álla- mok üdve. És nem válaszolt rosszul az a spártai, akit

kérdeztek, Spártának miért nincsenek falai? hogy nem fával és kővel, hanem a lakosok vitézségével és erejével kell védeni a városokat. És bizony, ha Themistokles sza- lamiszi győzelme meg nem védte volna a görögök ügyeit,

29 S z ó j á t é k : militiae; m o l ü t i e s . Ideírom latinul is ezt a pas- sust 82. I.: Quid m i l e s ? veluti víctima in hostem ducitur, et mortis dere stipendiarius est; sub dio miser cespite contentus n u d o iacet:

frigus, aestum, ventos, imbres perferre cogitur, dentire d e n t e s s a e p e sentit: ventris aerumnas varias experitur ut haud dictus ille m a l e dvTiipftcíoei a mollitie videtur.

Solonnak bölcsesége nem sokat ért volna; sem Lykur- gos törvényei, ha Pausanias, Lysander és mások rend- kívüli e r e j e hiányzott volna; avagy ha a Scipiok, Fabíu- sok, Marcellusok és mások hadi dicsőségükről híres em- berek nem lettek volna, Róma hatalmának akkora csú- csára és t e t e j é r e sohasem jutott volna. Ha azok, akik többet és nagyobbat visznek véghez, előbbre teendők, ki ne inkább a katonának mint a literátusnak vetné be — mint mondják — a fehér kavicsot? (Ki ne szavazna rá?) A betegeknek használnak azok, akik gyógyítanak, de keveseknek használnak: támogatják jogaikban klienseiket azok, akik védőbeszédet mondanak, de keveseket támo- gatnak: a jámbor katona, mint a német nevük mutatja,3 0

nem egyé vagy másé, hanem az egész ország és nemzet szolgája. Hogy mások biztonságban élvezzék javaikat, ő elhagyja a s a j á t j á t : hogy mások feleségei és gyermekei megmenekedjenek, nem habozik elhagyni a magáéit;

hogy mások életüket tovább megtartsák, ő könnyedén el- veti a magáét; hogy mások az igaz valláshoz vezettesse- nek, ő egyáltalán nem átalja, hogy távol légyen hazá- jától. Ki annyira vendég vagy idegen a történelemben, hogy ne tudná, hogy a legtöbb országban és birodalom- ban katonai mesterségben járatos emberek terjesztették el a vallást, amit a tudósok semmiképen sem tudtak tovább terjeszteni? Ki kényszerítette a magyarokat Krisz- tus nevének elfogadására? Nagy Károly. Ki bírta rá a dánokat az ő igéinek elfogadására? Ottó császár. Ki késztette a frízeket a keresztény hit vallására? Martell Károly. Ki vezette el a pomeránokat az ősi babonától?

III. Boleszláv lengyel király. Ki kényszerítette a poro- szokat, hogy az égi tudományokat e l f o g a d j á k ? IV. Bo- leszláv. Miért indítottak volt h a j d a n annyi h a d j á r a t o t Afrikába? Hogy az igaz vallás e l t e r j e d j e n . És a mi mos- tani századunkban nem ugyanezen okból viselnek minden- napos és nehéz háborúkat?

Mit m o n d j a k most még én a fegyelem komolyságáról

30 Célzás a „landsknecht" szóra.